Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-31 / 307. szám
LEHETŐSÉGEINK ÉS TENNIVALÓINK írta: Balogh László, a megyei tanács elnöke E zekben a napokban a megye valamennyi tanácsa, a tanácsi vezetők és dolgozók egyaránt izgalmas számításokat végeznek. Arra akarnak választ kapni, mire futja a tanács pénztárcájából a jövő évben, melyek azok a legégetőbb gondok, amelyekre jutnia kell, s miket kell elhalasztani. Más szóval, mindenütt készülnek a VII. ötéves terv második évére szóló gazdálkodás megtervezésére. A leggyakrabban felvetődő kérdések: miként lehetne a meglévő intézményeket takarékosan működtetni és a leghatékonyabban kihasználni, a folyamatban lévő beruházásokat mielőbb jó színvonalon, de alacsony áron befejezni, milyenek a lehetőségek egy-egy, a lakosság által már régóta igényelt jogos kérés teljesítéséhez. j Jövőre a tanácsok mindenekelőtt a VI.----------ötéves tervről áthúzódó beruházások zömének befejezését tervezik, új fejlesztések pedig főleg az oktatás, a közművek, a kereskedelem és a postai szolgáltatások területén indulnak. Jövő évi lehetőségeinket összességében vizsgálva, megyénk tanácsi fejlesztési kerete valamelyest meghaladja az ideit, de — ha nem is sokkal — elmarad a korábban számítottól. Van tehát bőven gond és jó megoldásokat keresés. A tanácsi tesületeknek már januárban meg kell tárgyalniuk és dönteniük kell településük éves gazdálkodási tervéről. Természetesen a viták ilyenkor elsősorban arról folynak, mire elegendő a pénz és mire honnan kellene biztosítani a hiányzó részt. Ez azonban nem elég. Az alapvető kérdés az, hogyan kezeljük problémáinkat. Miként élünk azokkal a lehetőségekkel, amelyek rendelkezésünkre állnak vagy megteremthetők? Látjuk-e, mi az, amit rosszul csinálunk és tudjuk-e, hogyan kell másként tenni? Hajlandók vagyunk-e átvenni a jó megoldásokat, és azokat elég széles körben terjesztjük-e? Ezek a kérdések azért vetődnek fel bennem, mert most fejeződött be a tanácsi gazdálkodás új rendszerének az első esztendeje. Ez az idő, úgy vélem, már elégséges ahhoz, hogy összegezzük a kezdeti tapasztalatokat, levonjuk a tanulságokat és mindezt kamatoztassuk a tervezőmunkában. Ez ma a tanácsoknak, a tanácsok vezetőinek nemcsak lehetősége, de kötelessége is. Emlékeztetőül utalnék arra, hogy a korszerűsített tanácsi gazdálkodásra való átállással egyidejűleg kellett kidolgozni a VII. ötéves tervet, mely hosszú, kitartó munka eredményeként született meg. Elkészítésében aktív részt vállaltak a pártszervezetek politikai irányításával a tanácsok apparátusai, a HNF-bizöttságök, a szakszervezetek, a KISZ, valamint a legkülönbözőbb szakmai és egyéb közösségek, a lakosság széles rétegei. Teljesen új elvek alapján kellett felépíteni a gazdálkodást, kitűzni a társadalom és az adott település előtt álló legfontosabb feladatokat, megteremteni a megvalósítás mechanizmusát. Ugyanakkor a több forrásból töltődő tanácsi kassza nem lett sokkal teltebb, s az előző tervidőszakról áthúzódó beruházások folytatása, illetve befejezése sok, helyen nem kis fejtörést okozott. Kemény próbára tette a tanácsokat a ’86-os esztendő azért is, mert az új gazdálkodási körülményekhez való gyors alkalmazkodás mellett olyan újszerű feladatokat is meg kellett oldaniuk, mint például a településfejlesztési hozzájárulás bevezetése, a nem lakás céljára szolgáló építmények adóztatása. Az áttérést a tanácsi gazdálkodás új rendszerére senki sem képzelte el gondok nélkül. A legnagyobb nehézséget a szemlélet- váltás követelménye jelentette, különösen annak elfogadása, hogy a pénzügyi problémákat nem a normativitás feloldásával, hanem a helyi lehetőségek még jobb kihasználásával lehet segíteni. A nehézségek ellenére is egyértelműen megállapítható, hogy az új gazdálkodási rendszer bevezetése lényegében zökkenőmentes volt. Ezt nagyban segítette, hogy olyan elemek kerültek be a gazdálkodásba, amelyeket megyénk települései egyértelműen igényeltek. Általában a közvélemény is kedvezően fogadta a gazdasági döntések decentralizálását, a lakosságszám figyelembevételét a gazdálkodás feltételeinek kialakításában és a korábbi kötöttségek feloldását. A gazdálkodási rend korszerűsítésével új feltételek teremtődtek a településfejlesztés számára. Ez az új helyzet pedig igényelte és lehetővé tette a demokratizmus kiszélesítését, a lakosság fokozottabb bevonását a gazdasági döntések kialakításába és végrehajtásába. Tulajdonképpen ezzel új viszony lehetősége teremtődött meg a tanácsi testületek és a lakosság, a tanácstagok és választóik kapcsolatában, a testületi munka továbbfejlesztésében. A tanácsok megkapják az intézmények működtetéséhez szükséges, valamint a lakosságszám arányában a fejlesztési összegeket. Ezekkel önállóan rendelkeznek. A megyei tanács elsősorban általános, szabályozási jellegű irányítási eszközökkel befolyásolja a helyi tanácsok gazdálkodását. Céltámogatásokkal segíti a helyi döntéseket és azokat az alapvető szükségletek kielégítésének irányába tereli. Az ilyen típusú gazdasági irányítás azonban csak szigorú renddel karöltve hozhatja meg a kívánt eredményt. A megyei tanács következetesen normatív gazdálkodási tervet fogadott el és érvényesített munkája során. A döntést a különböző álláspontok nyílt ütközése, hosszú vita előzte meg. Üjszerűsége miatt azt nem is volt könnyű elfogadni és elfogadtatni. Ezeken a gondokon ma már túljutottunk, mindenütt belátták és értik, hogy ez szolgálja legjobban a lakosság érdekeit. A gazdálkodási rendszer bevezetéséért, a VII. ötéves terv indításáért végzett munkában széles körű társadalmi együttműködés alakult ki. Figyelemre méltó ez azért is, mert egészen újszerű feladatokat kellett végrehajtani, különösen a lakosság tájékoztatását, az egyeztetést tekintve. A tanácsi testületek egyre inkább megértették és kezdik gyakorlatilag is alkalmazni az új gazdálkodási rendszer szabályait, felismerve azokat a lehetőségeket is, amelyek ezekben rejlenek. Vezetőink döntő többsége fegyelmezetten betartja a szabályokat, igyekszik a gazdálkodás színvonalát emelni. Ennek elősegítésére sokrétű szakmai segítséget nyújtottunk az új helyzethez történő gyors igazodáshoz, az új feltételek megértéséhez, elsajátításához. Látjuk ugyanakkor azt is, hogy a megyei szakigazgatási szervek ezt a segítséget még tovább javíthatják. | Tapasztalatainkat spmba véve nyugod1 _________________tan mondhatjuk, hogy je lenlegi tanácsi gazdálkodási rendszerünket nem tekinthetjük befejezettnek. Még\ mindig nagyon erős a bázisszemlélet a gazdálkodásban. Ez megmutatkozik helyben, de a központi szervek részéről a megyék kezelésében is. A bonyolult és nem mindig áttekinthető központi elosztási rendszert fel kellene váltani egy világosabb, normatív szabályozással. A megye rendelkezésére álló források szű- kek sajátos problémáihoz, a lakosság valódi szükségleteihez képest. Az alapellátás fejlesztéséhez a helyi tanácsoknak szükséges legfontosabb eszközöket a megyei tanács ebben a helyzetben is biztosította, viszont a megyeközponti kiadások rendkívüli módon beszűkültek. Ez pedig azt jelenti, hogy egy- egy olyan rendkívüli helyzet, mint például az idén a váratlanul és tömegesen jelentkező pinceveszély elhárításához nincs módja a megyének megfelelő mértékű segítséget nyújtani. A legfontosabb és társadalmilag is kiemelkedő fejlesztési célok tekintetében a legnagyobb erőfeszítést az egészséges ivóvíz és a csatornázás fejlesztésére fordítják tanácsaink. Még az eredeti tervet is meghaladó mértékben kívánják fejleszteni a vízműbázisokat és a vízhálózatot. Ezzel szemben viszont tovább nő a szennyvíztisztítás elmaradása és ezáltal a környezet szennyeződése, amelyre belátható időn belül hathatós megoldást kell találni. Ugyancsak nagy a helyi tanácsok aktivitása az óvodai és iskolai tantermek számának növelésében. A céltámogatással segített bővítéseken túl gyakran nyitották ki saját pénztárcáikat. így valósult meg például Budaörsön kizárólag saját forrás felhasználásával egy százszemélyes óvoda, Veresegyházon, Gödöllőn és Albertirsán hasonló módon tanterembővítéssel javították az oktatás feltételeit. I A közoktatás a mesyei tanács területén ______________csak a tanteremépítéshez tu d céltámogatást nyújtani. Ennek ellenére szinte hihetetlen, hogy milyen nagy a törekvés a tornatermek, konyhák, ebédlőhelyiségek létesítésére, ezzel is javítva a települések ellátását, sportolási és a szabadidő kulturált eltöltésének lehetőségét. Szép példája ennek a dabasi általános iskolával egy időben átadott tornaterem, a váci egészségügyi szakközépiskolával együtt épült tornaterem és 600 adagos konyha, de említhetnénk a már birtokba vett gödöllői vagy a még épülő aszódi tanuszodát. A középiskolai fejlesztés lényegében az eredeti terv szerint halad. Ez évben adták át a váci egészségügyi szakközépiskolát, további tantermekkel gyarapodott' a ceglédi szakmunkásképző intézet és a gödöllői gimnázium. A nagykőrösi szakközépiskolában vállalati támogatással, a szülők, pedagógusok és intézmények áldozatos munkájával készült el az új tanműhely. Ismeretes, hogy Pest megyében a lakásigények elsősorban a családi házak építésével kerülnek kielégítésre. Szociális bérlakás viszonylag kevés épül a VII. ötéves tervben. A kormány által biztosított lehetőségekkel élve sokat és nagyon változatos módon próbálunk segíteni a lakásépítők és -vásárlók helyzetén a szociális rászorultságnak megfelelően. Mégis vannak problémáink. Egyrészt a magánlakás-építés üteme jelenleg alacsonyabb a tervezettnél, másrészt sok gondot okoz számunkra az a réteg, mely még az állam, a tanácsok, az OTP, a munkahelyek sokoldalú segítségével sem képes önálló lakást szerezni magának. A kiemelt fejlesztési területek közül még az egészségügyet szeretném megemlíteni. Ezen a területen példás rendben és tervszerűen valósulnak meg a fejlesztések. Új egészségházat avattak Piliscsabán, körzeti orvosi rendelő létesült Szigetmonostoron és Avajpusztán, új rendelőket adtak át Nagybörzsönyben, Kerepestarcsán, Kiskunlachá- zán. A nagykőrösi rendelőintézet nemcsak a város, hanem a környék lakosságának egészségügyi ellátását is jelentősen javítja. Jelenleg az intézmények gazdálkodására lényegében még a régi szabályok érvényesek. A jövőben csak olyan intézményi gazdálkodás képzelhető el, amely az új tanácsi gazdálkodás elvein alapul, nagyfokú önállóságot, érdekeltséget és felelősséget ró a vezetőkre, kollektívákra. Addig is, amíg ez országosan kialakul, ajánlatos helyileg is rugalmasabban, újítóbb módon viszonyulni ehhez a kérdéshez. Melyek azok a következtetések, amelyeket az új gazdálkodási rendszer tapasztalataiból és a VII. ötéves terv indulásából le kell vonni, s már az 1987-es tervekben is, és általában a gazdálkodásunkban hasznosítani szűk-; séges? Természetesen itt csak a legfontosabbra kívánom a figyelmet ráirányítani, mert bizonyos, hogy minden helyi tanács ettől jóval több következtetést, tennivalót jelöl meg majd saját magának. A tanácsi bevételekben még nagyfokú volt a bizonytalanság 1986-ban. Ez részben ösz- szefügg a gazdaság működési zavaraival, ami különösen a kistelepüléseken okozott gyakran fizetési problémákat. Ezt a bizonytalanságot kívánjuk megszüntetni azzal, hogy át- alakítjuk a bevételek jelenlegi rendszerét. A községeknél a szabályozott bevételek rovására az állami támogatás — mint stabil bevételi forrás — aránya növekszik. Ezzel szemben a nagyobb települések és a megyeközpont vállalják a bizonytalan forrás nagyobb részét. A népgazdaság jövedelemtermelő képességére is tekintettel még jobban kell takarékoskodni a közpénzekkel. Azt gondolom, hogy a Központi Bizottság november 20-i határozatának szellemében a gazdálkodás hatékonyságát növelni kell a működési költségeknél és a fejlesztésben is. Takarékoskodni, de ésszerűen! Hogy a meglévő forrásokból minél több lakossági problémát oldhassunk meg. Az elmondottakból már következik, hogy a lakáshoz jutás feltételeit napirendre kell tűzni, keresve azokat a megoldásokat, amelyekkel tovább tudunk lépni egyrészt a családi ház építésében, másrészt az állami lakások mobilitásának növelésében. A társadalom tettrekészségének Pest megyében szép hagyományai vannak, gondolok például a régi budai járási lakásépítési akcióra, vagy • váci KISZ-lakásépítés eredményeire. A vízhálózat fejlesztése, illetve a szennyvíztisztítás elmaradása igényli ennek a kérdésnek a folyamatos napirenden tartását, a közműolló nyitásának a megállítását, a tendencia visszafordítását. Már a most beköszöntő esztendőben is minden lehetőséget fel kell kutatni ennek érdekében. Azokon a településeken, ahol összefognak a társadalmi szervek és a lakosság, vannak ilyen tartalékok. Egyidejűleg a megyei tanács már készíti a térség egészének a közműfejlesztési stratégiáját a Fővárosi Tanáccsal, az OVH-val és az Országos Tervhivatallal együttműködve. A tanácsoknak ebben a helyzetben egyra inkább kell élniük azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az új építési szervezetek megjelenése a piacon, a versenyeztetés, a kötött áras szerződések biztosítanak számukra. Az átmenő beruházások problémáin fokozatosan túljutva, törekedni kell arra, hogy a tanács, a megrendelő szabja meg a beruházás tempóját. A jelenlegi időszakban a pénzforrások már nem teszik lehetővé azt, hogy a kivitelező vállalat érdekei és törekvései legyenek a meghatározóak. Aki fizet, az rendel. Általában azt mondhatjuk, hogy a helyi tanácsok döntő többsége meg tudott birkózni a nagyon újszerű feladatokkal, élni tudott az önálló jogkörökkel és lehetőségekkel és fokozatosan kibontakozik a kezdeményezőkészség is. Eljutottunk oda, hogy már nem csak beruházási célokban gondolkodnak. Reálisabban veszik számba a meglévő intézmények működtetésében rejlő lehetőségeket, komolyan mérlegelik és nem csak az apparátusok, a testületek is, hogy egy-egy fejlesztést mennyi pénzből lehet megoldani. Nin- csen-e ésszerűbb alternatíva? Most ezt a szemléletet és magatartást, a dinamizmust kell tovább javítani. | Az idén sikeresen teljesítettük a VII. öt---------. éves terv első évére előirányzott feladatokat. Ismerve a pénzügyi feltételeket, mérlegelve az új gazdálkodási rendszer most már elsajátított előnyeit, megvalósíthatónak látszanak a második év célkitűzései is. Ez évben sem várhatók látványos eredmények. Ám ha jól dolgozunk, tisztes fejlődésben, a gondok egy részének a megoldásában bízhatunk. A megyei tanács ehhez kéri a társadalmi szervezetek, a vállalatok és szövetkezetek, a lakosság együttműködését, segítségét. A jelentős társadalmi összefogással az idén elkészült tápiószelei tornacsarnok nem csupán Az Idén kezdték meg Szentendre határából továbbvezetni Pilisvörösvár irányába azt a az iskolások tornaóráit teszi felejthetetlenné, hanem versenyek és egyéb sportesemények csőkígyót, amely a megye budai területének több településére juttatja majd el a földgázt, megrendezésére is alkalmas. (Erdősi Ágnes felvételei)
