Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-24 / 302. szám
C saknem két esztendővel ezelőtt pártunk XIII. kongresszusa világos politikai és gazdaságpolitikai programot fogadott el. Bizonyára még élénken emlékezünk arra, hogy a kongresszust megelőző pártfórumokon elhangzott vélemények a társadalmi-gazdasági helyzetünk megítélésében rendkívül kritikusak voltak, de az irányelveket a párttagságunk döntő többsége támogatta. A kongresszus nyílt, kritikus hangvétele, s a reális helyzetelemzésre épülő, a gazdasági és társadalmi fejlődést célzó feladatmeghatározás erősítette a pártban az egyetértést — és ezáltal a pártegységet —, növelte a dolgozóknak a párt politikája iránti bizalmát. A megyei pártértekezlet határozatában azt az alapvető igényt fogalmaztuk meg a kommunisták és a megye lakossága számára, hogy cselekvőén vegyék ki részüket a párt XIII. kongresszusa határozatainak megvalósításából, a VII. ötéves terv végrehajtásából, tudásuk, erejük javával, tisztes állampolgári fegyelemmel, hazafias elkötelezettséggel szolgálják a béke, az ország építése és ezen belül Pest megye gyarapodásának ügyét. A szocialista demokrácia fejlesztése jegyében lezajlott országgyűlési képviselő- és tanácstagi választások, a közép- és rövid távú népgazdasági, illetve a településfejlesztési tervek vitái, a tömegszervezetek munkaértékelő és tisztújító tanácskozásai, az új vállalati irányítási formákra való áttérés során kialakult munkahelyi fórumok biztosították a politikai-közéleti aktivitás megőrzését, a közmegegyezés fenntartását. A XIII. kongresszuson pártunk nemcsak elhatározásra jutott, hanem szerepénél fogva felelősséget is vállalt, hogy megfelelően irányítani és vezérelni fogja az egyre bonyolultabbá váló társadalmi, politikai, gazdasági folyamatokat. A Pest Megyei Pártbizottság tisztában van azzal, hogy a XIII. kongresszus által megerősített helyes politikai irányvonal képviselete többek között azt is jelenti; a párt választott testületéinek és szervezeteinek osztozni kell minden szinten a pártra háruló politikai felelősségben az ország sorsáért, jövőnk alakításáért. Kedvezőtlen tendenciák Mi ezzel a felelősségérzettel fogtunk hozzá a megyében a dolgunkhoz: a kongresszusi határozat feldolgozásához és a végrehajtáshoz Az agitációs és propagandamunkában fontos célnak tekintettük a kongresszus, valamint az ötéves népgazdasági terv végrehajtása tudati feltételeinek megalapozását, a feladatokkal azonosulni tudó, cselekvőkész társadalmi légkör megteremtését, illetve stabilitását. A munka középpontjába a párt vezető szerepének erősítésével a párttagság, a lakosság cselekvőképességének javítása, a kongresszuson elfogadott gazdasági célok megvalósításához szükséges politikai feltételek biztosítása került. A végrehajtás munkaterületenként eltérő intenzitással és eredményességgel megkezdődött ugyan, de az erőfeszítéseink hatásfokát számos ellentmondás rontja, amelynek összetevőit a Központi Bizottság ez év november 19—20-t ülésén gondosan elemezte. A legfőbb ellentmondások a gazdaság működésével és az ezzel ösz- szefüggő társadalmi-politikai folyamatokkal függnek össze. A gazdaság egészének fejlődése nem kielégítő, a kongresszus gazdaságpolitikai programja időarányosan nem teljesült. A termelési szféra egészének működését különböző külső és belső tényezők akadályozzák, a teljesítőképességet visszahúzó erők tehát az erőfeszítéseink dacára nem csökkentek, hanem nőttek. Bár az elmúlt két évben felerősödött egy sor jó irányú, gazdaságpolitikai törekvéseinkkel egyező, azt visszaigazoló vállalati döntés és elhatározás! Ezek kifejezésre jutottak a megyénkben is az intenzív növekedési források feltárásában, profilváltoztatásokban, vállalati szervezeti korszerűsítésekben, létszámleépítésekben (különösen a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben), közös vállalati kooperációkban, tökéletesebb belső vállalati érdekeltségi rendszerek kialakításában... és így tovább. A várt eredmény azonban népgazdasági méretekben és a megyében egyaránt elmaradt; nincs arányban az eddigi erőfeszítéseinkkel. A tapasztalható fejlődés ellenére a megye iparának és mezőgazdaságának teljesítménye összességben ez ideig nem érte el a tervezettet. A közvélemény nyugtalansága tehát nem alaptalan, hiszen a gazdasági helyzetünk kedvezőtlen tendenciái hasonló típusú és jellegű folyamatokká állnak össsze, amelynek hatásai közvetlenül befolyásolják az anyagi létet és a gondolkodást. A fogadtatás sokszínű A közel egymillió lakosú munkáslakta megyénk közhangulata a politika számára feltétlen figyelmet érdemel, mert az itt tapasztalható feszültségek jó része országos általánosításra is alkalmas. A gazdaság- irányítás és az elosztáspolitika kérdései, az anyagi • gyarapodás árnyoldalai — más szóval az életszínvonal- politika mai gondjai — a társadalmi értékrendek torzulásai, az általános rend és fegyelem, a vezetői példamutatás, a pártfegyelem kérdései a napi politikai élet vitatott témáivá váltak. A belpolitikai helyzetünk és benne a gazdasági folyamatok alakulásának tükrében nem meglepő tehát, hogy a Központi Bizottság ez év novemberi tanácskozását az átlagosnál jóval nagyobb politikai figyelem kísérte. Minthogy nem meglepő az sem, hogy a fogadtatása is sokszínű, mert a befogadó közeg hangulata is változatos; amennyiben egyaránt jellemző rá a viszonylagos kiegyensúlyozottság, a nyugtalanság és a jogos elégedetlenség. Vannak, akik jónak tartják a határozat elemző és feladatmeghatározó részét egyaránt. Elismerik a dokumentum önkritikus és kritikus hangvételét, igaznak és biztatónak tartják, hogy nem csak lefelé irányul a kritika. Mások kifogásolják, hogy a Központi Bizottság csupán ismétli önmagát, hogy a feladatmeghatározás nem lett konkrétabb és kézzelfoghatóbb. Hiányolják, hogy a testület nem tisztázta pontosan az irányító szervek munkájában a gyengeségek okait. Vannak, akik a gazdasági szabályozók változásában sem bíznak, mint ahogyan a rend, a fegyelem erősítését, a takarékosság fokozását szolgáló feladatokat sem sikerült eddig jól megoldani. A Pest megyei pártbizottság a Központi Bizottság ülését követően felelősen elemezte a határozat tartalmi kérdéseit és megállapításait, s vele együtt meghatározta a legfőbb tennivalókat is. A testületi ülésünk szellemében úgy gondolom, szólnom kell a KB-ülés határozatának fogadtatásával, mondanivalójával összefüggő néhány fontos kérdésről és feladatainkról is. A felelősség tudatában A párttagságunknak és a politizáló közvéleményünknek fontos lenne felfigyelni arra, hogy a Központi Bizottság a novemberi ülésen bár gazdaságpolitikai jellegű napirendet tárgyalt, de a politika lényegi — a fentebb említett vitatott — kérdéseiben is mélyre ásott. Lényegében a gazdaságot visszahúzó erőkkel száll szembe. Gátat akar emelni a rajtunk múló kedvezőtlen folyamatoknak. Megállapítva a KB végrehajtó szervei és a kormány felelősségét, jól elhatárolja a felelősségi szinteket; nem hagyja ki a közép és az alsóbb régiókat sem. A tényekkel és a saját hibáinkkal szembenézve meghatározta a cselekvés fő irányait is. Tehát a kedvezőtlen helyzet megváltoztatására törekszik, a bizalom erősítéséért száll síkra és ezért a saját felelőssége tudatában tenni akar. Gondosan tanulmányozva a határozatot, azt is észre lehet venni, hogy az önkritikus elemzés — a belső tényezőket illetően — nagyon mély és fontos összefüggéseket tartalmaz. Kimondja például, hogy a gazdasági irányítási rendszer elhatározott továbbfejlesztését nem sikerült következetesen megvalósítani. Az eszközrendszer egészét nem tudtuk az új források feltárásának a szolgálatába állítani. Nem sikerült megfelelően összehangolni a népgazdasági és a vállalati, érdekeket. Párhuzamosságok és átfedések vannak a különböző döntésre jogosult bizottságok és az állami szervek munkájában... És így tovább. Ezek a felismerések a feladatmeghatározást illetően nagyon fontosak. Miben jelent újat ez a határozat? Mindenekelőtt a gazdaságpolitika fő irányait tekintve koncepciójában, felfogásában, s így a fogalmazásában is. Ugyanis tartalmában amellett érvel, hogy a külső egyensúlyunk megteremtését célzó törekvés nem jelenthet fejlődésképtelenséget; hogy nem zárja ki az új, fejlett technika és technológia behozatalát a szükséges mértékben. Kicsendül belőle az is, hogy az egyensúlytalanság önmagában nem jelenthet feltétlen inflációt, hogy a tartós restrikció nem szolgálhatja jól a fejlődést. De újat jelent a külgazdasági orientáció tekintetében is, mert a fő hangsúlyt e tekintetben a KGST- kapcsolatok fejlesztésére helyezi és szorgalmazza a ráépülési a Szovjetunió gazdasági megújulására. Ez persze másféle gazdasági érdekeltséget és újszerű felfogást, szemléletet is feltételez. Ojat jelent a különböző érdekeltségi rendszerekben is. Választ ad arra, hogy a népgazdasági és a vállalati érdekek összhangját legfő- képDen úgy lehet megteremteni, ha a jól dolgozó termelőegységeket a szabályozás nem bünteti, hanem elismeri. Ha az ésszerű és gyorsan megtérülő fejlesztést inkább preferálja, mint adóztatja, ha az élő- és holtmunkával való takarékosságra ösztönöz. Ojat kíván továbbá a külkereskedelmi szervezet átalakításában, a jogrendszerben, a különböző intézményrendszerek és az improduktív szféra működőképességének korszerűsítésében. Ha csupán ennyit is felismerünk a határozat tartalmi újszerűségéből és a Központi Bizottság elhatározásából, akkor is láthatjuk, mindezek együttesen a XIII. kongresszuson elhatározott fő célok irányába mutatnak, amely az egész párttagság és a nép óhaját, akaratát fejezteid; dolgunk tehát küzdeni azért, hogy ezt a végrehajtásban a lehető legjobban közelítsük. Szembenézni a gyengeségekkel A megyei pártbizottság ilyen szellemben tárgyalta és elemezte a megye gazdaságának helyzetét és határozta meg a feladatait. Az alapfelfogásunk az, hogy eleve a bizalmatlanságra, hitetlenkedésre építeni a helyi cselekvést nem szabad. Az értékteremtő képességet azáltal javíthatjuk igazán, ha élni tudunk minden lehetőséggel, ami a megye termelési szektoraiban adva van. Ugyanis ha a rajtunk múló tényezőket sorba vennénk helyileg szinte mindenhol, akkor ebből is ösz- szeállna egy egész lista. Hiszen ha nyitott szemmel járunk, naponta láthatjuk a szervezetlenség, a hanyag és pazarló munka példáit. Találkozunk elég