Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-08 / 237. szám

1986. OKTÓBER 8., SZERDA 5 Régészeti leletek Az ásóm csontvázba ütközött Kiállítótbrmekböl Erdi művész fővárosi tárlata Szepes Gyula: Érdi sziget Budapesti művészeti hetek Minden jegy elkelt Magyar—jugoszláv vállalkozás Koprodukciós tévéfilm rey Júliáról. Tervezi Petőfi Zoltán arcmását is Nagykő­rösre. Mivel kiváló a forma­érzéke, remek állatszobrokat is mintázott. Rendszeresen dolgozik a Mezőgazdasági Múzeumnak, pompásak halá­szattal és vadászattal kapcso­latos művei. Több önálló tár­lata nyílt az ország számos városában, így Budapesten, Érden, Kiskőrösön, Szentend­rén, Győrött és Kapuváron. Érmei korunk arcképgalériá­ját bővítik. Egyik legutóbbi bronzszobra az Érdi Vénusz, amelyben áhítattal ünnepli az élet értelmét, a holnapun­kat, az egészséges női test tiszta, nemes körvonalait és a diadalmas szépséget. Losonci Miklós mint a Szigeti Károly-emiék­est iránt. A művészeti hetekre szóló összes jeggyel évek óta a Ma­dách Színház szervezési osz­tálya gazdálkodik. Ök továb­bítják a közönségszervezők­höz és ők árusítják a belé­pőket is. Kérdésemre, hogy ma, október első hetében milyen sikerprogramra kap­hatnék jegyet, csak egy mo­soly a válasz. Hiszen elkelt már valamennyi az újvidéki Állami Magyar Színház elő­adására. Október 30-án, a Szkéné Színpadon kínai szer­ző darabját játsszák, kurió­zuma, hogy Harag György rendezésében. Nem nézhetném meg a japán Nő Színház pro­dukcióját sem október 25-én, régen elkelt minden jegy. Az amatőr színházi bemutatók közül a gödöllői színjátszó stúdió is telt ház előtt sze­repel majd október 26-án. De mielőtt még túlságosan elke­serednék, az osztályvezető megvigasztal; ne csüggedjek, hiszen a reprezentációs keret­ből biztosan akad még egy­két jegy. Tőlem, az újságíró­tól biztosan nem fogják meg­tagadni, csak mondjam meg, mit szeretnék megnézni. Ud­variasan elhárítom a lehető­séget és megint fogadalmat teszek, hogy jövőre szemfüle­sebb leszek. K. A. A nagy bajuszú parasztem­ber tarkójára tolja pörge ka­lapját. összeszedi az emlékeit az elmúlt napok eseményei­ről. majd mesélni kezd: — Az úgy volt, hogy kellett már ide, az udvarra egy emésztőgödör. Na, kaptam magam, nekiláttam, hogy megássam. Nem haladtam va­lami gyorsan a munkával, mert kemény ez a föld. Már nem sok híja volt, hogy befe­jezzem, mikor éreztem, egy helyen puhább a talaj. Aztán cserepet fordított ki az ásó. Az edény széttört és belőle valami por szóródott szét. Kézbe kaptam a darabokat, hogy közelebbről is szemügyre vehessem. Akkor látom, hogy ez bizony nem olyan edény lehetett, amilyeneket mi hasz­nálunk. No, félretettem és to­vább lapátoltam. Hát egyszer­re megint beleütközöm valamibe. Nézem, mi az: egy láb. Szépen előkerült minden, aini a csontvázhoz tartozott — csigolyák, karok meg a többi. Egy papirKáfciiyi — Nem ijedt meg, amikor a csontvázat meglátta? — Á! Nem kell attól félni! Az már nem csinál bajt! Az élő ember viszont annál töb­bet! Inkább gondolkodóba es­tem. Az jutott eszembe, hogy talán szólni kellene valami hozzáértőnek, hátha érdekes lehet a történelemmel foglal­kozóknak, amit találtam. Meg aztán felötlött bennem, hogy szemközt, az édesanyám há­zának az udvarán ásás köz­ben, egész közel a felszínhez egy papírzsákra való emberi csontot találtunk. Ez már mégsem lehet véletlen! Ki is jöttek a ceglédi múzeumtól, és mint tetszik látni, most vizsgálgatják, mit rejt még a föld mélye, — Nagyon örülünk annak, hogy Hős Gábor értesített bennünket — mondja Tari Edit régész. — Gyakran elő­fordul , ugyanis, hogy házala­pozásnál vagy más építkezés­nél régészeti leletek kerülnek elő a talajból, de az emberek megrémülnek, hogy nem foly­tathatják tovább a munkát'. Kogler Attila restaurátor minden gyanús darabot meg­vizsgál Vimola Károly felvételei Így aztán jó esetben az épü­let befejezése után szólnak, hogy ásás közben ezt vagy azt találtak. Máskor egysze­rűen elhallgatják. Igazság szerint még a jó változattal sem igen tudunk olyankor már mit kezdeni. Itt most ré­gészeti kifejezéssel élve hely­színelést végzünk. Megtalál­tuk egy középkori ház padló­zatát. A két lelet, amelyet Hős Gábor adott át nekünk, pedig egy cserépurna volt hamvakkal, valamint a csont­váz testhelyzetéből ítélve, egy zsugorított csontvázra buk­kant. Mindkettő az ős- vagy a bronzkorból származik. E fö­lött helyezkedett el ez a késő középkori épület. Középkori kápolna — Mit jelent a régészetben a helyszínelés? — Lefényképezzük a kiásott gödröt, fix pontokon lemér­jük, lerajzoljuk a metszetfala­kat, meghatározzuk a talált leletek korát. A dokumentu- rqpkaf ^.múzeum adattárában őrizzük meg. Hogy gyorsab­ban haladjunk, régész és res­taurátor kollégáim is segíte­nek. Ha itt befejeztük a ten­nivalókat, a tulajdonos nyu­godtan kibetonozhatja az emésztűgödröt. A ház előtti domb foglalkoztat engem iga­zán. A szájhagyomány sze­rint ott egy középkori kápol­na volt. Azt lenne jó egy ki­csit megbolygatni. A mende­monda igazságát támasztja alá a szemközti ház kertjé­ben föllelhető, jó néhány kö­zépkori kőlap is. De pénz sajnos nincs erre a munkára. — Mennyibe kerülne meg­nézni, mit rejt a föld mélye? — érdeklődik Nagy Gábor, AI- bertirsa község pártbizottsá­A társadalomtörténeti ku­tatás a magyar tudományos élet elmúlt néhány évtizedé­ben nem tartozott a közpon­tilag támogatott vizsgálódási területek közé. Egy-egy levél­tár, bibliotéka, múzeum, egye­temi tanszék szakmai műhe­lye köré szervezve azonban folytak kutatások, s ezek napjainkra olyan széles körű­vé váltak, hogy érdemesnek látszott a bemutatásuk egy közös fórumon. A Néprajzi Múzeum, a Fő­városi Szabó Ervin Könyvtár, az MKKE gazdaságtörténeti tanszék, az MTA Történettu­dományi Intézet és a Közép- Kelet-európai Kutató Központ szervezési segédlete mellett a Nógrád Megyei Levéltár vál­lalkozott arra, hogy Salgótar­jánban, az elmúlt héten meg­rendezze. a bizonyos szem­pontból első, társadalomtör­téneti módszereket és forrás­típusokat áttekintő konferen­ciát, amely Rendi társadalom — polgári társadalom cím­mel, ezt a rendkívül szerte­ágazó területet átfogó prob­lémakört választotta témá­jául. A konferencia elsődleges célja az ismerkedés, egymás munkájának, kutatási terüle­tének, felhasznált módszerei­nek és forrásainak, s elért gának titkára. *— Ügy számol­jon, hogy munkásokat mi biz­tosítanánk. — Húszezerből kijönne. — Rendben van. Meglesz a pénz, s jönnek majd isko­lás nagyfiúk meg önként je­lentkező felnőttek is, ha szói a régésznő, hogy most ráér és lehet ásni. Hiszen valameny- nyiünk érdeke azt kíván­ja, hogy minél többet tudjunk meg lakóhelyünk múltjáról — fordul most hozzám. — Jóma­gam nem itt születtem, mégis igyekeztem tájékozódni Al- bertirsa történelméről, hiszen a vezető elsőrangú feladata az, hogy ismerje munkahelye múltját csak így tud iga­zán tenni a jövőjéért is. Elbúcsúzunk Hős Gábortól, Tari Edittől és lelkes önkén­tes segítőtársaitól: Dinnyés István régésztől, Borsos Hed­vig és Kogler Attila restaurá­tortól. Útban Nagy Gáborral a községi pártbizottság szép kerttel övezett székháza felé, csak kibukik belőlem a kér­dés: Izgalmas alkalom — Árulja el, honnan terem­tik elő a régészeti munkához szükséges összeget? — Azt még nem tudom, de meglesz! Ha kell, akár hol­napra, mert minden alkalmat meg kell ragadni, hogy erő­síthessük a fiatalok kötődését a faluhoz. S ennél szebb, iz­galmasabb alkalom ritkán kí­nálkozik. Körmendi Zsuzsa A cím fölötti képünkön: Dinnyés István régész hely­színelés közben, a majdani emésztőgödörben. eredményeinek, megismerteté­se volt. Ez indokolta a szo­katlanul széles témameghatá­rozást, amelyen belül hat főbb, de még mindig igen tág témacsoportot különítet­tek el. Nyolc referátum fog­lalkozott a XIX—XX. századi értelmiségi csoportok és tár­sadalmi egyesületek jellem­zőivel. Zömmel levéltári anyagokra támaszkodva kü­lön szekció tárgyalta a ne­mesek és polgárok szerepét a helyi társadalomban, 1848 előtt. Az agrártársadalom, s ezen belül a paraszti társada­lom és család viszonyaival kapcsolatos előadások után áttekintették a magyarorszá­gi kapitalizálódás, a megje­lenő tőkés rétegek s a pol­gárosodó nemesség problema­tikáját is. Végül két szek­ció foglalkozott a XIX—XX. századi bürokratizálódás, il­letve a XVHl—XIX. száza­di társadalmi mobilitás és a társadalmi hierarchia ösz- szeftiggéseivel. Az előadáso­kat viták követték. Az ismertetett kutatásokat számba véve, két alapvető irányzat látszik kirajzolódni az önmagára eszmélő mai magyar társadalomtörténeten belül — az egyik (ami talán a szociológiái megközelítéshez áll közelebb) kérdéseket, prob­lémákat vet fel, s ehhez ke­S Október 24-ig tekinthető meg S Szopes Gyula festőművész és ^ Domonkos Béla szobrászmű' ^ vész közös tárlata a Csepeli § lakolagalér iában. (XXI., Rá- * kosi Endre u. 13«.) Két nemzedék, két műfaj. Hosszú időszak érlelte végle­gessé Szepes Gyula és Domon­kos Béla festői, szobrászi minőségét Érden Érdnek és az országnak. Mindketten na­gyon sokat dolgoztak azért, hogy tehetségük művekben testesüljön, hogy szívós helyt­állással váljék nyilvánvalóvá művészetük ereje. Tegnap még magányban kopogott a véső a hideg műteremben, tegnap még fagyos kéz fogta az ecsetet a téli Duna-parton, ma már hírük is növekedik az országban, nemcsak érték­rendjük. Szepes Gyula az 1930-as évek elején végezte el a Kép­zőművészeti Főiskolát Buda-- pesten, Hincz Gyula társasá­gában. Évekig dolgozott Pá­rizsban, évtizedek óta Erden él, ahol született; ott alkot megtalált motívumai alapján. Élénk, posztimpresszionista stílusban fest fáradhatatlanul soproni, mátrai, balatoni tá­jakat — számtalan rajza is­mert Párizsról. Vérbeli kolo­rista. Hibátlanul, nagy felké­szültséggel rajzol. Fő témája, világa Érd. A táj, az itt per­gő évszakok, szűkebb otthona, Érd virágai. Szepes Gyula je­lentős eredményeket ért el csendéletein és különösen en­teriőrjeiben. Így a Felesé­gem mos és Feleségem szobá­ja — remeklés. Szinte Nagy Balogh János eszményeit és meghittségét folytatja nem­csak műveiben, hanem életvi­telében is. Szegénysége az ő gazdagsága, mert a folyó és a hajnali nap az ő kincse, arra figyel. Csak arra. Így és ezért tárulkozik fel előtte a termé­szet szépsége, melyet hűség­gel épít festészetté. A négy év­szak teljességét. Érden — mi­naretet, nyári fákat, tavaszt, lombhullatást, százéves nénike házikóját. Évtizedekig tanított Érden és Csepelen — szám­talan tanítványa közül Szi- geth Gabriella most a leg­utolsó, aki az ő irányításával tör a festészet magaslatára. Szepes Gyula életművének tekintélyes részét Érd váro­sának adományozta. Ezt az anyagot hamarosan állandó kiállításon mutatják be. Domonkos Béla legyűrt minden nehézséget. Így lett szobrász. Mondhatjuk, hogy ami hátránya volt — árvaság, háború, nehéz fizikai munka — szükséges életiskolának hí­res igazoló-cáfoló okokat, for­rásokat, míg a másik (a le­véltári munkához tendáló irányzat) az esemény- és in­tézménytörténet felől közelít, a fellelt forrásokat igyekszik elemezni, s esetleg így pró­bál eljutni bizonyos problé­mák megfogalmazásáig. A jö­vőben e két, egymásra utalt irányzat összekapcsolódására lehet számítani. A konferencia végeztével hangot kapott az az igény, hogy a jövőben évente-két- évente meg kellene rendezni egy-egy olyan fórumot, ahol egy, a mostanitól szűkebb té­ma köré szervezett tanácsko­zás keretében találkozhatná­nak a kutatók. Olyan közpon­ti szervezetre lenne szükség, amely tárolja és naprakész állapotban tartja a kutatók címét, érdeklődési körét, fo­lyamatban lévő munkáit, s ezeket bárkinek díjmentesen a rendelkezésére bocsátja. Az első történettudományi konferencián mintegy másfél száz érdeklődővel és az el­hangzott negyvenkét referá­tummal képviseltette magát a szakma magyarországi derék­hada. Egybehangzó vélemé­nyük szerint a három nap alapvetően sikeres volt, s a további kutatások szempont­jából igen hasznos. Zsubori Ervin zonyult. Az egykori lakatos szobrászművész lett. Pátzay Pál fedezte fel tehetségét, pallérozta távlatait. Hallatlan munkabírással, végtelen szor­galommal és tehetséggel alko­tott több száz érmet, portrét és köztéri szobrot. Művészetének egyik sarkalatos eleme, hogy becsülettel végzi a társadalom közösségi rendeléseit. Pest megyében avatták fel Taksony fejedelem Németh László, Munkácsy Mihály, Gárdonyi Géza, Vörösmarty Mihály szobrát, köztéri al­kotásai közmegbecsülésnek örvendenek Kiskunlacházán, Érden, Ráckevén, Budapesten, Kapuváron és Kiskőrösön, ahol az idén helyezték el ki­váló és első portréját Szend­Nagy fába vágja a fejszé­jét, aki színházi bemutatóra, sikerelőadásra szeretne jegyet venni. Művészetszerető közön­ségünk számon tartja az ér­dekesebb eseményeket s pil­lanatok alatt lecsap a pénz­tárakra. Időben észbe kell kapnunk hát, ha nem aka­runk lemaradni valamiről. Ha olvasóink között akad valaki, aki még nem váltott jegyet a budapesti művésze­ti hetek valamelyik előadásá­ra. talán már késő. Most, a rendezvénysorozat elején tart­va is bizonyos; jövő hónap végéig telt ház előtt zajlik majd minden műsor. Melyek ezek a kedvenc, elő­reláthatóan is nagy sikerű programok? A szabadtéri színpadok és budapesti mű­vészeti hetek igazgatója sze­rint a „saját szervezésűek”. így volt például a Mátyás­templomban október negyedi­kén megrendezett ünnepi megemlékezéssel, Budavár visszafoglalásának 300. évfor­dulója alkalmából, amelyre már hetekkel előbb csak állóhelyet lehetett kapni. Idén is bemutatkozik egy vi­déki város Budapesten; Deb­recen ad ízelítőt művészeti életéből színes, sokrétű prog­ram-összeállítással. Különö­sen a debreceni ütőhangsze­res együttes műsorára büszkék a szervezők. Hatalmas a kö­zönség érdeklődése csakúgy, Először készül önálló nem­zetiségi — szerbhorvát — nyelvű televíziós játékfilm hazánkban. Forgatása Pécsett kezdődött meg, a Kodály úti ABC-áruháznál. Az MTV pé­csi stúdiója és az Újvidéki Televízió vállalkozott a közös alkotás létrehozására. Az együttműködésre a magyar és a jugoszláv televíziók közötti általános megállapodás alap­ján került sor. A program szerint olyan témákat dolgoz­nak fel, amelyek kifejezik a két szomszéd nép sokoldalú kapcsolatát, megjelenítik kö­zös történelmi emlékeinket és kulturális értékeinket. A pécsi és az újvidéki tele­víziósok koprodukciós film­jének címe; Megfelezettek. Forgatókönyve a Mohácson született és Budapesten élő Predrag Sztepanovics szerb író-műfordító azonos című kisregénye alapján készült. A könyv pár éve látott napvi­lágot a Tankönyvkiadó gon­dozásában. Pályakezdő fiata­lokról szól a történet1, barát­ságról és szerelmekről, ame­lyek a diploma megszerzése után — az utak különválásá­val — meglazulnak, elhalvá­nyodnak. Háromnapos konferencia Eszmélő társadalomtörténet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents