Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-24 / 20. szám

1987. JANUAR 24., SZOMBAT Tanácskozott a mezőgazdasági bizottság A föllendülés első jelei Az Országgyűlés mezőgaz­dasági bizottsága — dr. Cse- lőtei László ' (Pest megye, 2. vk.) elnökletével — pénte­ken a Mezőgazdasági Mú­zeumban ülést tartott. A tes­tület tájékoztatást hallgatott mag a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás helyzetéről, és megtárgyalta 1987. évi mun­kaprogramját. A képviselőket Váncsa Je­nő mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter egyebek kö­zött arról tájékoztatta, hogy az állattenyésztésben — az el­múlt év végi statisztikai gyorsjelentés szerint — a föllendülés első jelei mutat­koznak. Az ágazat ösztönzé­sére hozott kormányzati in­tézkedéseknek köszönhetően is. az egy évvel korábbihoz képest hozzávetőleg 400 ezer­rel nőtt a sertésállomány. A baromfitartás teljesítményei is tovább javultak, nem követ­kezett be viszont változás a juhászaiban, ahol nem hasz­nálják ki a lehetőségeket. A szarvasmarha-ágazatban a hústermelő állatok száma mérséklődött. Ami a növény- termesztést illeti: amennyiben a téli időszak kipusztulást okoz az ősszel elvetett gabo­nában, úgy tavasszal, a ki­esett területen, ismételt veté­sekre lesz szükség. Ehhez a termelőknek biztosítják a szükséges növényi szaporító­anyagot. A bizottság meghallgatta Kovács Antal államtitkárnak, az Országos Vízügyi Hivatal elnökének »beszámolóját az ágazat előtt álló fontosabb idei feladatokról. Egyebek között felszólalt az ülésen Vóna Ferenc (Pest megye, 16 vk.). Válogatni kell! A Csepeli Duna Tsz konzerv I. üzemében évente több mint 70 vagon gombát dolgoznak tel. Képünkön a feldolgozás­hoz válogatják a gombát. Nemzetiségi választmányi ülések Bátrabban éljenek jogaikkal A* anyanyelvi kultúra ápolását, a nemzetiségi tudat erősítését te­kinti legfontosabb feladatának a továbbiakban is mind a Magyaror­szági Délszlávok, mind a Magyarországi Németek Demokratikus Szö­vetsége. Az utóbbi országos választmánya tegnap az MSZMP KB Po­litikai Főiskoláján, a délszlávoké pedig a Hazafias Népfront Buda­pesti Bizottságának tanácstermében tartotta meg ülését. A Magyarországi Németek Demokratikus • Szövetségének országos választmánya szám­ba vette azt is: milyen mér­tékben teljesítették a szövet­ség VI. kongresszusának ha­tározatát az azóta eltelt há­rom évben. A beszámolóból kitűnt, hogy élénkült a ma­gyarországi németek közéleti tevékenysége, erősödött nem­zetiségi tudata. A szövetség arra ösztönzi tagjait, hogy egyénileg és kollektiven, bát­rabban éljenek jogaikkal, le­hetőségeikkel, maguk. i$ segít­sék elő azok érvényésíü&sét, az eddigieknél többet tegye­nek nyelvük és kultúrájuk ápolásáért, gyarapításáért. A választmány álláspontja szerint a nemzetiségi igények kielégítéséhez szükséges vi­szonylag szerény anyagi, tár­gyi, személyi és intézményi feltételek megteremtése és bővítése főként attól függ, hogy milyen ebben az illeté­kesek. felelősök készsége. Az említett feltételrendszer 1983 óta nem javult számotte­vően, maguk a magyaroszági németek sem tettek meg min­dent nemzetiségük érdeké­ben. A munka javítására a szövetség szorgalmazza a me­gyei munkacsoportok meg­alakítását, amelyeket elsőként Pest és Baranya megyében hoztak létre. A* ülésen megállapították azt is, hogy az anyanyelv ápolása, oktatása területén a kívántnál és szükségesnél lassúbb az előrehaladás. Az óvodai és Iskolai nyelvokta­tás, valamint a pedagógus- képzés feltételei alig javultak, a kétnyelvű oktatáshoz fű­zött remények elenyészően váltak valóra. Az utóbbit szol­gáló általános iskolák és diákotthonok építése — egye­bek között Pilisvörösvárott — nem kezdődött meg, sőt pénzügyi hátterük sem tisz­tázódott egyértelműen. Ezért szorgalmazzák a nyelvoktatás megkezdését ott, ahol arra igény van, valamint a két­nyelvű oktatást azokban az iskolákban, ahol ennek a fel­tételei adottak vagy megte­remthetők. Hangsúlyozták, hogy & kul­turális munka területén fon­tos szerep jut a jobb minő­ségre, a szakmai fejlődésre való törekvésnek, az önálló kezdeményezésnek, vállalko­zásnak. Mint amilyen az el- • múlt év végén Pest megyé­ben megtartott nemzetiségi közművelődési tanácskozás. Követendő példaként említet­ték a regionális kultúrcserét. a pilisvörösvári művelődési ház Két együttes egy színpa­don című akcióját, amelynek keretében egy-egy kultúrcso- portot hívnak meg vendég- szereplésre. Az iáéi kulturális rendezvényeket ismertetve el­mondták, hogy Szentendrén, a budapesti tavaszi fesztivál keretében nemzetiségi tánc- fesztivált rendeznek. Buda­pesten országos nemzetiségi ifjúsági találkozókra kerül sor, a Tolna megyei Dombo­dban német ifjúsági tábort szerveznek. A HNF Országos Tanácsával és a Magyar Tör­ténelmi Társulattal közösen tudományos konferenciát hívnak össze a magyarorszá­gi németek betelepülésének 300. évfordulója alkalmából. K. U ★ ' A magyarországi horvátok, szerbek és szlovének képvi­selői az ez évi tervekről szól­va elmondták: a szövetség fi­gyelemmel követi az óvodai anyanyelvi foglalkozások megszervezését, pályázatot hirdet a kétnyelvű oktatás módszertanának kidolgozásá­ra, s felhívja a fiatalok fi­gyelmét: a horvátszerb, a szerbh orvát és a szlovén nyelvű tanulmányok lehetősé­gére a hazai és a jugoszláviai főiskolákon, egyetemeken. Anyanyelvi oktatásuk egyik legnagyobb gondja — han­goztatták —, hogy kevés a nemzetiségi pedagógus, emiatt szünetel a nyelv- és a két­nyelvű oktatás több iskolá­ban. Ebben az évben Baján if­júsági tambura- és képzőművé­szeti tábort, a néptánccsopor­tok, az amatőr színjátszócso­portok vezetőinek továbbkép­zését, Szombathelyen nép- táncegyütteseik . országos szemléjét rendezik meg. Se­gítik a szerb, horvát és szlo­vén klubok tevékenységét, és tanulmányozzák anyanyelvi klubok létesítésének lehetősé­gét Zala és Vas megyében. Pécsett kiállításon mutatják be a horvát írásbeliség kez­deteit. Az idén folytatják a nép­rajzi gyűjtést, a korábban feltárt emlékek, hagyományok rendszerezéséi. IJiáflÓi, ter­veik szerint megjelentetik a magyarországi délszlávok nép­rajzának nyolcadik kötetét, valamint a nemzetiségi szer­zők tanulmányait, elbeszélé­seit, történelmi témájú mű­veit. A horvátok, szerbek és szlovének lakta megyékben művelődési életük jelentős eseménye lesz az idén is á Könyvünk hete című rendez­vénysorozat. Fiataljaik egy- egy csoportja jugoszláviai al­kotó-, valamint építőtábor-' ban, nyári iskolában, nép­tánc-tanfolyamon vesz részt. Ugyanakkor jugoszláv írók hazai irodalmi estekre, olva­sótáborokba látogatnak majd. T. röntgen!... Láthatóvá tenni a láthatatlant Aíiglográfiás laboratórium Kerepestarcsán „T. ttg! Kérem X. Y. beteg epe-röiítgen vizsgálatát.*» Olvashatatlan aláírás. Nem ritka manapság sem a hasonló szövegű beutaló a vizsgá­latra, mely sokszor felesleges. Hiszen azt, hogy az epehólyag ép-e, az epeutak járhatók-e, megállapíthatják — ahol yan ilyen berendezés — egyszerűen, gyorsan, veszélytelenül ultrahanggal is* Arról nem szól­va, hogy kis sérülésekkel is (amikor nem valószínű a csonttörés) küldenek pácienseket, ugyancsak röntgenfelvételre. Pedig az esetek kilenctizedében tapintással, mozgatással meghatározható: van-e tö­rés. Ilyenkor a röntgen inkább csak a kezelőorvos és a beteg meg­nyugtatását szolgálja. A Pest Megyei Tanács Flór Ferenc Kórházában, Kerepes tárcsán, a radiológián töltőt tünk egy délelőttöt. Elöljáró­ban csak annyit: érdemes volt... Mintha műtő tenne Az ajtón ez áll: angiográfiás laboratórium. Az előtérben még semmi meglepő, a falon ott a hagyományos — a rönt­genfelvételek átvilágítására szolgáló — tejfehér üveges doboz. Ám egy fél fordulatot téve, már meglepődik az em­ber; az üvegfalon túl — mint­ha műtőt látna. Az asztalon a beteg zöld lepedőkkel ta­karva, s ugyancsak műtőzöld ban serénykedik odabenn két asszisztens és egy orvos. Tévé- képernyőn látjuk, miként ha­tol az egyik combhajlati éren bevezetett katéter a beteg agyi ereihez, s látjuk azt is, amikor az előtérből lyuk­kártyával vezérelt fecskendő­gép a program szerinti tized másodpercben a program sze­rinti mennyiségű kontraszt- anyagot adagolja. Csak a szer­kentyű kattogása hallatszik. Mindez négyszer ismétlődik, s az eredmény négy röntgenfel vétel-sorozat, melyekkel lát­hatóvá vált a páciens fejében futó erek sokasága. S az is: a gyanítotí'terülétén, ahol az ideggyógyász várta, agyvérzés keletkezett. A betegnek örök' letes ért-águlata van, ez volt az elsődleges ok. Megkönnyebbülten veszik el arcuk elől a maszkot, s akaszt­ják fogasra a sugárártalom tói védő ólomkötényt a vizs­gálat résztvevői. Dr. Puskás Mária, részletezi, mi történt: — Az ideggyógyászatra há­rom napja került enyhe fokú jobboldali végtaggyengeséggel, rossz tudatállapottal a 37 éves nő. Az agy-gerincvelői folya­dék vizsgálata agyvérzésre utalt, ebből arra következtet­Éit Cegléden egy ember, egy tanár. Ez a tanár most megfagyott. Pedig dehogy gon­dolta volna harmincegyné- hány évvel ezelőtt, hogy egy fázós reggelen majd a jege* járdán bukkannak rá... Én sem, aki hónapok óta ta­lálkozni szerettem volna vele, hogy megtudjak valamit erről az élő legendáról. Mert min­denütt azt hallottam, a G. Zoli csillogott-villogott, . de aztán nagyot csúszott. És senki nem értett semmit. Csak találgat­tak, ez meg ez az oka annak, hogy a jó hírű tanár esténként a Kabakban szedi össze az üres poharakat. Különben is régen láttam, utoljára gyerekkorom­ban. féltem én attól a találko­zástól. Am a kíváncsiság nem szűnt bennem egy percre sem. „Majd vigyázok rá — mondogattam magamban —, nehogy céltáb­lát csináljanak belőle.” Úgy­hogy tovább kerülgettük egy­mást, én vedeltem a kávét a Kabakban meg a Mária utcai kocsmában, közben lopva san­dítottam az ajtó felé, mikor lép már be. ö nem jött. ben­nem meg nőtt az aggodalom. Tartottam attól, hogy majd nem értem meg G. Zoltánt. Féltettem több száz egykori diák bálványát, hogy nem tud kellő érvvel előállni a poha­rak ellenében. Hogy majd nem tud kit hibáztatni. A legjobban azon csodálkoz­tam, hogy ezt az embert nem bántotta senki. Szeretettel vet­ték körül a kisvárosban még akkor is, amikor mások ellen egész „betartási hadművelete­Őt már nem kell félteni két” hajtottak végre arra spe­cializálódott honpolgárok. Mert ha bántották volna, lett volna mi ellen küzdeni, vív­ni a harcot a város szeme lát­tára, adni az előítéleteknek, ami belefér, hadd szokják. Ha így lett volna, ugyanúgy küz­dött volna, mint G. Bíró olda­lán a pingpongasztalnál. Ját­szottak, nyertek, közben pö­työgni tanították a suhanco- kat. Sokan úgy vélik, ezzel a pingpongozással lehetett a baj. Jöttek a nagy eredmények, ment a csapat szekere, külföl­di utak, pénz, pénz, pénz. Az­tán tovább: pénz, nők, bor — ilyen egyszerű ez. De hát mi lett volna a jobb? Ha eltéb- lábol a csapatban, s nem ját­szik kiemelkedően? De nem volt ő rajztanár* ként sem egyszerű legény. Akid­nek ilyen keze van — mondo­gatták a városban a hozzáér­tők —-, annak nem kellene ta­nítással tengetnie az életét. Festene, rajzolna és vinnék a képeit, mint a cukrot, ö azon­ban hosszú éveket lehúzott az iskolában. A tanáriban meg jó néhány tanteremben ma is ott lóg a „nagybotú” Mészáros Lő­rinc portréja, ezt még a jobb napokban festette. Markáns, csontos arc, tömött bajusz, dü­hödt, elszánt tekintet. Inkább önarckép, egy megfestett álom a valóság ellen, valami olyan címmel, amit iskolás gyerekek gyakran írnak a rajzlap aljá­ra: „Ilyen szeretnék lenni.” Ilyen, és nem olyan, akinek minden reggel elmondják az igazgatóiban, hogy Zolikám, ezt így tovább nem lehet csi­nálni, nem állhatsz piásan a gyerekek elé. Ilyen, aki tud­ja, hogy mit tesz, és nem nyo­morúságos faviskóban találja magát egy ködös téli regge­len, olyan szobában, ahol a falak a meleget csak hírből ismerik. Ilyen, mint ez a Mé­száros, és nem olyan, aki es­ténként üres poharakat hord vissza, várva azt, hátha meg­töltik még egyszer azt a „ro­hadt bögrét”, és nem is olyan, aki mindenféle pénztopásos históriákba keveredve pende­rítetik ki az ajtón. Nahát, ez van rápingálva ar. ra a vászonra, mormogtam akkor ősszel magamban, két hideg kávé között. A tervem is előállt: mégiscsak megszó­laltatom. De csak arra maradt időm, hogy a szűk kis utcában a fázós nénikét hallgassam: — Itt ült le utoljára, ehhez a fához, úgy fagyott meg. Nem szólt az egy szót sem. — Tudom, nénikém. Egy maradt, aki beszéljen, öt már nem kell féltenem. Aztán otthon, meleg szobá­ban, leütöm az amimese első sorát: „Élt valamikor a város­ban egy ember. Egy tanár...” Rab László tek, hogy a háttérben érfej­lődési rendellenesség van. Két órát tartott a vizsgálat, s most már tudjuk, a baj valóban ez, ismerjük a pontos he­lyét, s bizonyos — ha jobban lesz — meg lehet és meg is kell operálni. A műtét után még hosszú életre van remé­nye. Ottragadunk beszélgetni. így tudjuk meg, hogy a doktornő 12 éve végzett, azután ideg- gyógyászatból szakvizsgázott. Három esztendeje került Szek- szárdról Kerepestarcsára, s idén — mert érdekelte a ra­diológia — ebből is szak­vizsgát tett. Ugyancsak nagy felkészült­ségű ember itt a technikus. Barkovics József a három szakmáján túl — mechanikai, rádió-tévé és elektronikai műszerész — külön szaktan- folyamokat végzett a Siemens­nél, az NDK-beli Túr cégnél és a Medicornál — a gépek­ből vizsgázott. Az ember is antenna — A Gigantos 1012 MP-hez, ami az angiográfiás labor lel­ke, mégsem nyúlhatok — mondja. — Ennek több oka van. A hagyományos mérő­műszerek ennél nem használ' hatók, már attól is tönkre megy az áramkör, ha hozzá­érek a bemenethez. Az úgy' nevezett C—MOS áramkörök ugyanis annyira érzékenyek, hogy elég nekik, amit az em­beri test antennaként vesz a műsorszóró adók — például a rádió, a tévé jeleiből. Bonyolult-e ' a röntgen­gép? Attól függ, mihez ké pest. A Gigantoshoz viszo' nyitva nem, de azért a tele víziónál komplikáltabb. Igen, ért már — igaz, 15 év alatt csak egyszer — a megenge­dettnél nagyobb sugáradag. A képerősítő kamerájával babráltam a kelleténél to­vább. Nem lehet máshogy élesre állítani a képet, csak ha be van kapcsolva a rönt­gengép ... Közben az egyik orvos, dr. Ferjentsik Miklós hozza az iménti vizsgálatnál is haszná­latos katétert. Fél méternél valamivel hosszabb, 2-3 milli­méter átmérőjű fehér cső. — Ha ide, a végéhez illesztem a fecskendőt, s folyadékot nyomok bele — magyarázza — ez történik... S látom, amint a katéter túlsó vége, mint egy aprócska virsli, ki­dudorodik. — így lehet mű­tét nélkül segíteni azokon, akiknek érszűkületes a lábuk' Az angiográfiás vizsgálat után rögtön ezzel a szerkezettel ki­tágítják az eret, s az ismét átjárhatóvá válik, szabadon áramolhat benne a vér. Ilyes­miről néhány évtizede még nem is álmodtak az emberek. — Mégis van valamiféle fé­lelem az angiográfiával kap­csolatban, talán mert a régi betegek ijesztgetik az újakat — panaszolja dr. Barton At­tila osztályvezető főorvos. — Igaz, hogy régen olyan kont­rasztanyagot használtunk, ami kellemetlen forróságérzetet okozott. De az újabb anyagok már nemcsak hogy kellemet­len, de szinte semmiféle „ér­zetet” nem váltanak ki. Ez a vizsgálat pedig, maga is lát­hatta, rendkívül sok felvilá­gosítást ad a pontos diag­nózishoz. Hiszen szemügyre vehetjük az érrendszer önt­vényképet. Jó humorú emberek a ra­diológusok. Lépten-nyomon Murphy remekbe szabott böl­cselmeivel találkozik náluk az ember. Például ilyennel: „Minden egyszerre romlik el.” Ez a sötétkamra ajtaja felett olvasható. S egy másik az áll­ványon, ahol a filmek sora­koznak, a helyzethez igazítva így szól: „A keresett film mindig a legutolsó helyről kerül elő.” — Ez igaz, én mégsem vá­lasztanám az ultrahangos vagy angiográfiás asszisztens munkáját, az utóbbihoz tanul­nom kellene, az előbbi pedig nem érdekel annyira, mint a hagyományos röntgenfelvétel­készítés — állítja határozot­tan Rab Gáborné. — Azért is tetszik ez. mert itt rajtam múlik, például a beteggel való kapcsolatomon, hogy jó lesz-a a kép. Azután az sem mellé­kes, hogy fél órán belül pon* tosan látható az eredmény, s magam is érzem, hogy hozzá­járultam a diagnózishoz, meg­találta a segítségemmel is az orvos a lenyelt 10 forintos he­lyét, láthatóvá vált a törött csont, a kilyukadt gyomor, a százféle elváltozás. — Akik ezt a szakmát mű­velik, megszállottságból te­szik, másképp nem is lehet — vélekedik dr. Barton Attila. — Tavaly 17 ezer beteg fordult meg nálunk röntgenvizsgála­ton, a terhességi és belgyógyá­szati ultrahang-vizsgálataink száma meghaladta a nyolc­ezret, s az október óta üze­melő angiográfiás laboratóriu­munk is túl van a százötödik páciensén. Azt hiszem, nem túlzók, ha a2t mondom, hogy nincs olyan osztály a kórház­ban, amely meglenne radio­lógiai háttér nélkül. A „kenő- esős orvosnak” hívott bőr­gyógyászok is küldik a da­ganatgyanús betegeket. Abban sincs túlzás, hogy drága a mi munkánk. Hiszen az osztály 14 munkahelyén több 10 millió értékű műszer, berendezés található. Csak az angiográfia maga 16 millióba került. Ez az árát akkor éri meg, ha kellően kihasznált A radiológia — a szó minden­fajta sugárirányú vizsgálatot magában foglal — talán az orvostudomány leggyorsabban fejlődő ága. A mi osztályunk még távol van a csúcstól (ez ma a számítógépes tomog­ráfiát jelenti hazánkban), de már nem a hegy lábánál to- porgunk. S hogy a kelleténél kevesebb az igény az angiog- ráfiára vagy az ultrahang- vizsgálatra, az azzal magya­rázható, hogy az orvosok kö­zül nem egy ott tart, ahol az emberek zöme: a röntgen­szemléletnél. Kevesebb sugárzást kapnánk — Ma mennyire veszélyes az egyszerű röntgenfelvétel­készítés? — A „legvadabb" vizsgálat, amikor — például a vesefel­vételnél — nem lehet ólom­lappal takarni, s az ivarsejte­ket éri a sugárzás, a dózis 1000-1500 milliröntgen is le­het. De ez sem jelent többet, mint amennyit tíz év alatt kap az ember a háttérsugár­zásból. Tény, hogy amióta be­vezették a képerősítőt, az or­vost érő sugáradag is a tized- részére csökkent. De azt hi­szem, ha jobb lenne a gyó­gyítószakmák közötti konzul­táció, a mostaninál is keve­sebb sugárzás, érné a bete­geket, a radiológusokat s az asszisztenseiket. / A beutalón a megszólítás: T. röntg-n! Valóban T. — aza* tisz­telt. Annak okán is, amiről a riport során nem esett szó: Az oszt" lyon az átlagfizetés 5-6 ezer forint körüli, erre jön még 30 százaiéit veszélyességi (itt sugárártalmi) és körülbelül 1090-1500 forinun; munkahelyi pótlék. Nincs „zsebük”. Vasvári G. Pál (

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents