Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-24 / 302. szám

1986. DECEMBER 24., SZERDA

ii

Közömbösség, hanyagság az okok között

Beszélgetés dr. Ilcsik Sándor rendőr vezérőrnaggyal

Nemrégen közöltük a Pest Megyei Hírlap hasábjain, milyen érdemeket szerzett a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság abban a nyomozásban, amit dr. László Ferenc, a Szegedi Orvostudományi Egyetem volt tudományos rektorhelyettese és társai ellen folytatott, míg kiderítették a bűntényt. Nevezettek súlyos bűnt követtek el a társadalom kárára.

Az eset joggal borzolta fel a közvéleményt, mint máskor is, amikor hírt adunk arról; egyesek hogyan élnek vissza a társadalom bizalmával, hivatalukat egyéni céljaikra használják fel. Érzékenyen befolyásolja a lakosság hangulatát a megszaporodott bűnesetek száma, nagysága. Erről beszélgettünk dr. Ilcsik Sándor rendőr vezérőrnaggyal, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjével.

g — Miként látja ön a bűnözés ^ alakulását, milyennek ítéli a köz- á biztonságot?

— A társadalom túlnyomó többsége tisztességesen él, dolgozik. Érthető hát, ha azok, akik becsületes munkával keresik a kenyerüket, rossz szemmel nézik, hogy sok az ügyeskedő, aki munka nélküli haszon megszerzésére törekszik, kihasználja a kereslet-kínálat olykort feszültségét, megtalálja jogszabályaink hézagait és megbúvik az ellenőrzés lazasága mögött. Ezekről a folyamatokról a napokban az MSZMP Pest Megyei Végrehajtó Bizottsága is tárgyalt, megfogalmazva, hogy jobban kell vigyáznunk a társadalmi tulajdonra, s aki megsérti erkölcsi normáinkat, azt szigorúan, az eddiginél súlyosabban kell büntetni.

A társadalmi tulajdon védelme, de a magán- és személyi tulajdon védelme is a megelőzésnél kezdődik.

p — Ezt gyakran ismételjük, ma- p gyarázzuk, mégis kevés a hatá- 4 sa. Noha általában szilárd a köz- í biztonságunk, tudjuk, hogy sza- p porodott a bűnesetek száma, s a p károk értéke is nőtt.

— Tulajdonképpen minden forint sok, amit jogtalanul vesznek el a nemzeti jövedelemből, s igaz, hogy az utóbbi évtizedben kétszeresére nőtt a káresetek száma, de még többet mond a következő adat: a kár értéke nyolc-tízszerese a korábbi évekének. A számokat természetesen részben az is indokolja, hogy megsokszorozódott a társadalom vagyona, korszerű, értékes gépek, berendezések, épületek, eszközök növelik ezt a vagyont, és a magán-, személyi tulajdonban lévő vagyonok értéke is többszöröse a korábbinak, ip — ön is azt mondta, hogy a ^ kár nagyságában csupán rész- p ok a tárgyak értékének növeke- } dése.

— A bűnözés módja is változott. Szaporodtak a szervezett, csoportos bűncselekmények. Átalakult a bűnözők „arculata” is. Jól öltözött, bizalmat ébresztő, gépkocsival rendelkező bűnözők tévesztik meg a jóhiszemű embereket. A motorizáció pedig segíti ezeket a bűnözőket a gyors távozásban és elrejtőzésben. A technika fejlődésével a bűnözők módszerei, lehetőségei is megváltoztak.

Mindenki tisztában van társadalmi veszélyességükkel, mégsem védekezik a társadalom eléggé felelősen ellenük. Súlyos szemléletbeli hibának tartom, hogy sokan azt hiszik: a bűnmegelőzés csak a rendőrök és más bűnüldöző szervek feladata! Sakkal kevesebb gondunk lenne, ha a megelőzésre nagyobb figyelmet fordítanának. Ha mindenki mindenütt csak annyit tenne, hogy betartja az érvényes rendelkezéseket, vagyonát a jó gazda módjára őrzi, máris áthatolhatatlan falba ütközne a bűnözők jelentős része.

Engedjen meg egy-két példát. Megoldatlan a vagyon védelme, s az országos átlagnál is rosszabb a többi között a kereskedelemben, a vendéglátóiparban. A megye 6203 egységében nem biztonságos a pénztárolás, a pénzszállítás. Kértük: szereljenek fel riasztó berendezést: az üzleteknek csak harminc százaléka vállalkozott rá. Harminc százalék! Ennek ötven százaléka beszereltette a jelző-riasztó berendezéseket, de azok működésképtelenek. A másik ötven százalék működne, de rendszeresen élfelejtik bekapcsolni —, akkor pedig annyi, mintha ott sem lenne.

Sok helyen javasoltuk: közvetlenül a rendőrséggel kössék össze a riasztókészüléket, gyorsabb a segítségnyújtás. Nem akadt vállalkozó erre sem. Beruházási keretüket csak nem terhelik ezzel? Jobban járnak, ha a biztosító fizet. A Ráckeve és Vidéke Áfész dömsödi vas- és műszaki boltjába kétszer törtek be, félmillió kár keletkezett. Üzemképtelen volt a riasztó. Dunavarsány hasonló üzletében sem működött a riasztó-jelző berendezés, 840 ezer forint volt a kár.

Beszéljek az építőipar anyagtárolásáról? A szervezetlenség, a hanyagság miatt, az őrizetlenül . hagyott javak kínálják magukat a tolvajoknak. Hasonlóan könnyű prédát nyújt a vasút a fosztogatóknak. Napokig őrizetlenül, félreeső vágányokon állnak a vagonok. Kevés a munkaerő a kirakodáshoz? Igaz, de nem mentség a társadalmi vagyon felelőtlen kezelésére. Legalább őriznék az értékekkel megrakott kocsikat.

Kirívó eset, ami a szigetcsépi ABC-áruházban történt. A betöréses lopást segítette a hanyag kezelés: a páncélszekrény kulcsát keresni sem kellett, ott függött a többi kulcs között a táblán! Nem ritka, hogy hozzáférhető helyen „őrzik” a kulcsot. Természetesen a vétkesek ellen eljárás indul.

5 —■ Sehol, egyetlen területen

^ sem változott hát a szemlélet, ^ mindenütt hurcoljuk a régi, be- ^ idegződött, rossz szokásokat, kép- ^ telenek vagyunk általában vál- t toztatni a laza magatartáson?

— Erről szó sincs. A nagyiparban, a bankoknál, az OTP-knél, a takarékszövetkezeteknél és még sok helyen megbízható az ügyrend, a pénz kezelése, tárolása felelősen történik, jó a bizonylati fegyelem. Szinte mindenütt riasztásra készek az erre alkalmas készülékek.

Elismerően lehet szólni az állami és erdőgazdaságokról, a magasan szervezett ipari és mezőgazdasági üzemekről.

51 — A termelőszövetkezeteket, a

í kisszövetkezeteket és a szakcso- I portokat nem említette.

— Nem. Legtöbb gondot a termelőszövetkezetek, a szakcsoportok, kisvállalkozások, szakszövetkezetek okozzák. Megemlítem a gödi Duna Menti Tsz példáját, ha nem is általánosítható ez a konkrét tapasztalat. Hihetetlennek tűnhet, de a tsz egyik ágazatvezetője írásbeli utasítással tiltotta ki területéről a rendészt. Csak a rendőrség határozott intézkedése nyomán voltak hajlandók végül is visszavonni intézkedésüket.

Ez esetben is úgy néz ki, mintha nem a termelőszövetkezet, hanem a rendőrség érdeke lenne a biztonság

megteremtése.

A szigetcsépi Lenin Termelőszövetkezetben beszámíthatatlan telepőrt alkalmaztak, aki végül is felgyújtotta az istállót, a sokmilliós kár nem az alkalmazót, hanem a közösséget érte. Érthetetlen, hogy sok gazdasági vezető miért éppen a vagyonvédelem őreit választja ki hanyagul, nemtörődöm módra?

A rossz tulajdonosi szemléletre utal több olyan eset, ami szintén megmagyarázhatatlan: amikor mar felfedezték a bűncselekményt,

hiányzik a türelem. A másik iránti érdeklődés: A megérteni akarás.

Okos szavak. Csak éppen ... hol volt a maguk ügyében ez az okosság? Röstellik, sehol. A kislányok hírvivőként az óvodában. Az apuék éjjel veszekedtek. Pusmogás. A hír előtt nincsen kerítés, a hírbe hozottak számára nincsen kegyelem. Hallottad? Tudod? Nahát! Ki gondolta volna?! S hallgatni a sajnálkozást, mielőtt valaki beleülne a fogorvosi székbe, hát igaz...?! S még jó, hogy nem tud újabbakat kérdezni a nyálszívótól a kíváncsi, el lehet ütni annyival a dolgot, másokkal is megtörtént már.

Kínos, keserves, mert hiszen mintha pőrére vetkezne az ember. Kisváros. Mindenki mindent tud. Azt is, hogy a volt férjet kivel látták. Látták! Hol? Az utcán. Szabad ezzel törődni? Az asszony nevet. Én a fél városnak ismertem, ismerem a száját. De azt. hogy ez a száj mire képes...! Megtudhattam.

Az ikrek jóllakottan szuszognak. István tüsténkedik, kíméli asszonyát. a nagymama úgy jár-kel, hogy szinte észre sem vesszük, jelen van ő is. Most mégis megszólal. Tisztelet, az nincsen bennetek. Ügy beszéltek egymással, mint... ah, megfordul, kimegy. Anyám maradi, mondja István. A mama most is magázódik a papával, közli a meny. A nagyiék parasztok, kotnyeleskedik közbe az egyik lány. Felszívódni, formed rájuk az apjuk. Kimennek, vállat húzva, ajkbiggyesztve. Szeretik persze anyámat, bök lányai után István, de sokszor kinevetik. Prédi-, kát. Mintha nem ebben a világban élne. Apámról nem beszélve! Harminckilenc éve házasok, de még

mindig úgy szólítja anyámat, hogy édes párom, Ilona. A lányok kinyúlnak tőle.

„Akarom, tisztán lássatok Akarom, hogy szeressetek”

(Ady: Akarom)

Kék szem, itt-ott serkedő szőrök az arcbőrön, hol hát mögött összekulcsolt kezek, hol oldalt esetlenül lógatottak. ,

Most éppen magabiztos. Mesélhet. Én kétéves voltam, a nővérem öt, amikor mindkettőnket állami gondozásba vettek. Nekem az intézet volt a természetes. Azt szoktam meg, pedig sokat lökdöstek ide-oda. Soha nem tudtam, miért. Pakolj. Vittek. Pakolj. Vittek. Néhányszor beleuntam, megléptem. Megszöktem, magyarul. Volt olyan nevelő, aki pofozott. Bementem panaszra a nagyfönökhöz. Az egy jó pók volt. Ott előttem behívta a tagot, s megkérdezte, kérlek, igaz ez?! Tizenhat múltam akkor. Becsületére válik, elismerte. Azt mondta, valami félelmetes fojtott hangon, hogy ordítani kell itt, nem szeretni! Ezt én piszkosul megjegyeztem, azt hiszem, egy életre. Gondoltam, ha ti így, majd én is úgy.

És? Én nem egészen erről tudok.

Kiesik a szerepből, a sárkány- legényke érzelmes kamasszá alakul. Ide a munkásszállásra a nővérem könyörgött be, ő is itt lakik, itt ismertem meg az öreget, azaz a Pali bácsit. Marhajó szakmunkás az öreg, képzelheti, a főnökök is előre köszönnek neki a műhelyben. Na, jó lenne majd olyannak lenni, mint ő. Valamiért, kinézett magának, ma sem tudom, miért. Volt ugyan, aki azt mondta, a párt bízta meg ilyesmivel. de tudja, én az ilyen rizsát nem kajálom, az ilyet nem lehet olyan politikai Izéből csinálni. Az öreg elég fura pók persze, először oda-odaállt a hátam mögé a géphez, nem szólt semmit, marhára idegesített, már ott tartottam, elküldöm, na ... de eszembe jutott, a Sári, a nővérem mit könyörgött, na cirkuszoljak senkivel, mert ha ki tesznek a gyárból, a szállásról is menni kell, s akkor hová?! Pislogott az öreg, mert marha erős szemüvege van, aztán egyszer rám szólt, menj egy lépést. Valamit babrált a tokmányon, majd azt mondta, most próbáld meg. Hát az egy szuper volt, ahogy ment! Másnap odamentem, hogy megköszönjem, elzavart, na menjél innen, azt mondta Következő héten új munkára álltunk rá, odajött, megnézte a késemet, azt mondta, le kellene törni a kezed ... Valahogy így. Később kijárta, segélyt kapjak, nem volt télikabátom. Nem akartak adni, azt hozták fel, hogy nem kaphatok annyi kedvezményt, elég a szállás, a kétszeri étkezés, mit akarok még. Akkor lépett az öreg.

Tavaly hol volt karácsonykor?

Tudja ezt is? Hát persze. Pali bá- csicknál. Hazavitt a családjához. Elég a francba van. Békésben, Gerendás a falu neve. Három fia van. de azok felnőttek, feleségük, gyerekeik, de úgy fogadtak... hát tudja... szipog, olajos öklével dörzsöli a szemét, Ödakintről a zúgó. nyögő szuszogó gépek zaja remegteti az ablakot, mégis nagy a csend. Hallgatunk Lali felhúzza a vállát, a mosástól agyonkopott kockás ing lötyög rajta, látszik, nem reá méretezték. Az öregtől kapta.

És most karácsonykor Lali, mi lesz?

Vigyorog Megyünk Gerendásra. Sári is. Az öreg őt is meghívta. És tudja, mindenkinek viszünk valami ajándékot, ne gondoljon persze nagy valamikre, csak ami tőlünk telik, olyan ... olyan szamárságok, mert olyan ügyetlenek vagyunk Sárival, még soha nem vettünk senkinek ajándékot...

MÉSZÁROS OTTŐ

MAGAZIN

presztízsokokból a vezetők ki akarják magyarázni az ügyet, leplezik a bűn elkövetőit.

p — De, ha annyira féltik a

^ presztízst, miért nem vigyáznak í mindenütt jobban a rájuk bízott í közvagyonra?

— Már utaltam rá, hogy nem kellene többet tennünk, csak be kellene tartanunk és be kellene tartatnunk jó rendelkezéseinket. Kevesebb munkája lenne a tűzoltóságnak, a rendőrségnek, általában a bűnüldöző szerveknek. Az állam- polgári fegyelem lazulásának, a gyenge — néhol kimondottan elégtelen — gazdálkodási és bizonylati fegyelemnek nem csak szubjektív okai vannak. Némely esetben rossz a védelmi szabályozás, felületes az ellenőrzés. Szükséges lenne felülvizsgálni az állami biztosítási rendszert, hiszen számos alkalommal alaposabb elemzés, ellenőrzés nélkül fizetnek kártérítést, más esetekben pedig nem érdekeltek a gazdaságok saját beruházás árán védeni vagyonukat, a biztosító amúgy is megtéríti a kárukat.

Figyelmet érdemel Szabó András

esete, aki az Állami Biztosító Pest Megyei Igazgatóságának volt társszakértője. Társaival együtt Farmos és Tápiógyörgye községek körzetében valótlan jégkárokat igazoltak magántermelőknek és mezőgazda- sági nagyüzemeknek. A pénz egy részét Szabó András és társai tették el. A kár ebben az egy esetben nyolcmillió forint volt!

Néha nehéz magyarázatot találni a felügyeleti szervek elnéző magatartására is. Nem lehet mondani, hogy kevés lenne az ellenőrzésre jogosultak száma: állami és társadalmi szervezetekre gondolok. Az ellenőrzés hatása — ezt a megyei párt-végrehajtóbizottság is megállapította — nem kielégítő. Ismét egy példa a kereskedelemből: előfordul, hogy a bérbe adott üzletek bérlői hónapokig megfeledkeznek befizetni a bérleti díjat, s fel sem szólítják őket. Csak akkor kezdődik a pereskedés, amikor sok millióra rúg az adósság. Az adómorál megsértése, az állammal szembeni tartozás, a szerződésbe foglalj megállapodások semmibe vevése nem lehet bocsánatos bűn. I-Iónapró! hónapra érvényt kell szerezni a fizetési kötelezettségeknek, miért kell megvárni, míg rendőri üggyé dagad?

Mennyi baj származott már abból is, hogy egy-egy felügyeleti szerv olyan embert engedett beállítani vezető posztra, aki már korábban összeütközésbe került a törvénnyel és tanúsította, hogy bizalmi állásra alkalmatlan. Olykor akadálytalanul használják ki a jóhiszeműséget, a megalapozatlan bizalmat, a hiányzó ellenőrzést.

Barta András magángazdálkodó például 645 ezer forinttal károsított meg több termelőszövetkezetet: sertéshizlalásra kötött szerződéseket, minden feltétel nélkül. Egyik gazdaság sem győződött meg szerződéskötés előtt, megfelel-e a valóságnak Barta András állítása. Kormány Albertné. a gödi Duna Menti Tsz szerződéses vegyesboltjának vezetője a tsz pénzén vásárolt árukat úgy értékesíthette, hogy azok ellenértékét „elfelejtette” befizetni a közös kasszájába. Ez a feledékenység kétmillió forintjába került a tsz- ‘ nek. Mezei Józsefné, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem üzemeltetési osztályvezetője pedig több mint egymillió forint kárt okozott, mire észrevelték. hogy az egyetem pénzén tüzelőberendezéseket vásárol és sajátjaként értékesíti ismerősei között.

Nem győzöm ismételni: ha rendszeres és szigorú lenne az ellenőrzés, és független nélkülözhetetlen bizalomtól — a kettőnek semmi köze egymáshoz —, nem próbálkoznának annyian. A bűnesetek hatvan százaléka vagyon elleni bűncselekmény. Ebben sok olyan bűnöző is szerepel, aki ideig-óráig

a törvényesség látszatát betartva ügyeskedik, szerzi a Jogtalan hasznot.

^ — A magán- és személyi tu«

4 lajdon védelmével jobban törőd« nck az állampolgárok? 1

— Elképzelhetetlenül sok közönynyel, hanyagsággal találkozunk e területen is. A megyében például 80 ezer üdülő védelme megoldatlan. A tanácsok joggal hitték, könnyű lesz megszervezni az üdülők között a közös őrséget. Nem sikerült. Legtöbb helyen azt a választ kapták: biztosítva van a ház, fizetek biztosítást, miért alkalmazzak még egy-kétszáz forintért őrt is?

Családonként egy-kétszáz forinton múlik, hogy az őrizetlen — ősztől tavaszig magányos — házak csalogatják a betörőket, tolvajokat. Kérdem: milyen jogon várhatná el bárki is, hogy közösségi pénzből viseljék egyéni vagyona őrzését? Miféle erkölcsi gondolkodás ez?

Hányszor kérjük, figyelmeztetjük az autótulajdonosokat, vigyázzanak holmijukra, ne hagyjanak értékeket szem előtt. Míg nem jár pórul valaki, addig nem hallgat ránk. Ruhaneműt, iratokat, pénzt, műszaki cikkeket, sokszor még ékszert is lophatnak tőlük. Hosszú a kárvallottak listája. A rendőrség dolga lenne az is, hogy vigyázzon a „kirakatba” tett értékekre?

A lakosság biztonságérzete válik labilissá, ha azt tapasztalja, hogy nő a bűnözés. Arra pedig kevesen gondolnak, ha mindenki kicsit jobban óvná tulajdonát, senki nem lenne közömbös a rábízott közös vagyonnal szemben, s nem venpék zaklatásnak a vezetők a belső- és külső ellenőrök tevékenységét — könnyebben vissza tudnánk szorítani a bűnözést.

£ — A megyei párt-végrehajtóí bizottság megállapításaiból mit f tart a maguk számára legfonto- ^ sabbnak, annál is inkább, mert ^ ön is tagja a testületnek?

— Természetesen a mi teendők

elsősorban a magunk munkájának erősítése. A megelőzés számunkra is sok jeladatot ró. A bűnök felderítésének idejét igyekszünk lerövidíteni. Mint a testület tagja, én is egyetértek azzal, hogy a már feltárt ügyek utáni eljárást gyorsítani kell két ok miatt. Egyrészt meg- nyugtatólag hatna a lakosság szármára a gyors, példás intézkedés, másrészt elrettentő hatása jobban érvényesülne a bűnözőknél.

Egyetértek azzal is, hogy a tulajdonosi szemléleten változtatni kell, társadalmi szervezeteinket is bevonva ebbe. A politikai, meggyőző munkán túl azonban arra is gondolok, hogy a hanyagokat, a hűtlen kezelőket, a közömbösöket az eddiginél szigorúbban vonjuk felelősségre, elvégre a párt, a kormány bizalmából milliós, olykor milliárdos értékeket bíztak rájuk, azért érezniök és vállalniuk kell a felelősségüket. A belső ellenőrzések súlyát is növelni szükséges. A bűn- cselekmények ncgyven-ötven százaléka ma az ellenőrzés hiánya miatt következhet be. Beláthatjuk, hogy így nem folytatódhat.

Mellőzni kell a formális ellenőrzéseket, viszont a felügyeleti, valamint a társadalmi szervek összehangolt ellenőrzése hatásosabbá válhat a jó előkészítéssel, a következtetések szigorú levonásával. Minden kiskaput „hét lakattal” kellene zárnunk, személyre való tekintet nélkül érvényre juttatva a saját törvényeinket.

Nem tudom, nem értem, miért kell biztatni vezetőket, éljenek a jogukkal, kötelességükkel? Hogyan nyugodhatnak bele abba bárhol is, hogy a nép vagyonából illetéktelenek munka nélkül elvehessenek, mások kárára éljenek, ügyeskedésükkel számolatlan vagyont szerezzenek.

Ismétlem: bár rendőr vagyok, mégis azt tartom fontosnak, hogy használjuk fel lehetőségeinket a bűnelkövetés megelőzésére. Ha pedig nem sikerül a tettet megakadályozni, a Pest megyei rendőrség készen áll, akár a többi bűnüldöző szerv, vagy a tűzoltóság. Pest megye sajátos földrajzi helyzetéből adódik, hogy az országos átlagnál nagyobb az idegenforgalom, az átutazók száma. A főváros árnyékában könnyebben megbújnak a bűnözők. A sajátosság ellenére is eredményesen végezzük feladatunkat. Ebben számítunk — mint eddig — minden állampolgárra. Együttesen kell óvnunk közös vagyonúnkat, személyi- és magántulajdonunkat. Ebben a kérdésben is abból kell kiindulnunk, hr gy a becsületes, felelős, a munkája révén érvényesülő dolgozóink többen vannak, mint akik kárunkra élnek. S hogy eny- nyien se legyenek, ezért dolgozunk.

sági Agnes