Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-13 / 293. szám

1988. DECEMBER 13., SZOMBAT Már nem hívják Riskának a tehenei VándorboM Pest megyében Sohasem hittem volna, hogy a tejivás is minősülhet káros szenvedélynek! Igaz, csak ak­kor, ha e fehér ital rabjai nem emberek, hanem — tehenek. A leszoktatás egyébként egy­szerűen megy: az iszákos jó­szág orrába egykettőre speciá­lis műanyag karika, szopás­gátló kerül. A kocséri Petőfi Tsz látoga­tói közül én voltam az egyet­len, aki meglepődött azon, hogy a teheneknek is lehetnek rossz szokásaik. A többiek, mind a huszonhármán, szak­emberként érkeztek a gazda­ságba, a KISZ KB Vándorbot elnevezésű akciójának kereté­ben. Volt, aki Nagykörösről, Szentmártonkátáról, Dabasról jött, mások a szomszédos me­gyékből, Tiszanánáról, Kis­kunfélegyházáról vagy még messzebbről, Szombathelyről érkeztek. A vendégeket a tsz nevében Kiss János pártveze­tőségi titkár, Egriné Vereczki Edit törzsállattenyésztő és Héda Károly műszakvezető fo­gadta. Kocse'mk híre van — A tejfelvásárlást öt éve Indítottuk el — tájékoztatott Kiss János —. az akkori egy­millió liter mostanra 650—700 literré csappant, mivel kedve­zőtlenebb a jövedelmezőség, s így csökkent a tehéntartási kedv. Tsz-ünk egyébként is kedvezőtlen adottságok között gazdálkodik, de a fejlődés di­namizmusát igyekeztünk meg­őrizni. A tsz állattenyésztésének alapját, mint Egriné Vereczki Edit elmpndta. a négy törzsje- nyészet jelenti: két szarvas- marha, egy-egy sertés éj juh. Egyaránt foglalkoznak tej-, hús- és kettős hasznosítású tehenek tartásával. A Vándorbot bemütatógaz- daságainak listáján két Pest megyéi cég szerepel. Hogyan került közéjük a kocséri Pető­fi Tsz? — A törzstenyészetnek kö­szönhető — mondja Héda Ká­roly. — Vagyis az egész állo­mány betegségektől mentes, kiváló tulajdonságokkal ren­delkezik, tenyésztésre alkal­mas. Sokféle díjat nyertünk már a különböző versenyeken, mezőgazdasági kiállításokon is. Valóban, egy külön terem falait levelek borítják, körben a szekrényekben serlegek, dí­jak sorakoznak. A kocsériak az országos tej termelési ver­senyben 1976 óta — egy év kivételével — mindig elsők lettek; az OMÉK miniszteri vándordíját 1975 és 1980 után tavaly harmadszor is elnyer­ték; így végleg náluk maradt. A mennyezetről lógó díszes csengőt az 1980-as mezőgaz­dasági kiállítás legszebb üsző­je kapta. Rácz Károly a szombathelyi Felszabadulás Tsz-ben dolgo­zik. — Kocsér meglehetősen messze van tőlünk, hajnali fél négykor indultam, de megér­te. Szívesen elengedtek, még az útiköltségünket is fedezik, s mi örömmel jöttünk. A ko­cséri tsz-nek híre van az or­szágban. Ezért is vállalkoz­tunk erre az útra, no meg azért, mert itt a kettős hasz­nosítású tenyésztéssel foglal­koznak. Sok tanulságos fogást láttunk, akár olyan apró, hasz­nosítható dolgokat is. mint a különleges trágyaelhordási rendszer vagy a texasi kapu. A gazdaság szarvasmarha­állománya magyar tarka és holstein-fríz fajtákból áll, de a vörös-fehér és fekete-fehér állatok között néhol villás szarvak, és masszív, szürke test bukkan fel: a magyar szürke a tsz régi állományá­ból. Ezeket ma már nem te­nyésztik, csak néhanapján egy-egy ünnepen ballag végig a falu utcáin a négyökrös sze­kér. A látogatók közül nem min­denki dolgozik közvetlenül az állattenyésztésben. Tóth Sán­dor például a Budapesti Hús­ipari Vállalat élőállat-felvá­sárlója. — A későbbiekben esetleg ez a gazdaság is a partnerünk lehetne — mondja. — Jelenleg a kocsériak egy konkurens céggel állnak kapcsolatban, de a jövő év elejétől megszűn­nek a húsipari trösztök, és ak­kor átrendeződhetnek ezek a partneri viszonyok. Hiába emelték a felvásárlási árakat, még mindig nem kifizetődő az állattenyésztés, így a húsipar kénytelen keresni a termelő­ket. Sokat hallottam már a kocséri tsz-ről eddig is, és iga­zán jó hatást tett rám mind­az, amit a helyszínen láttam: a korszerű istállók, a tiszta, szépen gondozott, állatok, Ez a tsz úgy nyereséges, hogy állat­tartása nem rentábilis, mégis ez hozza a bevétel nagyobb részét. A Vándorbot másik Pest megyei helyszínének, a Tau- rina Agrárfejlesztő Közös Vállalatnak a nevével már Kocséron is találkozhattunk; szakembereik készítették el a tsz rekonstrukciójának ter­veit. A december 3ri tapasz­talatcserére huszonegyen gyűl­tek össze a Taurina buda­örsi székházában. Ma ez a legnagyobb hús- és tejterme­lésre szakosodott termelési rendszer Magyarországon. In­tegrációs köréhez mintegy 400 nagyüzem tartozik. 120 ezer tehénnel. Ezek a gazdaságok adják hazánk vágómarha-ter­melésének 20 százalékát, s te­nyészetük 97 százalékát Nyu­gaton értékesítik. A rendszer gazdaságaiból kerül ki az or­szágban termelt tejmennyiség 22 százaléka. Mind a 19 me­gyében vannak tangazdasá­gaik, mindenütt az üzemek rendelkezésére tudnak állni. Musitz László általános igaz­gatóhelyettes beszámolóját két film követte a tej- és a hús­termelés folyamatáról. Hol van már a mese a szegény em­berről, aki annyira szerette egyetlen tehenét, hogy nem volt szíve eladni a vásáron, mind följebb Srófolta az árát, végül este hazahajtotta, s a gyerekei boldog örömmel ug­rálták körül: Riska, Riska! Ma már nem hívják a teheneket Riskának, de máshogy sem. Fülükben egynapos koruktól sárga számtábla himbálózik a név helyett. Életük fogantatá­suk pillanatától megtervezett, szarvuk kinövését vegyszer gátolja, táplálékuk mennyi­ségét, összetételét számítógép kalkulálja, s ha eljön az idő, gép fordítja ki bőrükből. Per­sze mindez egyetlen célt szol­gál: a gazdaságosságot. Ennek elsődlegességére utalt Musitz László is. A fiatalok sorra rákérdez­tek a filmekben látottakra, a szentmártonkátaiak figyelmét a legelőhasznosítás keltette fel, ennek részletei iránt ér­deklődtek, mivel ott is vannak még kihasználatlan területek. A Taurina-gazdaságok közé tartozó martonvásári Űj Élet Tsz tenyészbikáit szemlélve pedig a Keszthelyi Agrártudo­mányi Egyetem állattenyész­tési karáról, Kaposvárról ér­kezett két oktató összenézett: — Jövőre ide is elhozzuk a hallgatókat! H Jövőre Finnországba is Hétfőn lezajlott a Vándor- hot idei utolsó rendezvénye is. Ám a tapasztalatcsere-sorozat. jövőre folytatódik. Az akció jelentőségét Gelencsér József, a KISZ KB élelmiszer-gazda­ságban dolgozó fiatalok ta­nácsának politikai munkatár­sa foglalta össze: — A jelenlegi gazdasági helyzet ismeretében megálla­píthatjuk, hogy az élelmiszer- gazdaság jövedelempozíciói nem fognak javulni. A to­vábbfejlődés útját az hatá­rozza meg, hogyan tudjuk ki­használni a vertikális integ­rációban rejlő lehetőségeket. A Vándorbot ezt igyekszik erősíteni hazai és nemzetközi téren egyaránt. Dánia mellett Finnországgal tervezzük hosz- szabb távú kapcsolat kialakí­tását. Dániában már járt a magyar fiatalok egy csoportja, Finnországba pedig jövőre tervezünk egy tanulmányutat 6—7 fiatallal. Mindkét ország­ban magas színvonalú az élel­miszer-gazdaság, különösen Dánia rendelkezik hozzánk hasonló, adottságokkal, így so­kat tanulhatunk a látottakból. A következő időszakokban a gabonatermeléssel, majd a biotechnológiával foglalkozna a Vándorbot. Az idei akció­sorozat tapasztalatait is hasz­nosíthatjuk már: hosszabb időszakra nyújtjuk a rendez­vényeket és bevonjuk mun­kánkba a külkereskedőket is. Mörk Leonóra Öntevékeny diákkörök Mi a véleményed ? A KISZ XI. kongresszusá­nak határozata, az új oktatá­si törvény lehetőséget teremt arra, hogy a gimnáziumokban, szakközépiskolákban, szak­munkásképző intézetekben pezsgőbb, demokratikusabb le­gyen a diákélet. A politikai döntések, jogszabályok adta kereteket azonban nekünk, nektek, neked kell megtölteni tartalommal. öntevékeny diákkör — mit takar ez a kifejezés? Minden­kinek van valami hobbija, amivel szívesen foglalkozik, amiről örömmel beszél, amiért tesz is. Ugyanez a te- véKenység közösségben még jobb, színesebb, elvezeteseoo tehet, együtt könnyebb meg­teremteni a kedvelt időtöltés felvételeit. Nos ezek a cso­portok képezik az öntevékeny diákköröket, mivel a közép­iskolások maguk alakítják ki a kisebb-nagyobb közössege­ket és azok programjait is. A megalakuláshoz tehát csu­pán közös érdeklődési kör, egy programterv, s egy ma­gatok közül megválasztott ve­zető szüksegeitetik. Amennyi­ben felnőtt segítségére van szükség, mint öntevékeny diákkörnek, erre is lehetősé­getek nyílik. Természetesen felvetődik a kérdés, hogy a működéshez szükséges anyagi, technikai eszközöket honnan szerezheti­tek meg. Felsorolásszerűen a következőket ajánlhatjuk: tag­díjból, társadalmi munkából, iskolátok, s azon belül a KISZ-bizottság támogatásából. Vagy éppen a felsőbb KI5Z- szervek által kiírt pályázato­kon elnyerhető díjakból. Jó ötlet valamely iskolán kívüli társadalmi szervezet, intéz­mény, gazdasági egység (MHSZ, Vöröskereszt, műve­lődési ház, gyárak, termelő- szövetkezetek stb.) támogatá­sát is megszerezni; így egy- egy öntevékeny kör akár több iskola diákjaiból is alakulhat. Az öntevékeny diákkörök munkáját az anyagiakon túl is támogatni, segíteni hivatot­tak a különböző intézmények. Legfontosabbak a diákmozgal­mat segítő pedagógus (néhány iskolában ezt a funkciót ne­velési igazgatóhelyettes látja el), és a különböző KlSZ-szer- vezetek (iskolai, városi KISZ- bizottság, a mellette működő diáktanács, a középiskolások megyei rétegtanácsa stb.). E szervekhez, személyekhez bár­milyen problémával fordulhat­tok, biztosak lehettek benne, hogy segíteni fognak. A KISZ Pest Megyei Bi­zottsága és a Pest Megyei Hírlap is igyekszik segítsége­tekre lenni. A magunk részé­ről azt szeretnénk, ha kapcso­latunk nem esetleges, hanem folyamatos és kölcsönös len­ne. Kíváncsiak vagyunk gond­jaitokra, kérdéseitekre, javas­lataitokra, tapasztalataitokra. Ezeknek szívesen adunk he­lyet lapunkban. Címünk: Pest Megyei Hírlap, 1446 Budapest, Postafiók 311. Úttörővezetők országos konferenciája Ha szót kaphatnék... Ma kezdi meg tanácskozá­sát Salgótarjánban az úttörő- vezetők IX. országos konfe­renciája. Az alig három éve Miskolcon meghirdetett meg­újulás szellemében ennek a kétnapos tanácskozásnak fő feladta: a Magyar Úttörők Szövetsége új alapokmányá­nak megvitatása és elfogadá­sa lesz. Az elmúlt hónapok folyamán megtartott csapat-, városi és megyei szintű érte­kezleteken a mozgalomban részt vevők széles rétegei mondhatták el véleményüket a két dokumentumról. Ez a törekvés jellemzi az országos tanácskozást is: hogy minél többen kifejthessék álláspont­jukat, mind a tizenkét szek­cióülés ugyanazzal a témával foglakozik. A nógrádi megyeszékhelyre az ország minden területéről mintegy 500 küldöttet várnak. Megyénket harmincnégyen képviselik, köztük Sándor Pé­ter, a százhalombattai 2. szá­mú általános iskola 23 éves rajvezetője. Péterrel egykettőre kiderít­jük, hogy igaza van a szólás­mondásnak: kicsi a világ, mindketten a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban érettsé­giztünk. — A Földesben vettek fel'a KISZ-be, az úttörőajánlásaim alapján. Már ott is a sport volt a szakterületem. Sajnos, érettségi után nem sikerült a felvételi vizsgám. így jelent­keztem a 101. Számú Szak­munkásképző Intézetbe. Innen küldtek el vezetőképzőre, majd megválasztottak az is­kola KISZ-titkárának. Ottani feladataimon kívül instrukto- ri teendőket is elláttam. A 101-esben nagyon komolyan vették a mozgalmi munkát, és ez a lelkesedés engem Is ma­gával sodort. Szinte természe­tes volt, hogy 1978-ban a párt tagja lettem. — Hogyan kanyarodtál el a műszaki pályáról? — Soha nem adtam fel el­képzelésemet, hogy pedagógus legyek. Ebben döntő szerepet játszott az is, hogy megis­merkedtem a feleségemmel, ő akkor a Nyíregyházi Tanár­képző Főiskolára járt. Én többször is jelentkeztem Eger­be, testnevelés—földrajz szak­ra, de hol egy fél pontom hiányzott, hol helyhiány miatt utasítottak el. Megismerkedé­sünk után képesítés nélkül kezdtem tanítani a Borsod megyei Felsőzsolcán, majd Sa- jószentpéteren. Ifi- és párt- megbízatásaim mellett fő fel­adatom itt is a sportélet szer­vezése volt. Közben elvégez­tem a Testnevelési Főiskola középfokú edzői szakát, és a Borsodi Bányász atlétáinál ed- zősködtem. — Hogyan kerültél Borsod­ból Pest megyébe? — Két évvel ezelőtt család! okok miatt jöttünk Fótra. A legutóbbi pártkongresszus előtt a dunakeszi városi párt- bizottság tagjai közé válasz­tottak, de a sporthoz akkor se lettem hűtlen; tagja vol­tam a nemzetközi sportbizott­ságnak. Az idén augusztusban aztán Százhalombattára köl­töztünk. Az iskolában, ahol dolgozom, már megindítottuk a diáksportkör-mozgalmat, de szeretném, ha a diáksport vá­rosi szinten is javulna, szín­vonalasabb lenne. Szükség van az olyan nagy tömegeket megmozgató sportesemények­re, mint a felszabadulási vál­tófutás, vagy a május 9-i bé­kefutás. Tervezzük az Iskolák a sportért elnevezésű kupa ki­írását: ennek során a város három általános iskolájának tanulói különféle sportágak­ban mérnék össze tudásukat. — Mint Pest megye küldöt­te, miről beszélnél szívesen az országos úttörővezetői konfe­rencián? — Ha szót kaphatnék, hoz­zászólásomban az országos, il­letve a megyei sporthelyzettel, a diáksportkörökkel, a termé­szetjárással, az egészséges életmódra neveléssel foglal­koznék. Pest megye eredmé­nyei nem rosszabbak az orszá­gos átlagnál, de azért bőven van még tennivaló. Túl kell lépni azon, hogy a diákspor­tot leszűkítjük az úttörőolim­piára és néhány olyan ver­senyre, amelyeken csak kevés gyerek vesz részt. Ehelyett tö­meges sportolási lehetőségeket kell biztosítani, és egész év­ben. évszaktól függetlenül fo­lyamatosan és átfogóan dol­gozni. Százhalombattán is a tömegsportprogram megva­lósítására törekszünk. Ezeket a sokakat megmozgató akció­kat megyei szinten is össze kellene hangolni. Például köl­csönösen meghívhatnánk egy­mást a különböző események­re, így minden csapat új öt­letekkel gazdagodhatna. M. L. Párbeszéd az üvegházban Dumálok és néz Jj A KISZ Pest Megyei Bizottsága már f évek óta rendszeresen szervezi középis- ^ koiás diákújságírók továbbképzését. A 4 legutóbbi, szödligeti felkészítőn is sok te- y tehetséges, lelkes fiatal jött össze. Az is- > meretek bővítése, a tapasztalatok kicseré- X lése közben természetesen riportkészítés- z re, -írásra is jutott idő. Ezek közül a ^ munkák közül adunk most közre egyet, 7 nem utolsósorban azért, mert az írásban ^ vázolt kép amellett, hogy lehangoló, egy- ^ ben tanulságos is. Valóban ilyenek len- nének ma a fiatalok? SZÍNHELY: Sződliget, Üvegház dísz­ítő; szombat este, tíz óra. Nagy tömeg, hozzá még nagyobb hangerő: Az ud­varról behallatszik a sörösüvegek tom­pa csengése, ahogy néha egymáshoz koccannak. Bent vágni lehet a füstöt, az asztalok roskadoznak az üvegektől. Fiúk és lányok egységes csapata. Öltö­zékük hagyományos — egyenruha: a lányokon zöld vagy ciklámenszínű pu­lóver, a fiúkon fekete-fehér, illetve fekete-szürke szálkamintás pulcsi, ha­sonló nadrág, hátulról meg sem lehe­tett őket különböztetni. A srác egy haverjával álldogál. Far­merszerelés, térdig érő fehér pulcsi. Haja hosszú és elöl a szemébe lóg. El­ső látásra egy kicsit spiccesnek tűnik. — Helló! Tetszik a szerkód! Jól néz ki — mondom neki. — Kösz. Örülök, hogy tetszik. Tudod, én is nagyon szeretem — válaszol. — Hangja érdes, de nem túl mély. — Hogy kerülsz ide a dizsibe? — Mért kérdezed? Én mindig járok. — És táncolsz is? — Éééén? Hát úgy nézek ki? — Akkor minek jársz? — Hát, hogy ne legyek egyedül. Itt a sok haver..., tudod, így van etf! — Mit csinálsz itt esténként? — Dumálok, nézem a videókat és iszom. — Na, ezt látom! Azt nem kérdezem, hogy miért iszol, nem vagyok pszicho­lógus, meg úgysem tudnál válaszolni,.. jó­— Miért ne? Azért iszom, hogy kedvem legyen! — Miért? Sör nélkül nincs? — Ügy nem az igazi! — Hát jó! De nem unalmas minden hét végén tökrészegre inni magad? — Én most sem vagyok tökrészeg. — Csak egy kicsit! — Annyi kell. Különben sincs most pénzem! Habár volt már úgy, hogy el­mentünk Balázssal a Galambba, tudod, az egy diszkó Vácott és kettőnknek ösz- szesen 30 forintunk volt. Mulattunk egy jót, és totál berúgtunk. — Azt meg hogy csináltátok? — Ügy ahogy most: lejmoltunkí — És, hogy fogsz hazamenni? — Éééén? Hát motorral! — Így? — Miért ne? Mindig rendesen haza­érek! Tudod, most vagyok 17, egyéves az MZ-m, előtte segédmotorom volt. Soha nem volt jogsim, semmi ilyesmi. Tizenötször kaptak el, abból nyolcszor ugyanaz a rendőr, és csak kétszer bün­tetett meg! — Jó arány! És már van jogsid? — Ja! Két hónapja! — És nem félsz? Ha nem is azért, hogy összetöröd magad, hanem a bará­todat hogy viszed haza? Mert látom, úgy kell megtámasztani! — Előfordul! Van nálam két polip, odakötözöm vele a hátsóra és a házuk előtt lepottyantom. — Nem rossz módszer! Egyébként hova jársz suliba? — Újpestre, a bőripariba. Végzős va­gyok. A suli nem rossz. Azért vannak a dirinek rossz napjai. Van amikor egy nap két igazgatóit akar adni. De azután csak egy lesz belőle. Már lassan have­rok vagyunk. Azért is jó melózni, mert a cuccokkal lehet üzletelni. Odaadom a havernak a bőrfestéket, ő meg felvesz nekem a kazettára jó, kemény számo­kat 1 — Látom, hogy metálos vagy, ezért furcsállottam, hogy diszkóba jársz. Hogy jön ez a kettő össze? — Nézd, én mindent meghallgatok. Kell egy kis oldódás a nagy feszült­ség után. Van otthon egy magnóm, de most nem jó. Azt mondta a faterom, majd megbütyköli. — Jóban vagytok? — Á! Alkoholista. Keveset iszik, de az is megárt neki. És egy keveset min­dig iszik. Azután otthon áll a bál. Ha ott vagyunk az öcsémmel, akkor neki csönd van. Egyszer az öcsi nekiugrott. Meglepődött. J — Az öcséd ilyen vagány srác? — ö, dehogy! Ö buta, mint a tök. A dolgozók iskolájába jár, olyan buta. Az­után hazajön és egyfolytában Hofit hallgat, meg a csipkés kombinét... Is­mered, nem? — És hány éves? — Várj csak, én vagyok 17, akkor ő körülbelül 15 és fél lehet — válaszol, majd hirtelen felélénkül. — Hallod? Hungária! Szereted? — kérdezte és me­gint vá.Itott. — Tudod, egyszer volt a sulinkban egy bál. Akkor barátkoztam meg egy lánnyal. Persze tudaton kívül, tudod, a sör... Szóval másnap mentem az utcán, odajött hozzám egy lány, pu­szi-puszi meg minden, azt sem tudtam, kicsoda. Odaadtam neki egy kazettát, hogy vegyen rá számokat. Te, clyan szuper számokat vett rá! Ez egy igazi rocker csaj volt! De utána nem sokáig tartott a kapcsolatunk. Már nem is kö­szönünk egymásnak. Egyébként Feri vagyok és Gusztinak becéznek. Jó volt veled dumálni, szia! ÁLLNAK a srácok és bámulnak ma­guk elé. Egyikük amolyan Vikídál Gyu- szi-típus — szakáll, hosszú haj, ala­csony termet. Megszólítom, gyere tán­colni. Mosolyognom kell a rémült te­kintetén, ahogy rám néz. Valami hang­foszlány hagyja el az ajkát. Megkapasz­kodik az asztal sarkában. Vagy egy pi­cit illuminált, vagy megrázó élmény le­hetek a számára? Nem tudom. Mindegy. Szól a zene: Elfújja a szél, elfújja a szél, a dalom, a dalom ... Szekeres Cecília Gödöllő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents