Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-26 / 21. szám

1987. JANUAR 26., HÉTFŐ

prvr ,

tucirr

3

Hét vége a pályaudvarokon

Pótműszakok az üzemekben

A hónap elején tomboló hóviharok majdnem mindenütt megakadályozták vagy lelassították a munka ütemét. Az üzemek szállítási terveit sem tudták teljesíteni; nem érkezett be a nyers-, illetve alapanyag, nem indult útnak a késztermék.

A lemaradás behozására teremtett alkalmat a MÁV Budapesti Igazgatósága az elmúlt hét végén. A vállalatokhoz intézett felhívás nem maradt hatástalan. Az üzemek érdekei szintén azt diktálták, hogy kihasználják az első negyedévben egyébként is jelentkező vasúti szabad kapacitást, amellyel a későbbi torlódásokat mérsékelhetik.

vette igénybe az MHD váci gyára.

Jelentős volt a kocsiigény, s a bejelentettnél is többet raktak meg általában a ve- csési, a monori, a pilisi mező- gazdasági üzemek, kereskedelmi szervezetek. Dolgoztak a hét végén a százhalombattai DKV rakodói is. Pénteken és szombaton 183 speciális szállítóeszközt tettek útra késszé.

Ütőn az élelemért. A vaddisznó utat tőr magának a vadászok által kiszórt kukoricához.

Közelebb az emberhez. Lakott terület közelében az éhes muflonok.

Terített asztal az erdőben

Erdei vendéglő, özek a frissen érkezett széna körül.

(Erdősi Ágnes felvételei)

(Folytatás az 1. oldalról.) Rajta kívül legtöbb a vaddisznó és a gímszarvas, s valamivel kevesebb az őz. A kedvező szaporulat miatt az erdőrendezők felemelték a társaságok kilövési terveit, s így ez a társaság is csupán szarvasból 170-et adott le a múlt évben. Ám nemcsak terveket küldenek a jórészt társadalmi munkán alapuló segítség ellenében.

Üdvözöl Róka Rudi

Dér csipkézte fák állnak sorfalat a dombok, völgyhajlatok fehér hószőnyegén. Fátyolba öltözött menyasszonyok, ősz anyókák képzetét idézi a zúzmarás ágak sűrűje. Egyre beljebb s egyre feljebb haladunk a hegyvidék csendjében. A kanyargós kóspallagi emelkedő után a Merdesz-pa- taki szoba-konyhás vadászház elé érünk, ahol róka dermed a hóban. Ez puskavégre került, nem úgy, mint az a cimborája, amelyik a napokban inait el a bosszús vadász elől, aki maga is derül azon, hogy pár nap óta így köszöntik; üdvözöl a Róka Rudi.

Pintér József hivatásos vadász és Skoda Lajos, a vadásztársaság tagjai indulásra készen állnak a megrakott teherautóval. De előbb még a mi kocsink műszaki adatai felől kérdezősködnek, s amikor azt megfelelőnek találják, akkor közük;

— Mindig csak utánunk.

— Az utakra közben friss hó hullott, alul síkos, csúszik a jégpáncél. Éles fordulók, meredek lejtők következnek. A kocsi fáról, fél kerékkel néha az árok szélére csúszunk, a fákkal benőtt völgyek mélyére pillantunk. Mojzes Györgynek elege és melege van, ugyancsak megdolgozik a volánnál, de jók a reflexei. A teherautó időnként megáll előttünk. Pintér József ilyenkor kiszáll a volán mellől, újratölti kukoricával a kocsi végére erősített önszóró tartályt, amelyből egyenletesen peregnek a szemek, hosszú csíkot húzva, ám vadat sehol sem látni.

— Alszanak a sűrűben — mondja Bakos Tibor. — Száraz bokrok alá húzódik a vaddisznó, s ha gyapjas szőrét belepi a hó, nem fázik.

Választéknak széna

Az állat feltételes reflexének bizonyítékaként azonban hamar megjelenik, s egy darabig előttünk fut egy jól megtermett gímszarvas, majd később a sűrűbe húzódik, s onnan lesi, mi történik a sóshegyi tisztáson, ahol borsóból és kukoricából granulált szarvastáp kerül a jászolba, s a közelben néhány bála széna is növeli a választékot. Persze mindez csak pótlás ahhoz, amit az állat talál magának abból, amit a tél meghagyott. Rügyeket csíp le, makkot túr ki a hó alól.

— Se hétköznap, se vasár nap? — kérdezem Pintér Józsefet, aki egyforma ügyességgel bánik az autóval, a puskával, meg a nehéz zsákokkal.

— Kétnaponként hozzuk a takarmányt, akár esik, akár fúj — mondja. — Az állat meghálálja ezt. Megismeri az embert a szagáról, ősszel fizet, amikorra felneveli az utódokat, s van mit vadászni. Nem megy el, azon a területen marad, ahol ilyenkor is talál ennivalót.

Kocakaland

Erről már a nagyirtás-pusz- tai turistaház éttermében beszélünk, melynek egyik szegletében még ott áll a karácsonyfa, s egy társaság este pótszilvesztert tart. Az alpesi tetős szobákban bárki kaphat szállást napi 100 forintért, s dicsérheti az erdei kosztot Fésűs Imréné kitűnő főztje révén. Kanalazzuk a párolgó húslevest, s aki először jár itt, az természetes, hogy őzpörköltet rendel.

Közben színes vadásztörténetek elevenednek meg. Ügy mondják, hogy tavaszra sok csíkos kismalacra lehet errefelé számítani, mert egy kóspallagi házi koca valamelyik reggel eltűnt az ólból, s minden -jel szerint szerelmi kaland után jár a téli rengetegben.

Kovács T. István

Kardos Kázmértól, az igazgatóság kereskedelmi osztályának vezetőjétől kaptuk a tájékoztatást, hogy 23-án és 24-én összesen 2 ezer 997 vagon tartalmát rakták ki a pályaudvarokon. Súlyba átszámítva szombatig 86 ezer tonna áru került a kirendelt vagonokba.

Élénk munka zajlott a hét három utolsó napján a Pest

megyei vasútállomásokon és sorra érkeztek a vagonok az ipari üzemek vágányaira is. A dunakeszi Hűtőház hét hűtőkocsit kért, de kettővel többet rakott meg áruval. A Cement- és Mészművek váci gyárából három vagon mész indult el a megrendelőkhöz. A MÉH váci telepét 23 vagon hulladékanyag hagyhatta el. Pénteken a MÁV 10 szállító kocsiját

Több üzemben tartottak szombaton műszakot a téli időjárás miatt bekövetkezett termeléskiesés pótlására. A Szerszámgépipari Művek halásztelki Fejlesztő Intézetében, illetve annak gyártórészlegében hazai és külföldi megrendelésre számítógép-vezérlésű szerszámgépeket szereltek. Itt mintegy 17 millió forintos kiesést kell pótolni.

Csapatzászló-avatás Budaörsön

(Folytatás az 1. oldalról)

Ganz-MÁVAG osztályvezetője valamint Kiss Károly, Kinka József, Menyhárt József, id. Pallai József, Sándor József, Sasvári Kálmán, Tóth Antal és Vereska György nyugdíjasok.

A kitüntetéseket Balogh Pál és Rágyánszki Pál, a Munkásőrség Pest megyei parancsnoka adta át.

Ünnepi beszédet mondott Csapó Sándor, Budaörs város pártbizottságának első titkára. Miként hangsúlyozta, a városi párt-végrehajtóbizottság a múlt év decemberében — az országos parancsnokság értékelésével teljes összhangban — megállapította, hogy a Sziklai Sándor munkásőregységben tovább fejlődött a szakmai és politikai felkészültség, magas színvonalú a fegyelem.

Ha lehet, még jobban felforrósodott az ünnepi hangulat, amikor bejelentették, hogy Sziklai Sándorné, a névadó özvegye új csapatzászlót adományoz az egységnek.

Sziklai Sándorné szenvedélyes szavakkal szólt a harminc éve történt tragikus eseményekről. Felelevenítette személyes emlékeit, például azt, hogy az egység eddigi csapat- zászlajának avatása alkalmából még fenyegető levelet kapott férje gyilkosaitól.

Az új zászlóra elsőként a Munkásőrség Országos Parancsnoksága szalagját Rágyánszki Pál kötötte föl. Sze- methy Lászlóné, a budaörsi városi pártbizottság titkára, az úttörők és a KISZ képviseletében Kiss Katalin és Kutasi János következett a szalagkötők sorában, majd a bázisüzemek politikai és gazdasági vezetői is ékesítették az általuk .vezetett kollektívák szalagjaival az új csapatzászlót.

Sziklai Sándornénak az országos parancsnok díszoklevelet és emlékplakettet küldött, s azokat a névadó özvegye forró ünneplés közepette vette át.

Kiváló híradó szakalegység

Százhalombattán, a Barátság Művelődési Központban is szombat délelőtt tartotta meg ünnepi gyűlését a Ligeti Károly munkásőregység. Szekeres Zoltán, a Hírlapkiadó Vállalat lapterjesztési osztály- vezetője, levezető elnökként külön is köszöntötte Fehér József nét, az MSZMP Központi Éllenőrző Bizottságának tagját, a fővárosi I. kerület pártbizottságának első titkárát. dr. Ilcsik Sándor rendőr vezérőrnagyot, a megyei pártvégrehajtóbizottság tagját, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjét, Mérey Tibort, az érdi és Zimányi Lászlót, a százhalombattai városi pártbizottságok első titkárait.

Gáspár János parancsnok ünnepi beszámolójában emlékeztetett arra, hogy a Ligeti

Erről olvastam

Egy pár jó kis cipő

K

önyvet olvasok a szegénységről. Minduntalan összecsukom, bámulom a fedelét. Mi vonzza szememet a címoldalra? A cipő. Egy pár jó kis cipő tölti be a könyv borítóját. Hosszasan nézegetem a cipőt, és fölsóhajtok: ó, ha nekem ilyen cipőm lehetett volna. Mint amikor a tó rezzenetlen víztükrét váratlanul megtöri a fölbukkanó búvár, Úgy tolulnak emlékezetembe gyerekkorom élményei, vágyai. Vágyálom inkább, hiszen biztosan tudtam, amit kívánnék, az egyszerűen lehetetlen. Egy, a könyv címoldalán álló, valamelyest betört, de ép, valószínűleg jó talpú cipő a vágyálmokba tartozott. Ezen a cipőn például nincs folt. Ezt még nem forgatta elgondolkozva suszter: hát ismét eleresztette, hová erősítsem, a másikhoz, az is elengedi majd.

Nem azt akarom mondani, mintha a könyvbéli cipő sugallaná, ennyi a különbség ama régi és a mai szegénység között. A lényegben nincs különbség. A lényeg a helyzetben van. Tudjuk, a szegénység kifejezést mostanában alig használják. A könyv sem a szegénységről, hanem a szegénypolitikáról szól, címe szerint.

Napjainkban inkább hátrányos helyzetről, sőt halmozottan hátrányos helyzetről hallunk. Akadnak, akik szerint ezek szé- pítgető kifejezések, arra valók, hogy el- maszatolják a valóságot. Mondjuk csak ki, úgy, ahogy van, aki hátrányos helyzetű, az szegény. Nincs terünk kifejteni, hogy hátrányos helyzetben nem csak a szegény lehet. Mint ahogy nem minden szegény hátrányos helyzetű. Csupáncsak annyit akarok mondani, egy tekintetben a hátrányos helyzet többel tartalmaz a szegénységnél. Éppenséggel a lényegre utal.

Ä mai szegényekről, hátrányos helyze- tűekről beszélve gyakori vélemény, hogy ha rendesen dolgoznának, ha nem innák el az eszüket, ha nem lennének olyan

málék, akkor ők is gyarapodhatnának, miként a szorgalmasak. Ennek az érvelésnek a hamissága nekem mindig nyilvánvaló volt. Környezetemben többnyire rendes, józan életűekkel találkoztam, mégsem jutottak semmire. Olyan helyzetben rekedtek, ahonnan annak meg változtatása nélkül reménytelen volt kijutni.

Engem mindig a második generáció érdekel. Legyen szó akár gazdagokról, akár szegényekről. Mert lehet, hogy az apa ragyogó képességei révén gazdagodott meg, a másik apa mihasznasága miatt jutott szegénységbe, az utódoknak ehhez semmi közük. Számtalan példát láttunk arra, hogy tehetség dolgában éppen ellenkezőleg, a gazdag, okos apa gyermeke a gyengébb, a szegéhyé az erősebb, a kibontakozáshoz mégis az előbbiének sokkal jobbak az esélyei. Már csak azért is, mert egyáltalán tisztában van vele, mivé válhat az ember. Még ha a gyermek nem is, az apa mindenképpen tudja. A hátrányosabb helyzetben az a legszomorúbb, hogy az abban élők nem is tudják, mit akarjanak, mit is akarhatnának.

A cipőhöz visszatérve, mi legföljebb arról álmodoztunk, hogy egyszer olyanban járhassunk, amelyiken nincs folt, s nem folyik bele a víz. Azt nem is sejtettük, a cipőnek hányféle változata létezik, anyagában. kivitelezésben, formájában, minőségében. Sőt. ha valamilyen extrát adnak, viselni sem tudjuk vagy feltöri a lábunkat.

A legnehezebb viselet a társadalmi szerep. Nem csak a lábat töri föl, mint a máshoz szokottat az extra cipő, az egész embert megroppanthatja a hirtelen történő váltás. A dolog tehát nem azzal kezdődik, hogy valakit kisegítünk a hátrányos helyzetből. Jóval előbb kell kezdeni.

Kör Pál

Károly egységben szolgáló alapító munkásőrök három évtizede a budai zászlóaljban vállalták a néphatalom védelmét. Hogy ma mégis a százhalombattai egységhez tartozónak .tekintik őket, annak oka az, hogy e fiatal város határában levő és hatalmas gazdasági értékeket koncentráló vállalatok dolgozóiból 1977-ben megalakult és 1982- ben az érdi munkásőrökkel kiegészült kollektívában folytatták esküvel vállalt szolgálatukat. Méltatta a Ligeti Károly egység politikai szilárdságát, a munkában és közéletben tanúsított példamutatását Zimányi László, majd Fehér Józsefné is.

Horváth Rezső, a Munkásőrség Pest megyei parancsnokának helyettese adta át az országos és a megyei parancsnok által adományozott kitüntetéseket és tárgyjutalmakat.

Borbély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka az állományszervezés támogatásáért „szuronykés” tárgyjutalmat adományozott Tóth Istvánnak, a Duna Menti Hőerőmű Vállalat vezérigazgatójának. A testületnek a megalakulása óta nyújtott kiemelkedő támogatásáért munkásőr- emlékjelvényt és tárgyjutalmat kapott Vdvardi János nyugalmazott rendőr őrnagy, Ferenczi Illés tanácselnökhelyettes, Badalai Ödön, nyugdíjas pártmunkás és Polcz Gyula rendőr törzszászlós.

A Megyei Parancsnokság Kiváló Híradó Szakalegysége kitüntető címet, vándorzászlót és oklevelet a százhalombattai kollektíva nyerte el, Asztalos József parancsnokkal az élén. Ez az alegység kiemelkedő munkát végzett a raj- és alegységparancsnokok abasári továbbképzésének biztosításában ék az országos felügyeleti szemlén.

A Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát, a Szolgálati Érdemérem 30 éves fokozatát és ,,szuronykés” emléktárgyat kapott Tamók János. a Szolgálati Érdemérem 30 éves fokozatát és emléktárgyat vett át Jámbor István, Mojzner István, Németh' József és Palkó József, emléktárgyat kapott a 30 éves szolgálatának megbecsülése szimbólumaként Nagyajtai Imre.

Az ünnepi egységgyűlésen tizenegy munkásőrjelölt fogadta esküvel a két városi párt- bizottság első titkárai és a parancsnok előtt, hogy munkával. fegyverrel, felvilágosító szóval szolgálják a dolgozó nép halalmát.

Cseri Sándor