Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-29 / 281. szám

&íMm 1986. NOVEMBER 29., SZOMBAT HÉT VÉG! VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉS Az egyensúlynak meg kell maradnia/ A SALT—2 szerződés amerikai megsértésének elítélő visszhangja A delhi látogatás mérföldkő a szovjet—indiai kapcsolatokban 1 ÁLTALÁNOS PILLANATKÉP Mihail Gorbacsov a reykja­­víki munkatalálkozót értéke­lő sajtóértekezletén, csakúgy mint későbbi televíziós nyilat­kozataiban, a íegyverzetkor­­latozási targyalasoKon kelet­kezett zsákutcáért az ameri­kai katonai-ipari komplexu­mot tette felelőssé. Ennek az értékelésnek a hitelességét ké­sőbb alátámasztották a világ­sajtó vezető kommentátorai­nak helyzetelemzései is, de még inkább az azóta bekövet­kezett események. A fegyver­kezési verseny folytatásában, sőt újabb fordulóiban érdekelt hadiipari körök gátlástalan­sága a múlt héten az iráni tegyvereladásokban leplező­­dött le ismét a maga teljes nyerseségében. Amit pillanatnyilag már is­merünk az egész ügyből) az nem kevés buktatón at került a nyilvánosság elé. Először úgy tűnt, hogy egyszerű „túsz­mentési ügyletről” van szó. Ezt a Fehér Ház felelősei „hu­manitárius” címkével igyekez­tek „eladni” az amerikai köz­véleménynek. Eszerint McFar­­lane volt nemzetbiztonsági ta­nácsadó egy repülőgépszállít­mány fegyverrel azért utazott Teheránba, hogy elérje iráni befolyás alatt álló libanoni fegyveres csoportoknál az ál­taluk fogva tartott amerikai túszok szabadon bocsátását. Reagan a televíziós kamerák előtt szívére szorította az ak­ció által kiszabadult idős amerikait, de az érzelmes fo­gadtatás nem tette meg a kí­vánt hatást. Bár a november­ben részben újjáválasztott kongresszus csak jövő január­ban ül össze, a hivatalban le­vő tisztségviselői élesen bírál­ták a kormányzatot többszö­rös törvénysértéséért. Azzal vádolták, hogy megszegte azo­kat a törvényeket, amelyek megtiltották, hogy az Egye­sült Államok fegyvert szállít­son az öböl menti országnak. Reagan elnök olyan sajtóérte­kezleten igyekezett megvédeni a történteket, amelyet a nyu­gati sajtó is elnöksége legszá­nalmasabb szereplésének jel­lemzett. Miután a vihar ezután csak növekedett, Reagan záros ha­táridőt adott igazságügy-mi­niszterének a dolog kivizsgá­lására. Az időnyerés azonban nem terjedt túl napokon, sőt a botrány óráról órára na­gyobb lett. Kiderült, hogy Iz­rael volt a fegyvereladások közvetítője, s hogy ennek mintegy harmincmillió dollá­ros haszhát a nicaraguai el­­lenforradalmár fegyveresek­nek utalták át a CIA útján. Ráadásul ez akkor történt, amikor érvényes volt a kong­resszus tilalma a nicaraguai „kontráknak” nyújtandó se­gélyről. A botrány nyomán le kellett mondania Reagan nem­zetbiztonsági főtanácsadójá­nak és North alezredesnek, aki állítólag csupán egyedül ismerte „teljes mélységében” az ügyletet. Az ügynek folytatása lesz természetesen, hiszen a kong­resszus vezető tisztségviselői nem elégednek meg az el­hangzott magyarázatokkal és további vizsgálatot követel­nek. Mint felvetik: az ügy fo­lyamán kitűnt, hogy az ame­rikai külpolitika irányításá­ban egyfajta káosz uralkodik. Mind többen tesznek célzáso­kat a Watergate-ügyre. amely­hez a „kávéskanalanként ada­golt” iráni fegyverszállítási beismerések „mind több ha­sonlóságot mutatnak”. Mint felvetik, nagyon valószínű, hogy az eddigi távozásokat úiabhnk is követik a magas rangú tisztségviselők köréből. (immár a 131.-et) átalakították arra, hogy nukleáris robbanó­fejjel felszerelt robotrepülőgé­pek hordozására alkalmas le­gyen. Ezt a bombázót pénte­ken hadrendbe állították egy texasi légitámaszponton. Te­kintve, hogy az Egyesült Ál­lamok nukleáris fegyverarze­nálja eddig éppen a SALT—2 szerződés által előírt határ­ponton volt, az új bombázó­gép szolgálatba állításával megszegték az egyezmény elő­írásait. Weinberger amerikai hadügyminiszter nem is tit­kolta. hogy ez a lépés egyenes következménye az Egyesült Államok fegyverkezési politi­kájának, s hogy Washington „nem hagyja korlátozni cse­lekvéseit”, ha „biztonsági ér­dekeiről van szó...” Ismert, hogy az 1979-ben Carter akkori elnök által alá­irt egyezményt, amely korlá­tok közé szorítja a Szovjet-* unió és az Egyesült Államok hadászati támadó fegyverar­zenálját, a washingtoni tör­­vépynozás mind a mai napig nem cikkelyezte be. Ennek el­lenére azonban az amerikai kormányzat, ugyanúgy ahogy a szovjet, megtartotta gnnak előírásait. A katonai-ipari komplexum már régóta köve­telte az Egyesült Államokban, hogy tekintsék „nem létező­nek” a szerződést, amely aka­dályozta a fegyverkezési ver­seny újabb fordulóját. Reagán elnök hosszabb ideje habozott az ügyben, s így következett be mostani döntése, amellyel „szabad kezet ad” a hadiipari köröknek. A szerződésszegés széles körű tiltakozó visszhangot keltett világszerte. Tekinté­lyes nyugati kommentátorok mutatnak rá, hogy néhány héttel Reykjavik után a szer­ződésszegés provokációnak hat és megkérdőjelezi az Egyesült Államok valóságos szándékait arra, hogy fegyverzetkorláto­zási szerződést kíván kötni a Szovjetunióval, ha egy régeb­bit is gátlástalanul megsért. Olyan helyzetben, amikor a szovjet csomagterv láttán S nyugati közvélemény mind nagyobb nyomást gyakorol az észak-atlanti államok kormá­nyaira a kompromisszumos megállapodások érdekében, a washingtoni lépés tovább nö­veli a bizalmatlanságot a Rea­­gan-kormányzat politikájával szemben — jegyzik meg a kommentátorok. Ráadásul mindez olyan kö­rülmények között zajlott le, amikor szovjet részről nem csekély tanújelét adták komp­romisszumos készségüknek. Washington tudomására hoz­ták, hogy az iráni fegyverel­adási botrány nyomán támadt bizalmi válság ellenére Moszkva rendületlenül foly­tatni kívánja a leszerelési megállapodások elérését célzó tárgyalásokat az amerikai ve­zetéssel. Hogy megkönnyítsék az úgynevezett „hadászati vé­delmi kezdeményezés” ügyé­ben az elmozdulást a holt­pontról, tisztázták, hogy a Szovjetunió mit tekint labora­tóriumi kísérleteknek. Amikor azonban kitűnt, hogy minder­re Washington a SALT—2 szerződés durva megszegésével válaszol, világossá tették: a Szovjetunió nem tűrheti, hogy az Egyesült Államok önkénye­sen, egyoldalúan felborítsa a kialakult erőegyensúlyt a ha­dászati támadófegyverekben. Ezért az újabb fegyverek hadrendbe állítására megteszi majd a szükséges válaszlépést, hogy ily módon helyreálljon az erőegyensúly. A KRITIKUS B—52-ES A TÁMASZPONTON Ebben a helyzetben született az a washingtoni döntés, hogy megszegik a SALT—2 szerző­dést. Ez formailag úgy történt, hogy egy B—52-es bombázót KÖLCSÖNÖS FELELŐSSÉG A SALT—2 megszegésének ügye felvetődött azon a sajtó­­értekezleten is, amelyet Mi­hail Gorbacsov és Radzsiv Gandhi pénteken tartott in­diai csúcstalálkozójuk befeje­ződése alkalmából. Mihail Gorbacsov egy kérdésre vála­szolva kijelentette: az egyez­mény megsértése az Egyesült Államok részéről akadályozó tényező a leszerelési tárgyalá­sok útjában és homlokegye­nest ellentmond az amerikai kormányzat reykjavíki nyilat­kozatának, amely szerint a leszerelés előmozdításáért kí­ván munkálkodni. A négynapos legmagasabb szintű tárgyaláson a szovjet és az indiai vezetők csaknem tíz órát tanácskoztak egymás­sal. Ez a megbeszéléssorozat is szervesen kapcsolódott azok sorába, amelyeken a két állam vezetői időről időre áttekintet­ték a nemzetközi helyzetet és a kétoldalú kapcsolatokat. Eszmecseréiket most is a ba­ráti légkör, a kölcsönös biza­lom és megértés jellemezte. A Szovjetunió az aláírt újabb együttműködési szerződés ér­telmében növeli segítségét In­diának és a nagyszabású be­ruházásokra 1,5 milliárd ru­beles szovjet hitelkeretet biz­tosít. A gazdasági kapcsolatok új, magasabb szintjét jelzi, hogy elhatározták a jelenlegi kereskedelmi forgalom értéké­nek két és félszeresére való emelését az 1992-es esztendeig bezárólag. A két hatalmas ország ba­rátságának további elmélyü­lése és közös törekvésük a biz­tonságosabb világ kialakítá­sára jó hír az emberiség szá­mára. Árkus István AKEL-kongresszus Az MSZMP KB üdvözlete Pénteken Nicosiában Ko­rom Mihály, a Központi Bi­zottság tagja átadta a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának a Cipru­si Dolgozó Nép Haladó Párt­ja (AKEL) XVI. kongresszu­sához küldött üdvözletét. A Központi Bizottság üd­vözletében egyebek között ki­emelte, hogy pártunk és a szocializmust építő magyar nép mindig megkülönbözte­tett figyelemmel, együttérzés­sel és elismeréssel kísérte a ciprusi kommunisták harcát országuk sorsának jobbra for­dulásáért. Ezscislista Internationale Bécsi ülés Tanácskozott a Szocialista Internacionálé leszerelési bi­zottsága. A nyugat-európai szocialista és szociáldemokra­ta pártok képviselőiből álló testület ismételten erőfeszíté­seket tesz a nemzetközi besze­relési tárgyalások elöúiozdí­­tására. Képviselői a két nagy­hatalom vezetőivel is több­ször tárgyaltak már. Míg a Szovjetunió részéről nagy fi­gyelemmel követik a testület tevékenységét, a Reagan-kor­­mány csak alacsony szinten érintkezik a Sí képviselőivel, mivel azok többször is bírál­ták Washington politikáját. x A pénteki bécsi ülésen elő­készítették a leszerelési ■ bi­zottság februári, helsinki ta­nácskozását, amelyre minden földrészről meghívnak részt­vevőket. Sor becstsv hezmiszstt Műbél (Folytatás az 1. oldalról.) víki nyilatkozatának, misze­rint a leszerelés előmozdításán kíván munkálkodni. Radzsiv Gandhi a sajtóérte­kezleten közölte, hogy a meg­beszéléseken érintették Kam­bodzsa ügyét is. „Álláspont­jaink nem változtak. Eszme­cseréink folytatódni fognak”. Megerősítette India nézetét: nem képzelhető el olyan ren­dezés, amelynek részesei le­hetnének a Pol Pot-rezsim képviselői. Az ázsiai biztonsá­gi rendszer megteremtésének lehetőségeiről nyilatkozva ki­fejtette, arra volna szükség, hogy az érintett országok al­kalomszerű politikai kapcso­latait érdemi, szilárd alapokon ■nyugvó együttműködési kap­csolatok váltsák fel. A szovjet—indiai csúcs után kiadott közös közleményben egyebek mellett a felek elége­dettségüket fejezték ki a ba­ráti és szerteágazó együttmű­ködés alakulása miatt. A két ország kölcsönös egyenlőség és tisztelet elvein alapuló kap­csolatai példát mutatnak az eltérő társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésére. Mindkét fél részéről megnyilvánult a szándék e vi­szony elmélyítésére — hangoz­tatták. A kiadott dokumentumból kitűnik, hogy Mihail Gorba­csov látogatásra hívta meg a Szovjetunióba Radzsiv Gan­dhit. aki ezt a meghívást örömmel elfogadta. A PTI indiai hírügynökség jelentése szerint Zail Szingh köztársasági elnök megkérte az SZKP KB főtitkárát, hogy tolmácsolja meghívását And­rej Gromikónhk, a legfelsőbb tanács elnöksége elnökének. uszsz-IlYlLAmCZAT A TASZSZ pénteken nyilat­kozatban bírálta az Egyesült Államoknak azt a döntését, hogy atomtöltetek hordozásá­ra is alkalmas hadműveleti­­harcászati rakétákat telepit r)él-Xoreába. Leszögezte, hogy a lépés veszélyes következ­ményeiért egyedül Washington a felelős. Washington újabb, a nem­zetközi feszültség növelését célzó lépést tett, mutatott ra a szovjet hírügynökség, s megállapította’; hogy Dél- Korea a Lance típusú rakéták telepítése nélkül is robbanás­veszélyes nukleáris fegyver­tárnak számít, ahol az Egye­sült Államok százával tart napirendben atomtölteteket es. célba juttató eszközöket. Magyar vezetők üdvözlő távirata MOSIIÁVIAmm jí Jugoszlávia nemzeti ünnepe alkalmából Kádár Já­í nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Loson­­j czi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának ^ elnöke és Lázár György, a Magyar Népköztársaság Mi­­í nisztertanácsának elnöke táviratban üdvözölte Milanko j Renovicát, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Köz­­^ ponti Bizottsága Elnökségének elnökét, Szinan Hasza­­^ nit, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság El­­‘j nökségenek elnökét és Branko Mikulicsot, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Végrehaj­­'c tó Tanácsának elnökét: A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertaná­csa nevében szívélyes üdvözletünket és elvtársi jókívánsá­gainkat küldjük önöknek, a Jugoszláv Kommunisták Szövet­sége Központi Bizottságának, a Jugoszláv Szocialista Köz­társaság Elnökségének, a Szövetségi Végrehajtó Tanácsnak és a baráti Jugoszlávia népeinek nemzeti ünnepük, a köztár­saság napja alkalmából.’ Magyarország dolgozó népe elisme­réssel tekint Jugoszlávia népeinek a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége vezetésével elért jelentős vívmányaira. Szívből kívánjuk, hogy a XIII. kongresszus által kijelölt úton halad­va sikerrel valósítsák meg a kongresszusi határozatokat, ér­jenek el további sikereket a szocialista társadalom építésé­ben, országuk anyagi és szellemi erejének gyarapításában, a béke védelmében, a nemzetközi biztonság és együttműködés erősítésében. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy orszá­gaink baráti, jószomszédi- viszonya os széles körű együttmű­ködése az élet minden területén gyümölcsözőn fejlődik, jól szolgálja szocializmust építő népeink érdekeit. Nemzeti ün­nepükön további sikereket kívánunk Önöknek, országuk né­peinek a szocializmus építésében, baráti kapcsolataink el­mélyítésében. ' ★ Sarlós István, az Országeyűlés elnöke Ivó Vrandecsics­­nek, a Jugoszláv Nemzetgyűlés e!nökének küldött üdvözlő táviratot. Ugyancsak táviratban üdvözölte partnerszervezetét a SZOT, a HNF Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizott­sága, a Magyar Antifasiszták, E’lenállók Szöyetsége, az Or­szágos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa. hiegyvenhárom esztendő í telt el azóta, hogy 1943. november 29-én a boszniai kisvárosban, Jajéeban tanács­kozásra ültek össze a fasiz­mus ellen harcoló jugoszláv partizánok vezetői. A résztve­vők ideiglenes kormányt ala­kítottak, és határoztak Jugo­szlávia jövőjéről. A győzelem után, pontosan két év múl­tán mgr Belgrádban hirdették ki az egyenjogú nemzetek szövetségi köztársasága meg­alakulását. A kettős évforduló november 29-e, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság nemzeti ünnepe. A háború után megkezdő­dött az új, szocialista társa­dalom építése, amelynek négy évtizede alatt gyökeresen megváltozott Jugoszlávia ar­culata. A háború előtti elma­radott agrárország gazdasági növekedése 1950 és 1930 kö­zött évente átlag 6.3 százalé­kos volt, az ipar 1980-ban 12- szer termelt többet, mint há­rom évtizeddel korábban. Egyre növekvő mértékben veszi ki részit a nemzetközi áruforgalomból, ezen belül jelentősek a KGST-orszá gok­kal folytatott gazdasási kap­csolatai. Kiemelkedő eredmé­nyeket ért el a tudomány és kultúra fejlesztésében is. Az elmúlt négy évtized azonban nem volt probléma­mentes. Nehézségeket okozott az egyes köztársaságok egy­mástól eltérő fejlettsége. A szoqialista Jugoszlávia alapító tagja az el nem köte­lezett országok mozgalmának, amelyben ma is aktív tevé­kenységet fejt ki: külpolitiká­jával a béke és a társadalmi haladás*ügyét szolgálja. Tá­mogatja a nemzetközi enyhü­lést, a leszerelést célzó akció­kat, fellép a konfliktusok bé­kés rendezéséért. A jugoszláv—magyar kap­csolatokat a hagyományos jó­szomszédi viszony jellemzi, amelynek ©lapját Kádár Já­­nps és Joszip Broz Tito ta­lálkozóin fektették le. Barát­ságunk erősítésében jelentős szerepük van a Magyarorszá­gon élő délszlávpknak és a Jugoszláviában élő magyarok­nak, akik a mindkét oldalon megnyilvánuló példás nem­zetiségi politika eredménye-' kéopen a testvériség híd jAt erősítik — országaink és né­peink javára. Nagy nemzeti ünnenükön az őszinte barátság, a jószomszádság és azonos szo­cialista céljaink jegyében kí­vánjuk Jugoszlávia néneinek, hoev sikerrel teljesítsék ter­veiket. s haladjanak tovább a szocialista társadalmi-gazda­sági építés útján. A d'mnsi trikók felfedezője Véd dó helyezték Vermut Izraelben hazaárulás és kémkedés miatt vád alá he­lyezték Mordehai Vanunu 32 éves volt nukleáris technikust. A marokkói születésű beván­dorló a londoni The Sunday Timesnak felfedte, hogy Izrael a dimonai főid alatti atom­kísérleti telepen — ahol a technikus tavalyig dolgozott — nukleáris fegyverkezési programot hajt végre húsz év óta egyfolytában, és atom­fegyvereket állított elő. Ada­taiból az újság arra következ­tetett, hogy Izrael a világ hatodik nukleáris hatalma. A vádemelési eljáráson — amelyről a jeruzsálemi rádió tudósított — Vanunu nem jelent meg. A pertárgyalás vasárnap kezdődik, és a -vád­lott ekkor már előkerül tit­kos börtönéből — közli az iz­raeli adó. Vanunu, akit tavaly elbo­csátottak a negev-sivatagi kí­sérleti telepről, Ausztráliába költözött, s onnan Angliába utazva adta meg a cikkhez szükséges felvilágosításokat a londoni hetilapnak. Nemrég tűnt el Angliából, a nemzet­közi sajtó jelentései szerint az izraeli titkosszolgálat ügy­nökei rabolták el. ALBÁNIA ÉVFOR Akár azt is írhatnánk; Al­bánia ünnepei — a kis bálkáni országban ugyanis a november az ünnepek hónap­ja. A szkipetárok földjén no­vemberben kiáltották ki a csaknem fél évezredes török uralom alól való felszabadu­lást jelentő független állami­ságot, novemberben űzték ki a fasiszta megszállókat, és no­vemberben alakult meg az Albán Kommunista Párt. Az ország azóta is egyetlen pártja 1941. november 8-án 200 taggal kezdte működését, s élére egy 33 éves, polgári családból származó fiatal ta­nító, Enver Hodzsa került. A párt csakhamar az ellenállási mozgalom élére állt, és az ál­taluk vezetett nemzeti fel­Csak röviden... NYUGAT-BEJUÚT déli ré­sze fölött pénteken kora dél­után füstfeihők gomolyogtak, a déli külvárosoikhan a síita Ámal-mozgalom harckocsijai vonultak fel. A robbanások szinte szünet nélkül követték egymást. A külvárosokba és a déli országrészbe vezető utak mentén az Amal fegyveresei 50 méterenként ellenőrzik az áthaladó kocsikat, különféle gyártmányú-fajtájú fegyverei­ket lóbálva. A bejrútiak zöme pénteken otthon maradt, mert még a városrész főutcáján, a Hamrán is ismeretlen eredetű lövöldözések robaja hangzott. A NATO KÖZPONTJÁBAN már készítik elő a tagországok hadügyminisztereinek jövő hé­ten tartandó tanácskozását, amely egy héttel előzi meg a külügyminiszterek ülését. Az igen zsúfolt napirend legfon­tosabb pontja: az európai ra­kéták csökkentesére Reykja­­víkhan elhangzott javaslat. szabadító hadsereg — a Szovjetunió gyors előrenyo­mulása által gyökeresen meg­változott délkelet-európai ha­dihelyzetben — kiűzte az illí­rek utódainak földjéről a fa­siszta megszállókat. 1944. no­vember 29-én diadalmasko­dott a honvédő küzdelem: Albánia szabaddá vált. Az albán nép útja az álla­mi önállósághoz hosszú és bonyolult volt. Nem egyszerű az albán történelem legutób­bi évtizedeinek története sem. A nevét 1948-ban Albán Mun­kapártra változtató kommu­nista élcsapat vezetőinek vi­szonya az ötvenes évek vé­gén hűvössé vált a Szovjet­unióval. A tavaly áprilisban elhunyt Erwer Hodzsa utóda a 60 éves Ramiz Alia lett, aki a jelek szerint pragmatikusabb, bár alapelveiben Hodzsa elveit követő politikát folytat. Bizonyos jelek azonban ar­ra mutatnak, hogy Európa legszegényebb országa nyi­­togatja kapuit — ha egyelőre csak a szomszédok, Görögor­szág, Jugoszlávia és Olaszor­szág felé is. Magyarország változatlanul kész a kétoldalú viszony rendezésére. Albánia legnagyobb nemzeti ünnepén ez az üdvözlő üzenetünk n szkipetárok népének.

Next

/
Thumbnails
Contents