Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-01 / 231. szám

MTV* , me*. vei 1985. OKTÓBER 1.. SZERDA 3 Az állattenyésztés elmozdult a holtpontról Új fejlesztés; elképzelések Egy kisszövetkezet kilépett a Kiszövböl Házaspárok szakmai körúton? Az utóbbi esztendőkben számos buktató nehezítette a mezőgazdasági nagyüzemek­ben az állattenyésztés fejlő­dését. Elsősorban az érdekelt­ség és pénz hiánya miatt sok területen szinte megállt a fej­lődés, sőt, visszalépés követ­kezett be. Az állami irányítás — ha nem is időben, de — észrevette a kedvezőtlen folya­matok hosszú és rövid távon egyaránt nagy károkat okozó hatáság, és megfelelő, a mély­pontról kivezető döntéseket hozott. Megindult-e már a ki­bontakozás az állattenyésztés­ben megyénkben? Erről be­szélgettünk Csonka Tiborral, a megyei tanács elnökhelyet­tesével. 9 Az elmúlt években va­lahogy minden összejött a mezőgazdaságban. Volt fagykár, több éve tart az aszály, csökkent a nyere­ség, ennek nyomán szűkül­tek a fejlesztési lehetősé­gek, ami legérzékenyebben az állattenyésztést érintet­te. — A megye állattenyészté­se 1981—85. között a terve­zettnél dinamikusabban fejlő­dött, ám az egyenletes fejlő­dést akkor visszaesés követte. Csökkent az állatállomány. A kedvezőtlen folyamat megál­lítására központi intézkedések születtek. Jövő januártól eme­lik a felvásárlási árakat, nö­velik a beruházások támoga­tását, valamint a dolgozók bé­rezésére is nagyobb gondot fordítanak, ugyanakkor mér­séklik a kistermelők adóját is. Valamelyest emelkednek vi­szont a keveréktakarmányok árai is. 9 Ahol éveken keresztül veszteséges volt az állatte­nyésztés, felszámolták az ágazatot. A legutóbbi idő­kig tapasztalhatóak voltak az effajta törekvések. A nemrégiben- meghirdetett szabályozómódosítások vál­toztattak valamelyest az üzemek korábbi álláspont­ján? — Mint a múltban, a jövő­ben sem érthetünk egyet az­zal, hogy jövedelmezőségi problémák miatt az állatte­nyésztést bárhol felszámolják, még akkor sem, ha az üzemek vezetői felelnek azért, hogy nyereséges legyen a gazdálko­dásuk. Önállóan határozhat­nak egy-egy terület fejleszté­séről, de semmi nem indokol­ja, hogy egy olyan fontos ága­zatot, mint az állattenyésztés, egyik napról a másikra meg­szüntessenek. A jövőben fon­tos lenne, hogy minél gyor­sabban napvilágra kerüljenek a központi elhatározások, amelyekkel megakadályozha­tó a nagyobb visszaesés. Bizo­nyosság erre, hogy a koráb­ban hozott döntések hatására az idén már mérséklődött az állatállomány csökkenése. Sőt, a sertéságazatnál némi növe­kedés is tapasztalható. 9 Az intézkedések hatá­sára milyen állománynö­vekedéssel számolnak a tervidőszak végéig? — összességében 11 százalé­kos növekedés várható az ál­lattenyésztés területén oly mó­don, hogy 10 gazdaságban csökken, 29-ben nő, a többi­ben pedig szinten marad a termelés. A szükséges bioló­giai háttérrel a legtöbb he­lyen rendelkeznek. A szarvas- marha- és sertéstenyésztésben kialakultak a hosszú távú irányvonalak, s ugyanez jel­lemző a juhászaira is. A broi- lerhizlalásban vizsgálatok folynak külföldi hibridekkel és fajtákkal a minőség javítá­sáért. De a többi ágazatban is javítani kell a tenyésztői mun­kát, csökkenteni a felnevelési veszteségeket, növelni a te­nyészállatok életteljesítmé­nyét. Emellett fontos, hogy a kisüzemekben is folytatódjon a fajtaváltás, amelyet a te- nyészanvag kihelyezésével lehet elősegíteni. Csak ebben az esetben valósítható meg, hogy a háztájiból származó vágósertéseknek legalább 50 százaléka minősítéssel kerül­jön átadásra. 9 Az élet tehát kikény- szerítetíe a szabályozók változását, és ennek nyo­mán várhatóan változik majd az üzemi szemlélet is. A rekonstrukciókra igénybe vehető 50 százalé­kos állami támogatás lehe­tővé teszi a leromlott tele­pek műszaki karbantartá­sát? — A 65 szarvasmarhatelep­ből 39-nél, a 13 sertéstelepből 5-nél, a 12 baromfitelepből 2- nél kezdik meg a rekonstruk­ciót. Alacsonynak tartjuk a juh telepek felújítási ütemét is, mivel 37-ből mindössze 8-nál határoztak el korszerűsítést a gazdaságok. Ezek a számok változhatnak, mert az elkép­zelések még akkor születtek, amikor nem volt ismeretes az új szabályozórendszer. Most más hangok hallatszanak az üzemekből, és olyan technoló­giát akarnak kialakítani, amely leginkább megfelel az állatok biológiai igényeinek és lehetővé teszi a takarmányozás korszerűsítését is. ....... 9 A takarmányozással már hosszú évek óta gon­dok vannak. Gyakran ez az előrelépés gátja. — Sokszor mondtuk már, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a tömegtakarmányok termesztésére és a tápok gyár­tására, mert a takarmány ter­melés hozamai messze elma­radnak a lehetőségektől. A nö­vénytermesztők esetleges rossz munkáját ugyanis az állatte­nyésztők sínylik meg. Hiszen ha drágán termelik meg a si­lókukoricát, a lucernát, a ma­gasabb költségek terhelik a szarvasmarha, a sertés és a juh ágazatot. Ezen változtatni kell, annál is inkább, mert a gazdaságok a szántóföldi takar­mánynövények termőterületé­nek 5 ezer hektáros csökken­tését tervezik 1990-ig, ami csak akkor válik lehetségessé, ha nőnek a hozamok, javul a mi­nőség. 9 Sokan hangoztatják, helyre kell állítani az ál­lattenyésztés szakmai rang­ját is. Az ágazat alacsony presztízse miatt nagy a dol­gozók elvándorlása, és a friss szakmunkás-bizonyít­vánnyal rendelkezők több­Egészségnevelési konferencia A szocialista országok egész­ségnevelési intézeteinek igaz­gatói hazánkban tartják kon­ferenciájukat, amely kedden kezdődött Szentendrén. A há­romnapos tanácskozáson Bul­gária, Csehszlovákia, Jugo­szlávia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió egészségnevelési szakemberei tájékoztatják egymást intézeteik tevékeny­ségének eredményeiről. Megbeszélik:. ismeretterjesz­tő, tudatformáló munkájuk­kal, akcióikkal, rendezvé­nyeikkel, együttműködésük ré­vén miként segíthetik elő az eddigieknél hatékonyabban a lakosság egészségügyi kultúrá­jának gyarapítását, egészségé­nek védelmét, a betegségek megelőzését. Az egészség az emberek társadalmi, lakóhelyi környezetének viszonyaitól, kulturáltságától, életmódjá­tól, táplálkozásától, szokásai­tól és sok más tényezőtől függ. Az egészségnevelés — szögez­ték le a tanácskozáson, még ha oly hatékony is, csupán az egyén szemléletét, egészség- kultúráját és ezáltal életmód­ját, táplálkozási szokásait be­folyásolhatja. Az egészséges életmódot, az egészséges táp­lálkozást, a rendszeres test­mozgást azonban sok esetben az anyagi, szociális helyzet, a helyi körülmények nehezítik vagy akadályozzák. Ezért to­vábbi gazdasági, társadalmi intézkedések szükségesek ah­hoz, hogy az egészségvédelem, a betegségek elleni küzdelem az eddigieknél eredményesebb legyen. Eredendő emberi tulajdonság, hogy az azonos célokat, érdekeket val­lók valamiféle csoportba tömörülnek, szövetségre lépnek. A nézetek, tapasztalatok kicserélésén, a hasonló gondok megtárgyalásán túl se­gítségre — a közösen létrehozott alapokból — anyagi támogatásra is számíthatnak a tagok szövetségüktől. Az Ipari szövetkezetek szószó­lója, érdekeinek képviselője a megyékben a Kiszöv. Tagjainak szá­ma országszerte, így Pest megyében is állandóan gyarapszik az egy- re-másra alakuló kisszövetkezetekkel. Az újsütetű gazdálkodók szá­mos gyakorlati tanácsot kapnak a szervezetektől, ami különösen fon­tos a kezdeti időkben. sége sem marad meg tanult szakmájánál. — A siker jelentős része vál­tozatlanul az emberektől függ. Ezért nagyobb megbecsülést érdemelnek az állattenyésztők anyagilag és erkölcsileg egy­aránt. Így emelhetők a velük szemben támasztott követel­mények is. Az állattenyésztők magasabb honorálásáról is in­tézkedik az új szabályozórend­szer, és ahol megteremtődnek a korszerű állattenyésztés fel­tételei, ott biztosan nem lesz hiány munkáskezekből sem. A szakmunkás-utánpótlás biz­tosítása azonban több figyel­met kíván a gazdaságoktól is. Ezt a dolgot nem szabad fél­vállról venni, mert a régi dol­gozók lassan kiöregednek és csak akkor léphet előbbre az ágazat, ha helyükre a korsze­rű technológiát ismerő szak­emberek lépnek. 9 A siker érdekében a termelési rendszerek meg­újulása is elengedhetetlen követelmény. Hiszen első­sorban e szervezetek fog­lalkoznak az új módszerek és eljárások elterjesztésé- sével. — A termelési rendszerek­nek javaslatok sorával kell a partnerek rendelkezésére állni, hogy azt a módszert vá­laszthassák, ami számukra a legmegfelelőbb. Ismét kézbe kell venni a tenyésztés irányí­tását is, mert e téren sincs minden rendjén. Jó biológiai alapok nélkül pedig nincs előrelépés, és ebben van nagy szerepük a termelési rendsze­reknek. Azonban még ezt sem tartjuk elegendőnek, egy szak­embercsoport létrehozását is tervezzük. Ez vizsgálná ese­tenként egy-egy adott üzem­ben az ágazat jövedelmezősé­gét, és ajánlást dolgozna ki annak javítására. Valószínű, ez is sokat segít majd a holt­pontról való kimozdulásban és hozzájárul az állattenyésztés rangjának visszaállításához, terveink megvalósításához — mondotta befejezésül Csonka Tibor. Bóna Zoltán Morgolódás felfelé — Számunkra is magától értetődő volt, hogy belépjünk a Kiszövbe — mondja Vis- ki Gyula, a három éve ala­kult ráckevei Architektúra Kisszövetkezet Artec’s szak­csoportjának vezetője. — Fő­leg a számviteli munkához vártunk segítséget, hisz tud­valevő, hogy a szabályok, elő­írások labirintusában könnyű eltévedni. Olyannyira, hogy a mi szakcsoportunknál, hogy úgy mondjam, nem jöttek be a kiszövös szakember ta­nácsai. A PM-revízió éppen ennek a módját kifogásolta. Ezt persze csak zárójelben mondom, semmi köze az ügy­höz. Mármint ahhoz, hogy az Architektúra Kisszövetkezet kilépett az Ipari Szövetkeze­tek Pest Megyei Szövetségé­ből. Ami — valljuk be — elég egyedi eset és nem csu­pán szőkébb pátriánkban. Akadnak — Kiszöv, Mé­szöv, Teszöv — tagok, akik morgolódnak néha a be­fizetendő summák miatt, meg­esik, hogy a föntről jövő egyes követelményeket nehez­ményezik, de kenyértörésre ritkán kerül sor. Védőernyő a szövetség, ha a kisebb-na- gyobb hasadásokon olykor be is csurog az eső — így tart­ják ezt általában. Voltakép­pen rokonszenves dolog, hogy ha valakinek fenntartásai vannak egy szervezettel szem­ben, nem rejti véka alá véle­ményét és nem úgy igyekszik változtatást elérni, hogy be­lül bomlaszt, intrikál, hanem vállalva az esetleges hátrá­nyokat is, felmondja a rossz­nak ítélt viszonyt. De miért fordított hátat az Architektú­ra a Kiszövnek? — Ügy ítéltük meg, a szö­vetség nem érdekvédelmi szervezetként, hanem ható­ságként bánt velünk — ezt már Pécsi Gyuláné főkönyve­lő mondja. — S hogy mit tar­tottunk sérelmesnek? Ehhez előzetesen tudni kell: cégünk 1 millió forintos export telje­sítését vállalta, s ennek fejé­ben 50 ezer forint értékű de­viza fölött rendelkezhetünk az idén. Nyilvánvaló, hogy az export teljesítéséhez a nyolc szakcsoport 400 tagjának munkát, vagyis üzletet kell találni. Méghozzá külföldön is. Döntöttek, cselekedtek És itt jött a baj. Az útle­vélkérelmeket ugyanis a sza­bályok szerint a Kiszövnek kellett véleményeznie. A hat vagy hét, nem egy úticélra szóló kérelmet pedig az elnök indokolatlanul soknak találta s kifogásolta azt is, miért ez, vagy az megy, miért nem a főnökünk. Az útlevélkérőla­pokat sok huzavona után, amikor már hetedszer men­tünk, akkor kaptuk vissza. Most egyébként a BM engedé­lyével magunk őrizzük itt az irodában az útiokmányokat. Képtelenségnek tartottuk, hogy ne dönthessük el, a sa­ját pénzünkért kik és hányán utazzanak. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy cél nél­kül menjen tőlünk bárki kül­földre. Ezt azonban odafönt nem így látták. A döntés együttes volt — a közgyűlés szavazta meg a szakítást, amely májusban következett be. Őszintén szólva ennek egyelőre — és bízunk benne, hogy később is így lesz — nem érezzük semmiféle hátrá­nyát. Az OKISZ-nak külön­ben — ez kötelező — tagjai vagyunk továbbra is. Ami pe­dig a visszakapott pénzt illeti, az évi 100 ezer forintos tag­sági díj időarányos részét a gimnáziumnak adtuk számító­gépre. Van BC-számlájuk Nyílt beszéd. Hallatán az emberben mocorog a kérdés: megköthetik-e tényleg a ke­zét utazási kérdésekben egy, a saját számlájára költekező gazdálkodónak? Ezt kérdez­tük dr. Bernáth Tibortól, a Kiszöv elnökétől. — Tisztázzunk mindjárt az elején valamit. Kiutazási ügyekben hatósági feladatot kell ellátnunk. Amikor a szö­vetség jóváhagy egy-egy útle­vélkérelmet, az egyben garan­ciát jelent. A javaslatunkat, véleményünket nem formali­tásnak tekintik az illetékesek, s magunk sem. Nem adjuk az egyetértésünket olyan igé­nyekhez, amelyek nem jogo­sak. Az Architektúra Kisszö­vetkezet esetében ugyanis az történt, hogy huszonnégy sze­mély kért szolgálati útlevelet, köztük öt házaspár, mondván: a házastársak a BC-számlájuk terhére utaznak. AtX hiszem érthető, hogy mi erre nem adhattuk az áldásunkat, hi­szen nehéz feltételezni, hogy a népes gárda útját csak szakmai szempontok indokol­ták. Ennyi a történet, amelyet hosszasabban nem is kívánok taglalni. Természetesen nem örülünk annak, ha egy tag- szövetkezet megválik tőlünk, de azt nem vállaljuk, hogy a tagságnak a szabálytalansá­gok feletti szemhunyás legyen az ára. Sem a ráckevei, sem más közösség esetében. Mindehhez még annyit: a nyugati üzleti utak ügyében továbbra sem dönthet kénye- kedve szerint az Architektúra; azt a bizonyos kezességet a jövőben a velük kapcsolatban levő külkereskedelmi cégnek kell majd vállalnia. És saját közösségüknek is tartoznak elszámolással. , .Hiszen az a pénz, ami a kereskedelmi uta­kat finanszírozza — mindany- nyiuké. Szigetin Teréz Hivatása a fegyveres szolgálat Beszélgetés dr. Ilcsik Sándor vezérőrnaggyal \ A fegyveres erük napja al- ^ kannából az Elnöki Tanács so- ^ ron kívüli vezérőrnaggyá ne- jfc vezte ki úr. llesik Sándor rend- b ör ezredest, Pest megyei renü- t' örfőkapitányt. A rádió háromórás műsort sugárzott a közelmúltban a Pest Megyei Rendőr-főkapi­tányság munkájáról. Délelőtt 9-től 12 óráig két közvetítő kocsi állt a központi épület előtt és a riporterek tízpercen­ként kérdezték az 'igyeleten: mi újság? A válasz az volt: nem történt semmi különös. Ám néhány órával később a pilisszentkereszti erdőben el­tűnt egy hároméves kisfiú. A bejelentést követően óriási erővel indult meg a felkuta­tása és a sok száz embert mozgósító éjjel-nappali akció eredményeként, a gyereket épségben vehette karjaiba az édesanyja. Ez az egész ország közvéle­ményét élénken foglalkoztató kutatás pedig csak egyike volt a nap — rendőri szem­mel nézve is — rendkívüli eseményeinek. Késő délután kirabolták a szentendrei pos­tát, de a tettes rövidesen őri­zetben volt. Dr. Ilcsik Sándor, aki akkor Pilisszentkereszten irányítot­ta, koordinálta a kisfiú meg­találásáért szervezett akciót, annak illusztrálására idézi fel az emlékezetes nap esemé­nyeit, hogy munkájukban nem lehet előre kiszámítani, milyen gyorsan követik egymást az azonnali beavatkozást kívánó rendkívüli események. Ebből is látszik: az állandó készen­lét meghatározza a rendőrök életritmusát. Hogyan telik el a rendőr- főkapitány átlagos munkanap­ja? Reggel fél 8 és nyolc óra között beszámoltatja az ügye­letes tisztet. És ha nem is történt semmi rendkívüli, ak­kor is biztos, hogy volt né­hány súlyos vagy könnyebb közlekedési baleset, bűncse­lekmények is történtek — te­hát ellenőrizni kell a megtett intézkedéseket, s dönteni a továbbiakról. A tájékozódás után munkamegbeszélések, értekezletek következnek. Na­ponta átlag 30-50-szer cseng a szobájában a telefon, olyan ügyekben, amelyeket szemé­lyesen kell intézni. A rendőrfőkapitány mun­kájának lényege az egységek tevékenységének összehango­lása, egyeztetése, a személyi kérdések eligazítása. Ez ter­mészetesen nagyon kemény, szellemi-fizikai koncentrációt igényel. Pályafutásáról kérdezem. Kiskunhalason született, ott is érettségizett, majd eszter­gályosként dolgozott a Kali­bergyárban. Már akkor jogász­nak készült, de korán özve­gyen maradt, két gyereket ne­velő édesanyja nem tudta vol­na egyedül előteremteni a költségeket. Így hát maga gyűjtötte össze az induló „tő­két”. Két évig tanult az ÉLTÉ jogtudományi karának nappa­li tagozatán, azután a Belügy­minisztérium állományába ke­rült és munka mellett esti ta­gozaton fejezte be az egyete­met. Már fiatalon sok mozgalmi tapasztalatot szerzett: már ko­ra ifjúságától párttag, 19 éves korában lett munkásőr, tagja volt a fővárosi VII. ke­rületi KISZ-bizottságnak és 25 évesen választották a VII. Kerületi Rendőrkapitányság pártalapszervezete titkárává. Egész életében a politikai munkát érezte hivatásának. A Pest megyei pártbizottság ap­parátusába 1968-ban került, ekkor lett a közigazgatási és adminisztratív osztály helyet­tes vezetője, később osztály- vezetője. Közben sokat tanult, tovább képezte magát; elvé­gezte a Politikai Főiskola nappali tagozatát 1978-ban, ezt követően elvégezte a Zrí­nyi Miklós Katonai Akadé­miát. 1981 januárjában került jelenlegi beosztásába. És hogy ez mit jelentett a számára? Ahogy ő fogalmaz: nagyon sokat és egészen mást, mint amit eddig csináltam, annak ellenére, hogy korábbi beosztásomban is foglalkoz­tam fegyveres tesületekkel. Belülről irányítani az appará­tust és vezetőként itt dolgozni azonban más jellegű munka. Pest megye közbiztonságá­nak, közrendjének az alakulá­sát alapvetően meghatározza a főváros közelsége, a terület nagysága. Óriási erőfeszítések húzódnak meg tehát amögött, hogy a tettesek felderítése és a balesetek aránya hasonló szinten van, mint a bűnözés­sel kevésbé fertőzött és jóval kisebb forgalmú megyékben. Idén a Belügyminisztérium komplex vizsgálatot végzett, majd ezt követően miniszté­riumi kollégium értékelte a Pest Megyei Rendőr-főkapi­tányság tevékenységét. Megál­lapították, hogy az elmúlt öt évben a munka egyenletesen fejlődött. Hogyan tölti szabadidejét a rendőrfőkapitány? Már az eddigiekből is nyil­vánvaló, hogy nagyon kevés üres órája van. Az emberek hangulatát, a közvéleményt befolyásoló nagyobb esemé­nyeknél — legyen az egy el­tűnt kisfiú felkutatása, vagy emberölés tettesének a kézre- kerítése — ott van a helyszí­nen és személyesen irányítja a munkát. Felelősségteljes társadalmi feladatokat lát el. Tagja 1981-től a Pest megyei pártbizottságnak, és a végre­hajtó bizottságnak. A megyei Közlekedésbiztonsági Tanács elnöke. Tagja az Újpesti Dó­zsa elnökségének. M unkája tehát azzal is jár, hogy rengeteg emberrel tart kapcsolatot. A szabadide­jét legszívesebben a családjá­val tölti. A felesége, aki párt- apparátusban dolgozik, meg­érti és támogatja, nagy lekö­töttséget, teljes odaadást kí­vánó tevékenységét. A fia sok örömöt szerez számára azzal is, hogy kiváló eredményeket elérő sportlövő. Dr. Ilcsik Sán­dor vezérőrnagy nagyon sze­ret olvasni, hétvégeken hol horgászik, hol vadászik, ki- pihenten készül az újabb fe­lelősségteljes munkanapokra. Gál Judit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents