Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-21 / 248. szám

s m A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 248. SZÁM 1986. OKTÓBER 21., KEDD A gyárnak sürgősen ötven tonna kelteit Méhészek, méhek, fogyasztók A rossz nyelvek azt állítják, hogy könyörtelenül ro­hanó világunk sok más mesterséggel egyetemben a ki­haló szakmák listájára vette a méhészetet is. Ha így van, elég baj ez. Sajnos, valóban több jel mutat arra, hogy a réges-régi foglalkozás napja szép lassan leáldo- zik. A boltok polcain egyre kevesebbet találunk a mi­nőségi termelői mézből, jobbára csak a méhészeti nagy­üzemek átdolgozott portékái kínálják magukat nem ép­pen szerény árakon. A hajdanán apáról fiúra száiiló mesterség a szülő vál­lán ragadt, idős, nyugdíjas bá- csikák viselik gondjukat a kaptárak szorgos lakóinak. Nagykőrösön és környékén, legalábbis úgy tűnik, véget ért a generációváltás, egyelőre még csak stagnál a mézterme­lés, de azt hiszem, nem va­gyunk messzire attól, hogy a hullámvölgybe vált át a gör­be. A jelenség sokféle magya­rázatot felkínál, s valószínű­leg mindnek van valami alap­ja,. A mézelő területek zsugo­rodása, egyéb környezeti fel­tételek romlása, egyenként is elegendő indokot szolgáltat­hatnak egy-egy méhes felszá­molására, de alighanem in­kább a fiatalok megváltozott szemlélete lehet a leginkább helyénvaló válasz. Pedig ha utána számolunk, kiderül, a méhészkedésből azért ma is tisztességgel meg lehet élni. Igaz, ehhez alapos szaktudás és szorgalmas mun­ka kell, és bizonyára némi öröklött hajlam is. Ám azt sem állíthatnánk, hogy az ügy anyagi része teljesen rend­ben van, egyes szakmabeliek szerint eme sok türelmet, ap­rólékos precizitást követelő foglalatosságot, no és a ráfor­dításokat nem fedezi igazán a méz ára. Meglehet, akkor pe­dig ez is oka a méhészet csök­kenő népszerűségének. Jegyzet Tűzhely vagy tűzfészek? Örökösen változó, rend­re új elemekkel gazdago­dó társadalmi tudatunk­ban előkelő helyre került, s a nevelés, de általában az emberi kapcsolatok tiinőségének értelmezésé­ben fontos, mondhatni központi tényezővé vált a család. Hallunk, olvasunk, beszélünk róla csaknem úgy, mint gyerekcipőt vi­selő szooiotógiai tudomá­nyunk újdonsült felfede­zettjéről. A fiatal nemze­dék fülét ez még nem bántja, csak az idősebb korosztály tapasztalta, hogy voltaképpen társadalmi kapcsolataink át-, le- és felértékelődésének szenve­dője vagy élvezője a csa­lád. Vagyis történelmi kate­gória, miként a marxizmus klasszikusai is tanították, felismervén állandóságát, s ami a lényeg, minőségé­nek meghatározó voltát az egyén fejlődésére nézve. Talán túlzott önbizal­munknak, a szocialista is­kola emberformáló erejé­be vetett korlátlan hi­tünknek tudható be, hogy egy időben mégis megfe­ledkeztünk kicsit a csa­lád történelmi küldetésé­ről, és sorsa a mellőzés lett. Volt ebben a szemlélet­ben jogos fenntartás is, hiszen két korszak képvi­selői ültéli körül a családi tűzhelyet. Apák és fiúk, két külön világ, akiktől a jövő biztonsága érdekében át kellett vállalni az esz­mei küzdelmet óvodának, iskolának, az egész társa­dalomnak. Törvényszerű tehát, hogy a még oly szilárd szellemi kohézióval összeötvözött családi lég­kör is labilissá vált, szo­kások, hagyományok tűn­tek el, nagyapák, apák presztízse ment tönkre, a feledésé lett a családi mí­tosz, mert többé nem volt sikk róla beszélni. Tudom, ebbéli szemléle­tünk is nagyon sokat vál­tozott, ám ahhoz túl sok kár érte a családot, hogy egyhamar helyreálljon egészséges lelki harmóniá­ja, öntudata. Hiányzik a mítosz, a hagyomány, ami­be gyökerezhet, fogódzkod­hat. amire éppúgy szüksége van, mint magának a nem­zetnek. S ha valakinek nincs mit átvenni, örökíte­ni, az nem tartozik seho­vá! Nem a régi értékren­deket sajnálom, az újak kellenének nagyon, ám a világba illő szilárd érték­rendünk még nincs, meg­kopott a termőtalaj, ami­ből táplálkozhatna. Megfogyatkoztak a pél­daképül állítható szülők, ami azt is jelenti, hogy a család és a társadalom kö­zött gyengült a kultúra- közvetítés, nincs, vagy csak kevés az, ami köz­vetlenül átvihető a közös­ségbe. Pedig éppen azt akarnánk, hogy gyerekeink ne a szülők reprodukció­jaként vágjanak neki az életnek, nekik már kicsit másként kell érezniük, gondolkodniuk, előbbre látniuk. S itt keletkeznek a konf­liktusok. Az iskola, a tágabb kör­nyezet hatása erősebb, s ami fő előremutató. Csak­hogy az ott szerzett tapasz­talatok leginkább másként világlanak meg a család­ban, s ha a szülök nem képesek alátámasztani a tanultakat, élményeket, lo­gikus, hogy nehezebbé vá­lik a fiatal számára az eligazodás. Amikor napjainkban a család társadalmunkban betöltött szerepét hang­súlyozzuk, elsősorban ezen összhang megteremtésére gondolunk, s alighanem a mikéntre is megtaláltuk már a helyes választ. A viszonylagos elmaradottsá­gért nem tehetjük felelős­sé a családót, tehát az ok­tatási intézmények, szerve­zetek oldaláról képzelhető el a közeledés. Az eddi­gieknél jóval nagyobb nyi­tottsággal, tűréssel, és tü­relemmel. Mert a felnövekvő nem­zedék számára létfontossá­gú, hogy otthonában is közös kincs maradjon a kintről hozott eszmei, szel­lemi adalék, és ez szintúgy igaz fordítva is, csak így tudja biztonsággal meglel­ni helyét a társadalomban. Miklay Jenő Viszont azt sem szabad el­felednünk. hogy a vásárló is keresetéből él, lemondóan venné tudomásul az esetleges drágulást, legfeljebb csak ün­nepnapra tenné kosarába e finom csemegét. Pedig a táp­lálkozástan tudósai szerint napi étrendünkben lenne mél­tó helye a méznek, a répacu-. kor rovására. Hát ettől egy kicsit odébb vagyunk, így az­tán megveszi és megeszi he­lyettünk az, akinek jobban te­lik rá. Mint a konzervgyár ama nyugati vásárlópartnere, amely a lekvárt is mézzel éde­sítve kérte. Hogy mit fizetett érte, nem tartottuk szükséges­nek megkérdezni, elég az hoz­zá, a gyárnak sürgősen szük­sége lett 50 tonna mézre. Ez bizony nem kevés, hi­szen az áfész méhészszakcso­portjának 32 tagja csak 25— 30 tonnát képes májustól az utolsó virágzásig összeszede- gettetni szorgalmas állatkáik­kal, ugyanennyi „szabadmé­hész” pedig inkább a piacon méri ki ízletes portékáját- Most azonban elkerülték a piac tájékát, ömlött a méz a felvásárlótelepre, még a tá­volabbi akácerdők kaptáraiból is. Nem volt az idén szemer­nyi panasz se. A méhészek homlokára mégis redőket hú­zott a gond. mert egyszerűen semmi biztosíték nincs arra* hogy jövőre is ilyerí'jó üzletet lehet csinálni. Minden attól függ, kell-e továbbra is oda­át a mézeslekvár. De ezt a gyárból sem tudják még, egye­lőre csak bizakodnak, hogy ízlett a vásárlóknak a méz­zel dúsított termék. Ha meg nem, akkor egyelőre minden marad a régiben, megveszi az árut a méhészeti vállalat, s a piacra járó háziasszonyok. Igaz, az ő bukszájuk ezután sem nyílik tágabbra. Ámbár a konkurencia méz­országban is felütötte a fejét, 2—3 forintos ármozgások észlelhetők — a szabadpiacon ennél is nagyobb —, érdemes megfontolni, ki legyen a ve­vő. Csakhogy ettől még nem jut több méz a polcokra, pe­dig tényleg jó lenne, ha leg­alább részben száműzhetnénk az egészségtelen répacukrot a konyhából. Ahhoz viszont több méhész kellene, több gonddal viseltetve sokrétű problémáik­ra, s bizonyára változna a mézforgalom anyagi megítélé­se is. Mert szerencsére nektárt adó virágból azért még min­dig több van e hazában, mint amennyit a kicsiny jószágok kiüríteni képesek.. My. J. Amikor az élet, a munka valamely területét feltérké­pezzük, vagy éppencsak röpke híradást készítünk ott az ol­vasóknak, az ember hajlamos rá, hogy megragad a kisze­melt szféra határain belül, mintha azon túl már csupa érdektelen összefüggést sejte­ne a témával kapcsolatosan. Két különböző fogalom, a krónikásnak is más-más mon­danivalót rejteget, mondjuk, a brigádmozgalom, illetve a munkahelyek vöröskeresztes tevékenysége. Általában kü­lön is szoktuk tárgyalni mindkettőt, legfeljebb néhány mondatban foglaljuk össze a közös vonásokat, holott ese­tenként igen erős közöttük a kapcsolat, valóságos egymásra épülésről van szó. Kimagasló arány Maradva példánknál, egy­szerűen lehetetlen lenne, vagy legalábbis félmunkát végez­nénk, ha a Mészáros János Termelőszövetkezet szocialista brigádjainak tevékenységéről úgy beszélnénk, hogy ne tér­nénk ki egyúttal részletesen a vöröskeresztss mozgalomban betöltött szerepükre is. Gondoljuk el, a 444 aktív szövetkezeti tag közül nem kevesebben, mint 200-an a Vöröskereszt-szervezet mun­kájában is részt vesznek. Ilyen kimagasló aránnyal, azt hiszem, egyetlen környékbeli gazdaságban, ipari üzemben sem dicsekedhetnek el. Leg­alább 50-60 ember rendszere­sen ott van a véradásokon, s számuk, ha nem is rohamlép­tekkel, de esztendőnként min­dig csak gyarapodik. Sokszor elsütött közhely, hogy e dicséretes aktivitás a brigádszellemnek köszönhető, de mit tehetünk, jobbat, ki­fejezőbbet magyarázatnak nem találtunk. Eszenyi Ferencné, az alapszervezet titkára alig tud említeni olyan vörös­keresztes ‘ ténykedést, ami ne lenne egyúttal brigádvállalás is. — Néhány hónappal koráb­ban az O. S. falu kis lakói számára kértük munkatársa­ink segítségét, legutóbb pedig a nagycsaládosok megsegíté­sére fogtunk össze. Persze, nagy dolgokra mi sem va­gyunk képesek, legfeljebb csak amire a magunk módján, erőnkből futja. Ruhákat gyűj­töttünk, úgy gondoltuk, min­denütt akad valami használ­ható öltözet, s nem csalód­tunk. Jókora rakás apróbb- nagyobb hólmi gyűlt össze, nemcsak a szövetkezeti pat­ronáltaknak jut belőle. Egyéb­ként évek óta ismétlődik ná­lunk a ruhagyűjtési akció és mindig szép eredménnyel' zá­rul: Címerezés, szüret — Decemberben ugyancsak a sokgyerekes családokra gon­dolunk majd, karácsonyi ajándékokkal kedveskedünk a kicsiknek. Nagyon készülünk a nevezetes napra, ez a gesz­tus nekünk is legalább annyi örömet okoz, mint akiknek szól — mondja a titkár. Csak a legnagyobb tisztelet­tel szólhatunk e nemes csele­kedetekről, az emberben még­is ott bújkál a kisördög és megpróbálja kikényszeríteni a Hozzák a meleg kabátokat Irhabundák, csíkos ruhák Néhol még nyílnak a kert­ben a virágok, de a balárt már végigkaszálta a dér és a fagy. Ha ki is süt a napocska, reggel és este már jólesik felvenni a vastagabb kabátot. Vajon a Pest Megyei, Ru­házati Vállalat nagykőrösi konfekciós férfi- és.női ruha boltjában hogyan készültek fel a hideg napokra? Amikor ott jártunk, éppen szállííás volt. A teherautóról nyalábszámra hordták be a boltba a több színben érke­zett téliesített férfi ballonka­bátokat és az elegáns férfi bőrdzsekiket. Az átvétellel vé­gezve Bartha Györgyné bolt­vezető tájékoztatott. — Az idén sikerűit nagyobb választékot kialakítani, a le­hető legalacsonyabb árakon. A téli áruk minden héten fo­lyamatosan érkeznek, a férfi irhabundákat is várjuk. A höl­gyek részére már itt vannak a rövid panofix bundák, kü­lönböző színekben, de jönnek komolyabb bundák és bélelt ballonok is. Kaphatók azután téliesített divatos rövid bélelt női kabátok, amelyet főleg a kerékpározók szeretnek. Van­nak import férfi- és női nad­rágok is divatdzsekik, a bak­fis lányoknak. A gyermekru­házati cikkekben új divat a téliesített kockás és csíkos ru­ha és a mosott farmernadrág. Egyébként napról napra töb­ben jönnek boltunkba őszi és téli ruhaféléket vásárolni. Vi­déki vevőink is vannak, s na­gyon örülünk, hogy a válasz­tékunkkal és kiszolgálással ők is meg vannak elégedve. K. L. kérdést: jó, jó, de nem túlsá­gosan egyoldalú ez a brigád­vállalás? Hartyányi Dénesné, a bér- és munkaügyi osztály arany fokozatú Zrínyi Ilona brigád­jának vezetője mintha észre­vette volna, mi motoszkál a fejemben. , — Ahhoz, hogy egy közös­ség pártfogásába vehessen másokat, előbb önmagát kell egy bizonyos erkölcsi, gazda­sági szintre feltornásznia, hogy eljátszhassa a patrónus szerepét. Egyszerűbben fogal­mazva első a szűkebb munka­hely, a gazdaság gondja, az­tán a külvilágé. Mi irodai dolgozók — s ezt minden dicsekvés nélkül mondhatom — eljutottunk odáig, hogy munkánkról elégedetten szól­nak a szövetkezetben, s bár nehezen, de futja arra is, hogy a kétkezi munkából is ki­vegyük a részünket valahol a földeken. Nem sok, mindössze 40 óráról van szó évente, amit címerezéss-el, szürettel, egye­bekkel töltünk el, de a munkáskéz hiánya megköve­teli, hogy legalább ennyivel, erővel belefolyjunk a közös munkába. Nem v»lt éppen egyszerű elfogadtatni ezt a- szemléletet, de azt hiszem, a meggyőzés nehezén túljutot­tunk ... kis kollektíva — éppúgy a többiek is — korántsem értel­mezik egysíkúan a brigád­vállalásokat; az átlagosnál jó­val többet tesznek a közösség asztalára. Amire már nem futja saját erejükből, arra mozgósítják a többieket. S ez valószínűleg nem kerül nagy fáradságukba, valamennyi brigáddal ig&n jó a kapcsola­tuk. Főként a könyvelők Do­bó Katica — ők egyébként a szövetkezet kiváló brigádja cím birtokosai — és az állat- tenyésztők Anker Alfonz bri­gádjával. Nem ritkaság a kö­zös színházlátogatás, kirándu­lás és az egyéb szabadidős program, amelyek csak erő­sítik a napi munkában, a tár­sadalmi vállalások terén ki­alakult szoros szövetséget. — ay Mozgósítanak Az elmondottak nem hagy­nak kétséget afelől, hogy a mindössze 7 tagot számláló ünnepség A konzervgyár kilencven­éves fennállásának ünnepsé­gét ma délután 2 órai kezdet­tel tartják a gyár bemutató- termében. Fiszkessemeték A Nagykőrös és Vidéke Áfész Mentivich u. 10. alatti telepén ma elkezdi az egres- (piszke) csemeték osztását. Ez az akció — mint az a ter­melők körében köztudott — utólagos termásleadási kötele­zettség vállalásával jár együtt. ■hétoí Sporthírek— Jól indult, de... Elszalasztott lehetőség Örkény—Nagykőrösi Kgy. Kinizsi 2-2 (0-2). Kinizsi; Tiger — Farkas J., Szabó L., Nyári, Sallai —(Ko­vács Z., Porhanda, Gohda — Benkó, Vígh, Toricska (Szabó B. 85. p.,). A kis méretű, egyenetlen talajú Örkényi pályán körösi támadásokkal indult a mér­kőzés. A 4. percben Benkó nagy helyzetben kapu mellé lőtt. Az ellentámadást Szabó L. fejjel biztosan hárította. A 6. percben Vígh átadása után Benkó megszerezte a veze­tést. 0-1. Örkényi támadásnál Tiger üldözéssel hárított két ízben is. A 10. percben Ben­kó remek beadása után Vígh kapu mellé fejelt. A 14. perc­ben fellazult a Kinizsi védel­me, de Tiger remekül védett. A 18. percben Benkó beadása után Vígh ügyes góllal növel­te az előnyt. 0-2. Húsz perc után visszaesett a körösi csa­pat játéka, a hazaiak voltak a többet támadók, de lövéseik pontatlanok voltak, vagy pedig Szabó L. és Tiger biztosan há­rított. Körösi szempontból nagyon rosszul indult a II. félidő. A két első támadásnál, szöglet­rúgás után gólt szereztek a hazaiak. 1-2. A kezdés után Farkas I. remekül elhúzott a jobb szélen, remek lövése a felső kapufáról Toricska elé pattant, gz ő lövése kapu mel­lé szállt. Nagy gólhelyzet volt. Továbbra is a hazaiak voltak a többet támadók. Az 52. perc­ben Örkényi támadásnál a ka­pufáról kipattant labdából egyenlítettek. 2-2. Az 55. perc­ben jó körösi támadásnál a hazai kapus szépen hárított. Továbbra is — érthetően — 0-2-ről való egyenlítés után lendületesen, veszélyesen tá­madott a hazai csapat, ezeket biztosan hárította a Kinizsi védelme. A mérkőzés 75—85 percei között ismét a Kinizsi volt a többet támadó, de ezek a támadások csak .szögletrúgá­sokat eredményeztek. Az utol­só percek izgalmas jelenete volt: Sallai rossz átadása után az ellenfél lövése szerencsére elkerülte a körösi kaput. Zátonyi László edző szerint két ellentétes félidőben igaz­ságos eredmény született. Két­arcú volt a körösi csapat já­téka: az első félidőben remek támadó, a másodikban szerve­zetlen védőjáték. Nagy lehető­séget mulasztott el a Kinizsi. Jobb összpontosítással mind a két pontot megszerezhették volna, de idegenből, jó játék­erőt képviselő csapattól, az egy pont is nagyon értékes. A középpályás • .sor gyengélke­dett, Farkas J. és Benkó játé­ka dicsérhető. Silye József já­tékvezető magabiztos tárgyi­lagossággal, nagyon jól vezet­te a sportszerű mérkőzést. 22- én, szerdán délután 2 órakor hazai pályán, Dunaújváros NB I-es csapatával lesz barát­ságos mérkőzés. * Nagykőrösi Kgy. Kinizsi ifi— Örkényi ifi 4-1 (1-0). Kinizsi ifi: Hagymási — Bállá, Kecskés, Czinkus, Sípos — Eszes, Bertalan, Hegedűs (Kiss) Parázs (Horváth), Ki­szel, Szabó (Szűcs). Az ifik jól alkalmazkodva a pályához, folyamatos, jó csa­patjátékkal biztosan nyertek. Góllövő: Kiss 2, Kiszel és Ber­talan. Jók: Bállá, Bertalan, Parázs, Kiszel. A serdülőkhöz Dánszentmik- lós csapata már másodszor nem jött el, pedig a ceglédi szövetségtől írásbeli értesítést is kaptak. Nem a két pont az. érdekes, hanem a játék is na­gyon fontos a gyerekeknek. P. S. KEDDEN Kézilabda. Petőfi-iskolai pá­lya, 15 óra: Petőfi-isk.—Rá- kóczi-isk. városkörzeti úttörő leány bajnoki mérkőzés. Pá­céi: P. Mezőgazdasági Szak­munkásképző—Nk. Toldi, me­gyei középiskolás I. korcsopor­tos fiú bajnoki mérkőzés. Labdarúgás. Ifjúsági-sport­telep, 14 óra: Rákóczi-isk.— Kossuth-isk., 14.50: Arany-isk. —Petőfi-isk., IV. korcsoportos nagypályás városkörzeti úttö­rő bajnoki mérkőzés. A nagyteremben Átlagemberek. Színes ame­rikai film. Előadás 5 és 7 órakor. A síúdióteremben Akit Buldózernek hívtak. Színes, szinkronizált olasz kalandfilm, fél 6-kor. Halottak napjára koszorúk, csokrok kaphatók és rendelhetők. Szatmáry s.. Barcsai u. 6. Ügy­védi MK mellett. Figyelem! Női fodrászat nyílt, a Ceglédi úton, a múzeummal szemben. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap) i Egymásra épülnek Brigádok szoros szövetségben

Next

/
Thumbnails
Contents