Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-31 / 26. szám
pest t MKIiYEI 1987. JANUÁR 31., SZOMBAT Színházi levél Oliver és társai Azóta, hogy' Charles Dickens 1838-ban — először folytatásokban, majd kötetben kiadva — megjelentette Oliver Twist című regényét, olvasók megszámlálhatatlan milliói ismerkedtek meg a szomorú sorsú árvaházi kisfiú megható történetével. És feltehetőleg ugyanennyi millióan hatódtak meg tőle, olvasták légyen ifjan vagy idősebb korban. Oliver Twist — vagy ahogy nálunk magyarosan emlegetjük, Twist Olivér — már régesrég nem azonos önmagával. Ami úgy értendő, hogy a majd’ másfél évszázad alatt lassacskán kifakult a történetből Dickens eredeti célja. Az tudniillik, hogy az 1800- as évek első évtizedeinek megdöbbentő és felháborító angol viszonyaira — különösen a dologházak és az árvaházak embertelen körülményeire — irányítsa honfitársai figyelmét. Anglia, az ekkorra már világbirodalommá izmosodó erős és gazdag ország, egyik óldalon a polgárság és nagypolgárság, meg az arisztokrácia gazdagságának és jólétének képét mutatta, a másikon viszont a legmélyebb nyomor, a legkizsákmányol- tabb dolgozó osztályok képét. (Nem véletlen, hogy Marx az angol munkásosztály helyzetét elemezve jut el a Kommunista Kiáltvány, s később A töke alapvető megállapításaiig.) Dickens persze nem filozófus, nem közgazdász és nem politikus. Viszont olyan író, aki elég mélyről jött ahhoz, s a maga sorsában is elég kemény tapasztalatokat ért meg, hogy alaposan ismerje az angol fent és lent világát. Maga is megismeri a szegény gyerekek sorsát, családja is az adósok börtönét (ezek az élmények kerülnek majd be a Copperfield Dávidba, másik népszerű regényébe). Van hát honnan meríteni a kis Olivér szívszaggató történetét, és megvan a joga ahhoz is. hogy elítélje azt a társadalmat (vagy pontosabban: a társadalomnak azokat a tagjait, intézményeit), amelyben az efféle szörnyűségek lehetségesek. Az Oliver Twist mindamellett a tisztes polgári erények melletti védőbeszéd is. Hogy a hányatott sorsú kisfiú végül is a jómódú és tisztességes Brownlow úrhoz kerül, akiről még az is kiderül, hogy angyalian jóságos, az ennek a polgári erénynek és tisztességnek a dicsérete. (Az aztán más kérdés, hogy Brownlow úr és társai esetleg éppen a Twist Olivérek szégyenletes kizsákmányolásából szerezték tekintélyes vagyonukat, s ha egy kicsit előre nézünk, meglátjuk a századforduló táján Warrenné asszonyt is, aki az általa fenntartott és igen jövedelmezően üzemeltetett bordélyházakból származó vagyona révén nevelteti a lányát a legjobb intézetekben —, vagy láthatjuk Sartorius urat, aki ugyan a nyomor szinten tartott bérházakból eredő jövedelmeiből gazdagodik meg, de ettől még igen tisztes polgárnak számít. G. B. Shaw eme figurái és Dickens regényeinek hősei között egyenesági a leszármazás.) A szegény árva kisfiú kalandjai számtalan kiadásban és számtalan különféle feldolgozásban jutottak már el a közönséghez. Egy ilyen megható történet, amelynek a hőse ráadásul egy tündéri, ártatlan kisfiú, mindig biztos sikerre számíthat. Ezért sem véletlen, hogy a film, s a színpad is kiaknázta Twist Olivér történetét. Az a változat, amely most a budapesti Arany János Színházban látható (de érdekes módon, szinte egy időben került színre még Zalaegerszegen és Békéscsabán is), musical. Azaz: zenés játék. Nem valami új alkotás. 