Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-08 / 237. szám

1986. OKTÓBER 8., SZERDA Kukorica­törés Országszerte — így Pest megyé­ben is — törik a kukoricát. A tá- pióbicskei Április 4. Tsz-ben a mint­egy ezer hektár­ról öt betakarító­gép vágja a ten­gerit. A nyári szá­razság ugyan csök­kentette a termés­hozamot, de ki­sebb a szemek nedvességtartalma is. Képünkön: egy­más után telnek a pótkocsik az ál­lattenyésztés szá­mára nélkülözhe­tetlen tengerivel. ..... • \ h • 'v; ! wir#*' \ %,iyé Ragaszkodásunk a régihez Vasból is lenne korszerűbb A változások korát éljük a kereskedelemben, minden el­lentmondásos oldalával együtt. Bár látványos eredmények még nem születtek, mégis ész­revehetően megváltozott né­hány év alatt Aszód nagyköz­ség és vonzáskörzetének ellá­tása. Lassan elfeledjük azt az időt, amikor a kereskedőnek szinte mindegy volt, hol vásá­rolja meg a kívánt árut a ve­vő. Ma itt-ott éppen útját igyekszik állni a vásárlónak, hogy ezzel is magához csalo­gassa a jövendő nyereséget. Bizonygatni sem kell, ezzel mindkét fél jól jár. Az igényeket pontosan fel­mérni, majd kielégíteni sok­sok tapasztalat után tudja a kereskedő. Bukó László pél­dául két évtizedes múlt után vállalkozott arra, hogy Aszód szélén, a benzinkúttal szem­ben vasárukereskedést nyis­son. Ebben a szakmában dol­gozott, tudta tehát, mire van szüksége a lakást építő, csi­nosító embernek. A térség közepén — A helyszín megválasztá­sánál abból indultam ki, hogy ez a telep nagyjából a Galga mente közepén fekszik, s erre több községből járnak vásá­rolni az emberek. A szállítás­nál a távolság sokat jelent a községekben. — Az aszódi költségvetési üzemnek a tulajdona volt az a tágas terület, amelyet szí­vesen engedtek át számomra. Az ezerhatszáz négyzetméter­nyi terület ideális feltételeket teremtett a különböző vasáru elhelyezésére — tájékoztatott a három hónapja működő üzlet tulajdonosa, majd for­dult is a betérő érdeklődők­höz. Búzás László fuvaros épít­kezéshez keresett betonacélt. Ha itt nincs — s ha ezt va­laki, akkor ő igazán jól tudja —, mehetne Hatvanba, vagy Gödöllőre, Pécelre. Dr. Hor­váth Anna körzeti gyermek- orvos is hasonló ügyben járt a kereskedésben. A ház körül is — Kiskereskedés lévén, nem kellett nagy teljesítményű gé­peket vásárolnom, de mégis minden kívánatosat igyekszem teljesíteni, amit kérnek tőlem a mozgatásnál és feldarabolás­nál — folytatta. — Megtalál­ható itt mindenféle vasáru, ha sikerül a beszerzésük. Cső­féléből húsz fajta van. Egy­aránt keresik a központi fű­tés és az ivóvíz bevezetésére szolgáló csöveket. A vártnál kevesebb fogy a vezetékes gázhoz, bár a választék jó. — A ház körüli munkához és a hobbitevékenységhez is kellenének vasáruk. A fakerí­tés helyett vaskeretre szerelt léces kerítések most a diva­tosak. Ehhez egyre több szög­vas kell. A legkedveltebbek a középméretűek, most ezeket keresik a leginkább. Hason­lóan népszerű a szemre sokkal szebb zárt szelvény. Ebből már nem csak kerítéseket, ha­nem az üveges verandák tar­tószerkezetét is el lehet ké­szíteni az ügyes kezű ezer­mestereknek. — A vas iránti kereslet fo­kozódása azzal is magyaráz­ható, hogy a megépített lakó­házak belseje már tökéletes, és az emberek egyre többet kezdenek költeni a külcsínre is. A forgalomban persze ma is alapvető a betonacéláru. Ebből kétféle ismeretes, a pe­riodikus és a sima acél. Bár az előbbinek sokkal nagyobb a szakítószilárdsága, mégis az utóbbit keresik inkább. Nem hanyagolható el, hogy eleve szálban van, így sokkal köny- nyebb szállítani, mozgatni, fel­használni. Nem akarom bírál­ni a vásárlói szokásokat, de ezen is lemérhető, mennyire ragaszkodunk a régihez. — Nem vált be a különböző lemezek árusítása, mert eze­ket csak hébe-hóba vásárol­ják. A fürdőszobákhoz viszont sok müanyagcsö kell, ez an­nál inkább fogy. A szennyvíz- bekötéshez szükséges felszere­lések ugyancsak nápszerűsöd- nek. Észrevetta Aszódon tehát a Tüzép-te- lep mellett, ahol a betont, tég­lát vásárolhatjuk, megjelent egy vasárubolt, ahol a vasbe- tonkészités másik eleme kap­ható. Igaz, ez a változás nem vállalati felismerésnek kö­szönhető. De az igényt valaki észrevette. Kovács I. Csaba Vízen csak három Hajók a szárazon Partra húzták a Balaton legnagyobb hajóját, a hatszáz­ötven személyes Beloianniszt. A Mahart siófoki műhelyében a tavaszig elvégzik a vízi jár­mű részleges felújítását. Ha­marosan nekilátnak az Urá­nusz nagyvitorlás és a Cson­gor motoroshajó szokásos őszi javításának is. Elkészültek a nagytestű Kossuth motoros komp átépítési tervei: meg­nagyobbítják a fedélzetét, s így tavasztól az eddiginél több gépkocsit vihet át egyik part­ról a másikra. Régóta esedé­kes volt már a tihanyrévi kompkikötő és a balatonföld- vári hajóállomás víz alatti partfalának megerősítése; e munkálatok még a tél előtt befejeződnek. Az őszi szezon menetrendje szerint a tél be­álltáig már csak három hajó szeli Balatonfüred—Fonyód— Badacsony és Tihany-Szán- tódrév között a tó vizét. Szaktudás, rugalmasság Futó szekérről előre kell nézni A Rákosmezeje Tsz alapte­vékenységén kívüli ágazatá­ban a gyomrai fémipari l. üzem egyike azoknak, ame­lyek évek óta elismerésre méltóan dolgoznak. Aki fi­gyelemmel kísérheti ennek az üzemnek, munkatársainak a tevékenységét, a szívósságot, a kitartást, az tudja, hogy micsoda erőfeszítés van ered­ményeik mögött. Mindenre! Tóbiás Gyula, az üzem el­ső számú vezetője immár 19 éve irányítja ezt a munkát. Eközben az ő és munkatársai munkája nyomán meggyöke­resedett az ipari tevékenység a nagyközségben, hiszen en­nek jó hatása nemcsak a sző vetkezetet gazdagítja, hanem Gyomrot is, ugyanis munka- alkalmat teremt — helyben az itteni lakosoknak. — Mire kell figyelnie első­sorban egy ilyen üzem veze­tőjének? — Elsősorban — mindenre! Kezdve azon, hogy bár felké szül az előtárgyalásokra, de ha nincs mögötte szaktudás, szakmai tapasztalat, akkor nem képes arra, hogy például első látásra megállapítsa, egy vasszerkezeti munka meny­nyiért készíthető el. Az erre adott válasz már jelzi a meg­rendelőnek, hogy kivel áll szemben. — Az elmúlt évtizedben ki­alakult itt egy szakembergár­da, amely minden feladatot meg tud oldani. Közben vi szont nemegyszer megértük a recessziót, sokan vesztesége­sek lettek, sót, olyan szövet­kezet is akad, amely meg­szüntette ipari tevékenysége egy részét. Mi az oka annak, hogy ez nem következett be? — A válasz egyértelmű: szövetkezet vezetősége, vala­mint az üzemek vezetői akar­tak és tudtak rugalmasan reagálni a hirtelen változá­sokra. Az akarat a szövetke­zet vezetőit dicséri, a szakmai rugalmasság pedig az üzeme­két. Épp azért tudtunk gyor­san reagálni, mert remek szakembereink vannak. Megszereztük — És talán az sem elhanya­golható tényező, hogy mindig is „több lábon" álltak, azaz több partnerük volt, létüket nem kötötték csak egyetlen céghez, hanem kiegyensúlyo­zott termékszerkezettel dől goztak. — Ez annyira így van, hogy mi például 39 partnerrel ál­lunk kapcsolatban, s 16—17 úgynevezett nagy volumenű termékünk van, nem számol­va azon termékekkel, a me lyek értéke százezer forint alatt van. HA ÖT esztendeje dolgoz­nék a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál és tegyük fel, fiatalnak számíta­nék, akkor kapnék hétezer fo­rintot. Mondanom se kell. ez nagyon jól jönne. És jól jön azoknak is, akik valójában ott dolgoznak, s kézhez kapják ezt a tulajdonképpen nem nagy, ám ajándéknak nem is kicsi összeget. Majdhogy­nem alanyi jogon jutnak hoz­zá, A vállalat kollektív szer­ződésének egyik melléklete ugyanis félreérthetetlenül rendelkezik erről. A dolog 1977-ben kezdődött. Akkor a dolgozók javaslatára fogalmazódott meg a gondo­lat, hogy a vállalat munkaerő­gondjain sokat segíthetne a fiatal szakemberek megtartá­sa. Az érdekek ez ügyben ta­lálkoztak. és 25 fiatallal kö­töttek szerződést. Közöttük volt Szemerei Károlyné is, aki most a vállalat KtSZ-titkára. — A kezdeményezés akkor is, most is időszerű — mond­ja a KISZ-titkár. — A válla­latnál magas a fluktuáció. Ha csak a tavalyi adatokat nézzük, máris meggyőző pél­dát találunk. A nyolc üzem­egységben dolgozó 2300 ember közül majdnem hétszázan vet­A PVCSV-nél megpróbálják Minden hónapban száz forint ték a kalapjukat, közöttük pontosan 587 fiatal. Most me­gint van lehetőség szerződés- kötésre. Talán ez segít vala­mit a munkaerőhelyzeten. — Rangot jelent bekerülni a kiválasztottak közé — foly­tatja Szemerei Károlyné. — Nemcsak anyagi, hanem er­kölcsi elismerést is jelent. A munkában, az ifjúsági mozga­lomban élenjárók részesülhet­nek ebben a kedvezményben. Az alapszervezeti KlSZ-titká- rok javaslata, a gazdasági ve­zetők véleményezése után az igazgató a szakszervezeti bi­zottság egyetértésével jelöli ki a támogatandó fiatalokat. A vállalat ifjúsági takarékbetét­könyvet vált a részükre a he­lyi OTP-fióknál. amelyben öt éven át havi 100 forintot he­lyez el. Így jön össze azután az a bizonyos hétezer forint. A szerződés a fiatalokra néz­ve is szigorú feltételeket tar­talmaz. Ha például saját elha­tározásukból — az öt év le­telte előtt — felbontják a munkaviszonyt, vagy mondjuk valamilyen fegyelmi büntetést kapnak — akkor elesnek a kedvezménytől. A legutóbbi garnitúrából tízen jártak így. Szemerei Károlyné azok között van. akik már kézhez kapták, fel is használták a pénzt. Az ö esetében bútorvá­sárlásra ment el a támogatás. Mások másképpen gazdálkod­tak vele. Például Bednarik Károly, a vállalati szakszerve­zeti bizottság titkára. — Emlékszem rá. nagyon meglepődtem, amikor öt esz­tendeje megkeresett a főnö­köm — mondja Bednarik Ká­roly. — Arról tudakozódott, hogy érzem magam, milyen terveim vannak? Azután megkötöttük a szerződést. Az öt év tavaly járt le, szabadon rcnde’.kezhetem a betét felett. Nem vettem ki a pénzt, ha­nem most már magam teszek hozzá minden hónapban egy kisebb összeget. Nekem így jobban megéri, hiszen tudva­lévő, hogy az ifjúsági taka­rékbetét birtokában előnyös kölcsönöket lehet kapni. Én már — hat év elteltével — a bent lévő összeg 120 százalé­káig vagyok hitelképes az OTP-nél. A KEZDEMÉNYEZÉS hasz­na mindkét fél részéről le­mérhető. S talán, mint a pénz a betétkönyvben, ez is hosszú távon kamatozik majd. Az idén újabb 18 fiatallal kötöt­tek megállapodást. Az erre az ötéves tervre szóló kollektív szerződés pedig már kiterjesz­tette a kedvezményezettek kö­rét: a vállalat 30 arra érde­mes fiatalnak nyit betétköny­vet. Tegyük hozzá: ez csupán az egyike a fiataloknak nyúj­tott támogatásnak. Hiszen a PVCSV lakásépítési és -vásár­lási kölcsönnel, vissza nem té­rítendő segéllyel, kedvezmé­nyes fuvarral, s egyéb módon is igyekszik megkönnyíteni a beilleszkedést. Azt, hogy mind több fiatal eresszen gyökeret Budaörsön. K. L. Egyébként is arra tanított meg bennünket a piac, hogy minden, hangsúlyozom, min­den megrendelőnket tisztesség­gel, becsülettel kiszolgáljuk. Ez: létérdekünk. — Kik a legfőbb megrende­lők most? — A MÁV-nak készítünk biztosítóberendezéseket. Ez anyagigényes termék. Évi ér­téke: 16—17 millió forint. A Mirköz Szövetkezetnek készí­tünk hűtőpultokat, fagylaltke­verő tégelyeket, sólétartályo- kat stb. Mindezt bérmunká­ban, 12—13 millió forint ér­tékben. A Kövac megrendelé­sére készítünk paradicsomlé­feldolgozó gépsorokat, vala­mint gyümölcsfeldolgozó gép­sorokat. Ezek, a Kövac révén — exportra kerülnek. Ezeket a gépsorokat aztán a Kövac szállítja Jugoszláviába, a Szovjetunióba, és természete­sen a hazai felhasználókhoz. Amiről az előbbiekben már szóltam, arra jó példa a Tra- kisz Szövetkezettel való kap­csolatunk sorsa. Tavaly még az együttműködésünk volume­ne csak 3—4 millió forint volt, de miután megismertek bennünket, megszereztük bi­zalmukat jó és pontos, szak­mailag kifogástalan munkánk­kal, no meg a határidők szi­gorú betartásával, együttmű­ködésünk elmélyült. Ez fo­rintban is megmutatkozik, hiszen az idén már 15—16 millió forintra szökkent fel szállításaink értéke. Elektro­mos szekrényekhez, hegesztő­gépekhez mi készítjük a bur­kolatot. ők adják a gépet, mi az utóbbit. Ezek a gépek ex­portra mennek, fő megrende­lőjük az NSZK. — A sikerek idején kell, és mégis nehéz küzdeni a „meg­merevedés" ellen. Itt hogyan folyik ez a küzdelem? — Régi meggyőződésünk, hogy az üzem teljes kapaci­tását nem szabad lekötni egész évre, mindig fenn kell tartani szabad kapacitást, úgy 4—5 millió forint értékben, mert ha jön új megrendelő, és mindig jön, akkor azt nem lehet elküldeni, a munkát el kell vállalni, de ha lekötöttük teljes kapacitásunkat, akkor az új megrendelést már ne­hezebben lehet elfogadni. Ek­kor is elfogadjuk, de akkor többletmunkát kell szervezni, s ez már kockázati tényezőt rejt magában. Gyarapodunk Az új megrendelő azért is fontos mert bár kis tétellel közeledik, de lehet belőle — már van rá példa! — nagy megrendelő is, amely a ké­sőbbi időben meghatározhat­ja az üzem arculatát. Így ke­rült hozzánk a Betonútépítő Vállalat, amely ma már sta­bil megrendelőnk, évi 4—5 millió forinttal... Vagy a leg­frissebb példa, a békásme­gyeri megrendelőnk, amely kötözött drótból vasbeton rá­csokat készíttet velünk, ebből is lehet tartós, nagy volumenű kapcsolat. Most, hogy gyarapodunk, hogy javulnak a munka- és életkörülmények üzemünkben, amikor, ahogy mondani szo­kás „fut a szekér", most sem szabad elfeledkezni a jövőnk- ről. A jövő a régi és az új megrendelőktől függ, a meg­rendelés pedig a mi minden­kori munkánk minőségétől. Hegyek között karikázva Ősz a pilisi parkerdőben A beköszönte ősz nemhogy csökkentette volna, talán még növelte is a Dunakanyar nép­szerűségét. A városnézőkön, múzeumlá­togatókon kívül sokan kiindu­lási pontként választották a Duna-parti soktornyú várost, Szentendrét. Igazi céljuk a természetjárás, a kirándulás, a Pilis ormai. Már kora reg­gel népes társaságot leshet­tünk meg a falumúzeum előtt, akik nem is túl közeli helyet választottak úticélju­kul, Visegrádra akartaik el­jutni. A Külker SC túrázói nem­csak azzal tűnnek ki a meg­szokott civilizált külsejű er­dei korzózók közül, hogy öl­tözékük szigorúan sportsze­rű. Meglepő koruk, összetéte­lük is. Ugyanis valamennyien gyerekek. S ha még hozzászá­mítjuk, hogy a Szentendre— Visegrád közti 20 kilométeres útszakaszt nem is gyalogosan, hanem kerékpárral szándé­koznak megtenni, beismer­hetjük, nem kis vállalkozásba fogtak az egyesület tagjai. Fegyelmezett libasorban karikáznak az erdei elágazóig a gyéreitek. Itt térnek rá a Pilisi Állami Parkerdőgazda­ság saját tulajdonú és hasz­nálatú útjára, amelyet csak útvonalengedéllyel vehetnek igénybe. (Megjegyzésre érde­mes. hogy az erdőművelésre, erőgépek közlekedésére hasz­nálatos, a közúti forgalom elől elzárt szakasz lényege­sen jobb állapotú, mint zsú­folt közútjaink némelyike.) Hamarosan kemény küzde­lem kezdődik a szinte észre­vétlenül emelkedő domboldal és a kerékpározók között Először csak az arcok pirul­nak ki, a kora reggeli csípős levegőnek a gyerekek mar nyomát sem érzik. Ahogy ka­nyarog az út felfelé, egyre rit­kábban vetik a résztvevők pillantásukat a figyelemre­méltó táj felé. Talán észre sem veszik, hogy aranyba, égő vörösbe öltöztek a Pilis erdőségei, s hogy a színpom­pás hegyoldalak fölött olyan mélykék ég ragyog, amelyet csak hivogatóra retusált ké­peslapokon lehet látni. Nem. a gyerekek számára mindebből semmi sem fontos. Nem veszik észre az eléjük pottyanó hízott makkszeme­ket, az útszélen viruló utolsó szarkalábat sem. Minden ere­jüket megfeszítik, fogynak alattuk a kilométerek, s ami­kor izzadtan, reszkető lábak­kal a hegycsúcsot, a Paprétet elérik, már övék a győzelem. Innentől kezdve könnyű dol­guk van, már csak lefelé kel! tartani. A visegrádi hajóállomás környéke déltájt hangos a kerékpárosoktól. Bár édesek a pihenés órái, senki sem en­gedheti el magát igazán. A neheze még hátravan, ugyan­ezen az erdei úton délután fá­radtan. sokkal nagyobb meg­erőltetés lesz felkapaszkodni. Bizony még egy-egy könny­csepp is megjelenik majd a gyermekszemekben, amikor erejüket megfeszítve lépésben haladnak fölfelé, s a könnyű szellő fanyar füst és sültsza- lonnaillatot sodor feléjük a békés hétvégi piknikezök fe­lől. Az erőpróbán mégis túl­jutott mindenki. A 8 éves kislánytól a 14 éves fiatalem­berig valamennyien megér­keztek délután a falumúzeum elé. S hogy miért érdemes egy sportegyésület megszokó' t edzőtúrájára szót vesztegetni? Talán azért, mert túlságosai ritkán látni a Pilis néptelen útjain vagy a Börzsöny lan­káin hasonló társaságot. Sőt, ma már azt is némi önérté­keléssel, büszkén meséljük, ha néhány száz métert az első szalonna-ílekkensütő helyig besétálunk — no nem az érintetlen erdőbe — a park­erdő szélére. Mintha elfelej­tettünk volna önként komo­lyabb erőpróbát vállalni. Va­lahogy nem fontos már. hogy jó erőnlétben, fizikai és szel­lemi értelemben egyaránt tettrekcszek legyünk. A Külker SC növendékei bizonyították számomra a hét végén, hogy vannak az if­jabb nemzedéknek tartalékai, s hogy örömöt, önbizalrfiat ad nekik, ha cgy-egy kemény erőpróbán meg tudnak felel­ni. Sűrűbben kéne gyerme­keinknek ezt a lehetőséget megadni! Márvány! Agnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents