Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-03 / 233. szám

1988. OKTOBER 3., PÉNTEK Régióné és zöldség N agy port vert fel az az augusztus végi eset, amikor is ma még ismeret­len okokból a napraforgó- táblákat vegyszerező repü­lőgép tartályából bőven ju­tott Regioné az alsónémedi zöldségeskertekre is. Már­pedig a karfiol, a káposz­ta, a paprika, de más konyhakerti növény sem­szereti ezt a vegyszert, még akkor sem, ha a gyenge mérgek közé tartozik. Most aztán lehet vitat­kozni azon, kik követtek el szabálytalanságot, hogy körültekintően jártak-e el a repülőgép kezelői. Aztán azon is, hogy ültetéskor miért pont a napraforgó­tábla mellé került a ká­poszta? E kérdéseket a most is dúló vita fogalmaz­tatta meg velem. Érdem­ben azonban még mindig nem zárult le az ügy, a mélyben tovább dagad, ám a látható rész is szikrázik. Ugyanis 150-200 kisterme­lőt érint az ügy. Nem tud­ták értékesíteni portékái­kat a késve elrendelt 10 napos zárlat miatt. Előtte viszont több napon keresz­tül fogyasztották a zöld­séget azok, akik vásároltak a kisnémedi árukból. Au­gusztus 22-én permeteztek, de csak 27-étől tiltották le a zöldségforgalmazást. Eb­ből is vita kerekedett. So­kan nem értik a késleke­dés okát,Jceresik a vét­keseket, ugyanakkor a ter­melők a káruk megtéríté­sét követelik. Jogosan. Er­re valószínűleg sor is ke­rül a vizsgálat befejezése után, hiszen az Állami Biztosító felmérte az oko­zott károkat. Nem vállalkozom, nem is vállalkozhatom — már csak az ügy részleteinek hiányos ismerete miatt sem — annak eldöntésére, kik követtel el mulasztást, formai hibát. Ennek ki­derítése arra a szakértői csoportra vár, amelyet a Pest . Megyei Teszöv jelöl ki az"űgy részleteinek fel­derítésére. A sajnálatos eset kapcsán viszont erős a gyanúm, hogy a felelőt­len magatartás is ludas a dologban. E gyanúmat táplálja az is, hogy bár súlyosan büntetik, mégis sokan ülnek ittasan a vo­lán mellé, s hanyagul vég­zik el a munkákat. Mindez nemcsak hogy etikátlan, hanem vétkesség, sőt, to­vább megyek: bűn; mert a felelőtlen emberek má­sok bőrére, kárára követik el tetteiket. Hiszen az alsó- némedihez hasonló esetek is kárt okoznak és nem csak azoknak, akiket köz­vetlenül érint. P ersze, olcsó dolog len­ne a felelősséget a két mezőgazdasági üzemre, az ácsai Vörös Október Ter­melőszövetkezetre, vágy az alsónémedi Közös Üt Szak­szövetkezetre, akár a kis­kőrösi 120-as repülőbrigád­ra hárítani. A felelősség megállapítása után való­színűleg a szigorú szank­ciók Sem maradnak majd el. A vétkesek pedig levon­ják a szükséges tanulságot. Az ügy tehát még nem zá­rult le, a kistermelők is várják a kártérítést. Ám a mélyben ennél többről van szó. Bóna Zoltán Fém helyett műanyag Az eddig fémből készült lefolyó- és nyomócsövek helyett — rövidesen teljes kapacitással — műanyagból gyártják külön­féle méretekben a csöveket a gyáli Szabadság Termelőszö­vetkezet agroplasztüzomében. Jól megfelelnek a célnak és értékes, sokszor importból származó anyagot helyettesíthet­nek ily módon. (Vimola Károly felvétele) Együttes ülés a Parlamentben Településfejlesztés jövője Csütörtökön a Parlament­ben együttes ülést tartott az Országgyűlés terv- és költség- vetési, településfejlesztési és környezetvédelmi, mezőgazda- sági, valamint jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága. A gazdaságilag elmaradott terü­letek fejlesztésének társadal­mi-gazdasági programjáról — az Országos Tervhivatal, ille­tőleg a Központi Statisztikai Hivatal áital összeállított munkaanyagokról — tárgyal­tak, mondtak véleményt a képviselők. A tanácskozáson részt vett Cservenka Ferencné (Pest m. 4. vk.), az Ország- gyűlés alelnöke is. Bevezetőjében az ülésen el­nöklő Bognár József, a terv- és költségvetési bizottság el­nöke utalt arra: parlamentünk gyakorlatában, a képviselői műhelymunka során most el­ső ízben hívtak össze négy bizottságot közös tanácsko­zásra, lévén szó olyan témá­ról, amely sokoldalú elemzést igényel, mielőtt a kormány elé kerül. Faluvégi Lajos, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, az Or­szágos Tervhivatal elnöke volt a bizottsági ülés előadó­ja. Referátumában hangsú­lyozta, hogy a formálódó tár­sadalmi-gazdasági program fontos része a hoszú távú te­rület- és településfejlesztésről 1985 tavaszán elfogadott or­szággyűlési határozat végre­hajtásának. Beható elemzés és sokoldalú társadalmi, szakmai egyezte­tés alapján jelölték ki hét megyének azt a 23 térségét, amelyekben a legsürgetőbb a feszültségek feloldása. A program közelebbi céljai, fő fejlesztési irányai közé tarto­zik, hogy az e térségekben működő mezőgazdasági, ipari és szolgáltató üzemek jövede­Újabb növényritkaságok Vácrátóton Gyarapodik a génbank Újabb 12 védett vagy erősen' veszélyeztetett növényritkaság- gai gyarapodott a vácrátóti botanikus kert génbankja. A négyszáz hazai védett növény­fajból így már kétszáz talál­ható meg Vácrátóton. Egyik új szerzeményük például az országban jelenleg csupán há­rom helyen fellelhető gumós növény, a tátorján. Gyökerét, amely gyakran a kétkilós súlyt is eléri, valaha szívesen fij- gyasztották. s újbóli elszapo- rításával esetleg gasztronó­miai különlegesség válhat be­lőle. Ugyancsak most láttak hozzá a vörhenyes gyűszűvirág szaporításához. Ebből a szív- gyógyszerek alapanyagát hor­dozó növényből alig száz pél­dány maradt fenn egy Szár- somlyó környéki kőbánya pe­remén. lemtermelő képessége tartó­san növekedjen, s ezáltal a fejlesztési, a foglalkoztatási és a jövedelmi lehetőségek érdemben javuljanak. A megvalósításhoz nélkü­lözhetetlen a központi forrá­sok mellett a megyei és a he­lyi tanácsok, a helyi gazdál­kodó szervezetek és a lakos­ság aktív részvétele. A köz­ponti támogatás fő forrása a VII. ötéves tervben elhatáro­zott területfejlesztési és -szer­vezési alap, amelynek jelen­tős részével közvetlenül az érintett megyék rendelkeznek. A vitában — többek között — felszólalt Cselőtei László (Pest m. 2. vk.), a mezőgaz­dasági bizottság elnöke. A rajt pillanata Kötelességek sűrűjébe kerül Ezek a gyerekek semmihez sem értenek Az egyiket ünnepi vacsora várta, a másiktól annyit sem kérdeztek meg, na mi volt ma?! Az első munkanap, az első hét, az első hónap. Az első, nem egészen ismeretlen — mert a nyári gyakorlaton, a műhelyfoglalkozáson, a szünidei né­hány héten meg-mcgkóstolt —, vagy teljesen idegen munka­helyen. Okok serege Ifjú, kezdő szakmunkásként, friss gimnáziumi, szakközép­iskolai érettségivel, felsőfokú tanintézet diplomájával, vagy éppen ez általános iskola nyolc osztályán — esetleg még azon sem — átbukdácsolva, a gyerek munkába állt. Leüle­pedőben az első izgalmak, el­rendeződőben az első tapasz­talatok. Esztendők óta hat és fél, hétezer között van a megyé­ben azoknak a fiataloknak a száma, akik az oktatás vala­mely lépcsőjéről már nem in­dulnak tovább, hanem mun­kakönyvét váltanak ki, dol­gozni kezdenek, ök azok, akiknek minden az első; a munkahely, a munkarend, a főnök, a kollégák, a munka- beosztás, a bérbesorolás ... Júniustól szeptember végéig ennyi ,,gyerek” kereste meg, lelte meg a helyét, ők azok, akiket már nem egy új tanév, új iskola, hanem — valahol, valamilyen — munkahely hív­ig, várta. S azért a macska­körmök közé fogott kifejezés, a gyerek, mert hiszen közöt­tük ott voltak, vannak a gyakran már házas, családos ifjú felnőttek is, a felsőfokú tanintézetekben végzettek, s ott a valóban szinte még kis­gyerekek, az általános iskolát kijártak — vagy abból, túljut­va az iskolaköteles koron, a tizenhat esztendőn, kimaradók —, de tovább nem tanulók. S ott leljük a derékhadat, a leg­népesebb sereget a megyé­ben, a szakmunkásvizsgát tet­tekét. Ók esztendőnként 2,5— 2,8 ezren vannak, ám — akár­csak más iskolatípusokban végzettek esetében — koránt­sem kizárólag a megyében he­lyezkednek el. Közülük so­kan abban a pillanatban, ami­kor megkapják a bizonyít­ványt, ingázni kezdenek, be­járók lesznek a fővárosba, gyakran nem azért, mert hely­ben hiányzik a munkalehető­ség, hanem mert másolják W0 levél a vasúti fuvaroztatókhoz Zöld űt a szezonárunak Tisztelt partnereinknek aligha mondhatnék újat arról, hogy ilyenkor ősszel milyen rendkívül nagy mennyiségű áru vár elszállításra; Ez a tény egyaránt köztudott a vasutasok és a fuvaroztatók körében. Ezért mégsem tartom lényegtelennek, hogy a nagy kampány kezdetén ezen a módon ne váltsak né­hány szót Pest megye vasúti fuvaroztatóival, Pest megye — vasúti fuvarozás szempontjából — teljes egészében működési területünkhöz tartozik. így minden esz­tendőben meglehetősen nagy mennyiségű áru érkezik, illetve indul a megyéből. (Tavaly például 8,1 millió tonna külde­ményt mozgattak meg.) Partnereink között a legnagyobb a Dunai Kőolajipari Vállalat, amely önmaga csaknem 2,2 millió tonnával részesült az előbb említett mennyiségből. A DKV szállítmányai egész évben, de főleg ősszel kerülnek a közvé­lemény reflektorfényébe. Ilyenkor kell ugyanis a rendeltetési helyekre fuvarozni a télen használatos enrgiahordozók nagy részét. Az eddigi szállítások — kisebb zökkenőktől eltérően — rendben zajlottak, ám ez mégsem adhat okot nyugalomra, mert az esztendő hátralevő részében csaknem 800 tonna kő­olajat és annak származékait kell továbbítani. E feladatnak csak úgy tehetünk eleget, ha az elkövetkezendő hónapokban lehetőségeinket egyeztetve, rendszeres információcserékkel, Rugalmas megoldásokkal segítjük egymás munkáját. Ugyanezt kérjük Pest megye többi vasúti íuvaroztatójától. Noha most legfontosabb az egész évben megtermett me­zőgazdasági terményeknek, az energiahordozóknak a raktá­rakba való szállítása, azonban jelenleg sem tartjuk lényegte­lennek, hogy ne ejtsünk néhány szót a jövő évi közös fel­adatokról is. Felhívjuk a figyelmét azoknak a partnereinknek, amelyek többnyire egész évben nem romlandó, vagyis veszte­ség nélkül tárolható anyagokat fuvaroznak, a január 1-jén kezdődő és március 31-ig tartó előszállítási kampányra. Napjainkhoz visszatérve, ugyancsak felhívnám tisztelt partnereink figyelmét a Közlekedés-Szállítási Tanács és a MÁV Vezérigazgatósága által meghirdetett őszi forgalmi ra­kodási versenyre, amely szeptember 13-tól október 31-ig, a másik üteme pedig november elsejétől december 4-ig tart. Végezetül munkatársaimmal egyetértésben arra kérjük Pest megyének a Budapesti Vasűtigazgatósággal kapcsolatban álló fuvaroztatóit, hogy mind a népgazdaság, mind a saját érdekünkben egymást segítve szocialista együttműködésben végezzük el a ránk rótt feladatunkat. Csárádi János, a Budapesti Vasútigazgatóság ■ igazgatója szüleik, testvéreik példáját — akik szintén Ingáznak hosszú ideje —, vonzerő számukra az ingázással társuló kötetle­nebb viselkedésmód is, azaz hatások, okok serege vezet az ilyen választások végeredmé­nyéhez. Nem mindig a vá­lasztó érdeke, sokszor nem a társadalmi érdekeltség iga­zolódik ebben a végeredmény­ben ... Aki munkát vállal, az tud­va, tudatlanul, a függőségek, kötelességek sűrűjébe kerül. Ezek legtöbbje újdonság az ifjúnak — mert ilyesmire sem a család, sem az iskola nem készíti fel! —, addig nem is­mert alá- és fölérendeltségek­kel, hierarchikus viszonyokkal találja szembe magát, utasí­tásokat kap, számonkérésben van része. Ha a háta mögött nem áll ott értő támogatóként a család, a szűk rokoni, bará­ti környezet, könnyen megtör­ténhet, a gyerek — hogy en­nél a kifejezésnél maradjunk — már most, néhány hét, hó­nap elteltével az otthagyom- mal, a kilépekkel riogatja a szülőket, az elhelyezkedési le­hetőséget kommendáló nagy­bácsit, a jó állást szerző csa­ládi ismerőst, akik persze, ahogyan az ilyenkor illik, hü- ledeznek, azt kérdezgetve, de hát miért...?! S azt, hogy itt nem csekély — korántsem egyéni, hanem társadalmi sú­lyú — gondról van szó, érzé­kelteti, az első ízben munkát vállalóknak a megyében az ötödé, harmadai!) az alkalma­zás kezdő esztendejében mun­kahelyet változtat. E kilépők között — tapasztalataink leg­alábbis ezt mutatják — tekin­télyes azoknak a száma, akik egyben a választott szakmát is otthagyják, azaz néhány hó­nap elteltével máris pályát módosítanak...! Lehetne ugyan nagyobb is, de azért tekintélyt parancso­ló a megye gazdaságában a 15—29 év közötti münkavál- lalók száma, több mint nyolc­vanezren vannak. Súlyukat kifejezi az arányszám, a me­gyében minden három aktív kereső közül egy ebbp a cso­portba tartozik! A nők ese­tében ennél is magasabb a fiatalok részesedése. Táboruk — sokan nem tudják, megle­pődve hallják, ha nagy ritkán erről esik szó. mert hiszen rá­cáfol a közvélekedésre — a megyében a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban a legnagyobb, második helyen pedig az ipar áll. Be is fejezik Tisztelni kellene a számok kifejezte arányokat, a fiata­loknak az ebből a részesedés­ből következő szerepét. Mégis, túlságosan keveset tudunk ar­ról, miként gondolkoznak fel­adatról, munkáról, kötelesség­ről, sikeresen megvalósított teendők adta örömről, előme­netelről, javadalmazásról, munkahelyi hierarchiáról, tekintélyről, szakmai követel­ményekről, a maguk és má­sok hozzáértéséről ezek a fia­talok akkor, amikor az első napokat, heteket töltik, s ké­sőbb, egy év fél évtized eltel­tével. Hová indultak, hová ju­tottak?! Amíg ezt nem tud­juk, valóban azt sem tudhat­juk, mit kellene tenni a hely­zet javítása érdekében...! Erkölcsi, anyagi erőfeszíté­sek. ráfordítási többletek ha­tására a megyében a tíz évvel korábbihoz mérten örvende­tesen nagyobb azoknak a gyermekeknek az aránya, akik nem csak elkezdik, hanem be is fejezik az általános is­kolát. Amíg a hetvenes évek közepén mindeij0'3páz:as cso­portból nyolcvanl^ttőnek, most már nyolcvannyojgnak sikerül ez. Ennek ellenére súlyos gond és a jövőt illetően nyomaté­kos figyelmeztetés a családok — de: nemcsak a családok — számára azoknak a gyerekek­nek a még mindig magas szá­ma. akik nem fejezik be is­kolaköteles korukig a nyolc osztályt, s így indulnak neki az életnek. Figyelmeztető je­lenségekben egyébként sem szűkölködünk...! Igaz, a me­gyében a nyolcadik osztályt eredményesen elvégzett álta­lános iskolások minden százas csoportjából a legutóbbi esz­tendőben 96—97-en jelentkez­tek továbbtanulásra, ám fel­vételt közülük 88—89-en nyer­nek valamilyen középfokú in­tézménybe, azaz mindenütt vannak lemaradók, s ha ezt, valamint a bizonyos típusú középfokú intézményekben végzetteket számítjuk — kö­zülük azokat, akik nem ta­nulnak tovább —, akkor kide­rül, a munkát kereső fiata­loknak már majdnem az egyharmada (!) mindenféle szakképesítés nélkül próbál­kozik, reménykedik állást lel­ni. Másképpen fogalmazva: a fiatalok közül minden har­madiknak még papírja sin­csen arról, hogy elvben érte­ne valamihez, s ami a na­gyobb baj a papír hiányánál, tényleg nem értenek ezek a gyerekek semmihez! Még sze­rény megalapozásuk sincsen ahhoz, hogy okos rendben rá­rakódhassák erre az alapra a szakma, a választott foglalko­zás bővebb ismerettára. A szakképzetlenek ilyen nagy száma, magas aránya az összes elhelyezkedők között azt sejteti, már az indításnál, a pályaválasztásnál, a jövő­ben gondolkodásnál a csalá­dok egy része túlságosan ha­mar enged a majd meglátjuk, a majd kialakul valami csá­bító közhelyeinek. A haloga­tásból, a semmit meg nem ol­dó közhelyes bölcsességekből azonban nem lesz szakma, hozzáértés, nem teremtődik kedv feladatok vállalásához. A gyérek djzután — és ezek ellenére — már-már szemé­lyes sértésnek veszi, hogy ve­le „trógeroltatnak”, naphosz- szat körmölhet valami kimu­tatást, ide-oda küldözgetik, ráadásul olykor megszidják, mert kelletlen, grimaszokat vág, visszabeszél, a kimutatás tele van helyesírási és szám­tani hibákkal, az így-úgy ösz- szerakott dobozhegy ledől... Csak éppen azt nem mondja meg Senki a gyereknek — és nemcsak neki! —, hogy hát mi máshoz értesz jobban, ha ez annyira nem tetszik?! Ráadásul ez még pusztán a start pillanata, napja, hete, hónapja. A java az után kö­vetkezik! A fogadtatás, a kész­ség a bevezetésre, a fogadta­tás fogadtatása a gyermek ré­széről,. készsége a beilleszke­désre. Mert el ne feledjük, kettőn áll a vásár, egyik a másik ellenében, ellenére nem érvényesülhet. Mégis, tapasz­talhatni, hol csak az egyikről, hol csupán a másikról esik szó, mint szükségesről, ,el nem engedhetőről, a kezdés buk­tatóin átsegítőről. Mind a kettő S van valami ezen a kettőn túl is, velük egyenrangú fon­tosságú: a család reagálása, a felnőttek tapintattal teli igye­kezete otthon, a rokoni, az ismerősi körben, a túlzó íté­letek, a kishitűség táplálta kétségek összebékítésére a gyerek agyában, szívében, azaz gondolataiban éppúgy, mint érzelmeiben. A logikus érvelés, a lelkifröccs, a győz- ködéssel váltogatott leterem- tés, a rimánkodást ellensúlyo­zandó kiabálás mind-mind sé­maeszköze szülők, rokonok, ismerősök népes csapatának, ha a gyereket sínre kell ten­ni. Holott — a képes beszédet megtartva — az .kínálná a megoldást, hogy a gyereket és a sínt együtt nézzük, hol mi­ben illenek, s hol miben nem illenek össze. S ahol, amiben nincsen meg az egyezés, ott nem okvetlenül csakis a gye­rek, csakis a sín szorul simí­tó köszörülésre. Legtöbbször mind a kettő, s az sem mel­lékes, milyen a köszörű, ki milyen szívvel, ésszel, kézzel vezérli azt. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents