Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-22 / 300. szám
4 1986. DECEMBER 22., HÉTFŐ Kölcsön a közös alapból Az egymásra utalt települések Lassan, fájdalommentesen enyészett el az az egyébként hasznos ötlet, hogy a megye települései közös alapba helyezzék el szabad iejlesztési eszközeiket, s a közpénzből megelőlegezzék egy-egy nagyobb beruházás költségeit, ha azokat a maga erejéből nem tudná fedezni a helyi tanács. Talán azért nem is gyűlt össze soha jelentősebb pénzösszeg a közös alapban, mert a tanácsok korábban sose lehettek biztosak abban, szabadon rendelkezhetnek-e pénzmaradványaikkal vagy elvonják azokat A bizonytalan takarékoskodás helyett a biztosabb megoldást választották, s igyekeztek év végéig minden szabad fillérjüknek helyet keresni. Az ötlet újraéledt A hamvába holt ötletet 1984-ben Budaörs körzetének tanácsai keltették ismét életre. Akkor alakult meg a város- környéki bizottság Budaörs és a környező 13 település tanácselnökének részvételével, igaz, a célok kezdetben szerényebbek voltak a korábbi, megyei elképzeléseknél. Az érintettek abból indultak ki, hogy vannak olyan közös feladataik, amelyek terheit eddig a tanácsok közül néhányat magának kellett viselnie. Így Pilisvörösvár egyedül tartotta fenn a balatonfenyvesi úttörőtábort, Solymár a puszta- marótit, Budaörs pedig az őrségi Ispánkon tette ugyanezt. A közös cél elsősorban az volt, hogy a táborok költségeit közösen, az általános iskolás korú gyermekek létszámának arányában fizessék a települések, s természetesen a nyaraltatásban is ilyen arányban vegyék ki részüket. A szerény kezdet óta eltelt két esztendő azonban azt bizonyította, többet nyújthat ma már az összefogásnak ez a formája valamennyi településnek. Az új tanácsi gazdálkodási forma szabad utat nyitott a kezdeményezés előtt, ám nem lett az önállósággal együtt több a felhasználható pénz. A meglévő keveset igyekeznek a városkörnyéki Két fiatalasszony párbeszédének voltam fültanúja a napokban egy Volánbusz peronján szorongva. Egyikük arról számolt be — meglehetősen indulatosan —, hogy nem tudja megoldani a karácsonyi és az újévi ünnepek között óvodás kisfia elhelyezését. „Nyilatkozatot toltak az orrom elé az oviban, kérem-e az ügyeletet arra a négy napra? Ha igen, vihetem reggelente a város másik végében lévő óvodába, idegen neve'ők és gyerekek közé. Nálunk nem lehetett ledolgozni ősszel a két ünnep közötti napokat, az uram is folyamatos munkarendben dolgozik. Nagymama nincs, szabadság nincs. Most. mondd meg. mit csináljak?” Megkérdeztük a megyei tanács művelődési osztályát, hogyan oldották meg az óvodák a két ünnep közötti nyitva tartást. Martinusz Ferenc elmondta, hogy az osztály nem szabályozta ett a kérdést. Minden oktatási intézmény vezetője az igények ismeretében dönt a nyitva tartási rendről. Természetes, hogy az az üzemi óvoda, ahol a gyár leáll az ünnepek idején, nem nyit ki. A tanácsi óvodákban, különösen azokon a településeken, ahol valószínű, hogy a szülők dolgoznak az év végi napokban is, biztosítani kell a gyermekek elhelyezését. Mindez igen megnyugtató, de a fiatalasszonytól hallottak alapján élve a gyanúperrel, találomra feltárcsáztuk egyik Budapest közeli városunk óvodáját. Hogy melyiket, mindegy, hiszen a gyakorlat nem egyedi. bizottság tagjai egy kicsit megtoldani. — Miután bevált az úttörőtáborok közös fenntartásának ez a módja — mondja Fe- hérváry János, Budaörs, a „legtőkeerősebb" település tanácselnöke —, újabb célt jelöltünk meg, amelynek megvalósításában valamennyi tanács érintett. Igaz, ez sem nagy jelentőségű beruházás, de régi gondot old meg. Kutyabefogó telepet létesítünk a városkörnyéki alap terhére. Egyébként idén, a hetedik ötéves tervek készítésekor került szóba, hogy emelni kéne a befizetett összeget. Meg is állapodtunk abban, hogy nemcsak a gyerekek után, hanem minden állandó lakos után 30 forintot adnak a tanácsok a közösbe. Ez egy év alatt 3 millió forint, ebből a táborok fenntartása mellett létrehozhatjuk az említett telepet is. Közösből kamatmentesen — Hogyan meruit fel annak a ienetósege, hogy egy- egy település a varoskornyeki alapból Kölcsönt vehessen íei? — A véletlen, illetve a gazdasági kényszer szülte az ule- letet. BudaKeszi Tanacsa került oiyan helyzetű«, nogy a— tíOO ezer forintja hiányzott egy beruházás megkezd esen ez. Budaörs aKKor eppen ennyit kapott az ispanki tábori konyha fejlesztésére, de a munkaiatokra akkor még nem került sor. Kölcsönadtuk hát a Közös pénzt egy időre. Ezután gondoltunk arra, hogy rendszeresíthető lenne ez a rajta pénzügyi együttműködés is. Eel is verettük a ienetose- get a városkörnyéki bizottság következő diesen, és mindenki helyeselte az elképzelést. Ha lakosonként 100 forintot fizetnének az alapba a terepülések, akkor öt év alatt körülbelül d0 millió forint gyűlne össze. .Ennek az összegnek a nagyobbik hányadat egy-egy he.yi cél megvalósítására koncentrálhatnánk. — Lehetővé teszi-e a tanácsok pillanatnyi anyagi helyzete, hogy a fejkvótából száz forintot ne abban az évben, saját céljaikra használjanak fel? Nem hiányozna ez a — Hogyan oldják meg a két ünnep között az óvoda nyitva tartását? — Többéves tapasztalat, hogy kevesen veszik igénybe az óvodát ezekben a napokban. Ezért az év utolsó munkanapjain két ovi működik csak a városban, egy a lakótelepen, egy pedig a családi házas részen. Ezzel elkerülhető, hogy három-négy gyermek miatt fűtsünk, világítsunk egész épületeket és szabadságra mehetnek a nevelők is. — Hogyan fogadják a szülők, hogji’ ideiglenesen távolabbi helyre kell vinni a kicsiket? — Eddig nem panaszkodott senki, különben is, alig néhá- nyan veszik igénybe az összevont óvodai ügyeletet. — Nem lehet, hogy éppen a kényelmetlensége miatt? — Elképzelhető, hogy azért, de mint mondtam, ez a gyakorlat bevált. Az óvodának mindenképpen. Kérdés, hogy a szülőknek mennyire. Kormányrendelettel munkanappá nyilvánították a karácsonyt követő vasárnapot, nagyon sok helyen komolyan is veszik ezt. Természetes, hogy amelyik családban lehetséges, ott megszervezik a közös év végét, különösen, ha iskolás gyermek is van. Így vannak ezzel az óvónők is. Ám el kellene hinni, hogy aki mégis beviszi a csemetéjét az óvodába, az nem az ott dolgozók bosszantására teszi. Hanem, mert tudomásul veszi, hogy az év háromszázhatvanöt napból áll, s nem ér véget december 24-ével. M. K. pénz néhol a helyi költségvetésből ? — Biztos, hogy a legtöbb település számára megterhelő lenne száz forint fizetése. Éppen ezért abban állapodtunk meg, hogy 1987-ben 50 forintot fizetünk az állandó lakosok után, s majd a jövő évi tapasztalatok alapján döntünk arról, hogy ismét emelünk-e? De ha belegondolunk, éppen a legszűkösebb feltételek között működő tanácsok számára nyújtana az alap segítséget. Többen áldoztak érte — Mit szólnának például Budaörs lakói, ha a saját településük fejlesztésére fordítható pénzeszközök egy részét Pátyon vagy Budajenőn használnák fel? Nem okozna ez a rendszer féltékenységet, ellentéteket? — Hosszú távon bizonyosan kiegyenlítődnének a közös alap felhasználásának arányai. Mi is kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy valamihez pont az a pár millió hiányzik, amit sem a banktól, sem céltámogatósból nem szerezhetünk mpg. De ha például olyan célokat veszünk szemügyre, mint Perbál, Budajenő, Telki, Páty és Biatorbágy ivó- vizügye, máris több települést segítünk egyszerre, ha a beruházás meggyorsítása érdekében rendelkezésükre bocsátjuk a városkörnyéki alap bizonyos hányadát. Csak példaként említettem a régi gondot, az egészséges ivóvíz hiányával küszködő településeket, egyáltalán nem biztos, hogy lendíthetünk a beruházás ütemén szerény segítségünkkel. Mindenesetre van olyan jelentőségű a körzet öt településének ivóvízügye, hogy a többiek is áldozzanak érte. Igaz, az úttörőtáborok fenntartása, a kutyabefogó telep még nem látványos eredmények. De reméljük, hogy ez a kezdeményezés nem fullad majd ki, háttere, úgyszólván bankja lesz a körzeti fejlesztéseknek. S ha a gazdasági jelentőségén túl vizsgáljuk a város környéki bizottság működésének jelentőségét, meg egy szempontról szót kell ejtenünk. A bizottság égisze alatt olyan közös gondolkodás, együttműködés, személyes kapcsolat alakult ki a terület tanácselnökei között, amelyet semmilyen államigazgatási rendelet nem hozhat létre. Ha csak ennyi haszna lenne a bizottságnak, máris megérte létrejötte. Márvány! Ágnes A tévében látom eléggé gyakran a sokféle új Ca- pitaly játék egyikének hirdetését, mert persze a régi név nem jó, de ha valaki, mint a reklám felcsillantja, mégiscsak a gazdasági életben akar sikereket, képzelje magát vezérigazgatónak, bankfőnöknek. Az alapeszmét diszkrét háttérzene adja meg, azt dúdolják, amit a nagyszerű Kabaré című filmben: money, money, money. Vagyishát a ma- ni a fő. Nagy játék ez, korszerű játék, bár részleteiben nem ismerem, na de a lényeg az korántsem holmi gyermeteg elméket foglalkoztat. A mani. Ugyan már mibe fektessem be a pénzemet? Kötvényekbe, gépkocsikba, aranyba, ezüstbe, gyöngyökbe? Képzőművészeti alkotásokba, amelyek akár a bélyegek, egyszerre igényelnek némi gondozást és ígérnek masszív értéket? Én nem tudom, mit mond a játék, mennyi a haszon erre, mennyi arra, milyen szabályok vannak itt, holmi Kapi- taly-szabályok vagy holmi Socitaly-szabályok, a gyakorlatról is csak annyit tudok, hogy a kötvényért van állami jótállás, és úgy 11 százalék kamat, amiből lejön az áremelkedés, kocsira szabadpiac, Merkur-piac, sorsolás, előre befizetés, várakozás. Az arany jó, még államilag is, de csempészve, szabadpiacon ér- l tékesítve még inkább, bár erHa nincs nagymama, szabadság Óvodai kényszerpálya Város az első titkár szemével Világos programra van szükség a továbblépéshez Eszembe jut, amit hajdani munkatársai mintegy tucatnyian mondtak a szentendrei pártbizottság első titkáráról. Ezeket a véleményeket szembesítem a magam tapasztalataival, s tűnődöm a hallottakon. Amit pédául Marosvölgyi Lajos nyugalmazott tanácselnök igy summázott: Rozgonyi Ernöné dr. olyan ember, aki nem fél a helyzetnek megfelelő gyorsaságú döntésektől. Nem érzékelteti, hogy beosztásánál fogva ő a város első embere. A munkatársaival, s általában mindenkivel igen figyelmes. Közvetlensége igen példamutató. Érdekes — mondom magamban —, hogy mennyire összecsengenek ezek a gondolatok azzal, amit Sza- bóné Keresztény Laura, a megyei könyvtár osztályvezetője mondott hajdani igazgatójáról. „Emberséges, segítőkész, demokratikus, nagy munkabírású, fegyelmet követelő vezető volt. Emlékszem rá, hogy dr. Kovák István, a Pest Megyei Tanács művelődési osztályvezetője milyen szép szavakkal búcsúztatta, amikor a városi pártbizottságra ment dolgozni. ★ Reggel fél nyolckor találkoztunk az irodájában. Mondom neki, mi járatban vagyok. Szeretnék írni róla, egyebek mellett azért is, mert nemrég kapta meg az Április Negyediké Érdemrendet. S köztudott, hogy ezzel a kitüntetéssel több évtizedes kiemelkedő munkát jutalmaznak. Hozzáteszem, hogy igen sok emberrel beszéltem, s zavarba ejtő véleménnyel vannak személyéről. — Engedje meg, hogy a portréírásról lebeszéljem. Nem mondom azt, hogy nem esik jól hallani: szépeket hallott rólam. En mégis jobban szeretném, ha a munkáról, az előttünk álló időszak terveiről beszélhetnék. — S a legutóbbi kitüntetéséről sem szól szívesen? — Erről csak annyit: felemelő érzés, hogy mások is úgy látják, igyekszem helytállni. Valóban volt mit csinálnom az elmúlt évtizedekben. Engem is meggyűrt az élet.,, Az utóbbi rövid kijelentés mögött rejlik tíz esztendő a pedagóguspályán, gyermekvédelmi, gyámhatósági feladatok, 7 évi vb-titkárság Gödöllőn, járási hivatali elnökség Szentendrén, igazgató tisztség a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtárban, s végül a városi titkári, majd első titkári megbízatás. — Emlékszem egy nyilatkozatára, két évvel ezelőttről. Akkor arról beszélt, hogy másképp ítélte meg Szentendrét kívülről, s másképp, amikor itt dolgozott vezető beosztásokban. Vannak-e hosszú idő óta élő problémák? — Igen. S várakozásommal ellentétben makacsul tartják magukat. Azt gondoltam, hogy a párt, tanács, népfront, a baráti kör, a fórum, a rétegtalálkozók, s egyéb párbeszédes formák közelebb hozzák egymáshoz a régi és új szentendreieket. Hogy ezáltal bizonyos helyzetek megítélésében hasonlóak lesznek a nézeteink. De úgy érzem, hogy a napi problémák, az ellátás, a szolgáltatás nehézségei lekötik az emberek figyelmét, növelik a feszültségeket, s háttérbe szorítják a várospolitikai kérdéseket. Keveseket érdekel, teszem azt, a településfejlesztés és a kultúra. A gazdasági erőtlenségünk ellenére gyarapodtunk. Kapásból csak a legutóbbi beruházásokból említenék néhányat. Felépült a Pis- mány Áruház, számottevően nőtt a villany- és gázvezetékek hossza. A Pannónia-tele- pen csatornáznak. A telefonok száma, ha lassan is, de növekszik. De az emberek fejében, a szemléletük változásában koránt sincs ekkora mozgás. Még mindig elhangzik a vád: A Dunakanyar körúton belüli városmagra irányítjuk a figyelmünket. A többit elhanyagoljuk. A turistaáradat időnként zavarja a szentendreieket. Pedig a hatvanas évek közepétől tudtuk, hogy ez be fog következni. Készültünk rá. Fejlesztettük a kereskedelmet, vendéglátást, bővítettük a parkolókat! A körzetben is felké- íiültünk. A Pilisre és Visegrád- ra gondolok. De nem elég intenzíven! S a lakosságot nem tudtuk felkészíteni a vendég- fogadásra. Még mindig nem érdekeltek ebben! Változatlanul feladat' az életkörülmények, a szolgáltatások javítása, a hiányszakmák megszüntetése. Jobban kell gazdálkodni értékeinkkel. Sokan szeretnének tenni a városért. Szellemi és fizikai dolgozók egyaránt. Tettünk lépéseket a közlekedésre, de esetenként a fogadtatás bizalmatlan volt. Ebbe nem nyugodhatunk bele. — Mit tud csinálni a pártvezetés, a tagság e makacsul élő gondok enyhítésére? — Agitációra, meggyőzésre, világos programra van szükség. Igényesebbnek kell lenn! valamennyi pártszervezettel szemben. Tudatosítani mindenkiben, hogy a város egészében és részeiben is a miénk. A tanácstag, vagy a körzetben. illetve községekben dolgozó párttag nemcsak körzetéért, hanem a településéért is felelős. Más: kényszerítővé vált a körzet idegenforgalmi kapacitásának növelése. A leányfalui strand bővítése, Visegrád és környéke továbbfejlesztése, a szentendrei sziget gondjainak megoldása, a város és a falvak köztisztaságának biztosítása. S ami a legfontosabb: felelősen gondolkodó közvélemény kialakítása. Olyan embereket szeretnék látni, akik tudják és teszik a maguk dolgát. Én hiszek abban, hogy ha a város — vagy egy-egy község lehetőségeit reálisan felmérve — elhatároz valamit, s megnyeri a lakosságot, el fogja érni a célját. Saját házunk táján és nagyobb körben, a társadalmi demokrácia szélesítése a legfontosabb teendő. — Ez programnak is felfogható. Lesz ereje a megvalósításához? — Fontos ugyan, hogy az első számú vezető hogyan irányít, de nem ez a döntő. A kérdés az, sikerül-e közös gondolkodást kialakítani. — önt igen közvetlen embernek tartják. Tudatosan alakította ki ezt a stílust? — Nem. Szerencsém van. Ilyen vagyok. Ma már másképpen aligha lehet dolgozni a pártapparátusban. — Törékeny alkata ellenére nagy munkabírásúnak mondják... — Azért néha érzem a fáradtságot. Nem megy — mondogatom ilyenkor, aztán ösz- szeszedem magam. Próbálom a saját tevékenységem összhangba hozni a környezettel. Igazítok a lépéseken. Nem jó az, ha nagyon előrehaladok. — Egyszer régebben beszélgettünk arról, hogy esténként végiggondolja a napját. Mintegy osztályozza magát. Miért? — Mert vannak hibáim és tévedéseim. Hibám, hogy azt hiszem: a közösségért mások is teljes erőbedobással dolgoznak. Ebből a hitből lombozód- nak ki a tévedéseim, meg a csalódások. A szabadidejét az első titkár — nem sok van belőle — a családja körében, olvasással, gyaloglással tölti. Az utóbbit sportszerűen űzi, ha alkalma van rá, 15—20 kilométert tesz meg a hegyi ösvényeken. — Mert másnap újra kell kezdeni — mondja búcsúzás közben. Mindketten az óránkra pillantunk. Fél kilenc. Eny- nyi fért 60 percbe. Vicsotka Mihály Gombó Páli ^j-áték re van némi rendőrségi rizikó. Vannak-e erre a játékban tippek, szabályok, avagy csakúgy lemásolták a Capitalyt némi átkereszteléssel, mondjuk profit helyett az írják, hogv haszon, tőke helyett azt, hogy tőke, infláció helyett azt, hogy... nem, az aligha akad a játékban, hiszen nálunk is csak áremelkedések vannak, mondjuk, ha jól befektettünk egy villába, az aranyvillává növi ki magát, mert tojja ni aranytojást, mínusz bevallás esetén némi adó. Meg aztán nem megfelelő kockavetés esetén mi a rizikó? Mi vár túl a Rubikonon? Felszámolás, állami kisegítés, profilváltás ? Aki teafőzőt gyártott, most chipet gyárt, ez benne van-e a játékban? És milyen chip, csípi-e a világpiac; milyen hús, lágyul-e a sertésen, melyből zsírmentes fajtákat termelünk, amelyeknek lágyul a húsa. Aztán vannak-e állami buktatók, mondjuk, ha a forgalom nő, úgy nő-e az adó, hogy kibírjuk? Ha okosan kocsmát nyitunk, biztosan; ha élelmiszerboltot, kétes; ha cipészetet, itt a nyereség, hol a nyereség? játékban veszünk részt, hiszen itt a cipész, hol a cipész, itt a talp, hol a talp, milyen talp? Na szóval, komplikált játék ez, meg kell szokni, ki kell nagyon rafinálni. apuka, anyuka, gyerekek, vigyázva játsszatok, s a tanulságokat úgy szűrjétek le, miként válogatjátok a gombát, hátha őzláb, de hátha gyilkos galóca. Ugyancsak óvatosság ajánlatos az újszerű lépéseknél. Nyissak-e alvállalatot, géem- kát, hogy ne fizessek béradót, avagy ne nyissak, mert többe kerül a leves, mint a hús, levonnak a nyereségből, felvonnak a veszteségi számlán. Aztán nem leszel vezérigazgató, mert leszavaz az üzemi tanács, ha a játék Socitaly-jel- legű, az igazgatóság, ha valamiféle részvénytársaság vagy. A nehézségek egyébként már a játék kezdetén adódnak. Ugyebár mindenki kap egy bizonyos kezdő tőkét. A játékban. Az életszerű fronton azt össze kell szerezni. Hogyan, mibül? Bérből, fizetésbül aligha, teherautó-befektetésből gürizve, piaci maffiábul, széplányok futtatásábul alighanem, de itt van némi policiá- lis rizikó. Legjobb egy amerikai nagybácsi, aki sokra vitte. Benne vannak-e ezek a játékban? Ugye, nem? Egyszóval van tőke, de nincs eredeti felhalmozás, mely tudvalevőleg egyeseknek sikerűi, de mások rovására. A kereskedelmi ellenőrzések azt bizonyítják, hogy ilyesmi van. a rendőrségi ellenőrzések is. ki a kapun a pluszhús, keres a portás, a húsbolt vezetője, veszt az eladó — vagyis a gyár, vigyázz, ne fektess húsiparba! Keresd meg a módját, hogy havi tizenötezerből megtakaríts, éhezve-senyvedve összekuporgass havi százezret, inkább járj Mercedes helyett csak Ladán. V an viszont államilag rendelkezésre bocsátott állami tőke, azzal lehet gazdálkodni! Nna. Könnyedén, gyorsan, takarékosan, okosan, gazdaságosan. Korszerűen robotokat gyártunk-e, vagy olasz licenc alapján makarónit? Kit fizetünk, újítót, mérnököt, vagy helyetteseket? Kit veszünk fel személyzetisnek, pszichológust vagy unokahúgot? Kiszállítunk-e, beszállítunk-e, leszállítunk-e, pereskedünk-e, kötbért fizetünk vagy rakodómunkást? Van itt választanivaló, okoskodniva- ló, ésszerű tennivaló. A lényeg az, hogy gyújtsd a tőkét, ne siránkozz. A szocializmus tőkeszegény, tegyük gazdagabbá. Ne feledkezzünk meg a reklámról és a csomagolásról. Ha ez benne van a játékban, az élelmesek kiválasztódnak. A köz javára, mindenki hasznára.
