Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-28 / 23. szám
Egy este a nyagdíjcskiubban Magukkal ragadják a fiatalokat Disznótoros vacsorát rendeztek a HNF Gyömrői 'Nagyközségi Bizottsága nyugdíjas- klubjában. E nagyszerűen tevékenykedő kollektívára jellemzően igen nagy volt a részvételi arány, a kétszáznegyven tag közül majdnem százhetvenen ültek asztalhoz a művelődési ház nagytermében — többen is lettek volna, ha nagyobb a helyiség. A szépen megterített asztalokra gazdag teríték került, sült hús, kolbász és hurka a friss disznóvágásból, üdítőital, s annyi ízes házibor, amennyi a kulturált és egészséges vacsorához illett, s a jó hangulatot megalapozta. S ahogy telt-múlt az idő, s délutánból estébe hajlott, a baráti társaság hangulata érthetően nőttön-nőtt. S amikor Bálint Sándor, az egyik nem nyugdíjas patrónus és tiszteletbeli tag megszólaltatta új tangóharmonikáját, dalra, táncra kerekedtek az idős emberek. Akik az asztalnál maradtak, nagy élvezettel emlegették a korábbi sikeres rendezvények, kirándulások kellemes emlékeit. De arról a munkáról is szívesen beszéltek, amit lakóhelyük érdekében kifejtettek. Ezekkel ,a visszaemlékezésekkel, munkájukkal, elismeréseikkel, terveikkel tovább ismerkedhettünk, amikor a hét végén fölkerestük otthonában Prekler Károlynét, a klub vezetőségének tagját, kultúrfele- lőst. Egy kis büszkeséggel kezdte — jogosan. Például azzal, hogy számos nem nyugdíjas patrónusa, tiszteletbeli tagja van a klubnak. A harminchárom tagot számláló kultúrcso- port munkájában nagy örömmel és rendszeresen vesz részt Potondi Agnes, Suba Mihály, Babenyecz Anita, Szenyán Károly, Kiss Gyula vagy Bálint Sándor, akik énekkel, tánccal, zenei kísérettel, szervezéssel, a saját műsoruknál a szerepek betanításában segítenek, vagy egyéni produkciókkal teszik színesebbé a programokat. Minden hónap harmadik szerdáján tartják meg a klubnapokat, egészen júniusig, amikor is a helyi művelődési ház más klubjaival, szakköreivel együtt zárják — ünnepi műsorral — az évadot. Rendszeresen utaznak, ismerkednek az ország nevezetességeivel. Február 12-én 16 órai kezdettel tartja meg a nyugdíjasklub az idei első közgyűlését. amely után batyús bállal, saját műsorral örvendeztetik 7 Tetőpontján a hangulat, szól a s hamarosan táncot ropnak az I meg önmagukat, s a vendégeket. Március 5-én szintén műsorral ünnepük meg a nőnapot, s ha jó lesz az időjárás, még ugyanabban a hónapban a főváros nevezetességeivel ismerkednek. S már szervezik az országjárást is, Herendre, Pápára, Tatára, Alcsútra, Ti- szakürtre, Szarvasra, Esztergomba, Szegedre, Pécsre, Aba- ligetre, Sárospatakra, Tokajba látogatnak el, egy- és kétnapos útjaik során. De Komáromba, Érsekújvárra, a Magas-Tátrá- ba is átruccannak az idén. El szeretnének jutni a Csorbatóhoz, a Szelidi-tóhoz, Késmárkra, és még számos más gyönyörű és nevezetes helyre. Két színházlátogatás is szerepel az éves tervben. A nagy élményszerzésen, a pihenésen túl azonban más nagy jelentősége is van ezeknek az utaknak. Nevezetesen az, hogy a gyömrői nyugdíjasklubnak több olyan tagja van, akik a közösséggel jutottak el először életükben színházba, az ország távolabbi vidékeire, vagy még inkább külföldre. De arról is beszélgettünk, hogy ez az önfenntartó klub annyira erős, hogy több segítséget tudnak nyújtani községüknek, mint amennyit kapnak, vagy netán elfogadhatnának. ha igényelnék. Arra is büszkék az idős emberek, hogy soha nem kérnek, ám ha mégis kapnak segítséget, elismeréseket, azt igen hatékony társadalmi munkával érdemelték ki. Például tavaly a gyömrői művelődési háztól 1 ezer 500 forintot kaptak, hogy buszkirándulásaik költségét csökkenthessék. A helyi tanács évente 2 ezer forinttal támogatja a klubot, tavaly pedig 3 tangóharmonika, száll az ének, idqs párok (A szerző felvételei) Az alapozás fontossága 7 abdarúgócsapataink las■*-* san felébrednek téli álmukból, hiszen el kell kezdeniük a téli alapozást. Nem is olyan régen még elképzelhetetlen volt, hogy a kiscsapatok több héttel a tavaszi szezon megkezdése előtt gyakoroljanak, elsősorban erőt gyűjtsenek a fárasztó mérkőzéssorozatra. Ma már más a helyzet. Csak azok nyerhetnek csatát, akik nem töltik tétlenül a zimankós napokat sem. Természetesen az idei zord tél alapvetően nehezíti a felkészülést jó néhány együttesünknél. Gondoljunk csak azokra az együttesekre, amelyek nem tudnak teremben gyakorolni. S ilyen sajnos elég sok akad. A megyei I. osztályban szereplő pilisiek például Albertirsára járnak át a tornatermi foglalkozásokra. Mo- noron, Üllőn és Sülysápon is adott a lehetőség a teremben való gyakorlásra, de a gyöm- rőiek például kénytelenek a szabadban végezni az erőfejlesztést. Még ennél is nagyobb fejtörést okoz az, hogy a labdarúgópályákat mindenütt vastag hópaplan borítja. A talaj vízkészlete tavaly teljesen kifogyott, következésképp jó lenne, ha a hó szép lassan elolvadna, s erősítené a gyepet. Igen ám, de erre semmi garancia nincs, így valószínűleg a legtöbb helyen letakarítják majd a havat a játékterekről. Annál is inkább indokolt ez a lépés, mert hamarosan éles mérkőzéseket kell játszaniuk. A barátságos találkozók sora már a napokban megkezdődik, majd március elsején már a Magyar Népköztársasági Kupa megyei selejtezője szólítja pályára a csapatok egy részét. A körzet csapatai március 1-jén az alábbi párosításban játszanak: Monor— Váci Izzó, Üllő—Pilis, Gyöm- rő—Veresegyház, Zsámbok— Sülysáp, Mende—Dunavar- sány. A párosításokból is kitűnik, nehéz mérkőzésekre van kilátásuk a körzet csapatainak. A monoriak például az NB ll-ben szereplő Váci Izzót fogadják otthonukban. Az Üllő —Pilis vonálrangadónak is sok emlékezetes előzménye van. A gyömrőiek — tétmérkőzésen — még sohasem találkoztak a veresegyháziakkal. Zsámbokon is esélyesebb a megyei II. osztály Délicsoportjának éllovasa, a Sülysáp, s a mendeiek is megszoríthatják magasabb osztályban ellenfelüket. , De visszatérve az alapozás fontosságára: néhány csapatunk még nem kezdte el a munkát. Akad olyan is, ahol dolgoznak már, de az edzéseket nagyon kevesen látogatják. Ez hiba, mert a lemaradást nem lehet (majd) pótolni. Keményen kell dolgozni azért, hogy jó erőben, fitten tudjanak majd játszani a csapatok a tavaszi szezonban. A szervezetet fokozatosan szükséges hozzászoktatni a terheléshez, s ha ez sikerül, akkor nem \ehet baj. ló, ha a fentieken el" gondolkodnak'az érintettek, s e szerint cselekednek. A maguk érdekében, s azért is, hogy szurkolóiknak — <12 eddiginél is — még több örömet szerezzenek. G. J. Teljes üzemben az alkalmi konyha a művelődési ház nagytermében. Csák Béláné és Kovács Mihály osztja, illetve hordja a finom étkeket, amiből bőségesen jutott mindenkinek ezer forinttal jutalmazta a tanács az 1-es számú iskola érdekében kifejtett társadalmi munkájukat — saját rendezvényük tiszta bevételét, több mint 20 ezer forintot ajánlottak fel az idős emberek az iskolaépítés támogatására. A HNF helyi bizottsága Kiváló Társadalmi Munkás kitüntetésben részesítette az elmúlt évben a n^ugdíjasklubot. Nem helybeliekkel is kapcsolatot vett fel a klub, így a Fővárosi Gázmüvektől két alkalommal is kaptak térítés- mentesen két autóbuszt kirándulásaikhoz, s ez a lehetőség idén is adott a számukra. önmagukra is, azaz az olyan idős emberekre is gondolnak a klubtagok, akik már nehezen utaznak, ők a helyi programoknak örülhetnek. A nagyon idős, régi szakszervezeti tagoknak pedig elhozzák Ve- csésről a tagsági bélyeget — ott még működik a szakmaközi bizottság. A beteg tagtársakat rendszeresen meglátogatják, apróbb ajándékokat visznek nekik, de aligha kell külön hangsúlyozni, hogy ilyen alkalmakkor a klubtársakkal, a barátokkal való találkozás a lényeg. S, hogy közelebbről, belülről milyen is a hangulat ebben a nyugdíjasklubban, arról meggyőződhet az, aki az idős emberekkel tart. Annál is inkább érdemes közelebbről megismerni ezt a nagyszerű közösséget. mert az idén újabb rendezvényre készülnek, amelynek bevételét Ismét az 1-es számú iskola építésének támogatására kívánnak fordítani. S az ilyen nagy, nemes feladathoz bárkit szívesen társul fogadnak. Aszódi László Antal A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM 1987. JANUÁR 29., CSÜTÖRTÖK Szabad pártnap ürügyén Látják, tanulják, Gazdaságpolitikai pártnapra igyekszem. Rohanva, mert a személyvonat késett, s nagyokat csúszom igyekeztemben. A monori-er<f,ei iskola fojyosóin kanyarogva ámulok, bámulok: micsoda remek lett ez az épület belülről, a kapun kívül nem is hinné az ember! Később aztán egyéb meglepetések okán is alkalom adódik a csodálatra — egyelőre azonban a készséges kapuügyeletes segítségével abba a terembe jutok, amely a „szabad pártnap” felirat szerint a rendezvény színhelye. A leghátsó sorokban gyerekek — nyolcadikosok — suttognak, elöl annyi felnőtt, amennyit fél kezemen megszámolhatok. Kerekes Ferenc, a helyi pártalapszervezet szervező titkára mond néhány üdvözlő szót, aztán Lehoczky Pál, az erdei tanácskirendeltség vezetője hozzákezd előadásához. A gyerekek néma csendben vannak. A felnőttek is, holott az elhangzó gazdaságpolitikai ismertetés aligha hat rájuk az újdonság erejével. Eltűnődöm azon is: a nyolcadikosoknak vajon mit mondanak a szavak, hogy struktúra, ' népgazdasági szféra, termékösszetétel, vállalati belső szervezés, racionális foglalkoztatottság...? írásbeli engedéllyel Szerencsés dolog ezt ilyenkor, így, és egyáltalán: csak azért, hogy neve legyen a gyereknek? Hogy a gazdaságpolitikai pártnap programja, mint olyan, ki legyen pipálva? Utóbb kiderül, mondhatni kézzelfoghatóan, hogy bár ez a program különböző okoknál fogva valóban sikertelennek mondható, Monori-erdőre korántsem jellemző. Sőt. Az okokat Kerekes Ferenc magyarázza: eredetileg a Minőség Vegyipari Szövetkezet erdei telephelyén szerették volna tartani, meg is beszélték az elnök asszonnyal, amikor azonban a helyi üzem vezetőjét keresték a konkrétumok végett, kiderült, hogy „u telep területére csak írásbeli engedéllyel lehet belépni", meg „különben is fizetésnap lesz ’. 1 Mar kérdezném, hogy ennyire rossz a kapcsolat a vegyi üzemmel? De erre nem lehet igennel válaszolni. Tudniillik egy korábbi pártrendezvényen — ahol a vegyi üzem kollektívája is jelen volt — községpolitikai feladatokról is szó esett. Ott mondta el László János, a monori-erdel általános iskola igazgatója, hogy milyen nagyon szeretnének egy személyi számítógépet, hiszen attól, hogy ez a település kicsi (mellesleg nem is olyan kicsi), még nagyon jó lenne lépést tartani a korszerű oktatás másutt már megtalálható újdonságaival. S a vegyi üzem brigádja volt az, amelyik már a rendezvényen összesúgott, s be is jelentette azonnal, hogy kommunista szombatot ajánl fel egy Commodore 64-ért. S nem csupán felajánlotta — teljesítette is. Kellő áhítattal megcsodálhatom: az iskola egyik kistermét berendezték a számítógépes szakkörnek, amely egyébként olyan népszerű, hogy száznegyvenen jelentkeztek — ám pillanatnyilag csak negyven kiváltságost tudnak foglalkoztatni. László János letagadhatatlan büszkeséggel kalauzol az intézményben. ahol Lehoczky Pál és Kerekes Ferenc szemlátomást otthon vannak. Mutatják a gyömrői ESZKV által rekordgyorsasággal — és tökéletesen! — felépített új tantermeket. Építők dicsérete — Én még ilyen építőkkel nem találkoztam — mondja az iskolaigazgató. — Átadás után alig-alig volt javítanivaló. És a terveket is megnézhettük, mert az ÉSZKV vezetői szerint az épületet mi fogjuk használni, mi tudjuk jobban, hogyan is legyen. Így aztán (még egy ajtó elhelyezésébe is beleszólhattunk. És csodáltuk a gyorsaságot, amivel behozni igyekeztek a panelt gyártók több hónapos késedelmét. Mintegy végszóra áll meg a teherautó a kerítésnél: megérKulturális programok Ecseren csütörtökön 15.30- kor logopédia, 16-tól a nyugdíjasklub foglalkozása, 17-től német nyelvtanfolyam és karate, 18-tól az ifjúsági klub összejövetele. Gyomron 14-től CsüUög Júlia festőművész kiállítása, 15- től a pályaválasztási szakkör foglalkozása és művészi 'torna. Az úttörőházban 15-től gyermektánc. Maglódon filmvetítés 16.30- tól és 18.30-tól: Tűzvonalban (szinkronizált, színes amerikai film). Négy helyett kettő Gondozónőt keresnek Nemrégiben — még a „nagy havak’' idején — írtunk a monori gondozási központ, az öregek napközije dolgozóinak helytállásáról1. Akkor említettük meg azt is, hogy a négy közül egy házi szociális gondozójuk lába megsérült, hiányát nagyon megérzik. És most egy telefon Bihari Jánosáétól, az ÖNO vezetőjétől: — Tudnának nekünk segíteni? — Készséggel igyekeznénk ... — Arról van szó, hogy azóta egy gondozónőnk eltávozott közülünk, így most kettőnek kell négy helyett helytállni, ami rettenetes erőfeszítést követel. Égen-földön, lámpással keresünk egy új munkatársat, de nem találtunk jelentkezőt, pedig igen nagy szükség lenne rá. Három-négy idős ember teljes ellátásáról kellene gondoskodnia. Most a téli időszakban ez különösen fontos, bár egyébként is... — Közöljük a kérést, hogy aki kedvet, elhivatottságot érez, jelentkezzen a monori öregek napközijében? — Ha lehet, igen. Mielőbb és nagyon várjuk. —ez Monoron a filmszínházban, 18-tól és 20-tól: Montreáli bankrablás (színes, szinkronizált francia kalandfilm). Vecsésen 17-től az ifjúsági bélyeggyűjtők; 19-től az ifjúsági klub összejövetele. kezett a cserép. Egy, még félkész szárnyrészt azért nem fedtek be az ősszel, hogy éppen olyan cserepet tudjanak felhajtani, amilyen a régi épületen van, ne legyen idétlenül felemás a tető. És bár kiderült, hogy azt a fajtát már nem gyártják — tessék, a cserép mégis itt van. Sétálunk, termek és szertárak ajtói nyílnak. Szép ez az iskola, egyre szebb és egyre tágasabb, holott a közelmúltban még a harmadik műszak bevezetésének rémével küzdöttek. S a rongálás — ami másutt nem éppen ritka dolog még ma sem — szinte egyáltalán nem érhető tetten. Mert nincs. Ez is egyfajta politizálás. Gyerekeknek — a társadalmi tulajdonról. Sportudvar készül — Az is nagyon jó dolog — mondja László János —, hogy az önállóságot nálunk a tanács nem tekinti formaságnak. Tudnék én most is olyan iskolát mondani, ahol még egy doboz kréta beszerzése is nehézségekbe ütközik, mert kopogtatni kell, hogy „kérünk már ennyi forintot, kellene néhány kréta ...” Minket hagynak gazdálkodni, mi pedig igyekszünk. Például: nem veszünk több százezerért üvegezett szekrényeket a szertárakba, amikor a Salgó polcrendszer is igen jól megteszi, amit viszont ezen „nyerünk”, azt hasznosabbra fordíthatjuk. így jut eszköz technikaórán minden diák kezébe — hogy ne kelljen hatnak, nyolcnak ösz- szehajolni, és 'egymás kezéből kapkodni az elemeket. Így kívánják bővíténi a számítógépszakkör felszerelését is, hadd jusson be mindenki, aki akar. Így lesz önerőből sportudvar rövidesen. De lehetne még sorolni. És nem lehet nem észrevenni: ennek az iskolának azok a gazdái, akik használják. Meglehet, a belső szervezésről, a kollektív irányításról, az önkormányzati elemekről a szabad pártnapon nem a legszerencsésebb körülmények között elhangzottakat a nyolcadikosok végigunatkoz- ták — a gyakorlatban azonban egyik sem ismeretlen előttük. Látják. Benne élnek, mert azt gyakorolják értük és körülöttük. S utóbb nyilván ők is. hasonlóképpen. Alighanem ez a lényeg. Ezt szerettem volna elmondani a monori-erdei rendezvény ürügyén. K. Zs. Levelesládánkból Már működik a készülék Kéréssel fordulok a Monori Hírlaphoz. 1932-ben vettem egy tévét (Super .Star Modul márkájú), ami elromlott tavaly novemberben. Értesítettem a monori Elszomot. Egy szerelő kijött december elején, megnézte, s azt mondta, nincs nála olyan alkatrész, de a következő hét elején jön és megcsinálja. Nem jött. December 27-én elmentem személyesen Monorra, a Kossuth Lajos út 74. sz. alá. Azt mondta ott az igazgató előtt: — Ma este 18 óráig ott vagyok. Nem jött, írtam január 12-én egy levelet. Azóta se válasz, se nem jön a szerelő. Nem tudom, hova forduljak panaszommal, hogy mielőbb ismét élvezhessük a műsorokat a televízióban. Ácsai István Sülysáp, Zója u, 8. Telefonon felhívtuk Baranyi Györgyöt, a monori Eiszom Kisvállalat igazgatóját, aki elmondta, hogy olvasónk készülékét a múlt héten pénteken (január 23-án) megjavították. A Super Star azóta működik, s ezt panaszosunk aláírásával is igazolta a szerelőnek. Azért nem tudták előbb megjavítani, mert alkatrész gondokkal küzdöttek. Mindenesetre azt kissé furcsálljuk, hogy éppen aznap javították meg a készüléket, amikor sülysápi olvasónk levele a szerkesztőségbe érkezett, illetve amikor arról tájékoztattuk az Eiszom vezetőjét... Lám, ilyen gyorsan is lehet intézkedni. Jó lenne azonban, ha máskor ehhez nem kellenének panaszos levelek sem. (A szerk.) ISSN 0130—2«51 (Monori ttrlep)