Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-25 / 252. szám

/ ^fifofap 1DS6. OKTOBER 23., SZOMBAT HÉT VÍG! VILÁGPOLITIKÁI KITEKINTÉS Két sínpályán nem Washington felemás magatartása és az időközi választások Afrika déli része Samara Made! tragikus halála után Altalanos PILLANATKÉP Két héttel az izlandi mun­ka-csúcstalálkozó után a hely­zet ellentmondásosabb és bo­nyolultabb, mint azelőtt. Mint emlékezetes, a reykjaví- ki Gorbacsov—Reagan meg­beszélést az futtatta zátonyra, hogy az Egyesült Államok el­nöke konokul ragaszkodott csillagháborús elképzeléseihez, s ezzel olyan körülményeket teremtett, amikor már szinte karnyújtásnyira volt minden idők legnagyobb áttörése a leszerelési megállapodásokban, hogy az egész tanácskozás Washington hibájából zsákut­cába jutott. Pedig a szovjet csomagterv a csillagháború kivételével elment a legmesszebbre az amerikai álláspont figyelem- bevételére, s elfogadta Wa­shington szinte minden eddigi javaslatát, sőt túl is lépett ezeken. Olyan helyzet terem­tődött a szovjet tervezet nyo­mán, hogy ha az Egyesült Ál­lamok elfogadta volna a Szovjetunió javaslatát, akkor tíz esztendő elmúltával egyet­len hadászati támadórakéta sem fenyegette volna az em- ■ beriséget, s ennek nyomán előre lehetett volna lépni ab­ba az irányba, hogy az ezred­fordulóig bolygónk atomfegy­vermentessé váljék, úgy, ahogyan a szovjet kormány háromlépcsős tervezetében ezt már korábban indítványozta. Ebből persze sajnos nem lett semmi. Mihail Gorbacsov már reykjavíki sajtóértekezle­tén és azóta két televíziós1 megnyilatkozásában is rámu­tatott az okra: azoknak a be­folyásos amerikai köröknek, amelyeknek érdekük a fegy­verkezési verseny folytatása, sőt fokozása a „csilaghábo- rús” program révén, oly nagy szavuk van az óceán másik oldalán, hogy a kormányzat­nak egyszerűen nincs felha­talmazása átfogó leszerelési egyezmények aláírására. Az Egyesült Államok kormányá­nak azóta elhangzott állás- foglalásai csak igazolták ezt. Ezek ugyanis egymásnak el- lentmondtak és zűrzavarosak voltak. Kitűnt fokról fokra, hogy nemcsak a csillaghábo­rús tervben nem hajlandók engedméhyt tenni, de a ha­dászati támadófegyverzet ügyében is visszaléptek Reyk- javíkhoz képest és tulajdon­képpen saját korábbi javas- latáikat tagadták meg, mi­után szovjet részről elfogadták azokat. Még súlyosabb volt, hogy szinte . módszeresen arra töre­kedtek, hogy elmérgesítsék a szovjet—amerikai viszonyt, azzal, hogy a korábbi 25 szovjet ENSZ-diplomata mel­lett további 55 főt szólítottak fel arra, hogy hagyja el a Szovjetunió - washingtoni nagy- követségét, illetve San Fran- cisco-i konzulátusát. Ez egy korábbi szovjet—amerikai egyezmény felmondását jelen­tette, amely szabályozta, hogy mindkét ország hány beosz­tottat tarthat egymás orszá­gainak nagykövetségein és konzulátusain. Washington nevetséges módon „takarékos- sági” okokra hivatkozott, a nagy állami deficitre, ami nem engedi meg, hogy ezt a „sok személyt kémelhárítói- val sakkban tartsa”. Szovjet részről természetesen megtet- ' ték a megfelelő ellenintézke­déseket, s a „követségi há­ború’”, ahogy a történteket a két ország között lezajlott köl­csönös diplomáciai kiutasítá­sokat a világsajtó egy része jellemezte, jelenleg „döntet lenre fejlődött”. I PÓTCSELEKVÉS j A KÖZVÉLEMÉNY FELÉ Washington ugyan megpró­bált olyan ’ képet festeni, mintha mindaz, ami a kiuta­sítási erőpróbában tör­tént, független volna attól, hogyan haladnak előre a kompromisszum irányába a fegyverzetcsökkentési eszme­cserék. Erre még afféle „ideológiát” is kidolgoztak, mondván, hogy a Szovjet­unióval való kapcsolatok két különböző sínpályán futnak. Ezek egyike a napi politika, s ide tartoznak a kiutasítá­sok. A másik a hosszabb tá­vú irányvonal, amely a fegy­verzetcsökkentési megállapo­dás elérését célozza. Valójá­ban persze nem lehet a köl­csönös bizalom légkörét ki­alakítani, amely nélkülözhe­tetlen minden leszerelési megállapodáshoz, ha közben elmérgesítik a kétoldalú kap­csolatokat. Ez nyilvánvaló dolog. A nyugati sajtó nagy része nagyon is elégedetlen ezzel a washingtoni politikával. Mint megírják: Washington a kémügyeket” egyfajta pót- cselekvésnek „dobta be”, mi­vel a tényleges leszerelési kompromisszumokra való konkrét lépéseit a katonai- ipari komplexum megbénítja. Így akarja Reagan elnök el­terelni a figyelmet arról, h y Reykjavíkban és azután kiderült, mennyire függ ma­gatartása a fegyverkezési ver­senyben érdekelt köröktől; S ha már a reykjavíki tárgya­lásokon csődöt mondott az úgynevezett „erőpolitika”, amely főaduja volt a fegyver­kezési hajszát sürgető politi­kájában, akkor a „követségi háborúval” akar valamiféle „erőt mutatni”. Ne feledjük el ugyanis, hogy alig több, mint egy hét múlva az amerikai szavazópolgárok nagy része az urnákhoz járul, hogy újravá­lassza a teljes képviselőházat, a szenátus egyharmadát és több állam kormányzóját. A Reagan-kormányzat számára viszont nem lehet mindegy, hogy az új törvényhozás mi­lyen összetételű lesz ... KÉRDŐJELEK MOZAMBIKBAN Mély megdöbbenést keltett világszerte, hogy a Samara Machelt és kíséretét szállító repülőgép lezuhant és az el­nök és több vezető politikus halálát okozta. Ma még nem lehet tudni teljes bizonyos­sággal, hogy lelőtték-e vagy sem dél-afrikai terület fölött, — ahová a rossz időjárási vi­szonyok miatt tévedt — a re­pülőgépet, s ha igen, kik vol­tak a tettesek. Ennek gyanúja egyre nagyobb és a vizsgálat most folyik az ügyben. Tény viszont, hogy Samora Machel halála csak súlyosbít­ja azt a válságos helyzetet, amely Afrika déli részén már eddig is kialakult. A Dél-af­rikai Köztársaságban — mint ismeretes — robbanásig fe­szült az elégedetlenség, ami­óta a fehér kisebbség beve­zette a rendkívüli állapotot. A Botha-rezsim úgy akar úrrá lenni a helyzeten, hogy kifelé próbálja levezetni a belső terror fokozása mellett sú­lyos problémáit. Kihasználja akt, hogy „frontország” szom­szédai kénytelenek a fajüldöző rezsim területén át küldeni tranzitszállítmányokat az ex­portra és importra. Egysze­rűen leállítja ezeket, így akarja engedményre kénysze­ríteni őket. Másrészt fokozza a mozambiki és angolai el­lenforradalmár terrorista erőknek nyújtott' támogatását annak ellenére, hogy koráb­ban egyezményben kötelezte magát ennek megszüntetésére. Mozambik súlyos gondokkal küzd. Ezt tükrözi a Frelimo, az ország vezető erejének felhívása, amelyben arra kér­te a világ országait, hogy Sa­mora Machel temetésére kor­látozzák a küldöttségek szá­mát. mivel sem elegendő élelmiszer, sem megfelelő el­helyezési lehetőség nem áll rendelkezésére. Mozambik azonban átélt súlyosabb idő­ket is, amikor harcban állt függetlensége kivívásáért a portugál gyarmatosítókkal. Bi­zonyos, hogy most is felülke­rekednek a’ haladó erők a nehézségeken. Arkus István Leszerelési akcióhét A Békevilágtanács felhívása A leszerelési akcióhét kez­dete alkalmából Helsinkiben nyilatkozatot adott ki a Béke­világtanács, emlékeztetve ar­ra, hogy a mostani akcióhétre az 1986-os nemzetközi békeév idején kerül sor. ' A nyilatkozat rámutat, mennyire fontos a békeerők együttműködése. Ezek tömeg­méretű fellépése hozzájárult a szovjet és az amerikai ál­láspontnak a reykjavíki csúcs­értekezleten tapasztalt közele­déséhez. Sajnálatosan az ame­rikai elnöknek az a szándéka, hogy a csillagháborús prog­ram megvalósításával átfogó amerikai fölényt érjen el. ■ Tárgyalások a Kremlben Gorbccsov-Kim IrSzeu találkozó Csúcsszintű szovjet—koreai tárgyalások voltak pénteken a Kremlben. Mihail Gorba­csov, az SZKP KB főtitkára és Kim ír Szén. a Koreai Mun­kapárt főtitkára, a KNDK el­nöke meleg, szívélyes légkörű megbeszélést folytattak a szovjet—koreai kapcsolatokról és nemzetközi kérdésekről. A felek elégedetten nyilat­koztak a pártközi kapcsolatok, a politikai, gazdasági és kul­turális együttműködés dina­mikus fejlődéséről, s megál­lapították, hogy vannak to­vábbi tartalékok a, kapcsola­tok. bővítésére. Kim ír Szén tájékoztatót Vizsgálat a mozambiki katasztrófa ügyében Munkáim a szakértői bizottság Pénteken a helyszínre érke­zett és rfiegkezdte munkáját az a mozambiki—szovjet szakér­tői bizottság, amelynek felada­ta, hogy kivizsgálja a Samora Machel mozambiki elnököt szállító repülőgép október 19-i katasztrófájának okait. A sze­rencsétlenül járt gép négy fe­kete dobozát hírek szerint már megtalálták. Közben az elnök földi ma­radványait tartalmazó urnát a maputói városi tanács épületé­ben helyezték el. Az urna előtt A brit külügyminiszter bejelentése Diplomádéi szakítás Szíriával A brit kormány megszakí­totta diplomáciai kapcsolatait Szíriával és londoni diplomá­ciái személyzetét dr. Lutof Hajdar nagykövettel az élén 14 napon belüli távozásra szó­lította fel — jelentette be pén­teken délután az alsóházban Sir Geoffrey Howe külügymi­niszter. Bejelentésére azt követően került sor, hogy a londoni központi bíróság ítéletet hir­detett a terrorista bűncselek­ménnyel vádolt Nezar Hinda- wi ügyében. A Londonban élő 32 éves Jordániái származású fiatalembert 45 évi börtönbün­tetésre ítélték, miután bűnös­nek találták az ellene emelt vádakban. A vád szerint Hin­dawi áprilisban ír származá­sú barátnőjének útitáskájába rejtett időzített robbanószer­kezetet próbált az izraeli lé­gitársaság, az El A1 London­ból Tel-Avivba induló utas- szállító gépére becsempészni. A gépnek több mint 300 uta­sa volt. Howe külügyminiszter alsó­házi nyilatkozatában a terro­rista cselekményben való bűn­részességgel és Hindawi fede­zésével vádolta a szíriai nagy­követet és munkatársait. Dr. Lutof Hajdar nagykövet a diplomáciai szakítás beje­lentése után adott nyilatko­zatában alaptalannak minősí­tette a brit külügyminiszter vádjait. Csak röviden... BRIONI SZIGETÉN péntek délután befejeződött az euró­pai serhleges és el nem köte­lezett országok külügyminisz­teri értekezlete. A részt vevő kilenc ország külügyminiszte­rei értékelték a közelmúltban befejeződött stockholmi érte­kezlet eredményeit és véle­ményt cseréltek a közelgő bé­csi európai biztonsági és együttműködési találkozóról. HU JAO-PANG, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára pénte­ken Nankingban ismét talál­kozott Erich Honeckerrel és ebédet adott tiszteletére. Kí­ÍSHuKtIa tátfli'fli Ausztria nemzeti ünnepe alkalmá- vMsu&IU IdVIIdl ból Losoncéi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte dr. Kurt Waldheimet, az Oszt­rák Köztársaság szövetségi elnökét. Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke dr. Franz Vranitzky szövetségi kancellár­nak, Sarlós István, az Országgyűlés elnöke Anton Benyának, az Osztrák Köztársaság nemzeti tanácsa első elnökének kül­dött üdvözlő táviratot. PártmunkásEdsSdöttség Stark Antal, az MSZMP KB tudományos közokta­tási és a kulturális osztályának helyettes vezetőjével az élen az SZKP Központi Bizottságának meghívására október 20—24. között magyar pártmunkásküldöttség tett látogatást a Szov­jetunióban. A delegáció tanulmányozta az SZKP tapasztala­tait a felsőoktatás fejlesztésében, a társadalomtudományok oktatásában. Hivatalos látogatás Dr. Csehák Juditnak, a Minisz­tertanács elnökhelyettesének meghívására október 22-től 24-ig Budapesten tartózkodott Matej Lucan csehszlovák miniszterelnök-helyettes. A két or­szág közötti, kulturális együttműködés fejlesztésének lehetősé­geiről folytattak tárgyalásosat. Matej Lucan viszontlátogatásra hívta meg Csehák Juditot, aki a meghívást köszönettel el­fogadta. Matej Lüca.nt itt-tai tózkodása során fogadta Lázár György, a Minisztertanács elnöke. nai jelentés szerint az ebéd előtt a két pártfőtitkár véle­ményt cserélt közös érdekű kérdésekről. pénteken a Frelimo Párt és a köztársaság vezetői rótták le kegyeletüket. A katasztrófa lehetséges okait boncolgatva a fővárosi Noticias egyebek közt emlé­keztet arra, hogy a Machelt, szállító gép műszakilag hibát­lan állapotban volt. A mapu­tói nemzetközi repülőtér ra­darja már észlelte a repülőgé­pet. amikor a gép hirtelen irányt változtatott, majd a Dél-afrikai Köztársaság terü­letén lezuhant. Miként történ­hetett, hogy a dél-afrikai földi irányító szolgálat, amely Lu- sakától egészen a katasztrófa színhelyéig kísérte az elnöki gépet, csak hatórás késéssel tájékoztatta a mozambiki felet a szerencsétlenségről? — teszi fel a kérdést a Noti.cias. adott azokról az erőfeszíté­sekről, amelyeket a koreai nép tesz ó Koreai Munkapárt VI. kongresszusán elfogadott határozatok megvalósítása ér­dekében. Mihail. Gorbacsov kifejtette, hogy a Szovjetunió teljes mér­tékben támogatja a KNDK erőfeszítéseit, amelyek a Ko­reai-félsziget atomfegyver­mentesítésére és az ország de­mokratikus módon, külső bér avatkozás nélkül történő új­raegyesítésére irányulnak. A felek azt tartják, hogy ezeknek a céloknak teljes mértékben megfelelnek azok a javaslatok, amelyeket a Szovjetunió Reykjavíkban tett az Ázsiában levő közepes ha­tótávolságú rakétákról. A két vezető tárgyalásain Kim ír Szén a Koreai NDK- ban teendő látogatásra hívta meg Mihail Gorbacsovot. A meghívást köszönettel elfogad­ták. Az SZKP KB -is a legfel­sőbb tanács elnöksége pénte­ken a Kreml nagy palotájában estebédet adott a koreai ven­dég tiszteletére. REcnmú A Pravda pénteki száma részletes recenziót közölt Be- recz János Ellenforradalom tol­lal és fegyverrel című könyvé­ről, amely a napokban jelent meg a Szovjetunióban a ,,Fó- kusz”-művelet csődje főcím­mel. A fordítás a mű második, bővített magyar kiadása alap­ján készült. A könyv egész tar­talmával segít alaposabban megérteni a 30 éve lezajlott vé­szes események lényegét és le­vonni ezekből a történelmi ta­nulságokat — írja az SZKP KB központi napilapja. Konzultációk a politikai szol'.thritás kialakításáról A NA TO-főtitkárrómai útja Főleg az Atlanti Szövetsé­gen belüli nagyobb összefogás és a leszerelési' 'tárgyalások kérdéskörét vitatta meg Lord Carrington . NATO-főtitkár pénteken Rómában az olasz vezetőkkel — Spadolini had­ügyminiszterrel, Craxi minisz­terelnökkel és Cossiga állam­fővel. Carrington, aki előző napon érkezett kétnapos, hi­vatalos látogatásra az olasz fővárosba, a nemzetközi hely­zet több más kérdését, így a regionális konfliktusok és a terrorizmus problémáját is áttekintette vendéglátóival. Az Atlanti Szövetség tagál­lamai közötti szolidaritás té­mája különösen nagy hang­súlyt kapott Carrington és Spadolini eszmecseréjén. Az olasz hadügyminiszter ez al­kalommal is kifejtette azt a nézetét, amely szerint a „nyu­gati szolidaritás kényszérítet- te Moszkvát a tárgyalóasztal­hoz”. Spadolini kifejtette to­vábbá, hogy az Atlanti Szö­vetség egysége a nagyhatal­mak közötti megegyezés leg­főbb előfeltétele. A Craxi kormányfővel foly­tatott megbeszélésen nagy hangsúlyt kapott a leszerelés kérdése. Craxi kifejtette: a párbeszédet gyakorlatias és építő szellemben kell folytat­ni és tiszteletben kell tartani mindkét fél biztonsági igé­nyeit.* Craxi és Carrington kü­lönösen fontosnak nevezte a NATO-szövetségesek közötti konzultációk folytatását és a „politikai szolidaritás” kiala­kítását. Parlamenti jegyzet Posta — a telefon árnyékában A üli utcánkban majdnem minden házban van telefon. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy a dolgok így alakultak. Igaz, az 50-es évek végén a mi környékünkön csak az nem jutott hozzá, aki nem akart. Akkoriban a tár­sadalmi értékrendben még alacsonyan jegyezték ezeket az igényeket. Azután gyöke­resen megváltozott a helyzet. Akik csak 5—10 évvel később vagy utána ébredtek, azok­nak többsége most is a vára­kozólistán van. De rosszab­bodott azoknak a helyzete is, akik telefonnal rendelkeznek. Az elavult, régi típusú köz­pontok működési területén, fő­ként a sok közületi állomás kiszolgálása miatt gyakorlati­lag lehetetlen telefonálni, s az odatartozó előfizetők sem hív­hatók napközben. Percek tel­nek el, amíg egyáltalán vo­nalat ad a készülék, s utána is keúés esélyünk van a be­szélgetésre. A hívott fél vagy mással beszél, vagy egészen más előfizetővel teremtünk kapcsolatot, mint akivel akar­tunk. ■ Ma már nyíltan szólunk ar­ról, hogy a jelenlegi helyzet kialakulásához nemcsak a postának volt köze. Az 50-es évek közepétől, végétől kezd­ve kevés pénz jutott a táv­közlés fejlesztésére. A nép­gazdaság egyéb gondjai, fej­lesztési irányai mellett ke­vésbé figyeltünk erre. Amikor növekedni kezdtek az igények, már eleve hátrányos helyzet­ből kellett megkezdeni a fel­zárkózást. Egyik hetilapunk­ban olvastam nemrégiben a posta illetékesével közölt in­terjút. Azt nyilatkozta: a 60- as években meg lehetett vol­na állítani a kedvezőtlen fo­lyamatot, . azonban még 10 esztendővel, később sem álltak rendelkezésre a fejlesztéshez szükséges anyagiak. A jelenlegi helyzet kialaku­lása ellen a posta sem tett meg mindent. Az országgyűlési ülésszakot megelőző bizottsá­gi üléseken nem egy képvise­lő firtatta: hogyan lehetsé­ges, hogy az elmúlt ötéves tervben megtermelt 22 mil­liárd forintos nyereségből oly kevés jutott a hírközlés fej­lesztésére? Még akkor is, ha a bevétel egy része az állam­kasszába vándorolt. Bizony so­káig hiányoztak az előrevivő ötletek, a vállalkozó készség. A posta most különböző köl­csönök, hitelek felvételét, to­vábbi kötvénykibocsátást ter­vez. Talán előbb is sor kerül­hetett volna minderre. Bár a posta tevékenysége igen szerteágazó, s szolgálta­tásaival többé-kevésbé elége­dettek is vagyunk, a közvéle­mény mégis a telefonhelyzet alapján alkot róla véleményt. Igaz, vagy' igaztalan ez a meg­közelítés, tény az, hogy egyre érzékenyebben reagálunk ér­ré a gondra. A telefonnak hoz­zá kellene tartoznia mai éle­tünkhöz. S nemcsak a fővá­rosban, hanem vidéken is. Sok szolgáltatás telefonon érhető el, s annak segítségével hív­juk a mentőket, a tűzoltókat. A dicséretes korszerűsítési, bő­vítési szándékok ellenére is maradnak fehér foltok. Nem­egy Pest megyében. A postá­nak ugyanis ebben az ötéves tervben sincs módja az ará­nyos fejlesztésre. Monor körzetében például belátható időn belül nem lesz előrelépés. Erről beszélt dr. Varga János, a Monori Álla­mi Gazdaság főállatorvosa (11. vk.) a tegnapi,, ülés egyik szü-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents