Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-31 / 26. szám
5 1987. JANUAR 31.. SZOMBAT Az évforduló jegyében Ünnepélyes állománygyűiés Meddig forog még a mókuskerék? Késik a főnök és a munkás is SXABVÁNYLÉ Tegnap délelőtt Budapesten az Óbudai temetőben a Munkásőrség Országos Parancsnoksága, a Békés és Pest megyei parancsnokságok képviselői megkoszorúzták dr. Faragó Elek munkásőr ezredes, volt megyei parancsnok sírját. A Munkásőrség megalakulásának 30. évfordulója tiszteletére a Pest Megyei Munkásőr Parancsnokság törzs- és közvetlen egységei ünnepélyes állománygyülést tartották délután. Az állománygyűlés elnökségének résztvevőit — a megyei parancsnokság bázisainak vezetőit, Mayer Pétert, a Munkásőrség Országos Parancsnoksága pártbizottságának titkárát, Simon Jánost, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának osztályvezetőjét, dr. Budai János rendőr ezredest, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság helyettes vezetőjét, Birkás Lőrinc alezredest, a Pest Megyei Területvédelmi és Hadkiegészítő Parancsnokság parancsnokhelyettesét, Jant László őrnagyot, az MHSZ Pest megyei titkárát — Kovács János őrnagy, a Munkásőrség Pest megyei parancsnokhelyettese köszöntötte. A Munkásőrség 30 éves tevékenységét ünnepi beszédében Rágyánszki Pál, a Munkásőrség Pest megyei parancsnoka méltatta, Meleg szavakkal emlékezett meg azokról a bajtársakról, akik már nem vehetnek részt az ünnepségen. Kitüntetést nyújtott át mindazoknak, akik helytállásukkal, kötelességtudásukkal tették ütőképessé a fegyveres testület munkáját az elmúlt évtizedekben. Joanno- vics Józsefné és Olasz Imre a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát, és a Honvédelmi Érdemérem harmincéves . szolgálatért fokozatát kapta meg. Dr. Major József,,, a Honvédelmi Érdemérem harmincéves szolgálatért fokozatát és a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatát vehette át. A Honvédelmi Érdemérem harmincéves szolgálatért fokozatát kapta meg Bagyinka György, Basnák Sándor, Becskei Lajos. Csuka József, Fables Istvánná, Gárdos László, Gulyás Bálint, Halmai Ottó, Korály János, Ködmön István. Légrádi Sándor, Major Péter, Mészáros Iván, Mórádi Gyula, Pokonyi Sándor, Udvarát Sándor, Varga József. Hárman, Sánta István, a megyei törzs szolgálati főelőadója, Wolf József, a 'vegyvédelmi szakasz rajparancsnoka, valamint Molnár József híradós rajparancsnok a Kiváló Parancsnok jelvényt vehették át. A házastársak, asszonyok, akik mindvégig támogatták férjüket a haza szolgálatában, köszönőlevelet és virágcsokrot kaptak. A hajnali sötétség szinte láthatatlanná teszi a Pomázi Faipari Szövetkezet telephelyét. Csak a magasra tornyozott hóbuckák fehérlenek, s az aprócska portásházból kiszűrődő fény igazít útba. Cseh József nyugdíjas éjjeliőr türelmetlenül topog a vaskályha mellett. — Várom a váltást, minden percben érkeznie kell — pillant a hangosan ketyegő békebeli vekkerre. Fél hat van. Kis csoport követi Mintegy végszóra betoppan kollégája, Tamás Sándorné: — Nem jött az a szerencsétlen busz, ott fagytam meg a szentendrei megállóban — sebesen vetkőzik, öltözik, rendezget. — Tegnap mindenki pontosan érkezett, lássuk, mi lesz ma — teszi asztalára a portanaplót és a későfüzetet. — Ebbe kerülnek a hat után jövők, az egész heti listát péntekenként viszem a főnökségre — magyarázza, miközben köszön- get az épület előtt elhaladóknak. Hat óra, aki itt van, annak már a munkaidő kezdete. Nem így a ráérősen ballagó fiatalembernek, aki percek múltával sétál be a kapun. — Elkéstem, na és?! Most mit mondjak? Máskor meg ráhúzok, azt se fizeti meg senki — közli és tovább bandukol a tmk irányába. Nincs egyedül, egész kis csoport követi. Közöttük egy harcos asszonyka: — Jeges volt az út. Különben is, mit szőrözik?! Én csak jóindulatból (!) jövök hatra, a raktárban hétkor kezdődik a munka — emeli fel hangját. Hogy rosszul tájékozott — mivel neki kell rpűszakkezdés- kor, azaz hatkor kiadni az anyagot — arról csak később értesülünk, amikor megérkezik a művezető, Takács László. A vezetőség közül az egyetlen, akinek a munkaideje a fizikai dolgozókéhoz igazodik. — Hiába magyarázkodnék — szól, miközben kikászálódik kocsijából negyed hétkor. — Mondjam, hogy befagyott otthon a lakat a kijárati kapun? A brigádvezetők nélkülem is elindítják a műszakot. Hát lássuk, hogyan. A szabászatban egymásra rakva várják a fadarabok, hogy méretre darabolják, megmunkálják, csiszolják, simítsák, összeállítsák mankóvá, támbottá, vagy csak egyszerűen fakanalat, vágódeszkát készítsenek belőle. — Ezeket már tegnap be- hordtuk, lesz mit csinálni délután kettőig — mutat körbe Stanczil János faipari gépmunkás. — Hozzám két betanított és három segédmunkás tartozik. De csak azért, hogy legyen miért idegeskednem — egyenesedik fel masinája mellől Kalauz Márton gépi famegHéban-fagyban Nincs irigylésre méltó helyzetben ezekben a hideg napokban a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat szerelőgárdája som. A működési területükhöz tartozó több ezer kilométer hosszú ivóvíz- és csatornahálózat üzemeltetése és az esetleges hibák kiküszöbölése most különösen nagy feladatot ró a vállalat kollektívájára. Képünk Érden készült, ahol Alb Ferenc és Szalma Ferenc a Bajcsy- Zsiiinszky úton egy kilyukadt vezetéket cserél ki a vízzel teli szerelőgödörben. (Hancsovszlki János felvétele) munkáló. — Merthogy hol erre ögyelegnek, hol arra. A Józsi fél hétre jár, mert valahol a dzsungelben lakik. Az meg ott a második kávét issza. Hiába mondanám nekik, hogy menjenek a francba, a főnök szerint szükségünk van rájuk. Meló viszont lenne, látja, ezeket a pallókat kell méretre vágni. A csiszolóknál, összeállítóknál, csomagolóknál rendre kézközeiben vannak a munkadarabok. Egyedül a lakkozó zárva, talán holnapra megérkezik a szállítmány a Tiszai Vegyi Kombinátból. A tokban viszont éppen új szerszámot ötöl ki Dublinszki György, tiplihúzót az elemes bútor ösz- szeszereléséhez szükséges köldökcsaphoz. — Mindig akad munka, csak győzzük. Annyi a rossz, öreg gép, hogy akár•haza se kéne mennünk — vélekedik. — Ha készáru jön a tápiógyörgyei telepünkről, munkaidő után is itt maradnak a fiúk targon- cázni. — De ettől még nem szabad késniük — lép oda Orbán Imre műszaki vezető. — A túlórákat füzetbe írjuk, aztán egyben leesúszíathatják. Kilencen késtek ma, levonjuk a fizetésükből, a művezető sem kivétel, ez a szabály. A pontatlanoknál nagyobb gondol okoznak nekünk az italozók, havonta három-négynek is ki kell adnunk a munkakönyvét. Ha ezek után a későkkel szintúgy bánnánk, mit gondol, mennyien máradnának a 36- ból? Nincs még munkaerőtúlkínálat .., — Két hónapi elnökségem után, 1985 augusztusában adtam ki az utasítást a késők nyilvántartására, a fizetéslevonásra. A négy alkalmazottat a főkönyvelő ellenőrzi — tájékoztat a pontosan érkező elnök, Decsi László. — Azóta valamelyest javult a helyzet, de mint ön is látta, még mindig nem eléggé. Azért a folyamatos anyagellátás mellett a dolgozók hozzáállásának is köszönhető, hogy tavaly mintegy 19 milliós árbevételt hoztunk a korábbi 17,5 millióval szemben. Szokatlan ellenőrzés A vaskapü egymás után nyeli el az Ipari Szerelvény- és Gépgyár munkásait. Sorban érkeznek a szerződéses járatok, amelyek . 28 településről, ötven kilométeres körzetből hordják az embereket a völgyben árválkodó munkahelyükre. Aki lekési a hajnali járatot. az bizony jó órával rövidíti a munkaidőt... A valaha szebb napokat látott portán gyér a világítás, ám a fényár csak elszomorí- tóbbá tenné a látványt. Esztendők óta nem festettek, meszeltek, mázoltak. A kapusfülke ablakán vékony zsinóron lóg a megsárgult, piszkos nejlonfüggöny. — Jó párszor hazavittem, kimostam. aztán meguntam a dolgot. Ha a többieknek jó így, minek strapáljam magam — mondja Szabó Imréné portás. — Bukdácsolunk a sérült PVC-padló szegélyében, ezzel se törődik senki ... Az érkezők táskájuk legmélyéről kotorják elő a gyári belépőt. akad, akinek le is kell pakolnia, hogy megtalálja. Szemmel láthatóan szokatlan az ellenőrzés, hiszen mindenkit fel kell szólítani az igazolvány felmutatására. Ráérősen megy a dolog, elvégre a munkakezdésnél fél órával, húsz perccel előbb jönnek a buszok. — Arcról ismerjük már az embereket, kívülről tudjuk, mikorra járnak — szól a portásnő. — Ha elkésnek, két példányban kell kitöltenünk az előre nyomtatott késési lapot. Az egyiket a munkahelyi vezető kapja, a másikat a főnököm. Kisvártatva Lapp József rendészeti vezető is előkerül. Készségesen mutatja a dosz- sziéba fűzött lapokat. A tavalyi egész évi csomag alig tesz ki egy közepes vastagságú könyvre valót. 9 A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elnöksége kormányzati intézkedéseket igénylő gazdálkodási javaslatokkal foglalkozott. © Átadták rendeltetésének a Budapesti Műszaki Egyetem számító gépközpontját. © Kiállítás nyílt a Néprajzi Múzeumban, Remekművek Palmírából címmel. © A hét híre az is, hogy a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület megvitatta a gyümölcslevek új szabványának tervezetét. — Akad néhány notórius későnk — mondja —. akik ezért kaptak fegyelmit, vagy egyforintos órabércsökkentést. Több gondunk van az ittas állapotban érkezőkkel, netán az üveget becsempészőkkel. Ezért tartjuk készenlétben a szondát, s alkalmanként megszemléljük a táskákat is. Most éjjel tartottunk ellenőrzést, de ezúttal semmi rendellenességet nem tapasztaltunk. Előkerülnek az összetűzött kilépőcédulák is, találomra választottuk ki a december 16-i napot. Annak ellenére, hogy a dátum a karácsonyi ünnepet előzi meg, mindössze kilencen távoztak magánügyben, közülük csupán hárman nem dolgozták le előre az órákat. — Ha valaki reggel hatkor itt van, és bent tölt négy órát, engedéllyel távozhat magánügyben, egyébként csak szabadsága terhére intézheti dolgait. Az emberek kétszer is meggondolják, hogy elmenjenek, mert délelőtt ritka a járat. Fél nyolc előtt átsétálunk az irodaépület elé. Bizony más benyomást tesz a csupaüveg portál, a tisztára mosott előcsarnok kövezete. Nem kell sokáig várnunk, az épület előtt elhúz a Budaörsről érkező kék busz, s jön Budakeszi felől is. Több tucat ember érkezik egyszerre. Az irodaépület előcsarnokában rendezvényre invitál egy plakát. A különféle eseményeket a gyárban kora reggel, öt óra harminctól tartják. Fél óra nyereség, de a megbeszéléseknek általában nincs vége munkakezdésig. Délutánra szinte lehetetlen összehozni a találkozót, mindenki rohan a gyerekért, az üzletbe. Ha elmegy a busz, sokáig kell várni1 a következőt. Van kire nrutcgatüi Hiba volna persze kizárólag a munkásokra húzni a vizes lepedőt, hiszen dolgoznának ők, ha mindig a kezük ügyében lenne az anyag, ha nem lennének, mondjuk, géphiba miatt tétlenségre kárhoztatva. Ezek az állásidők sokkal nagyobb veszteségeket okoznak, mint a késedelmes munkakezdés. Az előrelátó szervezésben kell tehát azokat a tartalékokat keresni, amelyek a munkaidő jobb kihasználását segítik elő. Persze, az anyagellátás sokszor valóban nem az adott vállalatnál dolgozó, a megrendelésekért felelős vezetőkön múlik, hanem a partnereken. akiknek legtöbbször szintén van kire mutogatniuk. Mókuskerék ez a javából, de végre mindenkinek illő lenne már kiszállni belőle! Tóth Andrea Fazekas Eszter Feltalálója, mint a legtöbb ilyen ‘ fogyasztanivalónak, ismeretlen. Az ismeretlen háziasszony, avagy háziember, valamikor, véletlenül, rájöhetett, amit enni lehet, azt inni is, ha gyümölcs, s ha annyi van belőle, hogy tartani, tárolni képtelenség. A gyümölcs leve kezdetben, feltételezhetően, nem csemegeként tarkította az étrendet. Sokkal fontosabb a szerepe. A víz pótlása. Erre mutat, hogy a természeti népek körében a legismertebb — mai szóval — ivóié forrása a vadtök. Ezrével halmoznak fel belőle, a száraz évszakokban ezen a módon jutva ahhoz, ami az emberi szervezetnek nélkülözhetetlen, folyadékhoz. Az ausztráliai bennszülöttek például — a kutató, Mali- novszkij szerint-— tökéletesen ismerték az ehető és a fogyasztani veszélyes gyümölcsöket. A mostoha természeti viszonyok ellenére is több, mint százféle gyümölcsöt — gyümölcsszerű növényi termést — kutattak fel, tartottak számon, s gyűjtögetők lévén, a gazdagabb zsákmány levét vitték magukkal kóborlásaik szűkös napjaira gondolva. Manapság dúskálhatunk a föld adta jók e csoportjának termékeiben. Elvben. A gyakorlatban ugyanis kiderült — ún. fogyasztáslélektani vizsgálatok tárták fel —, a vásárlók egy része nem tud különbséget tenni a gyümölcsnektár, a gyümölcslé, a rostos, illetve a sima ivóié, a gyümölcsital stb. között, holott ezek — nemcsak a szabvány szerint, hanem valóságos megjelenésük formájában is — erőteljesen különböznek. Amint a gyümölcs alapú levek egy kalap alá kerülnek — pontosabban egy gyomorba — a természetes, de nem gyümölcsből készített szomjoltókkal, s a mesterségesen előállítottakkal úgyszintén. A vásárlók java egy fogalmat ismer: üdítő. S amint annak idején a klasszikussá vált fo- galmú Bambi, ma a többtucatnyi ilyen ital is ezt a címkét viseli fogyasztói tudatunkban. Ma a megyében a munkáscsaládok háromszor annyit költenek üdítőitalra, mint évtizede. Azt mondhatjuk tehát, egyenesben vagyunk? Nem egészen. A szakemberek szerint ugyanis, sajnálatos módon, az erősen cukrozott, nem gyümölcs alapanyagú üdítőitalok népszerűsége sokkal gyorsabban nőtt, mint a gyümölcsből készülteké. S még az említett megháromszorozódás ellenére is e levekre csupán annak az összegnek a tizenöt százalékát költik a munkáscsaládok, mint amennyit szeszre kiadnak. A szellemi foglalkozásúak háztartásaiban valamivel jobb az arány. Húsz százalék... Napi hetvenhét fillér. A kellemes korty napi ára a megyében a szövetkezeti parasztsághoz tartozó családok egy-egy tágjára vetítve. Évi 281 forint. Sok, kevés? Mihez képest? Ha tej, ha víz, ha leves helyett issza a gyermek az üdítőitalt, akkor bizony baj. S erre rossz példák serege szolgál tanúként. Elég az iskolai büfék forgalmát egy-egy óraközi szünetben szemmel tartani, avagy látni, mivel egészítik ki ebédjüket a napközisek. Jó dolog, hogy a megyében egy évtized alatt több, mint a tizenkétszeresére nőtt az alkoholmentes üdítőitalok termelése — és bizonyos termék, anélkül, hogy reklámoznánk, valóban márkává futotta ki magát —, miközben országosan a növekedés „csak” háromszoros volt. Az arány azt mutatja, üzletet fedeztek fel a megyei érintettek az üdítőitalokban, s ami a fontos — Érden ez ösztökélte egy korszerű üzem létrehozását például —, az a gyümölcsneícíá- rok, tehát a legértékesebb fajták megkedveltetésének szorgalmazása. TÉZáSként hatna a megállapítás, hogy a szabványlé fogyasztásunk szabványos eleme lett? Nincsen benne túlzás. A sokfajta ital népszerűségének magyarázata egyrészt az, hogy telik erre is, másrészt pedig döntő részük jó vagy éppen kiváló minősége. E kettős ok fokozataként fogy el egy esztendőben az alkoholnál mindenképpen előnyösebb szomjoltókból majdnem négyszáz- millió liter. Aminek egyre nagyobb hányadát — most már több mint az egyharmadát, míg 1975-ben csupán a tizenöt százalékát — maguk a termelők. a mezőgazdasági üzemek állítják elő. S amint a gyümölcslé, ez a fejlődési irány is egészséges. Versenyt teremtett. Mészáros Ottó A hidegben nehéz a szállítás A palacktöltés folyamatos Pest megye számos területén még mindig akadozik a palackosgáz-ellátás, pedig most már igazán kevés helyen lehet ezt a mostoha időjárásra fogni. A budaörsi töltőüzem vezetőjét, Szakai Lászlót kérdeztük, hogy állnak a palackok töltésével. — A január 12-vel kezdődő hét valóban kemény megpróbáltatást rótt dolgozóinkra, a termelőmunka mellett a hóeltakarítás, a telep megtisztítása nem mindennapi erőfeszítést kívánt az emberektől. A termelési kiesés pótlására január 19-től a szokásos kettő helyett három műszakban dolgoztunk, és a központtól ember erősítést is kaptunk. Jelenleg van elegendő gáz, rámpáink tele vannak töltött palackokkal és várjuk a szállítókat. Mi újság a szállítás körül? A kérdésre Borbás Ferenc üzemigazgató, a Volántefu 4. sz. üzemigazgatóságának vezetője válaszol. — A palackok kiszállítása az ütemezés szerint történik. A helyzetünk nem könnyű, hisz ilyenkor — a fűtési szezon miatt — a lakosság a nyári fogyasztás többszöröséi igényli. Igazgatóságunk 120 cseretelep ellátását végzi Budapesten és környékén. Időnként persze előfordul néhány órás fennakadás, késés a szállításban, ezt elsősorban a járművek reggelenkénti — a kemény hideg miatti — indítási nehézsége okozza. Szerkesztőségünkbe Taksony, 'Dunaharaszti környékéről érkezett lakossági bejelentés, nincs palackos gáz a cseretelepeken, mászkálnak egyik helyről a másikra az emberek. Ennek mi lehet az oka? — Az a terület a Jászkun Volán ellátási körzetébe tartozik, ők a szajoli töltőüzemből szállítanak. Máté Páltól, a szajoli üzem vezetőjétől telefonon kérdeztük: hogy állnak a palackozással, illetve a szállítással? — A január 12-vel kezdődő hét nálunk is nehéz időszak volt. Két napig ki sem tudtak állni a kocsik az üzemből. Egy nap üzemkiesés a töltésben is volt. Ennek pótlására mi is három műszakban dolgoztunk. A szállítás megindulásával — a területi operatív bizottság intézkedése szerint — a kiemelt helyekre szállítottunk először. A Jászkun Volán három konténeres autóval 4 megye (köztük Pest) 90 bázisát, illetve minitelepét látja el. Taksonyba is 17-évfel indult meg a rendszeres szállítás, 29-én (mi 30-án érdeklődtünk) 255 palackot kaptak. Ez a mennyiség normális körülmények között egy hétig fedezné a lakosság gázszükségletét. Dunaharasztira szintén 29-én 405 palackot szállítottak. Üjabban azt tapasztaljuk, hogy az emberek attól való félelmükben, hogy gázuk esetleg nem tart ki a legközelebbi cseréig, a csak félig kiürült palackokat is visszahozzák. Rendkívüli pocsékolás ez, amely elsősorban a lakosság zsebére megy.
