Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-22 / 275. szám

1986. NOVEMBER 22., SZOMBAT 7 Színházi levél Premier a Váci Nézőtéren Az idős ember álma Valójában mind egyet akarnak Előbb levelet kaptam az Idős embertől, aki egy néprajzzal, hely­­történettel foglalkozó csoport vezetője. „Értesítem T. Címet, hogy a Múzeumi es Műemlékvédelmi Hónap keretében tervbe vett műem­lékvédelmi nap elmarad — a művelődési háznak és művészeti cső­­partjainak az ellenzése és részvétlensége miatt.” „Mert szere­teti Hispánia / s versed mond­ták a szeretők — / mikor jöt­tek, mást mit is tehettek. / költő voltál, — megöltek őíc. / Harcát a nép most nélküled vijja, / hej, Federico García!” Radnóti Miklósnak nem ez az egyet­len verse, amelyben megéne­kelte Federico García Lorcát. Éppen ötven esztendeje annak, hogy a költő-drámaíró a fa­sizmus áldozata lett. Hasonló sorsúflak érezvén magát, Rad­nóti a nevezetes Első eclogá­­ban is írt Lorca meggyilkolá­sáról. „Háborúról oly gyorsan iramlik a hír, s aki költő / így tűnik el! hát nem gyá­szolta meg őt Európa? / ... Észre se vették. S jó, ha a szél a parázst kotorászva / tört sorokat lel a máglya he­lyén s megjegyzi magának. / Ennyi marad meg majd a ki­váncsi utódnak a műből.” Szerencsére nem így tör­tént. Lorca nemcsak életében, de halála után és napjaink­ban is sokat játszott dráma­író maradt. Lírikusnak ugyancsak a kor legnagyobb­jai közé tartozott. Munkássá­ga új- drámai fénykor ígére­te volt. Kiválóan olvasztotta össze a maga expresszionista stílusát a spanyol népromán­cok és népi hagyományok anyagával. Fejlődése során a népi gyökerektől egyetlen pil­lanatra sem szakadva el, új­fajta klasszicizmus formáját találta meg. Örök kár, hogy pályája megszakadt azon a ponton, ahol a régóta válság­gal küzdő európai drámának adhatott volna friss indítást. Első verses művével, a Ma­riana Pinedával, amelyet nálunk Marianita címmel ját­szottak, nagy és tartós sikert aratott. Ezt követte fejlődési sorrendben: A csodálatos var­gáné, Ycrma, Bernarda háza és végül a vérnász. Federico García Lorca ha­lálára emlékezve tűzte mű­sorára a Váci Nézőtér A cso­dálatos vargáné című szilaj bohózatot, Berek Kati rende­zésében. Lorcát a közönség el­sősorban szomorú Végű drá-­­máiról ismeri. Ebben is, akár a többiben, az embertelen spanyol társadalom megvál­toztatásának, a nők fölszaba­dításának, az elmaradott spa­nyol nép felemelésének kér­déskörével foglalkozik. Egész életművében ott kísért a kis helység, ahol született, a táj, a délspanyol falvaik világa. Jellemző rá a rendkívüli szug­­gesztivitás, a szenvedély, a szerelem ábrázolása. Drámái szimbolikus, naturalista ele­meket felhasználó, realista igényű alkotások, amelyek magukon viselik az andalúz irodalmi hagyományok je­gyeit; a technikai rutint, a virtuozitást és a lírái telített­séget. Verseit és színpadi mű­veit egyaránt azonos- motívu­mok szövik át (víz, tőr, hold, hal, ló, lovas, a fehér, a feke­te és más színek), amelyeknek a spanyol költészetben régi hagyományai vannak, és ame­lyek García Lorcánál szim­bólumrendszerré válnak. Visszatérő tematikai elemei a várakozás, a szerelem, az el­zártságban élő, évszázados er­kölcsi törvényeknek engedel­meskedő. illetve ezekből ki­törni próbáló spanyol nő. A most bemutatott A cso­dálatos vargáné című szilaj bohózat a trilógiaként emle­getett három nagy mű, a Vér­nász, a Yerma és a Bernarda Álba háza előzményeként is felfogható. A csodálatos var­gáné népi komédia, reális színtéren és szereplőkkel. Köz­ponti problémája az öregedő férfi és a fiatal nő házassága. Ellentétben a későbbi színpa­di alkotásokkal, ez a darab még nem torkollik tragédiá­ba, hiszen a szerelmesek egy­másra találnak. A rokonok ál­tal „összehozott” házasság azonban rossz. Az asszony nagyszájú, harcias és tetsze­ni vágyó, a férfi mamlasz, a falu asszonyai rosszándulalú­­ak, pletykásak, gyűlölködőek, irigyek. A 18 esztendős asz­­sZony és az 53 éves férfi pár­harcában fontos szerepet ját­szik a hagyományt képviselő közvélemény ítéletének súlya. A becsület mindenek előtt — mint életelv — köti a hőseit. A vargáné hűségesen kitart a férje mellett még akkor is, amikor az elhagyja és a falu minden férfija kötelességének érzi, hogy megkaparintsa ma­gának a fiatalasszonyt. Egyik tanulmányában Lorca azt írta: A színház a sírás és a nevetés iskolája. Szabad ítélőszék, ahol az em­berek ósdi és téves erkölcsi tételeket tehetnek nyilvánva­lóvá ... A vargáné nem egy bizonyos asszony, hanem mind együtt... Miután Lorca nem funk­cionális darabokat írt, Berek Kati sem színpadot képzelt el, hanem játékteret, ahol a ren­dező is játszótárs vagy eset­leg játékvezető. Kifejezően hangsúlyos szerepet kaptak ezen a játéktéren belül a lör­­cai motívumként már emlí­tett színek: a fehér, a fekete, a piros, a lila, a zöld, a sár­ga-Ebben a darabban a hiva­tásos művészek mellett váci amatőrök elevenítik meg Lor­ca figuráit. Berek Kati nem először - irányít amatőr színé­szeket. Ezt a tényt híven tük­rözi az előadás is, mert va­lamennyien méltó partnerei Hűvösvölgyi Ildikónak. Juhász Jácintnak és Bodó Györgyi­nek. Hűvösvölgyi Ildikó és Juhász Jácint .a harsány ko­­médiázó kedvtől a lélek fi­nom rezdüléseit tükröző mi­mikáig bizonyítják színészi eszköztáruk gazdagságát. Az effajta kibontakozáshoz azt hiszem, éppen Berek Kati el­képzelése kellett, aki nem rendező, hanem játszótárs akart lenni. Bodó Györgyi mint Piros szomszédasszony kitűnően testesítette meg a falu pletykás, gonosz szócsö­vének figuráját. Jó karmes­terként irányította az. antik sorstragédiák kórusaira emlé­keztető mellékszereplő asszo­nyok karát, akik vijjogva mondták utána a ' fröcskölő en irigy megjegyzéseket. Külön kell szólni a Kisfiút megsze­mélyesítő Csorba Mónikáról, aki természetesen, igazi gyer­mekként, minden zavar nél­kül mozog a lorcai játékté­ren, Az amatőrök közül a Bíró figuráját alakító Kovács Ferenc nevét említeném hang­súlyosan. A Gyönyör Éva ál­tal berendezett játéktér és Hruby Mária jelmezei jól szolgálják a rendezői elkép­zeléseket. Az eredetileg csak prózai műben néhány szép dal is el­hangzik. Valamennyi L orca­vers, amelyekét Sebő Ferenc zenésí tett meg. A Madách Imre Mt>­­velődési Központ­ban összegyűlt közönség méltán ünnepelhette tegnap, a pre­mieren a produkciót, hiszen igazán igényes szórakozásban lehetett részük. A megyei ta­nács anyagi támogatásával született előadást még no­vember 22-én, 30-án, decem­ber 4-én, 7-én, 14-én, és 17-én láthatják a váciak és a kör­nyék laikói. Utána a megye több más művelődési házában lépnek föl, de van már meg­hívásuk Egerbe és Tatabányá-Dabason Új könyvtár A dabasi — augusztusban átadott, új — Gyóni Géza Általános Iskolában pénteken délután könyvtárat avattak. A nagyközségi tanács elnöke. Pétiké Jánosné dr. köszöntöt­te a megjelenteket. A megnyi­tóbeszédet Jakab Béla, a Pest Megyei Tanács V. B. művelődési osztályának veze­tőhelyettese mondotta. Az avatóünnepségen Havas Judit és Vitay Ildikó léptek fel, az általános iskola tanulóinak verses-zenés programja után. Az új könyvtár tizennégy­ezer kötettel áll az olvasók rendelkezésére. Ä három he­lyiségből kettőt a felnőttek, egyet az ifjúság vesz majd használatba. A könyvtár ve­zetését szakképzett, függetle­nített könyvtáros látja majd el. A kötetek nyolcvan száza­lékát szabadpolcos rendszer­ben helyezik el. A berende­zéshez tartozó lemezjátszón és magnón az iskola stúdiójának anyagait hallgathatják az ér­deklődők. Ahogyan az iskola felépíté­séhez, ugyanúgy a könyvtár díszítéséhez és berendezéséhez is a nagyközségi tanács adott anyagi támogatást. A bibloté­­ka kölcsönzőtermét egy mo­zaikjai díszíti, amelyet Klimó Károly készített. A könyvtár bútorzata egyedi tervezésű Média-bútorokból áll. Ez a kulturált, kellemes környezet az értékes könyvál­lománnyal együtt nemcsak a tanulóknak, hanem a dabasi kerület körülbelül ötezer la­kosa előtt is nyitva áll. A fel­nőttek kedvéért az esti órák­ban hetente négy alkalommal nyitva tartó intézmény szíve­sen látja az érdeklődőket. Bí­zunk benne, hogy ez a könyv­tár — adottságainak megfe­lelően — szervesen beépül majd Dabas közművelődési életébe. Ű. í. TUDOMÁNY ÉS GYAKOR­LAT. A pulyka lábán levő bőrből gyíkbőrt tudunk gyár­tani, vagy legalábbis valami nagyon hasonlót. Nincs ebben sem csalás, sem csoda. Csupán egy új anyag felhasználása kell hozzá, amit a Központi Kémiai Kutatóintézetben állí­tottak elő szabadalomként, egyéb kutatások közben. Is­merve azt a tortúrát, amelyet idehaza minden újítás bejár, egészen meglepő, hogy ebből milyen hamar profitáltunk. Az egyik kisszövetkezet al­kalmazza az eljárást. És még számos más újítás is bekerült a mindennapos használatba. Szintén a szövetkezetek ré­vén, Az eredeti ötlet az aka­démiai intézettől származik. Mint dr. Mártha Ferenc fő­igazgató elmondta Eke Károly szerkesztő riporternek, az el­fekvő szabadalmak hasznosí­tásának érdekében felkeresték a szövetkezeteket, hogy vál­lalják az együttműködést. Ké­sőbb ez a kapcsolat már két­oldalúvá lett. Ugyanis a szö­vetkezeteknek is jól gyümöl­csöző ez a kapcsolat. Közvet­lenül a laborral állnak össze­köttetésben, ennek révén az eredményeket gyorsan át tud­ják ültetni a gyakorlatba. Szélesedett a termékskála, és Hálás téma? Amikor felkerestem, jegy­zőkönyveket tett elém. Az ira­tok dátumai szerint három összejövetelt tartottak tizen­két nap alatt azért, hogy a rendezvény jól sikerüljön. Mégis elmaradt. Az idős em­ber szerint azért, mert nem érte el a művelődési ház igaz­gatónőjét, illetve a népművelő sem kereste őt időben, mint ahogy a plakátokat, meghívó­kat sem készítették el. A jegy­zőkönyvekben az is benne fog­laltatik, hogy a község tanács­elnöke és egy . másik aktivista szintén ellenezte "a program megrendezését, továbbá a mű­vészeti csoport vezetője sem volt hajlandó felléptetni cso­portját a kérdéses rendezvé­nyen. Hálás téma. Nincs újságíró, aki ne örülne az ilyennek. Kiderült azonban, hogy az érintettek nem ismerik a jegy­zőkönyv tartalmát, s valóban: az aláírásuk sem szerepel egyiken sem. Zavartan ültünk a tanácselnök szobájában. A kijzség vezetője türelmesen magyarázta az idős ember­nek: — Nem igaz, hogy a műve­lődési ház igazgatónője nem akart segíteni, hiszen meg is kereste magát a lakásán és megkérdezte, hogy miért ma­rad el az előadás?! Miért nem mondta el neki a panaszát? A válasz ugyanaz: a nép­művelő nem készítette el a meghívókat, nem postázta a borítékokat. a nemzetközi piacon ugyan­csak megállják helyüket. Je­lenlegi gazdasági helyzetünk­ben nem lebecsülendő tény ez. A haszon közvetlenül mér­hető a 'kutatóintézetékben is, a jövedelmeket a tudományos munka finanszírozására for­díthatják. Gondoljuk csak vé­gig: az eszközök gazdagabb választéka és a szorosabb kapcsolat a nemzetközi tudo­mányos élettel, mind az or­szág pénztárcáját gyarapítja. Ezért is örömteli, hogy a jövő­ben a KFKI szintén bekap­csolódik ebbe a láncba. MI VAN A KOSÁRBAN? Talán helyenként már unal­mas á maszek, vendéglőket, butikokat szidni. Igazán kita­lálhatnánk valami okosabbat is — vélik néhányan. De ki nem bosszankodik, ha a mé­regdrága pulóver az első- mo­sás után duplájára nyúlik, mert nem tüntették fel rajta a speciális kezelési utasítást. Vagy a vendéglőben olyan uborkasalátáért fizetünk, amely sohasem látott tejfölt, holott a kalkulációban még szerepelt. Nagy Izabella, a ke­reskedelmi felügyelőség em­bereit kísérte ellenőrző kör­útjukra. Nem - tudom, hogy csak a kellemetlen epizódokat válogatta-e össze, ha nem, akkor nagyon elszomorító a kép. És ez utóbbi a valószí­nűbb, hiszen általános tapasz­talatokra is 'hivatkoztak a megkérdezettek. A ruhane­műkön nincs árjelzés, illetve minőségtanúsítvány. A meg­szigorodott figyelem ellenére még mindig gyakori a hamis márkajelzés. Ez egyébként jo­gi bonyodalmakat is okozhat; kár abba a tévhitbe ringat­ni magunkat, hogy a nagy külföldi cégek úgysem figyel­nek mindenre. Hiányosságnak csupán azt éreztem, hogy az általános helyzet bemutatásán túl nem vállalkozott a megoldás kere­sésére az adás. Bár egyértel­műen ez sem jelenthető ki, hiszen éppen a vendéglők, étkezdék kapcsán vetődött fel a — jogszabályokban is bizto­sított — gondolat, hogy a holtszezonban olcsóbban is megkaphatnánk 'mindent. Sz. L. Z. — Hallgass rám — kérlelte hasonló korú társa: —, meg kell tanulnunk valameny­­nyiünknek, hogy nem erősza­kolhatunk olyan dolgokat egymásra, amiket a másik nem akar. Népi mindenkinek van ideje arra, hogy meddő, sehová nem vezető megbeszé­lésekre pazarolja idejét. Em­lékezz vissza! Három estét töltöttünk együtt két hét alatt, anélkül, hogy bármi hasznosat cselekedtünk volna! Elmaradt rendezvény Az idős ember kitartóan hangoztatta, hogy a népműve­lőt soha nem találja a mun­kahelyén és az sem keresi őt. Üjrates újra elmondta, hogy nem segítik, sőt, akadályoz­zák a munkáját: a művelődési ház négyszázezer forintos költségvetéséből semmit nem juttatnak a néprajzos csoport­nak. (Vártam, hátha valaki megszólal és elmondja, hogy ez az összeg mennyire kevés az alkalmazottak , fizetésére, az áramra, a fűtésre, az ap­róbb javításokra és arra a né­hány gyermekműsorra, ame­lyet meg mernek vásárolná.) Türelemre, megértésre intet­tek az idős embert. A vb-tit­­kár pedig nagyon óvatosan, finoman megjegyezte, hogy a néprajzi gyűjtőcsoport nem utasításra, hanem az érdekel­tek akaratából jött létre és ennek megfelelően önálló te­vékenységet folytát. A tanács, a Hazafias Népfront és a mű­velődési ház pedig enejéhez mérten támogatja őket. A tanácselnök is csak eny­­nyit jegyzett meg: — Ha a rendezvény azért maradt el, mert nem volt, aki stencilezze a megn ivókat és ráragassza a bélyegeket a bo­rítékokra, akkor itt valami nincs rendben. Előkerült egy fogalmazvány is, amelyet a helyi végrehajtó bizottság elé kellett volna ter­jeszteni, ám az idős ember nem írta alá, mert nincs ben­ne az álma: falumúzeum lé­tesítése és szabadtéri színpad építése. ' Megkerestem a művelődési ház igazgatónőjét is. Ügy né­zett rám, mintha abnormális lennék, amikor megkérdeztem tőle, hogy miért nem készítet­te el a meghívókat? — Miféle meghívókat? Hi-A Magyarország története című kézikönyv első, harma­dik, ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik kötete már meg­jelent. Jelenleg rendezik saj­tó alá a második, a negyedik kötetet, s előkészítésre vár a befejező kötet. Az utóbbi tar­talmazza majd a magyar tör­ténetírás történetét, valamint az összesítőt, a sorozat egé­szére vonatkozó név- és tárgy­mutatót. Az 1945—1962 közöt­ti időszakot feltérképező ki­lencedik kötet az MSZMP KB Párttörténeti Intézetében ké­szül. A Történettudományi Inté­zet 1990-ig szóló tervében fontos elemként szerepel a magyar történelem forrásai­nak rendszerezése, tematikus feldolgozása és kiadása. En­nek jegyében lát majd nap­világot Urban Aladár és Paj­­kossy Gábor munkája, amely az 1848—49-es forradalom és szabadságharc diplomáciai ira­tait adja közre. Győrffy György az Árpád-kori Magyarország történeti földrajzát foglalja kötetbe, Vida István pedig a II. világháborút lezáró, Ma­gyarországra vonatkozó fegy­verszüneti egyezmény és a pá­rizsi békeszerződés anyagát rendezi dokumentumgyűjte­ménybe: Szarka László és Szász Zoltán az 1918-as pol­gári forradalom nemzetiségi szén senki nem kért ilyesmi­re! Semmiféle forgatókönyvet vagy egyéb ismertetőt nem kaptam a tervezett rendez­vény tartalmáról, így akkor sem tudtam volna elkészíteni a meghívókat, -ha magamtól jájövök, hogy ezt várják tő­lem! A kör bezárult Egyebeket is mesélt a nép­művelő. Azt például, hogy az idős ember minduntalan jegy­zőkönyveket akar íratni vele azokról áz összejövetelekről, amelyeken voltaképpen nem történik semmi. A kör bezárult. Napokig törtem a fejemet, hogy meg­írjam-e a riportot? Adva van egy idős- ember, aki valóban mindent megtesz egy ügyért, ám elragadja a saját lendüle­te és arra szeretné kényszerí­teni a környezetét, hogy fel­vegyék a tempóját és elfo­gadják az álmait. Nem akarja megérteni: a falujának nincs pénze arra, hogy szabadtéri színpadot építsen, hogy fenn­tartson egy múzeumot. Per­sze, ez önmagában még nem lenne baj, hiszen tudjuk, az álmok egy része mindig telje­sül. A probléma abból adódik, hogy az idős ember a\ nyilvá­nosságot hívta segítségül iga­zának bizonyítására. Azt kí­vánta, hogy riport jelenjék meg az őt ért sérelmekről és marasztalják. el a község ve­zetőjét, a művelődési ház igazgatónőjét. Mi több, az ál­tala gondosan megrendezett szituáció szerint, hiszen a há­romszor összehívott gyűlésen is megbeszélhették volna, ki készíti el a meghívókat, mint ahogy abban is megegyezhet­tek volna, hogy aki szüreti el­foglaltsága miatt nem tud részt venni a programon, ez még nem feltétlenül van elle­ne. Az idős ember mindezekre nem törekedett. Csak arra ügyelt, hogy az önmaga készí­tette és senkivel el nem ol­vastatott (!) „jegyzőkönyvek­ben” terhelő adatok szerepel­jenek. Tudom, hogy jót akart. Ne­mes cél érdekében cselekedett, csakhogy... A riport tehát elkanyaro­dott eredeti, a levélben foglal­tak alapján elképzelttől, mert hiszen egyik fél sem érdemli meg, hogy az idős ember aka­ratának engedve — mestersé­gesen — két, egymással szem­benálló csoportot kreáljunk a valójában egyet akarókból. Szilas Zoltán minisztériumának iratait gyűj­ti egybe. Négy kötetre terve­zik azt a munkát, amely a francia külügyminisztérium magyar vonatkozású anyagait •publikálja. A Történettudományi Inté­zet kiemelt feladatként kíván foglalkozni a kézikönyvanyag felfrissítésével. Már készül Kosáry Domokos szerkeszté­sében a Magyarország törté­netének irodalmát és forrá­sait tartalmazó bibliográfia folytatása, Fach Zsigmond Pál pedig összehasonlító nemzet­közi, agrártörténeti szótárat állít össze. Hiánypótló munka lesz a magyar történettudo­mány évi bibliográfiája is. Ez a Századok című folyóirat szokásos év végi irodalomjegy­zékénél teljesebb, szélesebb körű anyaggal segíti majd a történészek munkáját, illetve a történelem iránt érdeklődök tájékozódását. Erre a tervidőszakra két új kutatási irányt is megjelölt a Történettudományi Intézet. Ránki György vezetésével a magyar társadalom újkori tör­ténelmének vizsgálata kezdő­dik meg. A Niederhauser Emil és Szűcs Jenő vezette munka­­közösség kutatási programja: A magyarországi nem magyar népek története a honfoglalás­tól 1945-ig. ra is. Körmendi Zsuzsa Juhász Jácint és Hűvösvölgyi Ildikó az előadás egyik jelene' tében (Hancsovszki János felvétele) SH R A DIÓFIGYELŐ R9 Források rendszerezése, tématikus feldolgozása A történetírás története A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében folytatódnak a jelenlegi legnagyobb vállalkozásnak, a tízkötetesre tervezett Magyarország történetének munkálatai, s emellett több részterületről készül összefoglaló munka, Illetve forráskiadvány.

Next

/
Thumbnails
Contents