Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-24 / 20. szám

1987. JANUAR 24., SZOMBAT Településfejlesztés a tanácsi új irányítási- és gazdálkodási rendszerben Racionálisabb feltételeket teremt Pest megye földrajzi és egyéb adottságai az utóbbi évtizedekben sajátos fejlődési tendenciákat alakítottak ki. Ezek közül a legjellemzőbb, hogy a fővárds környéki településeken rendkívüli mértékben fel­gyorsult a népesség gyarapodása. A fővá­ros nyújtotta kedvező munkalehetőségek miatt és a jobb életkörülmények reményé­ben megindult a nagyarányú betelepülés más megyékből. Az ingázó életforma még jellemzőbbé vált; az aktív keresők több mint egyharmada budapesti munkahe­lyekre jár be naponta dolgozni. Mindezek hatására a lakossági infrastruktúra iránti Igények jóval meghaladták a megye anya­gi lehetőségeit. I A hetvenes években d>­----------—-----------------na­m ikus terület- és település- fejlesztés valósult meg a me­gyében. A gazdálkodó szer­vek és a lakosság jövedelme a korábbinál nagyobb mér­tékben nőtt, s ezáltal a ta­nácsok anyagi erőforrásai is jelentősen bővültek. Lehetővé vált a területi aránytal&nsá- gok mérséklése, a termelő ágazatok és infrastruktúra differenciált, gyorsabb ütemű fejlesztése. A VI. ötéves tervidőszak­ban — a népgazdaság helyze­tétől függően — a fejlődés üteme ^ mérsékeltebb volt, a lakosság életkörülményei csak szerény mértékben javultak. A tanácsok pénzforrásai a tervezettet ugyan meghalad­ták, azonban a számítottnál jóval nagyobb költségnöveke­dések felemésztették a több­letbevételek jelentős hányadát. A településfejlesztésre pozitív hatással volt a termelőüze­mek döntő többségének ered­ményes munkája és a lakos­ság fokozódó áldozatvállalása saját környezetének alakításá­ban. Ellátási gondjainkat né­mileg csökkentette, hogy a népesség gyarapodása mér­séklődött. azonban országos viszonylatban az egyszázalé­kos növekedés így is figye­lemre méltó. A nehezedő gazdasági hely­zetben sikerült megőrizni az intézmények működési szín­vonalát. Néhány területen ja­vultak az alapellátás feltéte­lei, a tervezettnél több jutott értékeink állagvédelmére és korszerűsítésére. A lakásépí­tési program — az állami tá­mogatás csökkentése és a la­kosság mérséklődő jövedelme miatt — nem teljesült. Az ál­talános iskolák és egészség­ügyi intézmények, továbbá vízművek és szennyvíztisztí­tók fejlesztésére a tervezettnél többet fordítottunk, azonban az egyre dráguló kivitelezés miatt kevesebb létesítményt tudtunk befejezni, nőtt az áthúzódó beruházások szá­ma. A lakosság anyagi hoz­zájárulásával a tervezettnél jóval több villany- és gázve­zeték, valamint szilárd bur­kolatú út és járda épült. A megye településhálózatá­nak alakulására nagy hátas­sá! volt az iparosítás, a me­zőgazdasági üzemek dinami­kus fejlődése és a lakosság életkörülményeinek javulása. A városokban felgyorsult az urbanizációs folyamat, nö­vekedett gazdasági bázisuk és ennek nyomán javultak a foglalkoztatási lehetőségek. Kedvező irányban változott a városkép, korszerű városré­szek alakultak ki, melyek a legtöbb helyen harmonikusan illeszkednek az egységes te­lepülésszerkezetbe. Gazdasági és társadalmi fejlődésünk eredményeként jutott el Bu­daörs és Szigetszentmiklós ta­valy január 1-jével a városi ranghoz és ezzel tíz városa lett megyénknek. I Erősödött a váT^ .j°fú L _________nagyközségek v onzásközponti szerepköre, bár a középfokú ellátás fel­tételei még hiányosak, a köz­művesítés üteme nem kielé­gítő. A felgyülemlett infra­strukturális feszültségeket — a korlátozott fejlesztési lehe­tőségek miatt — csak diffe­renciáltan és viszonylag kis mértékben sikerült megszün­tetni. A községek közül el­sősorban azok fejlődtek gyor­sabban. ahol bővültek a mun­kahelyek vagy javultak az in­gázás. utazás feltételei és nem utolsósorban ott, ahol az üzemek és a lakosság tár­sadalmi összefogása is segí­tette az életkörülmények ja­vítását. A fejlődés tehát eléggé differenciáltan ala­kult. A vonzásközpontoktól távoli több, mint 40 kis köz­ségben — ahol majdnem 40 ezer ember él — hiányos az alapellátás, számos helyen nincs egészséges ivóvíz, ke­vés a helyi, illetve közeli munkahely, általában kedve­zőtlenek a közlekedési felté­telek, nehezen elérhetők a kö­zépfokú ellátó intézmények. A megváltozott társadalmi, gazdasági feltételek, az irá­nyítási rendszer továbbfej­lesztése. a tanácsok gazdasági önállóságának növekedése és a szocialista demokrácia ki- szélesítése, szükségessé tet­ték a korábbi településfej­lesztési' elgondolás felülvizs­gálatát és a célok pontosítását. Ebben foglalt állást a múlt év elején a megyei pártbi­zottság és a társadalmi fó­rumokon megvitatott hosszú távra szóló terület- és telepü­lésfejlesztési koncepciót a me­gyei tanács a további tervező és gazdaságszervező munka alapjául elfogadta. A koncepció legfontosabb stratégiai célkitűzése, hogy fokozatosan és differenciáltan megszűnjenek az utóbbi évti­zedekben kialakult feszültsé­gek, az egyes térségek eltar­tóképességében rejlő arányta­lanságok. A megye tervsze­rű és arányos fejlődése ér­dekében alapvető követel­mény a lakosság életfeltételei­ben — mindenekelőtt az alapfokú ellátásban — meg­lévő indokolatlan területi kü­lönbségek mérséklése, a ked­vezőtlen adottságú kistelepü­lések felzárkóztatása, az életkörülmények javítása. A kiegyensúlyozott fejlődés szempontjából elengedhetetlen a súlypontképzés; hiszen va­lamennyi társadalmi gond egyidejű megoldására nem vállalkozhatunk. Ebből kiin­dulva, a megye tanácsainak VII. ötéves terve kiemelt fel­adatként jelölte meg a meny- nyiségi lakáshiány erőteljes csökkentését, a lakáshoz jutás anyagi támogatását, különös tekintettel a kisjövedelmű családokra. Továbbra is meg­különböztetett figyelmet kap az oktatás személyi és tár­gyi feltételeinek megteremté­se, az egészségügyi ellátás ja­vítása és az idős korúakról való szociális gondoskodás. A korábbinál gyorsabb ütemben folytatódik a lakosság egész­séges ivóvízzel való ellátása, a csatornázás fejlesztése. A településeket adottságaik fi­gyelembevételével, a társadal­mi munkamegosztásban és a lakosság ellátásában betöltött szerepük alapján kell fejlesz­teni. A falvak és városok kö­zött meglévő indokolatlan alapfokú ellátási különbsége­ket mérsékelni kell és javíta­ni szükséges a középfokú el­látás igénybevételi lehetősé­gét. | A múlt évben bevezetett '---------------------tanácsi uj g azdálkodási rendszer — az adott gazdasági viszonyok mellett — a korábbinál racio­nálisabb feltételeket teremt a települések arányos és terv­szerű fejlesztéséhez. Mindez kifejeződik abban, hogy a pénzügyi forrásokat döntően a lakosság számának arányá­ban osztjuk el. Valamennyi település számára garantálja a terv az úgynevezett biztonsá­gos gazdálkodás pénzügyi feltételeit, az intézmények működéséhez és a fejleszté­sekhez normatív alapon szük­séges eszközöket A települések infrastruktu­rális fejlesztéséhez az új sza­bályozórendszer bevezette a normatív (fejkvóta szerinti) támogatást. A központi elő­írások alapján a megyei ta­nácsok öt csoportba sorolhat­ták be tanácsonként a tele­püléseket. Megyénkben a be­sorolás alapját az adott tele­pülés szerepköré, funkciója és az infrastrukturális ellátott­ság kialakult színvonala ha­tározta meg. Ennek megfele­lően öt évre egy állandó la­kosra a városok és városi jo­gú nagyközségek 9044, a fel­zárkóztatásra javasolt nagy­községek 5000, más nagyköz­ségek 3700, -a felzárkóztatás­ra javasolt községek 3500, az egyéb községek pedig 3000 fo­rint fejlesztési fejkvótában részesülnek. _ Az új gazdálkodási rendszer azonos pályázati feltételeket teremtett valamennyi telepü­lés számára a céltámogatások elnyeréséhez. A megyei ta­nács az alapvető társadalom- politikai célokra, a lakáshoz jutás elősegítésére, a vízellá­tás és szennyvízelvezetés fej­lesztésére, az oktatási és egészségügyi szakellátás fel­tételeinek javítására állapított meg normatív alapon céltá­mogatást. Ehhez azok a.taná­csok juthatnak hozzá, ame­lyek a kiírt pályázati feltéte­leknek megfelelnek. A szabályozórendszer helyt hatáskörbe utalta az úgyne­vezett érdekeltségi bevételek kezelését (pl. az ár- és díjbe­vételek, településfejlesztési hozzájárulás, telekhasználati díj, bankhitel stb.), ezek a helyi adottságoktól és a ta­nácsok gazdaságszervező mun­kájától függően illetik meg a településeket. Gyorsítja az iparilag fejlett térségek fej­lesztését, hogy 1986-tól a gaz­dálkodó szervek által befize­tett jelentős összegű telekhasz­nálati és -igénybevételi díj­jal a telephely szerinti ta­nácsok rendelkeznek. A na­gyobb gazdasági önállóság te­hát szélesebb kereteket nyújt a területi és településfejlesz-' tési^. .célok összehangolásához, ösztönöz a helyi tartalékok feltárására, a kezdeméijyezö- és vállalkozókészség kibonta­koztatására. I Arra lehet következtetni L------- az elmúlt évi ered­m ényekből és az idei tervek megismert lehetőségeiből, hogy a tanácsok az új gazdál­kodási feltételek között a ko­rábbinál jobban érvényt tud­nak szerezni a helyi szükség­letek és lehetőségeké össze­hangol ásónak. Az általánosít­ható tapasztalatok kedvezőek, s ahol a helyi vezetés bevon minden érdekeltet a település- fejlesztési célok kialakításába, sorolásába és a különböző ér­dekek egyeztetésébe, ott a megvalósítás is eredménye*. A városokban több olyan fejlesztés valósult meg vagy van folyamatban, amelyek nemcsak a helyi hanem a környék lakosságának is jobb ellátását szolgálják. Csak pél­daként említem meg a nagy­kőrösi és a dunakeszi szak­orvosi rendelőket, a váci, százhalombattai, szentendrei középiskolákat, a ceglédi szakmunkásképzőt, a gödöllői és ceglédi új autóbusz-pálya­udvart, az érdi vízműfejlesz­tést. A városi jogú nagyközségek­ben mindenekelőtt a közmű­hálózat-fejlesztés van napi­renden. Monor, Dabas és Ráckeve a közelmúltban kap­csolódott be a gázszolgáltatás­ba. Nagykátán középiskolai beruházás van folyamatban, a dabasi és monori szakorvosi rendelők számottevően hozzá­járultak a térség egészségügyi szakellátásának fejlesztéséhez. Folytatódik a lakásépítés és több kommunális fejlesztés, amelyek nyomán érlelődnek a feltételek a várossá nyilvání­táshoz. A községek fejlesztésében kiemelt fontosságú továbbra is az általános iskolai háló­zat bővítése, több településen folyamatban van a vezetékes vízhálózat építése. Számos új körzeti orvosi rendelővel ja­vul az egészségügyi ellátás, folyamatos a magánlakás­építés. A kistelepüléseken megvalósult kereskedelmi re­konstrukciós program kereté­ben a szövetkezetek megköze­lítőleg száz új boltot újítottak fel, illetve korszerűsítettek, javult a napicikkválaszték és -ellátás. A fejlődés azonban eléggé differenciált és sok még a tennivaló ahhoz, hogy á kis lélekszámú települések­ben is megfelelő életkörülmé­nyek alakuljanak ki az alap­vető ellátás minden területen. Ehhez az új feltételek kö­zött készült VII. ötéves ter­vek biztató programokat tar­talmaznak és a helyi öntevé­kenységen nagyon sok múlik, hogy a megvalósításban mi­lyen ütemben tudunk előre haladni. A korszerű településfejlesz­tés alapfeltétele a közműve­sítés, mely megyénkben rend­kívül hiányos. Különösen ala­csony a csatorna- és víz­hálózat kiépítettsége, melyek hiányai egyre fokozódó kör­nyezeti ártalmakat idéznek elő. Erre való figyelemmel kaptunk felhatalmazást a kor­mánytól, hogy kimunkáljuk — a Fővárosi Tanács és az Or­szágos Vízügyi Hivatal köz­reműködésével — a megye ve­zetékes vízellátásának és szennyvíz-elvezetésének gyor­sítását szolgáló fejlesztési koncepciót. Az 1995-ig szóló programon most dolgozunk. I Az eddigi tapasztalatok ’-------------tehát azt mu­tatják, hogy a településfej­lesztésben a helyi önállóság növelése, az eszközök ko­rábbinál racionálisabb elosz­tása olyan új hajtóerő, amely nehezebb gazdasági helyzet­ben is meggyorsíthatja a fej­lődést. Természetesen ehhez a lakosság széles körét átfogó cselekvő egységre, a tanácsok gazdaságszervező munkájának további fejlesztésére, az új viszonyokhoz való rugalmas és gyors alkalmazkodásra van szükség. vAgvölgyi József, a Pest Megyei Tanács általános elnökhelyettese A HÉT HiREBBH ELGURULUNK 0 Az Országos Idegenforgalmi Tanács a kiemelt fejlesztési célokról tárgyalt. £ Megnyílt Keszthelyen a vadászati téli egyetem. Q A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa környezetvédelmi bizottsága áttekin­tette a kistelepülések szennyvizei kezelésének hely­zetét. Q Negyvenöt ország alkotóinak munkáit tárják a nagyközönség elé Miskolcon, Művészet ma címmel. ® A hét híre az is, hogy vitaülésen elemezte a Köz­lekedéstudományi Egyesület a személy- és áruszállí­tás, a mezőgazdaság gumiabroncs-ellátását. Pneumatik volt kezdetben a neve, később azután, némi magyarítás árán gumiabroncs lett belőle. Ma meg már annyira fontos valami lett ebből a légfelfújtból, hogy különbséget kell tenni az ab­roncstömlő és az abroncskö­peny között, amint abban szintén, mire — személykocsi­ra. teherjárműre, különleges eszközre, munkagépre, me­zőgazdasági technikacselédre — kerül fel kerékként, me­lyen elgurulhatunk célunk­hoz, illetve amelynek segítsé­gével teljesíthetjük a munka­feladatot. A megyében csupán a he­lyi autóbuszközlekedés — azaz ebben nincsen benne a tele­pülések közötti forgalom — évi 4,2 millió kilométert tel­jesít járműveivel, s ehhez kell személyzet, alkatrész, üzemanyag, s természetesen abroncs is. Meg kell(ene) út, amely nem eszi. hanem csak koptatja a gumikat, azaz tel­jesíthető lenne ma is az a réges-régi előírás — pedig ak­kor még hol voltak a mai ra- diálok! —, amely szerint az ún. nagy nyomású abroncsok­nak százezer kilométer futás­teljesítményt illett elérniük A személykocsiknál ez a mennyiség — óvatoskodva ír­juk le, ismerve a mai, radír­ként kopó kerekeket — öt­venezer kilométert tett ki, Irodából a termelésbe (Folytatás az 1. oldalról.) nekünk'! Visszatérve az igaz­gató gondolataihoz, dr. Lenyó László kérte a jelenlevőket, hogy tekintsék kiemelt fel­adatuknak az idén a minőség javítását és a vállalat jó hír­nevének a megőrzését. Döntés született arról is, hogy az Ofotérttel folytatott viták — a termékek árai körül vannak nézeteltérések — nem akadá­lyozhatják a hazai piacra ke­rülő áru útját; ezek a cikkek a Forte mintaboltjában vagy közvetlenül a gyárban meg­vásárolhatók. Az igazgató bí­rálta a műszaki értelmiség­nek azt a részét, amely jól adminisztrálja magát és a munkaidejének csak egy ré­szében végez értékelhető munkát. Ilyenek a gyárban is akadnak, ezeket az embereket azonban rövidesen áthelyezik a termelésbe. Az igazgató — aki egyéb­ként az idén immár 31. éve irányítja a Forte kollektívá­jának munkáját — elmondta azt is, hogy nemrég az egy.k mérnök megkérdezte tőle: „De főnök! Maga is azt akarja, hogy feltaláljuk a Forte-gyári Rubik-kockat?” A válasz nem lehetett kétséges, hiszen, aki lemond a megújulásról, aki eleve feladja, hogy felkészült­ségét teljesen kihasználja, az nem alkalmas arra sem. hogy e?j válla at fejlesztési elkép­zeléseit kidolgozza. S akad m'ndjárt egy jó példa: sike­rűit megoldani az ezüst visz- szanyerésének egy új módsze­rét, ami többmilliós bevétel­hez juttatja a váciakat. A két előadás után Ketler László személyzeti osztályve­zető, a vállalati tanács elnö­ke kért szót és megerősítette. hogy a vt is egyetért az idei tervvel, amely, ha nem is lát­ványos, de szerény mértékű keresetnövelést is lehetővé tesz — amennyiben természe­tesen sikerül a célokat erémi! F. Z. Gömbcsapóriás. Víz-, gáz- és gőzvezetékekhez készítenek különféle méretű szerelvényeket, elzárócsapo­kat Budaörsön, az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban. Az óriás méretű NA lö^-es gömbcsapból az idén mintegy 500 darabot gyártanak. Képünkön Zártrok János minőségellenőr az óriási alkatrészeket, a zárógömbök méreteit ellenőrzi. (Hancsovszki János felvétele) ennyi kellett az ún. alapminő­sítéshez. Bizonyára nem gondolták a levegőt rugóként munkára ló­gó feltalálók — az elv kidol­gozója és a kezdetleges ab­roncsok szabadalmaztatója, Thompson, valamint az első igazi ballonok előállítója, Dunlop —, a tökéletesítők, a továbbfejlesztők, milyen ha­talmas iparágat teremt te­remtményük, a gumikerék. A hazai Cordatic, majd a Rug- gyantaárugyár örökségének folytatója, a Taurus évi 800 ezer darab felett gyárt teher- és társasgépkocsi-abroncskö- penyt, abroncstömlőt pedig 600 ezer darab közelében. S ezzel sem tartozik a világ­nagyság termelők közé! Napjainkban a megyében meghaladja a 130 ezret a személygépkocsik állománya, s számítások szerint eszten­dőnként abroncsra es tömlőre a tulajdonosok hetvenmillió forintot adnak ki. Nem cse­kély összeg! Ennek fejében elvárhatná a vevő... de a ve­vő semmit sem vár. Tudja, az abroncs importcikk, hazai gyártás nincsen, azaz azt kell vennie, amit a külföldi part­nerek eladnak, s olykor nem akarnak semmit sem elad­ni... így azután ismétlődik olykor a hiány, s vele a ve­szély, a műszaki vizsgán való fennakadás — a kölcsöngumik trükkjét sem mostanában ta­lálták ki —, s ez még a ki­sebb baj. A nagyobb a baleset lehetősége a tükrös gumik­kal. Nagy értékek porladnak el az utakon, a földeken, hiszen pusztán nyers- és műgumit kétmilliárd forint értékben vásárolunk külföldön, ezen­kívül ott szerepel a behoza-' taiban évek óta 330—360 ezer teher- és társasgépkocsi-ab- roncsköpeny. Tömlő hasonló darabszámban. Egy évtized alatt a személygépkocsik ab­roncsainál megkétszereződött — 628 ezerről 1 398 000-re nőtt — az importált mennyiség, csupán a lakosság 700 millió forintot költött egy év alatt a kiskereskedelmi hálózatban arra, hogy (el)gurulhasson va­lahová. Igaz, a teher- és tár­sasgépkocsik abroncsköpenyei­nél a Taurus márka külföl­dön is ismert; egy évtized alatt majdnem megháromszo­rozódott a cég kivitele ebből az árucikkből, az évi 400 ezer darab körüli mennyiség érté­ke 1,8 milliárd forint volt legutóbb a bevételi főköny­vekben. A téli utakon, tavasztól őszig pedig esőben, nyálkás, síkos úton mutatkozik meg igazán, mi van a keréktárcsá­kon, amint a mezőgazdasági gepek abroncsai is — sajnos csak akkor kapnak figyelmet, amikor kritikus körülmények között kell dolgozni. A me­gyében a legutóbbi években 7—8 ezer új személygépkocsit vettek ót esztendőnként a tu­lajdonosok, ezer autóbusz, 13 ezernél több teher- és más célú jármű, a 130 ezres sze­mélygépkocsi-állomány köve­teli az utánpótlást. A gépjár­mű nem gépjármű — ahogy a traktor, az arató-cséplő gép, a vontató úgyszintén nem — abroncs híján. Gép is, mii Is, csak éppen járni nem tud. S ha nem. akkor hogyan guru­lunk el ide és oda, munkába, érdekes tájakat látni, rokono­kat felkeresni, miként jut el az áru rendeltetési helyére, s mi lenne a földeken? A ke­vés figyelmet és még keve­sebb gondozást kapó árucik­ken, melyen elgurulunk, ha van és kellő mennyiségben van, elcsúszhatunk, ha nin­csen, ha ... és sok bizony a ha. Mészáros Ottó f

Next

/
Thumbnails
Contents