Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-13 / 10. szám

193*7. JANUAR 13., KEDD ITiüffltWii« SZAZHALOMBATTAI K^tíwiOD Életünkhöz hozzátartozik az Izgalom. Még hogy hoz­zátartozik. Éneikül nagyon „unalmasan” pergetnénk napjainkat. Szinte reszke­tünk a rejtélyes dolgokért, s ha nincs izgalom, csiná­lunk magunknak. 8 micsoda sikere van a Bermunda-háromszög- nek! Az óceán ama pont­ján eltűnt hajók százszorta inkább lázba hozzák a bé­kés állampolgárt, mint a falklandi események, pe­dig ott még az angol királyfi, András herceg is harcolt. S gondoljunk csak a hétköznapok zajaira. Hányszor figyelünk fel az ablak alatt hangosan ei- dübörgő teherautókra? So­ha. Am ha az csattan! Már ugrunk is, % tépjük fel az ablakokat. Kit érdekei pél­dául a Kovácsáé tisztes­sége« férje? Senkit, mert nem egy Adonis*. De ha eltűnik, egyből izgalmassá válik. Valami Ilyesféle rejtély gyűrűzik mostanság a vá­rosban. Van egy telefon- szám, amelyet hivatalosan már bejegyeztek, mi több, hirdetik is, de hiába csöng, soha nem veszi fel senki. Egy papíron létező Intéz­ményről van szó, de mi­benlétéről még senki nem bizonyosodott meg. A szom­széd anyósa tudni véli, hogy ez egy fantomszám, s valami nagy becsapásról van szó. De csak nem fog engem becsapni a művelődési ház programfüzete! Ott van benne feketén-fehéren, hogy megnyílt a Harcsa csárda, ahoi van söröző, étterem, drinkbár, esténként zene, tánc, különterem, minden­féle finom faiatok, halak, vadak, s mi jó falat. Sőt asztalt is foglalhatok, azon a bizonyos rejtélyes tele­fonszámon: 54-826. Van azonban egy másik ismerősöm, aki teljésen máshol keresi a titok nyit­ják De rá nem hallgatok, ő egy vészmadár, egy hír­ből is rémregényt fabrikál. Szerinte állítólag meghív­ták a százhalombattaiakat egy olyan helyre, ami meg sem nyílt. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Pártnapok előtt Felkészítő tanácskozás Helyi gazdaságpolitikai feladatok Mint már arról hírt adtunk, Január 18-a és 31-e között a város gazdasági egységeinél, intézményeinél szabad párt­napokat szerveznek. A téma: az előttünk álló esztendő gazdaságpolitikai feladatai, melyeket a különböző egysé­geknél olyan előadók ismer­tetnek, akik jól ismerik az adott területet. A pártnapok előtt közpon­ti felkészítő tanácskozást szer­vez a városi pártbizottság, melyen dr. Kocsis Péter, az MSZMP Pest Megyei Bizott­ságának gazdaságpolitikai osz­tályvezetője tájékoztatja a pártnapok előadóit. Ezt köve­tően Zimányi László, az MSZMP városi bizottságának első titkára a helyi gazda­ságpolitikai feladatokat is­merteti. A találkozóra január 15-én kerül sor. Nyomtatványok milliói t. í-w* Évente mintegy S millió forint értékben készítenek különféle nyomtatványokat Százhalombattán, a Gelka sokszorosítóüze­mében. Az ügyviteli nyomtatványok mellett ma már a gép­park fokozatos korszerűsödése mellett egyre igényesebb nyom­daipari termékek kerülnek ki az üzemből. Képünkön Iváncse- vies Béláné behelyezi műszakkezdéskor a kis ofszetgépbe a nyomóhengert. Ötvendarabos megrendalést is teljesítenek Mindennapi kenyerünk holnapja Minden gazdasági egységnél ezekben a napokban vetik össze az 1986-os év terveit a teljesítménnyel. KI így, ki úgy zárta az évet, a Jó vagy kevésbé Jó produkcióról gyakran nem is hadi a lakosság. Van­nak azonban olyan területek, melyek teljesítménye azonnal érzékel­hetővé válik szélesebb körben, túl az üzemek fajain is. Ide tarto­zik a kenyérgyár, hiszen onnan kapjuk mindennapi kenyerünket. S a magyar embernek a kenyér a mindene. Ha ízetlen, ha sós, ha keleden, ha száraz vagy nem friss, s ha nines elegendő — honfi­társaink összehúzzák szemöldöküket. A kereskedelmi ellátás sarka­latos pontja mindig a kenyér. A Nyugat-Pest Megyei Sütő­ipari Vállalat százhalom bo t­tói üzeme híres finom cipói­ról. De vajon mi van a puha, meleg kenyerek mögött, ho­gyan zárták az elmúlt eszten­dőt a sütőüzem dolgozói? Hétvégére kiscipó — Ügy néz ki, sikerült tel­jesíteni a terveinket, tehát jó eredménnyel zártuk az 1986- os esztendőt — mondja Kiss Sándor, az üzem vezetője. — Mit jelent ez a számok nyelvére lefordítva? — Pontos adatokat még nem tudunk, hiszen január végén, február elején kapjuk meg a központtól. Az azonban biztos, hogy száz százalékig teljesítettük tervünket, sőt, ta­lán egy-két százalékkal job­ban is dolgoztunk a vártnál. Növekedett a termelési érté­künk és a nyereségünk is. — Miből adódott a terme­lésiérték- és nyereségnöve­kedés? — Elsősorban a nagy vá­lasztékban kapható speciális kenyérfajtáknak köszönhető a javulás. Jól ismerik a száz- halombattaiak a házi kenye­rünkét, amelyik 1 kilogram­mos és másfél kilogrammos formában kapható, kedvelt a dunaharaszti víkendkenyér, amelyet elsősorban nyáron a hétvégeken Dunafüredre láto­gató telektulajdonosok vásá­rolnak. Nincs egész 1 kilo­gramm, s így elég egy hét­végére a családnak. Nem beli száraz kenyeret enni, vagy trfhi még ázomö'rüblb; az el nem fogyasztott darabot ki­dobni. Sokan keresik a sajtos, B szójás, a lenmagos, a búza­csírái, alföldi kenyeret és a burgonyás víkendcipót, ami szintén kisebb egy kilo­grammnál. — Az új termékek beveze­téséhez milyen beruházásokra volt szükség? A közelmúlt történelmében búvárkodva Egy amatőr profi produkciói Feneketlen kincsestára a történelem, a néphagyományok iránt érdeklődőknek az Óváros kultúrája, ma is élő szokás- rendszere. Akik nem foglalkoznak e témával, nem is tudják, mennyi örömet szerez a néprajz barátainak az a számtalan információ, amire itt bukkanhatnak az amatőr kutatók, a hon­ismeret barátai, a régmúltban bog&rászók. Nagy színjátszó kör Belőlük alakult meg a 1 70-es évek elején a Matrica honismereti szakkör, melynek «lapító tagja volt Hetves Jó­zsef né,, a DKV elektrotechni­kusa. Az elmúlt több mint egy évtizedben óriási anyaggal gyarapította a Százhalombat­táról szóló ismeretrendszert. Nem régészeti leletekről van szó, földből előásott kő- vagy használati eszközökről, éksze­rekről, színes gyöngyökről, ha­nem az egykori Százhalombat­ta múltjának írásos emlékei­ről. Rendkívül jelentős egy tele­pülés életében a fiatalok te­vékenysége, mi több, művészi munkássága. A háború előtt ugyanis virágzott Battán a színjátszás. Aki élt és mozgott a fiatalok között, szinte min­denki tagja volt a község if­júsági színjátszó körének. Aki­nek egy kicsit is jó hangja volt, cseppet temperamentu- mosabb á többinél, s ki mert állni a közönség elé, biztos felléphetett több darabban. Voltak viszahúzódóbb ifjak is. Jobban érezték magukat a színfalak mögött, zavarban lettek volna a nagyközönség előtt, ha csak egy mondatét tg el kellett volna mondaniuk. <3k inkább a díszletek össze­állításában, festésében segéd­keztek. Egy szó, mint száz, 1823-tól kezdődően a világhá­borúig az egykori Százhalom­batta ifjúsága egy nagy szín­játszó kör volt — Sok embert megkerestem és rengeteg segítséget kap­tam tőlük — meséli Hetves Jőzsefné viszaemlékezve azok­ra az időkre, amikor a telepü­lés kulturális életének e szí­nes foltját dolgozta fel. — Ré­gi szerepkönyvekre bukkan­tam, fényképeket adtak az egykori tagok. Érdekes volt látni, hogyan áll össze az ap­ró részletekből egy fél évszá­zados kultúra képe. — A színjátszáson kívül nagy hagyományai voltak a tűzoltó életnek is, amit szintén ön dolgozott fel. — Mint minden településen, Itt is volt önkéntes tűzoltóegy­let, melynek tagjai szoros kap­csolatban álltak egymással, s élénk társadalmi életet éltek. Szerencsére nagy tüzek nem voltak, hiába kérdeztem bár­kit, senki nem tudott felsorol­ni jelentősebb eseteket. Ennek ellenére rendszeres összejöve­teleket tartottak, gyakorlatoz­tak, különböző versenyeken vettek részt, és bemutatókra is eljártak. Ha nyertek vala­milyen jutalmat, az többnyire a készletet gyarapította, hi­szen ilyenkor fecskendőt, lét­rát adtak a tűzoltóegyletnek, s ha pénzt kaptak, bálokat rendeztek. Körülbelül harminc tagja volt az egyletnek. — Városunk történelme ösz­szefonódott a helyi szerb la­kosság éleiével. Kultúrájuk, hagyományaik ma is megha­tározzák Százhalombatta min­dennapjait, Foglalkozott-e- szerb hagyományokkal, nép­szokásokkal? — Első témáim egyike az Iván-napi koszorú története volt. Szent Iván napja, a nyá­ri napforduló ideje az egész európai kultúrában fellelhető valamilyen formában. Szinte nincs nép, amely ne ünnepel­né meg Szent Iván éjjelét. A szerbek, mivel nem tértek át az 1500-as években a Gergely- ziapiárra, ma is két héttel ké­sőbb, tehát július 6-án ünnep­ük Szent Iván napját, a nyári napfordulót. Koszorú tűz eile« Ilyenkor virágból ponto­sabban tejoltó galajból font koszorút tesznek a ház falára az ólak, istállók te­tejére. A néphiedelem szerint mindenféle káros, átkos csa­pástól véd az Iván-napi koszo­rú. Jöhet a tűz, a villámcsa­pás, a betegség, a virágok megvédik azt, aki hisz ben­nük. Egy másik kutatás köreté­ben a szerbek úgynevezett kis húsvétjának eredetét próbál­tam kibogozni. Ez a rítus, szerbül ruzicsáló, hasonló, mint nálunk a halottak nap­ja. Kimennek a temetőbe ilyenkor az emberek, megáld­ják a sírokat, s megemlékez­nek az elhunyt rokonokról, barátokról, szeretteikről. Ál­dásukat kérik a halottakra. — Sok témakörben készül­tek munkák, olyanok, amelyek Százhalombatta és Érd törté­netét dolgozzák fel, bár ezek inkább holmi „munkácskák” az előbb felsorolt tanulmá­nyokhoz képest. Tudomásom szerint nem is léteznek e té­makörben ilyen mélységű anyagok, amelyek a város his­tóriájának összeállításához nélkülözhetetlenek. Ez igazi történésznek is dicsőségére válhat. Egy elektrotechnikus milyen indítékok alapján kezd ilyen témákkal foglalkozni, ilyen mélységben? Fertőző levegő — A. gyermekkoromat Esz­tergomban töltöttem. A város szinte ontja magából a histó­riát, a levegője tele van a régmúlt idők emlékeivel. Rá­adásul, ha valakit érdekel is a történelem, egy életre meg­fertőződhet a Duna-parti vá­rosban. az érseki központban, így aztán, mikor Százhalom­battára kerültem, s elkezdték szervezni a honismereti szak­kört, boldogan jelentkeztem. S ha meghirdetnek valamilyen néprajzi pályázatot, százha­lombattai anyaggal jelentke­zem. Hagyomány ugyanis, hogy az országos honismereti kör minden esztendőben pá­lyázatot ír ki amatőr folklőris- táknak, történészeknek, s eze­ken többször indultam. — Van-e olyan téma, ami mostanában izgatja, s amit szívesen fel is dolgozna a te­lepülés történetéből? — Az idén a halászok éle­tét szerelném kicsit közelebb­ről megismerni. A Duna kö­zelsége meghatározta a hely­beliek munkáját. Sokan éltek a halászatból dinasztiákon ke­resztül, számtalan vízimalom lapátjait hajtotta a folyó, s őrölte meg a kornyéken élők gabonáját. Ez tehát az idei té­mám. Számításaim szerint kö­rülbelül augusztusra fejezem be. — Az elmúlt évben állítot­tuk be az úgynevezett FNK- kemencét, s így ezentúl hely­ben sütjük a finomárut, az ízes táskát s a különböző kalácsféléket. — Ezeket korábban is lehe­tett kapni Százhalombattán. Hol készültek régebben a buk­ták? — Az FNK-fcemenee bein­dítása előtt Érden sütötték a finomárut, s onnan szállí­tották városunkba. Tudvalevő azonban, hogy egy-két órás késés is sokat von le az áru élvezeti értékéből frissességé­ből. Szeptembertől jobban tu­dunk alkalmazkodni a keres­kedelem és a vásárlók igé­nyeihez, s természetesen jobb minőségű árut kap a lakos­ság. Arról nem is beszélve, hogy nőtt a kapacitásunk, na­ponta 10-15 mázsa friss ke­nyérrel többet szállítunk az üzletekbe. Korábban a más­napi kenyeret hat órakor kezdtük kisütni, most elég es­te nyolc órakor indulni a sü­téssel. S két óra nagyon so­kat számít a kenyérnél! Újításra vár- A tavaly beállított ke­mencével mennyire nőtt a ka­pacitásuk, s szükség van-e a biztonságos ellátás érdekében újabb beruházásokra a közel­jövőben? — Jelenleg 160 mázsa ke­nyér előállítására van lehető­ségünké azonban, a r napi ellá­táshoz csak 100-110 mázsa ke­nyér., szükséges.. Tehát kapa­citásbővítő fejlesztést nem ter­vezünk, hiszen nincs is rá szükség. Annál inkább meg­érett egy-két berendezésünk a cserére, elavult a kifli-, zsemlegépünk, amit az idén szeretnénk kicserélni. Hogy sikerül-e, vagyis a gyártó le tudja-e szállítani nekünk a megrendelt gépet, az az első negyedévben dől el. Van és még sincs — Rendkívül népszerűek a lakosság körében a különböző kenyérfajták. Tervezik-e a már eddig is színes termék­skála bővítését? — Ez attól függ, hogy a jelenleg kísérleti stádiumban lévő fajták bevezetésre kerül­nek-e az idén. Elképzelhető, hogy rövidesen találkoznak a százhalombattaiak az üze­münkben készült rozslisztből gyártott kenyérrel és süte­ményfajtákkal. — Az ősszel táplálkozási be­mutató volt a rendelőintézet­ben, ahol a kenyérgyár szá­mos termékét kóstolhatták az érdeklődők. Többen meg­jegyezték azonban, hogy ezek a termékek nem mindig kap­hatók az üzletekben. Pedig megvennék, de nincs rá mód­juk. Ki ezért a felelős? — Ha a kereskedelem meg­rendeli a különböző áruféle­ségeket, mi legyártjuk azokat. Még akkor is, ha egy ötdekás termékből csupán 50 darabot rendelnek. Az előfordul Ugyan, hogy alapanyaghiány miatt- valamit nem tudunk előállí­tani, de ez nagyon ritkán, leg­feljebb egy évben egyszer es­het meg. Azonban a minta­boltunkban majd mindig kap­hatók a különböző kenyérféle­ségek. Gyermekbetegségek — Ha én hozzászoknék ah­hoz, hogy egy boltban csak fehér kenyeret tudok venni, eszembe se jut keresni a len­magos cipókat. Nyilván így van ezzel más is, s így fordul­hat elő időnként, hogy nem tudják eladni az üzletek a megrendelt árumennyiséget. Nem próbáltak valami meg­egyezést kötni a boltokkal, hogy írják ki feltűnő he­lyen, mikor mi kapható? — Már szó volt erről, s meg is egyeztünk az üzletvezetők­kel, hogy feltűnő helyen tá­jékoztatják a vásárlóközön­séget, milyen áron', milyen termékek kaphatók. Ám ah­hoz is idő kell, hogy ez álta­lánossá váljék. Nehéz egyez­tetni a kereskedelem és a lakosság igényeit. Gyakran előfordul, hogy este már nem kapnak a boltba térők kenye- í-ét 'és péksRfehjihyt.'''Igazán nem á mi hibánkból. Remé- rÍém,'miKamaíátttí’'{3ílétJühk az egyeztetés ilyetén gyermek- betegségéin. Addig is kérjük a lakosság türelmét, — Az elkövetkezendő idő­ben lesz-e olyan feladatuk, amely nagy térhet ró az üzem dolgozóira, teljes kollektívá­jára? — Január 19-én leáll a budaörsi kenyérgyár rekonst­rukció miatt és előrelátható­lag csak március végén indul újra. A város ellátását a száz­halombattai és érdi kenyér­gyárnak kell biztosítani, ami azt jelenti, hogy naponta 30 mázsával több kenyeret kell nekünk gyártani, sőt pénteken, szombaton ez a mennyiség 40-50 mázsa is le­het. Bár rendelkezünk a meg­felelő kapacitással, tárgyi fel­tételekkel, hiányzik vagy tíz ember. Szépen keresnek ugyan dolgozóink, de a munka ne­héz, s gyakran havi 230 órát is itt vannak az asszonyok az üzemben. De reméljük, hogy sikerül eleget tenni a megnö- , vekedett követelményeknek. «Mit, hol, mikor?« Kulturális programajánlat Végvári harcok. A Matrica honismereti szakkör foglal­kozásainak keretében legkö­zelebb Marosi Endre történész tart előadást Január 15-én, csütörtökön fél 6-tól a mű­velődési központban a Du­nántúl végvári harcairól be­szél az előadó. Filmszínház. A Roman Po­lanski filmjeit bemutató klub keretében január 15-én dél­után 6 órától az Iszonyat cí­mű angol filmet láthatják az érdeklődők. Az alkotás feke­te-fehér és feliratos. Andrej Koncsalovszkij híresen szép színésznőt, Nastassja Kinskit kérte fel legutóbbi filmje fő­szerepére, a Mária szerelmei­re. A 16 éven felülieknek szó­ló színes, szinkronizált ame­rikai film egy háborúból meg­tért katona és Mária szerel­mi gyötrődéseit mutatja be. Szombaton, január 17-én dél­után 6 órától Kabos László főszereplésével színes ma­gyar filmvígjáték pereg a vásznon; A veréb is madái, Január 18-án, valamint hét­főn 4 és 6 órakor színes, szinkronizált olasz—NSZK ka landfilmet vetítenek a film­színházban, a Sztrogoff Mi­hályt A kortárs filmklub kö­vetkező előadásén, január 20- án, kedden délután. 6 órától a nemrégiben elhunyt híres szovjet filmrendező, Andrej Tarkovszkij Tükör című al­kotását láthatják a 14 éven felüü nézőik. Modern Hungária, A meg­újult, s lélekben teljesen megfiatalodott Hungária együttes ad koncertet janiiéi­18-án délután 6 órától a mű­velődési központban. Az oldalt írta: Fiedler Anna Mária Fotó: Haacsovszkí János ,\

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents