Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-04 / 285. szám
1980. DECEMBER 4., CSÜTÖRTÖK Kétnapos Pest megyei programja során dr. Sáli Ferenc felkereste a Pest Megyei Vizes Csatornamű Vállalatot, ahol Doszpod Béla igazgató adott tájékoztatást a 35 éves vállalatról, amely ' egykor harminc emberrel kezdte meg működését éá mára több mint kétezer dolgozót számlál. A megye 86 településén vannak jelen; hét üzemmérnökségük alaptevékenysége magában foglalja a vízellátást, szennyvíztisztítást, vízügyi építést, a fürdőszolgáltatást és a településtisztasági tevékenységet is. Újfajta kapcsolat A vállalat vezetője elmondta: dolgozóik csaknem felé 35 év alatti, ami részint biztos alapot jelent, de mutatja azt is, vonzó a cég a fiatalok számára. Egymilliárd forintot, megközelítő termelési értékükkel első helyen állnak a tanácsi vállalatok sorában és ugyanez mondható el, ha az átlagkeresetekről beszélünk. Jelentős nagyságú. 4,5 milliárd forintot képviselő eszközállomány fölött rendelkeznek, gondot jelent azonban, hogy kevés pénz jut felújításra, korszerűsítésre. Mint a vállalatvezető — aki egy éve áil a PVCSV élén — kifejtette: újfajta kapcsolat kialakítására törekednek a tanácsokkal, részesei kívánnak lenni az egyes települések politikai, gazdasági életének, részt vállalva a beruházásokból, szakmai tanácsokkal segítve a közös munkát. Példaként említette a százhalombattai 60 milliós beruházást, amelynek felét ők állják. Vagy említhetjük az isaszegi víztározót, amelyre évente ütemezve kapják a pénzt és mintegy főváftfimotofcefif' tevékenykednek majd. Tervezik, kivitelezik, üzembe állítják a beruházást. Alkalmazkodva a követelményekhez, szigorú takarékos- sági intézkedéseket vezetnek be; alapos elemzés alá véve egyebek között a készletgazdálkodást és a szállítási költségeket. De változtattak a vezetés elvein is: a központi irányítást a decentralizálás váltotta fel, amelyben az egyes egységek például maguk gazdálkodnak a bérrel, miközben , nő a felelősségük is. A hatékonyabb ösztönzés érdekében növelték a bérköltségeken belül a mozgóbér arányát, és úgy látják, az intézkedéseimet ! máris mutatkozik az eredménye. Az például, hogy a rendkívüli aszály ellenére is lényeges zökkenők nélkül sikerült megoldani a vízellátást. Igaz, ez például Érden esetenként nem ment másként, mint lajtkocsi segítségével. Az örömök között lehet szólni az épülő új laborszárnyról, amelynek 85 milliós beruházása saját eszközökből történik, s ameiy a megyeiek között a legkorszerűbb laboratórium lesz. Anyagellátás Nem megy azonban minden figV; ahogyan -szeretnék, súlyos problémájuk, hogy az építési részleg anyagellátása nem folyamatos, ami az egész vállalat munkáját hátráltatja. A másik panaszuk, hogy a fürdőszolgáltatás veszteségei megcsapolják a közösség jövedelmét, s bár ötletük akadna, hogyan lehetne nyereségessé tenni ezt az ágazatot, ám a szabályozók mai rendszere nem teszi lehetővé számukra, hogy a területet kamatoztassák. Magyarán szólva: meg* gazdagodhat a strandon a pecsenvesütő, aki bérli a helyet, miközben a gazda ráfizet fenntartásra. Dr. Sáli Ferenc vette át ezután a szót, elismerését fejezve ki a roppant fontos közi szolgáltatást végző kollektíva vezető gárdájának. Mint kifejtette: az átlagosnál nagyobb technikai és szellemi kapaci tás tiszteletet parancsoló, ám rögtön megfogalmazódik kérdés, van-e több ebben gárdában? Nem képesek-e még jobban sáfárkodni az élő- és holtmunkával? Minden bizonnyal. Választ persze nem várt és nem is vár azon nal. Ellenben — mint mopd- ta — szívesen venne részt azon az eszmecserén, ahol a jövőbeni vállalkozásokról tanácskoznának. Mert bár a PVCSV névében ott van a vállalat kifejezés is, az eszközökkel való jó értelemben vett kereskedés azonban még nem bon takozott ki kellően. Üzlet lehet például az épülő laborban, ha egyelőre idegenül cseng is, mondjuk a bérmunka fogalma. Van tartalék De vannak tartalékok a javadalmazásban is. Barátkozni keli az olyan felállással: a munkaadó és munkavállaló viszonya legyen szerződéses, amelyben pontosan tisztázott, kinek mit kell teljesíteni és mennyiért. Minden fillért produktumhoz kötve. A fürdöszöl- gáitatás gondja valóban régi ügy, ami kétségtelenül megoldásra vár. Ehhez azonban nem elég felemlegetni a bajt. javaslatok kellenek az orvosláshoz. Egyet nem érdemes: dotációra, vagy a fogyasztó pénztárcájára kacsingatni. A baráti beszélgetés mentes volt a protokolláris formaságoktól. őszinte vélemények hangzottak el, mindkét fél hallhatott továbbgondolásra érdemes dolgokat. Egyetértés volt abban, hogy a mainál jóval élénkebbé és sokszínűbbé kell lenni a vállalkozói magatartást, egy dolgot szem előtt tartva: az alapszolgáltatás nem szenvedhet csorbát. A szakszervezet a jelenleg még talán különösnek tűnő megoldások keresésében szövetséges — ezt szögezte le határozottan a HVDSZ főtitkára. Már csak azért is. mert a.kommunális közszolgáltatásban a verseny hiánya miatt egyelőre kevéssé érződik a racionalitás szele. . Sz. T. Tévhitek terhe Legyen a pultnak négy oldala Tagadhatatlanul tapintatlan a kérdés, de teljesen indokolt. Hol van az a bizonyos, nélkülözhetetlen — mosdó? Vörös képpel válaszol a fiatal asszonyka, a boltos, hogy az bizony nincsen sehol. Ha szorongatja a szükség, kerékpárra kap, miután bezárta az üzlete^ hazamegy, viszszajön, kinyit... Tisztálkodásra egyébként egy vizeskanna és egy mosdótál szolgál. A ház, amelyben a bolíhelyiséget bérli a szövetkezet, öregecske és magántulajdon. Bővítés, korszerűsítés szóba sem jöhet. Akkor zárják be! A kisközségnek két üzlete van. Meg persze egy kocsma. Eszmény, tankönyvben A két üzlet közül a nagyobbacska élelmiszerbolt, ez a kisebb meg vegyesbolt, ebből áll a kereskedelmi hálózat. Kuriózum? Hihetnénk, igen. Óvakodjunk tévhitek gondolatbénító terhétől...! A Pác városkörnyékét alkotó települések egyharmadában maximum három boltból áll a kiskereskedelem, de bizony van olyan hely is, ahol egy, egyetlenegy élelmiszerüzlet testesíti meg a kereskedelmi ellátást. Különlegesség mindez? A megyében nagyon is jellemző helyzet! Ami pedig a kiinduló történetet, a mosdót illeti, a megyében az élelmiszerboltoknak csupán egyötödében van hideg-meleg víz, minden harmadik üzletben hiányzik az öltöző... ez persze nem szerepel a tv-reklá- mokban, még kevésbé kerül bele az ünnepi szónoklatokba; a pultok világa ilyen állapotának a pult alatt a helye. Jó lenne azonban tudni, kinek kell röstellkednie miatta? Hozzáértő szakemberek szíves segítségével az újságíró megtudhatta, hogy az ún. napi cikkek jelenlegi száma — ezekbe az élelmiszerek, az egyszerűbb vegyiáruk és más hasonló iparcikkek tartoznak — 18—20 ezer közé tehető, azaz ennyiből kellene állnia, eszményi esetben, az üzletek választékának. Eszményi eset persze nincsen, kivéve a tankönyveket. Ráadásul a valóság messze- messze van az elméleti lehetőségtől. 'A tapasztalatok ugyanis meghökkentők. A megyében a falvak kisebb boltjai az említett 18—20 ezer termékből 500—800-félét tudnak tartani, az ún. kisabécék két, két és fél ezret, míg az egészen nagy üzletekben az elméleti kínálat harmadát, hatezer-féle árut tárhatnak a vevő elé. Tévhiteink azt sugallják, persze, azért van így, mert nem rendel a boltvezető, mert nincsen érdekeltségük a boltban dolgozóknak a nagyobb kínálatban, és így tovább. Van erre is példa, a mesterségére' alkalmatlan ember azonban nem kizárólag a kereskedelem jellemzője.' Az általános mégsem 1 a kényelmesség. a szakmai igénytelenség. A lehetséges választékot már maguk a kereskedők — a nagykereskedőket is beleértve! —, sem ismerik. Technikailag szintén megoldatlan az árubeszerzés folyamatossága, de még az is, hogy a nagyobb üzletek pontosan tudják, miből mennyi fogyott, mit rendeljenek, s ha mégis rendeltek, azt mikor kapják meg s azt kapják-e meg, amit rendeltek .. ?! Nem csupán a mai kor követelményeihez, lehetőségeihez képest, hanem a forgalomhoz mérten is szegényes, alacsony színvonalú a megye kereskedelmi hálózatának technikai felszereltsége, az árunyjlvántartástól a tároláson át egészen a pénztárgépekig. Miközben a gyerekek kezében már-már természetes eszközként hat a nyomkodás. tóttá olyan előrelátóan, hogy a látogatókat motozó, előállító, nemegyszer titő-verő nyomozók semmi eredményre nem jutottak. Ez történt ugyanabban az évben a Batthyány-örökmácsesnél is. A nagy hatású szabadságtüntetésre későn érkeztek meg a fendőrség kopói. Már senkit nem találtak ott, aki nyomra vezethette volna őket. 1942 elején már nem maradhatott háttérben a párt, az események nyilvános fellépést követeltek. Az újvidéki és a zsabjai vérengzés, nrajd a kétszázezer magyar katona és az , ötvenezer munkaszolgálatos harctéri bevetésé gyilkos merénylet volt a magyar nép jövője-. ellen. Ez ellen lépett fel a párt lapja. a Szabad Nép, hogy szervezze, irányítsa az ellenállást a háború, a fasiszta elnyomás ellen. A lap szervezését 1941 végén kezdték. Az a Rózsa Ferenc lett az első főszerkesztője, akinek jelentős része volt a Népszava híres karácsonyi számának a megszervezésében is. A nyomdának a budafoki Arany János utcában találtak helyet. Ott állították fel a Béres Márton által szerzett sokszorosító gépet, a két kommunista nyomdász, Rúzsa Imre és Szabó József engedélyezett szabóműhelyében. Itt jelent meg 1942 február elején az első szám. ezt követte a márciusi és az áprilisi, hogy a gondosan kiépített terjesztőhálózat eljuttassa a párttagsághoz. Nagyszerű tett volt- ez. Nem csupán a párt életjele, hanem erejének, elszántságának a bizonyítéka is. Rózsa Ferenc jól tudta, hogy élethalálharc folyik, hogy útközben sokan elbukhatnak. Erről írott cikkében megrendítő felhívással fordult elvtársaihoz: „Inkább halj meg, de az osztályellenségnek ne árulj el semmit!" Ezt a szigorú követelményt önmagára' is érvényesnek tartotta. Amikor a magyar hadsereg első alakulatai elindultak . az ukrán frontra, a VFK—II. — a katonai elhárítás és felderítés alakulata — hozzáfogott a függetlenségi mozgalom és a békefront erőinek felszámolásához. Májusban egy sajnálatos félreértés miatt lebukott Rózsa Ferenc is. A Horthy-vezárkar diadalt ült, hiszen azt remélte. hogy a párt titkára,' a lap szerkesztője erőszakkal kicsikart árulása révén felszámolják a pártot, leverik a hazafias békemozga'.mat, leszámolnak a hitlerizmus legelszántabb ellenségeivel. Rózsa Ferencet kegyetlenül kínozták napokon át. de sem a pártra, sem a sajtóra, sem a békemozgalom kommunista résztvevőire nem szolgáltatott egyetlen adatot sem. Amikor eszméletét vesztette, kínzói kórházba akarták vinni, hogy ott folytassák vallatását. Szállítás közben a mentőkocsiban meghalt. Bár meggyengülve, de a párt tovább vezette a függetlenségi harcot, amelyhez a magyar nép legjobbjai csatlakoztak. Rózsa Ferencre, mint ennek a küzdelemnek kiváló szervezőjére, mint igaz emberre, igaá kommunistára és igaz hazafira emlékezünk 80 születésnapján. Kékcsdi Gyula Érvényesült a határozat A kilakoltatottak kiköltöztek A Pest Megyei Hírlap november 26-i számában, megírtuk, hogy Szentendrén a Baj- csy-Zsilinszky út 8. szám alól Bodor Ferertc és családja az érvényes kilakollátási határozat ellenére sem költözött ki. A cikket akkor azzal zártuk, hogy dr. Színi István, a városi tanács elnöke december 1-jéig haladékot adott a Bodor cSaládnak a kisajátított ingatlan elhagyására. A megállapodásnak megfelelően décember 1-jén Bodor Ferenc és családja a házat elhagyta és a számukra biztosított lakásokba költöztek. így a kilakoltatási határozatban foglaltak érvényesültek. V. M. azaz a zsebszámológép, az üzletek javában — ,és egy részükben egyáltalán nincsen! — olyan pénztárgépek vannak, amelyeknek megoldhatatlan alapművelet a szorzás, azaz a tíz egyforma tételt tízszer kell beütni... Vélhetnénk, tévhiteink birtokában, a mostoha körülményeket ellensúlyozza a bér. A megye kiskereskedelmében tavaly a fizikai foglalkozásúak havi átlagkeresete 4490 forintot ért el...! (összehasonlításul, a megye iparában 5523 forintot tett ki a fizikai foglalkozásúak havi átlagkeresete ugyanebben az időszakban.) Igaz, makacs küzdelem után — és ebben lapunk Is következetesen részt vállalt — sikerült annyit elérni, hogy7 ma már a boltvezetők, az eladók jövedelmének harminc-negyven százaléka függ közvetlenül vagy némi áttétellel a forgalom alakulásától, azaz az elvi lehetősége már nem hiányzik az érdekeltségnek. (S bár csak közbevetve, de nem mellékesen, feltűnő, hogy a vállalati, szövetkezeti központokban dolgozók bére mennyivel magasabb a megyében azokénál. akik a forgalom első vonalában állnak!) Ennek az érdekeltségnek a folyamatos érvényesüléséhez azonban folyamatos áruutánpótlás, -kínálat kellene. Hiába érdekelt és ösztönzött a kereskedő a gyarapodó forgalomban,. ha örökösen annak kiszolgáltatottja, mit hoznak a szállítók? Ami elsősorban az élelmiszér- kereskedelemben vezetett — például a húsipari szárazáruk, az édesipari lisztesáruk, a sör esetében — szabályos kenőtaksák tudott, tűrt kialakulásához. Háttérben marad Könnyítsünk ismét tévhitek terhén. Alapvetően — és elsősorban az élelmiszer-kereskedelemre értve — nem az a gond, hogy az árü kevés. Néhány, de kimondottan csak néhány terméknél ez a helyzet, ám a döntő rész, esetében elegendő a mennyiség. Csak éppen nem ott van az áru, ahol kellene, az eladótérben. Hanem? A raktárban — az üzlet, a nagykereskedelem vagy éppen a termelővállalat raktárában —, mert a mai készletezési szisztéma kimondottan vevőellenes.' Ezt hosz- szú ideje mindenki tudja, de a legilletékesebb, a vevő nem képes változtatni rajta, a többi illetékes meg ... nem vesz tudomást róla. A*- feszültségekhez hozzájárul az áruelosztás mai, nehezen áttekinthető helyzete, amikor a megyében kaphatatlan . árukból ugvanaz a nagykereskedelmi vállalat, csak éppen másik területi központja. annyit szállított a távolabbi megye üzleteibe, hogy azok szívesen átadnak belőle, ha lenne fuvarozó eszköz, s ha nem lennének ebből esetlegesen jogi bonyodalmak... A kereskedelemben észlelhető bajok többsége nem áruhiányra, hanem szervezettségi hiányokra és választéki szűkösségekre vezethető vissza. Kellemesebb azonban minden érintett részéről azzal védekezni, magyarázkodni, hogy a mai árukínálat mellett, a mai nehéz helyzetben... A mai árukínálat: közepes: A mai nehéz helyzet — ebből a szemszögből nézve — nem is olyan nehéz. Tavaly ugyanis a megyében a bolti élelmiszerek és élvezeti cikkek forgalma — összehasonlítható árakon mérve — három és fél százalékkal nőtt. a vegyes iparcikkeké három százalékot, meghaladóan. s ez az iránvzat folytatódott az idén Is. Akkor tehát? Talán éppen ott a baj. hogy mindent el lehet adni! Ami persze igaz a termelővállalatok oldaláról nézve is. A vevő szerencsétlenségére, az ő szerencséjükre. Nincsen ugyanis verseny, sem a belföldi termelők között, sem az import és a hazai áru viszonyában. Az idén a kiskereskedelmi áruforgalom tizenöt százalékát éri el az import- termékek aránya. A népgazdaság helyzetét ismerve, ez nem csekély részesedés, a szakemberek véleményét tudva azonban — az érzékelhető versenyhelyzet‘ kialakulásához és tartós fennmaradásához a forgalomban az importáruk egyharmados jelenléte szükségeltetne — aligha dédelgetünk illúziókat. Az illúziók ellenében hat az is, hogy tudjuk,, 1987-ben nem lesz mód — mert nem tesz fedezet — az 1986-os import megismétlésére, azaz nem sok minden változhat a hazai termelők magatartásában, hiszen áruk tekintélyes csoportjánál egy vagy két hazai előállítótól függ, mi van, mi lesz, s. menynyiért. Amikor nem az áru milyensége, hanem egyáltalán, létezése áll a fő helyén, akkor érthetőén — de el nem fogad- hatóan — háttérben marad a minőség. A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet tapasztalatai szerint a megyéből érkező vásárlói reklamációknak a 78—30 százaléka jogos ! Ami vigasztaló onnét nézve, hogy végül is érvényesül a vevő érdeke, ám elgondolkoztató akkor? Tia azt tekintjük fciinduió,^lápnak: a vevőnek mindenképpen veszteség, hogy nem azonnal s nem hercehurca híján-jutott a pénzéért a megfejelő ■; áruhoz. Ez . a2 utóbbi nézőpont azonban ma még meglehetősen'ritka, á kifogást emelő vásárló szinte mindenütt . kellemetlen embernek számít, akivel „baj” van, akivel „foglalkozni” kell. Ennek a szemléletmódnak a széles körű meglétére fényt vet az előbb említett intézet igazgatójának az a közlése, hogy a. bevizsgálásra beküldött hazai új termékeknek több mint az ötödét nem engedték forgalomba hozni, illetve feltételekhez kötötték a forgalmazásukat 1985-ben. Arról pedjg, mit remélhetünk a külkereskedelem fellelte lehetséges importcikkektől, meggyőzően szól az adatpár másik része. Az. előminták száma 4900 volt tavaly, s ebből több mint ezernél tiltotta meg a forgalmazást az intézet, illetve az árusítást bizonyos feltételek teljesítésének függvényévé tették. Hangsúlyozzuk. mind a bel-, mind a külföldi árucikkeknél mintákról volt szó. azaz s termelő tudta. . minősítik azt... Képzel- íük el akkór. mi történik a tömegtermelésnél. 0 az olajozókanna Ha a termelők tekintélyes részénél' nincsen végtermék- ellenőrzés. akkor legyen a kereskedelemnél — 1 mondatja velünk tévhitünk. Legyen? Hol van hozzá hely — amikor szűkek a raktárak —, eszköz — ti mikor hűtőpulttá nem futja —. ember — amikor nincsen eladó sem elég* —, pánié, idő?! S ez csupán -egyet- ien izem a kérdések lehetséges láncolatából, ám ez az egyetlen is elég talán annak érzékeltetéséhez: ebben a hatalmas gépétét módjára őrlő mephan izmusban nem a működés végcélja a vevő, hanem már-már csak kellék, olajozókanna. Mi juthatott erre az olajt)zőka.nnára. ha az egész mechanizmusra 603 millió forintot költöttek el tavaly a megyében?! Ennyi volt ugyan* !s a megyében a kereskedelmi beruházások értéke, . ami az összes, ilyen célú kiadásnak a hat, igen, a hat százaléka. Mészáros Ottó Pest megyei látogatása során dr. Sáli Ferenc a helyszínen tekintette meg a CsepcI-sxigetrőI Érd irányába tartó vízvezetékcsőköteg vontatását. A képen (balról jobbra) Doszpod Béla. Kökény József, a PVCSV pártbizottságának titkára és dr. Salt Ferenc. (Hancsovszki János felvétele) A vállalkozásnak zöld utat kell adni Érződik még a verseny hiánya
