Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-29 / 255. szám
4 198«. OKTOBER 29., SZERDA Matekéra a vendéglői bokszban Terülj, terülj, asztalkám! Segítenek az iskolásoknak Különös érzés, ünnepélyes hangulat. A mintás porcelán- tányérok, nagy gonddal elhe- Jyezett szalvéták, evőeszközök kifejezőerővel hatnak a vendégre. Vasárnapi ebéd. Eljegyzési vacsora. Minden asztal más-más cím és karakter, amely szinte megszólal, érzéseket sugall Ez a térítés művészete. Várják a nagymamát Várjuk a nagymamát — olvasom az egyik címét a kis fehér céduláról, s szereteted, mégha tódást érzek a nagymamák iránt, aká'ket sárga krizantémok, a gyümölcskosá/r- ban mosolygó piros almák, színes díszgyertyák köszöntetlek, mire megérkeznek, s kívánatos, finom teasütemény, így is lehet szeretetre, no meg m szépség iránti vonzódásra nevelni. A legtöbb asztalt már » karácsony jegyében díszítették fel. Középen apró zöld fény agai 1 yacskákkai, a vacsorakor meggyújtásra váró gyertyákkal, az . asztal sarkán diszkréten elhelyezett kis aj ámdókcsoimagoklkal. A dunakeszi Park étteremben a miinap ötödik, hatodik osztásos kisdiákok, a Körösi Csorna Sándor Általános Iskola tanulói sürögtek-forogtak az asztalok körül, akiknek Pólus Péter, az üzlet vezetője segített. Tőle tudtuk meg, hogy « gyerekek, akik egyébként is itt töltik a dólelőttjűket az Ilyenkor kihasználatlan nagyteremben, ahol az iskolai helyhiány miatt a tanulószobai foglalkozásokat tartják, versenyre készülnek. A televízióból értesülitek az Amfora Keresekdelmi Vállalat Terülj, terülj, asztalkám című pályázatáról. A szépen feldíszített asztalokat most lefotózzák, a képeket beküldik a cég központjába, ahol elbírálás után a legjobban sikerült munkák készítőit meghívják majd a tv decemberi Főzőcske című műsorába. A KISZ vállalta — Ki adott ötleteket, ki segített a felkészülésben? — Többnyire otthon készültek a gyerekek — közölte Gáspár Andrásné, az iskola pártszervezetének titkára —, de két alkalommal az étterem KISZ-szervezetének tagjai is tartottak nekik bemutatót. Tőlük általában sok segítséget kapunk. Velük együtt igyekszünk tartalmassá tenni a gyerekek déledőttjeit, mivel ilyenkor a szüleik sokféle programmal próbálkoznak azon túl, hogy itt készülnek el a leckével, segítünk megoldani a matematikafeladatokat, az étterem videofcészü,lékeit is felhasználjuk kiegészítő foglalkozásokhoz. — Az étterem megnyitása óta gyermekdásrikóval, kisebb műsorokkal segítünk az iskolásaknak. Nem készítettünk erről megállapodást, de nagyon jód tudunk együtt dolgozni az intézmény KISZ- szervezetével, a fiatal pedagógusokkal, 6 így a gyerekeknek nem kell céltalanul csellenge- niük az utcáin — közölte Jo- konyák János, az étterem főszakácsa, a KISZ-szervezet titkára. Ez a kezdeményezés is a rendszeres programok egyikéhez tartozik. Egy kis önzés Ezek egyik szervezője Janes - ka Katalin tanárnő, az iskolai KISZ-szervezet vezetőségi tagja, aki az asztalok lefotó- zása után véget vet a bemutatónak, s a gyerekek a napi leckéhez látnak. Pólus Péter meg közben elmagyaráizza, hogy egyáltalán, nem féltik a bokszokat az ebben a korban még virgonc, nyüzsgő kis nebulóktól, akik a matekfeladatok megoldása közben az élelmiszerboltból hozott rekeszekből vásárolják az olcsó kólát. Ma már a szülők is megbarátkoztak a rendhagyó helyszínnel, s örülnek a gondoskodásnak. % — Nem mondom, van ebben egy kis önzés is — teszi hozzá a vendéglátás szakembere. — Mart ha a gyerek itt van, kapcsolatiba kerülnek velünk a szüleik is, bővül a vendégkörünk. No és ki tudja? Hátha még az utánpótlás egy része is közülük kerül ki. K. T. I. Régi jó ízek Régi idők szakácskönyveit adja olvasói kezébe a Köz- gazdasági és Jogi Könyvkiadó, amikor hasonmás kiadásban jelenteti meg a századelő receptkönyveit. Előbb A mi süteményeskönyvünk címmel Váncza Józsefnek a maga idejében igen rangos tápszer- és vegyészeti gyár tulajdonosának könyvét, majd a Vígszínház sikeres színésznőjének, az írói vénájú Vízvári Mariskának Száz specialitás című szakácskönyvét. Nosztalgiával vehetnénk kézbe e köteteket, ha nem volna bennük annyi, de any- nyi ma is megszívlelendő jótanács, használható ötlet Mert igaz ugyan, hogy Váncza-sütőport és Váncza vanilm-cuk- rot ma már aligha szerezhet be a háziasszony, de sikerre számíthat, ha az ízletes, gyorsan elkészíthető receptek szerint gyúr édes és sós tésztákat kever krémeket »üt tortákat. Találkozunk a könyvben időigényes és gyors receptekkel, sok az olcsó, spórolós ajánlat, most is időszerű a túró, a sajt a tejföl, a sokféle gyümölcs, a méz alkalmazása a süteményekben. A négyszázhatvanöt recept igazán változatos, finomabbnál finomabb süteményeket kínál. Csak ízelítőül néhány cím: arab kávétorta, túrós fonatok, mogyorós-almás, rózsafánk, szabolcsi lepény, takarékos vaníliakrém, hortobágyi tepertős rudak — és így tovább. Vízvári Mariska könyve 1912-ben jelent meg, amikor Magyarországon még alig ismerték, nem kedvelték a könnyű, olaszos, franciás konyhát. Az ismert színésznő szakácsművészete éppen a változatosan fűszerezett, könnyen emészthető ételek elkészítéséhez ad útmutatót. A húsételek mellé zöldséget, gyümölcsöt ajánl köretnek, sok könnyű mártás elkészítési módját írja le. S azt tanácsolja, mindig használjuk fel a főzővizet. Változatosan elkészített halételeket, rántás nélküli főzelékeket, salátákat, savanyúságokat ismerhetünk meg. Takarékos receptjei ötleteket adnak például a maradékok fel- használásához (pácolt hal, tyúk croquette), olcsó egytálételek készítéséhez (töltött burgonya, sajtpuding). Sok fortélyt is megtudhatunk a könyvből, hogy például mitől lesz ízes a kovászos uborka, hogyan helyettesíthető a spárga tökszeletefckel, mi ad szép színt és jó ízt a pörköltnek, a főzeléknek. Akadnak persze anakronisztikus leírások is, mondjuk a tárkonyos borjúfej, a töltött borjúszelet, a borjúcomb a mai háziasszonyok számára alighanem csak olvasmány marad. Egy kacsa felröppent, majd kimúlt Rémhírek a gyáli víztoronyról Megroppant a gyáli víztorony — terjedt el a nagyközségben, jutott el a szerkesztőségünkbe is a hír. — Megroppant a víztorony? — hitetlenkedik Gazdik Istvánná tanácselnök. — A napokban jártam arra, ekkor iminden rendben volt. Mi ez már megint.. ? Csak kacsa lehet! Utánanézek. Keressen majd meg, ha kiváncsi az eredményre, látszatra jó Kíváncsi vagyok. Egy hét telt el a beszélgetés óta. Körbejárom a víztornyot. Sem akkor, sem most nem látszik rajta semmi rendkívüli. Hacsak nem valami rejtett, belső kór emészti. Volt már amúgy is, enélkül is elég baj ezzel a vízművel. Jó tíz éve került szóba komolyan, hogy meg kellene oldani az egyre gyarapodó lélekszámú nagyközség vízgondjait. A társulat 1982-ben alakult meg. Eleinte úgy volt, hogy a környező településekre is gondolva regionális vízmüvet létesítenek. Azután ez a terv megfeneklett. S azóta is anyagi és egyéb gondok — melyekről lapunkban is nemegyszer beszámoltunk — hátráltatták a beruházást. Most pedig ez a hír a torony megroppanásáról ... Gazdik Istvánné jó hangulatban, mosolyogva fogad. Ez már sejteti is mondandójának lényegét. — Valamennyi érdekelt fél véleményét meghallgattam — kezdi a tanácselnök. — Felvilágosítást kértem a víztársulattól, a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalattól, a Pest Megyei Beruházó Vállalattól, hogy csak néhányukat említsem. És persze magam is körülnéztem, tájékozódtam. Igen hamar kiderült, hogy valaki, vagy valakik kacsát röppentettek fel. Minden rendben —- Minden a legnagyobb rendben van — folytatja Gazdik Istvánné. — Olyannyira, hogy a hónap elején megtörtént a víztorony műszaki átadása is. Néhány apró javítani való maradt hátra, amelyek elvégzésére október 30-ig kapott haladékot a kivitelező. Megépült 50 kilométernyi vezeték és a tervezettnél több, összesen 110 kifolyó. Eddig 227 millió forintban van a beruházás. Amennyiben a Köjál véleménye is kedvező, november 1-jén megnyitják a közkifolyókat. Történelmi pillanat lesz a falu életében. Nem akarunk semmiféle csinnadrattát. A lakosságot szórólapokon értesítjük. Nekünk nagyobb ünnep, ha végre egészséges víz folyik a kutakból. A munka nem áll meg, folytatódik a hálózat építése. A tervek szerint 1988-ban lesz a teljes átadás. Akkor a házakba is eljut a víz. Az aggodalom? A kacsa tehát kimúlt. A dolgok rendben mennek, akár meg is nyugodhatnánk. Ám a tanácselnök, az újságíró is csendben azon morfondírozik: milyen érdekek mozgathatják a rémhírterjesztőt? Vagy nem is szándékosságról, hanem inkább felelőtlenségről lenne szó? Tudjuk mindannyian, hogyan képződnek az ilyen híresztelések. Valaki fél füllel hall valamit, elkap egy mondatot, azt kiszínezi, kicsavarja, továbbadja, s az ötödik ember már legalábbis katasztrófáról beszél. Követendő budakeszi példa Az utcáról a motorosklubba Társadalmi összefogással a fiatalokért Ismerős a kép: lépcsőházak plnoéjóben és lépcsőin összeverődő, üldögélő, nevetgélő fiatalok. Az utca embere a tereken, a parkokban és az aluljárókban ugyancsak szembetalálja magát csoportba verődött, unatkozó fiatalokkal. Amikor elmegyünk mellettük, gyakran elhangzik a kérdés: mit keresnek itt, miért itt töltik idejüket? Jogosítvány nélkül Sokféle okok juttatják az utcára a fiatalokat. Akadnak közöttük antiszociális maga- tartásúak, bűnözésre hajlamosak is, vannak szolidak és törvénytisztelők. Ha nem figyelünk rájuk, az utóbbiak is közéjük sodródhatnak. Ezért az arra hivatott közösségeknek kell magukhoz kötni a fiatalokat, vonzó programokat kell nyújtani nekik. A fiatalok társadalmi beilleszkedési zavarainak csökkentésére, illetve megelőzésére sokféle lehetőség kínálkozik. Budakeszin — társadalmi összefogással — az MHSZ-en belül motorosklub szerveződött. Emellett szólt — többek között —, hogy a községben a bűnözők 41 százaléka az ifjúság köréből kerül ki. Sok szülő vesz segédmotor- kerékpárt általános, vagy középiskolás gyermekének, s közülük többen száguldoznak gépeikkel anélkül, hogy jogosítvánnyal, megfelelő vezetés- technikai ismeretekkel rendelkeznének. A klub egyéves tapasztalatai a közelmúltban kilenc különböző állami, társadalmi és gazdasági szerv képviselői kerekasztal-beszélgetésen értékelték. A szervezésbe az MHSZ-en kívül — tájékoztat az MHSZ titkára, Hauzinger Imre — bekapcsolódtak a gyámhatóság, a művelődési és oktatási intézmények, az ifjúsági szövetség és a pártfogók. A klubba 30-an jelentkeztek. Többségükben diákok, az általános iskolák nyolcadik osztályosai, illetve szakmunkástanulók, több veszélyeztetett helyzetű is. A klub segédmotorkerék- pár-vezetői tanfolyammal kezdte a programját, mivel a tagok több mint felének van kismotorja, de nincs vezetői engedélye. Ez a lehetőség vonzotta a fiatalokat. A klub nem volt magára hagyva — mutat rá Hauzinger Imre. — A KISZ Past Megyei Bizottsága 100 ezer forintot ajánlott fel, s abból eddig 50 ezret utalt át Vettek — egyebek — Nem tudom, nem értem — töri meg a csendet Gazdik Istvánné. — Előfordult már eddig is, hogy közérdeket képviselő, vagy olyannak lát-, szó levelek érkeztek hozzánk is, a felsőbb szervekhez is. Ezeket mindig kivizsgáljuk, választ adunk. De ilyen még nem volt. Csak valamilyen fatális félreértésre tudok gondolni. Meg arra: inkább az aggodalom, mint a rosszindulat vezethette az illetőt. Hiszen annyi indulatot ébresztett már a vízmű — a lakosság nagyon várja, hogy ez a gond is megoldódjék. Becsületes, bérből és fizetésből élő munkásemberek laknak itt — töpreng tovább a tanácselnök. — Az ország több vidékéről sereglettek össze ide, a főváros kapujába. Mindenki tudja, milyen gondokkal kell megküzdeniük az agglomerációban élőknek. Amúgy sem könnyű mostanában, a társulati hozzájárulás, a teho, a megváltozott adózási rendszer terheket jelent. S ha arra gondolok, hogy 3500 alacsony jövedelmű nyugdíjasunk van ... Ezer kérelem érkezett a teho elengedésére. Mert lokálpatrióták, akarják a fejlődést, a változást, voksolnak is rá, de fizetni nem mindegyikük tud. — Nagyon elkalandoztunk a víztoronytól — szólal meg néhány másodpercnyi szünet után a tanácselnök. — Ez már egy más ügy, egy más téma lehetne... Kövess László Hauzinger Imre és néhányan a klubtagok közül (A szerző felvétele) mellett — két Riga kismotort, szerszámokat, felszereléseket, .barkácsolóműhelyt létesítettek, amelynek kialakításában a község kisiparosai működtek közre, öreg autókon, s más járműveken tanulhatnak, szerelhetnek, bütykölhetnek a klubtagok. Az MHSZ szakmai segítségnyújtást vállalt, megyei vezetősége pedig három kismotorkerékpárt adott. Jói vizsgáztak A klub már eredményeket mondhat magáénak — folytatja a titkár —, alig egy év alatt tizenegyen sikeresen vizsgáztak. Nagy öröm volt a fiúk számára a jogosítvány megszerzése, fegyelmezetten és példásan szerepeltek a vizsgán. Azt követően, még a nyáron egynapos motorostúrán vettek részt. Sárisápon, Bajnán jártak és egyéb nevezetesebb helyekkel ismerkedtek. A tagok bekapcsolódnak a lövész-, rádiós és ejtőernyős szakosztályba is. Egy közülük most jelentkezett a katonai középiskoláiba, és képesítést fog szerezni. A fiatalok érdeklődése megnőtt a klub iránt, ezért most újabb harminc fővel indítottak tanfolyamot. A gyámhatóság most is támogatja a szervezést, huszonkilenc főt javasolt. Köztük van veszélyeztetett és bűntényes fiatalkorú egyaránt. Ottjártamkor a titkár a kismotorkerékpár mechanikus részeivel ismertette a fiatalokat, de érdeklődött magánéletük, otthoni, iskolai és munkahelyi körülményeik, problémájuk felől. A fiúk elmondták: egyiküket az édesanyja neveli, a másiknak most vannak válófélben a szülei, a következő fiatal büntetőeljárás hatálya alatt áll. A titkárnak mindegyikükhöz volt egy-két jó szava, tanácsa, hasznos útmutatása. Pátyon és Tinnyén A tervben szerepel hasonló szakosztályok beindítása Páty és Tinnye községekben. Ezenkívül az MHSZ kapcsolatot épített ki a területi alkoholizmus elleni bizottsággal. Tőlük is segítséget remélnek a fiatalok szabadidejének hasznos kitöltésében, mint például a ^ámítástechnika megismertetésével. A budakeszi példa biztosítja: lehet a fiatalok érdekében tenni, erre a társadalmi erők mindig mozgósíthatók. Hasznos lenne, ha a budakeszi példa a megyében máshol is követésre találna. Dr. Orell Ferenc János Káposztakrónika A »«agyar fakanálforgatók sokféle jó ízű ételt tudnak készíteni az emberiség egyik legrégibb zöldségféléjéből, a káposztából, különösen télvíz idején. A nagy kövek súlya alól, jellegzetes illatú levéből előkerül az ősz során beért, savanyított káposzta, arra várva, hogy a fazékban jófajta húsokkal léphessen házasságra. A káposztát konzerváló felséges ízt adó savanyítás módját a régi rómaiak fedezték fel, mégpedig véletlenül, ha hinni lehet az erről szóló leírásoknak. Az egész Európát hatalmuk alatt tartó római légiók vonulásának elmaradhatatlan kísérői voltak azok a szekerek, amelyeken az utánpótlást, többek között a fahordókba rakott fejes káposztát is szállították. Az útta- lan utak hepehupái gondoskodtak róla, hogy a káposzta alaposan összerázódjék, levet eresszen és erjedésnek induljon. Eleinte romlottnak hitték a nem éppen gusztusos kinézésű káposztát, s csak később jöttek rá pompás ízére. Sokáig úgy vélték, hogy a különleges íz kizárólag a kocsiztatás következménye. A katonák elbeszélései nyomán a lakosság kíváncsisága is feltámadt a savanyú káposzta iránt, amit házilag eleinte úgy készítettek, hogy káposztáshordókkal megrakott szekereket körbe-körbe járattak a városok nagy kövekkel kirakott utcáin. Akinek nem telt kocsira és lóra, az hátára akasztott puttonyban rendszeres napi sétára vitte a káposztát. Állítólag egy lusta római rabszolga jött rá arra, aki gazdája éberségét kijátszva ledobta a puttonyt, és lefeküdt mellé az árnyékba, hogy a káposzta magától, szaladgálás nélkül is megerjed, csak jó erősen le kell nyomkodni a puttonyban vagy a kádban. Napjainkban a fedőleveleitől megtisztított káposztát — a torzsa eltávolítása után — csíkokra szeletelik, majd 2—3 százalék sót adva hozzá rétegenként betapossák a kádba, hogy a közötte levő levegőt eltávolítsák, a káposzta levét kinyomják. Ízesítésre birset, tárkonyt, kaprot, babérlevelet, fűszerpaprikát, feketeborsot stb. használnak — vidékenként változó összetételben. Az erjesztést egyébként ingyen munkások, baktériumok végzik, ennek során 1—1,5 százalék tejsav keletkezik, ami az eltartást biztosítja, és a kellemes ízt kölcsönzi. Annak a rómainak, aki káposztát termeszt, saját patikája van — vélte Cato, az ókori bölcs. A káposztából kinyomott lével véraláfutásokat és fekélyeket borogattak. A kevés ideig főzött, cukrozott káposztáiét székrekedés, a sokáig forralt főzetet pedig hasmenés ellen javasolták. Az idő előtti kopaszodást a fejre kötözött nyers káposztalevéllel igyekeztek elkerülni (hogy milyen sikerrel arról, nem szól a krónika). A szertelen más felidézte csömört káposztalevessel űzték el. ami a mai napig is szokásban maradt, gondoljunk csak a jóféle korhelylevosekre.