gyakran a felelősségre vonást mellőzőkkel, a kényelmesebb utat keresőkkel, a tétovázó, megújulni képtelen párt- és gazdasági vezetőkkel. Sokan a személyi felelősség kérdését emlegetik, hogy vajon a Központi Bizottság ebben miért nem határozottabb. Eközben elfelejtik, hogy a hatáskört gyakorló párt- szerveink a megyében vajon hányszor alkudtak meg fontos személyi vagy másféle felelősséget kívánó kérdésekben. Hány üzemi pártszervezet tudja felmutatni, hogy erélyesen szembeszállt a téves nézetekkel? Hogy a csoportérdekeket , is értve és képviselve ugyan, de felszínre hozta-e a népgazdasági érdekekkel összehangolható cselekvési lehetőséget? Ezekkel a jelenségekkel szembe kell nézni, mint ahogyan azzal is, hogy o korrupció, a csalás, a jogtalan haszonszerzés, az italozás, a lógás jórészt a szemünk előtt zajlik, amelynek nemegyszer a párttagok is részesei. E tekintetben vajon mennyire konzekvens a pártszervek és a kommunista vezetők magatartása? *Úgy gondolom, ezek számunkra elgondolkodtató és egyben feladatmeghatározó kérdések is. 1986. DECEMBER 24. A megyei pártbizottság fontos feladatának tekinti, hogy minden körülmények között ellássa funkcióját a megye gazdaságának pártirányításában. Az irányítás elvi-politikai jellegének markánsabb vonásait erősítve nem mondhatunk le a szükséges operativitásról sem. Határozott véleményünk továbbá, hogy a demokratizmus szélesítése, fejlesztése a pártszerveket és -szervezeteket nem hozhatja hátrányos helyzetbe, csak tudni kell vele élni. Akcióképességük e tekintetben attól is függ, hogy mennyire képesek erősíteni a pártegységet, érvényesíteni a kollektív bölcsességet, biztosítani a végrehajtásban az egységes akaratot. Csak ezen az úton Természetesen azt is látni kell, hogy a napi munkába*n a politika részéről adható impulzusok nem tudják a gazdaság egészének mozgását a kívánt irányban gyorsítani, ha nem kapcsolódhatnak a konzekvens állami és gazdasági irányítás által kiváltott megfelelő ösztönzéshez és kényszerhez. A biztató elvi koncepciókkal együtt tehát szükség van erre is. De ha a jövőben a tények azt igazolják, hogy a legfelsőbb szinteken is a határozat szellemében dolgoznak, akkor álljunk mellé mindenhol, mert tömeges támogatás nélkül a szelektivitás elvének érvényesítése nem ölthet társadalmi méreteket. A kibonatkozás ugyanis nem csak kedvező, hanem keserves folyamatokat is feltételez, mert a munkaerő elveszítheti helyenként a vállalaton belüli monopolhelyzetét, a bérek elvileg nemcsak felfelé, hanem lefelé is mozoghatnak, az alacsony hatékonyságú termelőegységek nehéz helyzetbe kerülhetnek, a szelekció folytán felszabaduló dolgozók gondjaival is törődni kell, mint ahogy szükséges a hanyag, pazarló munkáért járó felelősségre vonás érvényesítése is. Gondolom, ezeket a terheket vállaljuk, mert eredményesebb munkára ösztönözni csak úgy lehet, hia a szervezettség társadalmi méretekben is javulni fog, ha a teljesítmények mérése és honorálása is reálisabbá válik, ha a népgazdasági, a csoport- és az egyéni érdekek között táguló ollót szűkítjük. Csak ezen az úton képzelhető el a kibontakozás, amely a megye egész lakosságának, mi több, a népünk érdeke. Hittel, cselekvő elkötelezettséggel Irta: Krasznai Lajos, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára Az alkotó munka eredményei: új lakóházak, üzemek, mezőgazdasági, művelődési, egészségügyi és szociális létesítmények. (ERDÖSI AGNES FELVÉTELEI)
