Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-22 / 300. szám

1986. DECEMBER 22., HÉTFŐ 5 Tv-FIGYELŐ' Vasúttörténet. IsaUTa egzo­tikus meséje és A falu jegyző­jének sokkalta valóságosabb és szorongatta tóbb története után most egy vasút-históriai feldolgozás próbálja majd le­kötni az előfizetők figyelmét nyolc egymást követő héten át. Címe A szerencselovag, helyszíne az 1840-es évek Angliája, szülőatyái pedig egy­részt NSZK-beli, másrészt meg csehszlovák filmesek . Hogy ez a vállalkozás mi­ként került tető alá, arról nem sokat tudni. Mindeneset­re tény, hogy az ötletadók jó helyre nyúltak: a szigetor­szágban a múlt század köze­pén fellendült vonatozás szin­te tálcán kínálja mind a tech­nikai. mind az emberi érde­kességeket, kamera elé való különcségeket. Hanem az a program, amelyet a műsorúj­ság előzetese szerint ez a két országból verbuválódott stáb meghirdetett — nevezetesen a tények tisztelete, az egykori valósághoz való következetes ragaszkodás —, nos, ez a ki­nyilatkoztatás inkább csak szóbeszéd volt. Azon egyszerű oknál fogva, mert a kitalált főhős, Robert Curwich titok­zatos személye körül nem any- nyira az ősmasinák, egykorú berendezések kezdtek el csi- hegni, zakatolni, hanem sokkal inkább a női szívek váltottak hevesebb ütemre. Az ese­ménysor tehát azonnal mel­lékvágányra futott. Jelöltek. Annál magabizto­sabban követeli ki a helyét a szintén terjedelmesre szabott — tizenegy estén át tartó — új, korhatár nélküli Ki mit tud?, a szellemes című Ön: jelölt! Az innen, Százhalom­battáról kövzetített sorozat immár a most futó mutatvá­nyok egyik előkelőén jegyzett darabja; tárgya a szóbeszé­deknek, igazi csevelycsemege. S ha már az, akkor azt is el-eimondják róla, hogy szer­kesztői, egy-két szám. ki válasz-, tásakor egy kissé körültekin­tőbben járhattak volna el. Mégpedig akkor illett, kellett volna másként dönteniük, amikor kicsi gyerekek tapasz­talhatóan szülői idomításai kerültek reflektorfénybe. Nem egy és nem két alkalommal tapasztalhattuk már, hogy pici lányokat, pöttöm fiúcskákat is odapenderítenek az alkalmi zsűri lámpasora elé, hogy el­dalolják, -mocorogják mind­azt, amit rájuk tukmált a ma­ga ifjúságának idején pódiumi karriert be nem futott anyu­ka, apuka. A hajdan elsorvadt szülői vágyak utólagos és meglehetősen ellenszenves — a személyiségfejlődést illetően pedig egyenesen káros — ki­élései ezek, s mint ilyenek, nem érdemlik meg a televízió nyilvánosságát. Nem érdemlik, de lám, mégis megkapják... Ináres. Az inárcsiak egy kisebb lakóközössége pedig a villanyvezetéket kéri, könyör- gi hiába. Amint arról az Ab­lak legutóbbi adása beszámolt, ennek a Pest megyei telepü­lésnek az egyik külterületi ré­szén tizenhat olyan család él, amelyik az elektromosság ál­dásait még most is nélkülöz­ni kénytelen — dacára annak, hogy kis hazánkról már 1963. augusztus 20-a óta azt tartják, mondják: teljes mértékben behálózzák az illető vezetékek. Mint annyi minden máshoz, ehhez a fejlesztéshez is pénz kellene; körülbelül 1,5 millió forint. Ez a summa pedig nem áll a helyi tanács rendelkezé­sére. Helyette inkább egy öt­letet forszíroznának, melen­getnek: a szóban forgó kültel­kiek költözzenek be a már villamosított belterületre. Ez viszont az érintetteknek nem tetszik; ők jelenlegi ottho­naikban akarnak maradni, de villanylámpák fényében. Se­gítsen a megye, segítsen az ország! — így az inárcsiak. Aki sakkozik, az ilyen hely­zetekre mondja, hogy patt. Ám ez a vezetik, nem vezetik állapot minden, csak nem já­ték De mennyire nem az! Akácz László ELHUNYT GREGUSS ZOLTÁN A Madách Színház és a Vígszínház igazgatósága, tár­sulata mély megrendüléssel tudatja, hogy Greguss Zoltán kiváló művész, életének 83. évében rövid, súlyos beteg­ség után, december 20-ra, szombatra virradó éjszaka el­hunyt. A temetéséről később intézkednek. ★ Greguss Zoltán 1904-ben született Budapesten. Színészi pályáját a szegedi színházban kezdte 1921-ben. Divatos ope­rettekben, majd vígjátékok­ban, burleszkekben szerepelt. Számos vidéki színház tagja volt. A felszabadulás után több fővárosi színházban ját­szót. Az államosítás óta a Madách Színház tagja volt, majd nyugdíjba vonulása után a Vígszínházban lépett fel. Sokoldalú drámai és vígjátéki jellemszínész, intrikus figu­rák hiteles megelevenitője. Fontosabb színpadi szerepei: Pixi (Szirmai: Mágnás Mis­ka), Kazinczy Ferenc (Kisbán: Martinovics), Horváth Mihály (Darvas: Szakadék), Lennie (Steinbeck: Egerek és embe­rek), Szatyin (Gorkij: Éjjeli menedékhely), Claudius (Shakespeare: Hamlet). A negyvenes évek népszerű filmszínésze, a felszabadulás után is fontos szerepeket ala­kított. Többek között a Gábor diák. Hannibál tanár úr, Édes Anna, Puskák és ga­lambok, Pacsirta, Gyula vi­téz télen, nyáron, Volt egy­szer egy család című filmek­ben. Munkásságát több ki­tüntetéssel — köztük a Szo­cialista Magyarországért Ér­demrenddel ismerték el. Január 6-tól Megújul a tv-magazin Januártól megújult formá­ban és gyakrabban jelentke­zik, a. televízió ismeretterjesz­tő magazinja, a kalendárium. Január 6-tól kéthetente lát­hatják majd az ■ összeállítást a nézők, benne rovatonként a korábbi műsorokat, áttekint­ve egy-egy téma természettu­dományos, mentális, egészség- ügyi és kulturális vonatkozá­sait. Célja, hogy iránytűt ad­jon az egészséges, kiegyensú­lyozott életvitelhez, s tudomá­nyos megalapozottságú taná­csokat a testi és lelki bajok megelőzéséhez. A tervek sze­rint megújul az adás díszle­te és, képi világa, hangvétele pedig közvetlenebbé,' szóra- kpztatöbbá válik. Az adás álatf"té'Iéfönori érkező kérdé­sekre szakemberek igyekez­nek majd válaszolni. Az első adás Üj év, új élet címmel jelentkezik, ebben orvosok, pszichológusok, és a szabadidő specialistái adnak ötleteket. tanácsokat egye­bek között a fogyni szándé­kozóknak, a téli sportok ked­velőinek. Betlehemes — óvodásnyelven O, gyönyörű szép, titokzatos éj Karácsony éjszakáján, ami­kor az örökkön megújuló élet jelképeként kigyullad a gyer­tyafény, titokzatosan felfény- lenek ősi emlékeink. S ami­kor néhány pillanatra sikerül megállítanunk az időt, rádöb­benünk, hogy az ajándék­osztogatás csupán egyik jelen­sége az ünnepnek. Az ember­élet csodálatos szépségei fel­sejlenek a betlehemi miszté­riumban. A régi korok szo­kásai örökbecsű értékekkel ajándékozhatják meg a husza­dik század végi embert, s mindezek felidézésével a leg­többet a kicsinyeknek nyújt­hatjuk. Aranyhajú Mária Titokban fehér karácsony­ról álmodoztak a gyerekek. Luca napjára virradóan ha­talmas pelyhekben megérke­zett a hó. Csipkeerdőt vará­zsolt a hegyekre, csillogásá­val elkápráztatott kicsit és nagyot. A barátságos meleg szobákban pedig az ünnepre készülünk. A szentendrei Vas­úti villasoron messziről dísz­lenek az óvoda ablakai. Piros Mikulások, fényes csillagok hívogatnak. Benn futkos az aprónép. Aranyhajú, szelíd tekintetű Mária szőttes kö­tényt köt maga elé, József éppen a kalapját igazgatja, a pásztorok botjaikat csörgetik, az angyalkák illegnek-billeg- nek. A szereposztásból máris sejthető: itt bizony betlehe­mes készül. Mielőtt tovább folytatnánk krónikánkat a szentendrei készülődésről, ér­demes fölütni a néprajzi ku­tatásokat, s megnézni, mit ír Ortuiay Gyula a betlehemes- ről. A több szereplős drama- turgikus misztérium- vagy pásztorjátékról az első ma­gyar írásos dokumentumok a tizenhetedik századból valók. Iskolai előadásra készültek. A tizenkilencedik, huszadik századi paraszti betlehemes középpontjában nálunk a ki­fordított bundát viselő pász­torok párbeszédes, énekes­táncos játéka állt. Házilag készített jászolt vagy templom alakú betiehemcst hordoztak. Ortutay Gyula leírása szerint is többféle változata alakult ki. A legismertebb történet az, amikor Mária és József Bányász Rezső könyve A huszadik század Amerikája A z emberek százmillióinak szo­rongása: hogyan alakul a világ két legnagyobb hatalmának vi­szonya, kapcsolata? Az Egyesült Ál­lamokról és a Szovjetunióról van szó. Szinte mindennap a napilapok el­ső oldalán és a rádió, televízió vezető helyein szerepelnek a hírek ennek a két világhatalomnak a tárgyalásairól, megmozdulásairól. Vajon ismerjük-e eléggé Amerikát, ahogyan az Egyesült Államokat szoktuk a köznyelvben ne­vezni? Ügy gondolom, hogy nem elég­gé. Igazán nem vagyunk tisztában, hogy miként nőtte ki magát ez az alig több mint kétszáz éves birodalom a vi­lág legnagyobb imperialista hatalmá­vá. Megtudjuk, ha elolvassuk Bányász Rezső könyvét, a Századunk Ameriká­ja vagy ahogyan a kötet alcíme mond­ja „Amerikai évszázad” című rendkí­vül lebilincselő írást, amely a Zrínyi Katonai Kiadónál látott napvilágot. A szerzőt nem kell bemutatnunk, hiszen az olvasóközönség is láthatja a képernyőről, olvashatja az újságokban szellemes nyilatkozatait a kormány üléseiről, hétköznapi problémáinkról. Újságíró, diplomata, a történelemtudo­mány kandidátusa, a Tájékoztatási Hi­vatal államtitkára. Csak az amerikai témáról az utóbbi hat esztendőben négy könyve jelent meg. Mindegyik azt kutatja, hogy miként lett az im­perializmus vezető hatalma az Egye­sült Államok, illetve, hogy milyen szellemi és társadalmi viszonyok ját­szottak közre, hogy a mai helyzet ki­alakulhatott. A Századunk Amerikája című tanul­mány folytatása, illetve összefoglalása a korábbi műveknek, a Kissinger és Brezinski (1980), Truman árnyéka (1982) és Pax Amerika (1984) című könyveinek. Mindegyik műve eredeti dokumentumokra, érvelésekre és ta­nulmánykötetekre támaszkodva tár­gyalja ezt a hallatlanul izgalmas té­mát, az amerikai imperializmus kiala­kulását, megerősödését, s jut el a mai helyzethez. Nagyon fontos, hogy job­ban megismerjük Amerikát, hiszen a második világháború előtti eltérő po­litikai orientáció, majd a hidegháborús időszak, s az ezzel együtt járó hiányos vagy leegyszerűsítő propaganda miatt egész nemzedékeknek kevésbé van­nak átfogó ismereteik az Egyesült Ál­lamokról. Ezt a hiányt pótolja most a tudományos igénnyel és alapos felké­szültséggel megírt kötet, amely bizony­nyal mindenkinek hasznos és jó olvas­mánya lesz. A szerző elvezet bennünket a XIX. század második felébe, amikor az Amerikai Egyesült Államok a világpo­litika európai főszereplőinek zajos vi­lágától távol, az Atlanti-óceán védel­mében készülhetett világpolitikai sze­repére. Ez az az időszak, amikor új felfedezések, technikai újítások (tele­fon, dinamó. írógép, Bessener-féle acél­gyártási eljárás stb.), valamint az euró­pai bevándorlók új hullámai példátlan fejlődést hoztak Amerikában, s meg­teremtették a modern gyáripart, a tö­meggyártást, fejlődött ki a kapitaliz­mus új, imperialista formája. Ezzel együtt a múlt század végén, a század elejéin az amerikai imperializmus már nem érte be a hazai sikereivel, ha­nem a világszínpadra lépett és meg­kezdte hódító, gyarmatosító útját. Ez a korszak McKinley elnökségével kez­dődött s tart napjainkig. Bányász Rezső könyve tehát az amerikai imperializmus XX. századi történetét tartalmazza, annak útját kö­veti nyomon, főleg az amerikai elnör kök életútjának megrajzolásával, az amerikai terjeszkedés pontos feltérké­pezésével. A szerző megmutatja, hogy az amerikai sajtó már a század ele­jén megfogalmazta és meghirdette, hogy ez a század amerikai évszázad lesz. Nos, ahogyan a szerző írja: a vagyon, a gazdagság, a katonai erő, a tömegpusztító fegyverek birtokában jó néhány amerikai vezető csoport meg­kísérelte e lidérces álom megvalósítá­sát: a világot amerikai fennhatóság alá vetni, s az Egyesült Államok ve­zető szerepét érvényesíteni. Ezt teszi, ezt akarja tenni Ronald Reagan is, amikor csiliagháborús torveivel ré­misztgeti a világot. Bányász Rezső könyve első részében nyomon követi az Egyesült Államok imperialista, világhatalmi szerepének kialakulását és fejlődését az első vi­lágháborúig, majd a két világháború időszakát elemzi, megmutatja szerepét a háborúban, az antifasiszta szövetség­ben való részvételét egészen a győze­lemig. Ezután a trumani szuperimpe­rializmus korát mutatja be, a hideg- háborús éveket egészen John F. Ken- nedyig, vagyis az atomháború szaka- dékától az amerikai—szovjet együtt­működés „víziójáig”. Könyve negyedik részében megmutatja, hogy az ameri­kai politikában hogyan érvényesül a két vonal harca, miként vállalják az amerikai vezetők a szuperhatalmi fe­lelősséget és miként tesznek kísérletet a katonai fölény visszaszerzésére. M indezt az elnökök körül kiala­kult vezetői garnitúra, a politi­kai légkör megteremtésének megmutatásával, azzal, hogy meg­rajzolja: az elnökök milyen imperia­lista körök érdekeit védik, képvise­lik. Végül a genfi találkozó szellemét idézi. Mint ismeretes: ott hasznos meg­állapodásokat ért el a két tárgyaló fél, Gorbacsov és Reagan. Mint tud­juk: azóta már volt egy reykjavíki megbeszélés is, de még mindig nincs igazi, átfogó megegyezés, és ez nem a Szovjetunión múlik: a Reagan-kor- mányzat — úgy látszik — folytatja azt az imperialista politikát, amelyet a szerző könyvében remek okfejtéssel, eredeti dokumentumok felhasználásá­val az olvasónak megmutatott. Nagyon hasznos, olvasmányos könyv Bányász Rezsőé, amelyet bő irodalom- jegyzék egészít ki. Gáli Sándor szállást keres a gazdag em­bernél, de ő nem ad, kiküldi őket az istállóba, ott minden­ki szeretettel veszi körül őket. A több évszázados drama- turgikus játék bővelkedik hu­morban, táncban, vigasság­ban. Ugyanakkor emberi ma­gatartásokat, jellemeket mu­tat fel. Mindenkor érvényes emberi viselkedések megvilá­gítására alkalmas. Nem vélet­len, hogy korunkban ismét fel­fedezték a betlehemes játé­kok hivatását, éppen ott, ahol még formálható az ember. E kitérő után térjünk visz- sza a szentendrei óvodások­hoz, akik a készülődés lázá­ban élnek. Kalács az asztalon A szín: a nagycsoportosok szobája. Félkörívben a kis asztalkák. A gazdag ember házában kaláccsal terítettek. (A gazdag asszonyt megsze­mélyesítő cserfes Magdi mű­soron kívül árra kapacitálja társait, kóstolják meg a ka­lácsot, hátha nem is valódi. Az óvó nénik tekintete mégis­csak visszaparancsolja a kis torkos kezét.) Dörömbölnek az ajtón, jönnek a többiek, kez­dődhet. a játék: „Luca, Luca, kitty, kotty, / Gelegenye ket­tő, három / Száraz kürtét vá­rom. / Ha nem adnak szalon­nát, / levágom a gerendát. / Ha nem adnak hurkát, / El­viszem a Julcsát. A Luca- napi rigmus megalapozza a jókedvet, s folytatódhat min­den a dramaturgikus játék- szabályok szerint — termé­szetesen óvodás módra. Pörög­nek a párbeszédek, hiszen mindenkinek testre szabott a szerepe. A komótos József és a szélíd Mária szállást kér­nek. (A szőke hajú Szilvi csu­pa szív, kézen fogja partnerét, Gabit., s úgy játszanak.) Ám a gazda az istállóba küldi okétT A kékfestőbe öltözött Juli szánakozással vezeti őket a kis szekrényhez, vagy­is a jászolhoz. Nemsokára itt a karácsony Közben felcsendülnek az is­mert karácsonyi énekek: „Ö, gyönyörű szép, titokzatos éj...”, „Betlehem kis vá­rosában ..„Béke szálljon minden házra, kis családra, nagy családra” ... Mi mást hozhatnának a pásztorok, mint tejet és vidámságot. Az óvodások ropják a táncot, énekelnek az óvó nénik szol­gáltatják a zenét, meggyújt­ják a gyertyákat, igazi meg­hitt, nagycsaládi a hangulat. Az esztendő valamennyi népszokását végigkísérik a szentendrei óvodában. Ko- zákné Kigyóssy Ágnes, az óvoda vezetője úgy érzi, hogy valamennyi ünnepkör jelen­tése lefordítható a kicsinyek nyelvére. A karácsonyi szoká­sok a legszínesebbek, de ez nem jelenti azt, hogy ez kü­lön feladatot ró mindannyiuk- ra. Egész esztendőben tanul­gatják az énekeket, a pár­beszédeket. Ilyenkor már csupán az a feladat, hogy összeállítsák a műsort. Petyus Krisztina, Bonifert Antalné, Kovács Pé- terné, az óvó nénik éppoly iz­galommal készülődnek a nagy napra, mint a kicsinyek. Mi a készülődés pillanataiban, a hét végi próbán lestük meg őket. Ma délelőtt megszólal a csengettyű, dörömbölnek a betlehemesek az óvoda ajta­ján. hogy előadják a bet­lehemi történetet, szívszoron­gató melegséggel, önfeledt vi­dám játékkal, énekkel, tánc­cal. „Nemsokára itt van a ka­rácsony! Mindjárt jönnek a betlehemesek!" — hozza a hírt izgalommal a szentendrei kisóvodás ma délelőtt. Küszö­bön az ünnep, mindannyian készülődünk. Erdősi Katalin Napi élmények alapján Színjátszók Dunakeszin — Amatőr színpad létünk­re országosan ismertebbek va­gyunk, mint a lakóhelyünkön. Bemutatóinkkal szerepeltünk már Kazincbarcikán, Debre­cenben, most készülünk Veszprémbe — ezzel fogad Uray György, a dunakeszi József Attila Művelődési Köz­pont pinceszínházának művé­szeti vezetője. — Kicsi a helyünk, húsz nézővel már telt házunk le­hetne, de gyakran ennyi sem •jön össze. Nagyon rossz a propagandánk, a menedzselé­sünk. Az egyéb rendezvények jegyeit megkapják az üzemek közönségszervezői, a mieinket magunk árusítjuk az előadás megkezdése előtt. Plakátokon nem szerepelünk, a műsorfü­zetbe is csak akkor kerülhe­tünk, ha egy hónappal vagy többel előre tudjuk, mikor fogunk ráérni. Az igazgató arra hivatkozik, hogy nem vezetjük rendesen a csoport­naplót, nem tartjuk be a pró­barendet, nincs elég bevéte­lünk, sokba kerülünk. Ha va­lamit kérünk, azt extra igény­nek tartják. Itt a legkülönbö­zőbb foglalkozású emberek dolgoznak együtt. Diákok, ta­nárok, szakmunkások. Nehéz ennyi embernek egyeztetni az idejét. A diákok között olyan is van, akit a szülei hétköz­nap próbálni sem engednek, nemhogy este fellépni. Nem csoda, ha mindig máskor van gyakorlás. De most legalább vannak közöttünk fiatalok is. Évekig hiába harcoltam egy diák­színpadért és bizony az idő­sebbek nem érnek rá annyira; elég kevesen voltunk. Volt itt egy fiatal népművelő, ő törő­dött velünk, a gimnáziummal is ő vette fel a kapcsolatot. Megszervezte a nézőközönsé­get is, diákbérletes előadáso­kat, amatőr társulatok szerep­lésével. Sajnos ez sem ment zökkenőmentesen, és az után, hogy elment, meg is szűnt. Nehéz lesz visszacsalogatni azokat, akiknek kellemetlen élménye volt ezzel a bérlettel. Persze mindig újra és újra megpróbáljuk. Sz. L. Z. Könyvújdonsúg Csi mesterségek Talán éppen a műanyag, a technika világa — ahogy szá­zadunkat néha emlegetni szokták — idézi elő, hogy egy­re inkább reneszánszát éli a természetes anyagokkal való foglalkozás. Vajon hogyan léhet szak- képzettség és komolyabb fel­szerelés nélkül egyszerűbb agyagtárgyakat, agyagedénye­ket készíteni — ha valakinek megfelelő kézügyessége van ehhez? Kádasi Éva és Kardos Mária Kerámia című könyve- megadja e kérdésekre a vá­laszt. Óvodás korú gyerekektől kezdve felnőttekig, bármelyik korosztálybeli érdeklődő kap­hat a kiadványból segítséget. Ám aki inkább a bőrrel való foglalatossághoz vonzó­dik, szívesebben nyírja, for­málja ezt a sok mindenre használható anyagot, keresse inkább Lukovszky Ilona Bőr- mívesség című kötetét. A könyv elején a bőrkiké­szítés menetével ismerkedhe­tünk meg. Ennek elolvasása sem hiábavaló, hiszen a bőr­rel való bánáshoz is minden­képpen szükség van az anyag- ismeretre. A különböző fogá­sok elsajátításához szintén se­gítséget nyújt a könyv, amely szabásmintákat is tartalmaz. Ha valaki a ma oly divatos, míves bőrtárgyak elkészítésé­be fog, elegendő tanácsot kap­hat hozzá ebből a műből.

Next

/
Thumbnails
Contents