Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-17 / 14. szám
6 1987. JANUÄR 17., SZOMBAT Színházi levél Aktuális emberrablás Tegyük fel, hogy igen fontos személyiséget (államfőt, királyt, politikust, tudóst stb.) a leggondosabb őrizet ellenére elrabolnak. Valamikor így kezdődött volna egy beszámoló valamely műről (filmről, könyvről, színdarabról), amely egy ilyen emberrablásról szólt volna. Ma viszont semmi fel- tételezés, semmi képzeljük el és mi lenne, ha. Ma egyszerűen közlik a tényt a tévében, a rádióban, a lapokban: — Elrabolták. Fogságban tartják. Váltságdíjat követelnek. Feltételeket szabnak. Fenyegetőznek. Kivégezték. Megtalálták a holttestét. A tettesek személye ismeretlen. A tettet ez meg ez a csoport, szervezet, frakció, stb. követte el. A tettet nem ez, hanem amaz követte el. Az akcióért négy különböző szervezet vállalta a felelősséget. Az akcióért egy eddig ismeretlen csoport vállalta a felelősséget. S a többi, s a többi. Visszatért volna a középkor? Vagy, szűkebb pátriánkban maradva, a török hódoltság kora? Amikor is szinte foglalkozás volt a túszejtés, vagy, kevésbé mai kifejezéssel élve, a foglyul ejtés, abból az igen egyszerű célból, hogy az illetőért megfelelő mennyiségű váltságdíjat fizessenek ki a családtagok, vagy a foglyot kicseréljék egy a másik oldalon fogva tartott személyért. Mai szemmel nézve, szinte ártatlan kis adásvételi ügyletek voltak ezek. Közmegegyezéses szokások a>'pján történtek az ilyen eseteit. Az elrabló vigyázott az eirablottra, különben nem kapott volna érte váltságdíjat. A foglyok néha kitűnően éltek, jobban, mintha szabadon lettek volna, s amikor kiváltották őket, még esetleg meg is köszönték a fogságot. (A'ddig' sem kellett attól félniük, hogy valami ostoba csetepatéban otthagyják a fogukat.) Aztán persze törték a fejüket, miképp viszonozhatják ezt a kedvességet, és holnapután ők raboltak el valakit. Zajlott az élet, forgandó volt a szerencse — és hogy közben esetleg egynémely fogoly előbb elpatkolt, mint a váltságdíjat kifizették volna érte? Hát istenkém, ennyi rizikót egy ilyen üzletben vállalni kellett. A középkor nem tért visz- sza, mert ezek a hátborzongatóan kedélyes idők elmúltak. Mostanság egy emberrablás, egy túszakció, egy látványos foglyulejtés komorabb ügy. Túszdráma — szoktuk mondani. Az is, valóban. Nem üzleti1 vállalkozás a fogolyszerzés, hanem túszszedés. És ez nagy különbség, A túsz: kezes, életre halálra. Sorsa a vagy-vagy. Vagy teljesítik az érintett hatóságok (személyek, családok) az elrablók követeléseit, vagy meghal a túsz. Elég példát sorolhatnánk fel az utóbbi évek túszdrámái közül ennek utólagos (és előrenézve is fenyegető) igazolására. Ha a mindennapjainkat ennyire ét- meg áthatják ezek az események, nem meglepő, ha a művészetek különböző ágai témául választják az emberrablást, a túszakciókat. Főleg a film és a színpad jó vevő ezekre. De megannyi könyv is foglalkozik a témával. És korántsem csak krimimegközelítésben. (A valóság amúgy is sokkal rafináltabb, mint *a legtöbb krimi.) Mert az emberrabló-akciók egy bizonyos vonatkozásban bűnügyek ugyan — de tulajdonképpen nem ez a lényegük. Igazából minden túszdráma Jí'ögött, végső indítékként, valamilyen politikai cél húzódik meg. (Kisstílű, pusztán pénzre menő ember- vagy gyermekrablásokról most nem beszélek, ez más kategória.) Szélsőbaloldali vagy szélső- jobboldali szervezetek, nagyon sok esetben a nemzetközi, szervezett bűnözés állnak a háttérben — s állnak szemben intézményekkel, szervezetekkel, az államhatalommal, a bűnüldözéssel, az államrenddel. Minden „komoly” emberrablásnak aktuális indítékai vannak. A színpad (s a film) persze ezeket a tényeket, eseteket, indítékokat értelmezheti, ábrázolhatja kevésbé drámaian vagy tragikusan is. A Mikroszkóp Színpad most egy ilyen megközelítésből ábrázolt történetet vitt színre. A nap, amelyen a pápát elrabolták, Joao Bettancourt vígjátéka, arról szól, hogy a New Yorkban látogatáson lévő IV. Albert pápát elrabolja egy kisember, bizonyos Leibowitz Sámuel nevű, s történetesen zsidó taxisofőr. (Humoríorrás- ként mindjárt itt a pápa és a taxis vallási különbözősége...) Ez eddig rendjén való; ha II. Jánosra minden probléma nélkül rálőhettek egy hatalmas tömeg kellős közepén, s csak a véletlen óvta meg az életét, akkor miért ne rabolhatná el — méghozzá békésen — egyszál taxis a pápát egy nyüzsgő világváros kellős közepén ? Kevésbé rendjén való azonban (már legalábbis az emberrablások megszokott forgatókönyvéhez képest) Leibowitz Sámuel követelése. Sem pénzt, sem egyéb előnyöket nem kér a pápa szabadon bocsátásáért. Csak (csak?) azt követeli: legyen mindössze 24 óráig béke a földön, ne dörögjenek a fegyverek, ne oltsanak ki egyetlen életet sem. Látszólag egyszerű követelés — mégis teljesíthetetlen. Ha Leibowitz dollármilliókat kérne, vagy azt, hogy az ilyen meg olyan foglyokat bocsássák szabadon, egyszerű volna a dolog. De a békefeltétel, ez nagyon nehéz ügy. Ennyit még egy békés és rokonszenves, kedves öregúrért (aki történetesen épp pápa) sem tudunk megtenni. Leibowitz Sámuel ..szép ígéreteket ugyan bőségesen kap, s el is engedi értékes foglyát — de abban a pillanatban újra kitör a háborúskodás, a lövöldözés, — vagy inkább folytatódik a rövid szünet után. A Ruszt József vendégrendezésében, Bessenyei Ferenc (a pápa), Zenthe Ferenc (Leibowitz), Hacser Józsa (Leibowitzné), Velenczey István (Meyer rabbi) vendég- szereplésével bemutatott kis játék szellemes, derűs, megnevettet és elszórakoztat. De a darabot figyelmesebben néző közönség bizony elgondolkozhat. Hiszen eszébe kell jutnia a libanoni háborúskodás, az iraki—iráni harcok, régebbről a Falkland-háború, a jelenben a dél-afrikai, a nica- raguai, az angolai vagy a Csád—Líbia ellenségeskedések naponta olvasható-látható mozzanatai. S arra kell gondolni: valóban, mi lenne, ha egy igazi Leibowitz tényleg foglyul ejtené az igazi pápát, s váltságdíjul ezzel az egy nap béke követeléssel állna elő? Képések lennénk-e huszonnégy órára a valóságban is megszüntetni az emberpusztítást? Ki tudná-e ezt kényszeríteni egy ilyen aktuális emberrablás? Jó lenne, ha legalább egy színpadi játék meg tudna győzni bennünket arról, hogy ez lehetséges. Takács István Budaörs — művelődési körzetközpont Elindul a közművelődési autó Nemcsak jő hírét, hanem fehérre meszelt falait is sokan ismerik Budaörsön és környékén a Jókai Mór Művelődési Központnak. Jóllehet a központ szó még szokatlanul hangzik, hiszen gyakorlatilag ez év január 1- től illeti meg e cím hivatalosan. Hogyan készültek föl a körzeti művelődési központ feladatának megoldására, milyen tervekkel indulnak az esztendőnek — ezekről a kérdésekről beszélgettünk a város négy, közművelődésben érdekelt tisztségviselőjével. kenységet mutatott föl a budaörsi művelődési ház. Vonzása és kisugárzása nemcsak a városra hatott, hanem a környező településekre is. így hát nemcsak helyben épült ki a kapcsolatrendszer, hanem az egész térségben. — Hogyan tudnak ekkora területet átfogni? — Éppen ennek a kapcsolatrendszernek a segítségével — szól közbe Kosa Pál, a művelődési központ igazgatója. — Éneikül még a meghirdetett státusok betöltése után sem boldogulnánk. Úgynevezett bá- zishelyeket alakítottunk ki Pontosabban szólva: ezek már léteztek és jól működtek eddig is! Hiszen például Budakeszi a tanfolyamok, a klub- mozgalmak szervezésében igen jó eredményeket ért el, míg Zsámbék az amatőr színjátszás fellegvára és ott a főiskola is! Pilisvörösvár a néptánc, a nemzetiségi hagyományok Kiváló őrzője, Solymár pedig a zenei napok, a kórusmozgalom lelke. Ezeknek a bázishelyeknek közművelődési munkásait úgy tekintjük, mint kihelyezett munkatársainkat, — Említette, hogy az összefogás már korábban is létezett. Mondana erre példát? — Nemrégiben szakmai továbbképzésen vettünk részt, s rövid idő alatt a volt budai járás népművelői egy csapattá verődtek össze. Egészséges összefonódás — Elöljáróban szeretném egy kicsit felidézni a közelmúltat — kezdi Szemethy Laszlóné, az MSZMP Budaörs Városi Bizottságának titkára. — Érd várossá válásával és önállósulásával tulajdonkeppen 1978 óta nem volt megfelelő kulturális központja a volt budai járásnak. Ezt a hiányt nagyon is éreztük és próbáltunk megoldást találni. Budakeszire esett a választás. Az ottani könyvtár nagyon szépen megoldotta feladatát. Azonban a művelődési házzal kapcsolatban — bár a tárgyi feltételek igen jók voltak — gohdok merültek föl. Emiatt pártbizottságunknak esetenként operatívan is részt kellett vennie a kultúrmunká- ban. — Miért nem kaphatta meg már korábban ezt a. rangot a budaörsi művelődési ház? — Igaz, hogy az akkor még városi jogú nagyközség, Budaörs körzetközponti feladatokat látott el. azonban 1984-ben nem volt művelődési háza. Időről időre művelődési osztályunkkal közösen vizsgáltuk a vonzáskörzetébe tartozó települések kulturális életét, s Budaörs egyre jobb eredményeket tudott felmutatni. Nagyon jó kezdeményezés volt például a népművelők munka- közösségének megalakítása, amelynek elnökévé Kása Pált, a Jókai Mór Művelődési Központ igazgatóját választották. Múlt év júniusában megtárgyaltuk a központ ügyét. Ügy láttuk, hogy . minden együtt van: '£ tárgyi és a személyi feltételek adottak. Ügyszintén az emberi jó szándék is, ami nélkül semmit sem lehet igazán jól csinálni. Jól működik a meglévő társadalmi aktívahálózat, amely egyben kontrollt is jelent! A budaörsi művelődési ház hároméves fennállása alatt elegendő tapasztalatot szerzett a funkció betöltéséhez. — Az imént elhangzott, hogy megfelelő tárgyi és személyi feltételekkel rendelkezik a művelődési központ. Valóban elegendő lesz ez a létszám a megnövekedett feladatok ellátásához? — Gondoltunk mi is létszámbővítésre — válaszol Lizák Tiborné dr„ a városi tanács művelődési osztályának vezetője. — Sor is kerül erre, ha megfelelő jelentkezők akadnak, hiszen 18 település kultúrtevékenységének összefogásáról van szó. — Tulajdonképpen a központtá válás egy folyamat eredménye, amely már jóval korábban megindult — kapcsolódik a beszélgetésbe Bordás István, a tanács közművelődési felügyelője. — Mind a munkásművelődést, mind a kórusok, a zenekar, a különböző szakkörök munkáját értékelve igen színvonalas tevéHacser Józsa, Zenthe Fcrene és Bessenyei Ferenc a Mikroszkóp Színpad előadásán Egy étel — egy nóta — Mi pedig abba sem hagytuk a munkakapcsolatot — veti közbe a művelődési osztály vezetője — Hat évig voltam a 2-es Számú Általános Iskola igazgatója, s mivel Kősa Pál ennyi ideje ténykedik a körzetben, a mi együttműködésünk is több esztendős. Ugyanez a helyzet a pilisvö- rösvári művelődési házzal: IVenzl József átjár ide; az iskolások nemzetiségi tánccso- portjának koreográfusa. — Hangsúlyozni szeretném — vált témát Bordás István —, hogy a körzetközpontnak nemcsak az a feladata, hogy továbbvigye a meglévő jó kapcsolatokat, kialakult tevékenységeket, hanem az is, hogy fellcarolja egy-egy helyen a kezdeményezéseket Tervezzük, hogy havonta eljutunk egy-egy településre, hiszen kapott a művelődési központ egy mikrobuszt — mi közművelődési autónak becézzük —, s így mindig más- piás kultúrházban találkoznának a vonzáskörzet népművelői. Tavasszal szeretnénk megrendezni az amatőr együttesek bemutatkozását, s a szereplésről szakmai véleményt mondunk. —■ November óta járja a környéket a kultúrközpont által szervezett Kenyér a képzőművészetben című kiállítás. Most viszik át Budakeszire az anyagot. Lesz-e hasonló rendezvény? — Nagyon komoly a tárlatszervezési tevékenységük — jegyzi meg Szemethy László- né. — Képesek rendszerezetten dolgozni, ez azonban nemcsak a képzőművészetre, hanem a szocialista kultúra támogatására is jellemző. — Szerződést k ötöttünk a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténészeivel — folytatja Kosa Pál —, akik patronálják a mi kiállításainkat. Feltétlenül rangot és a minőségre garanciát jelent ez számunkra! Hiszen így a képző- művészeti rendezvényeink közösnek tekinthetőek. — Hagyon tájékoztatják majd a sokasodó programokról az embereket? — Szeretnénk havonta műsorfüzetet megjelentetni — mondja ismét a művelődési központ igazgatója. — Ezenkívül nagyon jó lenne még egy kiadvány — de ez csak a vágyaink között szerepe! —, amely Budaörsi mindentudó címmel látna napvilágot bizonyos időközönként, és különböző helyi információkat tartalmazna. Ha minden igaz, májusban napvilágot lát egy füzetecske: Egy étel, — egy nóta címmel. A közelmúltban megrendezett brigádvetélkedőnek ez is haszna. Volt ugyanis olyan kérdés is, hogy milyen eredeti sváb ételeket, mondóká-kat, verseket ismernek. Az itt elhangzottakból állt össze ez a gyűjtemény. — Idei munkaterviekben szerepel közhasznú tanfolyamok indítása — például kismamáknak —, amelyeket a lakótelepi közművelődési és szabadidő- egyesülettel közösen terveznek. Ezek szerint tovább fejlődik a kapcsolat a lakótelepiekkel? — Január 27-én ülünk ösz- sze, hogy megbeszéljük közös programjainkat — jegyzi meg a művelődési központ igazgatója. — A fiatalokat már- sikerült a művelődési központba szoktatni. Szeretnénk az értelmiségieket is megmozgatni, mivel itt jóval többen vannak, mint más lakótelepeken. Előny és hátrány — Egyetlen lényeges dologról nem esett még szó: milyenek a környéken a közművelődés körülményei? — Minden településen figyelmet és pénzt fordítottunk arra, hogy a kultúra megfelelő otthont kapjon — foglalja össze Szemethy Lászióné. — Felújítottunk több művelődési házat. Pilisbor osjenön pedig épül egy picike. A főváros vonzáskörzetében élünk, agglomerációs kerület vagyunk, érezzük ennek előnyét és hátrányát is. Előnye például, hogy az itt élők komoly szellemi kapacitással rendelkeznek, amely még kihasználásra vár. A művelődési köz-. pont képes arra, hogy ne csak megismerje, hanem összefogja és hasznosítsa is a meglévő értékeket. így, a körülmények melett a belső tartalom is színvonalassá válhat. Vennes Aranka Nyolcvan éve A Nyugat harmadik nemzedékének egyik legnagyobb írója Kolozsvári Grandpierre Emil, betöltötte nyolcvanadik évét. Kolozsvári értelmiségi család gyermekeként 1907. január 15-én született. Mint erdélyi hazát cserélt, mint egy kissé konzervatív réteg fia világszemléletet. Tegnap című fontos önéletrajzi regényében a magyar közép- osztály hamis ideáljait és kártékony magatartását bírálta — ebben érhető tetten legelőször világszemléletének megújhodása. A bírálat nála mindig szatirikus, ironikus látásmóddal párosul — a magyar irodalom nagy szatirikusai közül való. Szinte minden művét — regényeinek, elbeszéléseinek, tanulmányainak hosszú sorát — az összehúzott szemű gunyo- rosság jellemzi. Az irodalomtörténészek elsősorban a Tegnapot emelik ki grandiózus méretű munkásságából, az olvasók talán A csillagszemű című történelmi, kalandos regényét ismerik legjobban, amelyben igazi népi mesehőst alkotott. Sokan kedvelik önéletrajzi ciklusát is (maga a Tegnap című regény is autobiográfiai indíttatású), őszinteség, szókimondás, szexualitás — ezek a jegyek teszik oly kedvéltté önéletrajzait. S a nyelv. Mert Kolozsvári Grand- pierre Emil úgy tud magyarul, ahogyan kevesen a huszadik századi írókból. Nyelvünk tisztaságának védelmében nemrégiben két könyvet is közzétett. Bókái László azt írta róla: „Mindig élesen látja a közeli tárgyakat, s írói morálja az, hogy nem fut meg az éles kép elől, hogy minél pontosabban metsszék a valóságot". Hozzátehetjük: nemcsak a közeli tárgyakat, az egész világot élesen látja még most is az ünnepelt, a nyolcvan- éves Kolozsvári Grand- pierre Emil. F. L. Rádiófigyelő AZ EMBERI LÉNYEG. Agyunk működésének modellezésével sok kutató próbálkozott mar ebben a században. Egyelőre még csak sejthető, hogy a biológia, az orvostudomány és a- pszichológia sokkal szorosabban fog egymáshoz kapcsolódni. Mindegyik tudományterület a saját módszereivel az emberi működés titkait igyekszik feltárni. A számos részieteredmény és ismeret eddig még nem kapcsolódott össze; a rengeteg rész között elveszett az egész, nem láttuk a fától az erdőt. Az agy hatóanyagainak, úgynevezett peptidjeinek a felfedezésével — ahogy Eke Károly műsorvezető-szerkesztő megjegyezte — úgy tűnik, közelebb jutottunk az emberi lényeghez, az emberi szervezet működésének titkaihoz. Holland, amerikai, szovjet és magyar tudósok együttműködéséről számolt be Konstantin V. Szudakov és Telekdy Gyula professzor. Pavlov már 1925-ben kimu- tattá, hogy ketrecbe zárt kísérleti állatai — amelyek átéltek egy árvíz okozta stressz- állapotot — elveszítették feltételes reflexeiket, szinte élet- képtelenné váltak. Selye János professzor már több évtizede rámutatott arra, hogy nagyon sok szervi elváltozás pszichés eredetű; a tartós stresszálla- pot okozta megbetegedéseket nem lehet csupán tüneti kezeléssel gyógyítani. A neurózist okozó fejlett ipari környezet, az egyszerű zajártalomtól az emberi kapcsolatok, teljesítménykényszerek keeze- kuszaságáig az emberi szervezet védekezőképességét csők - kentve. a testi-lelki egyensúly felbomlását idézi elő. Az elmúlt év végén, a Szocsiban tanácskozó nemzetközi kutatócsoport megállapította, hogy az egyensúly visszaállításáért az agynak eddig ismert csaknem harminc peptidje feielős, amelynek termelése előidézhető. A szaunában vesszővel, vagy a medúzával való önos- torozás érdekes módon ilyen hatású, hasonlóképpen az alkohol is. A kísérleti állatok hatvan százalékában alkoholfüggés alakult ki, a hosszabb idejű alkohollal való itatás után. Az ember esetében is így jön létre az alkoholbeteg- ség, tehát az az állapot, amikor a létezés egyensúlyának fenntartása, az agy peptidjeinek termelése már csak alkohollal váltható ki. Amint tudjuk azonban, ez csak látszólag hosszabbítja meg az életet, hiszen előbb-utóbb olyan aiko- holbetegségek alakulnak ki, mint a máj betegség, vagy a csökkent látókepesség, a különféle elmezavarok (amelyek féltékenységet okoznak vagy öngyilkossági kényszert váltanak ki), mindenképpen a létezés megszűnéséhez vezetnek. ECO-MIX. A déligyümölcsök hazai értékesítésének megosztott jogáról, egy gmk nyelvi játékot előállító tevékenységéről és bizonyos foglalkozási ágakban a 'kötőit munkaidő lehetetlenségéről esett szó. Szovjet társadalom- tudósok állapították meg, hogy a szellemi, kutatómunkát végző embereknek nagyobb időbeli szabadságot kell biztosítani. Nem a napi nyolcórás íróasztal melletti fejtörés az az állapot, amely kedvez a felfedezések megszületésének. Ha Mengyelejev a periódusos rendszert megálmodta, Einstein pedig az ágyban fekve ötlötte ki'a relativitáselméletet, akkor talán helytelen lenne a kutatók teljesítményét a gyárakban, kutató intézetekben bent töltött munkaidővel mérni. A? ő számukra a kötött munkaidő törvényellenes, az emberi gondolkodás természetének ellentmondó követelmény. tjj írisz
