Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-18 / 246. szám

PtST , .MH tu

4

1M6. OKTOBER 18., SZOMBAT

Gyorsan halad, nem tapad rá a föld

Beindult tehát az üzlet?

ÍJ Az' energiatakarékos műanyag ekekormánylcmca históriájában nincs semmi meghökkentő. Sorsa —mint S ezernyi más újításé — nélkülözi a váratlan fnrdulato- í kát, fogadtatása csöndes, mint seregnyi más újdonságé.

Ugrándozó pofykák, jókedvű halászok

Szákkal merik ki a potykákat.

Most csak a sirályoknál szabad

Krotáliával jelölik meg, ennek segítségévei kisérik figyelemmel további útjukon a növendék halakát.

Nincs menekvés. Megnyílik a zsilip, utat keresve rohan a víz, sodorja magával a fic- kándozó aranyhasúakat. Ove- rallos, gumicsizmás embereik gázolnak a derékig érő vízbe. Egy figyelmeztető kiáltás és megfeszül a háló.

— Ez itt a halágy — mutogat lelkesen a sekély víz felé Csölle Miklós, a MOHOSZ Pest Megyei Intéző Bizottságának társadalmi segítője. Olyannyira kedvére van a látvány, mintha most találkozna először az ugrabugráló pontyokkal. Holott talán nélküle el sem kezdődhetne az őszi lehalászás a makádi tavaknál.

— Ez itt a halágy — mondja újra, amint a pillantásunk találkozik. — Ahogy megnyitják a zsilipet, ide úsznak be a halak. Nem tehetnek mást Azután már csak ki kell meríteni őket. Régen .azért másként volt, Ladik kellett, háló meg jó erős férfiak... Viszont most köny- nyebb.

Azért annyira könnvű nem lehet. Ez igencsak látszik a hálót rángató embereken. Többségükben a ráckevei -halgazdálkodási bizottság dolgozói, ám akadnak közöttük napszámosok is. Az utóbbiak 400 forintot kapnak naponta. Bizony nincsenek megfizetve a fáradságos munkáért. Egy kőműves mester mellett biztosan többet keresnének. De inkább a hal, a horgászat sze- retete, öröme hajtja őket. Mert rosszkedvű embert a a parton nem találni.

Danes Sándpr meg különösen jó kedvű. Nem kell már tovább izgulnia a halgazdálkodási bizottság vezetőjének, hiszen az eredmények azt sejtetik, az idén sem dolgoztak hiába. Nyolc esztendeje még csak 650 mázsa halat neveltek a négy tóban. Azután 1980-tól — Danes Sándornak és rpunkatársainak köszönhetően — már ezer mázsa felett termeltek. Három évre rá 1500, az idén pedig — úgy tűnik — hogy 1600

mázsát emelnek ki. Hektáronként 29 mázsa a hozam, ami

7—8 mázsával több, mint az országos átlag.

— Az idén csak 600 mázsa halat kellett vásárolni ahhoz, hogy a saját nevelésűekkel együtt megfelelő mennyiségű aranyhasú kerüljön a Rácke- vei-Dunába és vízrendszerébe, visszahorgászásra — mondja a szakember. — Jövőre pedig már önellátóak leszünk. Tavaszra elkészül az újabb előnevelő tó, amely mindjárt azt is jelenti, hogy függetleníthetjük magunkat a piactól. Ez egyáltalán nem mellékes szempont, mert amíg külső forrásból 60—65 forintért lehet megkapni a ponty kilóját, addig Makádon ugyanazt 40 forintból hozzuk ki.

Megint megfeszül a háló. Jókora füles vödrökbe kerül a zsákmány, onnan pedig a válogatóasztalra. Mérik, osztályozzák a pontyokat. Legnagyobb részük, a javában 'kétityafös potykák 'a tartály- autókban folytatják útjukat. ~Háronr"'heIyen engedik ~' be őket a Dunába. Jövő nyárra gyarapodnak meg annyira, hogy örömet okozhatnak a horgászoknak. A lehalászott állomány kisebbik része, körülbelül 15 százaléka már eleve horogérett példányokból kerül ki. Nem mind jut el a Ráckevei-Dunába, visszatartanak belőlük továbbszaporí- tásra.

Egy másik asztalnál is serényen halad a munka. Majd öt ezer halat jelölnek meg a kopoltyúkra erősített kis műanyag bilétával. Méreteiket egy füzet lapjai őrzik. Kifogásuk után össze lehet maid hasonlítani az adatokat, következtetni lehet a mozgásukra, haladási irányukra. Persze sok múlik a horgászokon is. Ha nem küldik vissza a bilétát, akkor most hiába dolgoznak a társadalmi munkások. Pedig a beküldőnek 59 forint jár...

A halak hamar visszajutnak természetes környezetükbe. A tartálykocsik Makádon, Ráckevén, Szigetszentmikló- son szabadulnak meg a terhűktől. Csúszdán szánkáznak a pontyok a vízbe, nagy csapat sirály köröz felettük.

Horgászni csak nekik szabad mostanság a Ráckevei-Dunán. Mindenki más gyanús, kivált, ha pecabottal a kezében jelenik meg a vízparton. A tapasztalatlan halak védelmében november 1-jéig tart az általános fogási tilalom.

K. L.

Cím fölötti képünkön: Kivetés előtt előkészítik, átvizsgálják a kerítöhálót.

Az aprók a műanyag kádba, onnan pedig a Dunába kerülnek

(Hancsovszki János felvételei)

öt esztendővel ezelőtt a SZOT Munkavédelmi Kutató Intézetének igazgatója (mező- gazdasági gépészmérnök) egy baromfi-vágóhídon járva öt- lötte ki, hogy a különféle berendezések között haladó fagyasztott csirke rémisztő zaját jelentősen mérsékelni lehetne, ha a csúszda műanyagból készülne. Lehetett — egy svájci cég segédletével bevált az ötlet.

Üzemi kísérlet

Bevált — és szülte a másikat.

Az Igazgató, egykor maga is termelőszövetkezetben dolgozott, s arra gondolt: miért ne helyettesíthetnénk az ekék kormánylemezét is műanyagból gyártott alkalmatossággal. Az elképzelés valójában minden előzmény nélkül állott, így aztán még hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a műanyagos ekével forgatni kezdjék a határbeli földet.

A remélt gyors karrier nem az alapanyagot előállító svájci cégen, név szerint a Gurit- Worbla AG-n múlott, hiszen ez az AG késedelem nélkül küldte el Magyarországra a mintapéldányt, amivel aztán az intézeti igazgató házalni kezdett. Először egy állami gazdaság ajtaján kopogtatott: próbálnák ki a kormányle- ,mezt.vS mivel ljt.„hónap ©Ítéltével som történt semmi, a felsőbabádi „mező gazda sági nagyüzemet kereste fel, hasonló ajánlattal. Felsőbabádon azonban nem értek rá ilyesféle kérdéssel foglalkozni, így vált az eke ügyének letéteményesévé a jászkarajenői Árpád Tsz,

Három hónap leforgása alatt elkészültek az első használható darabok, megkezdődhetett az üzemi kísérlet. A fáma szerint a traktorosok azon nyomban benyújtották a kérelmet: föltétlenül változtassák meg az acél kormánylemezzel dolgozók normáját, mert a műanyagos szerkezet jobban halad, nem tapad rá a föld, vagyis kevesebbszer kell megállnia. Svájcból újabb példányok érkeztek, az Árpád Tsz pedig a MÉM Műszaki

Megfigyelhetjük: a lakótelepek földszinti lakásainak ablakaira, erkélyeire egyre-más- ra szerelik fel a védőrácsokat. Nem ok nélkül, mert a balkonon keresztül történt betöréses lopások igencsak megszívlelendő óvatosságra intették a földszintieket. A feljebb lakók a biztonsági zárakkal már megnyugtatónak hihetik otthonuk védelmét. Hiszik, de, hogy néha tévednek, azt Vecsésen az OTP-lakótelepen már bizonyította egy hívatlan vendég.

Lehetett volna ugyan hivatalos is a telep első emeletén lakó „nagystílű" Ismerősénél. Hisz’ azonos „hullámhosszon" van az érdeklődési körük. Mi sem természetesebb, hogy a régi, jól bevált törzshelyen, ahol baráti a hangulat, az ember mindenről, kiváltképp az üzletről beszélget. így esett, hogy a gyanútlan ve- csési polgár mondta: van külföldi valutája. Erre figyelt fel F. J. budapesti lakos, és mint elmondta, a menyasszonyának akart ajándékot vásárolni, persze nem akármilyent. Valutára volt épp ehhez szüksége.

A leggyorsabb megoldást választotta. Míg alkalmi ismerőse tovább szórakozott, 6 maga taxit bérelt és Vecsésre hajtatott. Ott felmászott az erkélyre, s annak ajtaját betörve bejutott az első emeleti lakásba. Ott megkezdte a

A tárgyalóteremből

Köcsögben csörömpölő dollárok

szakszerű házkutatást. Rutinnak ugyanis nem volt ő híján, hisz’ 1976, 78, 81, 83-ban is elítélték és i984 októberében szabadult. Éppen jó útra akart térni — mondta —, házasodni készül és a lakásigénylése is teljesülni látszik ..;

Csak hát az indulás okozott némi gondot. Ehhez kellett a valuta. Pár száz dollár megérte volna .. Ám a remények hazai forintra nem irányultak, ezért a könyvespolcon a könyvek háta mögötti forint- kötegeket mellőzve, összeszedegette a mindössze 10 NSZK-márkát, 3 USA-dollirt, 100 olasz lírát, a néhány francia frankot, az osztrák schil- linget. Persze, mindez apróban, egy köcsögben csörömpölt, s a nagy fogás reményében a kötegelt nagy összeg után kutatott. Lerámolta a fehérneműt és más egyéb rejtelmek vélt helyet. Közben aztán mégis megkedvelte a jobb híján kínálkozó szerény magyar forintok kötéséit.

— A könyvek mögött any- nyi pénz volt, hogy megijedtem. Leültem gondolkodni... Kimentem a konyhába vizet inni, hallottam, jön a tulajdonos. Lassan jött be, meglátta, hogy kutatok, meg volt ijedve... Vagy negyed órát voltam a lakásban, ajtón át menekültem... — mondja a vádlott.

A sértett már részletesebben kitér az eseményre.

— Mint húsz éve minden este, 1985. december 11-én is bementem a budapesti Kápolna utcai Ida presszóba, utána a Torockó étterembe, vacsorázni. Azután gépkocsival hazamentem Vecsésre. Belépve láttam: nyitva a szekrényajtó, megijedtem, hisz’ vagy 50 ezer forint értékű ékszer és 420 ezer forint készpénz volt otthon. Egyszer csak észrevettem, hogy a hátam mögött kiszalad valaki az előszobaajtón. Betörő! Tolvaj! Fogják meg! — kiáltásokkal üldözőbe vettem, ötvenméter- nyi különbség volt közöttünk. Az utcán találkoztam egy ismerőssel, aki autóval volt. Kértem, segítsen. Üldözni kezdte és a Ferihegy 2-es terminál felé vezető út elágazásánál a 4-esről elébe vágott. Kiugrott a kocsiból és kettőnk közé került.

Elfogtuk — hangzik a sértett vallomása, s még kiegészül azzal, hogy F. J. kérte, engedjék el, kiadja a „tipp- adónak" a nevét. /. vádlott viszont úgy bizonygatta a per során, hogy ő maga hallotta a sértettől, mi minden van Vecsésen az emeleti lakásban. A sértett pedig nem érti, honnan a pontos cím és név, hogyan is találhatott el hozzá F. J., amikor őt baráti körben csak a becenevén szólítják.

Cibus, Szögös, Kopasz, Cigi néven illették. S hogy mégis, mely becenév vezette a hívatlan látogatót a "ecsési lakásba, nem kutatta a bíróság. Súlyosbító körülmény volt a többszörösen büntetett előélet.

F. J. az utolsó szó jogán előadta, hogy most 35 éves és úgy véli. ideje, hogy új életet kezdjen. ígéretekben, fogadkozásban nem volt hiány. A monori bíróság minden enyhítő és súlyosbító körülményt mérlegelve, kisebb értékben történt lopás bűntettének kísérletében, mint többszörös visszaesőt 10 hónapi, börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte, a közügyek gyakorlásától 2 évre eltiltotta Az ítélet jogerős.

r. a

Intézetétől a műanyag kór- mánylemez vizsgálatát kérte.

Senki sem vásárolt

Kommentár nélkül álljanak itt a szakvélemény tételei: A kormánylernez alkalmazásával javul a szántás munka- minősége; nő a szántási teljesítmény, mert a vontatási ellenállás csökkenése (középkötött talajon 6,3, homokos talajon 13.4 százalékos) következtében több ekefej kapcsolható fel, vagy gyorsítható a szántás; talajfelrakódás, beragadás, eltömődés nincs; szélsőségesen nedves talajon is lehet szántani; bármilyen előtétlemezes ekére felszerelhető; tároláskor semmiféle karbantartást, védelmet nem igényel, nem korrodál, ellenáll a napsugaraknak; használata kifizetődő, mert az élettartam és az ár kifejezte arány kedvezőbb a legjobb acél kormánylemezekénél.

Kell-e több ennél — gondolhatná a laikus —, hogy csapatostul jelentkezzenek a megrendelők? Alighanem így gondolta ezt a szolnoki Agro- ker Vállalat is, s feltételezésében megerősítette a szakmai bemutatók sikere, a BNV-díj, az Agromasexpo ’33 díj és a többi elismerés. Ennek dacára megmaradt-az ellentmondás : miközben mindenki kiválónak tartotta a műanyag kormánylemezt, senki sem vásárolt belőle. A szolnokiak tették az egyetlen komoly ajánlatot: ha megkapják a ház,aj. fpEgaljna^ős, kizárólagos jógát, mindent elkövetnék a riidaftyag kormány« lemez térhódítása érdekében. Akkor tehát beindult az üzlet? Korántsem. Mert igaz ugyan, hogy a jászkarajenőiek leszállították a megrendelt (nagy mennyiségű) tételt, ám a szolnoki Agroker 1984 áprilisában jnég egyetlen darabot sem tudott eladni.

Külföldi piacon

A következő fejezetben országjáró gmk-k és szakcsoportok vállalták a kormánylemez hírének terjesztését és ajánlását. Erre egy esztendő ment rá, s az eredmény semmi. Tegyük hozzá, a műanyag kormánylemez egyáltalán nem a gyors és látványos meggazdagodás eszköze. Lényege, a 6,6- től 11,2 százalékosig terjedő energia-megtakarítás, ami hektáronként 1,57 liter hajtóanyag megspórolását jelenti. Egy közepes tsz számára ez évi 50—60 ezer forintnyi hasznot hoz. Nem nagy tétel, viszont nem is kell érte semmit se tenni. És hát a mai gazdasági helyzetben...

Az eladási mutatók jól érzékeltetik, hogy az Árpád Tsz a forgalmazás útjain magára maradt. Míg 1983-ban a szolnoki Agroker 677 műanyag kormánylemezt vett át, addig 1984-ben 3000-et, 1985- ben pedig már csupán 2500-at tudtak piacra vinni a jászkarajenőiek. A kereskedelmi buktatókat leszámítva nincs pontos értesülésünk arról, mi lehet az érdektelenség oka.

Idén új terjesztési csatornákkal próbálkozott az Árpád Tsz, az eladási rovatban 5 ezer, fölfutó szakaszába érkezett az ekeügy. Valójában a honi figyelem csöppet sem fokozódott, hiszen az 5 ezerből 2—3 ezer darab a határokon túlra megy. Svájcba, Svédországba, Franciaországba, az NSZK-ba, NDK-ba, Jugoszláviába, Ausztriába. Mondani is fölösleges, hogy nem magyarországi külkereskedő cégek segítségével. Az alapanyagot gyártó — tehát érdekeltséggel bíró — svájci Gu- rit-Worbla AG szervezi az európai forgalmazást.

Varga Sándor