Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-24 / 20. szám

1987. JAM! AR 21., SZOMBAT Színházi levél Nem csillog a csillag Hogy a becsü­let, a hűség, az erkölcs, a rendít­hetetlen. erényes­ség nemes embe­ri tulajdonságok, senki nem tagadhatja. De az : sem tagadható, hogy ezek a fogalmak korról korra más tartalmat nyernek. Vagy hogy fontosságuk, megbecsültségük ' is időről időre változik, vál­tozhat. Iskolásnak tűnhet ki­jelenteni, de attól még igaz: e fogalmak történelmilég vál­tozó kategóriák. A spanyol XVI—XVII. szá­zad kétségkívül a fentebb fel­sorolt nemes erények rendkí­vüli becsben tartásának je­gyében állt. Legalábbis az ak­kori irodalom erről tanúsko­dik, Soha annyi a becsüle­tére, jó hírére, erkölcsére, feddhetetlenségére már-már eszelősen kényes úr, herceg, gróf, úrnő, hercegnő, grófné, király és királyné nem népe­sítette be a könyvek lapjait, a színpadokat, s a színre ta­lán nem is került, de színmű­nek megírt műveket, meg a nagy epikus költeményeire!, mint ekkor. E becsület védel­mében könnyen repült ki hü­velyéből a hosszú, egyenes spanyol kard, könnyen keltek párbajra heves verú ifjak és idősebbek, könnyen halt bele a szégyenbe, a becsületén esett foltba bármely nemes úrnő, könnyen áldozta életét e ne­mes úrnőkért val ahány szerel- ■ mes férfi, és könnyen akadt meg az orgyilkos tőr bárki­nek a hátában Sevilla, Grana­da, Toledo, Madrid sikátorai­ban egy koromsötét éjszakán. Ha hinni lehet a korszak íróinak, ekkortájt egész Spa­nyolországban egyébbel sem foglalkozott, mint a becsület­tel, és azokkal a súlyos mo­rális konfliktusokkal, amelyek mind e becsülettel voltak kap­csolatosak. Akár úgy, hogy valaki az én becsületemet sér­tette meg, akár úgy, hogy va- laiki arra akart rávenni en­gem, hogy én sértsem meg valaki becsületét, akár úgy, hogy akaratlanul is, vagy ép­pen a becsület követelményei szerint, én sértettem meg más becsületét — satöbbi, satöbbi. A variációk végtelenek, a hangvétel pedig a súlyos és komor tragédiáktól a köny- nyedebb vígjátékokig ível. Ha valaki azt hinné, ironi­zálok a spanyol grandok és duennák becsületcentrikus vi­lágán, nagyon tévedne. Mind­össze arról van szó, hogy egy XX. század végi ember — ol­vasó vagy színházlátogató — számára ezek a morális konf­liktusok mar nem ugyanazt je­lentik. Ha egy színmű arról szól például, hogy egy spa­nyol király — bizonyos Me­rész Sancho — valamikor 1625 es ’35 között ellátogat Sevillá­ba, s ünnepélyes bevonulása közben meglát egy erkélyen egy csodás szépséget, akit azonnyomban a leghétközna­pibb szerelemmel megkíván (azaz az ágyába akarja ci­pelni), és e szándékát eléren­dő, a szép hölgy nemes báty­ját előbb magas tisztségekkel halmozza el, majd egy siker- , télén királyi légyottkísérlet­ben az uralkodó és eme ne­mes báty közti csetepaté el- lussolására a derék király egy­szerűen megöleti a nemes bátyot, méghozzá a világszép hölgy nem kevésbé nemes és bátor vőlegényével, aki mel­lesleg a nemes báty legjobb barátja — ámde semmit nem lehet, mert még mielőtt a meggyilkolandó személy ne­vét megtudta volna, már (ren­díthetetlen királyhűségétől vezettetve) mintegy bionco el­vállalta a megbízatást — és hogy aztán a gyilkosságért ha­lálra ítélt nemes vőlegényt épp a király nem menti meg, no­ha korábban ezt ígérte a ne­mes ifjúnak, majd pedig a vi­lágszép ara segítségével kijő­ve a börtönből, a frigy elma­rad, mert sem a világszép hölgy nem tudna bátyja gyil­kosa mellé feküdni a nászágy­ba, sem az erkölcsi konflik­tusoktól csaknem szétmarcan­golt vőlegény nem tudna so­sem a szemébe nézni a világ­szép hölgynek, szívszerelmé­nek, akinek megölte a báty­ját — mellesleg az ő legjobb barátját —, nos ha egy szín­mű erről szól, méghozzá igen emelkedett stílusban, és verses formában, a mai néző kettőt tehet. V agy enyhe malíciá- val figyeli ezt a bo­nyolult, olykor majdnem zayaros történetet ezekről a nagyon tá­voli — a valódi földrajzi s idő­beli távolságnál sokkal mesz- szebbre lévő — hősökről, és tu­domásul veszi, hogy volt olyan kor, amelyben ilyen ellent­mondások között őrlődtek az emberek; — vagy pedig meg­próbál valamiféle érintkezési pontosokat keresni a három­százötven éves történet és hő­sei) s a mai kor és emberei .között. Ilyen érintkezési pontok ugyanis akadnak az 156-—1634 között élt spanyol drámaíró, Felix Lope de Vega Sevilla csillaga című drámájában, melynek cselekményét fen­tebb igyekeztem vázolni, s mely darabot jelenleg a Víg­színház játssza, Marton László rendezésében. Itt van mind­járt a király személye, s a ki­rály és az erkölcs, vagy in­kább: a hatalom es a becsü­let kérdése. Ebben a drámá­ban mindenki elnyeri a maga jogos vagy jogtalan bünteté­sét — kivéve a királyt, aki­től az egesz hajcihő elindult. Ö lobbant ugyanis eszelős szerelemre a szép Estrella — Sevilla csillaga — iránt. Ö tört gátlástalanul a hölgy eré­nyere. O ölette meg — az el­vakult. királyhűsegeben balek­ká váló vőlegény, Ortiz való­ságos felbéreiésével — Estrel­la bátyját, Busto Taberát. ö nem tartotta meg adott sza­vat, s nem hozta ki a börtön­ből, illetve nem mentette meg a halálos ítélettől Órtizt. És ő volt az, akinek mindezekért a sötét manipulációkért a ha­ja sem görbült meg. Hogy mi­ért? Mert ő király, s mint ilyen, fölötte áll a saját maga által hozott törvényeknek, övé a hatalom, s akié a ha­talom, az mindent büntetlenül megtehet. Nos, ez eléggé mai felhangú tanulság, gondolat. S ha a színház ezt — a hatalom gát­lástalanságát, az alattvalók be­csületébe belegázoló, minden önkényt magának megengedő uralkodó alakját — állította volna az előadás középpontjá­ba a rendezés, feltehetőleg meg tudja ragadni a nézőt. E helyett egy félig ro­mantikus, félig mo­ralizáló drámát ka­punk, amelyben még egy-két szereposztásbeli bi­zonytalanság is rontja a le­hetséges hatást. A legnagyobb probléma épp ez a felemás­ság. Mert lehetne a Sevilla csillaga Victor Hugo Ruy Blasänak előképe is, roman­tikus kardos-köpenyes játék, de akkor annak kellene len­nie következetesen — s lehet­ne parabola a hatalomról s a morálról, de azt is következe­tesen végig kellene vezetni. A sem-sem is-is csak arra jó, hogy ne csillogjon fényesen Sevilla csillaga. Takács István Baktay-emléknap Dunaharasztin Békekövetek utaznak Indiába Indiában Járva nem elégedtem meg azzal, hogy majd Dardzslllng- ben fölkeresem a nagy székely síi-át. Mikor Kasmírba jutottam, el­lenállhatatlan erővel ragadt el a gondolat, hogy kegyeletünknek mél­tóbb kifejezést adjak. 1928 nyarán kis karavánt szereltem föl, és el­indultam Nyugat-Tibet rideg sziklavilága felé, hogy fölkeressem azt a két zanszkári lámakolostort, amelyekben Csorna Sándor életének legnehezebb és legeredményesebb korszakát töltötte. Száz év telt el azóta, hogy a nagyenyedi vándor előttem járt a nyugati Himalája zordon ösvényein és üttalan útjain. Elmosódott lábnyomait követ­ve elértem Zanglát és Phuktalt. Az előtérben: Baktay Ervin özvegye és ítieivad Vicliarwant Warjri, India budapesti nagykövetségének első titkára (Hancsovszki János felvételei) község és az akkori járás ve­zetői harcot indítottak azért, hogy a gimnázium önállósod­jék. és új épületet kapjon; 1969-ben költözhettek a diá­kok az új intézménybe, s ez a tény lendületet adott a to­vábbi munkához. Számos mó­don javították az oktatómun­kát, amelynek egyik neveze­tes állomása volt Baktay Er­vin nevének felvétele. Azóta is lankadatlan szorgalommal ápolják a tudós emlékét, amelynek szép példája az évenként megrendezett Bak- tay-emlékünnep. Külön jelen­tősége van annaik, hogy ez a község felszabadulásának idő­pontjához kapcsolódik. Az in­tézmény fejlődésében új sza­kasz volt, amikor az Országos Vízügyi . Hiyatal segítségévei, a megyei tanács támogatásá­val megkezdődhetett a víz­ügyi szakközépiskolai képzés, növelve az iskola társadalmi presztízsét, jelentőségét. N egyedszázada Baktay Ervin, a kiváló orientalista India című köny­véből idéztük a fentieket. A több mit két évtizede elhunyt tudós, Dunaharaszti szülötte, hevét viseli a helybeli gim­názium és vízügyi szakközép- iskola, amely tegnap ünnepel­te fennállásának negyedszá­zados jubileumát. Az alkal­mat egybekötötték a Baktay- emléknappal: A nagy ese­ményre eljött Riewad Vichar- want Warjri. India budapesti nagykövetségének első titká­ra, Baktay Ervin özvegye, Pol­gár di József, országgyűlési képviselő (17-es vk.), a Nyu­gat-Pest Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója, valamint, a helyi és környező gazdasá­gi egységek, társadalmi és po­litikai szervek vezetői, az ál­talános- és középiskolák igaz­gatói. A megjelenteket Cúl József tanár, a Baktay-emlékbizott- ság titkára köszöntötte, majd Jónás Zoltán, a TIT Pest Me­gyei Szervezetének titkára, az iskola egykori igazgatója mon­dott ünnepi beszédet. Mint hangsúlyozta, huszonöt eszten­dő már elég nagy távlat ah­hoz, hogy átfogó képet alkot­hassunk, megfelelő ítéletünk legyen azokról az évekről, történésekről, eseményekről és változásokról, amelyeknek ré­szesei, formálói voltunk. A hatvanas évek elején ugyan­csak társadalmi vita bonta­kozott ki az oktatásról. Töb­beknek az volt a véleménye, hogy elérkezett az idő a ma­gyar oktatási rendszer meg­változtatására, s általánossá kell tenni a középfokú kép­zést. Az országban — főleg egy-egy erősebb általános Is­kola keretében — megkezd­ték a gimnáziumi osztályok szervezését, s megindult a ta­nítás. így történt ez Dunaha- raszt’n is, ahol az 1-es számú általános iskola nevelőtestü­lete és tanulói nagy áldozatot vállaltak a gimnáziumi okta­tás beindításával. Az iskola, a Bács Ferenc és Szakácsi Sándor (Ortiz) a Sevilla csillaga elő­adásán Nehru-szoba A megnyitót követően Rap­szódia az iskoláról címmel Bazán Daszlóné tanár betaní­tásában az irodaimi színpad színvonalas műsorát láthattuk, majd az énekkar aratott mél­tán sikert. S ez utóbbi azért nagy dolog, mert az iskolának már egy ideje nincs énekta­nára. A Ráckevén tanító va­lamikori tanáruk, Csorbáné Fejérdy Zille jár át óraadó­ként, s fogla.kozik a' kórus­sal. Szép, Baktay Ervintől szár­mazó gondolattal vezette be az iskola igazgatója, dr. Bo­kori István a Baktay-díjak ki­osztását. A díjat, illetve em­lékérmet azok az osztályok és tanú,ók kapják, akik a pont­versenyben a legjobb he ye- zést érik el, valamint azok a felnőttek, akik seglitettgk az iskola munkáját. Baktay Er­vin nagyon igaz szavai sze­rint akkor lesz szépség az em­ber életében, ha szeretetet visz bele. Ez vezérelv . lehet majd minden diák számára felnőttkorában. Az iskola igazgatója bejelentette, hogy megalakult a Baktay Béke­társaság, a helyi középiskola tanulóinak szüleiből, aaf itt ta­nító pedagógusokból és az ok­tatási intézmény dolgozóiból, a község lakóiból, volt Bak- tay-tanítványokból, s külön­féle munkahelyi csoportokból. A társaság évente emlék­es békenapot rendez — az utóbbit hangversennyel össze­kötve. Szerveznek egy kirán­dulást, és politológiai előadá­sokat. Kialakítják az iskola épületében a Nehru-békeszo- bát, ahol állandó kiállítás lesz India, es a nemzeti felszaba­dító mozgalmak történetéből. A társaság tagjai egyszeri alapítódíjat fizetnek. Ebből,’ valamint a hangversenyek bevételéből India-békealapít- ványt hoznak létre, amelynek kamataiból háromévente két- három diák és egy felnőtt In­diába utazik. A négy „béke­követ” feladata Baktay India- szeretetének további ápolása lesz. A békekövetek mintegy nyolcvanezer forint értékben ajándékot visznek az- indiai szegény sorsú diákoknak. Ugyancsak ezt az ünnepi napot használta föl dr. Bokori István arra, hogy bejelentse; megalakult az iskolában a tudományos és politikai kör, amely három-három szekció­ban dolgozik, s amelyen együtt vesznek részt a peda­gógusok és a diákok. A Baktay-emlékérmek át­adása után Tihanyi Péter színművész, a debreceni Cso­konai Szlínház tagja, a gimná­zium egykori tanulója József Attila Ódáját ás Juhász Fe­renc Apámf című versét sza­Venilégek a Baktay Ervin ha­gyatékából rendezett kiállítá­son valta el, mély átérzéssel és osztatlan, megérdemelt siker­rel. Befejezésül a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskola hallgatói — Morzsa Oszkár, Simon Béla és Várjon Dénes játszottak Liszt-műveket. Indira Gandhi ajándéka Az iskola egyik szaktanter­mében mutatták be a műsor után a Baktay Ervin hagya­tékából rendezett kiállítást. A tárlatot Nagy Józsefné. \az MSZMP Szigetszentmiklós Vá­rosi Bizottságának első titká­ra nyitotta meg. Régi és ne­mes hagyománya a gimná­ziumnak, hogy minden évben Baktay-emléknapot szervez, s ilyenkor hagyományosan kiál­lításrendezésre is sor kerül. Most, a fennállás 25. évfordu­lóján természetes, hogy a tár­lat a neves índiolögusról, mű­vészettörténészről, az ő mun­kásságáról szól, felidézve mindannyiunk számára példa­mutató életét — mondotta. Bakthy művei főleg Indiához kapcsolódnak. Tevékenységé­nek é'Í£ndéi*é:d?f jetii' többek között az is, hogy életéről Nehru írt tanulmányt és In­dira Ghánái szobrot ajándé­kozott a gimnáziumnak 1974- ben. amikor az fölvette a Baktay nevet. Befejezésül ar­ról szólt. hogy Baktay élet­műve méltán állítható példa­képül az ifjúság elé. A délután már egészen a tanulóké volt. A táncházban a Zsarátnok együttes húzta a talpalávalót. Körmendi Zsuzsa DIÓFIGYELŐ ZSÁK ÉS FOLTJA. A ta­valy nagy közönségsikert aratott sorozat első adását hallhattuk újra. Szabó Orso­lya műsora a házasságok, a párkapcsolatok konfliktusai­nak, stabilitásának, harmóniá­jának feltételeit elemzi, sok­sok embert megszólaltatva. Az emberiség történetében ke­vés dolog van, amelyről oly szégyenletesen keveset tud­nánk, mint a férfi-nő kap­csolat rejtélyeiről. Azért is érdekes ez, mert hiszen mind­annyiunk egész életében gyűjti a tapasztalatokat. Ez a téma valamennyiünkhöz közelálló Kinek ne lenne az elrontott lépései után egy- egy bölcs mondása, lecsapó­dott részigazsága, amelyet szívesen megoszt barátaival. A férfi-nő kapcsolat gondjai, konfliktusai bizony olyan ter­mészetűek, hogy sokszor meg tudjuk magyarázni a jelensé­geit, de mégsem értjük. Ebben az első adásban olyan problémák felvillantá­sára került sor, amelyek ta- ián a legfontosabbak a stabi­litás, a harmónia titkainak megfejtésében. A megszólal- tatottak saját tapasztalataik alapján vallanak hibáikról, a személyiség szennyeződéséből adódó szétszakító erőkről. Egy probléma körüljárásának első lépése, a megismerés kezdeti állomása, hogy jó kér­déseket tegyünk fel. Jelent-e ma egy házasság, vagy egy párkapcsolat hátor­szágot? A külső környezet fe­szültségeket teremtő, az egyénre teljesítménykénysze­rekkel ható erőtér ellen, ad-e védelmet a családi közösség? Vajon nem elavult-e a házas­ság több ezer éves intézmé­nye? Egyedül élni lehet, hogy könnyebb; nem kell egy társ­hoz alkalmazkodni, nem kell feladni önző szokásokat. Ké­nyelmes állapotnak tűnik ez, mert nem kell gyakorolni nap nap után a legapróbb és legnagyobb dolgokban az ön­magunkról való lemondást. Mégis tudjuk vagy legalább­is érezzük, hogy szegényebb az emberi lét társ nélkül. A magány bevallottan vagy ti­tokban megteremti a társra vágyakozást. Sokan teremte­nek új párkapcsolatot, de az újrakezdésnek lelki és tár­sadalmi gátló tényezői van­nak. Aki már esetleg egy évtizede viseli a házasság nyűgeit, az alkalmazkodás idegtépő megszokásait, az azt irigy!;, aki kívül és egyedül van. Furcsa az emberi lény, sokszor okoz meglepetéseket, ami ellen az ősz haj. a sokat tapasztalás sem nyújt védel­met. Hogyan is lehet össze­egyeztetni a harmóniára és a diszharmóniára való tö­rekvést, egyszerre megvalósí­tani a stabilitást jelentő biz­tonságos unalmat és a vál­tozatosságra, az új ingerekre való vágyakozást? Lehet-e Mátyás királyi módon egy­szerre benne is lenni egy kapcsolatban és ugyanakkor féltve, őrizgetve személyisé­günket, rajta kívül is? Horatius ódáiban arról ol­vashatunk, hogy a válságos társadalmi, kor először a há­zasok és a családok életét fertőzi meg. Elképzelhető, hogy ez az ezredév nehéz kör­nyezeti feltételeket jelent a házasságok számára. Lehet, hogy a harmónia csak ál­landó konfliktusokon keresz­tül valósítható meg. A műsor szavaival élve: a dinamit- házasság a tartós? Az egy­mással való küzdelemben győznie kell-e az egyik fél­nek a másik felett? Hányszor hiányzik belőlünk az a kész­ség, hogy felismerjük: nem a másikat, hanem magunkat kell legyőzni. .A magunk ter­mészetével, a saját emberi gyengeségeinkkel , folytatjuk a legnagyobb harcot. A műsor kérdéseivel, gondolataival ar­ra készteti a hallgatót, hogy megfontolja, van-e benne olyan belső iránytű, ame'y biztosan eligazítja az emberi érintkezés konfliktushelyzetei­ben. A SOROZATNAK ez az első adása a nulladik kilométerkő volt. Várhatóan a további ré­szekben körvonalazódnak azok az erkölcsi, értékek, ame­lyek korunkban is képvisel- hetőek, mindannyiunk számá­ra vállalhatók. Talán már egy hónappal később, február 22- én szó esik arról a társadal­mi. gazdasági közegről is, amely sokak, sokféle megfo­galmazásában nem kedvez a párkapcsolatok stabilitásának és néni segíti az elvileg he­lyes. felemelő emberi értékek gyakorlását. Cjj írisz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents