Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-13 / 10. szám
1987. JANUÄR 13., KEDD NEM HALOGATHATJUK A LÉPÉSVÁLTÁST (Folytatás az 4. oldalról.) — A Humán Oltóanyag-termelő és Kutató Intézet íel- adatái sokrétűek. Egyes készítményekből évente három ampulla az igény, másokból több millió. Hat év alatt a termelési érték 287 millió forintról 890 millióra emelkedett. Különösen fontosak azok a tevékenységeink, melyek révén az importalapanyagokat dolgozzuk fel. A hazai feldolgozással, kiszereléssel jelentősek a megtakarításaink — fejtette ki dr. Aradi Lajos. Az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalom- tudományi Intézet igazgatója napját a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen folytatta, ahol a gödöllői agrárközpont vezetőivel találkozott. Az eszmecserén részt vett Papócsi László mezőgazdasági miniszterhelyettes is. — Gödöllőn ma 13 agrárjellegű vállalat, gazdaság, intézet található. Természetes az igény, hogy munkájuk összehangolásával fokozzuk tevékenységük hatékonyságát. Tíz éve használatos az agrárcent- rum-kifejezés, de a GAK-nak nincs központi irodaháza, önálló szervezete sem. A koordinációs bizottságban a vezetők találhatók meg — tájékoztatott dr. Bíró Ferenc, a GATE rektora. — Ötszáz diplomás dolgozik az érintett szervezetekben, közülük 130-an szereztek tudományos fokozatot, 269 az egyetemi tanárok száma és négyszázan tudnak idegen nyelven. E szellemi készlet mind jobb kihasználása alapvetően fontos. — Az agrárközponton belül a legszorosabb kapcsolatunk az egyetemmel alakult ki — fejtette ki dr. Bánházi Gyula, a MÉM Műszaki Intézetének igazgatója — Munkatársainknak aktuális kutatási ismeretei vannak, s elsősorban a szakmérnökképzésbe tudunk bekapcsolódni. A mezőgazdaságtudományi karral kooperatív, egymást kiegészítő jellegű a kapcsolatunk, a gépész karral munkamegosztásos, bizonyos mértékben versenyszerű. Dr. Holdas Sándor, az Állat- tenyésztési és Takarmányozási Kutatóközpont igazgatója azt hangoztatta, hogy a hetvenes évekhez képest folyamatosan visszaeső állattenyésztési ágazat belső szervezési hibáktól sem mentes a külső körülmények mellett. A kutatás feladatai adottak, a feltételei szegényesek. Pedig éppen akkor volna nagyobb szükség a támogatásra, amikor az ágazat felemelkedését szeretnénk. Ne máról holnapra éljünk A beszámolók után Aczél György kérdései hangzottak el. Jóval több jogászt szerződtetnek a szövetkezetek, gazdaságok, mint genetikust. Miért? Milyenek a kapcsolataik a Szegedi Biológiai Intézettel? A szükséges megújulást milyen irányban látják az agrárcentrum vezetői? Miért olyan alacsony Magyarországon az egy mezőgazdasági dolgozóra eső termőterület? Műszerhiányról beszélünk’, de a meglevők ki" használtsága á töredéké a lehetségesnek,- a nemzetközi színvonalnak. Mi az oka ennek? A válaszokból megtudtuk, hogy az egyetem szakembereket küld és szakembereket hív a Szegedi Biológiai Intézetből. Az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóközpontnak egy kihelyezett csoportja tanulmányozza a szegedi eredményeket. A biotechnológiai kutatások eredményeit a nagyüzemek gyakorlatába ültetni — erre a célra — jön létre az új gödöllői kutatóközpont. Az azonban nem ^lég, ugyanis hiányzik a gazdaságokból a kellő fogadókészség a jelenlegi eredmények alkalmazására is. Sajnos hiányzik a hosszú távú gondolkozás — helyzetünkből adódóan is —. máról holnapra élnek az üzemek. Genetikuso- kat akkor vesznek majd fel, ha az érdekükké válik. A statisztikai módszerek különbözősége miatt is alacsonyabb hazánkban az egy főre jutó termőterület, mint más országokban, ahol egyes tevékenységeket a szolgáltató szférában számolnak el. Hazai gond viszont az, hogy a munkaerő még mindig olcsóbb, mint a gépek vásárlása, alkalmazása. Az előbbi ára nem emelkedett olyan mértékben, mint az utóbbié. Ezért állnak például' a<! gyümölcsbetakarító gépek. loMbdmERS .jípsopajíB nőit Hogyan tovább? Az olcsón és hatékonyan, lehetőségei nem merültek ki. A pultkész élelmiszerek exportja inkább bővíthető, mint a bőrös áruké, a vágott állaté. Azon is lehet változtatni, hogy a romlandó gyümölcs ne pénteken délután kerüljön ki a címzetthez, mert ha például hétfőn reggel ér oda, akkor még felárt is adnak érte. Így viszont... A műszerek kihasználtságát úgy lehet fokozni, hogy a különösen értékeseket kiemelik a kisebb közösségekből, s többen vehetik igénybe. Ez a jövő útja mind az egyetemeken, mind a kutató- intézetekben, mert egyébként elveszik a drága műszer. Műszerkataszter készül ugyanis, s a felméréseket majd intézkedések követik. Egész életmódunk változtatásra vár Aczél György ezután néhány tanszék munkájával ismerkedett. A növénynemesítő tanszéken Hajós Lászlóné adjunktus ismertette a nemesíté- si programot, az izolációt, a steril körülmények között végzett sokféle kísérleti tevékenységet. A biotechnológiai csoport munkájáról dr. Sik Tibor tanszékvezető számolt be. A szakmai tevékenység elsajátítása mellett — hangsúlyozta — rendkívül fontosnak tartja a hallgatók szemléletének formálását: a diákok ne hangzatos címekért, külföldi utakért versengjenek, hanem tudjanak örülni egy-egy apró kísérleti eredménynek, legyen türelmük küzdeni a nem mindig látványos eredményért, a később beérő sikerért. A gépészeti tanszéken robotgép, melyet számítástechnika vezéreit, kibetűzte: Üdvözöljük Aczél elvtársat a GATE-n! Dr. Szíjjár- tó Oszkár egyetemi docens rövid magyarázata engedett bepillantást a kísérletezésekbe. A Zord időjárás ellenére délutánra megtelt az egyetem aulája és többszáz hallgató előtt tartotta meg AcZél György pártnapi előadását. A gyűlésen részt vettek a GATE, a gödöllői kutató-fejlesztő, oktatási és egészségügyi intézmények, üzemek vezetői, képviselői, a vonzáskörzet párt- és tanácsi vezetői. Minden óvó figyelmeztetés dacára Pest megye más városaiból, településeiről is eljöttek az érdeklődők. ACZÉl GYÖRGY! A történelem nagy lehetősége előtt Dr. Papócsi László a mezőgazdasági szakemberképzésről beszél a vendégeknek (Erdősi Ágnes felvételei) Aczél György bevezetőben arról a világról szólott, amelyben élünk, amelyben a változások lassan érlelődnek, úgy kell berendezkednünk, hogy hosszabb ideig kell a kapitalista környezettel számolnunk. Együtt kell élni az emberiségnek azzal a tudattal, azzal a félelemmel, hogy a iegyverke- zési hajsza miatt bármikor elpusztulhat a világ függetlenül attól, hogy politizál-e vagy sem, művelt ember-e vagy sem. Csernobil is arra figyelmeztet, hogy a békés célokat szolgáló technika szintén rejt veszélyt magában. Ez az aggodalom is sürgeti a fegyverkezési egyensúly megtartását. A Politikai Bizottság tagja utalt arra, hogy a Szovjetunió hányszor mentette meg az emberiséget a végveszélytől: emlékeztetett a nagy októberi szocialista forradalomra, amely új utat nyitott az emberiség számára; másodszor a fasizmus megsemmisítésével bizonyította világtörténelmi szerepét; s elévülhetetlen a jelentősége abban, hogy megtörte az atom monopóliumát; a fegyverkezési egyensúly megteremtésével megakadályozta egy újabb’ világháború kitörését. A Szovjetuniónak nem érdeke, hogy a másik fél bizonytalannak érezze magát. S napjainkban nem azért harcol, hogy hol, mennyi nukleáris fegyvert halmozzanak fel, hanem azért, hogy egyetlen ilyen fegyver se forduljon szembe az emberiséggel! Ennek megvalósítása napjainkban még nem realitás, de előbb-utóbb ennek a humán törekvésnek győznie kell. Gyermekeink, unokáink épségét, egészségét védjük akkor is, amikor a környezeti ártalmak ellen harcolunk: a levegő, a víz tisztaságáért, és küzdünk azért, hogy a világon ne nőjön az éhezők száma. A világnak azért kellene versengenie, ki tud többet adni, ki tud többet tenni az egyes emberért, az egész emberiségért. Aczél György elemezte, miként vívta ki hazánk nemzetközi tekintélyét, jó hírét a világban. Akkor is, ha ma gondokkal küzdünk, s gazdasági nehézségeink lépésváltásra kényszerítenek bennünket. A történelem nem ad hosszú időt arra — mondotta az előadó —, hogy felzárkózzunk a világ élmezőnyéhez. Nem tűri az elkényelmesedést, a közönyt, a megszokotthoz való makacs ragaszkodást. Meg kell felelnünk a világ kihívásának. Részletesen szólott a Politikai Bizottság tagja azokról a történelmi sikerekről, amelyeket harminc év alatt értünk el. Felvillantott egy-egy állomást: az ipar megteremtését, a termelőszövetkezetek megszervezését, a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtését, amely a fejletteb ipar kialakításának is feltétele volt. Felszámoltuk a kulturális elmaradottságot, mely olyannyira jellemezte valaha hazánkat. Három évtized alatt egzisztenciális biztonságot teremtettünk. Ma nem beszélhetnénk reformról, megújulásról, ha nem lett volna a sikeres harminc év. Hogyan tudjuk leküzdeni hátrányunkat? — tette fel a szónoki kérdést az előadó. A nemzetünkben meglévő energiánkkal jobban kell gazdálkodnunk. Változtatnunk kell egész magatartásunkon. Gazdag országok sem engedhetnék meg maguknak azt a pazarlást, amit mi eltűrünk szellemi értékeinkkel, munkaerőtartalékunkkal, anyaggal, energiával ■— mindennel. Francia- országi példát említett Aczél György, ahol egy lakásban hét külön óra mérte az energiafogyasztást — nálunk még a tüzelő-energiával is úgy bánunk, hogy egyik helyen fáznak, a másik helyen az utcát fűtik a nyitott ablakokból. Az NSZK-ban már 1973-ban drasztikus intézkedéseket hoztak az energiagazdálkodásra, rögtön az olajár robbanásakor ... Mi mindig későn ébredünk. Nem tudunk egyetlen olyan területet sem említeni, ahol ne érnénk tetten a pazarlást. Történelmi példák sorát említette a szónok, annak bizonyítására, hogy eleink mindig a végveszély órájában érezték, hogy eljött a cselekvés ideje. Először érjük meg, hogy a sikerek elérése után mozgósítunk a változtatás szükségességére. Nem hisztériára, pánikra van szükség, hanem a helyzet pontos ismeretére. felkészültségre, és saját céljaink reális meghatározására. Bármerre járt az utóbbi időben Aczél György, mindenütt megkérdezte, hány emberrel tudnának kevesebbet alkalmazni. Általában mindenütt azt válaszolták: 30—40 százalékot tudnának nélkülözni. Azok sem arra gondoltak, hogy munkanélküliséget kellene teremteni —, de arra igen: a szükséges ágazatokban helyezkedjenek el azok, akik ma kapun belül nem találnak munkát. Sok kiváló közgazdászunk van, de nekünk olyanokra van szükségünk, akik tudják, miként szervezzük meg jobban a termelést. Utalt a Humánoltó Intézetben hallottakra: a bécsi hasonló intézetben 30—40 százalékkal kevesebb emberrel töltik be ugyanazt a hivatást. Sok-sok munkaterületet sorolt fel Aczél György annak bizonyítására, mennyivel érhetnénk el nagyobb sikereket, anélkül, hogy beruháznánk, nagyobb pénzt fordítanánk a termelés fejlesztésére. Csupán a meglévővel kellene ésszerűbben, felelősebben bánni. Jó néhány üzem bizonyította már be, hogy képes világ- színvonalon dolgozni, de számukat meg kellene azonnal tizszerezni, hogy versenyképes áruinkkal, kulturáltabb csomagolásunkkal meghódítsuk a nemzetközi piacot. Megengedhetetlen az a pontatlanság, késedelmeskedés, rossz kooperáció, kevés nyelvtudás —, ami mind kérdésessé teszi helyünket a világpiacon. Lenint idézte a vendég, aki azt mondotta: Nehezebb számolni megtanulni, mint a barikádokon harcolni! Hány olyan elvtársunk volt az illegalitásban, aki hősként harcolt, de a békés építőmunkában nem lelte a helyét. Eljött ma is az idő, hogy sok olyan vezetőtől kell búcsút venni, aki eddig helytállt, de a ma szavát már nem érti. Olyan vezetőkre van szüksége hazánknak, akik képesek alkotó közösségeket teremteni, s megbecsülni a kezdeményezőket. Ne az alacsony értékű munkának legyen becsülete, hanem a közösséget, az egyént jól szolgáló, a nemzet érdekét szem előtt tartó munkának legyen rangja. Az élet Elhunyt Brutyó János Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Bru- tyó János elvtárs, a munkás- mozgalom kiemelkedő személyisége, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának nyugalmazott elnöke, a Szakszervezetek Országos Tanácsának tagja, országgyűlési képviselő, január 10-én, hosz- szan tartó betegség után elhunyt. Brutyó János temetése január 19-én, hétfőn 11 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai,' volt munkatársai 10.30 órától róhatják le kegyeletüket a Mező Imre úti temető fedett díszravatalozójában. Brutyó János 1911. november 20-án született Makón. 12 éves korától mezőgazda- sági napszámosként dolgozott. 18 esztendősen kitanulta az ács szakmát. 1932-ben Budapestre került és építőmunkásként dolgozott. 1933-ban belépett az építőipari szakszervezetbe, amelyben rövidesen az ács szakosztály vezetőségi tagja lett. Egy évvel később I—Papp Lajos és Birkás Imre elvtársakon keresztül — kapcsolatba került az illegális párttal: egyik szervezője volt az 1935-ös építőmunkássztrájknak, majd 1936-ban beválasztották a MÉMOSZ központi vezetőségének választmányába. A felszabadulás után részt vett Csillaghegyen a Kommunista Párt szervezésében, majd ennek titkára lett. 1946- tól — két hónapos pártiskola elvégzése után — a szentAz MSZMP Központi Bizottsága, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, az Országgyűlés endrel járás párttitkáraként tevékenykedett. 1947-től a párt szervezési osztályán dolgozott. 1950 márciusától a MÉMOSZ főtitkárhelyettesí tisztét töltötte be, ezután 1951 februárjától 1955 májusáig építésügyi miniszterhelyettes volt. 1955 májusától az Építők Szakszervezetének elnöke, majd főtitkára volt. 1959-tőí 1965- ig a SZOT főtitkára. 1966- ig elnöke volt. Az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöki tisztét, a* MSZMP IX. kongrésszusán történt megválasztásától, 1966- tói 1982-ig, nyugdíjazásáig töltötte be. Az MSZMP Központi Bizottságának 1957—66 között majd 1985-től haláláig volt tagja. 1958-tól országgyűlési képviselőnek választották. 1961-ben tagja lett a Szakszervezeti Világszövetség főtanácsának. Egy évvel ezután a kormány kinevezte az Állami Kossuth-díj Bizottság elnökévé. minden területén szükséges változtatnunk. Szólt Aczél György arról is, milyen nagy szükség van a kulturáltabb magatartás kialakítására, a kulturált életmód megteremtésére. Ezek a gondolkodó, cselekvő emberek demokratikus körülmények között alakulnak, ezért is fontos a demokrácia megteremtése, fejlesztése mindenütt. A demokrácia nem önmagáért a demokráciáért kell, hanem azért, hogy mindenki a nyilvánosság előtt méressen meg és bizonyítsa, ki tudja-e állni a nehéz próbát. Felemlített a Politikai Bizottság tagja több olyan negatív jelenséget, amely ellen harcolnunk kell. így például hadat kell üzenni az elterjedt durvaságnak, bürokráciának. hatalmaskodásnak. A családon belül is meg kell teremteni a munka becsületét. Mi sok rosszat örökítettünk át a múltból — ezektől kell megszabadulnunk és a szocialista ember típusát kialakítanunk. Sok kiváló ember él hazánkban. Ezrével, tíz- és százezrével dolgoznak közöttünk, csak nem szabadna akadályokat gördíteni érvényesülésük elé. Olyan helyzetre van szükség, hogy ne legyen örömtelen sehol a munka, ne legyen olyan munkahely, ahol a dolgozók ne tudnák, mit miért csinálnak. Aczél György szónoki emelvényéről szembeszállt a félműveltekkel, mondván, a félműveltség a műveltség zsákutcája és nem a műveltség fele. S a kultúra nem egyenlő a magas műveltséggel, hanem az egész életmód kérdése. Ki mindenkinek van e változtatásban szerepe? Hogyan lehet ' s ' 11 egységes cselekvéssé változtatni azt az aggodalmat, amit mindenki érez a jövőbe tekintve? Hogyan győzhet az igényesség, a szellemi és a fizikai érték a cinizmus, a közöny, a henyeség fölött? Az ország a történelem legnagyobb lehetősége előtt áll — fejtette ki a Politikai Bizottság tagja. Olyan lehetőség előtt, amikor újra felértékelődhet munkánk. Előbb- utóbb a világ számára tűrhetetlenné válik, hogy a világ nagy része éhezzen, alultáplált legyen... a világ élelmezésében nekünk nagy szerepünk lesz, lehet, de az igényekhez igazodni kell. Vannak, akik azt mondják, alagútba jutottunk, de mi látjuk a világosságot az alagút végén; mielőbb elérjük, ha a nagy- és kisüzemek egyaránt érzik felelősségüket, látják a teendők között saját szerepüket és nem várnak a cselekvéssel. Magyarországon nagyon mélyről indultunk és magasra emelkedtünk. Most bármily nehéz, de lépnünk kell. Harminc éven át kísérleteztünk, hogy megtaláljuk a leghelyesebb utat. akkor, amikor más nem ezt az ösvényt járta. Most a Szovjetunió, de Kína is keresi a reform útját. Most nem érezzük, hogy mesz- sziről látnak bennünket. Barátaink és elleneink is figyelnek bennünket. Ez is segít minket abban, hogy a történelem diktálta lépéseket mielőbb megtegyük. Megvan az egyes emberben, a közösségben az a képesség, hogy köny- nyebbé, szebbé és szocialista emberekhez méltóbbá váljék életünk — fejezte be Aczél György előadását. Balázs — Sági