1960-ban volt a bemutatója Londonban, S ott öt évig csak ez volt műsoron a bemutató színházban, mert a nagy érdeklődésre való tekintettel egyszerűen nem lehetett mást játszani. (Utána ugyanez történt a New York-i bemutatóval; azt négy évig játszották.) A zenés változat szöveg- és dalszövegírója, valamint zeneszerzője Lionel Bart. Érdekes személyiség; 1930-ban született London legszegényebb. negyedében, az East Enden, s a maga sorsában egy kicsit egy XX. századi Twist Olivér-sorsot élt meg., Autodidakta zenész. Állítólag kottát olvasni sem tud, és az Oliver! (így írják a darab címét, miután a szegény kis Olivérhez mindenki csak felszólító módban szól, vagy egyenesen ordít vele) zenéjét, számait is (de más musicalje és több igen nagy sikerű slágere zenéjét is) zeneértő barátainak elfütyülve „szerezte”, s azok írták le, hangszerelték. rakták rendbe. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem — tulajdonképpen nem érdekes, mert az eredmény számít. Az pedig, a maga műfajában, igen kiváló munka. Bart telibe talált valamit: az emberek igényét a meghatódás- ra. Ez a színpadi változat természetesen nagyon leegyszerűsíti a Dickens-regény bonyolult, több szálon futó cselekményét (ez elkerülhetetlen minden hasonló dramatizálás- nál). Leválaszt róla egy csomó irodalmias nehézkességet is. De meghagyja a fő vonalat: Twist Olivér hányattatásainak azt a néhány lényeges helyszínét, s azokat az embereket, akik a leginkább befolyásolták a kisfiú sorsát, akár jó, akár rossz irányban. Élesebben mutatja fel a Fa- gin-tolvajbanda egyes figuráinak karakterét. Nagyobb hangsúlyt kap a jóindulatúbb- nak ábrázolt Nancy. Egyáltalán: az egész feldolgozás igazodik a musical szélesebb ecsétvonásokkal dolgozó dramaturgiájához. És persze ahhoz, hogy a szituációknak itt zenébe, számokba kell átmenniük, s ezeknek a számoknak egyszerre kell kitágítaniuk a szituációt, meg továbbvinni a cselekményt. E szakmai szempontokból az Oliver! nagyon jó munka. e nagyon jó munka az érzelmek oldaláról nézve is. Itt a kis Olivér végigjárja az áldozatból győztessé válás útját, hiszen a megalázott árva gyerekből végül is a körülményei fölött győzedelmeskedő, illedelmes kis polgárfiú lesz. Ez a személyes diadala is, de egy szemléletmód, egy osztályértékrend diadala is. Az Arany János Színház előadása jól sikerült. Korcs- máros György rendezése csak annyira érzelmes, amennyire szükséges. És mivel Olivér szerepére egy dickensi gyermekfigurát találtak, Pasqua- letti Gergő személyében, aki kedvesen énekel és ügyesen játszik, a siker nálunk is biztosított. És nem csak a gyereknézők körében; a felnőttek is szeretnek meghatódni. TAKÁCS ISTVÁN D A videotechnikától a berendezésig Minden út a könyvekhez vezet Ha könyvek nélkül magunkra hagynak bennünket, mindjárt zavarba esünk, eltévedünk: nem tudjuk, mihez tartsuk magunkat, hová pártoljunk, mit szeressünk, mit gyűlöljünk, mit tiszteljünk, mit nézzünk le. Még az is nehezünkre esik, hogy emberek, igazi hús-vér emberek — önmagunk legyünk. A nagy orosz klasszikus, Dosztojevszkij másfél évszázada írta le ezt a sokunk számára ma is igaz gondolatot, s bár manapság sajnos egyre több a csak képregényt vagy még azt sem olvasó fiatal, a könyvterjesztés változatlanul fejlődik és évről évre eredményesebb. A Könyvértékesítő és Könyvtárellátó Vállalat például a múlt évben egymil- liárd 490 millió forintos forgalmat mondhatott magáénak, ami 1985-höz képest tizenhét százalékos növekedést jelent. Húszmillió kötetet adtak el, s ez a mennyiség megtöltene egy hatszáz kilométer hosszú könyvespolcot. A Pest megyében lévő szövetkezeti könyvesboltok és a könyvtárak ellátása ugyancsak a Könyvért feladatai közé tartozik. Drucker Tibor igazgatót a vállalat Pest megyében elért eredményeiről, terveiről és tapasztalatairól kérdeztük. Testvérterületek — Megvallom, Pest megye egy kicsit közelebb áll a szívemhez, mint az ország többi nagy közigazgatási egysége. Ez az érzés abból ered, hogy ennek a területnek a vezetői foglalkoztak először — a köz- művelődési törvényt is megelőzve — megyei tanácsi végrehajtó bizottsági ülésen együtt a két testvérterülettel: a könyvkereskedelemmel és a kölcsönzéssel. Ez a kettő közösen alkotja azt a valamit, amit mi összefoglalóan könyvterjesztésnek nevezünk. — A Könyvért fő funkciója a szövetkezeti könyvkereskedelem. önök látják el a Mészöv, az áfész és a Horizont boltjait könyvekkel. Hogyan fejlődik ez a vidéki hálózat? — Mind az agglomeráció, mind az ország többi lakott települése méltán igényli, hogy kapjon a megjelenő kötetekből. S ez a kulturális élet szempontjából ugyancsak lényeges tényező. A hetvenes évekhez képest határozott javulásról adhatok számot. Míg akkoriban az újdonságok három hónapos késéssel érkeztek a szövetkezeti hálózat boltjaiba, addig jelenleg már az is előfordul, hogy vidéken előbb vehetik kézbe az olvasók a legújabb könyveket. Az elmúlt esztendőben például — éppen az áruellátás javítása érdekében — két újabb túrajáratot indítottunk. így — tíz járatunk révén — kilencven áfész-boltban jelenhetnek meg a vidéki városokkal és Budapesttel egy időben a könyvújdonságok. Ugyanakkor 1982- ben elkezdtük az önálló bolthálózat kiépítését is. Jelenleg huszonkét könyvesboltunk üzemel, s a huszonharmadik az úgynevezett mozgó bolt, amely az ellátatlan területeket keresi föl. Ezen elképzelésünk megvalósításához nagyon sok segítséget kaptunk a Pest Megyei Tanácstól. 1986-ban Szigetszentmiklóson nyitottunk üzletet. Január végére a budaörsi lakótelepen készül el legújabb boltunk, ahol a könyvek mellett magnetofon- és videokazettákat is árusítunk majd. Visszatérve a szigetszentmiklósi pavilonunkra, hadd mondjam el, hogy várakozáson fölül nagy sikert aratott a környékbeliek körében. Rövid idő alatt kétszázötvenezer forintos forgalmat bonyolított le. Még ebben az esztendőben könyvkereskedést szándékozunk nyitni Szentendrén, Solymáron és Gödöllőn. Terveink között szerepel még Gyál és Érd is. Számos művelődési házban ugyancsak lehetőséget kaptunk az árusításra. így például Szigetszentmiklóson, Szentendrén, Érden, Budaörsön, Dunaha- rasztin, Pilisszántón, Tökön és Tökölön, valamint a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán. Erény a szükségből — Milyen elképzeléseik vannak a könyvtárellátásra? — Kiemelten fontos feladatunknak tartjuk. A forgalmunk a múlt évben elérte a 361 millió forintot, ami az előző esztendőhöz képest tizenhárom százalékos növekedést jelent. Műsoros videokazettákból tizenhatmillió a bevételünk. Ez utóbbi szolgáltatást 1985-ben vezettük be. áfa már rendszeresen eljuttatjuk a könyvtáraknak az új videofelvételek jegyzékét, a kazetták teljes bibliográfiai leírásával és katalóguskartonjaival együtt. A teljes körű könyvtári ellátás érdekében mintegy háromszáz, fontos, a kereskedelmi forgalomba nem kerülő intézményi kiadványt is felajánlunk a bibliotékáknak. — Mindaz a szép, amii elmondott, mit jelent Pest megyére vonatkozóan ? — Számos esetben adtunk és adunk ezután is iskolai és közművelődési könyvtáraknak nagyobb mennyiségű könyvet — s ezek nem elfekvő, senki számára sem érdekes készletekből vannak. Évente egy, újonnan alakuló iskolai könyvtár alapellátást is vállaljuk, harmincezer forint értékben. Felajánlottuk a tanácsnak azt, hogy egymillió forint értékű könyvet adományozunk a megyei iskoláknak, szociális otthonoknak, cigánykluboknak és közművelődési intézményeknek. Ezt annál is inkább szívesen tesz- szük, mert egy olyan sokszorosan hátrányos helyzetű megyéről van szó, amely egyrészt széttagolt, másrészt nincs önálló székhelye. Ennek ellenére az elsők között ismerte föl a hely szellemének fontosságát, a lokálpatriotizmus előrevivő hatását. Erényt csinált a szükségből és művelődési programja segítségével olyan kulturális központokat hozott létre, mit Szentendre, Gödöllő, Cegléd, Vác. Mi a magunk módján ehhez kívánunk kapcsolódni. Irodalmi centrum — Hogyan? — Mindenekelőtt arra törekszünk, hogy boltjaink ellátása színvonalas legyen. Azt szeretnénk elérni, hogy az eladó és az olvasó között igazi kontaktussá váljék az írott szó szeretete. Ügy, mint valaha, legyen afféle irodalmi centrummá a bolt, ahová visszatér a vevő. Nemcsak az újdonságok, hanem ottani dolgozóink személyes varázsa miatt is. Hiszen a könyv csak úgy őrzi meg rangját, ha a mindennapi élet részévé válik. S ez majdnem mindegy hogyan történik, hiszen soksok út vezet az irodalomhoz. Ebben segíthetnek a különféle hobbik, a rádió, a televízió, s legnagyobb szövetségesünk, az írott sajtó. Véleményem szerint a ma művelődési házában ott kell lennie mindennek: a videotechnikának, a számítógépnek, a szórakoztató elektronikának — és a könyvnek. Nemcsak azért, mert a könyvtárak általában itt kapnak helyet, hanem azért is, mert lehet, hogy épp a számítógép vagy a video hatására nyomja le valaki a bibliotéka ajtajának kilincsét. A vers, a regény szeretetéért egyre keményebb harcot kell vívni. Erőszakkal senkiből sem lehet olvasót faragni, de miután a könyv a kultúra legfontosabb alkotóeleme, én hiszem, hogy minden út — előbb vagy utóbb — hozzá vezet. Körmendi Zsuzsa Tizenkilenc ősbemutató Játékfilmszemle A XIX. magyar játékfilmszemle február 13—18. közötti rendezvénysorozatának programjáról pénteken a Fészek Klubban Gombár József, a Mokép igazgatója elmondta, hogy a helyszíne a Budapest Kongresszusi Központ lesz, ám az idén először országos eseménnyé kívánják szélesíteni a magyar film ünnepi bemutatósorozatát és verseny- szerű megméretését. Éppen ezért a Kongresszusi Központ vetítéseivel párhuzamosan tíz fővárosi moziban tekinthetik meg a nézők a legújabb magyar filmtermés darabjait. Ezenkívül a magyar film hetén 102 városban és nagyközségben mintegy 850 filmet mutatnak be, az elmúlt négy évtized alkotásainak legjavából válogatva. A játékfilmszemle versenyprogramjában huszonhárom alkotás szerepel, ebből 19 ősbemutató. A Nyers Rezső elnökletével összeülő zsűri február 18-án, nyilvános vita után hozza meg döntését és hirdet eredményt. Átadták a kritikusok díjait A Magyar Sajtó Házában Pálfy József, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke pénteken átadta a film- és tévékritikusok díjait a moziban vagy televízióban 1986-ban bemutatott legjobb filmek és tévéjátékok alkotóinak. A filmkritikusok díját kapta: Szomjas György rendező a Falfúró című filmjéért; Tímár Péter rendező az Egészséges erotika című filmjéért; Esterházy Péter és Gothár Péter az Idő van című film forgató- könyvéért; ifj. Schiffer Pál rendező Kovbojok cimű dokumentum-játékfilmjéért; Grunwalsky Ferenc a Falíúró című film operatőri munkájáért; Ozsda Erika színművésznő a Visszaszámlálás című filmben nyújtott alakításáért; Eperjes Károly színművész a Visszaszámlálás és a Nagy generáció című filmekben nyújtott alakításáért; Andorai Péter színművész a Falfúró című filmben nyújtott epizódalakításáért; Paulus Lajos rendező az Erőviszonyok című dokumer.tumfilmjéért; Békési Sándor rendező a Fények virradat előtt című animációs filmjéért. DIOFIGYELO Jelenet az Oliver! előadásából. Középen Tibor Fagin — Kristóf A ZENÉS DÉLELŐTT a turizmus, az idegenforgalom jegyében zajlott csütörtökön. Az utaztatás szakemberei és néhány újságíró jött össze az Avar Szállóban, hogy kicseréljék a gondolataikat, amelyek a'hallgató számára is tanulságosnak bizonyultak. Megtudtuk, hogy a mi országunkban nincsenek leg-ek. Átla- gosnau mondhatók a természeti viszonyaink, az éghajlatunk és a közbiztonság. Ezért jött hozzánk tizenhatmillió turista 1936-ban. Persze az érdeklődő hallgatóban egyéb okok is felötlenek, például az, hogy mennyi forinthoz jut az a nyugati turista, aki a mi pénzünkre váltja be egyhavi fizetését, de erről nem szóit a műsor. Nem is baj, mert végül is az a lényeg, hogy jöjjenek hozzánk, hiszen, ha nem így tesznek, üres marad az a sok szép szálloda, talán még az Avar Szálló is; a műsorban elhangzott, hogy némelyik hotelünkben egy éjszaka pontosan egy magyar honpolgár kétheti keresetébe kerül. Sebaj! Az a lényeg, hogy gazdagodjék nemzetünk az idegenforgalom segítségével. Ezért is épít (t) ettük azt a néhány csodálatos vendégfogadót — nyugtatom magamat —. ám a rádióban tovább folyik a disputa, amelyből kiderül, hogy tulajdonképpen a csőd szélén állnak az osztrák vállalkozók, akik beruháztak a magyar idegenforgalomba, a magyar vállalatokat pedig nyomják azok a kötelezettségek, amelyek szerződésbe foglaltattak az építkezések során. Főként valutakölcsönökről van szó. Ugyanakkor nincs okunk a borúlátásra, mivel egyre nagyobb az érdeklődés a honi természeti „bájaink” és egyéb adottságaink iránt. Elhangzott egy érdekes lehetőség is: az építőtábor-mozgalom keretein belül felújíthatok lennének a rogyadozó kastélyok! Szakmunkástanulók, szakközépiskolások szorgalmas munkájával is gazdagodhatnak idegenforgalmi lehetőségeink. Szinte már kedvet érzek telefonálni a bajnai tanácselnöknek, hogy ne főjön a feje, honnan keríti elő azt a néhány százmilliót, hiszen itt vannak a segítőkész fiatalok, akik rendbehozzák a Sándor Móriez-kastélyt. Már csak egyetlen megoldatlan gond maradt a turistaimporiunkkal kapcsolatosan, az is a téli örömökre vonatkozik: nálunk olyan rövid ideig marad meg a síelésre alkalmas hó, hogy nem éri meg sífelvonókat építeni a magaslatokon. Igaz is, mire .megtudja az a szegény nyugati turista, hogy érdemes elindulni otthonról, a mi nyugdíjasaink már el is lapátolták a mindent, jótékonyan eltakaró havat. Feltéve, ha megemelik a háromszáznyolcvan forintos éjszakai munkadíjat. Ha nem így történik — ugyancsak a hó miatt — meg sem közelíthetők csodálatos magaslataink. Baj, persze akkor sincs, hiszen a Mosonmagyaróvár környéki általános iskolák körültekintően rendezkedtek be az útközben megrekedt, leragadt, könnyelmű nyugati turisták fogadására: mindössze hetven forintért kapnak szállást és természetesen magyaros gulást. MI IS UTAZUNK. Nemcsak hozzánk jönnek. Hatmillió magyar kelt útra 1986-ban! Leginkább az olasz és a jugoszláv tengerpart érdekel bennünket a jövőben is. Olyany- nyira, hogy bizonyos utakra már nem is jelentkezhetünk, mert minden helyet lefoglaltak előttünk. Ha jól értettem, már Kínába sem utazhatunk. Amíg a disputa folyik, azon töröm a fejem, hogy mennyi a mennyi ? A fenti adat szerint minden második magyar állampolgár utazott. Igen ám, de nem voltak közöttük a testvéreim és a szüleim sem. Népes baráti körömből mindössze egy házaspár lépte ót a határt az elmúlt nyáron — temetésre kellett elutazniuk. Félreértés ne essék, én kívánom, hogy utazzon, aki utazhat: akik már eddig is segítették a tetszetős statisztika kialakítását és akiknek még inkább megnőnek ez irányú kötelezettségeik a jövőben, hiszen harminc százalékkal emelték a programok árát. Talán enyhíti gondjaikat az a tény, hogy 650 milliót invesztálunk az idegenforgalomba. Nehéz pillanataikban pedig gondoljanak arra a tételre, ami az adásban is elhangzott: a pihenésnek, az üdülésnek politikai jelentősége van. Tegyük hozzá: akárcsak egy információ valóságtartalmának. Szilas Zoltán
