Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-08 / 288. szám

1986. DECEMBER 8., HÉTFŐ Módosul a horgászremf a Ráckevei-Duna-ágban A szemetelés is szabálysértés jj Bár néhányan még kimerészkednek a vízpartokra, da* 4 miiszaggató pontyra, szilajul küzdő rablóhalra várva, mégsem állítható, hogy a december a horgászat hó­napja lenne. Ugye hideg van, amit sem a vízisereg, sem annak megtizedelői nem szeretnek. Az előbbiek téli menedéket, megfelelő vermelőhelyet keresnek, az utóbbiak pedig a felszerelések karbantartásával, ter- vczgetéssel múlatják az időt. A baráti beszélgetések témája egyre gyakrabban az: mi várható a következő szezonban? Még inkább az: lesz-e megint áremelés? tot folytatni és csónakból horgászni tilos. — Marad-e sportszerűtlen a háromágú horog? * — Balinólmot lehet hasz­nálni, de csak egyágú horog­gal. Sokan rákaptak a nagy — közöttük 20 dekás — ólom használatára, méghozzá beönt­ve, vagy a horoghoz közel el­helyezve. Mondani sem kell, ez nem sportszerű. A szabály­talankodókat nehéz fülön csíp­ni. Nemegyszer beszakítják, cigarettaparázzsal égetik el a zsinórt, mire a halőr odaér. A tiltás mellett szól az is, hogy védeni kell a halak ép­ségét. A szigetbecsei holtág­ban tartott próba arra enged következtetni, hogy 25—30 hal sérül meg, míg egyet sikerül partra vontatni. Ez megenged­hetetlen. A paraziták hamar megtalálják a sebet, amely azután elf ekéi yesedi'k. Sok horgász találkozik ilyen ha­laikkal. Dráguló üdülőjegy —* Emelkedik-e a területi jegyek ára? — tolmácsoltuk a kérdést Danes Sándornak, a Mohosz Pest megyei intéző­bizottsága mellett működő ráckevei halgazdálkodási bi­zottság titkárának. — A halárak évről évre fo­lyamatosan növekednek, meg­drágítva a telepítéseket. Míg tavaly 50 forint körül volt a ponty kilója, az idén már 10—15 forinttal többért lehe­tett beszerezni. A Ráckevei- SDuna-ágra és mellékvizeire szóló éves területi engedély ára jövőre mégsem változik. Mégpedig azért, mert a vi­zekbe kerülő halak nagy része Kaját nevelésű, s ezért nem vagyunk kitéve a piaci moz­gásoknak. A két hétre érvé­nyes üdülőjegy ára viszont 1500-ról 580 forintra emelke­dik. Ez azokat érinti, akik nem tagjai valamelyik egye­sületnek, mégis szeretnének a szabadságuk idején horgászni. A 80 forintos különbséget az ezekre a jegyekre kivetett adó magyarázza. — Arról is hallani mosta­nában, hogy új horgászrend lép érvénybe a Duma-ág­ban «»» — Nem új — csupán módo­sított. A korábbi egylapos te­rületi engedélyre a helyszűke miatt csak a legszükségesebb tudnivalókat nyomtathattuk. Most nagyobb terjedelemben, bővebb 'információkat aka­runk közölni , és fe.lh ívjuk , a figyelmet a helyi. szabályokra, ismertetjük a kifogható meny- nyiséget és a méreteket. A horgásztársakat tájékoztatjuk például arról, hogy az északi övcsatornán 60, a Duna—Ti- sza-csatornán és a Duna-ág- ban 40 centiméternél kisebb amúrt nem szabad fogni. A pártról pecázók védelmében jövőre a hídpillérek külső szélétől számított 100 méteren belül — eddig 60 méter volt a határ — vontató horgásza­Beküidendő bUéták — Mire kell még figyelnünk a következő szezonban? — Felhívjuk a figyelmet ar­ra is, hogy a méreten aluli megjelölt halakról ne szedjék le a kis bilétákat, mielőtt visszaengedik a vízbe. A mé­retesekről viszont igen, és jut­tassák el hozzánk. Ezért egyébként 50 forint jár. Saj­nos az évente megjelölt 4 ezer halról alig kapunk in­formációt, 50—60 biilótánál több nemigen érkezik vissza. Pedig ezeknek álapjan követ­keztetni lehet a halaik növe­kedésére, .tartózkodására,, ván­dorlására, egészségügyi álla­potára. Újdonságnak mondha­tó az is, hogy szabálysértési követ el, aki szemetel, a kör­nyezetét nem tartja rendiben, vagy megszegi a parkírozási rendet. Aki olyan magatartást tanúsít, amely sérti a hor­gászrendet. Ezt eddig így nem deklaráltuk. — A bővebb tájékoztatással azt is meg akarjuk előzni, hogy a horgászok arra hivat­kozzanak: nem tudják, nem ismerik a szabályokat. Ezután erre nem lesz módjuk. A rész­letes tudnivalókat a napije­gyeken is közöljük. Kirostált halőrök — Az eddigiekből az is ki­derült: a horgászok sem an­gyalok. A halőrök azok? — Felül kellett vizsgálnunk a társadalmi halőri gárda összetételét. A nyilván tartás­ban 331-en szerepeltek, akik közül azonban csak 150-en végeztek értékelhető munkát. A régi, bevált aktívák mellé újakat vontunk be, s most ösz- szesen 225-en kaptak megbí­zást, igazolványt. Január el­sejétől pedig minden korábbi igazolvány érvényét veszti. Ezzel automatikusan kiszorul­nak azok, akik nem odavalók. Közöttük azok is, akik saját érdekeiket védelmezték, előnyhöz akartak jutni mások rovására — a társadalmi szol­gálatra hivatkozva. K. L. A pátyiak pénztárcája bánja Rossz vizű kutak, üres palackok Semmi akadálya, hogy többet rendeljenek az olcsóbbikból — Szomjas? Adhatok ás­ványvizet. Választhat is; a drágábból vagy az olcsóbbik­ból. Maradt még egy kicsi mutatóba az utóbbiból — kí­nál Döme Béla, a pátyi Zsám- béki-medence Tsz pártbizott­ságának titkára. — Hogyhogy? Csak drágát kapni? — Olykor, mint most is — igen. Bosszantja a dolog a falu népét o*0 Bajon van baj ? ... merthogy palackosvíz- ivók lettünk. Én itt születtem, megszoktam a pátyi vizet, de jó hat éve magam sem iszom, nemhogy a vendégeknek kí­nálnám. Csak ásott kútjaink vannak, s a vizük enyhén szólva kifogásolható, A cse­Járólap a padlóra Az álpadlógyártás az Örkényi Építőipari Kisszövetkezet egyik fontos bevétele. A számítógéptermekben alkalmazott magasí­tott padlóra műanyag járólap kerül. A képen ezt ragasztja Se­bes Ferencné és Yendreczki Istvánná. (Vimola Károly felvétele) S zerda este volt, A kisgyerekek már lefeküdtek, a tévében az or­szágos népi hangszervetélkedő elődöntője ment, a kettesen egy doku­mentumfilm Seregélyi Istvánról, a ma­gyar akvarisztika nagy alakjáról. Piri és Tibor kétséggel teli szemmel bámultak egymásra. Hát most mit csi­náljanak. A válópert már megtárgyal­ták töviről hegyire. Straub Jóska, az ügyvédjük jövő hétfőre várta őket megbeszélésre, addig többet nem tud­tak tenni. A botfütyülős-síp szerdehely- szentandrási mestere produkciójánál Tibi automatikusan elindult kikapcsol­ni a készüléket. Aztán eszébe jutott, hogy most már mért ne legyen udva­rias és megkérdezte Pirit: leolthatom? Piri ugyancsak automatikusan vállat rántott, így csend lett. Mármost mit csináljunk? — vetődött fel mindkettő­jükben. Végül is Tibor kimondta: mármost mit csináljunk? Pirinek nyelvén volt, hogy azt válaszolja: veszekedjünk. Újabban azt csinálták, de tévézés után, ami ma füstbe ment. - Megrándította hát a vállát. Tibor rágta szája szélit, majd mégis kimondta, amit gondolt. — Játsszunk csapd le csacsit! Ez a mondat olyan volt, mint a tava­szi szél, mely tudvalévőén vizet áraszt. A csapd le csacsi, a tévékorszak előtt kedvelt esti játszadozásuk, úgy ment végbe, hogy sokat nevettek és a vesztes valami kedveskedéssel tartozott, teszem azt a másikat fültövön csókolta. A vé­gén mindez az ágyban végződött, ahol már csak győzni kellett és lehetett. Ezek után Piri unott hangon kimon­dott „nem bánom”-jának jelentősége volt A büntetések ugyan enyhék vo*lt- tak, kézcsók, eimpahuzogatas, de a vé­ge hagyományosnak bizonyult. Piri ugyan kijelentette, miszerint az egyedi esetnek tekintendő, egyebekben marad a válás és Tibor ezf helyeselte. Másnap is, amikor a Derék sámán című kongói vígjáték volt főműsbrban, de át lehetett kapcsolni a kettesre is, ahol az antik Róma világát bemutató filmsorozat 4/13 része ment, inkább lecsapták a csacsit. Pénteken költők voltak vendég­ségben, szombaton egy angol vígjáték ment, amelyben a háttérközönség har­sányan, bár csak bevágással megérthe­tő indokkal röhögött, de ők csapták a csacsit és vasárnap Piri már nem be­szélt kivételről, hanem felhívták Straub Jóskát, hogy a megbeszélés válásügy­ben nem aktuális. Ugyanezeken a napokon Kovácsék- nál is változás történt. Kovács apuka a különmunkából holtfáradtan tért ha­za, de a népi hangszervetélkedő, mint program még idegesebbé tette. Oda­szólt tizenöt éves fiának, Ferikének, hogy: nem ülnél le velem egy sakkpar­tira? A gyerek nagyot nézett, hiszen apu sohasem foglalkozott vele sem, Hú- gival sem — ezért is volt felbomlóban a család. A parti két bástyaelőnnyel létrejött. Hugi nézte, majd megkérdez­te: apu, dámázni nem tudsz? Nem tu­dott, de hamar megtanulta. Kovács anyuka csak bámult, hiszen Kovács mindkét gyerekkel foglalkozott, még­hozzá addig, amíg a gyerekek is elmu­lasztották a zinoberstadti slágerfeszti­vált emiatt. „Uncsi” — mondta Húgi, inkább dámázom. öcsi meg revansra várt, mert kevésnek bizonyult az imént a két bástyaelőny. Csütörtökön négyes­ben elmentek egy halászlévacsorára, Pénteken csak úgy sétáltak, nézték a kirakatokat és a város fényeit. Szomba­ton mindnyájan kölcsönösen csókkal kívántak egymásnak jó éjszakát. „így szeretlek” — mondta Kovácsné és fér­je megsimogatta a haját. Vágóék felhívták Bíróékat. Hogy rég jöttek már össze, jó lenne egy kis ba­ráti duma. Bíróék kocsiba pattantak, Vágóné meleg szendvicseket csinált és éjfélig cseréltek híreket, bevásárlási tippeket és véleményeket közérdekű problémákról. Biszticsányiék is felhív­ták Tokodiékat és két év szünet után újra összeállt a römiparti. A Hazafias Népfront XXXI. kerületi szervezetének értekezletén Harmos Ju­dit bírónő volt az élső, aki nyilvánosan általános értékelő megjegyzést tett: „Az utóbbi időben — hangoztatta — meg­szűnt a válási eljárások növekedése, sőt némi csökkenés tapasztalható. Ez ked­vező irányzat.” De azután a legkülön­bözőbb gyülekezetekben a legkülönbö­zőbb felszólalások utaltak az új jelen­ségekre. „Nálunk, a rákospalotai lakó­telepen — mondotta Hubák Jenő ház­tömbbizalmi — az elidegenedés szűnő­ben van. Legújabban lakóvetélkedőt rendeztünk régi mesék ismeretéből és a nyertesek közül többen össztelepi me- sefaszerepet vállaltak.” Dr. Juszt Hu­gó a szülészet helyzetéről szólván azt mondotta, hogy fel kell figyelni az álla­potos asszonyok növekvő számára, ami előrevetíti újabb egészségügyi beruhá­zások szükségességét és ezért javasol­ná is a teho felhasználásának bizonyos átcsoportosítását. A legátfogóbb értékelést azonban a fiatal képviselőnő. Juhász Eszter adta parlamenti felszólalásában. — A tévé műsorpolitikája számos te­rületen kedvező változásokat hozott. Kiválóan és valóságosan szolgálja csa­ládpolitikai célkitűzéseinket: csökkenő­ben a válások száma, növekvőben a népszaporulaté. A z emberi kapcsolatok romlása, sőt elidegenedéssé íajulása, mint ten­dencia, megfordult. Ha úgy tetszik, ami régen volt, az lett az új. Melléke­sen a villanyszámlák csökkenése a ma­gánháztartásokat, az energiatakarékos­ság a népgazdaságot némileg teher­mentesíti. Csak a nyugdíjas korosztály­ban okozott némi elégedetlenséget, ami időszerűvé teszi egy-egy közületi stúdió nyugdíjasadásainak megszervezését. csemők itt ingyen kapják a palackozott vizet. A felnőttek meg a boltban veszik. Azaz vennék, ha lenne, főzni is. De ez, a legolcsóbb 4 forintos, a Kristály szénsavas ivóvíz most hiánycikk. Drágább akad, de ha egy család meg­úszhatja a dolgot napi 20 fo­rintból, miért költsön har­mincat? S csupán a különbö- zetet szorozva az év napjai­nak számával: 3650 forint. Hát ezért bosszankodunk... Együtt indulunk az Iskola utcai élelmiszerboltba, meg­győződni, van-e az olcsóbbik szénsavas nedűből. Az üzlet­vezető éppen telefonál: — ...hogy van-e vizük? Nincs! Hetek óta csak rendeljük, rendeljük... — Ez a baji telep volt — mondja a bemutatkozás után Tóth Mihály üzletvezető. Majd hozzáteszi: — Négy hónapja vezetem a község legnagyobb forgalmú élelmiszerboltját, de a legtöbb bajom a vízzel van. Kicsi a raktárunk, s csak egyetlen helyről, a Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Válla­lat tatai gyáregységének a te­lepéről, Bajról kapunk 4 fo­rintos vizet. Ezt keresik az emberek. Most nyomban el tudnék adni 70—80 rekesz­szel. Helyette? Üdítő. Rostos meg szénsavas. Levest, pör­költet, főzeléket nem készít­hetnek vele... A másik nagy üzletben, a Rákóczi útiban se sokkal jobb a helyzet: — Ma fogyott el a víz, s ígérik, hogy még ma jön újabb szállítmány a csil­laghegyiből. öt forint 90 fil­lér egy liter, ezt a Pest Me­gyei Pincegazdaság Szentend­rén palackozza — így a veze­tőnő, Gombás Istvánná. — Nálam jó két hete nirics víz, itt áll az udvaron a spk, üres.üyeg,.^p^iuskpJilg. sá^h Szabó Ferencne kiskereskedő. Két hete hiába reklamálom Bajon a megrendelt 100 re­keszt. És ilyen gond évente 5-6 alkalommal adódik. — Ha így megy tovább, lassan rászokom a borra, mert a kútvíz fürödni se jó — teszi hozzá némi malíciával a férj. S az üzleteket járva látjuk az embereket, amint lógó or­ral az üres üvegekkel telt reaeszt, szatyrot cipelik. Mé­száros Sándorné, a helyi is­kola takarítója, a kérdésre — vizet keres-e? — csak ennyit felel: — Vinnék. Ha lenne. Inni nem javallott Milyen is a pátyi kútvíz? Szakszerű információval szol­gál erről dr. Hídvégi Margit, a Pest Megyei Köjál telepü­lés-egészségügyi osztályának felügyelője: — Tizenhét köz­kutat, hét intézeti kutat vizs­gálunk rendszeresen. Mind­egyik talajvízkút, azaz az el­ső vízadó rétegre települt. Egy-két kivételtől eltekintve kémiailag is kifogásolhatók, magas nitrát-, szulfát-, klorid- értéküek, nagy a vezetőké­pességük (ezek a vegyi szeny- nyezettséget mutatják) és né­hány kút visszatérően bakté­riumszennyezett. Tehát a vize nem mindig ivóvíz-minő­ségű, ezért a fogyasztása nem javallott. Hogy mennyire nem, az ki­derül, amikor Szabó Zoltánná, a falu tanácsának elnöke elénk tesz néhány ivóvíz-vizs­gálati adatlapot. Az elemzés 16 számából átlagosan 5-6 van aláhúzva. S a lapok alján ez áll: Az aláhúzottak miatt ivóvízül nem fogadható el. A víz megjavíthatósága nem valószínű. — És nincs a láthatáron megoldás a falu vízkórságá­ra? — A távoli láthatáron van csupán — így a tanácselnök. — A vízműtársulat már meg­alakulhatna, hiszen a belépé­si nyilatkozatot a lakosság kétharmada aláírta. Ám a be­ruházást nem lehet elkezdeni, nincs meg a fedezet. Húsz- huszonkét millió hiányzik még a kezdéshez a ma szük­séges 78 millióból. Ebben a tervidőszakban a falu 12 mil­liót kaphat meg az eredeti­leg tervezett 20 milliós álla­mi támogatásból,, az 9^^ sem adhat többet' 4 milliónál, Az intézmények, a lakosság letették a pénzt az asztalra, s a tanács is csak azért maradt’ ádós a 18 milliójából nyolc­cal, mert úgy gondoltuk: ha: úgysem vághatunk bele, leg­feljebb a következő tervidő­szakban, inkább forgatjuk a pénzt, arra költjük, amire kell és amire lehet. ABC-áru­házra. Ahol vagy lesz ásvány­víz, vagy nem-.». Elvüeg korlátlan Lesz-e vagy sem? S ha akadozik az ellátás, miért? Tudakoljuk meg az illetéke­sektől. Varga Ákos, az ásványvíz vállalat tatai gyáregységének kereskedelmi vezetője: — Ta­valy az első három negyedév­ben 415 ezer, idén 9 hónap alatt 506 ezer liter szénsavas ivóvizet termeltünk. Minden esztendőben igénybejelentést kérünk kereskedelmi part­nereinktől, ennek alapján kö­tünk megállapodást a követ­kező esztendőre. A Buda Kör­nyéki Áfész nem küldött er­re az évre igénybejelentést. A Bicskéi Áfész is csak 22 ezer litert kért, eddig 127 ezer li­tert vett át. Ahhoz, hogy ter­vezni tudjunk, ismernünk kell az igényeket, hiszen 11-féle terméket gyártunk felváltva,, egyetlen gépsorom Ezért for­dulhat elő, hogy egyik vagy másik árunk hiányzik''a te­lepen. Még egy hete sines,- •hogy! Bajoa 1 kifogyott a víz és tegnap délutáni, már -azt gyártottunk. Ügy hiszem, az elkövetkező hónapokban nem lesz hiány. Bár mínusz 8—10 foknál megfagy a szénsavas víz, és amikor felenged, szét­vetheti a palackot A tavalyi tapasztalat alapján gyékény­nyel takarjuk le a szállít­mányokat, így még mínusz 20 foknál sincs gond. — Ami a jövőt illeti: nincs termelési problémánk, , így megtehetjük, hogy a komoly­talan vagy nem létező igény- bejelentések ellenére is nö­veljük a szénsavasivóvíz­termelést. A raktárkapacitá­sunk is elegendő, nyáron pe­dig van elég hely az udvaron. Részünkről nincs akadálya a megnyugtatóbb ellátásnak. Csak az a kérdés, időben megrendelik-e a vizet. — Megrendelik-e? Ezt kér­deztük a Buda Környéki Áfész kereskedelmi osztályve­zetőjétől, Drobni Józseftől. — Keretszerződést kötünk minden évben a vállalattal, de a tényleges igényeket a bolt­vezetők jelzik a baji telepen. Egészen pontosan, a víz cím­szó alatt, annak megjélölése nélkül, hogy milyen vízről van szó a szerződésben, erre az évre 203 ezer litert kötöt­tünk le. A vevőkimutatásunk szerint a legutóbbi negyed­évben 44 940 litert vettek át a boltjaink. Körülbelül egy hó­napja volt Pátyon tanácsülés, ott tudomásom szerint nem volt olyan igény, hogy legyen több alacsonyabb árú szén­savas víz. Az a tapasztala­tom, inkább keresik a vevők az ásványvizet. Egyébként nincs semmi akadálya an­nak, • hogy többet rendeljünk az olcsóbbikból. Az illetékesek válaszai két­ségtelenül megnyugtatóak. S hogy a faluban a kedélyek megnyugszanak-e? Az már a tényeken múlik. Azon, hogy a régi üzletekben s az új ABC-ben lesz-e mindig — legalább a vízmű elkészül­téig — elegendő. Kristály szénsavas, ivóvíz, palackon­ként 4 forintért. Vasvári G. Pál Gombó Pál: C^SaíácliJc'cleíem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents