Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-29 / 281. szám
PFsr mu 1988. NOVEMBER 29., SZOMBAT Tények és titkok egy kisáruházban Legenda tejből és kenyérből Lehet a hajnal virágillatú, vidám napsugaraktól langyos, vagy ködtől fátyolos és didergős, a lakat mindig ugyanate ban a pillanatban nyílik meg a verőcemarosi kisáruház udvari ajtaján. Aztán cipekedéstől nehezült léptek nesze hallatszik, számolás és pakolás hangjai, s mire az első vevő lenyomja a főbejárat kilincsét, már friss tejet, kenyeret és fehérbe öltözött eladókat talál. Nincs semmi egyedi, különleges ebben a jelenetben, máshol is ez történik, bármelyik boltban. Csakhogy itt a hétköznapok változatlanul ismétlődő percei legendát szőnek. Egy üzletről, ahová jó betérni, ahová még távoli településekről is eljönnek az emberek. Mitől olyan híres ez a küllemre cseppet sem különb áruház? Hogyan születhet legenda tejből, kenyér bői és villanybojlerből? Nyugdíj utál Megszokott reggeli nyüzsgés, gondolák között sétálgató, válogató vásáriók, árut szemlélgetők vagy kosarukat sietősen megrakok. Köszönések, pár szó családról, gyerekekről, egészségről. Egyszer csak, mint egy filmben, élénkebbre vált át minden. Kék köpenyes, középtermetű ember tűnik fel a folyosó mélyéről, láttára felgyorsulnak az árut csomagoló kezek a pult mögött, a tanulólány a raktár felé iramodik. Kék köpenyes mond valamit, a vevők nevetnek, ő pedig már ott sincs. De felbukkan újra, épp amikor egy idősebb asszony tanácstalanul méreget egy hígítóval teli üveget. — Mit szeretne hígítani aranyom? Mert nem mindegy ám. Kár elvinni akármit, tönkremegy tőle a festék. — Gyuri bácsi, telefon! — hallatszik most a terem túlsó végéből. — Megyek! ■— szól vissza —, akkor nézze meg otthon a jestéket, s ahhoz adunk majd hígítót — mondja és máris fut. n — Halló, Szeged? Jó napot kívánok, a legszebb Erzsikét tessék adni... Csillagom, színes fürdőszobát szeretnék. Igen, igen, küldöm a Jóskát. Ö tehát Gyuri bácsi, Edelmann György, aki kilenc esztendeig első számú gazdája volt az áruháznak, de 1984- tői átadta helyét feleségének. Azóta . nyugdíjas, ám éppúgy őrzi, vigyázza az üzletet, mint' azelőtt. Hiszen Etelka néni az országutakat rója kocsiján, árut válogat és üzletet köt. így osztották fel egymás között a munkát. — Titok, legenda, ugyan már — legyint egyet. — A kereskedelemről a tények beszélnek, a forint a mérvadó. Nézze. októberben 17,5 millió jött össze — közben őt ismét telefonhoz hívják. Hajlott tempó — Látja, milyen kapós a főnök — küld egy vigasztaló mosolyt a . raktárba betérő Kurucz József. — Mindig ilyen hajtott a tempó, ettől jó az egész. Ezért vagyok itt már tíz éve. Anyagot szerzek be, csontozok, eladok. Most extra Amót keresek, 400 darab kell az egyik cégnek. — Annyi nincs, azonnal hívd föl a váciakat és bementek érte — kapja el az utolsó mondatot visszatértében Edelmann György. Megáll egy pillanatra, aztán mintha csak magának mondaná: — Folyton lótni-futni kell, a sült galamb nem jön magától. Észrevenni a változó ízlést, elébe menni. Ha csökken a forgalom, addig spekulál az ember, amíg ki nem ta'ál valamit. Édes fiam. előbb oldd meg a hölgy problémáját, ne álljon ott azzal a pici gyerekkel — ezt már Homolya Józsefnek, az e'ektromos cikkeket eladónak -intézi, m;közben már sza'ad is kazánhőmérőért, mert az egyik vevő éppen azt kért. — Bár főnökök, Gyuri bácsi is, Etus néni is tengersokat dolgoznak. Nem az íróasztal nál ülnek és dirigálnak — -súgja oda a fűszerpultot rendezgető szőke Kádár Valéria, — Ez tetszett meg, amikor általános iskolásként az üz letben töltöttem egy nyári szünetet. Nem szeretik, ha megállunk, beszélgetünk, a kezünknek mindig mozognia kell — mondja, s rakosgatja tovább a majonézeket. Mosolyba csomagolva — Anyu, anyu, hadd lássam én is azt a tévét! — követelőzik egy csöppség. — Nézd meg, kicsim, tetszik-e — emeli magasba a legénykét az újra előkerülő. Gyuri bácsi. — A színes tv meg a video a sztár, mindenki azt akar karácsonyra. Lesz elegendő — jegyzi meg, s hangja már újra a telefon mellől hallatszik. — Munkácsiné lelkem, nem csuklóit mostanában? Elfelejtette küldeni az ígért téglát. Jó, jó, Etelka a jövő héten ott lesz magánál — teszi helyére a kagylót és hirtelen feleségéről kezd mesélni: — Bámulatos, mit bír az az aszszony. Hihetetlen akaraterővel van megáldva. Otthon is folyton tesz-vesz, hallatlanul pedáns. Csoda tudja, hogy szorult bele ennyi szorgalom ... Amióta társak az életben, társak a munkában is. Etelka mindig is kereskedőnek készült, neki ez eszébe sem jutott. De a pékség egy idő után nem vonzotta, mást keresett és a sors idekalauzolta. Ám ez nem is fontos, fő az, hogy bármit tesz az ember, azt jól csinálja, önmagáért is, meg, hogy lefőzzön másokat. Emberek vagyunk, ilyenek — tárja szét karját. — Jöjjön, Wiedermann-né, behozzuk a fagyasztott csirkét! — és Wiedermann Ferencné fürgén szaporázza lépteit főnöke nyomában. A bedolgozói munkát hagyta ott, hogy újra boltban dolgozhasson, még lányát is idecsalta. Líviát, aki most éppen a pénztárgépet veri, de 19 évesen ért már ő is mindenhez. Mert itt senkinek sincs külön posztja, ott szorgoskodik, ahol szükség van rá. Rövidesen le kell váltani a nyúgdíjas Ági nénit — Jakus Lajosnét — a kenyerespultnál. Aki minden piros-ropogós vekni mellé egy mosolyt is csomagol. — Az emberek kedvesek, ha én is az vagyok — magyarázza. — Amikor meg morcosak, hát azt is elviselem. Morcosak? En nem látok egyetlen rosszkedvű vásárlót sem, mindenki olyan derűs, nevetős, mintha lakodalomban lenne. Lám, most is belép egy nénike, Gyuri bácsi máris ott terem, nr^e gsimogatja, mond neki valami kedveset. — Mindig udvarol, de már késő. 76 éves vagyok, 6 dédunokám van — nevet nagyot Csitári Józsefné. — Csodálatos népek, nagyon szeretem őket. Tóth Andrea Felmentés, választás Gödöllőn tegnap délután ülést tartottba városi pártbizottság. A testület jelentést tárgyalt meg és fogadott el a pártdemokrácia helyzetéről és fejlesztésének feladatairól, tájékoztatót hallgatott meg a Központi Bizottság novemberi üléséről, majd személyi kérdésekben döntött. Mivel más beosztásba kerül, felmentette végrehajtó bizottsági tagsága alól és titkári funkciójából Bucsai Lajost, megköszönve eddigi tevékenységét Ezt követően kooptálták a pártbizottságba, a végrehajtó bizottságba és megválasztották titkárnak dr. Zsiga Lászlót, a pártbizottság apparátusának politikai munkatársát. Az ülésen részt vett Nagy Sándorné, a rhegyej pártbizottság titkára. tfédshzés a nplak ellesi A kiskuulacházi Petőfi Termelőszövetkezetben hálóval védik a gyümölcsfákat a nyulak ellen A HÉT HÍREI— KATEDRA © A Fogyasztók Országos Tanácsa a lakossági tömegközlekedés helyzetét tekintette át. © Budapest volt a helyszíne az országos növényvédelmi és agrokémiai konferenciának. © A Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület vitaülésen elemezte a könyvritkaságok megmentésére szolgáló új módszereket. © A hét híre az is, hogy lezajlott a Magyar Pedagógiai Társaság közgyűlése. Az idősebbek természetes tényként vették valamikor tudomásul, nekik a katedrához kell kimenniük felelni. Igaz, a legtöbben, tévesen, katedrának azt a — minél magasabb — dobogót tartották, amely a tanári asztal, szék talapzataként szolgált, s egyben a tudás, a tekintély, vele a fegyelmezés magasát is felkínálta. Amint a katedra fogalmának értelmezése — ti. a katedra a dobogó és az asztal együttese —, a tekintély, a fegyelmezés lehetőségének ilyen vélelmezése is hibásnak bizonyult. A ma iskolája könnyen nélkülözi a katedrát, mint formális eszközt, ám nem lehet híján a tehetség, a tudás, az érzék teremtette pedagógiai, pedagógusi rangnak. Mert napjainkban az iskolák a számítógép bővületében élnek, írjuk tehát így: nincsen olyan csodagép és olyan programcsomag, amelynek segítségével megjelenne akár a vizuális kijelzőn, akár a gyorsnyomtatón az eredmény, ennyi pedagógusnak létezik, ennyinek meg hiányzik kéllő tekintélye, rangja. A gyerekek persze sok mindenről tudnának véleményt mondani, de ki kérdezi őket?! Még csak az kellene...! Micsoda világ lenne az, ahol leginkább érintett megmondhatná, ami vele történik, azt ő hogyan látja?! Tizenháromezer felett van a megye óvodáiban, általános és középiskoláiban azok száma, akik oktatnak, nevelnek. Óvónők, tanítók, tanárok, szakoktatók; a jövő emberének formálói ők, ám elkerülhetetlen, közben maguk is változzanak. Munkakörük, mesterségük, hivatásuk — kinek-kinek mi — tudománya gyors iramban fejlődik, s bár Kiszolgáltatott helyzetben lévőnek érezheti-e magát az új lakásába beköltöző állampolgár? Igen! Legalábbis Pest megyében. Mert mit tapasztal a vadonatúj lakásában? A padlószőnyegek foltosak, több helyen felpúposodtak. A csempék nem egyszínüek s máris leválnak. Deformáltak s nem záródnak megfelelően az ajtók és ablakok. A tapéta leválik a falról. A fürdőkád és konyhai mosogató zománcát leverték. Az előszobában és a konyhában a darabokból ragasztott linóleumburkolat sem egyszínű. A válaszfalak fából készült részei sérültek, a szerelvények roszszak, a mázolási munkák hiányosak, a beévített bútorok megrongáltak, s a szobák hőmérséklete alacsonyabb a kötelezően előírtnál. A minőség romlott Mindez nem az egyedi esetek gyűjteménye, hiszen a garanciális bejáráskor egy-egy új lakásban negyven és száz között ingadozik a jegyzékbe beírt hibák száma. A garanciális javításoknak csak egy részét végzi el a kivitelező, inkább fizet egy nevetséges — vagy inkább kétségbeejtően kiest — összeget a lakáshasználóknak, akik rezignálta n veszik tudomásul, hogy ők hozzák meg erejükön felül az áldozatot mások rossz munkája, mulasztása, bűnös közönye miatt. Jói ismert tényekről szólunk. De hogy megbékélni mégsem lehet velük, azt jól tükrözték a Pest Megver Névi Ellenőrzési Bizottság legutóbbi ülésén elhangzott, indu- 1 átoktól fűtött felszólalások is Ezek a tényekre, adatokra alapozbtt kifakadások bizony Indulatoktól fűtött felszólalások I nagf liiákat is látják a lépést tartásban sok segítséget kínál az a társaság, amelynek most zajlott le a közgyűlése, beláthatjuk, amint az élet minden más területén, itt sem automatikus a segítség forrásai és az igénybe vevők kapcsolata. Miközben ugyanis a megyében örvendetesen népes tábort alkotnak a kiemelkedő képességű és képességeiknek megfelelően dolgozó pedagógusok, sajnálatosan ' divatja van a középszernek is, a szakmai szürkeségnek, a legyeit meg az előírt óraszámom, és a többi nem érdekel alapon történő gondolkodásnak. Nehezíti azután a helyzetet a megye több évtizednyi gondja, a mindig több gyerek — a szükségesnél mindig kevesebb pedagógus állapot makacs megléte, s következménye, a képesítés nélküliek kényszerű jelenléte az oktatás alsó- és középfokú hálózatában. A megyében ugyanis — holott tiszteletet érdemelnek az erőfeszítések, például az óvónők között a képesítés nélküliek aránya a tíz évvel ezelőtti 33 százalékról napjainkra tizenháromra csökkent — sokan csakis azért vállalnak munkát, mert itt várják ki az első adandó alkalmat a Budapestre távozásra. S ez a távozás gyakran derült ésből villámcsapásként éri a tantestületet, már akkor — nem különleges az olyan eset, amikor a tanévnyitó tantestületi értekezleten jelenti be az érintett, távozik —, amikor nincsen más megoldás, mint. a képesítés nélküli jelentkező alkalmazása. A megyében az általános Iskolában dolgozó pedagógusok minden százas csoportjában tizenegyen képesítés nélküliek ...! Hiba lenne, ha ennek a helyzeineK — és más hasonló goncitenernek — a termófáját Kizárólag a katedrák világában Keresnénk. Tagabb kert ez! A társadalom egeszéneK szemlelete, magatartása tükröződik abban, mi történik, mi nem történik a katedrákon es azok környezeteben, mert adott esetben — köznapian közönséges példával élve — a neveléstudomány legmagasztosabb ismeretei sem tudják hosizú távon feledtetni a méltatlan lakáskörülményeket, a „szegényke tanító néninek” olcsóbban kiadott albérletet ... Felmentés rejtőzne az előbbiekben ? Felmentést semmi sem adhat a szakmai igénytelenségre, de ok, magyarázat sokféle van rá abban a közegben, amely körülöleli a katedrát. Ezeknek a — képletes — katedráknak sokasodniuk kellene a megyében, hiszen a számítások szerint 1990-ig 1200 óvónőnek, 1500 tanítónak, 3700 általános, illetve középiskolai tanárnak kellene gyarapítania azok táborát, akik nevelve oktatnak és oktatva nevelnek. Senki sem tud felelősen válaszolni rá, lesznek-e ennyien. Ami viszont kérdezetten, kéretlen válasz arra, vajon fűzzünk-e vérmes reményeket a mainál sokkal jobb állapotok kialakulásához. A ÍGgütOútJ évtizedben — csupán az á.íalános iskolákban harmincezer fővel nőtt meg a gyermekek száma! — a nagy erőfeszítések ellenére is pusztán annyit tudtunk elérni a megyében, hogy ne rosszabbodjon a helyzet; ma ugyanannyi tanítvány jut egy tanárnőre, mint 1975-ben ... Az ország minden más megyéjében ez a szám természetesen csökkent. Mészáros Ottó kező nagy mennyiségű, csomagolt áruk darabszámával > törődnek, minőségével viszont nem, vagy alig. Az építési anyagok tárolása sem megfelelő. Márpedig rossz és roszszul tárolt anyagokból jó lakást még gondos szakmai munkával sem igen lehet készíteni. i A tanácsok építéshatósági és építésfelügyeleti munkáját is nehéz lenne dicsérni. Nem' is csoda. Hiszen azok az építéshatósági ügyintézők, akik gimnáziumi érettségivel, mezőgazdasági szakközépiskolai bizonyítvánnyal, könyvelői vizsgával vagy ruhaipari technikusként — ráadásul kapcsolt munkakörök súlya alatt is roskadozva — látják el alacsony fizetésért feladataikat, bajosan tehetnek eleget a magas fokú szakmai követelményeknek. Fontes állásfoglalás Van a Legfelsőbb Bíróság ,gazdasági kollégiumának egy igen fontos állásfoglalása. így szól: „A lakóépületnek, a lakásnak a műszaki átadásátvétel időpontjában beköltözésre, lakhatásra alkalmas állapotban kell lennie. Nem tekinthető a rendeltetésszerű használatra alkalmasnak az c lakás, amelyben több kisebb jelentőségű hiba együttesen fordul elő, vagy a hiba javítása akadályozza a zavartalan használatot. Ilyen esetben az átvételt meg kell tagadni!” Milyen jó lenne, ha ezt az állásfoglalást a gyakorlatban is érvényesítenék! Cseri Sándor osztályú áron szerepelnek a végszámlában, de ennek természetesen a majdani lakó látja kárát. A lakáshasználó azonban nemcsak azért jár pórul, mert — mondjuk — a harmadosztályú, huzatos ablakért az első osztályú árát fizeti. Sokkal nagyobb a baj! A műszaki átadás alkalmával megállapított hibák nagy száma ugyanis még mindig nem tartalmazza azoknak az eltakart épületszerkezeteknek a hibáit, amelyek majd csak a garanciális idő lejárta után állnak bosszút a hitvány munkáért — a lakókon. A lakáshasználók a műszaki átadás-átvételi eljáráson nem vesznek részt, a hibajegyzéket sem kapják meg, így a hibák megszüntetését sem tudják nyomon követni. De ha bevonnák- is őket ebbe a műveletbe, még akkor is maradna számukra a nyugtalanító kétely: vajon milyenek a nem látható, noha létfontosságú szerkezetek? A műszaki ellenőr válasza sem lehetne számukra eléggé megnyugtató, hiszen ő építés közben mir.dent rendben lévőnek látott, s lám, a végtermék mégis hemzseg a látható és tapintható hibáktól! Olcsó dolog lenne azonban mindenért kizárólag az építőipari vállalatok dolgozóit hibáztatni. Lakást építeni manapság nem érdemes — mármint a vállalat szempontjából. Az építésvezetőségeken ezért a minőségi követelményeket nem is vészik komolyan. A munkahelyekre érkiáltó ellentétben állottak az építőipar egyik-másik vezetőjének higgadt, már-már csaknem elégedettséget sugárzó nyilatkozatával. Miként a megkérdezett lakáshasználók sem tudták a lakossági fórumokon megőrizni higgadtságukat, amiKor kijelentették: a lakásárak megtöbbszöröződésével . párhuzamosan a lakásépítés minősége romlott. Nehéz lenne dicsérni Milyen tényezők okozzák a lakáshasználók becsapottságát, kiszolgáltatottságát ? A népi ellenőrök tapasztalata szerint például az OTP Pest Megyei Igazgatósága — mint az eladásra szánt lakások építtetője — lebonyolítói feladatra nem vállalkozik, hanem árrá a Pest Megyei Beruházási Vállalattal köt szerződést. Ennek a vállalatnak a műszaki ellenőrei munkaadójuk érdekeit akkor szolgálják jól, ha a kivitelező által végzett munkát hibátlannak látják, ugyanis a Pestber a kivitelezési érték meghatározott százalékát kapja, az pedig annál több, minél jobb a munka. Nem csodálhatjuk hát, hogy az építési naplókban ritka és formális a műszaki ellenőröknek a minőségre utaló bejegyzése. Még kevésbé firtatják az építési anyagok, az alvállalkozók által gyártott termékek, illetve az általuk végzett munkák minőségét. Így aztán nem ritka, hogy harmadosztályú vagy ósztályon aluli anyagok, szerelvények első
