Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-23 / 250. szám

1986. OKTOBER 23.. CSÜTÖRTÖK 5 Budapesten, Szekszárdon, Sopronban Liszt-emlékművek avatása Nemzetközi brigádok Kiállítás A spanyol nép köztársaság­védő harcában részt vett nemzetközi brigádok megala­kulásának 50. évfordulója al­kalmából fotódokumentációs kiállítás nyílt szerdán a Had­történeti Múzeumban. A Ma­gyar Munkásmozgalmi Mú­zeum, a Magyar Távirati Iro­da és a Magyar ■ Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége köz­reműködésével rendezett tár­laton mintegy másfél száz fénykép, írásos és tárgyi do­kumentum idézi fel az öt év­tizeddel ezelőtt megkezdődött, s több évig tartó küzdelem történetét. A fényképek között a kö­zönség elé tárják azokat a ko­rabeli felvételeket, amelyek az 1936. júliusi fasiszta lázadás és a fasiszta nagyhatalmak katonai beavatkozása nyomán kibontakozott nemzetközi szo­lidaritási mozgalmat és a ha­ladó politikusok, értelmisé­giek, művészek szolidaritását idézik. A tárlatot — amelyet Padá- nyi Mihály, a Magyar Ellen­állók, Antifasiszták Szövetsé­ge elnöke nyitott meg •— de­cember végéig tekinthetik meg az érdeklődők. Szerdán felavatták Liszt Ferenc szobrát Budapesten a zeneszerzőről elnevezett, ez alkalomra újjáépült téren. Az emlékmű Marton László Munkácsy-díjas kiváló művész alkotása. A magyar és az. egyetemes zenetörténet kiemelkedő egyé­nisége születésének 175., ha­lálának 100. évfordulója al­kalmából állíttatott szobrot a Fővárosi Tanács. A Paulay Ede utcai kereszteződés köze­lében elhelyezett emlékműnél Farltasinszky Lajos, Budapest Főváros Tanácsa elnökhelyet­tese mondott beszédet. Az évforduló alkalmából Liszt Ferenc nevét vette fel az ÁKV Népköztársaság útja 15. szám alatfi zeneműboltja. Az üzletben tartott ünnepsé­gen Eösze László zenetudós, a Zeneműkiadó Vállalat igazga­tóhelyettese mondott beszé­det. Szekszárdon, ahol 1846 és 1S76 közötti években négy al­kalommal is megfordult a ze­neműköltő, kiállítást rendez­tek e látogatások dokumentu­maiból, s felavatták Farkas Pál szobrászművész Liszt­szobrát. Az állandó tárlatnak az az épület — a hazai klasz- szicizmus egyik legszebb al­kotása, az ómegyehá'za — adott otthont, amelyben an­nak idején Liszt híres szek­szárdi hangversenyeit tartot­ták. Sopronban Liszt-emléktáb­lát avattak az évforduló al­kalmából. A domborművűn — Sz. Egyed Emma szobrász- művész alkotásán — a zene­szerző mellképe látható. A Storno ház homlokzatán elhe­lyezett tábla Liszt 1840. évi és 1881. évi soproni tartózko­dásának állít emléket. Lelep­lezését követően Kertész La­Budapesten, a Liszt Ferenc téren ünnepélyesen felavatták a világhírű zeneszerző szobrát. A képen: Farkasinszky Lajos beszél A pedagógushiány — maradt A tanévkezdés tapasztalatai Minden érdekeltnek — az iskolának, a tanácsnak, a szak- szervezetnek, a pedagógusképző intézményeknek is — többet kell tenniük azért, hogy enyhüljenek Pest megyében a peda­gógushiány gondjai, hogy több pályakezdő törekedjen ide, s itt is maradjon. Hiszen, miközben javulnak az oktatás-neve­lés egyéb feltételei, s növekednek a tartalmi feladatai — pél­dául e tanévben az új oktatási törvény, az ifjúsági mozgalom korszerű törekvései, s a diáksportmozgalom rendszerének változása miatt is — esztendők óta visszaköszönő probléma, hogy a jövő nemzedéket felkészítők kevesen vannak. Kevesebb az alsós Nem véletlen, -hogy : az iménti kérdéskör adta a leg­több mondandót &-Pedagógu­sok Szakszervezete Pest Me­gyei Bizottságának tegnapi ülésén a résztvevőknek. Pe­dig a téma tágabb volt: a tanévkezdés tapasztalatairól számolt be a testületnek dr. Kovák István, a Pest Megyei Tanács művelődési osztályve­zetője. Elmondotta a többi között, hogy az óvodás korúak száma 8200-zal, a ténylegesen óvodá­ba járóké 1300-zal csökkent, így az ellátás elérté az orszá­gos 92 százalékos átlagot. Gyakorlatilag szinte senkit nem kellett elutasítani. Ré­szint ezért, részint a bővíté­sek miatt (új óvoda épült például Budaörsön, Érden) csökkenhettek a csoportlét­számok, több gondot fordít­hatnak az óvónők a tartalmi feladatokra. Megállt — 123 ezer 276-nál — az általános iskolák tanuló­létszám-emelkedése, 4 ezer­rel csökkent az alsós, s ugyanennyivel nőtt a felsős nebulók tábora. Enyhült a zsúfoltság, mert 4$-tel több lett a tanulócsoport, s a tan­évkezdésig az ez évre terve­zett 75-ből 61 tantermet át­adtak. A váltott műszak ará­nya is kisebbedéit, 26,2-ről 23.1 százalékra, s 39 új nap­közis csoport indult. Szakosodó iskolák A középfokú tanintézetek­ben a 21 ezer 600 tanuló 250- nel több a tavalyinál, ám ez utóbbi számból a zöm, 175 már elsős. Az máris nyilván­való, hogy itt a fejlesztés el­marad a szükségletektől, már­is kimutatható a nagyobb (de még országos átlag alatti) zsúfoltság. Vácott új nyolc­tantermes szakközépiskolát, Cegléden tíz szakmunkáskép­ző iskolai termet és 300 ada­gos konyhát avattak, Nagyj kőrösön pedig tanműhelyt. A budaörsi gimnáziumban köz- gazdasági képzés indult, az érdiben pedig speciális ter­mészettudományi osztály. Mindent egybevetve, a tárgyi feltételek gyarapítását 16$ millió forint szolgálta, s 11$ milliót fordítottak a helyi ta| nácsok karbantartásra, fel| újításra, a taneszközök pót­lására. Az érré szánt társa- dalmi munka értéke Ifi millió) kevesebb mint a korábbi években volt. Az iméntiek után valóban elgondolkodtató, hogy míg Idén ősszeli12 ezer 809 peda­gógus kezdte meg a munkát, közülük 1682-en tartósan vol­tak távol, nyugdíjasokkal, ké­pesítés nélküliekkel pedig csupán 1306-ukat sikerült he­lyettesíteni. Így 376 nevelői állás teljesen üres. S külön gond az, hogy a képesítetle­nek fele része nem is kezdte meg tanulmányait valamelyik pedagógusképző intézmény­ben. Mint a résztvevők kérdé­seire válaszolva az osztályve­zető elmondotta, a megyei ta­nács szorgalmazza a tovább­tanulásra jelentkezők jobb felkészítését, keresi a peda­gógusképzési keretszámok bő­vítésének lehetőségét, s törek­szik arra, hogy a pályakez­dők megtartása érdekében rá­vegye az iskolákat, akár át­meneti béraránytűlanságok árán is, a kezdőfizetések eme­lésére, a helyi tanácsokat pe­dig a fiatal nevelők letelepíté­sére. Az elhelyezkedést köny- nyíti, hogy ez évtől létrehoz­ták a számítógépes üresállás- nyi Iván tartást. Képesítés nélkül A testület állásfoglalásában — melyet Hargitai Károly, a szakszervezet megyei bizott­ságának elnöke ismertetett — segítséget ajánlott e teendők­höz, a többi között a jó iskor lai légkör megteremtéséhez, s a továbbtanulni szándékozó képesítés nélküliek felvételi előkészítéséhez. A napirenden szerepelt még a megyei bizottság új műkö­dési szabályzatának elfogadá­sa mellett egy tájékoztató, az ez évi pedagógusüdültetés ta­pasztalatairól. jós zongoraművész adott hang­versenyt Liszt Ferenc művei bői a helyi művelődési köz­pont koncerttermében. Aprófalvak művelődése A kistelepülések művelő­désügye címmel háromnapos országos tanácskozás kezdő­dött szerdán Encsen az Or­szágos Tervhivatal, a Műve­lődésügyi Minisztérium és a Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei Tanács közös rendezésé­ben. A konferencián tizenöt megye több mint százötven közművelődés, közoktatás te­rületén dolgozó szakembere, tanácsi vezetője vesz részt. A művelődésügy helyzetét, az ezzel kapcsolatos feladatokat főként az aprófalvak népes­ségmegtartó erejének növelése szempontjából és a Borsod megyei tapasztalatok tükré­ben vizsgálják. Sok szó esett az iskolák „visszakörzetesítéséről” is. V-FIGYELŐ' Kállai. Hihetetlen, de így van: a boldogságot, mint fo­galmat nem tartja nyilván a pszichológia. A lélekbúvárlás Szakirodalmában egyszerűen nincs olyan címszó, amely ilyesféleképpen kezdődne: boldogságnak nevezzük azt az érzést, állapotot, stb., stb. Ehelyett inkább olyan hely­zeteket írnak körül a szóban forgó tudomány művelői, amikre az elégedettség, a megbékéltség, a kiegyensú­lyozottság jellemző, illetőleg olyan személyeket mutatnak be, akik, közhelyesen fogal­mazva, boldogok. Egy szavatoltan boldog em­bere 1935 óta már van a ma­gyar szépirodalomnak: a ne­ve Joó György, és Móricz Zsigmond tette őt halhatat­lanná A boldog ember című szociografikus regényében. Egy másik ilyen kiegyensúlyo­zott és elégedett valakit pe­dig a Mestersége: színész cí­mű sorozat legutóbbi adása mutatott be a minap. Jelen­kori színjátszásunk egyik leg­kiválóbb képviselője, Kállai Ferenc ő, akiről eddig is tud­tuk. hogy tántoríthatatlan magabiztossággal ballag hi­vatása legmagasabb csúcsai felé, de aki most önmaga pá­lyáját elemezve foglalta téte­lekbe jó közérzetének össze­tevőit. Attól kezdve ugyanis, hogy Bárdos Artúr jóvoltából egy különösen jóképű Rómeóként berobbant a teátristák világá­ba, szinte folyvást kedve sze­rint alakult a karrierje. A főszerepek garmadáját kapta meg, s ezekben újból és újból hatalmas tapsokat aratott — akár színpadon szerepelt, akár egy moziterem hangszórói sokszorozták meg mind dor- mögőbbé mélyülő hangját, akár pedig a televízió kép­ernyőjén tűnt fel. Igen ám — s itt rejlik az ő boldogságának és sokak ál­jait irigyelt boldogulásának a nyitja •—, de kevés olyan szí­nészünk van, aki ennyire tu­datosan vigyáz önmaga testi- lelki kondíciójára, aki ilyen módszeresen és rendszeresen tartja karban fizikumát és pszichikumát. Csak meg nem sérülni estig, csak egész na­pon át megőrizni a függöny felemelkedésekor szükséges erőnlétet — ez az ő legfőbb parancsolata, hitvallása. S hogy tényleg így legyen, ah­hoz kifejlesztette önmagában a mások megértésének techni­káját, a kisebb-nagyobb dü­hök, bosszankodások gyors és nyomtalan elfüstölésének mód­szerét. Mint más az italra, dohányra, ő rászokott a böl­csességre. Hát ez az a felbonthatatlan támasz, ami az élvonal élvo­nalában tartja, s ami annyi más kollégája és nem kollé­gája mögül bizony nagyon hiányzik... Beszélt még persze S szo­rosabban vett színházi dol­gokról, a szerepépítés minden­napos újrakezdéséről, de alig­ha tévedünk, ha úgy véljük: azért ez az imént elsorolt Kál­lai-féle bölcselet, létezésfilozó- fia ragadhatta meg leginkább a nézők képzeletét. Egészében is, részleteiben is egy pompás lecke volt! Családi vasárnap. Megint jelentkezett a Családi kör magazinműsora, a Családi va­sárnap. Ezúttal a hivatások, foglalkozások átörökítése ad­ta a témáját, s nagyjában- egészében rokonszenves sze­rénységgel derítették ki: miért esküsznek éppen az erdész- ségre annak a székesfehérvá­ri famíliának az újabb és újabb évjáratai, s hogy jó-e az, ha egy orvosnak orvos, egy színésznek meg színész lesz a gyereke. A lebonyolítás hangvételé­vel tehát nem is lehetett ba­junk: mind a stúdióból diri­gáló Vitray Tamás, mind a népes Balsay hadnál vendé­geskedő Kelemen Endre tisz­teletté! és szeretettel adta, vette a szót. Berzenkedni leg­följebb ha a két Latabár duettje ellen lehet. A méltán rangos dinasztiának ez a Kál­mánja és ez az Árpádja ugyanis, hogy úgy mondjuk, valamicskével kevesebb ta­lentumot jussolt, mint felme­nőik azon a híres férfiágon. Más színművészek is állítják saját pályájukra utódaikat — lehetett volna kikből válogat­ni. Akácz László ■ Heti filmtegyzetb Alsino Jelenet az Alsino és a konűorkcselyű című fűmből Különleges háttérrel készült film ez. Pontos és teljes címe: Alsino és a kondorkeselyű, s egy fiúcska a hőse, aki át­éli, végigszenvedi egy kép­zeletbeli latin-amerikai kis ország belháborújának, a ha­ladó erők és az elnyomó kor­mánycsapatok meg az ameri­kai tanácsadók és segítők küz­delmének a rémségeit. De hiába képzeletbelinek mondott az ország, pontosan érzékel­jük, hogy Nicaraguáról van szó. Csak éppen nem hang­zik el az ország neve a film­ben. Viszont a filmet nicara- guai, kubai, mexikói, Costa Rica-i és chilei filmművészek készítették és nemzetiségeként nicaraguainak jelöli a főcím is. Tehát a történet meglehe­tősen erőtlenül (szándékosan így!) leplezi csak az eredetét és mondanivalója lényeget. No, és ne feledjük: a film rendezője az a chilei Miguel Littin, akinek menekülnie kellett a fasiszta Pinochet- rendszer elől, s 1973 óta Mexikóban él emigránsként. Ám így is filmezik, hiszen az­óta összesen hat filmet for­gatott, köztük a nálunk is nagy sikerrel vetített Levelek Marusiából címűt. Időközben pedig egy • időre illegálisan hazatért Chilébe, hogy ott do­kumentumfilmet forgasson — A chilei jegyzőkönyv címmel — a jelenlegi chilei állapotok­ról. Az 1982-ben készült Alsino tehát sajátosan közép-ameri­kai film vagy, más megfogal­mazásban: sajátosan latin­amerikai. És nemcsak azért, mert több ország filmesei mű­ködtek közre az elkészítésé­ben, hanem — főleg — azért mert amiről szól, az jelleg­zetesen mai közép-, illetve la­tin-amerikai probléma. Azok az események, ame­lyeket az érzékeny, okos, élénk fantáziájú fiúcska végigái, egy felszabadító harc eseményei, s valóban játszódhatnak (ját­szódhatnának) több latin­amerikai országban is, hiszen az elnyomás, a nyomor, a társadalmi feszültségek sok helyen hasonlatosak. De talán nem is ez a legfontosabb a filmben, hanem az, hogy Lit­tin az ismert európai úgy­nevezett fejlődésregény filmes változatát — és sajátosan la­tin-amerikai változatát — ké­szíti el. Mindent végig Al­sino szemével látunk, az ő tapasztalatai nyitják ki a mi szemünket is, és ahogyan ő ismerkedik meg egyre job­ban a harc lényegével, cél­jaival, úgy bontakozik ki előttünk is ennek a küzdelem­nek minden fontos vonása. Alsino kisfiúból fiatalemberré érik ezekben az események­ben, s ösztönösen megérti: mit kell tennie, hol a helye. És Littin nyilván ezt is akarta: a kisfiúval „együtt rá­ébreszteni nézőit a latin­amerikai forradalmi harcok lényegére. S bár az eszközö­ket tekintve az Alsino épp­úgy fényévnyire van a nem­rég a mozikba került Tűz- vonalban című filmtől, s mondanivalója is sokkal egy­értelműbben politikus, mint azé, a témában, a kis közép­amerikai országok demok­ratizálódásért folyó harcai­nak ábrázolásában, sok közös vonásuk tálalható. Londoni randevú Legutóbb a Lenni vagy nem lenni kapcsán emlegettük a a remake fogalmát. Most egy újabb remake-ről szólhatunk: az Alfred Hitchcock által egy­szer már elkészített The Lady Vanishes (A hölgy eltűnik) című munkát forgatta újra Anthony Page angol rendező. Magyar címe most: Londoni randevú. És ugyanazt mond­hatni róla, mint a Lubitsch- film újragyártásáról: nem él­vezhetetlen munka, de nem ér fel az első megfogalmazás­sal. A különbség elsősorban ott keresendő, hogy míg a Hitch- cock-film elsősorban egy titokzatos, a néző számára is rejtélyes históriát mond el titokzatosan és rejtélyesen, a lélektani krimi szabályai sze­rint, addig az új változat már a második világháború ki­robbanásának előestéjén fel­izzó feszültségeket hangsú­lyozza — és: erősen vígjátéki hangvételű. Ez persze önmagában nem olyan nagy baj. Végtére is egy titokzatos históriának sem kell feltétlenül nélkülöz­nie a humort. És ez a hu­mor ráadásul nem is rossz minőségű; amolyan angol fa­humor, s ezt sokam kedvelik is. És mivel a kalandok is eléggé jól kitaláltak és meg­csináltak, s a szereplők is jó színészek, a Londoni randevú végül is nézhető film, jól el­szórakoztat, de egyébként nem különösebben emlékezetes munka. Lutra Fekete István állatregényei nem véletlenül oly népszerű­ek. Azt találjuk meg ben­nük, amiért könnyű lelkesed­nünk, amit könnyű szeret­nünk: a mesélés kedves és tiszta stílusát, a történet for­dulatosságát, s főleg: a ked­ves állatfigurákat, amelyek­ben megtalálható aí- illető állatfaj jellemző tulajdon­ságainak, meg ezek némiképp áthumanizált vonásainak az az együttese, amit nyugodtan nevezhetünk karakterrajznak. Fekete István állathősei egyé­niségek, karakterek, éppúgy, mint egy „emberregény” emberhősei. Az ezekből a regényekből készült filmek változatos mi­nőséget mutatnak. Nem utolsó­sorban azért, mert készítőik többnyire nem elégedtek meg az állathistóriákkal és állat­hősökkel, hanem embereket körítettek melléjük, s ezzel el­vették a dolog igazi ízét, lényegét. Ezek az emberfigu­rák ugyanis sokkal élettele­nebbek, papírosízűbbek, mint az állatfigurák. Most is ezt történt. Hars Mihály, aki a Lutrából a for­gatókönyvet írta, s a filmet rendezte, olyan emberfigurá­kat talált ki — az erdész­vadászt, ’a halászt, a molnárt és a halgazdaság embereit, s másokat —, akik a regény­ben is feltűntek, de ott élőek voltak. Itt a legjelesebb színé­szek is csak rossz, élettelen dialógusokat felmondó hitel­telen figurákat tudnak terem­teni ezekből az emberek­ből. Emiatt még a néhány jó állatfelvétel értéke is le­csökken. Felületes, rossz, gyönge film, nem méltó Fe­kete Istvánhoz és állatregé­nyeihez. Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents