Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-06 / 287. szám

1986. DECEMBER 8.. SZOMBAT HÉT VÉG! VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉS Szavahihetőségi válság Washingtonban Az USA NA TOszövetségesei aggódnak a SAL T-2 megsértése miatt Ismét veszélyesen felforrósodott a közép-amerikai helyzet 1 Általános PILLANATKÉP A Reagan-kormányzat a hé­ten még jobban belesüllyedt a titkos iráni fegyverszállít­mányok ügyében támadt bot­rány ingoványába. A Fehér Háznak azzal, hogy „kidobta a hajóból” Poindexter nemzet- biztonsági főtanácsadót és North alezredest, láthatólag nem sikerült úrrá lennie a helyzeten. A törvényhozás ve­zetői követelések egész sorát fogalmazták meg. Ezek a kö­vetkezők voltak: 1. Ne Meese igazságügyminiszter vizsgálja ki a történteket, hanem pár­tatlan bíró. 2. Tegyék világos­sá, hogy a kormányzatból ki milyen mértékig felelős és ho­gyan lehet megakadályozni a jövőben azt, hogy az Egye­sült Államok külpolitikájának irányítását kiragadhassák az arra illetékesek kezéből. 3. Reagan elnök menessze Do­nald Regant, 'a Fehér Ház személyi állományának ve­zetőjét és vonja felelősségre a CIA (Központi Hírszerző^ Ügynökség) vezetését is, amely „benne van” a titkos művelet­ben, legalább úgy, hogy e szerv igazgatóhelyettesét fel­menti (George Reedy, aki Johnson elnök idején a Fehér Ház sajtótitkára volt. ezt így fogalmazta meg: „Széles kör­ben kialakult benyomás sze­rint Reagannek az az alap­vető problémája, hogy munka­társi gárdáját nem tartja kézben. Nagytakarítást kell végeznie”.) 4. Január 6-án ül össze az amerikai törvény- hozás rendes körülmények között. A kongresszus egyes vezetői most rendkívüli ülés azonnali összehívását követe­lik. Reagan elnök bár vonakod­va, de egyes követeléseket már teljesített. Így például független vizsgálóbíró kineve­zését. Közben persze igyek­szik manőverezni, hogy a szavahihetőségi válságot mi­nél gyorsabban megszüntesse. A jelek szerint azonban nem sok sikerrel: Poindexter és North némaságot tanúsít az illetékes törvényhozási bizott­ság előtt, s ez természetesen csak felforrósítja a szenvedé­lyeket. Mind nehezebb Donald Regant megtartani hivatalá­ban és megakadályozni a kongresszus még ez évbeli összehívását. A helyzetet jel­lemzi, hogy megszólalt Bush alelnök, aki elismerte, hogy részben tudott a fegyverel­adási műveletről, s azt most már hibának minősítette. De vajon a Reagan-kormányzat oly heves bírálói beérik-e maid ezzel a korlátozott „ön­kritikával”? Világos, hogy ha az Egye­sült Államok kormányzata ily össztűz alá kerül a belpoliti­kai porondon, csak kevés fi­gyelmet fordíthat a világpoli­tikai manőverezésre. Az úgy­nevezett „hat és feles” for­dulóra — ahogyan a fegy­verzetcsökkentési tárgyalások szünetében megkezdett genfi szakértői tanácskozásokat jel­lemezték —, az amerikai de­legáció üreg kézzel érkezett. Felhatalmazása csak arra szól, hogy újra meghallgassa a januárban kezdődő hetedik forduló előtt a szovjet állás­pontot. S ezt nyíltan el is ismerik Washingtonban ... A TÜRELEM NEM VÉGTELEN Szovjet részről eközben újó­lag figyelmeztettek, hogy ja­nuár 1-jén lejár a többször meghosszabbított egyoldalú, Önkéntes atommoratórium határideje. Tekintve, hogy az Egyesült Államok nem haj­landó ehhez csatlakozni, s folytatja nukleáris fegyver­robbantási kísérleteit, Moszk­vában Washington értésére adták: a Szovjetunió türelme nem lehet végtelen. A szov­jet vezetésnek mérlegelnie kell, hogy milyen lépést tesz majd a határidő lejárta után. Mint rámutattak: nem lehet kockáztatni a Szovjetunió biztonsági érdekeit és a má­sik felet előnyhöz juttatni egy olyan kardinális ügyben, amely döntően befolyásolja az erőviszonyok alakulását. Bármi is történik azonban ja­nuár 1-je után, az amerikai kormányzat hosszú vonako­dása a moratóriumhoz való csatlakozáshoz máris elszige­telt helyzetbe juttatta a Rea- gan-kormányzatot a világ közvéleménye előtt. Hiszen adva volt a lehetőség arra, hogy a fegyverkezési verseny befagyasztására megtegyék az első lépést az atomkísérletek kölcsönös szüneteltetésével. Ha ugyanis nem próbálhat­nak ki újabb nukleáris fegy­vereket, ez kétségtelenül visszafogólag hat a tömeg- pusztító rendszerek újabb úgynevezett „nemzedékeinek” kikísérletezésére. A SALT—2 szerződés ame­rikai részről való megszegése még ennél is hevesebb vissz­hangot keltett. Itt már nem­csak a közvélemény elítélő véleményével kell a Reagan- kormányzatnak szembenéznie, hanem az észak-atlanti szövet­séges kormányok nagy része is kinyilvánította egyet nem értését. Különböző hangszere­lésben fejezte ki rosszallását Anglia, Franciaország, Görög­ország, a Benelux-államok, Olaszország. De a lényeg tel­jesen ugyanaz volt az óva­tosabban vagy keményebben megfogalmazott mondatokban: a rejkjavíki munkacsúcs után nem vet jó fényt Washington­ra és nehezíti az esetleges megegyezést a fegyverzet­korlátozásban az, hogy az Egyesült Államok megszeg egy olyan szerződést, amely eddig bizonyos keretek közé szorította a tömegpusztító rendszerek arzenálját. Az csak természetes, hogy szovjet részről közölték: ezen­túl ők sem tarthatnák maguk­ra nézve kötelezőnek a SALT—2 szerződés előírásait. Mindazonáltal mint bejelentet­ték: még feltehető, hogy felül­kerekedik a másik oldalon a józan ész és ezért egyelőre nem lépik túl a szerződést. AMERIKAI KATÓNAK HONDURAS HATÁRÁN Miközben a Reagan-kor­mányzat is elismerte, hogy az iráni fegyvereladásokból szár- mozó haszon egy részét a ni- caraguai „kontráknak” juttát- ták, felforrósodott a közép­amerikai ország határán a helyzet. Tegucigalpai állítás szerint „nicaraguai fegyveres erők a kontrák üldözése köz­ben, két kilométerre törtek be hondurasi területre”. Ma- naguából viszont jelentették: ezek az állítások nem felelnek meg a valóságnak. Annyi vi­szont igaz, hogy a szomszédos Hondurasból ott felfegyverzett és kiképzett nicaraguai ellen­forradalmár csoportok törtek be az országba, s a határ­vidéken heves harcok folynak megsemmisítésükre. Ez sajnos immár meg­szokott híradásnak számít. Az viszont új, hogy managuai közlések amerikai csapatösz- szevonást jeleznek a határ másik oldalán. Amerikai ka­tonaság ugyan már nemegy­szer hajtott végre hadgyakor­latot Hondurasban, a nicara­guai határtól bizonyos távol­ságra. Akkor azonban előzete­sen bejelentették ezeket a műveleteket. Most viszont Washington szinte hisztériku­san cáfolni igyekezett katonái jelenlétét. A szemtanúk azon­ban meghazudtolták a wa­shingtoni kormányzatot. így a Fehér Ház most új verziót tett közzé. Eszerint 100 ame­rikai katonai személy mégis csak ott van egy hondurasi „bázison”,- de ez nem a hatá­ron, hanem attól 30 kilométer távolságra fekszik, s ezek a személyek „kiképző feladato­kat” teljesítenek. E részleges beismerés joggal kelt aggodal­mat, hiszen az iráni fegyver- eladások ügyében adagolt in­formációk joggal kelthetnek bizalmatlanságot a washing­toni kijelentések iránt... Árkus István Phenjan Szovjet küldöttség a KNDK-bcn Magas rangú szovjet katonai küldöttséget fogadott csütörtö­kön Kim ír Szén, a Koreai Munkapárt KB főtitkára, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság államfője. A hírt a KCNA, a KNDK hírügynök­sége jelentette. A KCNA szerint Kim Ír Szén baráti beszélgetést foly­tatott a szovjet küldöttség tagjaival. A delegáció Alekszej Lizicsevnek, a szovjet hadse­reg és haditengerészeti flotta politikai főcsoportfőnökének vezetésével tartózkodik Phen­jan,ban. A béke és a biztonság politikája (Folytatás az I. oldalról.) saira, valamint a robotrepü­lőgépeket hordozó nehézbom­bázókra a SALT—2 szerző­désben előirányzott 1320 egy­ségnyi közös felső határt. Megszűnt tehát egy olyan szerződés — mutat rá a szov­jeté kormány —, amely rög­zítette a katonai paritást a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, és már évek óta a központi irányban — a hadászati támadófegyverek te­rületén — korlátozta a nuk­leáris fegyverkezést. A saját hadászati eszközök gyarapítására, a SALT—2 szerződés ferúgására csakis az a törekvés indította Washing­tont, hogy megbontsa a kato­nai paritást a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, biztosítsa magának a katonai fölényt. Ezzel kinyíltak a zsi­lipek a hadászati atomfegyve­Francia diákmegmozdulásolc Kiprovokált véres összetűzés A Párizsban lezajlott leg­nagyobb ifjúsági tüntetés másnapján a francia kormány úgy döntött, hogy nem von­ja vissza, csak lényegesen át­alakítja a felsőoktatási tör­vény tervezetét. Törli belőle a diákok által legerősebben el­lenzett reformjait. Franciaország számos váro­sában folytatódtak a diák­megmozdulások. Reimsben, az ősi" koronázó városban több órára megszállták a városhá­zát. Párizsban délután a Sor­bonne térről újabb többezres tüntető menet vonult a par­lament felé, de a rendőri ké­szültséget látva másfelé vette útját. A tüntetés most már az előző napi történelmi méretű tüntetés sebesült áldozataival való szolidaritás és a rendőri erőszak elleni tiltakozás ki- nyilvánításává vált. A diákok kórusa Pasqua belügyminisz­EGK — londoni csúcstalálkozó Harmonikus évzárának szánták A Buckingham-palotában adott díákebéddel nyitotta meg II. Erzsébet angol királynő pénteken az Európai Gazdasá­gi Közösség kormányfőinek londoni csúcstalálkozóját. Mar­garet Thatcher brit kormány­fő elnököl a 12 közös piaci or­szág szokásos évzáró csúcs- értekezletén, Az amerikai kormányzati válság árnyékában tanácsko­zó londoni csúcsértekezlet hi­vatalos napirendjén nem sze­repelnek sem a nyugati szö­vetségi rendszer, sem a kelet —nyugati kapcsolatok legége­tőbb problémái. Ezekről lesz azonban szó azon a vacsorán, amelyen pénteken este That­cher asszony látja vendégül a kormányfőket a Downing Street 10-ben, illetve azon a másik vacsorán, amelyre Sir Geoffrey Howe brit külügy­miniszter hívta meg kollégáit. A brit kormányfő — lon­doni megfigyelők szerint — a Közös Piac történetének egyik legharmonikusabb csúcstalál­kozójával szeretné megkoro­názni Nagy-Britannia decem­ber végén lejáró féléves elnö­ki megbízatását. A szombat délelőtt sorra ke­rülő második ülés napirend­jén A nyílt társadalom vé­delme című brit előterjesztés szerepel. Ennek keretében kö­zös fellépést szorgalmaznak a terrorizmus ellen, a kábító­szer-kereskedelem, a rákbe­tegség és az AIDS-fertözés megfékezésére, illetve az ille­gális bevándorlás megakadá­lyozására. Békeszerető, aktív külpolitikával FINNORSZÁG NEMZET! ÜNNEPÉN tér és Monory oktatási minisz- tet lemondását követelte. A késő esti órákban a diá­kok és a rohamrendőrök kö­zött kiprovokált véres össze­tűzések teljes mérlege csak péntekre bontakozott ki. A rendfenntartó erők könnyű sebesültjeinek száma 121. A diákok oldalán jóval súlyo­sabb a mérleg: 70 sebesült közül 12 kórházi ápolásra szo­rul a rendőri beavatkozástól elszenvedett törések miatt. Három állapota különösen sú­lyos. Caps Canaveral Műhold indult Az Egyesült Államok hadi­tengerészetének megrendelésé­re katonai távközlési műhol­dat bocsátottak föl csütörtök este a floridai Cape Cana­veralbart egy Atlas-Centaur hordozórakétával. Az indítást az elmúlt hét hónap során nyolc ízben kellett elhalasz­tani technikai okok miatt. A Challenger űrrepülőgép januári katasztrófájával kez­dődő kudarcsorozat után, most indítottak negyedszer sikerrel amerikai hordozórakétát. rek korlátlan növekedése előtt, s ez elkerülhetetlenül fokozza a veszedelmes katonai vetél­kedést. Az Egyesült Államok most a végső csapást mérte a SALT—2 szerződésre, ám annak aláaknázását már évek­kel ezelőtt megkezdte. Reagan már kormányzásának első nap- jaioan megtagadta e megálla­podás ratifikálását. Ezzel egyi idejűleg cselekedeteivel nyíl- tán megszegte a SALT—2 szerződést. Wasnmgton igen nagyot hi­bázik — hangsúlyozza a nyi­latkozat. — A SALT—2 szer­ződésben megauapított határ­vonalak átlépésével nem szi­lárdítja a saját biztonságát. A jelenlegi kormányzat hatéves uralmának eredményei alátá­masztják: a fegyverzetkorlá­tozás terén ez a kormányzat — azáltal, hogy semmit sem tett — sok mindent ierombolt Magától értetődő — hangsú­lyozza a szovjet kormány —, hogy az Egyesült Államok döntése — amint erre a szov­jet kormány május 31-i nyi­latkozatában figyelmeztetett — teljes mértékben alapot szolgáltat a Szovjetuniónak ahhoz, hogy ne tekintse ma­gára nézve kötelezőnek mind­azt, amit az 1972-es ideiglenes megállapodás és a SALT—2 szerződés értelmében vállalt. Mindazonáltal o szovjet fél úgy véli, hogy elejét lehet még venni az események ve­szélyes alakulásának, amit a jelenlegi amerikai kormány­zat provokált ki felelőtlen cselekedeteivel. Feltehető, hogy az Egyesült Államokban, de annak határain túl is akad még elegendő politikai böl­csesség, sőt egyszerűen élet- ösztön, hogy ne engedjék szétzilálni a hadászati fegyve­rek korlátozásával kapcsolat­ban 15 esztendő munkájával létrehozott megállapodások rendszerét. A Szovjetunió a kérdés óriási jelentőségére való tekintettel s azzal a szándékkal, hogy megőrizze a hadászati fegyverkezés korlá­tozásának kulcsfontosságú elemeit, egyelőre tartózkodik attól, hogy túllépje a SALT—1 és a SALT—2 szerződés kere­teit. A Szovjetunió tehát a jö­vőben is a leghatározottabban a béke és a nemzetközi biz­tonság politikáját állítja szembe a jelenlegi amerikai kormányzat felelőtlen irány­vonalával. FEL FELTÖRŐ INDULATOK Az India „kenyeres kosaraként” is emlegetett Pandzsáb szö­vetségi államban ismét elszabadultak az indulatok, miután szikh terroristák az elmúlt vasárnap huszonnégy hindut — egy busz valamennyi utasát — mészárolták le. A gyilkosság miatt szinte az egész ország területén kisebb-nagyóbb atrocitásokra került sor az elmúlt napokban a szikh és a hindu közösség tagjai között. Bár az új-delhi kormány az elmúlt hónapok során mindont megtett azért, hogy a vélt, vagy valós pandzsábi sérelmeket or­vosolja, a szélsőséges csoportok irányítói a vallási fanatizmus íelkorbácsolásavai igyekeznek megakadályozni a megbékélést. India ellenfelei viszont most a belső válság kiélezésével, a vallási! közösségek szembeállításával válaszolnak. A jelek sze­rint Pandzsáb állam India „leggyengébb » pontja, annak elle­nére, hogy az állami rendőrség több száz, a központi kormány rendelkezéseit megszegő szikh személyt tartóztatott le. Szó van arról is, hogy terroristaellenes osztagokat hoznak létre, s meg­erősítik a közterületek és közlekedési eszközök védelmét. A biztonsági szervek azonban még így sem lehetnek biztosak ab­ban, hogy a felszín alatt parázsló indulatok hol és mikor kap­nak lángra. Uj-Delhiben pénteken teljes készültségbe helyezték a hadse­reget — jelentették a hírügynökségek. Á szikhek és a hinduk között ismét utcai összecsapások robbantak ki két szikh temp­lom környékén. Az indiai parlament úgy döntött, hogy Pand- zsábra is kiterjeszti a terrorista és felforgató tevékenység meg­akadályozásáról szóló külön törvény hatályát. Cs. J, Tegnap történT Hrlvíűrln tavijaink Dosonczi Pál, az Elnöki Tanács UUlVtiu laitiuivn elnöke táviratban üdvözölte Mau­no Koivisto köztársasági elnököt Finnország nemzeti ünnepe alkalmából. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Kalevi Sorsa miniszterelnöknek, Sarlós István, az Országgyűlés el­nöke Erkki Pystynen parlamenti elnöknek küldött üdvözlő táviratot. Losonczl Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvö­zölte Bhumibol Abuljadedzs királyt, Thaiföld nemzeti ünnepe alkalmából. Finn fogadás Arto Mansala, a Finn Köztársaság buda­pesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából fogadást adott pénteken a rezidenciáján. A fo­gadáson részt vett Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke, Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Péter János, az Országgyűlés alelnöke, valamint a tár­sadalmi és a kulturális élet több más vezető személyisége. Megjelent a diplomáciai képviseletek számos vezetője és tag­ja is. Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter Bukarestben tárgyalásokat folytatott Ghecfrghe David mezőgazdasági és élelmiszeripari miniszterrel a két ország közötti mezőgazdasági együttműkö­désről, A tárgyalás pénteken jegyzőkönyv aláírásával zárult. Tárgyalások Szombaton ünnepli függet­k' lenné válásának 69. év­fordulóját Finnország. A XII. század végén a szomszédos hatalmak és az egymással vetélkedő nagy egyházak közül Svédország­nak sikerült magához láncol­nia a mai Finnország terüle­tét, s ez az uralom a XIX. század kezdetéig tartott. A cá­ri birodalom nagyhercegségé­vé vált Finnország számára az önállóság hiánya alig enyhült. Az igazi függetlenséget csak a nagy októberi forradalom győ­zelme hozta meg. Elsőként az orosz proletárforradalom is­merte el az önálló finn álla­mot. A független Finnország tör­ténetének első évtizedei a polgárháború, majd a II. vi­lágháborúban a Szovjetunió­val vívott két vesztes háború évtizedei voltak. A keserves történelmi tapasztalatok hoz­zásegítették a Finn Köztársa­ságot az új politikai, földraj­zi, gazdasági realitások felis­meréséhez, az ország helyé­nek megtalálásához és meg­szilárdításához. A Szovjet­unióval 1948-ban kötött ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés, a többi szomszéd­hoz fűződő viszony rendezése vált az új finn külpolitika alapjává. Ehhez, a háború utáni két elnök nevével jel­zett, Paasikiv i—Kekkonen-vo- nalnak nevezett külpolitikához hű a mai köztársasági elnök, Mauno Koivisto is. Ezen az alapon vállalta a semleges Finnország azt a békeszerető, aktív külpoliti­kai tevékenységet, amelynek betetőzése Í975 volt, amikor az ország fővárosa, Helsinki, földrajzi fogalomból az euró­pai békevágy jelképévé vált — az európai biztonsági és együttműködési értekezlet zá­ródokumentumának aláírása után. A rendezett külviszonyok megteremtették a feltételeit annak, hogy a hét évtizeddel ezelőtt még szegény Finnor­szág a legfejlettebb gazdasá­gok élvonalába emelkedett. A gazdasági kapcsolatok szoro­sabbra vonták a szálakat a hagyományos partnereken túl a szocialista országok, a fej­lett tőkés országok többségé­vel is. E kapcsolatok között ki­emelkedő hely jut a magyar— finn viszonynak, amelyet az évezredes történelmi rokon­ság tényének puszta hangoz­tatásán túl csak az utóbbi év­tizedek töltöttek meg igazi tartalommal. Noha a gazdasá­gi kapcsolatok még fejlesztés­re szorulnak, a politikai, kul­turális együttműködés beszé­des példája az eltérő társadal­mi rendszerű államok együtt­működésének. Volt valami jel­képes abban is, hogy az 1975- ös helsinki európai csúcstalál­kozót éppen az 1969-es buda­pesti felhívás indította el. A 69 éve független Finnor­" szág példája bizonyíték arra, hogy egy ország — még­ha földrajzi fekvése „periferi­kus” is — a józan politika ré­vén erősen kötődhet a világ- politikának ahhoz a centrális irányzatához, amelynek fő célja a békés élet, a nemzet­közi együttműködés feltételei­nek szavatolása.

Next

/
Thumbnails
Contents