Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-14 / 11. szám

Hazamenetel hetvenkét órai rzolgálat után Odafagyott a hóeke is az útra PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Csak a legmerészebbek indultak el a ködbe veszd utálton gépkocsival A Meteorolúgal Intézet baljóslatú előrejelzése sajnos igaznak bizonyult: nem enyhült a zorü, rendkívüli hideg, s ismét havazott tegnap. Ha­zánkban és Pest megyében is szokatlanul nagy nehézségeket okoz a szokatlanul nagy lágy. Euro- pa-szerte hasonló bajokkal küszködnek az embe­rek. Ausztriában tegnap mínusz 27 fokot mer­tek és 110 kilométeres volt a szél sebessége, Bécsben szinte megbénult a villamos- és buszközlekedés, a Dunát vastag jég borítja. Svájcban mínusz «2 fokot mértek, s lezárták Genfben a Cointrin! nem­zetközi repülőteret, Lengyelországban hétfőn este i ezer vagon vesztegelt fagyott kőszénrakományá­val a síneken, az NDK-ban a szél keddre virra­dóra 28 helyen szakított le elektromos vezetéke­ket, zavarokat okozva az energiaszolgáltatásban. Az NSZK északi részén havazik, Hamburg bel­városában a budapestihez hasonlóak az állapotok, a helyiérdekű vasutak nem vagy csak nagy ké­séssel közlekednek. Párizsban egy kormányren­delet nyomán két metróállomást éjszakára nyitva tartottak az 5—10 ezerre becsült hajléktalánnak. Londonban befagyott a Blg-ben, megdermedtek az óramutatók, s elnémult a híres harangjáték, Skó­ciában és Délkelet-Angliában S méteres akadályo­kat épített hóból a szél. Északi szomszédunknál, Csehszlovákiában lé­nyegesen csökkentették a személyvonatok közle­kedtetését, s ez érinti például a Budapest—Kassa— Poprád közötti vonalat is, Pozsonyban és Brnóban több tucat fagyási sérültet kezeltek. Jugoszlávia nemzetközi fóútjai ugyan járhatóak, de számos helyi úton hótorlaszok, földomlások miatt szüne­tel a forgalom. A tél második nagy hideghulláma elérte a román fővárost, hétfőn még az ország nyugati és keleti része között 30 fokos volt a hőmérséklctkülönbség. A magyarországi havazások, hófúvások átterjedtek az ország nyugati megyei­re; Arad, Nagyvárad és Szatmár környékére. Az pedig már hazai hír, hogy a munkásörok is bekapcsolódtak a zord időjárás okozta gondok enyhítésébe: Budapesten orvosokat szállítanak a terepjárókkal a betegekhez, Pest megyében a hó- eltakarító gépek munkájának összehangolásához nyújtanak segítséget híradósaik, s a KPM, a Vo­lán és az áramszolgáltató vállalatok hírösszekötte­téséhez. Ezzel cl is érkeztünk a ml portánkra. Lássuk a részleteket. „Érd és körzetének települé­sei gyakorlatilag megközelit- hetetlenné váltak hétfő dél­előttre.” Az iménti sorok tegnapi la­punkban jelentek meg. S ugyancsak tegnap kísérletet tettünk; elindultunk egy Zsi­gulival Érdre. * Az M7-es autópálya beveze­tő szakasza most afféle ka- mionkikötő, az országutak óriásai várják, hogy tovább indulhassanak. Az autópálya két oldalán még kedden dél­előtt is jócskán akadtak a hó­ba ágyazott, leállt járművek. A csúszós, néhol jégbordás, hóát- fúvásos pályán mégis zökke­nő nélkül jutottunk el az érdi leágazásig. Ott jött szembe (!) a KH 20—75-ös rendszámú Trabant. Vezetője, Kovács István elmondta, hogy barát­jával indultak annak kocsi­jáért a 30-os kilométerhez, de Nem pilien az operatív bizottság Eltűnnek a zöld csíkok A hosszan tartó havazás okozta rendkívüli helyzetben először az országos, majd hétfőn a megyei operatív bi­zottságok alakultak, meg. A Pest megyed bizottság ve­zetője a megyei tanács elnökhelyettese, Csonka Tibor, helyettese Lippai Tari Pál alezredes, a polgári védelem megyei törzsparancsnoka, tagjai között pedig megtalál­hatók a megyei pártbizottság, rendőr-főkapitányság, mentőszolgálat, valamint a megyei tanács szakigazgatá­si szerveinek képviselői. ' Hétfő óta a tanácson is éjjel-nappali ügyeletet tartot­tak. Hozzájuk fut be minden információ, s itt koordi­nálják a megye városaiban, nagyközségeiben létrejött bizottságok munkáját is. A telefonok, a polgári védelem URH-rádiórendszere Veszi lehetővé a folyamatos össze­köttetést. — Sokat javult a helyzet hétfő óta — tájékoztat Lip­pai alezredes. — Igen nagy segítséget jelenteit, hogy éjjel nem fújt a szél, nem temette be néhány óra alatt újra a letisztított utakat. Az ügyeletes stáb a polgári védelem törzsparancsnok­ságának tantermében alakította ki főhadiszállását. A sarokban összecsukva állnak a kempingágyak, össze­hajtogatva a plédek, nemigen vehették igénybe őket az éjszaka. A kedd reggeliig tartó 24 órás szolgálat ügye­letvezetőjét, Dókány Mihály századost reggel még bent találtuk. — Csendes volt az éjszaka — mondja — rendkívüli esemény, súlyosabb baleset, vagy tűz nem történt. Száz­harminc gépünk közül csak 83 tudott dolgozni, sok le­fagyott, elromlott. A mínusz 20—22 fokos hidegben még a gépolaj is megdermedt. Biatorbágy és Etyek között egy gyerekeket szállító autóbusz vált a hó foglyává, ki­szabadításukra Tárnokról vezényeltünk oda egy hóma­rót. Az 51-es műúton a húsipari vállalat egyik kocsija akadt el három emberrel a vezetőfülkében, de szeren­csére fűteni tudtak. A válságstáb asztalán állandóan csengenek a telefo­nok, folyamatosan érkeznek az információk a megye különböző pontjairól. A kiterített Pest megyei térké­pen zöld csíkok mutatják a hótól elzárt területeket. Nyolc óra előtt tíz perccel újabb járhatatlan utat jelző zöld vonalat lehet kiradírozni: Százhalombatta jelentke­zett, ahol felszabadult a 6-os főútvonal, és a DXV-ba vasúton és közúton egyaránt megindulhatott a szállítás. Nyolc után már Molnár Tibor főhadnagy az ügyelet vezetője. Néha két kagylóba is beszél egyszerre, s köz­ben folyamatosan vezeti a „hadműveleti” naplót Is; Tö­kölön az autóbusz-fordulóban egy elakadt busz akadá­lyozza a forgalmat, Kosdon áramszünet van, de már dolgoznak a vezeték javításán, az Aszód, Kartal, Galga- mácsa. Vácegres élvonalon nem közlekednek a Volán­buszok. Kétségbeesett telefon Gödöllőről: Dunakeszin és Monoron egy-egy iskolában nincs fűtés, szerelő lenne, de nem iut k!. Néhány tárcsázás, és máris elindul a gö­döllői Tigúzba* egy honvédségi terepjáró. Ojabb hívás, a vonal végén Juhász Ágostonná, Budajenő tanácselnö­ke. Segítséget kér. Hétfőn fél nyolckor kaptak utoljára tejet és kenyeret, a társközséget. Telkit pedig elzárta a hó Hamarosan kiderül, hogy az útfeiügyelet hómarói már dolgoznak a térségben és úton van az élelmiszer- szállílmány is. A kiskunlacháziaknak javasolja a stáb, hogy a köz­ség és az állomás között' út megtisztításához vegyék igénybe a tsz járműveit. Nyers Lászlóné pilisszántói ta­nácselnöknek, hogy a nevelőotthon tüzeiő-utánpótlásá- nak elszállításához kérje a térségben állomásozó szov­jet alakulatok segítségét. — Persze nemcsak ilyen sok embert érintő gondokkal fordulnak hozzánk — mondja Molnár főhadnagy. — Az előbb egy pest! férfi kérte, néznénk utána kivitték-e Szentrr.ártonkátán élő 82 éves édesapjának az iskolából az ebédet! kénytelenek voltak visszafor­dulni, mert a 28. kilométert jelző oszlopnál nem mertek tovább hajtani. Megpróbálják a régi, a 70-es úton. A városba érve az első „lát- ványosság” egy lefagyott lánc­talpas, a dózer vezetője, Mí- czák Sándor mondja; — Vasárnap reggeltől estig, amíg láttam, dolgoztam, de hétfőn elakadt a földgyalu. Oda is fagyott, annyira, hogy még a másik dózer sem tudta kihúzni. Most gázolajjal alá­gyújtunk, úgy próbáljuk ki- olvasztaní. — Szerencsére ez csak az egyik, a másik dózer, azután a két hóeke és a nagyteljesít­ményű gumikerekes földgyalu, a gréder működik — így be­szél Bereczk Egon, az Érdi Költségvetési Üzem vezetője, ötven emberünk is lapátol, de (Folytatás a 3. oldalon.) XXXI. ÉVFOLYAM, 11. SZÄM Ára: 1,110 forint 1987- JANUÁR 14., szerda Látogatók a 87 éves Barcsay Jenőnél Vezetők köszöntötték a Mestert Krasznai Lajos (a kép jobb oldalán) és Balogh László Bar­csay Jenő otthonában Dermedt ujjakkal keresgéli a megfelelő levelet a postás. Barcsay Jenő ül karosszé­kében, fogadja a sűrűn érke­ző látogatókat. Azokat, akik 87. születésnapja alkalmából jó egészséget és hosszú alko­tó éveket kívánnak neki. Ha­zánk és a nemzetközi művé­szet ünnepelt festőművésze minden látogató tiszteletére felemelkedne karosszékéből — de a mozgás mostanában nehezére esik. Botja, amelyet öttven évvel ezelőtt Lyka Károlytól kapott, most js kezében nyugszik, öt évtizede hűséges társa. Kopo­gása hol azt jelzi, most ha­ragos a Mester, hol vidáman érinti az utca követ, érkezé­se előtt elárulja, Barcsay Mes­ternek jó a napja. Ez a kopo­gás ezúttál is számos történet forása. — Egyszer — mondja a mű­vész —, amikor Romániában töltöttem Erzsiké húgomnál egy hónapot, dehogy’ sem volt nyugalmam: eszembe jutott, hogy a kertben felejtettem ott­hon a botot. Alig érkeztem meg a hosszú távoliéiból, lá­tom ám, ott függ a bot a ke­rítésen! Megvárt. Ez és ezernyi más történet bukkan fel az emlékezés mé­lyéből, Valamennyit hangos nevetés kíséri. Derűs a dél­után. Krasznai Lajos, az MSZMP Pest Megyei Bizott­ságának első titkára, Balogh László, a Pest Megyei Tanács elnöke — mindketten először kopogtak Barcsay Jenőnél, s adták át a kát testület nevé­ben a szép virágcsokrot az ün­neplőnek —, jövetelük pilla­natától otthon érezték a mű­vésznél magukat. Szó került a festőművészba­rátokról, az idősebb és a fia­talabb nemzedékről is. Tapin­tatos marad Barcsay Jenő. Ha említi is a legtehetségesebbek nevét, vagy azokét, akik na­gyon közel állnak hozzá, megjegyzi, sokan maradtak ki a felsorolásból, oly sokan van­nak, a névsor nem lehet tel­jes. Pénteken nyílik Paizs Goe­bel Jenő tárlata Szentendrén a Galériában. Sóhajt a Mes­ter, ott szeretne lenni. De eb­ben a télben nem mozdulhat. Kedvét szegi a nehéz mozgás, viszatérően ingerli. ö, aki annyira hozzászokott, hogy minden tárlaton ott legyen, olyannyira hozátartozik Szent­endre minden képéhez, szobá­ra ítélt. Pedig azoknak van igazuk, akik ezúttal is biztat­ják: a nehéz mozgás sem gá­tolhatja az alkotásban! A fa­lon ott függnek az 1970 és 1980-as évek festményei. Pon­tosabban, a művek közül né­hány — a formák egymáshoz való kapcsolatát ábrázolják. Valamennyi a ba’xsays jelleg­zetes szín: bordó, szürke, fe­kete. Az állványon kifeszített vásznon alakok sorakoznak ... várják mesterük ecsetjét. A megyei látogatókon kívül ott ülik körül a Mestert Szent­endre város vezetői is: Roz- gonyi Ernőné dr., a városi pártbizottság első titkára, Szíri István, a város tanács­elnöke, Bihari József, a Pest Megyei Múzeumok Igazgató­ságának vezetője — néhányan Az alkotót Ünnepük a megszokott barátok közül, ök is segítenek most előbá­nyászni az emlékek mélyéről az érdekes, jellegzetes törté­neteket. Egyiket-másikat a kö­zelebbi ismerősök már hallot­ták, mégis újra követelik: me­sélje el. S úgy nevetnek, mint­ha nem ismernék a csattanót. A megye ünneplő vezetői is szívből unszolják, erről és ar­ról is beszéljen még. Telnek a percek, lassan körbe fordul az óra mutatója. A vendégek nem mozdulnak, jól érzik magukat. Ügy jár­tak, mint bárki, aki ide be­kopog, Barcsay Jenő kereset­len modora, őszinte természe­te foglyul . ejtette valameny- nyiüket. Búcsúzáskor mégiscsak fel­áll Barcsay Jenő, kíséri a tisz­tes látogatókat. Hiába mond­ja, hogy nehezére esik a moz­gás, cserbenhagyja a lába, mindenki hiszi: ha eljön a tavasz, az segít talpra állni... Majd ott kinn Szentendrén előkerül az ecset és szántja a vásznat egyenes, hajlékony vo­natlak fegyelmezett rendjével: a Mester szelleme legyőzi a betegséget. Akik születése napján köszöntik Barcsay Je­nőt, egyaránt ösztöneik a vá­rakozók türelmetlenségével — az alkotó nem pihenhet ked­vére. Sági Ágnes Beszakadt a gáz helyett olaj A kalászosok jól telelnek Nincs olyan kár, amiből ne származnék valamilyen ha­szon. A rendkívül hideg idő­HÁBORÚ, BEHEBEN A város peremen nem is annyira félreeső utca a miénk. A legközelebbi ABC többsaroknyira van, ép­per. ezért sarki kisboltunk, rendeltetése szerint hús­áruda, minden reggel friss pékárut, tejet és tejtermé­ket is kínál. Hétfőn azon­ban hozzánk sem jutott el a kenyér, a tej, a hús. „Hajnal óta telefonálok mindenfelé, azt a választ kapom, hogy a járatok el­indultak, de bizonyára jár­hatatlan az utcánk.” — panaszolta rendre vásárló­inak a fiatal vezető. Ilyen­formán a családok ahá­nyon, annyifelé indultak beszerző körútra. Kedden reggel ismét csak a szombatról maradt kész­letével nyitott kisboltunk. „Azt mondták a központ­ban, értessem meg a vá­sárlókkal, hogy háborús helyzet van, a környéken járhatatlanok az utcák.” Am abban a pillanatban az ajtóból visszalépett az egyik távozni készülő munkásember, aki sokad­magával naponta itt regge­lizik. „Hé, főnök, itt áll a boltod előtt egy katonai teherautó.” — „Ne viccelj, van bajom elég” — csa­pott a pultra a boltvezető. De abban a pillanatban az ajtóban megjelent három kiskatona kosarakba rakott kenyérrel, tejjel, a harma­dik vállán két félsertéssel megpakolva. A látványra minden szem felcsillant, t a boltvezető boldogan kur­jantott: „Na, ugye, meg­mondtam, háború van, s ezek a fiúk a dolgozó né­pet szolgálják!” K. E. járás, a nagy hó és a szél«zin­te megoldhatatlan feladat elé állította a közlekedést, ugyan­akkor puha hótakaróval von­ta be az őszi vetéseket. Erre igencsak nagy szükség Volt, hiszen a fagy már nagyon sa­nyargatta az amúgy is gyen ge kalászosokat, és a hó nél kül a vetések elpusztultak volna a mínusz 25—30 fokos hidegben. Igaz, az üvegházaknál, az állattenyésztési telepeken sok kárral is járt a nagy tömegű égi áldás, hiszen két nap alatt mintegy 50 milliméter csapa­déknak megfelelő hó hullott Pest megyében. Ez nehezíti az állattenyésztő telepen a takar­mányozást, az üvegházakban pedig a maximumra kellett ál­lítani a fűtést, s ez jelentős többletköltséget jelent. A budakalászi Óbuda Ter­melőszövetkezetben Varga Fe­renc elnök tájékoztatott ar­ról, milyen nehézségeket okoz a rendkívüli hideg. — Most már nem árt a bú­zának a fagy, így remény van arra, hogy lesz bőven mun­kájuk az aratóknak. Ami vi­szont nem ennyire örvende­tes, az az, hogy két növény­házunknál is mintegy 15—20 négyzetméteren beszakadt a tető. A tejet pedig este he­lyett csak hajnalban' tudtuk elszállítani az állattenyésztő telepekről, a siló is úgy átfa­gyott, hogy abrakkal kellett pótolni a tömegtakarmányo­kat. A pünkösdfürdői tele­pünkön gázról olajfűtésre kel­lett átállítani a növényháza­kat, hogy a meleget tartani tudjuk, a gázszolgáltatással ugvanis gondok vannak. Dr. Tisza András, a dunar varsányi Petőfi Termelőszö­vetkezet elnöke a kedvezőbb oldaláról látja a havazást. Nem csoda, hiszen 1700 hek­tár a kalászos vetés a közös gazdaságban. •- Reméljük, most már nem kell kiszárítani a tavaszon a búzát — tájékoztat az elnök. — Bár az ipari üzemeinkben nem tudunk teljes kapacitás­sal dolgozni: a közlekedési ne­hézségek miatt nem mindenki ér be munkahelyére. Szín Béla, a pátyi Zsámbé- ki Medence Termelőszövetke­zet elnöke szintén örül a hó­nak, viszont bánkódik, hogy a szélvihar a vetésekről is el­sodorta nagy részét. Vannak helyek, ahol a búzán 30—35, van ahol csak 10—13 centimé­teres a hótakaró. B. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents