Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-01 / 231. szám
4 1986. OKTOBER 1., SZERDA Szervezett természeti élmény ^ Szarvasbőgés a vadasparkban Az állatok egy hirtelen zörejtől is megriadnak Szerelmi párbaj Család helyett a tanács a támasz Időskorúak Kiskunlacházán Népszerű a szociális foglalkoztató A kiskunlacháziak bizonyára felháborodnának, ha nagyközségüket valaki elöregdö településnek mondaná. Pedig tény, hogy a lakosság egyötöde idős, rendkívül alacsony nyugdíjjal vagy semmiféle rendszeres jövedelemmel nem rendelkező ember. Csaknem 300-an 75 évnél idősebbek és 2200 forintnál alig több a havi jövedelmük, több, mint 250-en még ennyivel sem gazdálkodhatnak. És több. mint 280 azoknak az idős embereknek a száma, akik ugyan 75 évnél fiatalabbak, de a jövedelmük rendkívül alacsony. ^ Mi tagadás, némi ké- ^ tellyel vettem kezembe a á Budapesti Természetbarát ^ Szövetség meghívóját, ^ amely egy még verőfényes $ szeptemberi délutánra a § Budakeszi Vadasparkba in- ^ vitáit. A program ugyan ^ csábító volt, hiszen a szer- ^ vezők azt ígérték, hallhat- % juk és láthatjuk majd a ^ szarvasok őszi nászát. S $ erre a főváros lakóinak, de ^ még az agglomerációban ^ élőknek sem igen nyílik ^ alkalmuk a szürke hétközit napok során. Meglesni a pillanatokat Kételkedést az ébresztett bennem, vajon hogyan érik el a természetbarátok, hogy az erdő csendjét felverő, népes kíváncsiskodó csoport elé járuljanak a szarvasok, úgyszólván nyilvánosság előtt üljék őszi nászukat. Eddigi tapasztalataim szerint ugyanis az erdő vadjai legegyszerűbb életfunkcióik, a táplálkozás, a pihenés közben sem szívesen viselik a közönség jelenlétét, így nem valószínű, hogy éppen a párválasztás időszakában keresnék az ember társaságát. Valószínű, diszkrétebben gondolkodnak a faj- fenntartásról, mint embertársaink. Kezdeti fenntartásaim alátámasztásra találtak a gyülekezés perceiben. A Vadaspark étterem szigorúan zárt bejárata előtt hangos gyermekcsapat zsibongott, a bejárat előtti tisztáson vidám erdei sétára induló városlakók trécseltek. A jó százfőnyire duzzadó várakozók csupán egymás szórakoztatásába merülhettek indulás előtt, mivel az erdei étterem — függetlenül a váratlan, sokak által látogatott programtól — ragaszkodott a nyitva tartási időhöz, s a több újságban is meghirdetett nyilvános szarvasbőgés ellenére zárva tartott. Oldott hangulatban indult a védett vadaspark felfedezésére az összeverődött csapat. A gyermekek már a ketrecbe zárt holló láttára üdvrivalgásban törtek ki, amelynek — mi tagadás — a holló kevésbé örült. Ha tehette volna, rémülten elmenekül. A távolabb, zárt területeken élő nagyobb vadak már könyebben viselték a népes és zajos társaság érdeklődését. Egészséges esti séta — A szarváról le lehet-e olvasni, hogy hány éves? — bök egy hatalmas, életerős szarvasra a városi látogató. Zábrádi József, a Budavidéki Állami Erdőgazdaság munkatársa készségesen és udvariasan világosítja fel a kérdezőt, hogy bár a magyar nyelv szarvasnak nevezte el e büszke erdei vadat, a fején viselt csontékességet agancsnak ismeri a köznyelv. Arról is tájékoztatót adott, egy másik kíváncsiskodó kérdésére, hogy nálunk mindössze 10—12 évet élnek a nemes állatok — nem mintha ragályos betegség vagy a mostoha természeti körülmények, vérszomjas ragadozók irtanák őket, hanem —, mert ekkor, 10—12 éves korukban legszebb a trófeájuk és ilyenkor kilövik őket. Természetes körülmények között, ha az erejét fitogtató ember nem tizedelné őket elegáns sportként a maga értékrendje szerint sportszerűen, akár 30 évet is elélnének. Reményik István, az OSC túravezetője eleve figyelmeztette a résztvevőket, hogy nagy csöndben kell lenni akkor, ha valóban hallani akarjuk a szarvasbőgést. Az állatok egy-egy óvatlan mozdulattól. hirtelen zörejtől is megriadnak, elmenekülnek. Ám, ha nem tudunk nesztelen indiánléptekkel haladni az alkony páráitól sejtelmes erdőben. s így nem lehetünk mégsem tanúi a szarvasbőgés- nek, úgy is hasznos időtöltés számunkra e program. A kiadós séta, a friss levegő vacsora előtt legalább jó étvággyal, felpezsdült vérkeringéssel tesz gazdagabbá. E nézeten volt Poszlovszky Géza és családja is, hiszen Zuglóból érkeztek, hogy e szép szeptember végi estét a Budakeszi Vadasparkban töltsék. De Balogh Borsa édesapjával egyenesen Nagytétényből érkezett. — Elhoztam valamennyi utcabeli gyereket — mutat körbe a természet- és gyermek- barát szülő a vidáman hancú- rozó, különböző korosztályhoz tartozó csemeték között. — Igaz, nem újdonság nekik, gyakran járunk ide, de valóban szép, kellemes a hely, egészséges a szabad levegő, s ha ráadásul szerencsénk van és szarvasbőgést is hallhatunk, még egy élménnyel gazdagabbak leszünk. Élmény holdfényben A tiszta levegő ugyan pillanatnyilag némi kívánnivalót hagy maga után, mert a több mint száz tapasztalatlan természetjáró lába nyomán finom por leng a napsugárszínt öltött lombkoronák között. Ám ahogy közeleg az alkony, mind többen maradnak le, fordulnak diszkréten a kijárat felé. Messze laknak, a gyerekeknek feküdniük kell... A kis szöszi is fáradt már, a fegyveres, aki az előbb még csatakiáltást hallatva vágtatott játékpuskájával a drótkerítés felé, s mindegy volt neki, őzre vagy sörényes vad- juhra lövöldöz. Anyja ölében már elcsöndesedett, Kerepes- tarcsára jár óvodába reggelente, hosszú és fárasztó volt ez a nap neki. A nagyobb gyerekek még töretlen lelkesedéssel zajon- ganak. Igaz, az alkonyi arany fények helyett lassan a hold hideg ezüstje világítja csak az ösvényeket, néhányan mégis az avar között matatnak, makkot keresnek. A drótkerítés mögött barátságosan szuszogó süldő vadmalacot szeretnék ellátni finom csemegével. Ám a recsegő gallyakon, zörgő leveleken kívül semmit nem találnak, ami a növendék malac számára ehető lenne. A felnőttek abban reménykednek, kárpótlásul csak nem kínálják meg rágógumival. Mi akadhat még a sötétbe borult erdőben látnivaló? Semmi, mondanák azok, akik nem figyelnek. Ám a természetjárók lassan morzsolódó csapata még mindig kitart és minden apróságra figyel. Egy csoport a közeli magaslesre mászik fel, s az elnémult természetben a kitartás lassan elnyeri jutalmát: az önfeledten ciripelő tücsök, a fácánok berregése, motoszkálása után, ha távolról is, de felhangzik a szarvasbőgés. De a Budakeszi Vadaspark élete így voll természetes, az ember így illeszkedett vissza eredeti környezetébe. Igen kiábrándító lett volna, ha e diszkrét pillanatot a Természetbarát Szövetség üzleti célból, mesterségesen hozza létre. Azok, akik igazi aszkétaként, étlen-szom- jan lapullak a bükkök tövében, azt mondják, hogy este fél 11 tájt, mikorra a zajos csoport helyét, sőt emlékét is elűzte már a fák közül a nyirkos őszi pára, közelebbről is lehetett hallani szarvasbőgést. A ritka élményt követően — amelyet nemcsak a hang, hanem a környezet, az erdei alkony, az este jelentett — jólesett volna egy pohár vörösbor, egy forró, kávé, esetleg egy vacsora is az erdei vendéglőben, de hát következetességük ismeretes. Ha a szarvasokat is nekünk kell fáradságos munkával becserkésznünk, a vendéglátásban ugyancsak ragaszkodnunk kell a hagyományos módszerekhez: a tarisznyákból kellett volna előkerülnie a hamuban sült pogácsának. Ma még nem természetes, — bár az kellene legyen —, hogy ha jobb megoldásnak látszik és gazdaságosabban kivitelezhető, akkor a szomszéd megyéből oldják meg egy-egy község vízgondját. — Két társközségünk Tiny- nye és Jászfalu vízéért első részletként 8 millió forintot fizettünk Komárom megyének. Annyira a megye szálén fekszik e két település — mondja Gáspár Ferenc, a pi- liscsabai tanács elnöke —, hogy ez látszott ésszerűbb megoldásnak. Ugyan Tinnyét érintené a bicskei regionális vízműprogram is, ám ennek elkészülte még jó néhány évet várat magára. Hiányzik harmincmillió — Ezzel a megoldással tehát elfogadható közelségbe kerül Piliscsaba régi problémájának megoldása? — Sajnos, attól még mesz- sze vagyunk. Nemcsak azért, mert a jövő évi 8 millió forintos törlesztés a komáromiaknak már nem szerepel a megyei tanács tervében, tanácsi költségvetésből pedig képtelenek vagyunk fedezni, hanem azért is, mert ivóvíztársulatot csak akkor tudunk szervezni, ha még újabb ezer köbméter vízkapacitáshoz jutunk. — Honnan tudják megszerezni ezt? — A Dunamenti Regionális Vízmű Vállalat készségesen biztosítaná ezt az ellátásunkhoz nélkülözhetetlen mennyiséget, ha valaki kifizet ezért nekik 30 millió forintot. Ellenőrzés a boltokban Tegnap a Nagykátai Népi Ellenőrzési Bizottság Kálmán János elnök irányításával megtárgyalta azt az összefoglaló jelentést, amely a tanácsok kereskedelmi szakigazgatási szerveinek a lakosság kereskedelmi ellátásának javítását szolgáló eszközrendszerérői szólt. Ezt a témát a Pest Megyei NEB már megvitatta — arról lapunkban be is számoltunk —, s a Nagykátai NEB tapasztalatai a megyei összegezést sok tekintetben alátámasztották. A kereskedelmi ellátás színvonala s a fogyasztási cikkek árai o politikai közhangulatot jelentősen befolyásolják. Már csak ezért is nyugtalanító az, hogy a községi tanácsoknál a kereskedelmi egységek ellenőrzésével alacsony fizetésű, többféle munkakörrel leterhelt, szakképesítés nélküli dolgozókat, kénytelenek megbízni. így nem ritka a formális ellenőrzés az üzletekben. Holott árszakértői képesítéssel rendelkező, magasan kvalifikált ellenőrnek kellene szemügyre vennie az áru eredetét, minőségét, az árak indokoltságát, a kisipari, kiskereskedői munka korrektségét. Erre a feladatra azonban a Nagykátai Tanács még 8 ezer forintos fizetésért sem talált embert. A kereskedelmi ellenőr szerepét ugyanis senki sem vállalja szívesen, kiváltképp nem ott, ahol lakik, ahol maga is rendszeresen vásárol. A fogyasztói érdekvédelem naponta tapasztalható sérelmei mindaddig ismétlődni fognak, amíg az ellenőrzések személyi feltétele, a visszaélések szankcionálásának gyakorlata. no meg az ellátás színvonala nem javul. Erre a következtetésre jutottunk tegnap a Nagykátai NEB ülésén is. Cs. S. — Feltételezem, hogy a nagyközségi tanácsnak erre nincs pénze és gondolom a megyének sem. Talán az Országos Vízügyi Hivatal? — Sajnos az OVH arra hivatkozik, hogy minden pénzt leadnak a megyéknek. Gazdátlan a rossz kút — Miért olyan fontos, hogy még az idén társulatot alakítsanak? — Mert enélkül nincs pénzünk a beruházás indítására Számításaink szerint 70 millió forint jönne össze, de ez még mindig nem fedezi a beruházás összegét. Viszont ha lépni akarunk, első állomás a társulás. — Gondolom bankhitelt már nehezen tudnának felvenni. — Valóban, ugyanis ebben az esztendőben ötmilliót kértünk arra, hogy egyáltalán fogadni tudjuk a komáromi vizet. — Ennek ellenére Jászfalun tudomásom szerint augusztus óta ismét lajtkocsiból látják el a lakosságot ivóvízzel. — Jászfalun a Budapesti Építőanyagipari Szövetkezet telepének van egy kútja, amely ellátta a községet is. Sajnos, a rendszerben valahol dugulás keletkezett, ezért nem volt víz Jászfalun! Közben a BÉPA telepe is bezárt. Mi magunk szerettük volna megjavíttatni a kutat, éppen a falu ellátása érdekében. Amikor elkezdtem érdeklődni a szövetkezetnél, kiderült, utód nélkül felszámolták, s a dolog úgy áll, hogy nincs gazdája a Ki jár jobban? Szigorú feltételei vannak annak, hogy valaki rendszeres szociális segélyben részesülhessen. Mégpedig az, hogy az idős embernek sem jövedelme, sem gondozásra képes, illetve köteles hozzátartozója ne legyen. Kiskunlacházán 43-a.n élnek napjainkban is rendszeres szociális segélyből, amelynek összege havonta 2170 forint, s amelyet a tanács megtold a 310 forintos bérkiegészítéssel, valamint egy korábbi döntés alapján újabb 60 forinttal a különféle különleges kiadások fedezésére. így tehát egy rendszeres segélyezett havonta 2540 forintot kap. Sokan közülük, mint semmiféle jövedelemmel nem rendelkezők, betegségük esetén megkaphatják a közgyógyellátásra jogosító igazolványt, amellyel térítés néllkül kapják a gyógyszereket és a gyógyászati segédeszközöket, így aztán előállhat az a furcsa helyzet, hogy összességében több jövedelmet, illetve juttatást kapnak, mint azok, akik legalább 10 évet munkaviszonyban töltöttek, rendszerint mint termelőszövetkezeti — sokszor alapító — tagok, akiknek azonban nem adható közgyógyellátásra jogosító igazolvány. S mindebből következik, hogy a nyugdíjminimum összegét a rendkútnak. Ennek ellenére megjavíttatjuk, talán nem veti szemünkre majd az új tulajdonos. — Ha sikerül indítani a vízhálózat építési beruházását, mik a legfontosabb feladatok? Ka kell, akár hitelből — Jászfalun a biztonságos ellátás érdekében tározómedencét kell építeni. Piliscsa- bán a nagy szintkülönbség miatt kétzónás rendszerben képzelhető el csak a vízhálózat építése, külön a felső kerületre és külön az alacsonyabban fekvő részekre. — Mindezek azonban csak akkor valósulhatnak meg, ha sikerül előteremteni a hiányzó 30 millió forintot. — Nem lesz könnyű dolog — mondja Gáspár Ferenc —, természetesen bízunk abban, hogy a megyei tanács megérti gondjainkat. De mint megyei tanácstag pontosan tisztában vagyok a megye anyagi helyzetével. Vagyis felső segítségre várni kényelmes, ám feltehetőleg hasztalan magatartás volna. Azt kell inkább néznünk, hogy mi a lakosság érdeke. Ha máshogy nem sikerül, akár magunk fizetjük ki ezt a 30 milliót költségvetésből vagy hitelből. Ésszerű kockázatvállalás. Elkoptatott, unalomig hangoztatott közhely. Mégis ez jut az ember eszébe, hallva a piliscsabai tanácselnököt. Az új tanácsi gazdálkodási rend, a nagyobb önállóság bevezetése óta, úgy tűnik nem sokat változtak a hasonló problémákkal kapcsolatos vezetői nyilatkozatok. Ezek refrénje ma is az, hogy „nincs pénz”. Nincs ez másképpen Piliscsabán sem, ám itt ahelyett, hogy mi nincs, azt tartják fontosnak, ami valóban a legfontosabb: a kritikán aluli vízhelyzet mielőbbi, radikális javítását. Móza Katalin szeres szociális segélyekhez viszonyítottan kellene emelni, hiszen a tíz évet munka- viszonyban töltő nyugdíjas 2370 forintot kap, a nyugdíjas tsz-tag ennél még 100 forinttal kevesebbet. Munkát kapnak A rendszeresen kifizetett szociális segély összegét 1982- ig hagyatéki teherként lehetett érvényesíteni, vagyis az idős ember gondozására, eltartására kifizetett összeget le lehetett vonni a hagyatékból, elvenni azoktól, akik nem gondoskodtak az örökhagyóról. A társadalmi igazságosság úgy kívánná, hogy ezt a korábbi rendelkezést újra bevezessék. Hiszen az így befolyt összegeket ismét szociális célokra lehetne fordítani. Az is tény viszont, hogy amíg ez a forma érvényben volt, nagyon sok idős ember vállalta a nyomort, az éhezést, mintsem, hogy a vele mit sem törődő örökösöket bármitől megfossza. Nagyon sok olyan idős ember van, akinek helyzetén már a napi egyszeri meleg étel juttatása is sokat segít. Ez az ebéd havonta 322 forintba kerül a tanácsnak és napjainkban 37-en részesülnek ebben az ellátási formában. Kiskunlacházán dolgozik Pest megye egyik legeredményesebben gazdálkodó szociális foglalkoztatója. A kilencéves intézmény 17 községben 350 embernek ad munkát, és ezzel szerény megélhetést vagy jövedelemkiegészítést. Lacházán a több mint 100 bedolgozó közül 61 nyugdíjas. Túl azon, hogy nagyobb létbiztonságot ad az idős embereknek a munka, rendkívüli a jelentősége abból a szempontból is, hogy az önbecsülését, emberi tartását adja vissza sokaknak a munka. Az igen jelentős termelési értéket előállító foglalkoztató azonban súlyos gondokkal küzd. Központi telephelye nincs és a kialakított szükségmegoldások hosz- szú ideig nem tarthatók fenn. Rövid időn belül új, központi telephelyet kellene építeni vagy találni a foglalkoztatónak. Az időskorúak napközi otthonának is rendszeres bedolgozó munkát biztosát a foglalkoztató. Ám míg régebben 10—15-en is részt vettek a munkában, ma csak 4-en, 5-en. A gondozottak többsége már semmilyen munkára nem alkalmas. A napközi otthonban egyébként 23 idős ember töltheti napjait. Ez ugyan több, mint a megállapított létszám, de sajnos általában néhányan mindig betegek, ezért emelhető a létszám. Ezeket a gyengélkedő idős embereket is a házi szociális gondozóhálózat tiszteletdíjas társadalmi aktívái segítik, napjainkban 31 idős embert gondoznak. Nem perelnek Kiskunlacházán az idős emberek kétharmada nem szorul támogatósra, mert jövedelme biztosítja a megélhetését és családi gondoskodásban is része van. Ám minden évben előfordul néhány eset, amikor a tanács indokoltnak tartja a tartási per megindítását. Ezektől azonban az idős emberek kifejezett kérésére kénytelenek eltekinteni. Az élet azonban gyakran bizonyítja, hogy azok a hozzátartozók, gyermekek, rokonok, akik semmi aktivitást nem mutattak, amikor az idős ember gondozásáról, támogatásáról volt szó. hallatlanul aktívakká válnak, a hagyaték megszerzéséért. M. K. Márvány! Ágnes Piliscsaba gondjai Két ivóvízrendszer határán Ha sorolni kellene a Pest megyei településeket aszerint, hogy milyen súlyos vízgondokkal küszködnek, Piliscsaba bizonyosan előkelő helyezést érne el. Bizonyítani nehéz lenne és talán értelme sincs, de tény, hogy a piiiscsabaiak a kútjaikból a víz eltűnését és a dorogi banyaművelés fejlesztését közvetlen. kapcsolatba hozzák. Nehezíti a helyzetet, hogy a nagyközségben igen nagyok a szint- különbségek, egyes magasan fekvő területek vízellátása különösen nehéz.
