Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-08 / 288. szám

1986. DECEMBER 8., HÉTFŐ Karácsonyig kanyarognak az omnibiszck Bronzvasárnap nem volt telt ház Fázósan, dideregve szapo- rázza lépteit a ködbe burkolt maglódi utcákon, kit vasárnap reggel is dolog hajt. A tél már javában mutogatja erejét, haj­nali dértől fehérlenek a fák, kőkeményre fagyott a föld. Pi­ros kabátos fiatalasszony bak­tat két gyermekével az úton, ismerősök láttán megáll egy pillanatra: — Pestre igyekszünk, Miku­lás-ünnepségre, csak azt nem tudom még, hogyan jutunk oda. — Menjenek az omnibusz­járattal — ajánlja a falubeli. Hát az meg miféle? — csodálkozik el a fiatalasszony, Szemes Péterné kórházi asz- szisztens. — Nem olvasta? Pedig ki van plakátolva mindenütt: be­vásárlójárat a kispesti áruház­ba. — Hát ez pont jó lesz, leg­alább beugrunk oda is. — És megnézzük a terepjá­ró biciklit, ugye, anyu? —kap az Ötleten a 11 éves Vilmos. — Megígérted karácsonyra. — Jó, jó — csitítgatja any­ja, miközben az ABC-nél levő megállóba terelgeti követe­lődző fiát és Mónika lányát. Háztól házig Két egyformán öltözött asz- szonyka várakozik már ott, tü­relmetlenül toporogva. — Nem testvérek vagyunk, hanem sógornők — mutatko­zik be Szever Györgyné. — Hirdetésből értesültünk a já­ratról, tegnap elláttuk a csa­ládot... — ... úgyhogy ma szabadok vagyunk — folytatja Szever Pálné. Közben motorzúgás hallat­szik, s a ködből kiválik autó­buszunk. Herke István sofőr a kevés felszállót látva sóhajt egyet. — Hát, úgy látszik, ma sem lesz ■4%&VSs& Typiftsze­-csőről ’ még., egyedül indultam wtii) vkoiti , Mi voltunk az első fecs­kék* csodálkoztunk is nagyon Sülysápon, amikor megláttuk az üres buszt — jegyzi meg Oláh István, aki feleségével kelt útra. — Pedig mennyivel kényel­mesebb így utazni, nem kell a távolságira várni vagy vo­nattal bumlizni — 'szól hátra a mendei Fáskerti Mihályné. — Ügy, úgy — bólogat szom- ss idasszonya, Kriskó Ferenc- n&. — így legalább megveszem mind a négy gyereknek a fa alá valót. Fi'íIM, leaicrzdsnk Vecsásen újabb felszállóval gazdagodunk, ő azonban, mint kiderül, nem' vásárolni igyek­szik. — Jó napot kívánok, és jó vásárlást — köszönt bennün­ket Jóó Ferenc, a Volánbusz monori ti vmigazgatóságának forgalmi osztályvezetője, majd tájékoztató kártyát oszt szét. — Ezen a vonalon én vállal­tam az utaskísérő szerepét. Kilenc vendég, rekordlétszám, a múlt héten ennyien sem vol­tak — jegyzi meg keserűen. — Vajon mennyien lehetnek a többi járaton? \ »'Vi r Stafírung kell a menyasszonynak — ágyneműk között válo­gat Rizmajer Jánosné és Klemcnc Mihályné. Sajnos, még ennnél is keve­sebben. Nem sokkal a mi bu­szunk után érkeznek meg a táborfalviak. — Sürgettem a lányom reg­gel, féltem, hogy nem férünk fel, aztán csak mi voltunk ket­ten — mondja Rizmajer Já­nosáé. — Sokszor volt már itt, ismeri a járást. Irány a lakás­textilosztály, adja ki az uta­sítást lányának, Klemenc Mi- hálynénák. Eljegyzést tart ka­rácsonykor az unoka, kell ne­ki az ágynemű — hozakodik elő kívánságával a nagymama és Hermann Jenőné eladó máris rakja a pultra a kért portékát. A nagy tömegben alig talál­ni meg a Pest megyeieket. Ju­hász József né Mikebudán szállt fel a nagykőrösi járatra. — Elemes villamost kapnak az 'üfidklkl1<VHtís?tí‘ädtam oda a sofőrnek, hogy a buszra vi­.g&oSomWo aa-noa-ji _ 3! n, A sógornőkkel az ajándék­osztályon találkoztunk ismét, ök még nem döntöttek, de Kriskónénak és szomszédasz- szonyának már tele a szatyra. — Találtunk télikabátot, csizmát, kirakós játékot. — Én is pont azt a télika­bátot néztem ki magamnak — csatlakozik hozzánk a Kocsér­ról érkezett Király Istvánná —, nem baj, majd keresek va­lami mást. Újra eljövünk — Négy járat és összesen 13 utas, o ceglédi buszra sen­ki sem szállt fel — gondol­kodik el dr. Vásárhelyi Alfréd, az áruház igazgatója. — Pedig nagyon jónak tartottuk az ak­ciót. Hogy is szokták monda­ni: ha tíz ötlet közül kettő be­jön, az már jó arány — tár­ja szét karját. — Reménykedünk, hátha megjön a vásárlási kedv az ezüst- és aranyvasárnapra — vélekedik Joó Ferenc. _ Lassan délfelé jár az idő, Mariczkyné Gáspár Erzsébet, az áruház propagandistája már készíti a zsákbamacskát, borítékba apró ajándékot az omnibusz utasa inak.- Van, aki hanglemezt nyer, van, aki ßösztert. Ü5 hárman w miveli 1500 forintnál többet vásárol­tak — ingyen utaztak ezen a napon. Indulnak a buszhoz az áru­házba kirándulók. Előkerül a piros kabátos fiatalasszony is. — Megjártuk a Télapó-ün­nepséget, és még vásárlásra is volt időnk. A jövő heten újra eljövünk. Olyan jól sikerült ez a vasárnap. Tóth Andrea Befejeződött a MOSZ IX. köldsttgyllise Mérföldkő a szervezet életében Szombaton reggel az országos választmány jelentésének meg­vitatásával folytatódott a lit ŐSZ IX. országos küldött - gyűlésének munkája. Az el­nökségben foglalt helyet ná­polyi László ipari miniszter, Somogyi László építésügyi és város.ejlesztesi miniszter, Tóth László közlekedési miniszté­riumi államtitkár, valamint a párt-, a társadalmi és az ér­dekképviseleti szervezetek több vezetője. Az elnökség tagjai sorában köszöntötték, mint a szervezet alapító tagját, Feig! László ráckevei víz-, gáz- és központifutés-szerelöt és a leg­fiatalabb tagtársat, Lakati Pé­ter váci teherfuvarozót. A két és félnapos tanácsko­záson összesen 39 küldött és öt meghívott vendég szólalt fel, nyolcán írásban adták be Hozzászólásukat. A legtöbben a kisiparra háruló adó- és tár­sadalombiztosítási térkénről, a kistelepüléseken dolgozó ipa­rosok helyzetéről, valamint a műhelyek műszaki színvonalá­ról szóltak. Drágán jutnak hozzá a szükséges gépekhez, anyagokhoz, vagyis az állami szektorokhoz viszonyítva indo­kolatlan esélyegyenlőtlenség­gel kell megküzdeniük. Az ér­dekképviseleti, érdekvédelmi munkával kapcsolatban a kül­döttek kérték: a kisiparosokat érintő jogszabályok alkotásakor a KIOSZ képviselőit már az előkészítő munkába is von­ják be. Elhangzott, hogy — Dár ez a szervezet jogosult a gazdasági munkaközösségek érdekképviseletének védelmé­re is — a gmk-k nem érzik magukénak a szervezetet. Csak szaktudással Pest megye 29 küldötte kö­zül szombaton Urbánné Fe- rencz Júlia váci fényképész mondta el véleményét. Töb­bek között azt, hogy csökkent a mestervizsgához kötött szak­mák száma. E rendelkezéssel lehetőség adatott olyanok szá­mára is, akik a gyors meg­gazdagodás reményében vál­tottak Ipán. 'Kcímjtatott ar­ra is, hogy a múhelybcreic, aíi^ágárálr,'" közterhek emel­kednek, a beszerzésekkor fi­zetendő csúszópénzek úgy­szintén, mindezt pedig nem lehet a végtelenségig átháríta­ni a lakosságra. Farkas Gyula budakeszi tv­szerelő az országos választmá­nyi munka hiányosságait fe­szegette. E testület tagjaként szólt arról, hogy túl sok na­pirendi téma kerüit megtár­,,Zsákbamacskát” kap minden Pest megyei uta3. Erre! olvastam Álmodozó, gyötört asszonyok I sauráról annyit tudok, amennyit hal­lottam róla. Látni mégis láttam egy- szer-kétszer, amikor csúszott a műsor, a következőre várva kapcsoltam be a ké­szüléket, s néhány percig még ő volt a színen. Tudom, kiről beszéltek heteken keresztül. A Rabszolgasorsról kritikát sem olvastam volna, ha az a két szerző nem ír róla, akinek minden cikkét elolvasom. A két szerző váltakozva számol be a tévé­ben látottakról lapjában. Az egyik héten ez, a másik héten az. A nagy sorozat be­fejeztével egyikük számvetést készített. Valahogy így: a váltótárs környezetében munkaszervezési szakemberek élnek, azok arra figyeltek föl, hogy a filmbeli rabszol­gák nem dolgoznak semmit. Saját környe­zetében viszont meseszervezési szakembe­rek élnek, akik dramaturgiai baklövések­re figyeltek fel,- mégis nagy élvezettel néz­ték a sorozatot. Az én környezetemben semmiféle szer­vezők nem élnek, hanem mindenféle fog­lalkozású, korú férfiak és nők. Beszélni kizárólag nők beszéltek Isauráról Mivel nem néztem a filmet, követhetetlen volt a beszéd fonala, gyakran emlegettek neve­ket, mi történt a viselőjükkel, mi várható körülötte. Akkor kezdtem figyelni, amikor először hallottam ezeket a szavakat: az nem lehet. Az nem lehet, hogy az a piszok ne pusztuljon el, az nem lehet, hogy az a jóságos ember húzza a rövidebbet, s leg­főképpen az nem lehet, hogy Isaura ne evezzen a boldogság révébe. Az nem lehet, mondta sok évvel ezelőtt kukoricakapálás közben egyik munkatár­sam édesanyja. Akkoriban a műhelyben nagy téma volt a hit. Van-e Isten, vagy nincs Isten? Egyik nap azt mondja a mun­katársam, öregem, tegnap a mamámmal a vallásról beszélgettünk. Kapálás közben megálltunk, kiegyenesíteni derekunkat, s elkezdtünk beszélgetni. Azt mondta a ma­mám, az nem lehet, hogy csak ezért él­jünk. Csak a munka, a munka, a szenve­dés, a gyötrelem, a betegség, a háború, s a végén a halál. Ezért hiszi az én mamám, összegezte barátom, hogy ott, a túlvilágon minden gyötrelemért kárpótolva lesnünk. Az én környezetemben sok negyven- hatvan év közötti meggyötört asszony él. Elváltak, válófélben lévők, látszatbékében szenvedők. A férj iszik, egyiküket, mási­kukat néha meg is verik. A gyerekek is szívják az erejüket, nem tanulnak, csava­rognak, szófogadatlanok. Az idősebb asz- szonyok annyiféle gyógyszert szednek, hogy olykor össze is keverik. Mindig fáj valamijük, az se jó nekik, ha meleg van, az se, ha hideg, árt a napsütés, s megszen­vedik a borongós napokat, Ezek a meggyö­tört asszonyok nézték esténként a Rab­szolgasors történéseit. Utána álmodoztak. Feledve magányt, iszákos, verekedős fér­jet, rakoncátlankodó gyereket, unokát, mindennapi rohanást,, emelkedő árakat, izmot, zsigereket szikkasztó munkát. És Isauráról beszélgettek. Érte aggódva, neki szurkolva mindig önmagukról szóltak. Mintha még lehetne szép szerelmük, jö­hetne még valaki, mintha még minden helyrerázódhatna, nem a túlvilágon, ha­nem itt, ezen a földön. N éztem ezeket a könyörtelenül, a dur­vaságig, a közönségességig realista asszonyokat, akik minden élettörténést a nevén nevezek, a valóságos szerelemben, a férfi és nő között megeshető dolgokat éppúgy, mint a gyermekszülés és -nevelés mozzanatait, amint elmerülve Isaura ka­landjaiban haragosan mondogatják, hogy az nem lehet. Pedig tudják, nagyon is tud­ják, hogy lehet. Itt, ezen a földön minden lehet. Néha még a jó is. Kör Pál Harcosabb képviseletet Molnár József, a KIOSZ országos elnöke megválasz­tása után az elsők között a Pest Megyei Hírlapnak nyilatkozott. © A vita összefoglalójá­ban ön mérföldkőnek mi­nősítette a IX. országos küldöttgyűlést, mert a szer­vezet életében megújulás várható. A tanácskozás után milyen konkrét elkép­zelései vannak? — A VII. ötéves tervben — kapcsolódva az iparfej­lesztési programhoz — a kisipari tevékenység továb­bi dinamikus növekedése várható mind a lakossági szolgáltatásokban, mind az árutermelői tevékenység­ben. Létrejöttek együttmű­ködési megállapodások és — mint elhangzott — az illetékes szakminisztériu­mok a jövőben is számíta­nak a KIOSZ javaslataira. Ezekkel olyan feltételeket akarunk teremteni a kis­iparosoknak, amelyekkel nem indulnak hátrányos starthelyről a gazdasági versenyben. Fontos, hogy a tagság bízzon a KIOSZ- ban, ehhez azonban javíta­nunk kell érdekképviseleti, érdekvédelmi munkánk ed­gyalásra, ám az érdemi mun­kára az idő hiánya miatt sok­szor nem volt lehetőség. Töb­ben rendszeresen hiányoztak, vagy passzívan viselkedtek a megbeszéléseken, s ezért sen­ki sem emelt szót. f.'ir.íszteri vélemények A vitában felszólalt Somo­gyi László építésügyi és város- fejlesztési miniszter, aki szor­galmazta azt a törekvést, hogy az állami és szövetkezeti szek­tor mellétt*1*—^ egyéni3-- ver­senyfeltételekkel — vállalkoz­zon a kisipar is kulcsrakész építésekre, mert csak így zár­hatók ki a kontárok. Hangsú­lyozta, hogy a biztosított és kedvező anyagvásárlási felté­telek mellett a jövőben az igé­nyekkel összhangban bővül a gépkölcsönző hálózat. Kapolyi László ipari mi­niszter kijelentette: a kisipa­rosok tevékenysége a külön­böző szolgáltatásokban a jö­vőben is meghatározó lesz, de szerepének a teljes ipari te­vékenységben jelentősen fej­lődnie kell. A kisipar felada­tainak csak úgy tud eleget tenni, ha a hagyományos mű­ködési formák mellett új tí- pusúakat is kialakít, bővíti a szolgáltatóházak, a műhely­sorok, a munkafelvevőhelyek és a munkaszervező irodák számát. A szabályozók olyan továbbfejlesztése is indokolt — mondotta a miniszter —, amelyek eredményeként javul a kisiparosok helyzete. Tevé­kenységükhöz elengedhetetlen, hogy kevesebb gondot okoz­zon az anyag- és alkatrész- ellátás, a műszaki színvonal emelése. Tóth László közlekedési mi­nisztériumi államtitkár támo­gatta azt a javaslatot, amely szerint szervezetten szükséges segíteni a személyszállító kis­iparosok gépjárműbeszerzé­sét. digi gyakorlatán. El akar­juk érni, hogy a ránk vo­natkozó állami döntések meghozatala előtt, már aa előkészítő .munkába von­ják be szervezetünkét, mert ez a demokratizmus alap­ja. @ Az újonnan megvá­lasztott országos testületek­ben számos Pest megyei kisiparos kapott funkciót, s ezzel feladatot és felelős­séget is. Milyennek Ítéli az eddigi munkájukat és mit vár tőlük? — Munkájuk, összefogá­suk példaként állítható az egész ország tagsága elé. A mindennapokban a szol­gáltatásban és az áruter­melésben is jót megállják helyüket. Azt várom tőlük, hogy az eddigieknél is har­cosabban képviseljék terü­letük kisiparosainak érde­keit. Aki nem így tesz, azt az írott betű szellemében hívják vissza megbízatásá­ból. Várom, hogy észrevé­teleikkel, javaslataikkal já­ruljanak hozzá ahhoz, hogy az országos választmány az irányítás centruma, az or­szágos vezetőség pedig a végrehajtó szervezet le­gyen, mert ez eddig sajnos fordítva volt. Vasárnap Fischer Pálnak, a szerkesztőbizottság elnöké­nek jelentése után Molnár Jó­zsef, a KIOSZ elnöke össze­gezte a vitát. Ezt követően a küldöttgyűlés egyhangúlag el­fogadta a beszámolót és állás- foglalásban rögzítette a kis­iparosok és a választmány fel­adatait a következő öt évre. Ezek között az árutermelés­ben szükségesnek tartják a* exportot növelő, az importot helyettesítő, a hiánycikkek kö­rét csökkentő, a hazai áruvá- Imztékot - bővítő -és üa háttér­ipari termékek gyártásának fokozását. A szolgáltatásban a jövőben is meghatározó ami­nőség javítása. Pest megyét képviselik A küldöttek ezután zárt ülé­sen választották meg a 75 ta­gú országos választmányt, amelyben kilencen Pest me­gyeiek: Erdélyi Csaba érdi kárpitos, Farkas Gyula buda­keszi tv-szerelő, Feigl László ráckevei víz-, gáz- és közpon­tifűtés-szerelő, Gaál Györgyné szigetszentmiklósi fodrász, Szikriszt József szentendrei kőműves, Urbánné Ferencz Jú­lia váci fényképész, Bihari István dunaharaszti kőműves, Skribek Pál vecsési lakatos és dr. Laubert Miksáné, az or­szágos központ szervezési és személyzeti főosztályvezetője, aki Pest megyei képviseletet lát el az országos választ­mányban. Az országos választ­mány tagjai sorából választot­ták a 11 fős országos vezető­séget, amelynek elnöke ismét Molnár József lett. Elnökhe­lyettesek: Molnár György és Fischer Pál. A 11 tagú fel­ügyelő bizottság elnökéül Von­nák Sándor nagykátai ácsot választották. Az öttagú fe­gyelmi bizottságban kapott helyet Farkas Gyula budake­szi tv-szerelő. Fazekas Eszter Budaörsi mesterek ajándéka Emlékezetes Mikulás-ünnep­ségről gondoskodott a batto- nyai SOS gyermekfalu 33 la­kójának a KIOSZ budaörsi alapszervezete; segítségükkel három napig ismerkedtek a fővárossal és környékével. Az ötlet Neumann Tibor mű­anyag-feldolgozó kisiparostól származott, aki hét társával összefogva különféle játékokat gyártott a gyerekeknek. Lelke­sedésükön felbuzdulva négy női szabó is munkához látott. S amikor elkészült a százezer forint értékű ajándék, a többi kisiparos sem akart kimarad­ni az akcióból, összeadták a pénzt két pingpongasztalra meg a háromnapos vendéges­kedésre. Budaörsön, szombaton az új KlÖSZ-székházban volt a Mi­kulás-ünnepség, Komáromi Tamás teherfuvarozó vállalta a Télapó-szerepet. Itt adta át az ajándékokat Zsom Lajos faluvezetőnek Décsi Endréné, a KIOSZ budaörsi alapszerve­zetének titkára. Az esemény­re éljött dr. Kaposvári Júlia, a Magyar Vöröskereszt főtit­kárhelyettese, a gyermekfalu magyarországi egyesületének elnöke, Kocsányi Ferenc, az egyesület ügyvezető titkára. Szemethy Lászlóné, az MSZMP Budaörs Városi Bi­zottságának titkára és Fehér- váry János budaörsi tanács­elnök.

Next

/
Thumbnails
Contents