Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-13 / 10. szám

1987. JANUAR 13., KEDD Veresegyházi házikoncertek Amit itthon lehetett, elértem... Beszélgetés Ella István orgonaművésszel I A* elmúlt két év zenei kóz­1 élete egy-egy zeneszerzőre va­% 16 emlékezés jegyében telt el. ii 1985-ben Johann Sebastian 8 Bach 30«.. 198S-ban pedig Liszt í Ferenc születésének 175. év- £ fordulójára emlékeztünk. £ Mindkét zeneszerző számos ki­ll váló művel gazdagította az or- í gonazene-irodalmat. A Veres- £ egyházról származó Ella Ist- í van orgonaművész tavalyelőtt 2 a Mátyás-templomban és a j Zeneakadémián tizenkét hang- í versenyen Bach összes orgo- í naművének bemutatására vál- í lalkozott, az elmúlt évben pe- 5 dig Európa nagyvárosaiban, * így például Londonban, Lip- í csében, Berlinben. Szófiában 2 és Torinóban Liszt-műveket J szólaltatott meg. Ez a kima- £ gasló teljesftmenysorozat kész­ül tetett arra, hogv felkeressem. £ Az már a véletlen műve volt, £ mintsem az évfordulókhoz va- £ ló ragaszkodásé, hogv éppen £ az Idén januárban töltötte be í 10 életévét. Beszélgetésünk így S születésnapi köszöntő la volt 5 egyben. — Gyermekkorában, ifjú, tanulóéveiben melyek voltak azok az események, amelyek az előadóművészi pálya felé irányították? — Veresegyházon születtem. Szüleim, akik kórusban ének­lő, zenekedvelő emberek, ma is ott élnek. Korán kerültem a Magyar Rádió Gyermekkó­rusába, ahol mint másoknak, nekem is kellett valamilyen hangszert választanom. Czi- gány György és Mérnök János volt a zongoratanárom. Ti­zenhárom éves koromban ke­rültem kapcsolatba Gergely Ferenccel, akitől az orgonajá­ték mesterfogásait elleshettem. Ő volt a tanárom a Bartók Béla Zeneművészeti Szakisko­lában és a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskolán is. A főiskolára nehezen kerültem be, de amikor felvettek — ta­lán kárpótlásul —, rögtön a második évfolyamra kerültem. Az orgonán kívül karvezetést tanultam, Vásárhelyi Zoltán és ,Maklári József ycAX a fixes— terem. 1971-ben fejezten! be tanulmányaimat és* azonnal egy hároméves ösztöndíjat nyertem. Weimarban és Lip­csében tanulhattam tovább. Karmesteri diplomámat is az NDK-ban szereztem. Szakmai továbbfejlődésemet Johannes Ernst Köhler és Olaf Koch se­gítették. Amikor 1974-ben ha­zajöttem, az ekkor szokásos kezdeti nehézségekkel kellett szembenéznem. A sok munka és feladat mellett szerencsém is volt. A rákövetkező év vé­gétől a Filharmónia vett stá­tusba. Azóta is ez a munka­helyem. Versenyzőként — Több mint tízéves pálya­futása alatt melyek voltak a legfontosabb állomások? Me­lyek voltak azok a sikerek, amelyek szakmai fejlődésében továbblenditették? — Kezdetben rendkívül go­kat jelentettek számomra a versenyek. 1972-ben Lipcsé­ben a Bach-versenyen máso­dik díjat, két évvel később Linzben, a Bruckner-ve rse- nyen, majd 1976-ban Belgium­ban, egy Bach-versenyen pe­dig első díjat kaptam. Nem­csak a győzelem miatt voltak ezek jelentősek, hanem azért, mert rendkívül sokat tanultam a vetélytársaktól. Persze az is számít, hogy az itthoni elfo­gadtatásomat ugyancsak se­gítették. Ma is érdekel az, hogy más előadók milyen stí­lusban játszanak, -milyen is­kolát képviselnek. Manapság divat egy-egy zeneszerző his­torikus megszólaltatása. Sokan erre specializálódtak. A leg­kedveltebbek a barokk zene­szerzők. Jómagam szeretem a romantikus műveket, reper­toárom nagy része ezekből áll. Szívesen szólaltatom meg kor­társ magyar zeneszerzők alko­tásait is; így Durkó Zsoltét, Koloss Istvánét és Szokolay Sándorét. A zenekritíkusok meg szoktak különböztetni rangos és kevésbé előkelő hangversenytermeket. Annak ellenére, hogy én soha nem tettem ezek között különbsé­get, talán nem hangzik nagy­képűségnek, hogy Londonban á Royal Festival Hallban én voltam az első, ott fellépő, ma­gyar orgonista. Az önálló es­teken kívül fontosnak tartom az általam vezetett Corelli ka­Ella István orgonaművési marazenekarral való rendsze­res munkát és a veresegyházi Cantemus vegyes kórussal va­ló időnkénti együttműködést. Szeretem ezeket az együtte­seket. Az utóbbi években — 1984- től — Lipcsébe, Genf- be és Linzbe hívtak meg or­gonaversenyek zsűrijébe. Családi zenekar — Be szabad-e vallania, hogy mennyit gyakorol? Van-e Budapesten olyan hangszer, amelyhez bármikor hozzáfér­het? — Az előadóművészek köré­ben nem illik bevallani, hogy az ember naponta hány órát gyakorol. Számomra ennek a mértékét a feladat szabja meg. 1985- ben, amikor Bach összes művét műsoromra tűztem, bi­zony szükség volt napi 6—8 .ÓEára.1.Aaoaboa--aem minden ■ esztendő ' ennyire nehéz. An- mak idején ren&kiwülime«zsé- geket jelentett, hogy megte­remtsem a magam számára a gyakorlás lehetőségét. Pász­tor Béla, Veresegyház tanács­elnöke biztatott és támogatott, hogy szülőfalumban építkez­zem. Az ottani ház lényegé­ben az orgona kedvéért ké­szült. Ehhez a hat évvel ez­előtti vállalkozáshoz természe­tesen hozzájárult az én csalá­di kötődésem is, de ez önma­gában biztos, hogy nem lett volna elég. Pásztor Bélával azóta is jó a kapcsolatom. Szí­vesen vettem, hogy családi kamaramuzsikánk kibővített társaság örömét is szolgálhat­ja. A két ünnep között újra al­kalmunk nyílt arra, hogy ösz- szejöjjünk. Az évente két-há- rom alkalommal rendezett hangversenyeinken fellépett már Geiger György és Préda László trombitás, Gergely Fe­renc tanár úr és Baráti Ist­ván orgonaművész is. A törzs­gárdát a család Ifjabb tagjai alkotják. Péter, Miklós és Bé­la öcsém szintén a zenei pá­lyát választotta hivatásul, csak Ilona húgom nem. Unokatest­véreim közül Attila harsoná- zik, Beatrix fuvolázík, Gab­riella zongorázik Is Miklós hegedül. Feleségem, Bodonyi Katalin az Állami Énekkar­ban szólamvezető. Családunk­ban valóban annyi a zenész, hogy már egy zenekart is ki tudunk állítani. Francia kedvencek — Milyen koncertek várnak önre a következő évadban? Vannak-e tervei, kívánságai? Elégedett-e eddigi munkájá­val, sikereivel? — A következő év nyugo- dalmasabbnak ígérkezik, nem­csak egy zeneszerzőre való emlékezés jegyében telik el. Jut majd időm az összegzés­re és újabb inspirációk meg­találására. A következő kon­certem a tavaszi fesztivál ke­retében március 22-én a Má­tyás-templomban lesz. F. Couperin, César Franck és M. Duruflé zeneszerzők műveit tűztem műsoromra, ők a fran­cia orgonairodalom legjelen­tősebb és általam legkedvel­tebb zeneszerzői. Júliusban az angliai Cambridge-ben lesz egy kongresszus, amely az or­gonával kapcsolatos minden témát felölel. Országunkat előadóművészként én képvise­lem; Ügy érzem, hogy amit egy orgonista itt Magyarországon elérhet, akár koncertek, akár külföldi utazások tekintetében, azt elértem. Magammal szem­ben elégedetlen vagyok, hi­szen az orgonairodalom óriási területén még bőven van fel- fedeznivalóm. Ha valami egy kicsit rosszulesik, az az, hogy az eddig megjelent két leme­zem, amelyek között tíz év telt el, pillanatok alatt elfo­gyott, mégsem jelentek meg újra és egyelőre harmadik le­mez felvétele sincs kilátásban. A másik dolog, amire lelkem mélyén vágyom, különösen most, hogy lassan pályám de­rekára értem, hogy szeretném mindazt a tudást, amit az el­múlt években felhalmoztam, továbbadni az ifjabb nemze- •déífnfeft. i«in-v VI« " Csodálatra,!,' tpéltóah nagy vállalkozásai folytatásához, a veresegyházi közösségteremtő házikoncertek megrendezésé­hez, a szakmai elképzelések megvalósulásához az orgona­művész születésnapján jó egészséget és változatlan lel­kesedést kívánunk. Űjj írisz Festmény-, báb- és gyurmatecbnika Készülő Pannónia-filmek Több rajz- és animációs film készül a Pannónia film­vállalat műtermeiben. A pro­dukciók között egyaránt talál­ható festmény-, báb- vagy gyurmatechnikával készülő al­kotás, valamint papírkivágá- sos, illetve hagyományos rajz­animáció. A Pannónia műtermeiben először 1973-ban készült rajz- játékfilm — a Jankovics Mar­cell rendezte János vitéz —, es azóta is az animációs fil­mek jelentik az egyik legiz­galmasabb feladatot az alko­tóknak, s ezek vonzzák a leg­több mozilátogató gyermeket és felnőttet. Az elmúlt 13 esz­tendő alatt bemutatott 16 rajzjátékfilm közül nem egy az év legmagasabb nézőszámú magyar filmje volt. A téli napokon két rajzjá- tékfilm munkálatait végzik a műtermekben. Dargay Attila — a nagy sikerű Ludas Ma­tyi, a Vük és a Szaífi rende­zője — Az erdő kapitánya címmel készíti új filmjét. A bűnügyi elemekkel átszőtt mese emberi tulajdonságokkal rendelkező állatokról szól. A főhős, Kapitány rendőrkutya a többi figurával együtt min­den bizonnyal népszerű lesz a rajzfimkedvelő gyerekek körében; a bemutatót jövő év karácsonyára tervezik. Foky Ottó a 60-as években már sikerrel vetített Egy vi­lághírű vadász emlékiratai című sorozatának epizódjait fűzte egybe, kiegészítve új felvételekkel. A Mokép meg­bízásából készülő, Szervác, a nagy vadász című film már az év elején látható a mozik­ban. A rajzjátékfilmek mellett ■ számos egyedi rövidfilmen és tévésorozaton is dolgoznak a Pannónia munkatársai, rende­zők és animátorok. A televí­zió gyermek- és diákműsorok főszerkesztőségének megrende­lésére készül a nagy sikerű Vízipák — csodapok sorozat Üjább 13 epizódja Szabó Szg­folytatódik a Cseh András rendezte Frakk sorozat is. Varsányi Ferenc — a Suli­buli rendezője — a korábbi filmjében már sikerrel alkal­mazott úgynevezett pixillációs technikát fejlesztette tovább. Rajzanimáció és élő szereplők játékának kombinálásával Piszkos Fred és más híres Rejtő Jenő-figurák kelnek életre az Olyan, mint ö, csak egy volt című filmben. Ugyancsak vegyes technikát alkalmaz Reisenbüchler Sán­dor Isten veled, kis sziget cí­mű új alkotásában. A televízió képernyőjén lát­ható majd a szórakoztató fő­osztály megbízásából, Nepp József készítette közel más­fél órás szatirikus hangvételű rajzfilm. A Kutyám naplója: egy gazdáit elhagyó, magá­nyosan csavargó, majd új ott­honra találó farkaskutya tör­ténetét beszéli el, a kutya szemszögéből láttatva az em­beri társadalmat. Folytatódik Varga Csaba kedvelt gyurma­figurájának, Augusztának fantasztikus kalandsorozata is. Országos fesztivál Szólótáncosoknak Huszonnyolc együttes 61 táncosa vesz részt a hét végen Békéscsabán a 8. országos szó­lótáncfesztiválon. A népi ma­gántánc hagyományos csatjai szemléjét kétévente tar-tjiák meg. A fesztiválon az ország legjobb néptáncosai ver­sengenek az aranygyöngyös ;és az aranysarkantyús táncos cí­mért.- A békéscsabai ifi házban január 9-én, pénteken délután lesz a kötelező próba, s szom­baton reggeltől estig tart a verseny, amely táncházzal fe­jeződik be. Vasárnap délelőtt kerül sor a szakmai értékelés­re, délután pedig eredmény- hirdetéssel , s a legjobbak gá­lájával zárul a 8. országos szó- lőtáncfesztivál, amelyen az ország legjobb népzenei együt­tesei közül 17 húzza majd * talpalávalót. RA D T Ó FIGYE LÓ A FILMKOCKA el van vetve...? Ha a témára eset­leg nem, a címre mindenkép­pen fölfigyelt a Rádióújságot böngésző olvasó. S aki meg is hallgatta Vicsek Ferenc problémafelvető riportösszeál­lítását, az nem csalódott. Olyan kérdéseket feszegetett, amelyek mostanában igencsak gyakran foglalkoztatják a kultúra, a közművelődés vagy éppen a szórakoztatás szak­embereit. Hogy mégiscsak volt némi csalódás, annak oka talán a műsorokat közlő lap átfutási idejében keresendő. Sem az alcíme (Jelenidőben — film­gyártásunkról), sem az étvágy csináló témafölsorolás nen fedte az elhangzottakat. A; ígért izgalmas kérdések kö- zül jóformán egy sem hang zott el. A filmgyártássá ugyanis nem foglalkozott i műsor. Valamennyi riport­alany filmforgalmazái gondjairól, terveiről beszélt./ ípyábbia]íaL>Biet}ig egy későb­bi időpontban, valamikéi február végén hallhatjuk majd. Ez persze nem jelent azt, hogy érdektelenek voltai a párbeszédek. Egy új rendelet idén ja­nuártól megváltoztatta * filmforgalmazás támogatás feltételeit. Eddig aszerin kaphatott támogatást égy megyei moziüzemi vállalat, hogy hány néző látta a meg­jelölt magyar, szovjet vagy más szocialista filmeket. Nóg- rád megyében például a ma­gyar filmek nézőinek hatván százaléka szervezés eredmé­nyeként volt a moziban. Még a kisiskolásokat is beterel­ték olyan' filmek megtekinté­sére, amelyek a vállalatnak fontosak voltak. S ne higgyük, hogy ez nógrádi specialitás! Mint ahogy az sem, hogy a meghirdetett filmét sokszor üres nézőtér előtt játszották le, s bizonyos átcsoportosítá­sokkal fedezték a meg sem váltott belépők árát. Az új támogatási rendszer sem kevésbé bevételcentrikus, csak éppen nem a támoga­tott filmek nézőszáma áll a középpontban. A vállalatokon múlik, hogy mennyi a bevé­tel — attól függően, hogy mit kínáljak és milyen szín­vonalon. A mozijegyek ártá­mogatása mindmáig igen ma­gas. Egy-egy állampolgár be­lépőjéhez még továbbra is nyotc-kilenc forintot ad az állam, ám a moziüzemi vál­lalatok támogatása a felére csökken. A különbséget pe­dig a filmgyárak kapják meg. Növekszik 'tehát a mozi és a film szerepe. Évente leg­alább tizenöt-húsz jó filmet kell forgalmazni a vállalatok­nak ahhoz, hogy megéljenek. Ki kell használni minden le­hetőséget, s nem a helyárak emelésében keresni a ki­utat, mert az minden bizony­nyal zsákutca lesz. Hasznos­nak tűnik viszont a kereske­delmi és a reklámtevékeny­ség szélesítése, a takaréko­sabb gazdálkodás, a videóköl­csönzés. Pénzt lehet csinálni a filmek másodlagos jogaiból — ahogy azt Nyugaton teszik —, tehát könyvkiadásból, filmzenekazettákból, trikók árusításából. ELGONDOLKODTATÖ volt az egyik riportalany meg­jegyzése. Mint mondotta, a megyei moziüzemi vállalatok az állami támogatás felét ön­maguk fenntartására fordítot­ták. így tehát nem lesz köny-' nyű feladatuk a jövőben, hi­szen a moziüzemek vezetőit is a bevétel arányában kell fi­zetniük. Rossz intézkedések természetesen máris vannák. Hortobágyon például eddig hetente háromszor-négyszer volt filmvetítés. Most csak a hétfő maradt. Ehelyett vi- deovétítést akarnak, ám éz nem azonos a mozival. Nem­csak azért, mert kisebb a képfelület és hangulatilag ugyancsak más, hanem azért is, mert a televízió elé legfel­jebb ötven ember fér el, de akkor már nem kapnak leve­gőt. Nem így, hanem értelmes módszerekkel önfenntartóvá tehető a mozi, s akkor az ál­lami támogatás az értékek mögé sorakoztatható föl. Eh­hez persze több dolog kell. Például az, hogy növekedjék a bemutatható sikerfilmek és azok kópiáinak száma, s hogy a moziüzemi vállalatok véleménye is számítson, ha arról van szó. mi érdekli a közönséget. Talán ők mégis jobban tudják... Körmendi Zsuzn 1 rizennyolc esztendős Isaura Lucelia Santos Magyarországon ső délutáni órákban találko­zott az újságírókkal. A kérdésekre válaszolva el­mondotta, hogy tizenöt esz­tendős kora óta színésznő. Ti­zenhét éves volt, amikor egy híres brazíliai színésszel egy kétszemélyes darabban ját­szott, amelyre kitűnő kritiká­kat kapott. Ezeket olvasván kérte föl a brazil televízió Isaura szerepére, amelyet ti­zennyolc évesen alakított, s egycsapásra Brazília-szerte is­mertté lett. Nagyon félt attól, hogy majd ilyen szerepkörbe skatulyázzák be, ezért a for­gatás befejeztével azonnal egy teljesen más jellegű feladatot vállalt el. A közönség először meglepődött, amikor kedven­ce ellenkező szerepkörben tűnt föl, de később elfogadta és tisztelte is érte. A művésznő ma délután fél hatkor és este kilenckor lép föl a Budapest Sportcsarnok­ban egy latin-amerikai han­gulatú show keretében, Det- re Annamáriával együtt — akivel egyébként a tegnapi sajtótájékoztatón ismerkedett meg. Rajtuk kívül számos más színészt láthat a közönség. Elsősorban azokat, akik a film szereplőinek hangjukat kölcsö­nözték. Akik vidékről vagy külföldről az útviszonyok miatt nem tudnak jönni, azok­nak visszaváltják a jegyét. Az esti előadásra még nem kelt el minden belépő. Lucelia San­tos föllép még Zalaegerszegen is. Programjában szerepel egy kiskunhalasi gyárlátogatás, budapesti városnézés és dedi­kálás a Skála Nagyáruházban, a Skála Metróban és a Skála Sztrádában. gel a televíziónézők legújabb kedvence, Lucelia Santos, vagy ahogy még az óvodások is ismerik: Isaura. A Rabszol­gasors című film népszerű női főszereplője egyhetes magyar- országi látogatásra érkezett vasárnap este és tegnap a ké­— Olyan varatlan es csodá­latos volt számomra a fogad­tatás melegsége és az embe­rek felém áradó szimpátiája itt Magyarországon, mint ez a nagy hó. Sem egyikre, sem másikra nem számítottam — mondta kedves közvetlenség-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents