Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-22 / 275. szám

/'/VI MEGYEI OOr MM: Valamennyiünk küsos feladata (3. oldal) Fölsőbb fokon (5. oldal) Premier a 1idei Nézőtéren (7. oldal) Együtt az utakon — Postabontás (9. oldal) A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HATÁROZATA A gazdasági munka megjavításának feladatairól és az 1987. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányelveiről A Központi Bizottság november 19—20-1 ülésén át­tekintette a népgazdaság helyzetét, a XIII. kongresszus óta végzett gazdasági munka tapasztalatait és a kong­resszuson elfogadott gazdasági program megvalósítása, a VII. ötéves terv teljesítése érdekében meghatározta a fő tennivalókat. A Központi Bizottság megállapította, hogy a XIII, kongresszuson elfogadott társadalmi-gazdasági program népünk egyetértésével találkozott. Ez kifejeződött az or­szággyűlési és tanácsi választásokon, a szakszervezetek, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Hazafias Népfront kongresszusain és más felelős társadalmi fórumokon is. Az Országgyűlés elfogadta a kormány munkaprog­ramját, a kongresszuson elhatározott gazdasági célokkal és feladatokkal összhangban törvénybe iktatta a VII. ötéves tervet. A kongresszusi határozatok végrehajtása megkezdődött. Tovább fejlődött a szocialista demokrácia, a társadalom éle­tében erősödtek az önkor­mányzati elemek, szélesedett a társadalmi részvétel a dönté­sek előkészítésében. Folytató­dott ' a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítése. Befe­jeződött az áttérés az új vál­lalatirányítási formákra. Tör­vény szabályozza a tisztessé­ges gazdálkodás normáit és a tisztességtelen tevékenység ti­lalmát. Folyamatban van a bankrendszer átalakítása. A Minisztertanács' jóváhagy­ta a középtávú tervhez kap­csolódó szerkezetátalakító és hatékonyságnövelő központi gazdaságfejlesztési programo­kat, döntött a szénbányászat, a vaskohászat, a húsipar, a magasépíto-ipar helyzetének rendezéséről. Elkészültek a vállalatok középtávú tervei. Számos nagyüzem, vállalat és szövetkezet kollektívája javí­tani tudta gazdálkodásának hatékonyságát, figyelemre mél­tó kezdeményezéseket indí­tott el a termékszerkezet kor­szerűsítésében, a létszámgaz­dálkodásban, a vállalatok kö­zötti együttműködésben. A kongresszus célul tűzte ki, hogy a gazdasági egyensú­lyi viszonyok fenntartása és megszilárdítása mellett a VII. ötéves népgazdasági terv a hatékony és fokozatosan élén­külő gazdasági fejlődés prog­ramja legyen, alapozza meg a nemzeti jövedelem növeke­dését, a műszaki haladást, a lakosság életszínvonalának ér­zékelhető emelkedését, élet­­körülményeinek javulását. A Központi Bizottság meg­állapította, hogy a gazdasági fejlődés élénkülése 1985—36- ban nem következett be, a VII. ötéves terv első évének eredpiényei nem kielégítőek. A kiadások — a nemzetközi fi­zetési kötelezettségek, a be­ruházások, a közkiadások, a személyi jövedelmek — meg­haladták a bevételeket. Az ország többet fogyasztott, mint amennyit megtermelt. A népgazdaság nem megfe­lelő teljesítményében szerepük van a számunkra kedvezőtlen nemzetközi körülményeknek, az értékesítési lehetőségek szűkülésének. Az elmúlt két évben jelentős exportcikkeink, például a búza, a kukorica, a hús és húskészítmények, a növényolaj, az alumínium, a kőolajszármazéko,k világpiaci árai 35—50 százalékkal csök­kentek. Nehézségeinket fo­kozta a múlt évi hosszú, ké­mény tél és a több éve tartó aszály. Az elmaradásban a rajtunk kívül álló tényezők mellett jelentős szerepe volt saját munkánk gyengeségé­nek. az irányítás fogyatékos­ságainak. A népgazdasági tervezés, a szabályozás és az intézmény­­rendszer nem biztosította kel­lő mértékben a külső és a belső egyensúlyi viszonyok ja­vítását, a gazdaság élénkíté­séhez szükséges új források feltárását. Nem sikerült ki­elégítő módon összehangolni a népgazdasági és a vállalati érdekeket. Fontos export- és importgazdálkodási kérdések­ben, a piac zavarainak meg­előzésében és azok elhárítá­sában késedelemmel történ­tek meg a döntések. A gazda­ságirányítási rendszer elhatá­rozott továbbfejlesztése nem valósult meg következetesen. Az irányítás fogyatékossá­gaiért, a végrehajtás és az ellenőrzés. következetlensé­geiért felelősség terheli a Köz­ponti Bizottság végrehajtó szerveit és a kormányt. A határozatok végrehajtá­sának szervezése, segítése és ellenőrzése nem kielégítő a helyi párt-, állami és társa­dalmi szerveknél sem. A vál­lalati és intézményi kollektí­vákban nem vált még általá­nossá az a szemlélet, amely abból indul ki, hogy első az eredményes munka. Indoko­latlanul nagyok az eltérések azonos adottságú vállalatok, szövetkezetek teljesítménye között. Sok vállalat nem hasz­nosítja megfelelően erőforrá­sait, s nem a hatékonyságnö­velésével, a költségek csök­kentésével, a munkaerő jobb kihasználásával, hanem költ­ségvetési támogatással, indo­kolatlan áremelésekkel akar­ja növelni bevételeit. A hatékony gazdálkodást akadályozza, hogy sem az irá­nyításban, sem a végrehaj­tásban nem érvényesítik az alapkövetelményt, hogy a jö­vedelmek a teljesítményekkel arányosan alakuljanak, ellen­kezőleg, gyakori az elnéző magatartás a kötelezettségei­ket nem teljesítőieket szem­ben. Eltűrik, hogy büntetle­nül megsértsék a szocialista normákat, a törvényes előírá­sokat, az állampolgári és a munkafegyelmet. Az ország népgazdaságának gondjai, a rendkívül lassú fejlődés, a kibontakozás ne­hézségei erőteljesen foglalkoz­tatják és nyugtalanítják köz­véleményünket, az általános követelményeket sértő rend­ellenességek, a helyi visszás­ságok felháborítják a túlnyo­mó többséget képviselő, be­csületesen dolgozó embereket. A Központi Bizottság elen­gedhetetlen és sürgős feladat­nak tartja a gazdasági fejlő­dés élénkítésének útjában ál­ló akadályok eltávolítását, az irányítás színvonalának eme­lését, a munka megjavításé-' hoz szükséges politikai és tár­sadalmi, szervezeti és sze­mélyi feltételek megteremté­sét. A Központi Bizottság a XIII. kongresszus határozatában megfogalmazott, a VII. ötéves tervben konkretizált gazda­ságpolitikai célok 1 elérését tartja a szocialista építőmun­ka legfontosabb feladatának. Ezt kell szolgálnia az 1987. évi népgazdasági tervnek is. Hangsúlyozza, hogy társadal­mi-gazdasági programunk tel­jesítéséhez nincs más járha­tó út. mint a munka megja­vításával. az erőforrások ész­szerű felhaisználásával a gaz­dasági fejlődés élénkítése — társadalmi életünk min­den területén, az irányítás­ban és a végrehajtásban egy­aránt elengedhetetlen a céltu­datos, a követelményeknek megfelelő, jól szervezett, fe­gyelmezett munka, — javítani kell a vállalatok és a dolgozók érdekeltségét a teljesítmény növelésében, — véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy többet használunk fel, mint ameny­­nyit megtermelünk. A gazdasági fejlődés élén­kítse megköveteli a ter­melési szerkezet korszerűsíté­sét, a műszaki haladás gyor­sítását, a szelektív fejlesztés érvényesítését, az anyag- és energiatakarékosság fokozá­sát, az exportképesség javítá­sát, mindezt konkrét gyakor­lati intézkedésekkel kell elő­segíteni, — növelni kell a vállalatok ^érdekeltségét a gazdaságos termelésben, a ráfordítások csökkentésében. Ezt a gazda­ságtalan termeléshez nyújtott támogatások csökkentése ré­vén felszabaduló forrásokból, adókedvezményekkel, alapjut­­• tatással, kamat-visszatérítés- 1 sei, kamatkedvezménnyel és más alkalmas eszközökkel kell támogatni. Következetesen ösztönözni kell a jövedelme­ző export bővítését, az impor­tot helyettesítő megoldásokat. Az exportképes termelés fej­lesztését elősegítő pályázati rendszert a jövőben is fenn kell tartani, és egyúttal a technológiai korszerűsítés szol­gálatába állítani,' — programot kell kidolgoz­ni a veszteségesen és az ala­csony hatékonysággal gazdál­kodó egységek tevékenységé­nek gazdaságossá tételére, a költségvetési támogatás foko­zatos leépítésére, a gazdaság­talan termelés megszüntetésé­re. E folyamatban figyelmet kell fordítani arra is, hogy nélkülözhetetlen termékekből és Cikkekből hiány ne kelet­kezzen. A szerkezetváltás nyo­mán felszabaduló munkaerőt a hatékony gazdasági ágaza­tokban kell foglalkoztatni. — A kutatásra és a műsza­ki fejlesztésre fordított esz­közöket koncentráltan, haté­konyabban kell felhasználni. Az érdekeltség növelésével elő kell segíteni, hogy a kutatási eredmények gyorsabban hasz­nosuljanak a termelésben. A műszaki fejlesztést még in­kább a nemzetközi versenyké­pesség és a gazdaságosság szolgálatába kell állítani. — Népgazdasági feladataink megoldásában támaszkodni kell a Szovjetunióval, a KGST-tagország okkal folyta­tott gazdasági együttműködés lehetőségeinek jobb hasznosí­tására, a fejlettebb formák — a kooperáció, a szakosítás^ az üzemek közti együttműködés — kibontakoztatására, közös vállalkozások és közös válla­latok létrehozására. A fejlett tőkés országokkal, valamint a fejlődő országok­kal törekedni kell a kölcsö­nösen előnyös kereskedelmi és kooperációs kapcsolatok fej­lesztésére, vegyes vállalatok alapítására. — Korszerűsíteni kell a külgazdasági tevékenység szer­vezeti és-érdekeltségi rend­szerét, a piacfeltáró és a ke­reskedelemfejlesztő munkát. Az export növelése megköve­teli, hogy a vállalatok bővít­sék és javítsák szolgáltatásai­kat. A Központi Bizottság az 1987. évi terv és költség­­vetés legfőbb' követelményei­nek a gazdasági teljesítménv és hatékonyság növelését, a külkereskedelmi és a pénz­ügyi mérleg javítását, a gaz­dasági szerkezet változtatását, a műszaki fejlődés gyorsítását, az életkörülmények jobbítását tartja. Az éves terv, a gazda­sági szabályozás és az irányí­tás összpontosítson a gazdasá­gi növekedés szelektív élén­kítésére. A versenyképes termelés és kivitel erőteljesebb növelésé­vel meg kell alapozni a gaz­dasági és pénzügyi folyama­tok jobb összhangját. A költ­ségvetés hiányát mindenek­előtt a kiadások mérséklésé­vel, széles körű takarékossá­gi intézkedésekkel kell csök­kenteni. Az 1987. évi népgazdasági terv a nemzeti jövedelem legalább 2 százalékos növeke­dését irányozza elő. Az ipari termelés 2,5—3 szá­zalékkal emelkedjen. Megkell gyorsítani a versenyképes ter­mékeket előállító ágazatok és vállalatok fejlesztését, az ipar szerkezetének korszerűsítését. Az energetikai és alapanyag­­ipar egyes területein folytat­ni kell a gazdaságtalan kapar citások leállítását, a munka­erő átcsoportosítását. A fel­dolgozóipar, ezen belül a fej­lett technikát megtestesítő elektronikai szakágazatok, a ■ gyógyszeripar, a műanyagfel­­dolgozás, a járműipar és a mezőgazdasági gépgyártás ter­melése az átlagot. meghaladó mértékben emelkedjen. Le­hetővé kell tenni az eszközök ésszerű átcsoportosítását is a gazdaságtalanul termelő vál­lalatoktól. Általában gondos­kodni kell arról, hogy a ren­delkezésre álló termelési ka­pacitásokat 'a népgazdasági céljainknak megfelelően ma­ximálisan hasznosítsák. A mezőgazdasági termékek termelésének az ideihez ké­pest 4,5—5,5 százalékos növe­kedését kell előirányozni. A termelés szerkezete rugalma­san igazodjon a minőségi kö­vetelményekhez és az export­­lehetőségekhez. Az Ideinél na­gyobb gabonatermést szüksé­ges elérni. Emelkedjen az állattenyésztés színvonala. Nö­vekedjen a vágósertés- és vá­góbaromfi-termelés. A sertés- és juhállomány növekedése járjon együtt a tenyészállo­­mány minőségi cseréjének meggyorsításával. Az élelmi­szeripar növelje a magas -fo­kon feldolgozott és jó minő­ségű termékek arányát, és csökkentse a termelés fajla­gos költségeit. Az építőipár legfontosabb feladata a "lakásépítés minő­ségének és ütemességének, va­lamint gazdaságosságának ja­vítása. Fokozni kell a munka s.zervezettségét, emelni az irá­nyító és vezetői munka szín­vonalát. A termelő infrastruktúra területén a meglevő kapacitá­sok jobb kihasználásával kell a termelés és a lakosság szük­ségleteit „kielégíteni. Nagy- fi­gyelmet kell fordítani a táv­közlési hálózat rekonstrukció­val egybekötött fejlesztésére, az áruszállítások ésszerű szer­vezésére. A természeti környe­zetet óvni kell, az ezt szolgá­ló rendelkezéseket szigorúan be kell tartani. . A beruházási eszközöket el­sősorban a termelés és az azt közvetlenül szolgáló infra­struktúra korszerűsítésére, a jövedelemtermelő képesség nö­velésére kell felhasználni, ide­értve a hitelnyújtást és az alapjuttatást is. A népgazda­ság beruházási ráfordításai­ban növekedjen a technoló­giai korszerűsítést szolgáló vál­lalati beruházások aránya. A termelés, a jövedelmek és a.z árak megfelelő összehan­golásával biztosítani kell az 1985—1986. évi életszínvonal stabilizálását és aZ életkörül­mények szerény javítását. Gondoskodni kell a lakosság kiegyensúlyozott áruellátásá­ról. Az egyes dolgozók, kollek­tívák jövedelmének alakulása teljesítményükkel arányos le­gyen. Béremelésre mindenütt csak a már elért eredmények alapján, az anyagi fedezet megteremtését követően, dif­ferenciáltan kerüljön sor. A gazdaságosan termelő válla­latoknál az átlagosnál na­gyobb béremelésre, a foglal­koztatottság növelésére legyen lehetőség; az alacsony- jöve­delmezőségű, teljesítményeiket nem vagy alig növelő vállala­tok a bérek szinten tartására, illetve mérséklésére, ésszerű létszámgazdálkodásra kény­szerüljenek. A jó munkahely legyen megbecsült érték a dolgozók számára. 1987-ben a külkereske­delemre is növekvő feladatok várnak. A külkereskedelmi vállalatok javítsák együttmű­ködésüket a termelőkkel. Tö­rekedjenek a piaci lehetősé­gek jobb kihasználására, új piacok megszerzésére, a kül­kereskedelmi és kooperációs tevékenység javítására. A ru­bel viszonylatú kereskedelem­ben bővülő és. kiegyenlített áruforgalomra kell törekedni. Á' nem rubelelszámolású áru­forgalom egyenlegében 1986- hoz képest határozott javulást kell elérni. A csaknem két évtizede bevezetett gazdaságirá­nyítási rendszerünk működő­képes, folyamatosan fejlődik, a gazdaságra és a társadalmi életre gyakorolt hatása ösz­­szességében kedvező. A meg­tett útra visszatekintve, a ta­pasztalatokat értékelve meg­állapítható, hogy a reform bevezetésekor sem a központi irányító szervek, sem a gaz­dálkodó szervezetek nem vol­tak megfelelően'felkészülve az új követelményekből fakadó feladatokra. Ezt a gyengesé­günket még a mai napig sem sikerült teljesen feszámolnl. , A kongresszus határozatá­nak végrehajtása, a VII. öt­éves és az 1987. évi terv col­jainak alátámasztása szüksé­gessé teszi, hogy a gazdaság­­irányítás átfogó továbbfejlész­­téséről szóló 1984^ áprilisi köz­ponti bizottsági állásfoglalás­ban kijelölt feladatok végre­hajtása meggyorsuljon. — A szabályozó rendszer segítse elő, hogy a vállalatok jövedelmezőségükkel arányo­san gyorsabban fejlődjenek. Az árrendszer fejlesztésével is biztosítani kell, hogy a nye­reség a valódi teljesítményt fejezze ki. Gátat kell vetni az indokolatlan áremelésből, költségvetési támogatásból származó vállalati nyereségnö­vekedésnek. Olyan kereset- és bérszabályozást kell alkalmaz­ni, amely biztosítja a teljesít­mények és a jövedelemki­áramlás összhangját, elősegíti a munkaerő ésszerű átcsopor­tosulását, a hatékonyabb mun­kaerő-gazdálkodást. A bértö­­msg^zdálkodást és a létszá­mot mérséklő más megoldáso­kat fokozatosan általánossá kell tenni. A szükséges mun­kaerő-átcsoportosítást központi intézkedésekkel és eszközökkel is segíteni kell. — A jogi szabályozás is kö­vesse a fejlődést, és segítse a gazdasági jvunkat. Szűnjön meg a túlszabályozás. A gaz­dasági kötelezettségeket rög­zítő szerződéseket be kell tar­tani és be kell tartatni. Az ellenőrzés' a társadalmi-gaz­dasági élet minden területén tárja fel a szabálytalanságo­kat. A törvényes előírások megsértését az eddiginél kö­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents