Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-08 / 237. szám

1986. OKTOBER 8., SZERDA

3

Helyszínen, a Dunakanyarban

Térképről olvasták a jövőt

Egy beruházás odisszeája (2.)

Végül az égetésre szavaztak

Nagyberuházás* a környezet, a humánum megóvásával

m m ullám, a karcsú hajó, vigyázva sik- mj lőtt a Duna közepén Visegrádtól MM az Ipoiy torkolatáig. A széles folyó szikrázott aZ őszi verőfényben. Nehéz leheteti a kormányos dolga, mert a hosszú, eső nélküli hónapok meglehetősen leapasztották a kanyargó vizet. Amott, a parthoz közel két tehervontató hajó vesztegelt a homokzátonyon. Csak találgatni lehetett: horgonyzás közben ülepedett-e le a víz a hajók alatt, vagy szántszándékkal kötöttek ott ki?

Az utasok figyelmét természetesen ennél fontosabb dolgok kötötték le: a visegrádi Fellegvár látványa, azzal átellenben a nagymarosi — ma még érintetlen partszakasz. A bal oldalon a Lepence strand messzi képe, parkolóival, majd Pilismarót, szemben Zebegény, Szob... itt már felfedezhető a jövő nagy építkezésének kezdeti nyoma.

A Hullámon utazó egyik vízügyi szakember megjegyezte: néhány év múltán egyetlen hajónak sem kell majd így kínlódnia a sekély vizen, félve a fennakadástól: a Bős- Nagymaros vízlépcső biztonságosabbá, egyenletessé teszi a hajózást...

S tegnap, miközben a szem hol . a bal, hol a jobb partra tévedt, megőrizve emlékezetben a szép látványt, mindenki igyekezett a térkép, a tervdokumentumok és a szakemberek tájékoztatója alapján elképzelni a jövő Dunakanyarját, amikor erőmű biztosítja az áramot, amikor a vízlépcsőrendszer minden előnye a népgazdaságot, az ott élő lakosságot szolgálja.

I Az MSZMP Pest Megyei--------------------Végrehajtó Bizottsága tegnao formabontó ülést tartott. A megszokott rend helyett a helyszínre utazott, hogy a vízlépcsőrendszer építése tervéről ne csak papírról, írásos jelentés alapján tájékozódjon, hanem a Dunáról ismerkedjen a jövő képével. A végrehajtó bizottság tagjai meghívtálc e napirend tárgyalására az érintett városok pártvezetőit, valamint a terület országgyűlési képviselőjét.

A tájékoztatót a Bős—Nagymaros vízlépcsőrendszer megépítéséről dr. Breinich Miklós, az Országos Vízügyi Hivatal első elnökhelyettese tartotta, de Konkoly János, a Közép- Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság igazgatója, Szántó Miklós, az Országos Vízügyi Beruházási Vállalat vezérigazgatója, valamint dr. Nagy László, az OVH nagylétesítmény-osztályvezetője is sokoldalúan tanúsította, hogy az építkezés előkészületei megnyugtatóak.

A vízlépcsőt — mint ahogy megírtuk — magyar alvállalkozók bevonásával az osztrák dunai erőműveket üzemeltető és építtető cég, a Donau- Kraftwerke fogja megépíteni. Az osztrák know-how és tervek alkalmazása lehetővé teszi, hogy az erőmű üzemeltetéséhez szükséges parti létesítmények jelentős részét önmagában a vízlépcsőben helyezzék el, és az elektromos kivezetés is föld alatti kábeleken történik. A tervek szerint az első gépegység a korábbi elhatározásnál 15 hónappal korábban ad áramot.

Sok szakmai részletkérdést lehetne itt papírra vetni, de az előbbiek is alkalmasak annak megvilágítására; a szakmai magas igényeket úgy elégítik ki, hogy minél keveRáadásul az e szakmában tevékenykedőknek „nincs zsebe”, a gyógyító munkacsoportnak háttérben levő tagjai ők, akár a laboratóriumi, radiológus, vagy anaesthesiológus (altató) orvosok. Elöregszik, lassacskán elnéptelenedik ez a fontos orvosi szakma.

— Kérem, ismertesse pályáját mai állásáig!

— Még harmadéves egyetemista koromban kezdődött, amikor externistaként a Haj- dú-Bihar megyei kórház belgyógyászatán dolgoztam. Szigorló voltam 1956 októberében, amikor egy hétig egyedül láttam el egy 80 ágyas osztályt, érthető, ha 1957-ben, a diploma kézhezvétele után ott helyezkedtem el. Később szervezési feladatot kaptam, s beiratkoztam Budapesten egy kétéves társadalom-orvostani és egészségügyi szervezési tanfolyamra. Dr. Mányi Géza — ma professzor — volt a csoportvezetőm, ő mondta, hogy kórházigazgatót keresnek Ceglédre. Vállalkoztam. Ez 1973- ban történt, azóta vallom magam Pest megyeinek.

— S hiányozni fog Cegléd?

— Szerintem akkor dolgozik jól egy vezető, ha észre sem veszik, hogy nincs ott. Nyugodt vagyok, kiváló gárda marad az előző munkahelyemen. A kapcsolat sem szakad meg. A Városról és környékéről eddig is Kerepestarcsára

sebb terhet, gondot jelentsenek a lakosságnak; hogy a környezet ne szenvedjen kárt, inkább jobban jusson érvényre páratlan adottsága.

| Természetesen, s ezt a

'----------------------- végrehajtó b

izottság tagjai ki is mondották: mindenki tudatában van annak, hogy egy ilyen nagy jelentőségű, több éves építkezés terhet jelent az. érintett nagyközségeknek, városoknak, hogy az építkezés, legyen az bármilyen jól szervezett, felfordulással is jár, nehezíti a közlekedést — de... S ez a „de” nagy hangsúlyt kapott a tegnapi tanácskozáson mind a megyei pártvégrehajtóbizottság, mind a vízügyi hatóságok részéről.

Amellett, hogy a létesítményt határidőre, bizonyos részleteket határidő előtt kívánják megalkotni, már az előkészítés s majd a megvalósítás során messzemenően figyelemmel lesznek a humánum kérdéseire is. A figyelem kiterjed arra: minél kevesebb kisajátításra kerüljön sor, de ahol mégis szükséges, ott az érintettek meghallgatásával, a helyi illetékes szervek véleménye alapján és segítségével oldják meg a teendőket. Más: a beruházásra szánt összegből szükséges a többi között gondoskodni az építkezés ideje alatt a közlekedés maximális zavartalanságáról. A legtakarékosabb gazdálkodás mellett sem fogadható el, hogy a hétköznapi mai forgalom, plusz az építkezés teherforgalma a mai úton — bizonyos sebességkorlátozás mellett — bonyolódjék! Van mód terelőút biztosítására — tehát kínálja magát a megoldás.

| Átgondolandó h°gy ««---------------------- hány

egé

szségügyi teendőt — a

küldtük az urológiai, a gyomor- és bélrendszeri s a reumás betegeket vizsgálatra, kezelésre. Csak annyi változott: most nem mennek, hanem jönnek. S a megyei kórház látta el a városi gyógyintézet szakmai felügyeletét. Ezután is így lesz. A szakmai és emberi viszonyok élők maradnak.

— Mik a tervei?

— Azt hiszem, egy főigazgatónak elsőrendű feladata, hogy alázattal szolgálja az orvosi szakmákat, hogy teremtse meg a gyógyító- és megelőző munka minden . feltételét. Itt Kerepestarcsán Sok ragyogó szakember dolgozik, jók a körülmények. Szeretném, ha ez a kórház egyenletes, biztonságos, magas színvonalú munkájáról lenne ismert. A lehetőségeink adottak, a többi rajtunk múlik. Rajtam is. Most függetlenített vezető lettem, de megtalálom a módját, hogy ne szakadjak el a gyakorlattól, legalább belgyógyász-kon- ziliárius legyek. Az első néhány hónap nyilván a helyi viszonyok, a szervezet, a feladatok részletes megismerésével telik el, más azért a megye. mint a város. Természetesen el kell sajátítanom néhány újszerű gazdálkodási tudni- és tennivalót is. De talán könnyebb lesz ez nekem, mint egy közgazdásznak orvossá képeznie magát.

V. G. P.

tárca és az Országos Tervhivatal bevonásával — úgy igyekezzenek megvalósítani, hogy az egyszerre több község szociális problémája után tegyen megnyugtatóan hosszú időre pontot.

A szennyvízelvezetés, a víz- tisztítás, a kereskedelmi ellátás és a lakáskérdés is felvetődött. Különösen Nagymarost érintik a műszaki jellegű fejlesztések, hiszen itt a népesség megnövekedésével számúnak — figyelni kell már előre az ebből származó feladatokra.

Fontosnak tartották a tanácskozók a hiteles, a gyors, a mindenre kiterjedő tájékoztatást. Az egész országnak, de kivált az érintett lakosoknak nemcsak tudniuk kell mindenről, ami környezetükben történik, hanem meg kell adni a jogot a véleménynyilvánításra, a vitára, arra, hogy a közvetlenül sorsukat érintő kérdésekbe beleszóljanak, világosan lássanak. A Dunakanyarnak e részén élő művészek, őslakosok, üdülők, gazdálkodók — egyszóval mindenki, aki szereti e tájat — készek együttműködni az építőkkel a festői környezet megóvásáért, pontosabban a nagyberuházás által biztosított magasabb szintű életkörülmények megteremtéséért.

Már a kormányhatározat óta eltelt idő alatt is bebizonyosodott, milyen áldásos, ha a vízügyi szakemberek szoros, példamutató kapcsolatban dolgoznak a megyei párt- és tanácsi szervekkel. Milyen megnyugtató hatással van az a tény a lakosságra, helyi szervezetekre, hogy már az eddigiek során is kérték véleményüket, meghallgatták szavukat, s a kezdeti bizalmatlanság hogyan oldódott fel a felvilágosítás által.

A megyei párt-végrehajtóbizottság, de a vízügyi szakemberek is megállapították: a leglényegesebb kérdésekben ma is megvan az egyetértés, s az sem természetellenes, hogy akadnak még vitatott elemek, amelyekről a következő hetekben közös tárgyalás után döntenek. Az együttműködés eddigi tapasztalatai alapján azonban népi kétséges, hogy valamennyien a közelítő és nem a távolító megoldásokra törekednek, felesleges vitákkal nem odázzák el a döntéseket.

Koordinációs bizottság, operatív bizottság... pártbizottságok, a megyei tanács, a megyei és a helyi szervek érzik felelősségük súlyát.

! Az építés 1988-ban kez---------------- dődik, addig

mun

kára alkalmassá teszik a terepet. A parti előkészületek megkezdődtek... A kihelyezett párt-végrehajtóbizottsági ülés részvevői bizonyos nyomát láthatták a Hullám fedélzetéről. Míg elkészül a nagy létesítmény, számtalan egyeztetés, tanácskozás várható, előre nem látható konfliktusok felvetődése és majd megoldása. A minapi tanácskozás a helyszínen csak megerősítette azt a nézetet: összehangolt, előrelátó, az emberi tényezőket is figyelembe vevő munka, a dolgok sokoldalú megközelítése javára válik, sőt, nélkülözhetetlen a szeretett Dunakanyar fejlesztése számára.

Sági Ágnes

A szeptember 24-én rendezett tanácsülésen, amelyen negyedik napirendként, az egyebek között tárgyalták volna a Rodata leányvállalat kérelmét, mégis részt vettek a cég vezetői, Wessely Vilmos igazgató és Meleg Zoltán. A Pest Megyei Tanácsot Horváth Imre környezetvédelmi titkár képviselte.

A harmincöt tanácstag közül huszonnégyen jöttek el a nagyközségi könyvtárban rendezett ülésre, igaz, többségük már jóval két óra előtt ott ült a széksorokban, alig né- hányan késtek. A környezet- védelmi titkár kérdésére' a Bugyi Tanács elnöke, Tóris Sándor megszavaztatta a testülettel, hogy a keverőtelep ügyét nem az utolsó, hanem az első napirendként tárgyalják.

Gyanús, hogy nem ingyen

A korábban kiadott tudnivalókhoz a Rodata igazgatója fűzött szóbeli kiegészítést. Ennek lényege, hogy az üzem telepítése jelentősen javítana a jelenlegi levegőtisztasági helyzeten, mert a keverőtelep léte biztosítaná az égetés megszüntetésének alapfeltételét. Javasolta, hogy a lakosság bizalmának megszerzése érdekében társadalmi ellenőrzést valósítsanak meg az üzem építésének idején. Ha nagyon udvarias formában is, de kétkedését fejezte ki, hogy reális ismeretekből táplálkozik-e a lakosság hangoztatott ellenkezése a Rodata keverőüzemének telepítésével kapcsolatban. Kétségét az támasztotta alá, hogy július 8-től — amikor is a vállalat vezetői átadták a tanácsülésre készült előterjesztést a tanács vezetőinek — szeptember közepéig fiókban hevert, olvasatiamul.

Végezetül tisztázta, hogy milyen anyagi támogatást adna a Rodata a helyi tanácsnak, ha befogadnák a keverőüzemet.

A tanácstagokat láthatóan meglepte Wessely Vilmos több kijelentése, elsősorban annak a lehetőségnek a felcsillanása, hogy a keverőüzem beindulása és a nyílt téri égetés megszüntetése között kapcsolat lehet. Igaz, mindez pontosan így szerepel az üzemről szóló tájékoztatóban is. Bizonyosan mindennek eredménye volt a sok kérdés is, amelyek azonban nem arról tanúskodtak, hogy az egybegyűltek bármiről is hagynák meggyőzni magukat. A kérdések java arra irányult, hogy miért nem a saját területükön valósítják meg a beruházást, s ha annyira veszélytelen a tevékenység, miért ajánlanak pénzt a tanácsnak.

Mindenből elegük volt

Az igazgató elmondta, hogy mivel a szövetkezet túlnyomó részben ipari tevékenységgel foglalkozik, kevés az alkalmas területük. Fizetni pedig nemcsak azért akarnak, mert a sokat szidott égető üzemeltetője is fizet a tanácsnak, hanem, mert szeretnének jó kapcsolatot tartani a helyiekkel. Arra kérte a testületet, hogy a végrehajtó bizottság hangulatkeltő és elutasító javaslata ellenére az észérvekre hallgassanak, s ne valamiféle érzelmi szavazást rendezzenek.

Már a harmadik felszólaló, aki az előterjesztés fölötti vitában szót kért, Lakatos Emil iskolaigazgató szinte büszkén vette magára a hangulatkeltő jelzőt. „Igen, többek között én vagyok az, aki felelős a vb elutasító határozati javaslatáért. Bizonyosan nagyszerű ez a tervezett üzem, de értsék meg, hogy nekünk elegünk van. Elegünk a füstből, bűzből, az asztmás gyerekekből és az ígéretekből is. Az emberi felelőtlenség pedig igenis bekalkulálandó tényező minden ilyen beruházás tervezésénél. Éppen eleget vétettek Bugyi község környékén a környezetvédelmi előírások ellen, hogy erre a beruházásra nemet mondhassunk. A szavazás pedig érzelmi szavazás lesz.”

Horváth Imre, a megyei tanács környezetvédelmi titkára arrcl tájékoztatta a testületet, hogy a várva várt időpont, a Dorogi Égetőmű elkészülte után is számíthatnak alkalmanként nyílt téri égetésre a falutól három kilométerre lévő telepen, hiszen az Égisz gyógyszergyár már előzetes engedélyt kért erre a megyei tanácstól. Ha elutasítják a keverőüzemet, igen jelentős, a község fejlesztésére fordítható összegtől — öt év alatt hét és fél millió forinttól — fosztják meg a faluközösséget. Sőt ez az összeg, az üzem nyereséges üzemeltetésével gyarapodhat is, amennyiben a tanács és a Rodata megállapodik.

Tulajdonképpen sem a tanácstagokat, sem a vendégeket nem lepte meg, csupán a tollforgató lelke háborgott, amikor ezután a megyei tanács képviselőjétől megkérdezte valaki, hogy honnan kapja a fizetését, talán a Ro- datától ?

Egyhangú állásfoglalás

„Minket azért választottak meg tanácstagnak, mert ígéretet tettünk, mindent megteszünk azért, hogy a súlyos levegőszennyező objektum megszűnjön. Hogyan álljunk választóink elé azzal, hogy újabb veszélyforrást engedtünk a községbe?”

„Ki biztosítana minket arról, hogy nem alvilági alakok dolgoznának az üzemben?”

„A jelenlegi égető üzemelése óta érezhetően nőtt a halandóság a harminc és ötven év közöttieknél.” .

Az ilyen és hasonló érveléseket a tanácselnök nem kevésbé drámai kijelentése zárta: Nem fogjuk alamizsnáért eladni a tiszta. levegőnket. Javasolta a testületnek, hogy utasítsa el a Rodata kérelmét, s ezt a jelenlévők egyhangú szavazása követte.

A Pest Megyei Tanács VII. ötéves tervében valóban az szerepel, hogy a tervidőszak második felére megszűnik a veszélyes hulladékok nyílt téri égetése Bugyi—Borzasmajorban. Ám azóta kiderült, hogy a dorogi égető, amelynek megépítése ezt biztosítaná, legkorábban 1990-re készül el. Kapacitása évi 25—30 ezer tonna lesz, de már ez ideig közel hetvenezer tonna megsemmisítésre szánt hulladékot halmoztak fel Dorogon.

Anélkül, hogy a testületi döntés bölcsességét vitatnánk, nézzük meg, mire is szavaztak a Bugyi Tanács tagjai. Például arra, hogy 1987 helyett legalább 1990-ig szagolhatják a nyílt téri égető füstjét. Arra is voksoltak, hogy az évi másfél millió forint helyett továbbra is azt a kétszázezret választják, amelyet az Égisz fizet a gyermekintézmények fenntartására.

Hogy a tanácstagok nem ismerik ki magukat a különféle pénzügyi akciókban, hogy nem tudják pontosan, milyen bevételek alapján működik a

tanács, az nem bűn. Hiszen az apparátus feladata mindezek ismerete, a kételyek tisztázása. Miért írom le mindezt? Mert, annak ellenére, hogy „a község jó levegőjét nem adják el alamizsnáért”, elég sok szó esett a várható anyagiakról. Tóris Sándor már korábban is hangoztatta, hogy nem tártja komoly partnernek a Rodatát, mert hol másfél milliót, hol pedig négymilliót ígér. Megkérdeztük Kiss Ferencet, a pénzügyi osztály helyettes vezetőjét, milyen bevételekre számíthat a település. A válaszból kiderül, hogy a városi, községi hozzájárulást és a béradót semmiképpen nem lehet elvonni a településtől. Akkor sem, ha bevételei jóval magasabbak, mint a működtetéséhez szükséges kiadások, ahogy ez Bugyi község esetében is van. Nem vonható el ezenkívül az az átadott fejlesztési alap, amelyet megállapodás szerint fizet a tanácsnak a területén termelő üzem.

Érthető a lakosság aggodalma, a felsőbb utasításra a község határába telepített üzem éppen elég kellemetlenséget okozott már nekik. Szinte természetes, hogy amikor lehetőségük van arra, hogy nemet mondjanak, megteszik. Csak az a kérdés, tudták-e igazából, hogy mire mondtak nemet?

Nem egyet akarnak?

Tiszteletben kell tartani a testület döntését, akiket azért választottak meg, mert megígérték az égető megszüntetését. Tisztelettel el kell hinnünk, hogy a lakosság egy emberként harcol az égető s minden újabb levegőszennyező tevékenység ellen. De hadd idézzünk a Pest Megyei Hírlap egy ez év februári riportjából, amely jól mutatja a lakosság hangulatának meglepően gyors és furcsa változását: „A tervek szerint 1988- ra várható a telep megszüntetése. Persze nem lehetetlen, hogy a későbbiekben veszélyes hulladékot tárolnak majd az amúgy is kiépített Borzaspusztán, hiszen a múlt év nyarától — átmenetileg — raktároznak már itt ilyen anyagokat. Erre állítólag addig van szükség, amíg Aszód-Nagyvölgy térségében nem készül el egy® modern lerakóhely. A környezetre egyébként most már nemcsak a szakember, hanem műszer is vigyáz — magyarázza Tóris Sándor. — A tanács udvarán elhelyeztek egy környezetvédelmi csapdát, amely a lég- szennyezést figyeli. A regisztrált adatokat hetente ellenőrzik. Azok eddig nem lépték át a tűréshatárt. Rendszeresen vizsgálják a talajvíz minőségét is.”

Ezek után jó lenne tudni, mit_ akarnak a nagyközség lakóig s hogy valóban azt akarták-e, amit választott képviselőik?

Móza Katalin

(Vége.)

A nyílt téri égető füstj'e