Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-13 / 293. szám

1986. DECEMBER 13., SZOMBAT 4 Nyolc éve védett terület Késő őszutó a hókonyok vidékén Bevételi körkép év vége előtt Előleget kértek az iparostól Most is párás szürkeség lebeg a Kis-Duna szigetei fölött, mint 1979 telén, amikor utoljára jártam itt. Fél­reértés következtében gyalogoltam vagy öt kilométert a dunaharaszti HÉV-állomástól Szigetszentmiklósig. Nem bántam meg, olyan csodálatos tájon vezetett az utam, Van egy kisiparosunk, szobafestő — mondja az egyik Buda környéki községi tanács vb-Utkára. — ö egymaga egymillió forintos adókive­tést kapott és nem fellebbezett. Azóta úgy várjuk az időarányos be­fizetést, azt a félmilliót, mint a nyugdíjasok a pénzes postást. Azzal kezdődik a napom, hogy megérdcklődöm, megjött-e már a befizetésről szóló igazolás? Ebben csak az a szomorú, hogy nekünk is olyan üres a pénztárcánk, enélkül a félmillió nélkül, mint az idős embe­reknek a nyugdíjkézbesítési nap előtt. Regényes nád- és lápvilág Füzes, ligetes, nádas part­vidéke ez a Kis-Dunának, ahol nyaranta dúsan zöldell a ve­getáció. A Soroksár i-Duna-ág Dunaharaszti és a taksonyi híd közötti szakaszán kiala­kult szigetek, az úgynevezett hókonyok, ritka növényzetét tanulmányozni még az egye­temisták is kijárnak, mert ha­zánkban például az Ophrys Apifera, magyarul a méhban- gó vagy hogy továbbra is az anyanyelvűnknél maradjunk, a szártalan csüdfű vagy a csi­kófarok már legfeljebb a Szigetközben található meg az ugyancsak ritka növény­nek számító lápi rencével, lápi ibolyával, úszó csa­lánnal, lápi nádtippannal és vízidarával együtt. Folytat­hatnánk még a sort a zsurlók külöpféle fajtáival vagy a kosborféléfckel és egyéb nö- vényritkaságokkal. melyek kö­zött különleges gerinceseknek számító tarka gyíkok, kockás siklók kúsznak, s már a ne­vében is különleges a lápi pác, a selymes durbincs, az ásó­béka és tavi denevér. A ma­dárvilág nyáron tarka sere­gében a Ciconia Nigra, vagy­is a fekete gólya, a kanalas gém, a csüllő tűnik fel, s a kóborlókon kívül átvonul itt a szürke gém, a kis és a nagy kócsag. „Akiknek” nem ked­vez a vízszint gyakori, mes­terséges változtatása, azok a különféle hal fajták, melyek ivását zavarja a szabályozás. A madarak közül eltűnt már a vízi csibe, a csíkos fejű ná­di poszáta, a vörös hajú vö­csök. Mindez 1979 óta történt, amikor a Pest Megyei Tanács természetvédelelmi területté nyilvánította ezt a regényes nád- és lápvilágot, amely Először a Déli-sarkon Senki sem tudta, hogy dél felé indult, csak a bátyja. Nem tudott szándékáról honfitársa, ifjúkori példaképe, Nansen sem. Pedig az indulás előtt néhány hónappal még együtt tervezgették az utat az Észa­ki-sarkra. Az északi expedí­ciók hőse, Norvégia nemzeti büszkesége, Nansen, maga ajánlotta Amundsennek, az Északnyugati átjáró felfedező hajósának a közös vállalko­zást. S aztán egy váratlan for­dulat! Nansen bekapcsolódik a függetlenné vált Norvégia politikai életébe, hivatkozik a tudományos anyagok feldolgo­zásának szükségességére és le­mond nagy álmáról. De hajó­ját, az északi vizeken, a jég­táblák közt edződött Framot kölcsönadja Amundsennek, s biztatja, induljon északra, a sarki vizekre. Amundsen — tengerészcsalád sarja — megkezdi az expedí­ció előkészítését, s közben vil­lámcsapásként éri a hír: az amerikai Cook eljutott az Északi-sarkra. (Ma már tud­juk, hogy Cook valószínűleg csalt, legalábbis bizonyítékai nem voltak arra, hogy való­ban járt a sarkon.) így hát módosított tervén: tudta, ha az első akar lenni, ha dicsőséget akar, délnek kell indulnia. Amundsen csak útközben Madeira szigetén közli a le­génységgel, hogy nem észak­ra, hanem délre mennek. Ki- lencvenhét grönlandi kutya csahol a fedélzeten. Pár na­pos előnnyel érnek, s horgo­nyoznak le az antarktiszi Bálna-öbölben, hogy egy bá­zison kitelelve több hónapos tétlen várakozás után útnak induljanak. 1911. szeptember közepén jött el a nap, s de­cember 14-én délután 3 óra­kor elérték a Déli-sarkot. Mi­re bázisukra visszatértek, a Fram már várta őket, hogy mint diadalmas győzteseket, visszavigye az expedíciót Nor­végiába. múl tűnik történelmi tájait idézi. A hókonyok világa — cím­mel írtunk érről a környék­ről lapunk 1979. február 5-i számában. Már akkor is szól­tunk* arról, hogy az itt kiala­kult növényzet nagy szerepet játszik a Duna vizének szűré­sében. Megírtuk, hogy a ta­nács határozata szerint tilos lesz a vadászat, csak kézi haj­tású csónakkal szabad közle­kedni, s reménykedtünk ab­ban, hogy megszűnik az ipari szennyeződés, melyet a dél­pesti, Csepel-szigeti üzemek okoznak. Ám most, ahogy a vasúti őrház után lekanyaro­dik az ember a szentmiklósi Rév utca irányába, azt kény­telen tapasztalni, hogy nem mocsárszag"az, ami a víz felől áramlik, hiszen olajfoltoktól feketéink a felszín. — Fenolíze van már a hal­nak is — mondta a Rév utcai víkendháza előtt dolgozgató Kardos István, amire viszont idős Hajtó Lajos, a több ezer tagú Szigetszentmiklósi Hor­gász Egyesület köztiszteletben álló személyisége, volt házna­gya később azt mondta: Tovább szennyezik a vizet — Lehet, hogy igaz, de azért sok halat kellene fogni ahhoz, hogy az ember érezze a fenoil ízét Az viszont biz­tos, hogy a gyárak tovább szennyezik a vizet, bár fizetik a bírságot is. Inkább azt vál­lalják, mint a tisztítóberen­dezések építési költségeit. De hát akkor mi lesz a hó- konyok sorsa? Ezt kérdezi az egyesület több ezer tagja is a vízparti székházban, s ez foglalkoz­tatja azokat is, akiknek hiva­tásuk a természetvédelem. Köztük ifj. Hajtó Lajos, aki a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezési osztálya termé­szetvédelmi, fa- és vadgazdál­kodási csoportjának munka­társa. ö a megye természetvé­delmi őre. És mivel idevaló­si, gyermekkorának legszebb emlékei kötik e tájhoz, amiért sokkal többet tesz a munka­köri kötelességénél. — A természetvédelem ex- tenzív korszakát túllépve ma már feltárt, meglevő érté­keinket szeretnénk hatásosab­ban védelmezni — mondja dr. Balázs István, megyei ta­nácsos, a csoport vezetője, akinek információja adta meg ennek a kirándulásnak az in­dítékát. Mert bizony, a majd­nem nyolc évvel ezelőtti ri­port színhelyére Visszatérve, azt láthatjuk, hogy a megyei döntést nem mindenki tartja tiszteletben. Űtíközben la szembetűnik, hogy selej'tes építőanyagokat raktak le partközeiben. Mi­közben a természet erejét cso­dálhatjuk, azt, hogy a nád túl a betonúton, ott, ahol már traktorok húzzák az őszi ba­rázdákat, visszafoglalni igyek­szik régi birodalmát, a part­szakaszból legfeljebb egy-egy kis szeletkét láthatunk. Elta­karják a magánparcellákon épült házsorok. Ez az, ami a fiatal Hajtó Lajos szemét is bántja, így fogalmaz: — Sajnos, az érintett köz­ségi tanácsok anyagilag érde­keltek a telkek kiosztásában. Megtalálták a rendelkezések kiskapuit ahhoz, hogy a védett terület egy részét is áruba bo­csássák, ily módon szinte in­tézményesen zsugorítják a vé­dett körzetet összefüggő ná­das már nem létezik. Az egyik tsz a védett területből adott telket a helyi tanácsnak, egy dunaharaszti ember önkénye­sen hasított ki magának egy 300 négyszögöles parcellát. Jó olcsón hozzájutva, mert bün­tetése a törvény szerint sem lehet több 3 ezer forintnál. A víz minősége a határozat megszületésekor még I—III. osztályú volt. Ma már IV., vagyis a legrosszabb. A huszonnegyedik óra Több ezer horgász paradi­csoma található itt. A csendre, a természet pihentető szépsé­geire vágyók regényes világa fél óránál is rövidebb járásra van a fővárostól. Állunk a vízbe mélyen benyúló stégek egyikén. Moccanatlan a fel­szín, csak a békésen úszkáló szárcsák rikácsolnak bele a csendbe. A tőkésréce egészen megszelídült. Jó barátságban él a horgászokkal, akiktől en­ni kap, mert a neki való táp­lálékból kevés terem már ezen a környéken. Dél félé jár az idő. Beté­rünk melegedni a klubházba. Még elfogyasztunk egy hatal­mas szeletet a jó ízű, sós, pap­rikás zsíros kenyérből, kávét iszunk, beszélgetünk a klub­tagokkal Hajó már nem jár a hókonyok környékén, mert ahhoz 2,5 méter mélynek kel­lene lennie a víznek. A mos­tani, sekély meder fölött nőni kezd a hínár, A természetvé­delmi őrség járja a körzetet, figyelmezteti, feljelenti a kör­nyezet háborítóit; az önzetlen társadalmi munkások sajnos gyakran keverednék összeüt­közésbe ilyen emberekkel. — Valahogy úgy van, hogy nem több pénzt, hanem több jogot szeretnének kapni a me­gye természeti értékeinek vé­delméhez— jelentette ki nem­rég Balázs István. Dunaharaszti, Taksony és Szigetszentmiklós határában a mintegy 225 hektár védett te­rületből ma már alig több, mint 30—40 hektárnyi maradt tisztán, háborítatlanul. Csuka, harcsa, amur, bálin, süllő, ponty, kárász dévér — sorolja az itt előforduló hal- fajtákat az idős Hajtó. De fog­tak itt már busát sügért, sőt olyan védett halait is, mint a felpiiLlamtó sülő. Az állományt gondosan utántelépítik, nehogy kifogy­jon. Csak az a baj, hogy né­ha túl apró egyedek kerülnek ki a tenyésztél epekről, ilyen­kor kiikapkodják őket a víz felett vitorlázó szárnyas rab­lók — mesélik. — A legutóbbi telepítés után is két napig bö­fögtek a jóllakott sirályok. Kovács T. István Virilista kerestetik? Amikor ezt elmondom egy másik nagyközségi közös ta­nács pénzügyi vezetőjének, csak rálegyint: hat éve került ide. abban az esztendőben év vége felé úgy állt a tanács anyagilag, hogy csak az egyik kisiparos jóindulata húzta ki őket a bajból. Elmentek hoz­zá és megkérték, ha tudja, fi­zesse már be a tervezettnél előbb az esedékes adóját. Az illető a hatszázezerből napo­kon belül átutalt négyszázezer forintot, s ebből a pénzből he­tekig éltek a tanácsi intézmé­nyek. Ma már csak az idősebbek emlékeznek annak a kifeje­zésnek a jelentésére, hogy virilista. így nevezték a leg­első adófizetőket a városok­ban, falvakban. Virilistának lenni rangot jelentett, tisztelet övezte az ilyen polgárt. A mai adófizetők nem. vagy csak na­gyon ritkán pályáznak efféle dicsőségre. Ehelyett az a jel­lemző, hogy „gazdálkodnak”, a pénzükkel, s ha egy iparos az adóra tartalékolt összeget valamilyen üzleti akcióban ép­pen ügyesen meg tudja for­gatni, akkor nem gond, hogy vállalja a késedelmes befize­tés miatti kamatot. Ám nem csak ez az oka an­nak. amiről számos tanács ve­zetői panaszkodtak az elmúlt napokban, hogy a tervezett­hez képest jelentős bevételi elmaradásaik vannak. Herná- don például már bizonyos, hogy a lakossági adókból csaknem fél millió forint nem jön be. Ugyanis a helyi Már­cius 15. Tsz háztájiban csir­két nevelő tagjai a Pénzügy­minisztériumtól felmentést kaptak. — Szerencsénkre — mond­ja Zsadányi Lászlóné, a her­nádi tanács elnöke —, január­ban volt némi tartalékunk, hárommillió forintos pénzma­radványt hoztunk át a múlt esztendőből. Ma lényegesen rosszabb helyzetről számol­hatnék be, ha üres számlával kezdjük az évet Tartalékkal is nehezen Selmeczy László üröm és Pilisborosjenő tanácselnöke szavaiból azonban kiderül, hogy néha a jó anyagi kon­dícióval indított év is hoz­hat gondot, nehézséget. — Annak ellenére, hogy ja­nuárban hárommillió forint tartalékunk volt, igaz fejlesz­tésre tartalékolt pénz, nehe­zen boldogultunk. Ezért év közben még gazdálkodási elő­leget is igénybe kellett ven­nünk. A tervezett bevételeink talán még egyetlen évben sem jöttek be. Igaz, sok iparosunk van, viszonylag magas adókat is fizetnek, de egy ideje mind többen adják vissza az enge­délyt. Általános tapasztalat, hogy nem a legnagyobbak, in­kább közepes adókategóriába tartozók, s viszonylag sok kö­zöttük a szolgáltató. Néha mondják más tanácsiak — folytatja Selmeczy László — könnyű nektek, hiszen a ti kasszátokat gyarapítja Kovács Ádám. Az igazság viszont az, hogy a hozzá hasonló fejlesz­tő, újító, feltaláló iparosok igen jelentős adókedvezmé­nyeket kapnak. Tény, hogy városi méretek­ben, de hasonló gondokról szá­molt be Szigetszentmiklóson Szadai Erzsébet, a városi ta­nács pénzügyi osztályának've- zetője. Jellemző, hogy a na­gyobb jövedelmű, „dörzsöl­tebb” iparosoknak sikerül adócsökkentést elérni. A má­sodfokon mérsékelt adók ügyé­ben a helyi tanács természe­tesen rendszerint másképpen döntene, hiszen helyben isme­rik a legjobban a kérelmező tényleges anyagi helyzetét, kö­rülményeit. Felújítási stoppal Az igazsághoz tartozik, hogy a tanácsok bevételeinek csak igen kis részét képezik a la­kossági adók. Ennél sokkal jelentősebbek a szabályozott források, így a vállalatoktól, szövetkezetektől származó be­fizetések. Itt hét-nyolc száza­lékos lemaradás tapasztalható. A gazdálkodó egységek egyéb­ként az állami költségvetés forintjait gyarapítják hozzá­járulásukkal és ezt állami szinten osztják el újra, lét­számarányosan. Ha a gazdál­kodó egységek nem teljesítik maradéktalanul tervüket, a hozzájárulás is valamivel ke­vesebb. A Pest Megyei Tanács pénzügyi osztályának a há­romnegyed évre szóló vizsgá­lata szerint kedvezőbb az ér­dekeltségi bevételek teljesíté­se; ez szeptember végén nyolcvanegy százalékos volt Ám az már ma is bizonyos, hogy az út- és közműfejlesz­tési hozzájárulások, illetve a telekeladásból származó forin­tok a tervezett alatt lesznek. Ez utóbbi, elsősorban a vásár­lási kedv lanyhulásával ma­gyarázható. Szeptember vé­géig huszonkét helyi tanács vett fel olyan hitelt, amelyet még ez évben törlesztenie kell, harmincnyolc pedig gazdálko­dási előleget kért. Várható bevételi kieséseire való tekintettel több tanács — például Üröm, Gyál, Úcsa, Manor — tudatosan elhalasz­totta felújítási teendőit, né­hány településen, így Tápió- szőlősön, Dányban, Tápióbics- kén visszafogták nagy összegű beszerzéseiket és nem osztot­ták fel tartalékaikat. Móza Katalin Köntösük Oiímsödről. Szovjet exportra készítenek köntösöket a dömsödi Dózsa Tsz varrodájában. A nyolcezer darabos té­telt a Flamingó Ruhaipari Leányvállalat meg­rendelésére gyártják. Bérmunkán kivül saját termékeik is vannak, igen népszerűek a külön­féle szabadidőruhák és sportöltönyök. Ezekből többet is tudnának gyártani, ha lenne elegen­dő bedolgozójuk. Képünkön Kovács Sándorné csuklyát varr a fürdőköpenyre. (Erdősi Ágnes felvétele) Gyöngül az éjszaka uralma A szebbik nemnek tilos JUt a, karácsony előtt ti- zenkét nappal, mivel is foglalkozik a szebbik nem? Éppen most, hét vé­gén van annyi szabadide­jük, hogy az ünnepre ké­szülve elvégezzék a háztar­tás körüli teendőket, avagy bevásárló körútra indulja­nak. Ámde: a néphiedelem szerint Luca napján a lá­nyoknak és asszonyoknak tilos fonni, szőni, varrni vagy mosni. Luca meg­bünteti azt, aki az ő ün­nepén dolgozik. (Még sze­rencse, hogy az idén szom­batra esik Luca napja.) Ba­bot vagy ruhát fejteni azonban szabad, sőt aján­latos. Gondoljuk csak el, milyen családi perpatvar származna abból, ha ezt a nők ma betartanák! A Lu- ca-napi hagyományok szin­te már sehol sem élnek. Sőt, a férfiak sem kezde­nek hozzá a Luca-szék fa­ragásához. , „Olyan lassan készül, mint a Luca széke” — szoktuk mondani, ha vala­ki csigalassúsággal dolgo­zik. A hagyományok sze­rint a Luca-széket valóban csak nagyon akkurátosan, mindennap egy kicsit ala­kítva, készítették 9—13-féle fából. A katolikusoknak — a szokás szerint — az éjféli misére, a kálvinistáknak karácsony előestéjén, pont­ban, amikor éjfélt üt az óra, a keresztútra kellett kivinni a varázserejű szé­ket. Aki arra ráült, meg­látta a szarvval vagy tol­las fejdísszel megjelenő bo­szorkányt. No de aztán fut­nia kellett hazafelé, mert a meglesett boszorkány ül­dözőbe vette. Ajánlatos volt mákot szórnia maga után, amit a boszorkány felszedett. Így volt esélye az illetőnek a megmenekü­lésre, s védelmet nyert, ha már tető volt a feje felett. A hagyomány szerint ez­után elégették a Luca szé­ket. Ezért maradt fenn ke­vés ezekből a míves dara­bokból. A Luca-napi szokások közül — a női munkatila­lom és a Luca-szék készí­tésének elkezdésén kívül — más is ismeretes. A Gergely-naptár szerint de­cember 21-re esik a téli napforduló, amikor leg­hosszabb az éjszaka, s a rákövetkező időszakban fo­kozatosan újra átveszi a hatalmat a világosság, a fény. A naptárreform előtt Luca-napra esett ez a ter­mészeti esemény. Latinul a fény lux, ebből szárma­zik a Lucia név vagy más­képp — régi magyar for­májában — Luca. A ter­mészet örök körforgásának határköve, az éjszaka ural­mának gyengülése adott al­kalmat arra, hogy a nap éltető sugarának kiszolgál­tatott egyszerű földművelő parasztember a démonokat, a földi és az égi erőket hívja segítségül jóslásaihoz. Luca napján jövendölték meg a következő év időjá­rását, hogy bő lesz-e a ter­més, hogy melyik lánynak ki lesz a szerelme, férjhez megy-e, avagy kit talál meg a halál. A szerelmi jóslá­soknak több változata is­meretes. A lányok abban bíztak, ha három szem bú­zát esznek és csak három csepp vizet isznak e napon, akkor éjszaka megálmod­ják, ki lesz a férjük. A másik — régen hatásosnak vélt módszer a jövendőbeli kilétének megfejtésére —, hogy a szilvásgombócokba férfineveket rejtettek, s amelyiket először felvetette a forró víz, az tartalmazta a titkot. Luca napján, gyü­mölcsfaágat hasítottak, amelyet bevittek a szobá­ba. Ha az karácsonyig ki­virágzott, akkor biztosra vették, hogy az eladó leány jövőre férjhez megy. I uca-nap hajnalán ha- zánk nyugati részé­ben a kisfiúk „kotyolni” jártak. Szalmát vagy fada­rabot vittek magukkal és erre térdelve mondták el köszöntőjüket. „Luca, Luca, kity-koty! Tiktyok, lúdgyok jó ülősek legyenek!..." bő termést, sok pénzt és to­jást, hosszú kolbászt, vas­tag szalonnát és annyi zsírt kívántak a gazdáknak, mint.kútban a víz. A Luca-napi hagyomá­nyok elkoptak, de azért ma sem ártana, ha valaki jó időjárást, bő termést, gaz­dasági fellendülést kívánna vagy jósolna nekünk. Igaz, ez utóbbiakhoz nem elég a jó kívánság. Beteljesülé­séért nekünk kall tenni! Ü. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents