Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-23 / 250. szám

mait ,Mít y 1986. OKTÓBER 33., CSÜTÖRTÖK Eszi, nem eszi körzet Pazarlóan bánunk a kenyérrel Szentendre város fogyasztói tanácsa elkészítette jelen­tését a település és vonzáskörzetének kenyérellátásáról. A téma örökzöld, de éppen azért az, mert mindenki minden­nap dúdolja. S arról, hogy a strófák változatosak legyenek, gondoskodnak a termelőüzemek, amelyeknek a Dunakanyar­ban elő hatvanezer állandó, s szezonban ki tudja pontosan hány turista ellátása lenne a feladata. Minimális árrés A fogyasztók tanácsának tagjai beszéltek a lakossági fórumok résztvevőivel, üzlet­vezetőkkel, nagy kenyér-fel­használókkal, az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalat he­lyi gyárának irányítóival, ke­reskedelmi szakemberekkel. Az a kép, amelyet a város és a körzet kenyérellátásáról kialakítottak, egyezik az álta­lános véleménnyel. Eszerint a tények azt mutatják, hogy a kínálat kielégítő, színvonala javult. Erősödik a kereskedel­mi szemlélet. Az eredmények azonban kezdetiek, ingatagok. Gondot okoz, hogy a nagy sütőüzemek minimális árréssel gyártják a kenyeret (magyarul nem ér­dekük a nagyobb mennyiség előállítása, a minőséget pedig nem jegyzik a rangsorolás­ban), a kistermelőket ugyan­akkor mind erősebben adóz­tatják. Hasznos lenne például, ha azokat a kisiparosokat, akik ellátatlan kis boltok fel­töltését vállalnák, adókedvez­ményben részesítenék. Sajnos a kereskedelemben sem kifizetődő a kenyérrel való foglalkozás. Az üzletek­ben kis hasznot hozó, főként nők által mozgatott, tonnák­ban mérhető árutömeget je­lent. Érdekellentétek A vásárlók nagyon érzéke­nyek a kenyérrel szemben. Igényeik rendkívül magasak, legyen a mindennapi meleg, puha, magas, formás, a színe az egyéni ízléstől függően száz­féle árnyalatú. Íme az ellen­tét: érdektelenség a termelés­ben és forgalmazásban, magas igények a vásárlásban! Hogy mennyi és milyen ke­nyér van valamelyik üzletben, az két dologtól függ. Nagy fogyasztó-e vagy kicsi, s mi­lyen a boltvezető! Ugyanis még a szállítók is rangsorol­nak. s a perifériákon álló ap­ró boltokba nemigen igyekez­nek. E .helyekre csak dél kö­rül érkezik meg a kocsi. Ki­vételek azonban akadnak. Az agilis főnökök tudják, hogyan kell időben jó minőségű áru­hoz jutni. Vagyis vannak üz­letek, ahol az eszi, nem eszi, nem kap mást a módi, s van­nak olyanok, ahol még este is friss pékáru illatozik a polcokon. A másik nagy kérdéscso­port, hogy mekkora a város és a körzet igénye pékáruból. Felmérések szerint az előbbi­nek átlagnapon (tehát nem üdülőszezonban) napi 120 má­zsa. Csakhogy a kereslet idő­járástól, rendezvényektől, s egyéb, sokszor megfoghatat­lan okokból hirtelen felszö­kik. S ekkor hangzik el gyak­ran az üzletekben; sajnos el­fogyott. A pótlás pedig nem könnyű, mert még a cikk ele­jén említett javuló kenyérel­látásban sincs meghatározó szerepe a helyi gyárnak, arra meg képtelen vállalkozni, hogy nagyobb mennyiségű, váratlanul jelentkező pótigé­nyeket elégítsen ki. A gyár­tástechnológiai és munkaerő- hiányt nem pótolhatja az igyekezet. Ekkor segít a bé­kásmegyeri üzem és a maszek pékek. Egyenletesebb ellátást! Mit lehetne tenni az egyen­letesebb ellátásért? Fegyver lehetne az említett adóked­vezmény. Érdekeltté lehetne tenni a gyártó és forgalmazó láncot abban, hogy az üzlet­hálózatot állandóan figyeiam- mel kísérjék. A kenyérgyár­nak is nagyobb támogatást kellene kapnia. S nem tagad­hatjuk le azt sem, hogy Ma­gyarországon még mindig pa­zarlóan bánunk a kenyérrel! Kedves városom Szánthó Imre tárlata A Kossuth Lajos Katonai Főiskola művelődést otthonában október 30-ig látható Szánthó Imre tárlata. A neves művész és közéleti ember kiállítását kollégája, Mohiár Bertalan nyitotta meg. A tárlókban látható képek festője az egyik legismertebb lakosa Szentendrének. Roppant sokoldalú: rajzol, linóleummetszet-albumokat je­lentet meg, szitanyomatokat és textilgrafikákat készít, de nem idegen számára a vascé­gér, a kovácsolt kapu, a var­rott gobelin vagy a több százezer méterben készülő mintázott textilkelme tervezé­se sem. Mintegy kéttucatnyi émlékbélyegző tervét készítet­te el Szentendrén. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ő a város parafilatéliai hagyományainak megteremtője. Szentendre mű­Jó ötlet Budakalászon Ez nem lehet pénzkérdés Köztudott, hogy a város és a falvak tanácsai nem dús­kálnak az anyagi jólétben. Bizony nem egy helyen gon­dot okoz a különböző intéz­mények működésének szín­vonalcsökkenés nélküli fenn­tartása. A művelődési házak közül néhányban arra töre­kednek a vezetők, hogy a működési bevételüket növel­jék. Jó példaként említhető például Budakalász művelődé­si háza, ahol az R—Go klub létrehozásával és működteté­sével, az egész országra kiter­jedő levelezéssel, program­szervezéssel jutnak jelentős bevételekhez. Igaz, a legtöbb községben a kultúra központ­jai a működési bevételekből még a kiadásaik 10 százalékát sem tudják fedezni. Nemrégiben Dunabogdány- ban a tanács végrehajtó bi­zottsága vizsgálta a művelő­dési ház tevékenységét. Ki­derült, hogy ebben a községben a ház évi kiadásainak mint­egy negyedrészét hozza össze a saját rendezvényeinek nye­reségéből. Ha meggondoljuk, hogy Dunabogdányban a ta­nács 400 ezer forintot tud jut­tatni 12 hónapra, jó aránynak tűnik a 100 ezer forintos „ke­reset”, A klubokban és szakkörök­ben például jelenleg mintegy kétszázan tevékenykednek. Közülük sajnos éppen az if­júságiak dolgoznak gyengén, mert nincsen olyan egyéni­ség közöttük, aki irányítani tudná őket. Annál sikereseb­bek viszont a nemzetiségi jellegű zenés-táncos műsorok, amelyekből évente nyolcat, tí­zet rendeznek. A lakosság lét­számához viszonyítva megle­pően sokan járnak a külön- buszokkal lebonyolított fővá­rosi színházi előadásokra. A tanács vb az elismeré­sek mellett a problémákról is szólt. Például arról, hogy a különböző társadalmi szervek­kel és gazdálkodó egységekkel a kultúra szervezőinek nem olyan szoros a kapcsolata, mint amilyen kívánatos len­ne. Itt volna még lehetőség az eddig még be nem vont — főként fiatalkorúak — szer­vezésére, sőt valószínű, hogy kisebb-nagyobb anyagi támo­gatás is szóba jöhetne. Min­denesetre az nagyon fontos, hogy a 14—20 éves korosztály­nak szóló programok számát növeljék. Mindamellett az is tény, hogy a községi tanács az anyagi nehézségek miatt a közeljövőben nem tudja meg­javíttatni a művelődési ház szellőzőberendezését. Az épü­let állagmegóvása pedig a még távolabbi jövő feladata. A község KISZ-fiataljai régen szeretnének egy videoberende- zést — az egyébként nagyon szép és korszerű klubjukba —, de egyelőre erre sem futja a pénzből. — Idegenben. A Szentendrei Petőfi SE a legközelebbi mér­kőzését október 25-én délután fél kettőkor játssza Gödön. — Ismét győzelem. A Pe­tőfi SE NB III-as asztaliteni­szezői a negyedik fordulóban ismét nyertek. SZSK—Hatvan 12-4. Pontszerzők: Kiss Attila, Medveczky Imre, Hagymási András, Kuts Nándor. Ötödik forduló Balassagyarmat— Szentendre 8-8. Győztesek: Kiss, Medveczky, Kuts, Gerts- mayer József. — Ügyelet. A hét végén dr. Erdélyi Géza lesz az ügyele­tes állatorvos. Címe: Budaka­lász, Arany János út 6. Tele­fon 20-362. vészettörténetének 1948-tól terjedő szakasza nem lenne teljes Szánthó Imre munkás­ságának említése nélkül. Ki­állított már a tanácsház dísz­termében, több esetben a Fe- renczy Múzeumban, a városi klubban, a Művész presszó­ban, a Dalmát-házban, a Fel- szabadulás lakótelep klubjá­ban, a főtéren, a Pest Me­gyei Művelődési Központ és Könyvtárban, a Műhélygalé- riában és a művésztelepi galériában. Portréfilmjét 1980- ban sugározta a televízió. A KLKF művelődési köz­pontjában kiállított művek többségén is Szentendre si­kátorai, templomai, házai, egymásra csusszanó háztetői, macska járta oromfalai, pin­cekapui és tornyai láthatók. SZENTENDREI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA M\i mondtak a lakosok? Sok a közérdekű javaslat Az elmúlt héten Leányfalun is befejeződte]; a tanácstagi beszámolók. Az újdonsült vb-titkártól, Nemesné dr. Killár Gyöngyitől egyebek mel­lett azt kérdeztem, hogy milyen tapasztalatokat szereztek a község vezetői a lakossággal váló találkozások során? — A falunak 17 tanácsta­gi körzete van. Pozitívumnak tartjuk, hogy a beszámolókon részt vevők döntő többsége közérdekű javaslatokat,' észre­vételeket tett; mintegy 32 fel­jegyzésre érdemes. Az egyik tanácstagunk. Csontos Zoltán, a Szalonka utca rendbetételé­re hozta a kész terveket. Az üdülótulajdonosok igen aktí­vak a közművek létesítésében. Általános tapasztalatunk, hogy az embereket érdekli a tele­pülés fejlesztése, jövője. — Milyen gondokat emle­gettek leggyakrabban a beszá­molók résztvevői'! — Az orvosi ellátást. Jelen­leg ugyanis heti három alka­lommal van rendelés. Szent­endréről jár a doktor, mert leányfalui kollégája hosszú idő óta betegállományban van, s ráadásul közvetlenül nyug­díj előtt áll. Felvetődik a kér­dés, mi lesz a szolgálati la­kással, a rendelővel? A ta­nácsnak nincs cserelakása, üresen álló háza, az új orvos nem költözhet a régihez. Ki­tenni pedig több évtizedes helytállás után senkit nem akarunk. Az igazság az, hogy nagyon kellene a községnek új orvosi lakás és rendelő. Mert a jelenlegi elavult, kor­szerűtlen. De miből építsünk? Néhány lakos tudni vélte, hogy a régi orvos megvásá­rolta az ingatlant Erről szó sincs. A másik visszatérő refrén a közvilágítás. Aki a 11-es úton halad, s látja a fényt ontó higanygőzlámpákat, alig hiszi el. hogy néhány méterrel odébb szinte koromsötét ural­kodik. A tanács utcájában (Petőfi út) két hónapja nincs közvilágítás. Tudjuk, hogy az ELMÜ munkaerőhiánnyal küzd. de ettől mi még kitör­hetjük a lábunkat. Egyszerűen néni értjük, miként lehet az, hogy a község egy-egy utcája koromsötét; egyetlen égő sem világit. A harmadik legvitatottab témakör a köztisztaság. Pon­tatlanul szállít a városgazdál­kodási Vállalat, rendetlen a lakosság egy része is. — Érdekes,; hogy kevesebb a panasz a tej- és kenyérellá­tásra. Az előbbi a szaporodó magánpékségek tevékenységé­nek köszönhető. Üdülőszezon­ban az élelmiszerboltjaink változatlanul zsúfoltak. Égető szükség lenne egy idényjelle­gű üzletre. De se épület, se pénz nincs rá. Érdekes sajátossága Leány­falu lakosságának, hogy na­gyon sok közöttük a nyugdí­jas. Ez a megállapítás az üdülőtulajdonosokra is érvé­nyes. Az oka az, hogy a tele­pülésen a hetvenes évek ele­jén parcelláztak utoljára. Az akkor aktív korúak elérték a hatvan évet. A tanácsnak ez­zel a jelenséggel számolnia kell. Villanófény Ismerősöm kaján mo­sollyal kínálja a mézes sü­teményt. Megfogom, s már gyanús. Próbálok beleha­rapni, lehetetlen. Kemény, mint Dávid parittyájának köve. Kiderül, hogy ismerősöm Pomázon. a Nyugat-Pest Megyei Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat 116-os boltjában vásárolta a cso­magot. Gyártási ideje 1985. február. A szavatossága le­járt a nevezett esztendő májusában. De azért szem­rebbenés nélkül árusítják. Tizennyolc hónappal a sza­vatosság lejárta után, ere­deti áron: 11,60-ért. A boltvezető, Nagy Györgyné csupa csodálko­zás. Csak nézi a Tabon gyártott csomagokat. Mert még öt csomaggal vittünk hozzá a gondolákról. Mind Matuzsálem-korú. Az üzletvezetőnek fogal­ma sincs róla, miként ke­rülhettek ki az eladótérbe. Gyanítja, hogy akkor, ami­kor 6 szabadságon volt. A Füszért a hibás. Ö min­denesetre elnézést kér, s előzékenyen visszaadja e 11,60-at. A dolognak ezzel szá­munkra Vége. De vajon hány csúzlitölteléket adtak el a 116-os boltban eddig? S mi a biztosíték arra, hogy holnap vagy holnap­után nem nézik-e el ismét az eladók a szavatossági időt? Nem másfél évvel, hanem csak néhány hó­nappal. A vevő meg bosszanko­dik. ö ném szavatosságon túli pénzzel fizet. Szóvá tették az olvasók Kamionok és motorok Egyre többen keresik , meg írásaikkal, észrevételeikkel a szentendrei oldalt. Helytörté­netről egész sorozatot közöl­tünk már tollforgató olva­sóink jóvoltából. Most két té­majavaslatot kaptunk. Az egyik írás arra hívja fel a figyelmünket, hogy a Baj- csy-Zsiilinszfey utcában kiala­kított hangulatos teret, ahal remek díszSkút is áll, s a köz­vetlen belváros része, tönkre­teszik a kamionok. Mert a Bodor-házban és ud­Nyugdíjba ment az igazgató P reizner Gyula, a Hazai Fésüsfonó és Szö­vőgyár pomázi gyárának igazgatója ez év augusztus elseje óta nyugdíjas. Életének 36 évét töltötte vezető beosztásban a textilipar­ban, amelyről köztudott, hogy a nehéz ága­zatok közé tartozik. A pomázi üzemnek hajdan csaknem 800 dolgozója volt. A technológia fejlesztése kö­vetkeztében a szám napjainkra a felére csökkent. Preizner Gyula igazgatósága alatt három gépi, és nagyméretű épületfelújítás zajlott le, amelyeknek az értéke több száz millió forinttal gyarapította a nagyközségben otthont lelt gyár vagyonát. Ezekben az évek­ben tértek át a kártolt fonal gyártásáról a fésűsfonál-készítésre. Még a szakmán kívü­liek is tudnak annyit, hogy ez egy textil­gyárban alapvető változást jelent. — Milyen elvek szerint „kormányzott” Preizner Gyula csaknem négy évtizeden át? — Embercentrikus vagyok. Mindig arra törekedtem, hogy a feladatokat a munkatár­saimmal megértessem, konkrét célokat jelöl­jek meg. Nem elég az, ha csak a vezetőik szűk köre tudja, mit miért kell csinálni. Az üze­mi négyszög bevonása nélkül soha nem dön­töttem. A nyitott irodaajtó elvét vallottam. Sokat voltam a dolgozók között, valóban is­mertem a gondjaikat. A lakás-, telek-, OTP- s hasonló ügyek intézésével még a családi életükbe is „bekapcsolódtam”. Fontos, hogy egy vezető tudja: éppen abban az időben valamelyik beosztottja milyen problémákkal küszöködik. Az egymással való törődés hoz­za össze a kollektívákat. A támogatásuk nélkül pedig senki nem tud eredményt el­érni. Preizner Gyula aktív részese volt Pomáz társadalmi, politikai életének is. Volt alap­szervezeti titkár, végrehajtó bizottsági tag, a nagyközségi pártbizottság tagja. Ez utóbbi testületben nyugdíjasként is dolgozik, a szö­vetkezeti és gazdaságpolitikai bizottság nél­küle sokkal szerényebb eredményekkel büsz­kélkedhetne. Ö azt mondja, mindig köteles­ségének érezte, hogy beleszóljon azokba a dolgokba, amelyek szűkebb hazája sorsát alakítják. Meg aztán a példa ragadós. Ha egy üzemben a főnök aktívan politizál, vi­selkedése a munkatársaira is kihat. — Biztosan ez volt az egyik oka annak, hogy a fonógyárra mindig számíthattunk, ha társadalmi munkáról, anyagi támogatásról vagy bármilyen megmozdulásról volt szó — mondja Pócs Béla, a nagyközségi pártbizott­ság titkára. Preizner Gyulának a kezei a szerszámok nyomait viselik magukon. Nem arról árul­kodnak, hogy gazdájuk csaknem négy évti­zedig íróasztal mellett kereste kenyerét. — A hivatali munkám után mindig szíve­sen barkácsoltam. Rengeteg fa formálódott a kezeim között. Ma már például bármilyen faházat fel tudnék építeni. A beszélgetésünk szokatlan módon fejező­dik be. Amikor pakolni kezdek, Preiz­ner Gyula azt mondja: — Ne tegye el a füzetet! Szeretnék üzen­ni valamit a fiataloknak. Azt, hogy becsüljék meg az idős szakembereket. A tapasztalatai­kat használják fel. S azt sem árt tudniuk a fiatal vezetőknek, hogy legyenek bármi­lyen modernek is a gyár gépei, a legfonto­sabb, legértékesebb mindig az ember. S vé­gül nem tanács, hanem óhaj: azt kívánom nekik, hogy olyan szeretettel búcsúztassák majd őket, ahogyan tőlem elköszöntek. varán javítják ezeket a. ha­talma« gépeket, némelyikük az utcára szorul,, rontva a lát­ványt, megbénítva az utca forgalmát.. A . szerelők egész nap, sőt este, is kalapálnak, hegesztőnek, száll az olaj bűz. A gépek megrázzák az Öreg házak falát. A tűrhetetlen állapot nem mostanában alakult ki, évek óta ez a helyzet. A motorok dübörgése behallatszik a bíró­ságra és a tanácsra is. Olvasónknak igaza van. Tényleg szégyenletes, ami a Bodor-házában és a téren tör­ténik. Reméljük, hogy a vá­rosi tanács illetékesei nem hagyják megjegyzés nélkül az írást. A másik, akár közérdekű bejelentésnek is felfogható észrevétel szántén nem mai keletű. A Felszabadulás lakó­telepen évek óta randalíroz­nak a motoros fiatalok. Az éj­szakai órákban is falkába ve­rődve bőgetik masináikat. A lakótelep épületeinek oldalfa­lai sokszorosan verik vissza a hangot. Olvasónk bejelentése azért is érdekes, mert mintegy két esztendővel ezélőtt ugyaneze­ken a hasábokon csaknem szó szerint megírtuk a dolgot. Azóta sem történt semmi. Kedvezmény nyugdíjasoknak A Pest Megyei Ruházati Vállalat szentendrei cipőbolt­jában október 28. és novem­ber 8. között kedvezményes vásárlási lehetőséget biztosí­tanak nyugdíjasoknak. Az üz­let dolgozói nem először szer­veznek ilyen akciót. Az el­múlt esztendő őszén már le­zajlott egy leértékelés, s a for­galom minden elképzelést fe­lülmúlt. Most a tavalyi ta­pasztalatok hatására még na­gyobb árukészlettel és -vá­lasztékkal várják az idősebbe­ket. Az oldalt írta: Vicsotka Mihály 1 Fotó: Erdős! Agnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents