Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-22 / 275. szám
1986. NOVEMBER 22., SZOMBAT Márka már a Mellis A vásárlók körében rendkívül keresett termék lett a Buda-környéke Áíész Mellis méhészeti szakcsoportjának termelői méze. A 118 tagú csoport tagjai és azok méhcsaládjai az idén mintegy 160 tonna ízletes terméket állítottak elő. Egy részét az áíész saját üzleteiben, nagyobb részét pedig a Hungaronektáron keresztül a belföldi piacon értékesítik. Jellemző, hogy a szépen csomagolt, félliteres üvegekben ma már a különleges aromájú zsályától a vegyes virágmézig 12-féle kerül a boltok polcaira. Felvételünk Érden készült, ahol Nagy Károlyné palackozás litán kiszállításra készíti elő a sok finom és egészséges édességet. (Hancsovszki János felvétele) Nyoma veszett a paprikás szaláminak , Megsokallta a volt szakácsnő is Szabályos bejelentés Az eset napfényre kerülése nem szokványos. Szabályos, névvel és címmel ellátott bejelentés érkezett a Nagykátai Népi Ellenőrzési Bizottsághoz. Ami azonban a szokványostól eltérő, hogy a konyhai szabálytalanságokban, visszaélésekben maga a bejelentést tevő szakácsnő is aktívan részt vett. Érdemes odafigyelni, hogyan magyarázza saját helyzetét. Mint írja, öt évig dolgozott az általános iskola konyháján, ahol jól érezte magát. Ezelőtt két évvel azonban szakácsiskolába küldték, s azóta pokollá vált az élete. Az élelmezésvezető ugyanis úgy gondolta, most már, hogy dolgozója kitanulta a szakmát, belelát a kártyáiba, ezért helyzete tarthatatlan. Most naponta Budapestre jár főzni. A dolgozók már pontosan tudják Hlyen kicsi'egy kisvállalat? A légből kapott szóbeszéd-' nek megvan az a tulajdonsága, hogy rendszerint alaposan fel tudja bolygatni a hangulatot. Különösen akkor, ha egyszerre több emberre nézve helyez kilátásba kedvezőtlen következményeket. Ámbár valami valóságalapja a legvadabb híresztelésnek is többnyire van, Például a Trakis Alighanem sokszor mindezt b bizonytalanság -szüli. Mondjuk meg őszintén, • gazdasági életünkben az utóbbi időben végbemenő újszerű folyamatok éppen szokatlan voltuk miatt s gyakorlati tapasztalatok híján sok kérdőjelet hoznak a felszínre. Amikor például a népgazdaság és a szűkebb munkahelyek érdekeit szem előtt tartva módosították a munkaerő és munkahely közötti viszony eddigi értelmezését, nem lehet csodál kozni rajta, hogy az emberekben ösztönösen kialakult a munkahely féltése. Ami nagyon pozitív dolog, de olykor oktalan aggodalmat is kivált. Főleg ott, ahol a gazdaság gondjaiból több jutott ki a kelleténél. Példabeli üzemünkben, a sok nehéz időszakot átélt Trakis szövetkezet nagykőrösi gyáregységében nemrégen még tömeges áthelyezésekről kezdtek suttogni, voltak, akik azt is tudni vélték, felszámolják a gyáregységet. Nem kívánom elsorolni, mi mindent tartalmaztak még a ,.nem hivatalos” értesülések. A fontos, hogy azóta tiszta víz került a pohárba, szétfoszlottak az alaptalan kételyek, borúlátó jóslatok: a gyáregység s a dolgozók maradnak, nincs olyan kényszerhelyzet, ami az ellenkező lépést tenné indokolttá. Azt persze most sem állíthatnánk, hogy gazdasági vonalon minden a legnagyobb rendben van a Kossuth ' Lajos úti telepen, de az tény, hogy a 86-os év immár készpénznek tekinthető 300 millió fo rint árbevétele, s ebben a 20 millió forint nyereség tiszte letet érdemlő gazdálkodásról tanúskodik. De nyilvánvaló, hogy lehetne ennél több is. senki nem vitatja, e szintről tovább kell lépni Csakhogy ehhez komoly szervezeti változásokra van szükség, pon tosabban a nagyobb önállóságban. azon belül a hatékonyabb ösztönző rendszer megteremtésében látják a további boldogulást Tehát mégiscsak készül itt valami, ami tápot adott a híreszteléseknek. Nos, a gyáregység dolgozói már pontosan tudják, miről is van szó voltaképpen, n,éhány hete el is fogadták a munkahelyük leányvállalattá történő átszervezéséről szóló tervet. Egyáltalán nem újszerű lépés ez a szövetkezet életében. Az utóbbi évben a gazdaság munka- és irányítási rendszere erősen decentralizálódott, eddig ugyanis már négy kisvállalat alakult a szövetkezet kebelén belül. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a szervezeti egységek jogkörének bővítése, önálló vagy majdnem önálló érdekeltségi rendszerük kedvezően -hat a szövetkezet összteljesítményére. A leányvállalatok teljes körű önelszámolása, az ott dolgozók érdekeltségének saját munkájukhoz kapcsolása, a gyorsabb döntési folyamatok meggyorsították a leányvállalatok fejlődését, s úgy tűnik, képesek a folyamatos gazdasági szerkezetváltások közepette stabilan továbbfejlődni. Szabadabban A gazdasági, kereskedelmi feltételek lehetővé teszik a nagykőrösi gyáregység számára is hosszú távon az önálló vállalkozás fentebb vázolt előnyeinek kiaknázását. A kisvállalati forma ugyanakkor alkalmas marad arra is, hogy az évek alatt összekovácsolódott szövetkezeti tagság továbbra is érezze az együvé tartozást. Nem volt. és jelenleg sincs olyan törekvés, ami megbontani készülne e szálakat, a tagsági viszonyt a kisvállalat változatlanul Viszi tovább, egyszóval a szövetkezet továbbra is mint egységes vállalkozás funkcionál. A január elsejével esedékes jogi-szervezeti módosulás mellett tehát számos általános érv szól, konkrét viszonyok közöitt azonban több olyan kérdés felvetődik, amiket feltétlen tisztáznunk kell, hogy jobban megismerhessük a közeljövő következményeit. Rácz Zoltán gyáregységvezetővel és B aghy Károly főkönyvelővel vettük sorra ezeket. Az első és alighanem legkényesebb, a létszámgazdálkodás várható alakulása, hiszen, ha fellapozzuk az ide vonatkozó rendelkezéseket, ki tűnik, a kollektíva nagysága döntően meghatározza, mikor beszélhetünk kisvállalatról. — Valóban így van, esetünkben pontosan 300 személy jelenti ezt a bizonyos határt, azon felül már másként minősül egy gazdasági egység — mondja a gyáregységvezető Nálunk pillanatnyilag 20 dolgozóval több van, ám a természetes fluktuációt figyelembe véve, jövőre már optimális létszámról beszélhetünk I Tehát szó sincs ^rról, hogy Bár ebben a műfajban ez„nem szokás, mégis az írás elejére legszívesebben odabiggyeszteném: csak 18 éven felülieknek! Hiszen amiről az alábbiakban szó lesz, nem éppen gyerekeknek való téma, pedig tulajdonképpen róluk van szó, illetve róluk is. Közelebbről az általános iskolás gyerekek élelmezéséről Tápiószenímártonban, a napközi otthon konyháján. Hogy miből állt az élelmezésvezető piszkálódása ...? Például ilyen odavetett mondatokból, egy-egy kisebb nyeirsihús-adagnál: na. most mutasd meg, milyen szakácsnő vagy! Más alkalommal pedig, ha netán fél kiló zsírral. többet próbált kérni a főzéshez, azonnal kitört a botrány. Ugyanakkor ők maguk — a konyhai dolgozók — kilószámra vitték hasa a tésztát, tarhonyát, zsemlemorzsát stb., szóval a „többletet”. Ezek után említést tesz még a bejelentés több kiló paprikás szalámiról is, amiből a gyerekek egy szeletet sem láttak. Pedig nagyon várták, hiszen előző nap híre szajadt a faluban: az ABC-ben vásárolták az iskolásoknak. Nos, a bejelentés alapján a Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatot indított a tápiószentmártoni iskola napközi otthonának konyháján. Az alábbiakban a vizsgálat során feltárt állapotokról lesz szó. A bejelentést tevő szakácsnővel kapcsolatban a vizsgálat megállapította, hogy munkahelyét a tarthatatlan körülményekre hivatkozva' önszántából hagyta ott. Az élelmezésvezető és a konyhai dolgozók közötti vitákról a kollégák véleménye megoszlik. Egy dologban azonban megegyeznek. Az összeférhetetlenség okát abban látják, hogy a szakácsnővel nehezen lehetett kijönni, nekik is gyakran adódott vele nézeteltérésük. 'Mindezek ellenére leszögezhető, hogy a bejelentő állításai alapvetően helytállóak. A viszszaélésekre utaló események ügyében a következőket- tárta fel a vizsgálat (a jegyzőkönyyből itt csak a fontosabb részeket ismertetjük, felsorolásszerűen) : Vajon ki ette meg ? valakiket Is el kellene küldenünk, igaz, egyelőre felvételre sem kerül sor. — Hogyan körvonalazhatnánk, mondjuk, a jövQ év gazdálkodását? — Készültek már tervek, ezek szerint a termelés és értékesítés 350 millió forint körül alakul, a nyereséget 30— 35 millióra számítjuk. Persze ezek eléggé hozzávetőleges számok, de a nagyságrend reálisnak tűnik. A tényleges eredményt a piac szabja meg. A belföldi értékesítést 250 millióra kalkuláltuk, az exportnak 80 százalékát előreláthatólag a tőkés kivitel képezi. Ez látszólag ,jó arány, ám az az igazság, hogy a jelenlegi szabályozók számunkra a szocialista piacon történő értékesítést teszik gazdaságosabbá. — Az önállóság jelentl-e azt is, hogy szabadabban döntenek az értékesítés irányáról ? — Részben igen. Jövőre rajtunk kívül még két vegyes vállalat és egy leányvállalat alakul. A magyar— szovjet vegyes vállalat létrejötte ránk nézve is kedvező, közvetlen exportjoga révén új, szélesebb értékesítési csatornára tehetünk szert mi is Önállóbban — Az önállóság előnyei nem lehetnek kétségesek, ám csodára a kisvállalat sem képes. Miként lehet az, hogy immár az első évre 50 millió forinttal több forgalomra számítanak? Baghy Károly főkönyvelő: — A számok valóban jelen tős ugrást sejtetnek, ám nem mindjárt abszolút növekedés rejlik mögöttük. Lényegében a megtermelt javak azon ré szenek realizálódásáról van szó. ami eddig szövetkezeti szinten csapódott le. Nagy tömegű félkész termék eddig a gazdaság egészében jelentett értéket, tehát úgy is mondható, a helyi érdekek nem mindig fedték a nagyszövetkezet érdekeit. Az önállóság, az ösztönzés más megvilágí tásba helyezi a gyáregység érdekeit, s nyilván az egyéni és kollektív felelősséget is. Személy szerint — folytatja — én is ebben látom a legnagyobb ” jelentőségét a kisvállalati formának. De van még egy nagy előnye, mégpedig az, hogy az állami hitelek két évre felfüggeszthetek, s a vagyonadó 50 százalék kedvezményt élvez ugyanerre az időre. Nem két séges, hogy a pénzügyi köny nyítésekkel jelentős összegek szabadulnak fel, amik úgyszólván azonmód a fejlesztés szolgálatába állíthatók. Miklay Jenő Az élelmezési anyagelszámolás nem felelt meg a Pest Megyei Tanács V. B. pénzügyi osztálya által kiadott követelményeknek. Az elszámolás során használt nyomtatványokat szabálytalanul, szándékosan pontatlanul vezették. A napi anyagki vételezési bizonylatokon sorok kihagyásával tüntették fel az élelmezési anyagokat, az utolsó sor után pedig nem zárták le az oldalakat, emiatt utólagos rávezetések fordulhattak elő. Ez a súlyos szabálytalanság lehetővé tette, hogy az átvevő szakácsnő tudta nélkül, pótlólag kerüljön bejegyzésre bármi a napi anyafelhasználási lapokra. A könyvelés sem volt naprakész. Szabályosan dokumentált leltározás az élelmiszerraktárakban az elmúlt évek során nem volt; és nem alkalmazták a biztonságos, a társadalmi tulajdon védelmét szolgáló kétkulcsos megoldást. Oda bejárása csak az élelmezésvezetőnek volt. A paprikásszailámi-ügy kapcsán — az ABC-bolt vásárlási füzete alapján — megállapították, hogy az élelmezésvezető 1985. november 21- én. aláírásával igazolva átvett 8 kilogramm szalámit, amelynek ára kilónként 180 forint. Felhasználásként viszont ezt a mennyiséget 1985. november 1- jén könyvelték be. De a valóságban a november 21-ét követő Időszakban sem használták fel. Az ügyben egyébként annak idején a pedagógvspártalapszervezet titkára kivizsgálást kért a tanácstól. Ez azonban nem volt elég alapos, mert nem tárta fel a fenti tényeket. Az ellenőrzött készpénzes vásárlások közül < az 1985. január 25-i elszámolási íven feltüntetett 2850 forint értékű élelmezési anyagok sem kerültek nyilvántartásba, illetve azok felhasználását az elszámolások nem igazolják. A személyi helyzettel kapcsolatosan a vizsgálat a következőket állapította meg: az élelmezésvezető hónapok óta betegállományban van. A gesz vezetője idén augusztus 5-től a vezető édesanyját bízta meg a munka ellátásával. Ez teljesen szabálytalan: egyrészt, mert az illető személynek nincs megfelelő szakmai végzettsége — a könyvelést naponta hazaviszi beteg lányának — másrészt, munkába állítása előtt a kötelezően előírt egészségügyi vizsgálaton sem esett át. Hiánycikk a lelkiismeret összefoglalva, a NEB-vizsgálat a következő álláspontra jutott: a tápiószentmártond gyermekélelmezés pénzügyi elszámolásai nem felelnek meg a követelményeknek, mert nem biztosítják a társadalmi tulajdon védelmét. A gesz a kötelező belső, ellenőrzési feladatoknak évek óta nem tesz eleget. A tanácsi ellenőrzés is hiányos volt, az éyenkénti kötelező leltározások elmaradtak. Az élelmezés vezető, az ellenőrzés és a felügyelet nélküli helyzetet felismerve, olyan visszaéléseket követett el, amelyek súlyosan sértik a gyerekek érdekeit, ezért e bizalmi állás további betöltésére alkalmatlan. Ezek után tehát helyreáll talán a könyvelés rendje, lesz leltár, ellenőrzés és bizonylati fegyelem. A gyerekek ellen vétők nyilván elnyerik méltó büntetésüket. Egy dolog azonban számomra és azt hiszem, sokak számára megfejthetetlen marad: hogyan tudtak a konyhai dolgozók ilyen hoszszú időt át nyugodtan az üres vajas kenyeret majszoló gyerekek szemébe nézni... ? Antal Piroska Háromdimenzióssá álmodott térképek Tevékeny nyugdíjasévek Csongrádi Jenő a munkaasztalnál (Fotó: Hauer Lajos) Amit alkot, az is, ahogyan él, az is művészet. Egy művész ember mérnöki munkájáról, vagy egy mérnök ember művészetéről beszélhetünk álékor, amikor Csongrádi Jenő asztala mellé üiünk. Életében a művészet erős gyökerekből táplálkozik. A legfőbb a kiegyensúlyozott családi élet. Felesége, gyermekei, unokái szeretettel veszik körül. A tövékeny nyugdíjasévek jelentik azt hiszem boldogságának egyik kulcsét. Nem roppant össze, nem önmagával törődik: alkot, pontosan, szépen ... és hasznosan. Panorámatérképeket fest. A Balatonról, a Dunakanyarról, s utóbb Budavárról, visszavívásának évfordulójára. Sajnos, a nyomda ismét lassú volt, az évfordulóra nem vehették kezükbe a hasznos tájékoztatót a külföldiek — s a hazai érdeklődők sem. Nemrég előadást tartott a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület nyugdíjasklubjában A térképészet határterületéről, a panorámaképek szerkesztési elvei és szerepük az idegenforgalomban, valamint a belföldi turizmus és honismeret kérdésében címmel. A hosszú cím nagyon egyszerű gondolatot tartalmaz. A légifényképek néha alig kiisimerhetően, időnként meglepő élességgel mutatják Európát s hazánkat. De a repülőgépről mit lehet tudni, hogy mit jelent ez a táj? Csongrádi domborzati térképeket álmodik háromdimenzióssá, s műszaki alapossággal szerkeszti meg azokat. A Balaton öbleit színezi, s a Mátyás-templom gótikáját szerkeszti. Használhatóak-e valamire ezek a képek? Minden bizonynyal. Európában sok helyütt már nagyon régen a turisták kezében vannak a színes leporellók. Van azonban egy másik oldala is a térképnek. Ide nagyon sok hirdetés kerülhetne, nemcsak sokcsillagos szállodákról, hanem például arról, hogy hol lehet egy Balaton-felvidéki faluban jót enni, megszállni; hol vannak orgonahangversenyek, és uram bocsá’, butikok. Haszonnal forgathatná az ilyen Csongrádi-térképet hazai és külföldi turista egyaránt. Iskolák is>— még ha a szülői munkaközösség vefmé is meg — okulhatnának a panorámatérképekből. Egy mozdulattal rá lehet helyezni a gyárak és bágyák rajzát, egy másikkal a régészeti különlegességeket. Honismereti körök nem a térképeket silabizálnák, hanem maguk előtt látnák szűkebb pátriájukat. R. L. \ Aminek erűinek... jl/g őst nem azokról a csalá- J vl dókról van szó, amelyek állandóan tartják a kapcsolatot az idős, de külön élő szülőkkel. Inkább azokról, ahol ez a kapcsolat — ilyen vagy olyan okok miatt — csak alkalmi. Alkalmi, mert úgyszólván a névnapokra, születésnapokra, a karácsonyra, a húsvétra korlátozódik. Miről jutott mindez eszembe’ Arról, hogy egy ismerős, ötven év körüli asszony azt mondta: — Közeleg a karácsony, és fogalmam sincs, mit vegyek anyámnak, apámnak. Tudod, messze élnek tőlünk, vonattal is több mint három óra az út. De azért karácsony előtt okvetlen meglátogatom őket. Csak tudnám, mit vigyek? Már a nyelvemen volt, hogy vigyél meleg papucsot, kávét, teát, csokoládét — azután elszégyelltem magam. Ekkor jutott eszembe: — Mi lenne, ha „műsoron kívül”, már most egy hétvégén elutaznál hozzájuk, és úgy „titokban” körülnéznél, . hogy mire lenne szükség, és mire nincs is szükség igazán. A mondat második felére rákérdezett: — Hogy mire lenne szükség, azt értem, és biztosan rá is jövök, ha elutazom hozzájuk. De mi az, hogy „mire nincs szükség igazán?” Miért vegyek ilyen dolgot is? Miért? Mert amire szükség van, azt okos venni, de ami• re nincs is igazán szükség, csupán csak pluszörömet okoz, talán az az igazi ajándék. Ismerősöm elgondolkodott. Egy héttel később felhívott: — Jó volt a tanácsod. Először is, nagyon megörültek, hogy „műsoron kívül” mentem. Másodszor, már tudom, hogy mit veszek. Amire szükség van, az új függöny a szobába a két ablakra, mert a régi már Igencsak elvásott. És megveszem azt is, amire talán nincs is olyan nagy szükség. Kapnak egy jól látható, nagy számlapos órát, mert ez a mostani nemcsak hogy napi negyedórát siet, de szemüveggel is alig látni a számlapját. Ennek nagyon fognak örülni. Vagy talán ez sem az igazi, mert valójában erre is szükség van? No jó, akkor még gondolkodom valamin. / S. M.
