Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-11 / 240. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 240. SZÁM 1986. OKTOBER 11., SZOMBAT * A gyermekek ugyan nem döngetik az ajtót Egyesületek és körök alakulnak Hétvégeken is nyitva lesznek a tornatermek Mint megtudtuk, a ceglédi középiskolák túlnyomó több­ségében, a város és a körzet általános iskoláiban diáksport- kör, a Bem József Ipari Szak­munkásképző Intézetben, vala­mint az abonyi Somogyi álta­lános iskolában pedig diák­sportegyesület létrehozását tervezik. Tagként csatlakozhat — Miben különbözik a két forma? — kérdeztük Pásztor István városi sportfelügyelő­től. ( — Az egyesület teljesen ön­álló jogi személy, ismerős a, társadalmi élet más területei­ről is. Tagként csatlakozhat hozzá bármely vállalat, szö­vetkezet és intézmény. A diák- sportkör kisebb önállósággal rendelkező szervezet, ami szo­rosabban kötődik az adott is­kolához és nem vonhat be tagjai sorába gazdálkodó egy­séget. A szabály azt mondja, hogy az egyesületet akkor kell diáksportegyesületnek tekin­teni, ha tagjainak legalább 80 százaiéira nevelési-oktatási in­tézménnyel tanulói jogviszony­ban áll; diáksportkör akkor működhet, ha a nevelési-okta­tási intézmény tanulóinak legalább 20 százaléka a tagja. Nagyon kevés — És a kisebb szervezeti egységek? Női cipők Hollandiának Alig néhány napja fejező­dött be a Budapesti Nemzet­közi Vásár, ahol termékeivel sikeresen szerepelt a Pemü ceglédi cipőgyára. Ez a kiállí­tás több szempontból volt fontos a számukra. Bizonyos összehasonlításra adott lehe­tőséget, hogy hol tartanak a hazai cégek. Ugyanakkor jó alkalom volt az újfajta, köz­vetlenül az üzleteknek, áruhá­zaknak történő értékesítés megvalósítására. Ezzel kapcso­latosan eredményes tárgyalá­sokat folytattak. Nagyon fon­tos exportmegrendelésre si­került szerződést kötniük. Még ebben az évben 15 ezer pár női cipőt készítenek holland partnerüknek, hazai anyag­ból, saját tervezéssel. De a holland igény az 1987 első félévi termelését is megoldja. Azért, hogy leendő feladatai­kat zökkenőmentesen tudják elvégezni, a kiállítás ideje alatt az alapanyag-ellátókkal szintén egyeztették elképzelé­seiket. A szolnoki rádió műsora Hétfő, 17.00: Műsorismerte­tés. Hírek. 17.05: Hétfői hul­lámhossz. Biztonságunkért. Bűnügyi magazin. Telefon: 18-1,11. 13.00—18.30: Alföldi krónika. Kedd: 17.00: Műsorismerte­tés. Hírek. 17.05: Két dal, egy előadó. A Jay együttes sláge­rei. 17.15: A 61. kampány. Portré a 80 éves Pozsonyi Mi- hályról. 17.30: Űj felvételeink­ből. A szolnoki Bartók kama­rakórus énekel. 17.45: Üzemi lapszemle. 17.50: A szegedi Molnár Dixieland Band játszik. 18.00—18.30: Alföldi krónika. Szerda, 17.00: Műsorismerte­tés. Hírek. 17.05: Két dal, egy előadó. A Wham együttes éne­kel. 17.15: Noteszlap. 17.20: A jászapáti népdalkor és a cite- razenekar műsorából. 17.30: Igen! Oltár vagy címer előtt? 17.45: Régi lemezalbumök. Korda IV. 18.00—18.30: Alföl­di krónika. Csütörtök. 17.00: Műsoris­mertetés. Hírek. 17.05: Hét­közben. Aktuális riportműsor. Telefon: 18-111. 18.00—18.30: Alföldi krónika. Péntek, 17.00: Műsorismer­tetés. Hírek. 17.05: A tegnap slágereiből énekel Les Humph­ries együttese. 17.20: Nevelők. 17.40: Tá-nczene a szerzők elő­adásában. 17.55: Hétvégi prog­ramok. 18.00—18.30: Alföldi krónika. Szombat. 7.00: Román nem­zetiségi műsor. 7.30: Szombat­A DÉMASZ ceglédi kirendelt­sége. értesíti togyosztőit, hogy feszültségjavító munkavégzés miatt, áramszünet lesz Cegléden, a Bajcsy-Zs. utcai transzformá­tor körzetben. 1386. október 13— 16-ig, 7 órától 1G óráig. Az áramszünet a következő utcákat érinti: Csokonai utca, Urbán Pál utca, Szél utca. Kérjük, fogyasz­tóink türelmét és megértését. DUTÉP közli a lakossággal, hogy a Cegléd, Rekonstrukciós lakótelepen épült ,1 15—J 16 jelű épületek energiaellátó és közvi­lágítási földkábeleit 1986. szep­tember '20-án feszültség alá he­lyezte. A közölt időponttól a ká­belek és tartozékaik érintése TI­LOS és ÉLETVESZÉLYES! tói szombatig. Zenés riport­műsor. (A tartalomból: Mű­sorismertetés. Hírek, piac, lap­szemle, sport és programok.) 8.00: Koppanástól koppanásig. Könnyűzenei lemezbemutató. 8.40: A héten történt. 9.00: A nap hírei, eseményei. 9.3C— 10.00: Román nemzetiségi mű­sor. Vasárnap, 9.00—11.00: Va­sárnap délelőtt. (A tartalom­ból: Hírek, programok. Bócs- kun napló. Egy tündéri rea­lista. Móra Ferencről a róla elnevezett kiskunfélegyházi múzeumban — bészélgetás dr. Fazekas István kutatóval.) 11.00—11.30: Szlovák nemzeti­ségi műsor. 18f)0—18.30: Han­gos újság. ]V/| iközben riportalanyomat üldözöm, aki három hó­napja nem akar kötélnek áll­ni, olyan nyilatkozókkal talál­kozom a Pesti úton, akik egy­általán nem tiltakoznak, még sze~ 'lyi jogvédelmi ügyekre sem hivatkoznak, egyszerűen csak odahívnak a gázos gödör mellé — békebírónak. No, mondom magamban, voltam én már sok minden, de még igazságot nem osztottam. Ha nem lenne kedvem hozzá, el­szaladni már késő, különben is, minek mászkálok én gya­nútlanul a poros főúton, szombat délután. — Jöjjön csak ide gyorsan! szólít meg a férfi. — Ez a csibész, ez itt ni, ez olyat mondott a hölgyre, hogy azt maga el se tudja képzelni! Nono, mi ez, kérem? Egy valamirevaló békybíró már csak el tudja képzelni, hogy a vita hevében miket szok­tak mondani egy dühödt nőre. — Eiztos, hogy megsértette? — kérdezem. Nem mondhat­nám, hogy határozottan lépek fel, de kezdetnek nem rossz. — Biztos-e? Hát a saját fülemmel hallottam. Az más. Most tartok egy kis' hatásszünetet, tekintete­— Mindkettő sportcsopor­tokkal dolgozik. Ezek lehet­nek szakágiak (pl. kézilabda),' vagy általánosak, mint mond­juk egy szabadidős csoport. — Elsősorban kiket szolgál­nának az új formulák? — A mostani gyakorlat úgy fest, hogy az iskolában — le­számítva a tornaórákat — csu­pán a kisebbségben levő, te­hetséges gyerekek sportolnak rendszeresen, a többiek — és egyben a többség — számára marad a heti tömegsport-fog­lalkozás. Ám ez nagyon kevés. Vagyis a két új szervezeti for­ma azoké, akik sportolnának, ha lenne rá módjuk, lehető­ségük. — Tehát adott egy csomó diák, akik döngetik az ajtót, követelve a testgyakorlás fel­tételeit? — Nem így áll a dolog. A gyerekek korántsem döngetik az ajtót. Ez is feladat: meg kell szerettetni velük a spor­tot. Több lehetőség — Kiksegíthetnének ebben? — Főképp a szülők és a pe­dagógusok1'. (nemcsak a test­nevelők), mint a diáksport- körök, egyesületek tagjai, vagy pártoló tagjai. Az irányítás­ban, a szervezésben, a felügye­leti teendők ellátásában vár­juk az ő hatékony közremű­ködésüket, természetesen ^ a gyerekekkel együtt munkál­kodva. — Mindezt éppenséggel ez idáig is meg lehetett volna tenni. — Igen, csakhogy hiányzott hozzá az összefogó keret. — Tehát: mihelyst megala­kulnak a körök és az egyesü­letek, akkor például hétvége­ken is nyitva tartanak — el­lentétben az edAigiekkel — az iskolai tornatermek. — Egyebek között erről van szó. De a lényeg, hogy a már meglevő pályákat, termeket stb. mind jobban kihasznál­ják a diákok, s hogy számuk­ra egyre több sportolási és ver­senyzési alkalmat teremtsünk. V. S. met óvatosan átúsztatom a nőre, aztán szembenézek az árok túloldalán támaszkodó suhanccal. Várok, ki mit lép, ez most olyan, mint a sakk­játék, ahol én vagyok a sze- kundáns. Sok időm azonban nincs az ábrándozásra, mert a nő nekiesik a fickónak, hir- tetlen támadt ellenfelének. Fenyegetőzve kérdez: — Ki az osztályfőnököd? Mondd csak meg, de gyor­san, mert nem is tudom, mit csinálok veled! Álljunk meg, kedves asszo­nyom! Csak nem képzeli, hogy a harmadéves szakmun­kásoknak csak annyi sütni- valójuk lenne, hogy egy ilyen ártalmatlanul induló, de egy­re jobban elmérgesedő utcai jelenetben nyíltan színt vall­janak? Ha én a helyükben volnék, én sem mondanék mást, mint egy nem létező osztályfőnök nevét, mondjuk, Kovács tanár úrét, vagy Kis tanárnőét, mit tudom én ... — Amikor már másodszor hajtottam itt el, átkiabálta a A fotóélet szervezője A negyedik csillaghoz közelít Családi idill a Köztársaság utcai ház udvarán. A papa lényképet készít a három cse­metéről. A hatéves fiúcska középen áll és kérdezi „Édes­apám, hogyan lesz ebből fénykép?” — Ügy. hogy elvisszük a filmet a Pesti Anti bácsihoz, és előhívja. — Az rendben van, de ő honnan tudja, hogy a. Gabi melyik oldalamon állt? Ezzel a sztorival kezdődik a beszélgetés. Markovics Ferenc jó riportalany, aki ráérez a poénra, hiszen szakmája és hivatása a dolgok láttatása, lévén széles körben ismert fo­tóművész. A ceglédi gyermekkor, az eszmélés és a felnőtté serdü­lés első két évtizede oly mér­tékben köti szülővárosához, hogy ide tartozónak érzi és vallja magát mind a mai na­pig. A baráti kör évenkénti találkozóin mindig megjele­nik, érdeklődik az itthon ma­radtak sorsa, a település fej­lődése iránt. Maholnap' ötvenéves. de lyan biztonsággal idézi a régi emlékeket, mintha csak tegnap lett volna, hogy meg­kapta édesapjától az első fényképezőgépet, a Zorkijt. Ahhoz, hogy kiérdemelje, a masina valamennyi adatát, működési elvét kívülről kel­lett fújnia. 1954 volt ekkor, és Feri másodikos gimnazista. Az első tekercs filmen két emlékezetes kocka: az egyiken odvas törzsű fűzfa, melynek bugyrába dugta a fejét egy kecske. Nem mindennapi pil­lanat. A másik a Lenin parki szökőkútnál készült. Ütja a kultúrházi fotószak­körbe vezetett. Szerencséje volt, mert akkor már Tóth István vezette az összejövete­leket. Komoly bírálatot mon­dott a képekről, szárnyai alá vette a fiút. Érettségi után a katonaidő következett, de ekkor sem csak puska volt a vállán, ha­nem fényképezőgép is. Beve­zényelték egy katonai lap szerkesztőségébe, ahol fotóri­porterként dolgozott. Az új­Julietíe Greco (Marlvovics Ferenc felvételei) tag­to­a ké­ságírószövetség felvette jai közé. A ceglédi fotóklubbal vábbra is fennmaradt kapcsolata, velük küldte peit a hazai és külföldi fotó­kiállításokra egészen a hatva­nas évek végéig, noha akkor már évtizede a fővárosban élt. 1967-ben Tóth Istvánnal együtt szervezték az azóta is emlékezetes öt világrész fo­tóművészeié című nagyszabá­sú kiállítást, amelyet méltán tarthat számon a hazai fotó- történet.' A mester ébresztgette a becsvágyat a fiatal fotósban, aki igyekezett elsajátítani mindazt a tudást, ami meg­szerezhető. (Napjainkra sike­rült olyan jelentős szak- könyvtárat gyűjtenie, amilyen Zebraportré föl. a vizet legkorábban, aki­nek oda se kellene figyelni... Szóval, most képzeljék el az én helyzetemet, mondanám legszívesebben, aki itt állok a gázos gödör előtt, s annyit tudok meg akaratomon kívül, hogy a gyerek pénzért — hat­száz forintért — temeti a la­kó előtt az árkot, ő tehát jól jár. Ellenben a hölgy — aki reggel kerékpározás közben nehezményezte az. úton . ke­resztbe szálló port — nem jár jól, mert fölöslegesen idegesíti magát. Ott áll a gödör két oldalán két ember, s csupán annyit látok, az egyik magyar ál­lampolgár. a másik is, de ők azért etnikai területre vezetik a vitát. Vajon mi történne, ha most itt, a gödör mejlett egy iráni és egy iraki katona állna, vagy egy ír katolikus és egy protestáns, vagy egy török meg egy ciprusi? Akkor értenék valamit a torzsalko­dásból, tudnám, miért vitat­koznak. A nagyhatalmak újra a bé- ke asztala mellett tár­gyalnak. Meg lehetne kezde­ni a békéltető tárgyalásokat a kishatalmak — ember és em­ber — között is. Rab László magánkézben hazai viszony­latban kevés van.) A tárlatok zsűrijei és látogatói lassacs­kán megtanulták a Markovics nevet. Eredményes szereplé­sei alapján . 1966-ban tagjává választotta a Photographic Society of America (Észak­amerikai Fényképészeti Tár­saság), majd kitüntette a PSA háromcsillagos kiállítója cím­mel. (Már a negyedik csillag várományosa, az ötödiket csak életművekért adják.) 1908-ban a Magyar Fotóművé­szek Szövetsége is felvette. Művésztársainak feltűnt, hogy ízig-vérig közösségi em­ber, aki szívén viseli mások dolgát is. A szövetség elnök­ségi tagjává választották, ve­zette az etikai bizottságot, jelenleg a tagfelvételi bizott­ság élén áll. Eddigi pályafutása során több mint négyszáz kiállítá­son szerepeltek a munkái, és számos helyen díjazták. Két­szer kapta meg a Székely Aladár-emiékptakettet, ami azért is nagy szó, mert éven­te csupán- egy magyar fotog­ráfus képeit jutalmazzák ez­zel.- 1981-ben a hét szocialista ország fotósainak versenyén az Onoo-Pentacon pályázaton Grand Prix-t kapott. Az élet megy tovább című képsoráért. A vándorserieg ekkor került először hazánkba. Az idei ta­vaszon a Balázs Bála-díj tette fel a koronát eddigi művészi pályafutására. Az alföldi táj szerelmese, hiszen a kenderföldi iskola és a Malomtószél . környékén gyerekeskedett. Az emberek is érdeklik. Sok híresség portré­ját készítette el. Vonzódik a természethez, az állatokhoz. A Váci utcai Fotógalériában a Ködös reggel című képének kópiáit árulják. Érzelmeket kavaró sorozata az Eppur si muove.... amely a Baba ut­cai otthonban készült, a lég- zésbénulásos beteg között. Öt évvel ezelőtt nagy sikerű ön­álló kiállításon mutatta ba ~Markovics Ferenc nevéhez fűződik az Országházról ké­szült fotóalbum. amelyhez három évig gyűjtötte a fel­vételeket. Az első húszezer példány egy év alatt elfo­gyott, s azóta eladták a má­sodik kiadást is. Bőrkötéses, díszes mappába foglalt felvé­teleit államfők kapják aján­dékul. A fotóművész majd húsz évig a filmgyárban dolgozott. Ütvén film forgatásában vett részt állófotósként. A legje­lentősebb filmművészek mel­lett tevékenykedett, sokat ta­nulva tőlük. Az idén búcsút mondott a filmezésnek, és visszatért az újságkészítéshez. A Film, Színház, Muzsika meghívta művészeti és kép- szerkesztőnek. Reméljük, hogy nem csak a lap hasábjain láthatjuk felvé­teleit. hanem szülővárosát is megtiszteli egy önálló kiállí­tással. Ideje már ennek a bemutatkozásnak. TamaM Tamás ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) Kishatalmi problémák haverjának: mit kever itt 'ez a cigány rinyal 1 1-1 ohó, álljunk meg, ne ro- hanjunk- tovább, mert ezen a ponton veszélyes terü­letre érkeztünk, Veszélyesebb­re, mint az alattunk húzódó gázvezeték' környéke, 'kiért nem lenne itt semmi gond, ha — mondjuk — én előre tud­tam volna erről a kis inci­densről, s valahol nagyon messze, komoly hivatalban, a cigány koordinációs bizottság­ból kiküldtek volna ide, in­tézzem el az ügyet, ne sokat cicázzak, mert nagy dolgok­ra hivatott, komoly ember vagyok én. Én meg komoly lennék, s eszem ágába se jutna, hogy tréfálkozzak ko­moly témákkal. Gárdonyi még megrajzol­hatta Sárközy portréját. Mik­száth és Jókai is bátran nyúltak a kérdéshez, na jó, elismerem, egy kis anekdo- tikus éle azért volt a dolog­nak. Nem, én már itt nem csintalankodnék, mert nem tudja az-erúber, kit sért meg igazából, s mindig az kapja

Next

/
Thumbnails
Contents