Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-17 / 14. szám
1D87. JANUÁR 17., SZOMBAT Katona Judit: Böröndi Lajos: Az ősz révésze int Összedrótozott Bab László Zöld varsáit a város vízre rakja, bőgőnyakú hajó már egy se jár itt, idő hínárja fogja őket. Roncsuk fölött a Tisza szörnyű torka ásít. Ladik se indul nehéz őszi ködben, csak csillag csobban néha messze, távol: az ősz révésze tfizet rak, de senki sem jelez vissza az éjszakából. Füzek nyögése hallik, fut a vizen halott virágok, gallyak semmi-teste, virraszt a csönd, a föi-fölbukó álom s a zöld varsák a mélybe leeresztve remeny Ceruzarajzok a fa on amikor a sötétség majd fölszakad a; ember fölnéz magára ismer ragyogva jön föl majd a nap és szétrohod minden fegyver hemzses zöld lesz a forradalom néven neveződnek az álmok lepkeszárnyat bontanak e elröpülnek a szivárványos virágok mikorra minden sötét fölszakad megtelik szeretettel a világ összedrótozódik a remény súrolja arcunkat az ág Újsághír: ...teherautó hajtott bele egy óvodáscsoportba. Három gyermek a helyszínen meghalt, többen közülük súlyosan megsebesültek. November Napbánéző Domonkos Béla szobra — Megfázol, te, nagyon hideg lesz estére — így szólították meg a járókelők a buszmegállóban ácsorgó Bencés Klárit. — Á, nem úgy lesz az — felelt a láiiy és beletúrt fésületlen hajába. A jeges szél hirtelen érkezett, végigsöpörte a kisváros szűk utcáit, s csak akkor rohant tovább, amikor már belemart a fákba, bokrokba. Klári nem sokat törődött a széllel. Vállára vékony. pulóvert terített, ennyiből állt melegebb öltözete. A megállóba délutánonkint járt. Mindennap három óra felé bukkant fel és este tűnt el. Buszra sohasem szállt, toporgott, a forgalmat vizsgálta, közben motyogott magában. Nem izgatta az sem, ha rászóltak, menjen már haza. „Mit érezhet az ember a kerekek között? Semmit. Láttam egyszer diákkoromban egy nőt, aki vonat elé vetette magát. Hát ő sem sokat érezhetett. Rögtön kész lett. Iszonyatos volt, pedig milyen egyszerűen történt...” Kláriról a szomszédok gondoskodtak, a szülei nem éltek. Az intézetből azzal engedték el, hogy gyógyult, vállalhat munkát, de óvónő nem lehet, mint régen. Miután Kijött, nem viselkedett eszelősen, mindenkit megismert, névről szólított. A szomszédok — a mosónő meg egy nyugdíjas tanár — biztatták, menjen el dolgozni. — Van nekem munkám — mondogatta, és bezárkózott lakásába. Délelőttönként ki. sem mozdult otthonról. Nem tudta senki, mit csinál egyedül a házban. Azt ette, amit vittek neki, bevásárolni nem látták hónapok óta. „ , „„„ ........ D ecember A két öreg úgy határozott, meglepi a lányt. Egy reggel rányitottak. A konyhában találták, rongyos matracon aludt. A bútorok szanaszét V eronka a szobából kiment a konyhába. Apja az asztalnál -ült, várta a vacsorát. Anyja a sülő, jószagú oldalast forgatta villával a lábasban. — Marosi bácsi jön az utca elején, láttam ’ az ablakból. Biztosan hozzánk. — Hát az bizonyosan idetart, hová is menne máshová — mondta Bordás. — Csakis ide* mihozzánk. — Csakis ide — bólintott az asz- szony. — Tegnap halt meg a felesége. Elterjedt már annak a híre, hogy beállsz az. építőbrigádba. Hozzád már hiába jön. — Hozzám ugyan már hiába. — Bordás hangjából hiányzott a meggyőződés. — Apukat — kiáltott fel a lány. — Jancsi azt mondta, ha még egyszer megteszi bárkinek is, vége köztünk mindennek, elhagy. Csak nem akarj a tönkretenni a boldogságomat! — Ügy is van! Nem akarhatod! — bólintott az ura felé Bordásné. — Tegnap is hangoztatta Jancsi, hogy csúfolják apuka miatt. Hogy temetőkukac lesz az apósa. Bárhogy is szeret, itthágy, ha maga megmarad sírásónak. — Jól van, jól, ez már elintézett dolog, abbahagyom a munkát. Holnap be is jelentem a tanácsházán — felelt Bordás. -— De azért nem vált kárunkra. A két fiú is hasznot húzott belőle. A házunk is abból a munkából lett, meg a telek is. — A telek! — csapott le a szóra Veronka. — Erről jut eszembe, mit mondott tavaly a szőlőkötözésnél Marosi Etus. — Gyors pillantást vetett az anyjára, aki már előre bólogatott, mint aki tudja, mi következik. — Azt mondta, méghozzá az egész brigád füle hallatára, mert ette az irigység Jancsi miatt, mi az, csak nem a sírotokat készíti az apád? Mintha nem is hallotta volna tőlem. hogy a házunk helyét ássa ki apuka. — Ezt merte mondani? — hördült fel Bordás, és fakó, redős arcát elöntötte a pulykavörösség. — Hogy az isten ... Tán nem tudja, vagy elfelejtette, hogy régen mezítlábas, ágrólszakadt szegény volt az apja? Több voltam én Marosinál mindenkor, nekem mindig megvolt a lábbelim, meg az illő iskolai ruhám. Bihari Klára: Emelkedés — Az az. -Elfelejtette. De nemcsak ó, hanem az apja maga is. Nagyon magosra teszi ő most már magát, sokkal magosabbra nálad. — Bordásné összenézett Veronkával. — A téeszalnökkel, meg az agronómus- sal komázik. — Hát csak komázzon. Ugye, eljött az Ideje, hogy énrám nagyobb szükség lenne, mint az agronómus- ra. Kint kattant a kilincs, s Marosi megállt a küszöbön. Köszönt és szétnézett, mint aki feltérképezi a terepet. Azután leült arra a székre, amit Bordásné, kifelé fordítva az asztal mellől, felkínált neki. — Hát elvette a jóisten a feleségemet ... — önkéntelenül így kezdte a rászegeződő súlyos pillantások alatt. — Nagyon korán vette el. — Az, az. nagyon korán — ismételte meg Bordásné. — Pedig milyen szép, derék asszony volt. De hát az Űr akarata ellen... — ... semmit se tehetünk — fejezte be Bordás. — Úgy tudom, nagyon beteg volt a megboldogult. — Nehéz betegségben szenvedett szegény... — sóhajtott Marosi. — Bordásra nézett. — Ügy hírlik, abbahagyta a mesterséget. Ezt jöttem megkérdezni. Merthogy a sírt... — Jól hallotta — szakította félbe Bordás. — Elég volt belőle, leteszem* az ásót meg a lapátot. — De ezt csak nem cselekszi meg velünk? — kérdezte Marosi meg- hökkenve. — A hét végén lesz a temetés, addig nem kerül új sírásó. Amint nevén nevezni hallotta a mesterségét, Bordás felkapta a fejét, mintha csúnyán megsértették volna. — Ha nem lesz, nem lesz. Ez most már nem az én gondom. — Ki ássa meg ezután a sírokat? — Marosi hangjában is érezhetővé vált az indulat, gyásztól görnyedt tartása egyenesebb lett — Mondtam már, ez nem az én gondom — vágta rá szinte gőgösen Bordás. — Majd segítenek a rokonok, meg a ... — Még hogy én meg a rokonok... — vágott közbe Marosi, és elvörösödött. — Hallja, ilyet ne mondjon. — Hát a maga lánya tavaly mit mondott Veronikának? — kiáltotta az asszony. — Az uram a neki, meg a vőlegényének ígért ház helyét készítette elő, ő meg azt kérdezte, csak nem a sírotokat ássa az apád? Otthon hallotta ő ezt, nem a maga eszétől találta ki. — Mit tudok én az ilyen lefetye- lésről... — Marosi lejjebb szorította a hangját, hogy a vita ne váljék élessé. A térdén nyugvó kezére nézett, úgy kérdezte meg: — Akkor hát hogy s mint legyen? Bordást habozóvá tette a másik ember alázata. Tekintetében látszott a zavar és a bizonytalanság. — Hát hiszen, ha már így történt ... — kezdte ő Is csendesebben, de a lánya szemrehányóan rászólt: — Apuka! Énrám nem gondol? — Én már megmondtam ebben a dologban a magamét — szólalt meg Bordás újra, most már keményebben. — Ássa meg maga a sírt. — Nem értek én ahhoz — válaszolt érezhető gőggel Marosi. Tudta, hogy vesztett, s most már nem vigyázott a hangjára. — Majd beletanul! — vágott visz- sza Bordás. — Ö sem mérsékelte magát. A sértő hang kapóra jött, — — Nem olyan világot élünk, hogy egyik ember nagyobbra tarthatná magát a másiknál. Senki se kívánhatja el, hogy kiszolgálják. A magunk kontójára élünk, arra is haljunk meg. Több sírhelyet én ki nem ások, bárki legyen is a halott. — Jól mondja, apuka — szólalt meg a lány nyugodt diadallal. — Ha mindenkinek meg kell fogná az ásót, vége lesz a csúfolkodásnak. Ezután majd mink nézzük, hogy ássák mások a gödröt. — Elégedetten elmosolyodott, és összenézett az anyjával. hevertek, de a nagyszobában — ’ lönös módon — rend volt. Körben székek, a falon gyerekek portréi. Klárit nem zavarta, hogy a lakásban van a két öreg. — Tessék csak jönni! Már úgyis terveztem, hogy nyílt napol kellene tartani. Legalább maguk is látnák, hogyan dolgozunk mi itt, ezen a szűkös helyen. A képeket mutogatta: — Ök az én kis drágáim ... A képek aprólékos műgonddá! készített ceruzarajzok voltak, dermedt, ijedt mosoly ült a gyerekek arcán. A mosónő megrémült: „Úristen! Ez mind. mind a meghalt gyerek!” — Szépen fejlődnek az én kicsikéim — mondta maga elé Klári, és végigsimított a képeken. A sok támogatástól néhány rajzon már elmosódott a grafit. — Öt kivették. Pedig milyen jó volt itt neki! Január A szomszédok eltervezték, leülnek a lánnyal és próbálnak a lelkére beszélni. Ügy gondolták, itt él köztük, talán ők többet tudnak tenni érte, mint az orvosok az intézetben. A lakásán tett látogatásukat követően azonban elment a kedvük, nem hittek akkor a csodában. Mit tudnak érte tenni? Az öregasszony megmosdatja, megvarrja a ruháját, aztán egyszer hátha magához tér. —Nem tehet szegénykém semmiről — mondta a mosónő és szomorúan nézett Klári után, amint az elindult a buszmegálló felé. Klári sohasem ment áf az úton. Volt úgy, hogy megindult a gyalog- átkelőhely felé, de az útpadkáról nem lépett le. Megállt és az autók rendszámait olvasgatta. Jegyzetelt. Kis kockás füzetbe írta be az autó típusát. Ha nem ismerte fel, megkérdezte a tanártól. — Ó, tanár úr, nekem ez nagyon fontos ám. Mert mindenkinek más a feladata. Nem mindegy, hogy itt milyen autók járnak. A tanár a fejét Csóválta, de a lány csak beszélt, beszélt és a rendszámokat mutatta neki. — Nem kéne ezt magának csinálnia, Klárikám — mondta a tanár —, hiszen nem is tehet semmiről. Február — Látta, jön a teherautó. Mit tett akkor ön? A járdáról nézte végig, hogyan rohan az az őrült a gyerekek közé!? Válaszoljon, kérem! Hol állt ön akkor? — Az út közepén. — Hány méterre lehetett attól a gyerektől ? — Nem tudom. Közel. — Hány méterre? Egy méterre, kettőre, háromra? Mit csinált, amikor látta, hogy a jármű nem áll meg ? Az óvónő nem válaszolt, nem is hallott semmit, csak a bíró száját látta mozogni. A hangok, a szavak nem jutottak el hozzá. Az utat látta. A sávok a gyalogátkelőhelyen megmozdultak, az úttest hullámzott. Megrepedt a járda, nagyon bizonytalan lett a jár^, A gyerekek szerteszét hevertek, “az arcukon dermedt ijedtség feszült... Március 'tt jó helyen lesz. Ez egy jő hírű óvoda! — ajánlotta Klári. — Tudom. Megbeszéljük az asz- szonnyal. A gyerek csak jövőre megy óvodába. — Majd megtanul szépen rajzolni. Nézze csak! — Érdekes! Tisztára olyan, mint a mi Lacikánk. — Hasonlít? Minden gyerek hasonlít egy kicsit a másikra. — Az óvónő elhallgatott, hátat fordított a vezetőnek. — Lenne magához még egy kérdésem. Miért vezetett akkor olyan gyorsan? — Részeg voltam. Névnap volt a vállalatnál... — Igen — motyogta a lány —, most már tudom. Április __________________________ B ár a füzet szépen telt, mégis ritkultak a bejegyzések. Úgy tűnt, a lánynak kényelmetlenné vált a jegy- zetelgetés. A szomszédokkal is kezdett másképpen viselkedni, sűrűn átjárt a mosónőhöz, vizet hordott, segített vasalni, zsineggel kötötte át a tiszta ruhát. Egy nap pedig megkérdezte a mosónőt: — Mennyit fizetnek a ládagyárban? Az öregasszony örömében pálinkát vett elő, koccintottak és nevettek. Harmadnapra valóban elment dolgozni. Pontosan járt be a munkahelyére, esténkint meg néha összejöveteleket rendeztek a lakásán. A képek lekerültek a falról. A tanár nagy zsákba rakta a gyerekportrékat és egy este mindet fölvitte a padlásra. Klári arcáról eltűnt a beteges mosoly, mégsem látszott teljesen nyu- godtnak. Inkább szórakozottnak vélték, mint pihentnek. Többször is megesett az esti beszélgetéseken, hogy kérdezték, de ő nem válaszolt, mert nem figyelt. Az is aggasztotta a két öreget, hogy védencük nem járt át a szemközti ÁBC-be. Azért, mert akkor át kellett volna mennie az úton. Elment másik boltba, másfél kilométerre. A buszmegállóba már nem járt délutánonként. — Szeretek sétálgatni ta a nagy utakat. Május indokolKlári rajzolás közben elrévedezett. Olykor a gépkocsivezető jelent meg előtte. — Van gyereke? —' kérdezte hangtalanul. — Igen. Egy — felelte a vezető. — Miért nem íratja be hozzánk? A tanár a kertben serénykedett, amikor az óvónő benvitott hozzá. Bevásárlásból jött és maid kicsattant a jókedvtől.. „Na, ilvennek is résen láttalak” — örvendezett az örps és megpaskolta a lány arcocskáját. A tanár szőlőt metszett. Klári meg bámészkodott, keresgélt, letört galv- lyakat szedett össze a kertből. Aztán a tanár csak annvit látott, hogv a viá.nv hirtelen ddobia a gallyakat, féltén! a kaput és elrohan. Rémülten vetette m^gát utána. De ekkor már nagyon félt. — Állj meg, kislány, állj meg! — ordította. Klári nem állt mes. Futott a járdán. lélekszakadva. Tisztán kivette a teherautó rendszámát is. '..Hát méff!s eljöttél értem! Mióta várlak, istenem! De véere itt vagy! Most már nem eresztelek! Lám. nem volt h'ába az a sok irka-firka.” Az út szélén állt és erősen zihált. A tanár látta, hogy már nem tud segíteni. Hallotta a fékcsikorgást, a esattanást, Az óvónő arcán a gyerekek dermedt mosolya ült. Csurgai Ferenc illusztrációja
