Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-13 / 293. szám
6 1986 DECEMBER 13.. SZOMBAT Színházi levél Elfordítjuk, befordítjuk Shakespeare- ciklusokat játszani régebben igen jó szokás volt a Nemzeti Színházban. A színháztörténet nagy sorozatokat jegyzett fel. 1911: 13 darabból álló sorozat, ráadásul mindössze néhány hét leforgása alatt, április 24-e és május 17-e között. 1923: 15 darabból összeállított sorozat. 1931: 12 darab, ebből négy új betanulásban. De még 1349- ben is három sorozatról tudunk: ebben öt darab, az Ahogy tetszik, az Othello, a Vízkereszt, a III. Richárd és a Macbeth került színre, mind új betanulásban, s úgy sorozatba foglalva, hogy az öt művet csoportosan játszották. Van tehát magyar hagyománya a Shakespeare-ciklu- soknak, s ha most a Nemzeti Színház újabb sorozatot indított, az tulajdonképpen egy szép tradíció folytatása. Shakespeare-sorozatot színre vinni persze nem csak színháztörténeti tradíciót jelent. Arról is szó van ebben az esetben (vagy: kell, hogy szó -legyen), hogy éppen Shakespeare kiválóan alkalmas arra, hogy új meg új előadásokkal próbára tegye egy színház képességeit, egy társulat színvonaláról számot adjon, egy színházművészet törekvéseiről, a korszerű színházról alkotott elképzeléseiről beszámoljon. Próbakő és mérce minden Shakespeare-elöadás, nem csak a műsorterv része, egy kipipálandó feladat a „Klasz- szikus drámák” rubrikában. Sőt, mindezeken túlmenően, ha az avoni bárd művei sorozatot alkotva kerülnek színre, az már azt is jelenti (jelentheti, s kell is hogy jelentse): a színháznak különleges mondanivalói vannak Shakespeare-rel, s a ciklussal. A Nemzeti most folyó Shakespeare-ciklusa némiképp eltér az épp ebben a színházban korábban megvalósított sorozatoktól. Mert igaz ugyan, hogy a Hevesi Sándor téren, a nagy színházban játsszák a Rómeó és Júliát meg A velencei kalmárt is (bár ezt jelenleg, Gábor Miklós betegsége miatt, szüneteltetik), az igazi ciklus, az igazi érdekesség mégis fent a Várszínházban mutatkozik. Itt ugyanis az úgynevezett királydrámákból látható immár négy (az V. Henrik friss bemutatóját is számítva természetesen). A sor azzal az előadással kezdődött, mely még a főiskola vizsgaelőadásaként keltett élénk figyelmet: a Dürrenmatt átdolgozásában játszott János királlyal. Folytatódott a II. Richárddal, majd a IV. Henrikkel, s most az V. Henrik színrevitelével. Ebből hármat — János király, II. Richárd, V. Henrik —. Herényi Imre rendezett (ő rendezte a János király vizsgaelőadását is), a IV. Henrik Vámos László rendezői munkája volt. E lőször is azt kell megjegyeznünk: itt az angol - történelem egy bizonyos szakaszának folyamatos bemutatásáról van (lehet) szó. Az uralkodók sorában János a legkorábbi: 1199—1216 között volt trónon. Közte s II. Richárd között négy király is uralkodott; Richárd országlása 1377-től 1399-ig tartott. Öt már közvetlenül követte IV. Henrik (1399—1413), majd V. Henrik (1413—1422). Shakespeare azokat a drámáit, melyeket mi királydrámák- nak nevezünk, az angolok pedig krónikás játékoknak, nem a történelmi időrendet követő sorozatban írta. Az első a nyolc műből például az a IV. Henrik volt (méghozzá három részben), aki csak az időszak közepén következik a trónon. Az utolsó meg éppen áz V. Henrik (ha a sókkal későbbi, s nem is teljesen Shakespeare-nek tulajdonított VIII. Henriket nem számítjuk). Hogy Shakespeare drámaírói munkásságában csaknem tíz éven át. 1592-től 1600 utánig, ilyen nyomatékos szerepet játszanak a királyA drámák, azt magyarázzák a népszerű drámatípus nagy kö- zönségvonzatával. de magyarázható azzal a szándékkal is, hogy e drámákban Shakespeare a Tudor-uralkodóház (nevezetesen az e házból származó, s épp trónon lévő I. Erzsébet királynő — Vili. Henrik leánya) legitimitását, uralkodása jogos és törvényes voltát szándékozott igazolni és széles körben népszerűsíteni z angol történelem rejtelmeibe részletesen belemenni nem sok értelme volna. Maguk az angolok sem ismerik már túl aprólékosan ezeket a dolgokat. Nekik is mellékelni kell egy-egy királydráma előadásának műsorfüzetében a leszármazási táblázatokat (én is egy stratfordi III. Richárd-előadás műsorfüzetét használom, abból puskázom). Nálunk meg aztán végképp semmit nem mondanak az angol és francia főurak, királyi rokonságok közötti bonyolult kapcsolatok, érdekszövetségek és gyűlölködések. Shakespeare kortárs nézői még ismerték e viszonylatokat — de a jó Vilmos úr bizony itt-ott alaposan átírta a történelem tényeit. (Lásd a tényéktől oly igen eltérő, véres szörnnyé formált III. Ri- chárdot.) Ám még ez sem volt igazán érdekes. Mert bár tagadhatatlan, hogy Shakes- peare-ben bőséggel volt alkalmazkodókészség az épp megkövetelt „vonal" követésére (ami, tekintve, hogy társulata udvari színjátszói rangra emelkedett, nem is volt oly nagy csoda) — arra is képes volt, hogy az angol történelem véres szakaszainak, a százéves háborúnak, s a Rózsák háborújának az eseményeiben észrevegye, s érzékeltesse is: e küzdelmekben, hatalmi harggkbgn lényegében véve egy hatalmas mechanizmus (a lengyel Shakespeare- tudós. Jan Kott szaváival élve: a Nagy Mechanizmus), a hatalom gépezete működik, s darál le véres masszává mindent és mindenkit, tesz aljassá nemes lelkeket, nyomorít meg f én vés szellemeket, s zúz össze jobb sorsra érdemes néptömegeket. Ez a Nagy Mechanizmus cinikus és gátlástalan. Hol kifordítja a történelem köpönyegét, hol befordítja — de a köpeny többnyire ugyanaz, legfeljebb a viselői mások és mások. De azok is ugyanúgy forgatják. Az is mindegy nagyjából, hogy angolok, vagy az örök rivális franciák viselik-e a köpenyt. Most, az V. Henrik előadásában, Kerényi Imre rendezése ezt már elvvé, játékrendező ötletté emeli. Ugyanazok a színészek játsszák az angol és a francia urakat, főnemeseket, katonákat. Erre a darab érdekes, váltakozó helyszínekkel dolgozó szerkesztésmódja alkalmat is ad. Frivol ötlet, kicsit cinikus is — de annyiban elfogadható, hogy ha a történelmet annak idején a hatalmi érdekek mozgatták, akkor a hatalom arculatában, színeiben édeskevés különbséget fedezhetünk fel. Egyre megy, hogy brit vagy francia zászló leng a csataterek fölött. S a holtaknak is eléggé mindegy már. Takács István RÁDIÓFIGYELŐ FELKAVART ALLÖVlZ. A csütörtöki műsorban egy gyár megalakulásáról hallhat' tunk, amely az Alföld mező héki tanyavilágából, szinte a semmiből nőtt ki. Tavaly nyáron állították üzembe i helyi termelőszövetkezet tér melte árpa alapanyagra települt sörgyárat. Az igazgatóközgazdász örömmel számolt be arról, hogy azok az egyszerű parasztemberek, akik addig földműveléssel foglalkoztak, most betanított segédmunkásként 10—15 millió forintos gépeket kezelnek. Azok a mezőgazdasági gépszerelők, akik korábban csak húszkilós kalapácsokkal dolgoztak, az üzem felépítésekor a finommechanikai szerkezetű pasztőrözőüzem gépeit meglepő ügyességgel és pontossággal kezelték. Elgondolkodott azon; vajon nem azt tanultuk-e meg, hogy az embereket felszínesen lássuk Kiderült, hogy az egyszerű megjelenés mögött mennyi jó szakember rejtőzik. A környezet megváltozása; a nyugodt állóvízélet helyett egy dinamikus tanulásra késztető technikai kihívás formálta ilyenekké őket. Nem a munkásokkal és nem az országos, vagy megyei vezetőkkel foly tatott közelharcot, hogy ez a korszerű üzem létrejöhessen. Mikrokörnyezetében voltak betartok, irigyek, akadókos- kodók. Ezért késett másfél évet a beruházás. Ez a harc őrölte fel a legtöbb energiát Az ország gondjait szívükön viselők joggal irányítják arra a figyelmünket, hogy műszaki-gazdasági-tár- sadalmi haladásunkat gátló tényezők között hátha az egyik legfontosabb kulturális elmaradottságunk, technikai műveltségünk alacsony színvonala. NYITOTT EGYETEM. Ebben a műsorban is a társadalmi haladás, az emberiség evolúciójának problémáját feszegették. László Ervin, a magyar származású filozófus politológus az emberi tényező szerepével, a társadalmi' stabilitás megkeresésének tudományos elméletével foglal kozott. Minden gondolkodó ember, társadalmi kérdésekben ugyanúgy, mint saját életvezetésében a harmóniát keresi Évezredek óta hasonló kérdésekkel küszködünk; a társadalmak is vissza-vissza kanyarodnak a régen felismert bölcsességekhez, mert jobbat nem tudnak. Például éppen az emberi tényező szerepének hangsúlyozása — akárcsak közelmúltunk történelmében is — periodikusan előtérbe kerül. Valóban fontos szerepet játszik az ember tudásával, műveltségével, de nem meghatározó, hanem ha elfogadjuk a marxizmus tanításait, meghatározott. Elsősorban a társadalmi-gazdasági környezet, annak tárgyi feltételei azok, amelyek befolyásolják kulturális színvonalunkat. Sokat hallunk arról, hogy a technikai-gazdasági fejlődés oktatási, szellemi tartalékai kimerülőben vannak, ami valóban mindennapi tapasztalat lehet a fejlett tőkés országokban. Nálunk sajnos még nem ez haladásunk korlátja. Űjj írisz m via vjLÁcpoimswmekisms Előtérben a bécsi tanácskozás Éltén megközelítési módű hagyományos fegyverzet csökkentésére Kétségbe vonják az amesikaJ kormányzat megbízható voltát ALTALANOS PILLANATKÉP Washingtonban a héten tovább mélyült a szavahihetőségi válság. Január 6-a előtt nem ül össze ugyan a kongresszus, hogy megvitassa, milyen törvénysértések történlek áz iráni fegyverszállítások kapcsán. De a szenátus külügyi bizottsága maga eíé idézte és meghallgatta Shultz külügyminisztert, Casey CIA (Központi Hírszerző Ügynök- ség)-íőnököt, valamint McFar- lane volt nemzetbiztonsági fő- lanácsadót, továbbá annak éppen a botrány miatt lemondásra készült utódját, Poindextert és a menesztett North alezredest. Poindexter és North ugyanúgy, mint korában egy másik bizottságban, alkotmányos jogaira hivatkozva, megtagadott minden tájékoztatást. Shultz kijelentéseiből viszont felleb- bent ismét a függöny arról, hogy milyen zavaros módon is „csinálják” Washingtonban a politikát. Casey kihallgatása újabb szálakra hívta fel a figyelmet, s McFarlane pedig ellentmondott Reagan korábbi kijelentésének, s felfedte, hogy az elnök már jóval korábban, mint eddig elismerte, tudott a fegyverszállításokról. Kétségtelen, hogy ha az Egyesült Államok vezető körei nem tartják meg az ország belső törvényeit, megkérdőjeleződik az is, hogy tiszteletben tartják a nemzetközi normákat. Erre Moszkvában is rámutattak annak nyomán, hogy Washington most más álláspontot képvisel - feiyverzétkorláíozási ügyekben, mint annak idején Reykjavíkban. E2úttál csak a ballisztikus rendszerekben való ötvenszázalékos csökkentésről ejtenek szót. Holott mint köztudott, már közel jártak Izland szigetén, a munkacsúcson, a nukleáris fegyverrendszerek teljes, hosz- szabb távú felszámolásához, legalábbis ami a megállapodást illeti, ha Washington nem ragaszkodik oly körömszakadtáig „csillagháborús” elképzeléseihez. | műveletek", amelyek érdekeik ellen hatnak. Shultz célja, hogy eloszlassa ennek gyanúját. Másrészt azt próbálja megmagyarázni a szövetségeseknek, hogy a reykja- víki és a mostani amerikai megnyilatkozások állítólag „összhangban vannak”. A különbséget persze könnyű megállapítani, hiszen csak össze kell vetni a külügyminiszter akkor tett nyilatkozatait a mostaniakkal, hogy a washingtoni visszalépések bebizonyosodjanak. Nem lesz könnyű Shultznak a SALT-szerződés sorozatos megsértéseit megértetnie a szövetségesekkel. Már a 131. robotrepülőgéppel felszerelt bombázó hadrendbe állítását is aggódó visszhang fogadta Nyugat-Európában. Januárban — mint Washingtonban bejelentették — következik a 132. bombázó szolgálatba lépése. Ma pedig egy nukleáris rakétákkal ellátott Trident tengeralattjárót bocsátanak vízre, s ez a SALT—2 szerződés újabb megsértése lesz. Mint egyes kommentátorok megjegyzik: Nyugat- Európában a közvélemény tekintélyes része elismeréssel fogadta azt a szovjet kormánynyilatkozatot, hogy Moszkva a 131. amerikai bombázó szolgálatba állítása nyomán nem válaszol azzal, hogy maga részéről is megszegi a szerződést. A Szovjetunió e felelősségérzetről és mérsékletről tanúskodó állás- foglalását — mint rámutatnak — most Washington mégis provokatív magatartással viszonozza. Ez aggodalmat kelt a legtöbb nyugat-európaiban, s felvetik, hogy a Szovjetunió türelme nyilvánvalóan véges. MEGGYŐZÉSI KÖRUTAZÁS Shultz amerikai külügyminiszter — aki a NATO-ta- nácskozásra a héten Brüsszelbe utazott — az alkalmat felhasználja arra, hogy több nyugat-európai fővárosban igyekezzen nagyobb bizalmat ébreszteni az Egyesült Államok politikai vonalvezetése iránt. A washingtoni bizalmi válság természetes nyugateurópai vetülete ugyanis az, hogy atlanti szövetséges körökben is kétségek támadtak, vajon nem történtek-e „titkos ELLENTMONDÁSOS DEKLARÁCIÓ Eközben a bécsi tanácskozáson, amely az 1975-ös helsinki okmány előírásai szerinti egyik utótalálkozó, bizottságokban folytatódik a munka. A szocialista országok javaslatok egész sorát tették bizalomerősítő intézkedésekre, és a Varsói Szerződés és a NATO vezetői közötti közvetlen tárgyalásokra. Ugyancsak sürgették, hogy az atlanti szervezet válaszoljon a VSZ budapesti felhívására, amely a hagyományos fegyverzet csökkentését indítványozta az Atlanti-óceántól az Urálig terjedő térségben. A kialakult helyzet megkövetelte, hogy a Brüsszelben összeült NÁTO-külügyminisz- terek tegyenek valamilyen nyilatkozatot az ügyben. Ezért azt javasolták, hogy a mostani bécsi tanácskozás amolyan folytatásaként a Varsói Szerződés és a NATO alakítson munkacsoportokat a hagyományos fegyverzetcsökkentés ügyének megtárgyalására. Ezt az ajánlatot deklarációba foglalták. A választ a budapesti felhívásra üdvözölni lehetne, ha nem lenne ellentmondásos jellegű. A NATO-külügyminiszterek ugyanis ismét csak azt fejtik ki, hogy a Varsói Szerződéstől sokkalta nagyobb csökkentést várnak a hagyományos fegyverzetben, mint amire a Nyugat hajlandó. Vagyis a tárgyalások puszta létrejöttének az volna az „ára”,, hogy a NATO egyoldalú előnyre tegyen szert ax érintett térségben. A biztonság garanciája azonban az erőegyensúly, s nem lehet ezt az Atlanti-óceántól az Urálig terjedő térségben sem felborítani. Arkus r ,án Szovjet-afgán megbeszélések Pénteken a moszkvai Kremlben megbeszélést tartott Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Nadzsib, az Afganisztáni ' Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának főtitkára. Nadzsib az SZKP- nak és a Legfelsőbb Tanács Elnökségének meghívására csütörtökön érkezett a szovjet fővárosba. Közben Szultán AU Kist- mand, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB PB tagja, miniszterelnök, pénteken találkozott V jacseszlav Szicsovval, a KGST titkárává Bsk$ezödött a brüsszeli NATO-iilés Konkrét javaslótok nélkül IÍCIKA TASITRÓFA Szerencsétlenül járt a szovjet légitársaság egyik repülőgépe Berlinben. Az ADN hír- ügynökség jelentése szerint az Aeroflot TU—134-es típusú gépe Minszkből jövet a Berlin Schcneíeldi repülőtérre való leszállásra készülve. Bohnsdorí közelében lezuhant. Közelebbi értesülések a történtekről egyelőre nincsenek. Otto Arndt- nak. az NDK közlekedési miniszterének vezetésével azonnal kormánybizottság alakult a szerencsétlenség körülményeinek kivizsgálására. A NATO készségét nyilvá- nította arra, hogy tárgyaljon a Varsói Szerződéssel a hagyományos fegyverzetről, továbbá a hadászati nukleáris fegyverek 50 százalékos csökkentéséről, valamint az európai középhatótávú rakéták visszavonásáról, leszögezve, hogy az utóbbi témában a haladás feltételének a hagyományos fegyverzetek terén — értékelése szerint — fennálló „egyenlőtlenség” megszüntetését tekinti. Megerősíti továbbá, hogy e katonai tömb stratégiája továbbra is a nukleáris elrettentésen alapul. Mindezt az a közlemény tartalmazza, amelyet az Észak-atlanti Szövetség külügyminisztereinek pénteken Brüsszelben befejeződött kétnapos tanácskozásáról adtak ki. a közlemény utal a csütörtökön elfogadóit brüsszeli nyilatkozatra, amely — a Varsói Szerződés PTT budapesti felhívásában megfogalmazott javaslatokra válaszolva — kinyilvánítja a NATO készségét a tárgyalásra a hagyományos fegyverzet csökkentéséről Európa egész területére vonatkozólag, az Atlanti-óceántól az Urálig, s tárgyalási fórumul a bécsi utókonferenciát tartja alkalmasnak azzal, hogy e megbeszélésen a két katonai tömörülés tagországai vennének részt. Konkrét javaslatot azonban a külügyminiszterek ezúttal sem tesznek, hanem tavaly decemberi ajánlatukra utalnak. Csak röviden... Az Arany János Színházban pedig Dickens Twist Oliver című regényéből készült Oliver! musicalt mutatták be. A zeneszerző: Lionel Bart. Jelenet az előadásból. GÄSPÄR SÁNDOR, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, aki a Szakszervezeti Világszövetség küldöttségének élén tartózkodik New Yorkban, csütörtök délután Magyar Népköztársaság ENSZ-képviseletén találkozott a magyar kolónia tagjaival. A szívélyes találkozón Gáspár Sándor tájékoztatót adott a hazai helyzetről. ÜZENETBEN fejezte ki köszönetét Mihail Gorbacsov azokért a levelekért, táviratokért, üdvözlőlapokért, amelyeket indiai társadalmi szervezetek és állampolgárok küldtek az SZKP KB főtitkárának indiai látogatása alkalmából. Gorbacsov válaszüzenetében — amelyet a PTI és az UNI indiai hírügynökségeken keresztül tettek közzé — sikereket és békét kívánt az indiai népnek. CSÁBI HARCOK A n’dzsamenai rádióban csütörtökön éjjel beolvasott csádi kormányközlemény szerint líbiai csapatok támadást indítottak az ország északi részénél: baradai térségében. A támadás hírét a párizsi csádi nagykövetség is megerősítette, líbiai részről azonban nem kommentálták. A térségben a Gukunl Ved- deihez hű egységek állomásoznak. Veddel ez év novemberéig a nyugatbarát Hissén Ilabré-kormány ellen küzdő ideiglenes nemzeti egységkormány — GUNT — elnöke volt. Értesülések szerint jelenleg háziörizetben tartják Tripoli- ban. A rádióban beolvasott közlemény „csádi hazafias erőknek” nevezi a Veddeihez hű erőket, s megállapítja, hogy a minden eddiginél hevesebb összecsapásokat kiváltó támadás egy nagyszabású offenzíva előkészítése.
