Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-24 / 20. szám
A nehéz közlekedési viszenyok ellenére rendszeresen útnak indul olvasóihoz a ceglédi mozgó könyvtár. Rövidesen újabb két busz is bekapcsolódik a kölcsönzésbe, s így Cegléd vonzáskörzetében a központi könyvtáraktól távol eső területekre is eljuthat az olvasnivaló (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Úttörténet - más szemszögből A Pest Megyei Hírlap 1987. január 13-i ceglédi különkiadásában cikk jelent meg a Borona utca útépítésének történetéről. A cikkben szereplő és a szervezésben élenjáró személyek röviden ismertették annak a hallatlanul nagy és elismerésre méltó útépítésnek a történetét, amely véleményem szerint tanulságul és. követendő például is szolgál. Van azonban nyilatkozatuknak néhány olyan mondata, amely pontosításra és kiegészítésre szorul. A városi tanács műszaki és termelésellátás-felügyeleti osztályának fömunkatársa, Botos Gábor tényleg lelkes pártfogója volt a Börona utcai útépítésnek, és amikor más munka- területre került, a korábbi vállalásait sorra teljesítette. Sajnos a megüresedett útügyi főelőadói munkakört megfelelő szakemberrel csak 1987. január 1-jétől sikerült betölteni, az 1986-os év második felében ez a terület kicsit gazdátlan maradt. A Borona utca lakói azonban nem maradtak magukra. Annak ellenére, hogy az útépítés terve még nem készült el akkor, amikor a kivitelezés megkezdődött, a teljesen engedély nélküli építkezést nem állítottuk le. Kértük Botos Gábort, hogy a terv mielőbb kerüljön bemutatásra, hogy engedélyezni tudjuk. Közben megkezdődött az Aszfaltútépítő Vállalat helyi építésvezetőjével a tárgyalás az út további munkáit illetően. Többször személyesen is kint jártunk, és megbeszéltük az utca lakóival, hogy milyen munkákat kell még elvégezni ahhoz, hogy az aszfaltszőnyegezés után az út hosszú távon is jó minőségű maradjon. Megegyeztünk abban, hogy saját pénzüket az alap elkészítésére fordítják és annak ellenére, hogy 1986. évi tervünkben ez az útépítés nem szerepelt, az aszfaltozást mi magunkra vállaltuk. Mi is örülünk az érintett lakókkal együtt annak, hogy ..hajszállal a lehulló hó előtt” ez az útéoítés eredményesen befejeződött. Pontosan tudtuk, hogy a Borona utca nem ,.magánét”. Nem sajnáljuk azt az 1 millió 103 ezer forintot sem. amely- ivei hozzájárultunk a Kenderföld útviszonyainak javításához. Azt azonban sajnálnánk, ha a tisztelt olvasó azt a következtetést vonná le a cikk elolvasása után, hogy lám a hivatal ebben az esetben sem úgy állt hozzá a lakosság kezdeményezéséhez, ahogy az elvárható volna. Nem az a „meghívás” ösztönzött bennünket, amely állítólag az átadásra szólt volna. Ellenkezőleg. Szilárd meggyőződése a város párt- és1 állami vezetésének, hogy a VII. ötéves terv időszakában is csak akkor lehet eredményes a városfejlesztés, ha ebben a lakosság közreműködése benne lesz. A városi tanács valamennyi dolgozója ennek érdekében végzi munkáját. Előfordulnak bizonyára hibák is. A hibákat azonban nem szabad a hivatal packázásaként felfogni. A hiba, a tévedés a munkát végző ember joga, annak kijavítása pedig kötelessége. Mi úgy gondoljuk, hogy ha a városban sok Krupa Ferenc, Károlyi László és Szűcs bácsi lesz, akkor a következő években is örülhetünk hasonlóan- szép sikereknek és kedvezőbb visszhangja lehet a tanács és a lakosság együttműködésének. Sós János tanácselnök-helyettes A tilalom ellenére Megyek az utcán, és elgondolkodom, miért van az, hogy a tilalom ellenére a Széchenyi úton ott is megállnak a gépkocsik, ahol tilos. Vajon mi késztetheti a közlekedőket arra, hogy a tilalom ellen ilyen határozottan vétsenek? Az sem érdektelen, hogy Cegléden a kerékpárosok az egyirányú utca behajtani tilos oldala felől is vígan kerékpároznak, szemközt a forgalommal. Ügy gondolom, ennek kettős Oka lehet. Egyrészt a rendőri szervek talán kevéssé hatékonyak, másrészt a közlekedési morál Cegléden gyengébb az országos átlagnál. Nézzük csak a forgalmat. Este a kerékpározók alig-alig világítják ki a járművet. A hatóságok vezetői a türelmi idővel magyarázzák e tényt. De mennyi türelmi idő kell ahhoz, hogy a két gyermekét kerékpáron szállító kismama felhagyjon életveszélyes mutatványaival. Úgy gondolom, ezt nem türelmi idővel, hanem határozott rendőri intézkedéssel lehetne elérni. Megyek az utcán. A torna- csarnokban rendezvény van. Befordulok. Töprengek, vajon miért cigarettáznak az emberek a tornacsarnokban, ott ahol egyébként tilos. A rendezők szélmalomharcot folytatnak a dohányzókkal. Már csak azért is, mért a csarnok presszójában, a pult túlsó oldalán, de az innensőn is vidám füstkarikák libegnek. A közönség meg úgy van, ha nekik lehet, nekünk is. És rágyújtanak. Elgondolkodom azon is, hogy egyes sportvezetők a szabályokat megszegve üdítős, sörös üvegekkel menOlcsó árut kínálnak Többen a takarékossági lázzal magyarázzák, mások a csökkenő lakossági vásárlóerővel, hogy mindinkább megnő az érdeklődés az olcsó árukat kínáló boltok iránt. Végül is mindkét magyarázat egy tőről fakad. A hasonló jellegű kereskedelmi egységek sorát most Cegléden a Damjanich utcai maradékárubolt gazdagítja. Mint megtudtuk, a szerződéses formában üzemelő áfész-üzlet igen alacsony áron kínálja (csekély színhiba vagy szakadás miatt) az ágyneműanyagokat, a kész ágyneműket, műbőröket s a háztartásban használatos legkülönfélébb textíliákat. nek be a nézőtérre. A rendezők felszólításait molesztálás- nak tekintik. A nagyközönség pedig: ha nekik szabad, úgy nekünk is alapon bemennek az üvegekkel. Nevetnek a rendezők szemébe. Ki tudja, ezzel talán még a nagyközönség rokonszenvét is elnyerik. Kisteleki Pál Cegléd, Csalnak u. 6. Megérdemlik a köszönetét Megszívlelendő téli tanulságok Ez a tél még függő játszma. Mostanában senkinek sem volt kedve ilyen mondásokkal el- ménckedni, hogy „Január, február — itt a nyár”.' Lehet, hogy elszoktunk a kemény telektől, mert szerencsére nem túl gyakori, hogy a napokig tartó havazás és a mínusz 30 Celsius-fotkhoz közelítő hőmérséklet egyszerre csapjon le ránk. Ha még a szél is csatlakozik mindehhez, akkor alakul ki olyan helyzet, mint amilyennek az elmúlt napokban voltunk szenvedő alanyai. Pontos haditerv Sós János, a városi tanács* elnökhelyettese alig aludt azon a héten. Éjjel-nappal hivatalban volt. irányította a munkát, szervezett, intézkedett. Napjában vagy két csomag cigarettát szívott és mérhetetlen mennyiségű kávé elfogyasztásával próbált talpon lenni. Megannyi munkatársával egyetemben sikerrel megoldották valamennyi halaszthatatlan feladatot. Azóta enyhült egy időre a tél szorítása, de már megint hideg van, és még hol a vége!? Ezért nem haszontalan dolog elmondani a tapasztalatokat. mert bőven akad megszívlelendő tanulság. Az elnökhelyettes elmondta, hogy novemberben az érintettekkel olyan megbeszélést tartottak, amelyen a várható havazással kapcsolatban minden fontos kérdést részietekbe menően egyeztettek. Eldöntötték, hogy a városon belüli utakat a városgazdálkodási vállalat tartja rendben, s ami a helv- ségnévjelző táblán kívül van. az a Közúti Igazgatóság feladata. Megvolt a hókotrók gépszemléje, s már akkor látszott, hogy alapos voltba felkészülés, mert a városgazdálkodás a korábbinál nagyobb es jobb műszaki állagú gépparkkal állt ki. Nyilván ennek meghatározó szerepe volt abban, hogy azon a bizonyos hétfőd havas napom nem bénult meg a közlekedés a városban, s ' kedden már a Budai út is járhatóvá lett. A városgazdálkodási vállalat még a Közúti Igazgatóság üzemmérnökségének is segített. Egészen Ceglédbercelig mentek a hóekék és a régi Pesti úton fordultak vissza. Mindenki tudta — és tette — a dolgát. Igen kemény éjszakai ütközet volt, hiszen akkor már a másnapi élelmiszerellátás érdekében is cselekedni kellett. A kenyér, és a te] — igaz késéssel — minden településre eljutott már hétfőn, kivéve a Budai utat, ahová csak kedden szállíthattak leghamarabb. A tejipar gyűjtő járatú tartálykocsijait honvédségi segítséggel mozgatták. Szerencsére volt alapanyag, így a kiszállítás is megkezdődhetett, részben a katonák közreműködésével. A sütőipar sa ját kocsiparkjával oldotta meg a kenyórszállítást. A vágóhíd udvarát hóekék szabadították ki a hóból, hogy a teherautók ott is rakodni tudjanak. A bajuszos bába A tömegközlekedés nem állt le, természetszerűen a menetrendet nem lehetett betartani, de az autóbusz-forgalom folytatódott. A városból kiinduló járatok elmentek, azokkal volt a baj, amely kocsik a községekben éjszakáztak, hogy hajnalban a munkásokat dolgozni hozzák. Aztán jött az ólmos eső, ami tovább bonyolította a helyzetet, mert nemcsak az utakat tette síkossá, hanem a villany- vezetékek vonalait is leszaggatta. Az áramkimaradások alaposan próbára tették a fal« Polskit a dolgozóknak! L efegyverző, példás és gyors ’döntést hozott a Magyar Labdarúgók Szövetsége. A csatárjáték ösztönzéseképpen ezentúl a bajnokság gólkirálya Fiat 126-os gépkocsit nyer. A játékvezetők pedig az Aranyszemüvegért kelnek versenyre. Lefegyverző ez a döntés, mert a legteljesebb összhangban van egy másik határozattal, ami igaz, még tavaly novemberben született, és nem az MLSZ, hanem a KB hozta. Ennek is különösen azzal a pontjával vág össze, amely szerint javítani kell a vállalatok és a dolgozók érdekeltségét a teljesítmény növelésében. Lefegyverző a döntés, mert lám, most egy szentenciaszerű reformgondolat bevonul a labdarúgó dolgozók életébe. Hány meg hány példát láttunk arra, hogy honi focimunkásaink az érdekeltség hiányától szenvedve éppen csak hogy lézengenek a pályán, és sejthetően ímmel-ámmal veszik fel a szégyenletesen alacsony bérüket. Aki csak egy csöppet is oda-, figyelt, rögtön megértette, hogy itt nem egy csomó szerény tehetségű játékos kínlódásáról van szó, hanem nagyon is okszerűen bekövetkező teljesítmény-visszafogásról. De ennek most vége. Persze mégsem olyan lefegyverző ez a döntés. Féloldalas, megáll egy bizonyos pontnál. Mert például a bírók működését az MLSZ ellenőrei és az edzők zárt borítékban leadott osztályzatai minősítik. De nem fut tovább a láncolat. Hol marad az MLSZ-ellenőrök és az edzők érdekeltsége? És érdekelt-e a boríték abban, hogy jól zárjon? Állíthatom, hogy nem. Más lenne a helyzet, ha a közönség arra ösztönözhetné a minősítőket, hogy igyekezzenek minél több jó osztályzatot leadni. A rangsorelső ellenőr és edző pedig versenykerékpárt nyerne. Igen ám, csakhogy ki és mivel ösztönözze a közönséget? Mégis lefegyverző ez a döntés, mert nem (csak) azt jutalmazza, aki fáradt végtagjait pihentetni sétál ki a gyepre. Ellenkezőleg: azt jutalmazza, aki gólt rúg. Mert gólt rúgni szimplán a győzelemért, a játék, a sport meg a nézők kedvéért nemcsak hogy nem érdemes, hanem egyenesen ésszerűtlen a nehezedő gazdasági feltételek közepette. Ez pontos számításokkal alátámasztható. A népgazdaság keresztrejtvény . ágazatában már régen rájöttek, hogy valamire való eredmény csakis a „helyes megfejtést beküldők között vásárlási utalványokat sorsolunk ki” esetében várható. És beszélnek arról is, hogy némely gyárakban a „helyes furatot fúrók között Skála-utalványokat sorsolunk ki" elvének valóra váltásán fáradoznak. Hiába, az érdekeltségért tenni kell, s a gól belső egyensúlyunk megőrzése szempontjából sokkalta fontosabb valamennyi furatnál, és valameny- nyi vízszintes 12-nél. Márpedig a gól — tanú rá sok-sok NB-s futballista .— a lehető legrosszabb üzlet volt hazai berkekben. Veszteséges vállalkozás. Ám az MLSZ-döntés után immár érdemes gólt rúgni, mert Polskira váltható. Aki pedig nem képes egy bajnoki sorozatban huszonkétszer hálóba találni, hanem csak tizenötször, annak sincs kese- regnivalója, mert hősies helytállásáért színes televízió jár. Mégsem lefegyverző ez a döntés, mert az érdekeltség mértékegysége rettentő gyorsan változik. Teszem azt két esztendő múltán majd bolond lesz a csatármunkás ugyanazért a Polskiért gólokat rugdalni. Egy frászt! Ha ő minden erejét megfeszítve 30 mérkőzés alatt akár tizenhét- szer is bevágja azt a labdát, akkor ne szúrják ki a szemét egy vacak kiskocsival. Akkor már elkezdhet a szövetség Lada Samarában gondolkodni, mert az érdekeltség az mégis csak érdekeltség. Arról nem is beszélve, hogy a gól értéke könnyedén devalválódhat. Ha a szervezett csatárdolgozók hírül veszik, hogy ugyanazért a Lada Samaráért most már több gólt kell rúgni, mint az előző évben, akkor úgy elmegy a kedvük, hogy talán még a jól megérdemelt öröklakást sem veszik át. M égis lefegyverző az a határozat, mert úgy mondja: a szerkezetváltás nyomán felszabaduló munkaerőt a hatékony ágazatokban kell foglalkoztatni. Jó, jó, nem tudni, lesz-e szerkezetváltozás alacsony hatékonyságú labdarúgásunkban. Ha lesz, a polskit- lan futballistákat átcsoportosítják majd a kenu ágazatba. Ott van bőven lapát. V. S. vakait, de a városbeli élelmiszeripart is. Ahhoz, hogy a tejüzem működhessen, a kenyérgyár kenyeret süthessen, honvédségi aggregátorokat; kellett igénybe venni. Félő volt, hogy az állattartó telepeken karóik keletkeznek, de szerencsére ez nem következett be. A Démász szerelői emberfeletti munkát végeztek, Fuvarozóik nem egy esetben a honvédségi terepjárók voltak. A katonaság a mentőszolgálatot saját gépjárművével segítette. Az egyik egészség- ügyi szolgálatos fiatalember élete nagy élményeként egy szülés leveztésében kapott főszerepet. Szerencsére minden rendben ment. Lassan ocsúdtak fel Közben az operatív bizottság a gazdaságoktól, üzemektől a hóeltakarításhoz es az éieimisze r-száilításihoz rakodó- és szállítóeszközöket kért segítségül. Gépkezelők, gépKocs’- vezetűik tucatjai vállalták a hóval, faggyal, hideggel való viasikodást. Az emberi elszántság, tenni akarás sok szép megnyilvánulásának lehettek tanúi, ákik ennek a válságstábnak a tagjai voltak. Szerencsére sem Cegléden, sem vonzáskörzetélben komolyabb károk nem keletkeztek, sikerült megbirkózni valamennyi fontos, halaszthatatlan feladattal. Kedvező tapasztalat, hogy az irányítás, szervezés, végrehajtás összehangolt és szakszerű volt. A városi pártbizottság is így látta ezt, s a tanáccsal karöltve köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik munfcáj utaltál a viszonyok rendeződéséhez hozzájárultak. A lakosságot valamiféle sokkhatás érte, mert az első két napon szinte senki sem akart lapátot fogni, pedig a hangosan beszélő megállás nélkül erre buzdított mindenkit. A közterület-felügyelők ekkor még nyájasan kopogtattak a jégvirágos ablakon. A hét közepétől aztán már a szépen - kitöltött csekkeket is átnyújtották, ahol nem tapasztaltak előrehaladást. Néhány intézmény vezetője nyilván nem tűzi ki a faliújságra a büntetési bárcát, mert bizony némelyikük nem állt a helyzet magaslatán... A lakosok egy részének közömbösségére vall, hogy még a városszerte kirakott szóróanyaghoz sem nyúltak. így aztán a gyalogosforgalom is a letisztított kocsiiútra szorult. Még szerencse, hogy ebből nem lett baleset. Az üzemek egy részénél a komolyabb téli felkészülésnek semmi jele sem volt tapasztalható, A dízelüzemű autók hidegindításáit már rég feltalálták, de volt ahol még ez is gondot okozott. Egyik szállítási vállalatunk telepén nem volt tolólap, amivel segíthettek volna — legalább saját magukon, pedig a szállításban még .Jőlük várhattak volna erősítést. Egyes gazdasági egységek eszközeik rossz műszaki állapota miatt nem tudtak bekapcsolódni a közmunkába. Azt mondják, minden kárban van valami haszon. Ez esetben legfeljebb annyi, hogy összekovácsolódott egy jó csapat, amely nem várt veszély esetén tudja a dolgát. Az sem baj, hogy a felsorolt hibákra fény derült. El kell gondolkodni rajtuk, és változtatni kell, hogy hasonló esetben ne ismétlődhessenek meg. A városi tanács levelet küld mindazoknak, akik segítettek, Megérdemlik a köszönetét. T. T. ISSN 0133—26«* (Ceglédi Hírlap) Helyükbe gördülnek a könyvek XXXI. ÉVFOLYAM, 20. SZÄM 1987. JANUÁR 26., HÉTFŐ
