Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-21 / 248. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 248. SZÁM 1986. OKTOBER 21., KEDD A jogszabály lenne a hibás? Idős emberek - öreg épületekben A költségeket a bérlőnek kell megelőlegeznie Rend van a vizek partján Hricsovinyi Utván iratai remiben vannak. (Kép és szöveg: Po- rubszky Dezső). § A nyomasztó lakáshely- ^ zetröl beszélve leginkább k a fiatalok hátrányos hely- § zete kerül szóba. Elfeled- í kezünk az idősekről, akik- ^ nek ugyan van hol lak- ^ niuk, de a régi tanácsi la- ^ kasok birtokosaiként ezer- ^ nyi gondjuk van a fenntar- \ fással, állagmegőrzéssel. Használható állapotban tar­tani egy ilyen 30—40 évvel ezelőtt épített otthont nem is olyan egyszerű, ezt nem kell külön magyarázni. Időszerűvé válik ilyenkorra a szerelvé­nyek, villamos hálózat, a pad­lózat javítása. Sajnos egyenes arányban áll az idős, nemegy­szer már magányossá vált, ‘kis nyugdíjból élő emberek anyagi és fizikai lehetőségei­nek csökkenésével a lakás . ál­lapotának romlása. Miért hagyja sokszor a vég­letekig elhanyagolni a házke- zelőség az állami bérlakáso­kat? Milyen lehetőségeik van­nak az idős, kis pénzű bérlők segítésére abban, hogy egy végigdolgozott élet után nyu­galomban, kényelmesen élhes­senek, legalábbis ami a lakás- körülményeket illeti? Ezekre a kérdésekre kerestünk vá­laszt a Városgazdálkodási Vállalatnál. Martikán Gyula. a házkezelőség osztályvezetője válaszolt. — Örömmel vesszük, hogy megkerestek, így számot ad­hatunk gondjainkról, ami sok­szor egyezik a bérlőkével. A köztudatban mégis az a kép él, hogy mi a lakók érdekei eílen dolgozó keményszívű hivatalnokok vagyunk. Ez ter­mészetesen nem igaz. Mindent elkövetünk, ami anyagi és jogszabály nyújtotta lehetősé­geink szerint megtehető. • • A szavaiból úgy érzem, sok minden van, amire nem jutja ezekből a lehetőségek­ből! — így van és éppen ezért várjuk el, hogy lakóink ma­radéktalanul végezzék el a la­kásbérleti szerződésben foglal­tak közül a rájuk jutó köte­lességeket. Mik ezek? Kezde­ném a bérbeadóval; nekünk a lakás külső feltételeit kell biztosítanunk, tehát elsősor­ban a közösség által használt dolgokat, mint például a lép­csőház takaríttatása, a sze­métszállítás, az áram- és a vízellátás, s annak zavarta­lansága. A bérlő a lakáson belül köteles elvégezni vagy elvégeztetni az esetleges kar­cban tartási munkákat, ami a saját kényelmét és a lakás minőségének megőrzését is szolgálja. Természetesen hoz­zájárulunk a költségekhez, fele-fele arányban. • ® Ezeket a költségeket azonban teljes egészében a bérlőnek kell előlegezni, aztán majd a felét visszakapja. Le­het apróságról éppúgy szó, mint komolyabb cseréről, mondjuk egy vízmelegítőről. Hogyan előlegez meg 5—6 ezer forintot egy özvegyen maradt ember háromezer forintos nyugdíjból? — Bizony gyakran adódik ilyen helyzet. A lakás rezsije lakbérrel, villany- és gáz­számlával együtt kitesz mond­juk 1000 forintot. A fennma­radó összeg is csak szűkösen elég a megélhetéshez. Miből javíttat a nyugdíjas? Az a tapasztalatunk, hogy nem ja­víttat. Érthető, miért nem, de nem tehet mást. ha nincs aki anyagilag segítse. Kényte­len elviselni a lakásban meg­jelent hibákat és együtt él azokkal. Nem használja a bojlert, külön melegíti a vi­zet mosáshoz, fürdéshez, s ha a gáztűzhely is felmondja a szolgálatot, akkor rezsót hasz­nál. Az ilyen körülmények között élők természetesen el­hanyagolják a festést és a parketta rendben tartását is. Ha egy ilyen lakás aztán üre­sen marad, nem lehet azon­nal kiutalni, csak teljes belső felújítás után. ® Lehet, hogy többe kerül egy ilyen munka, mintha az aktuális cseréket fizették vol­na? — Kétségtelenül többe. Ilyenkor már nem lehet ja­vítgatna semmit, cserélni kell. A Miért nem választják ezt a formát akkor? Megtakaríta­nának vele egy esetleges na­gyobb kiadást, ami nem cse­kélység ilyen pénzínséges idő­ben. Nem beszélve arról, hogy nem hagynának embereket méltatlan körülmények között élni. — A jogszabály sajnos nem ismer kivételeket, ezért egy esetleges revízió esetén nem vállalhatjuk a felelősségre vo­nás kockázatát. Amit tenni tudunk az, hogy elküldjük a bejelentőt a tanács szociális osztályára, javasoljuk, hogy kérjen egyszeri segélyt. Átme­netileg jobb helyzetben van­nak azok, akiknek lakótömb­jét felújítottuk. Ez ugyanis nem terheli őket anyagilag, legalábbis pillanatnyilag. A későbbiek folyamán azonban a belső javításokért nem kér­hetnek 50 százalékos vissza­térítést se. Ezt is jogszabály írja elő, de csak azokra vo­natkozik, akiknek 1983 után újították fel lakását. A Meglátásom szerint a jogszabályok legalábbis az említett területeken messze járnak a való élettől. Mi er­ről a véleménye? — Elképzelésem szerint módosítani kellene a lakbérek megállapításának módját. A nyugdíjasokat mindenképpen más elbírálás szerint kellene vizsgálni. De lehet, hogy még jobb lenne a jövedelmek alapján meghatározni a bér­leti díjat. Más elosztás szerint minden bizonnyal több és igazságosabban felhasználható anyagiakkal rendelkeznénk. Jelenleg a lakbérekből évi 22 és fél millió forint bevételünk van, ami a házfelügyelők fi­zetésére, munkájuk tárgyi fel­tételeinek biztosítására, vala­mint a közüzemi szolgáltatá­sokra megy el. Csak mintegy ötmilliót tudunk megtakaríta­ni belőle, ami a 30 millió ál­lami támogatással a felújítá­sokra megy. Egy példát mon­danék arra. milyen kevés ez ahhoz képest, amennyire szük­ség lenne. Már most tudjuk, hogy jövőre cím szerint meg­jelölt lakásokban 5 millió 100 ezer forint értékű halasztha­tatlan javításokat nem tu­dunk elvégezni. De az is kétsé­ges, hogy 83-ban meglesz. A Ennyi felújítást végezné­nek? — Ha számszerűen nem is olyan sokat, de költségeiben jelentősek. Ilyen volt a Már­tírok útja 56. szám is. Az épü­let felét el kellett bontani. Esetleg szanálni lehetett vol­na, olyan állapotban volt, de akkor 9 lakást elvesztettünk volna. Sokat költöttünk gáz- bevezetésre is bérlői kezdemé­nyezésre. A munkák készült­sége a szóban forgó 60 lakás­ban 70—80 százalékos. Itt is előlegezni kellett a költsége­ket, amelyek 25 százalékát fizetik a bérlők, a fennmaradt összeget részletekben fizetjük vissza nekik. A 70 éven felü­lieknek, 15-en vannak, a teljes összeget visszatérítjük. Az osztályvezető utolsó mondata biztató, úgy látszik, ha a közösség érdekeit kell nézni, a jogszabály is lehet rugalmas. Nem lehetne ilyen az egyénetekéi szemben is? Dudás Zoltán Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): október 23-tól 26-ig csak délután fél 4 órakor a Tigriscsapáson című színes szovjet természetfilmet vetí­tik. — 23-án és 25-én fél 6 és fél 8 órakor, 24-én fél 8 óra­kor Az ember, aki túl sokat tudott című amerikai krimit játsszák. Rendezte: Alfred Hitchcock. Főszereplője: James Stewart. — 24-én fél 6 órakor Kortárs filmklub: Bolwieser, színes NSZK-film. A Dunai Sport Horgász Egyesület ellenőri csoportja hatodik alkalommal tartott szervezett ellenőrzést a Vác környéki vizek partján. A Szúnyog-sziget alatti Duna- szakaszon Hricsovinyi István okmányait is megvizsgálták és mindent rendben találtak. — Aki huszonhat éve hor­gászik, annak ez már termé­szetes — mondja Hricsovinyi sporttárs —, bár a halak is tudnák, hogy rajtuk vár az egész család ezen' a kellemes őszi délutánon. A közelmúltban a DCM Vö­röskereszt-szervezetének csúcs- vezetősége titkári értekezle­tén értékelte az elmúlt ne­gyedév eredményeit, A 9 tagú csúcsvezetőség 10 alapszervezet munkáját irá­nyítja, mely 530 tagot szám­lál, s ez a gyárban dolgozók 60 százalékának felel meg. A 81-es létszámhoz képest (350) jelentősen emelkedett a lét­szám. A szervezet bevétele az el­adott vöröskeresztes bélyegek 40 százalékából adódik, de 3 ezer forinttal — évente — a gyárvezetés is hozzájárul. Minden év májusában vö- rösksresztes világnapi ünnep­séget rendeznek, melyen a ki­váló véradóknak kitüntetése­ket adnak át — arany, ezüst, bronz fokozat — de anyagi el­ismerésben is részesítik az ar­ra érdemeseket. A véradónapokon a dolgo­zók 20—25 százaléka vesz részt. 15 készenlétei véradó vállalja, hogy sürgős esetben is embertársaik segítségére le­gyenek. Jelentős eredménynek mondható, hogy sikerült meg­szervezni — kétévenként — a rábszűrű vizsgálatot. Igaz. még mindig sokan idegenkednek ettől az egyszerű orvosi be­avatkozástól. épp. ezért fő fel­adatnak tartják, hogy felvilá­gosító, nevelőmunkával min­denkit meggyőzzenek a vizs­gálat fontosságáról. Például a tavalyi évben tartott szűrő- vizsgálat előtt e témakörben dr. Juhász Béla, a Szőnvi Ti­bor Kórház főorvosa tartott filmvetítéssel egybekötött elő­adást. A Vöröskereszt szervezésé­ben került sor a négyfordulós elsősegeiyny ú j tó v e t élk ed őr e, melyre 34 szocialista brigád nevezett be és nagyon jól sze­repelt. Eredményesen küzdenek az alkoholizmus ellen. Legutóbb például dohányzás- és alko­holellenes plakátkiálh'tást rendeztek a gyár kultúrtermé­Rendezője: Rainer Werner Fassbinder. — 26-án fél 6 és fél 8 órakor megtekinthető a Sok pénznél jobb a több cí­mű francia filmvígjáték. Váci hirdetések. Közöljük olvasóinkkal, hogy a Hírlap­kiadó Vállalat hirdetési osz­tályának megbízottja hétfőn és kedden délután 2-től 5 óráig vesz fel magánhirdeté­seket a Jókai utca 9. számú házban. Délelőtt meg vagy tízen ka­cérkodtak a szerencsével, de ebédre mindenki hazament. Jó pihenést kívántunk és foly­tattuk az ellenőrzést, ami új­ra bebizonyította: a vizek partján a rend és törvénytisz­telet jónak mondható. Egész évben két enyhe figyelmezte­tést osztottak csak ki, pedig a tizenhat tagú csoport becsü­lettel, jogszerűen végezte a reá bízott feladatát. Inkább egy-két komolyabb ellenőrzést, minthogy, a ,.rap- \ sickodás” újra divatba jöjjön. Évepte 7 easy forinttal segí­tik a városi Vöröskereszt által szervezett mozgássérült gye­rekek nyári táboroztatását. További feladatnak tartják, hogy emeljék a taglétszámot, sőt azon munkálkodnak, hogy a gyárban minden dolgozó vö­röskeresztes taggá váljon. A napokban úgy adódott, hogy jó egy órai várakozásra kényszerültem a Földvári té­ri lakótelep Vám utcai lakó­házai között. Az első öt per­cek lassú sétával teltek. Meg­unva ezt — gondoltam —, keresek egy játszóteret, s ott elidőzök a kisemberek között. Szép remény, elszállt remény. A közelben nem akadtam rá a játszótérre, s a házak la­birintusában nem kívántam messzibbre menni. Unalom­űzőként barátkozni kezdtem hát a fölém magasodó beton­házakkal. Végigpásztázva rajtuk te­kintetem, úgy éreztem — la­kótelepi sorsszerűség? —, hogy a rájuk szabatoít egy­formaságukban, valahogy a hideg betonelemek közé fala- zódott egyéniségük. A néhány fakorlátú erkély kölcsönzött ugyan némi melegséget, lágy­ságot. Még a délelőtti ragyo­gó őszi fény is megtört a be­ton, a kő keménységén, s hi­degen hullt vissza a földre. Olyan volt ez, mint mikor a kemény, tekintélyt parancsoló ember elmosolyintja magát. Mosolyának akkor sincs me­leg kisugárzása, igazából soha nem érinti meg a szíveket. Milyen más volt az az élmény — villant bennem a nyár végi sárospataki emlék —, amikor is a Makovecz Imre építész lakóházainak szépsége, meleg­sége és harmóniája hatott rám. Pedig a Vám utcai la­kástömbök — mondhatni — a legszebb példányai a Föld­vári téri lakótelepnek. Időm még mindig lévén, keresni kezdtem a „betonlel- kek" mögött a lakótelepi em­ber hétköznapjait, időtöltését. S a villanásnyi képtöredékek — ha nem is egészen, de egy kicsit — felvázolták előttem I annak kontúrjait. Az egyik háztömb előtt cse- verészgetö háziasszonyok kis csoportja jelentett érdekes színfoltot. Mozdulataikból úgy tűnt, összejövetelük nem alkalomszerű, hiszen percnyi pontossággal tudják, melyik szomszéd honnét, s mikor ér­kezik. s áll be közéjük. Ki tud­ja. mit vitathattak meg? Oda- íönt az emeleteken ablakok Olvasóink írják Hosszú láb A 12 éves kislány arcán a csintalan vidámság és ennek leplezésére erőltetett szomo­rúság birkózik, amikor haza­ér. — Szia anya! Kaptam egy kettest tornából. A közlés „drámai ereje” nem fagyasztotta meg a le­vegőt, de a szemöldökök cso­dálkozva emelkedtek á-6 mil­limétert. — Mit rontottál el? — Nem megy a kislabdado- bás. Sajátságos. A kislány 3 éve rendszeresen sportol (he­ti 2-3 edzés, edzőtáborok, jó technikai és fizikai felkészült­ség, emellett élbolyban van a tanulásban is). Az ügy persze nem tragikus, de meglódulnak a gondolatok. A tornaterembe be sem jut minden gyerek, ő sportol, de aki nem, annak a heti két tornaóra ki elégíti-e a mozgásigényét? Főleg, ha az órarend alakulása miatt ez mondjuk például szerdán az utolsó két óra. Egy gyerek, fejlődése miatt, állandóan változik. A különb­ségek nagyok a korosztályon belül súlyban, magasságban, felfogásban stb. Heti 2 óra torna ezen mit sem változta­tott. Az egyik gyerek jobban fut, a másik viszont maga­sabbat ugrik, ez tehetség és alkat kérdése. A fejlődésben lévő gyerek mozgásigényének ilyen korlátozott színvonalú kielégítése mellett valóban szükséges a tornát osztályoz­ni? Amikor nem a szorgalom, hanem az alkat és adottság dominál az eredmény eléré­sében, helyesen alakítja a gyerekek értékítéletét a tor­naosztályzat? Nem sérti ez valahol igazságérzetét? Nem alakíthat ki egyeseknél indo­kolatlan kisebbségi érzést, másoknál pedig a fordított­ját stb.? Eltelt néhány nap. A gye­rek hazavigyorog. — Szia anyu! Kaptam egy csillagos ötöst tornából, tá­volugrásért ! Hm. Igen. Mit tesz a hosz- szú láb!? —ma. nyitódtak, függönyök húzód­tak, kaotikus hangzavar ke­veredett. Voltak, akik ablak­ba könyökölve nézelődtek, ku­tatva valami lakótelepi „cse­mege” után, majd hirtelen eltűntek, hogy újra és újra megismételjék e délelőtti fog­lalatosságot. . Fiatal mamák, kismamák cigarettacsikkjei parázslottak, el az erkélyeken — félórában többször is —, hogy egy jól begyakorlott ujjmozdulattól hulljanak alá. Egy idősebb házaspár szinte tízpercenként jelent meg a földszinti erké­lyen, fölfelé tekintettek, s borús arccal zsörtölődtek. Szomszédjuk, egy fiatalasz- szony, ruhát teregetve észre­vette őket, s meg is jegyezte: „Ez így megy mindennap” ... — s fejével fölfelé mutatott. Tizenegy óra után nemcsak az ablakok, az utca is nyüzs- gőbbé vált. Idős emberek, kismamák, gyerekek jöttek- mentek, kezükben ételhordó­val. Az egyik muskátlis er­kélyről — alig hittem a sze­memnek — egy hölgy táv­csöve pásztázott háztömbről háztömbre. Lakótelepi ro­mánc? Szemek, észlelések, fi­noman tolakodó kommuniká­ció? Együttélés. S ebben az együttélésben lám, mennyi érdekes, színes mozzanat, amit a lakótelepi miliő vált ki az emberekből, kíváncsiság, időtöltés — una­lom? — címén. S az évek során mindezek — főleg az otthon maradóknak — reí- lexszerűen szokásává válhat­nak, meghatározva egy bizo­nyos életformát — a lakóte­lepi életet. Szórád Ágnes $immű a Kulacsban A váci Madách Színkör ok­tóber 25-én. szombaton 10 órakor A vidám koldusok című színművet mutatja be a zebegényi Kulacs vendég­lőben. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) A Pupírfeidoigozó ipari Szövetkezet AZONNAL íliVSSZ A FÓTI TELEPHELYÉRE: szakmai képesítést és gyakorlatot szerzett belső ellenőrt és nyomdai előkészítőt ('ehet nyugdíjas is), új, két műszakos üzemébe gépésztechnikusokat, műszerészeket, géplakatosokat és papíripari technikusokat, A BUDAPESTI KÖZPONTJÁBA: anyagkönyvelőt és Robotron gép kezelésében jártas gépkönyvelőt (‘ehet kezdő is, gépelni tudót betanítanak). Jó kereseti lehetőség. Kedvezményes az üzemi étkezés, üdülési lehetőség van a Balatonná!, a szövetkezet saját üdülőjében. Elsősorban Foton, Dunakeszin, Mogyoródon, Újpesten, Zuglóban, Rákospalotán és Újpalotán lakók jelentkezését várják. A dolgozókat munkába és hazaszállítják. Je!entkezni lehet Budapesten a VII., Dohány u. 57. sz. alatt, az e'nöki irodában, hétfőtől péntekig, reggel 7 és 8 óra között, illetve Fóíon, a Keleti Márton u. 7. (Győrffy I. u. 35.) sz. alatt, a munkaügyi osztályon, hétfőtől csütörtökig 7- tő: 14 óráig, pénteken 7-től 12 óráig Szombat munkaszünet. ben. sSHUilIlSiSiS DCM, Vöröskereszt Mindenkit beszerveznek Évről évre nagyobb a kör Lakótelepi unaloműző

Next

/
Thumbnails
Contents