Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-11 / 240. szám

1986. OKTOBER 11., SZOMBAT Bős-Nagymaros Tervszerűen Pénteken befejeződtek a magyar—csehszlovák határvízi tárgyalások. A megbeszélése­ken á két ország vízügyi szak­emberéi-''egyebek ’.között átte­kintették a közös Duna-szaka- szon folytatott.építési, kotrási, hajóút-kitűzési munkálatok helyzetét. A Rajka és Szob közötti 1.42 kilométer hosszú közös Dur.a-szákaszon az el­múlt évben a partvédelmi mű­vekbe 35 ezer' tonna követ építették be és 230 ezer köb­méternyi hordalékot kotortak ki á gázlókból.. A' munka az idén is folytatódik. Erősítik a szabályozási' müveket, újakat építenek s további jelentős gázlókolzásokat íoiytatnak. A tárgyalásokon szó volt a bős—nagymarosi erőmű és vízlépcsőrendszer építkezésed­ről. A műnél-ez évben- 3 mil­liárd . forint értékű ibéruházás valósul meg, döntő részében a Szigetközben. Épül a tározó tó jobb parti gátja, osztrák építők elkészítették a duz­zasztó résfalát. A duzzasztót már magyar kivitelezők épí­tik. A munkák a terveknek megfelelően haladnak. IVfindenki ügye, senki földje N’őhány esztendeje úton, út­félen ránkköszöntött eyy pla­kát és róla a tömör, felkiál­tásnak beillő kérdés: Nem bántja a szemét? A többségnek persze bántja a szemét a ten­gernyi hulladék utcán, erdő­ben, közutak mentén. De se­hogyan sem sikerül felülkere- kedpipk a tiszta környezet barátainak, noha sokan közü­lük nem elégszenek meg a puszta óhajtással. Az állampolgári rendetlenség egyik kárvallottja megyénkben a Budapesti Közúti Igazgató­ság, amely igyekszik úrrá lenni az egyre csak romló helyzeten, azonban vajmi ke­vés sikerrel. Ebben az évben például több, mint egymillió forintos többletköltséggel ter­heli számlájukat az, hogy rendbeteszik az elcsúfított utakat. A tarthatatlan állapot késztette a közúti igazgatósá­got arra, hogy egyeztető tár­gyalásra hívja össze az álta­la érintettnek tartott szer­vek és hatóságik illetékeseit: dolgozzanak ki közös akciót, érjen véget, hógy ami mind­annyiunk közös ügye, az el­vesszen a hatáskörök útvesz­tőiben. A megyei tanács, a Pest Mé- gyei Köjál, a helyi Volán mel­lett meghívást kapott szűkebb hazánk KlSZ-bizottsága is, sajnos azonban őket nem kép­viselte senki a megbeszélésen. Pedig az Országos Környezet­és Természetvédelmi Hivatal szakembere éppen ezt a kor­osztályt vonná be szívesen a környezetóvó, környezetszépítő munkába. Ez a javaslat már csak azért is egyetértésre ta­lált, mert nem kizárólag a több ráfordításban leli meg a kiutat. Sz. T. A váci Radnóti Miklós Általános Iskola tanulóinak népes csapata — uttjártamkor — október második hetének keddjén is {odacsödült a szikietekben a bejárat rc.eüclt kis büféhez, ahogy-i rendszeresen A harmad ík kicsengetéskor azonban már ugyancsak megcsappant a készlet, csupán iz> elöl állóknak jutott sütemény. A többség csaló­dottan távozott. De riialédotl a. több éven át jól bevált szolgáltatás­ban az intézmény igazgató ja. Bucsánszky János is, csakhogy ő már jóval tlöbb. Kénytebn árat emelni — Annak idején mi magunk alakítottuk ki a kicsiny helyi­séget —• világosít fel az isko­laigazgató —. mert nagyon fontosnak tartjuk, hogy a gye­rekek, akik közül sokan már reggel fél hétkor-—hétkor itt vanak, harapnivalóhoz jussa­nak. Csaknem ezer tanulónk van, közülük csupán a fele ét­kezhet a menzán, nélkülözhe­tetlen tehát egy ilyen üzlet. A Pest Megyei Vendéglátóipa­rt Vállalat Váci Igazgatósága működteti a büfénket, bérleti díjat nem kértünk tőlük, és ingyen kapják a világítást is öt esztendeig zavartalan volt a kapcsolatunk; mi elégedet­tek voltunk a vendéglátó cuk­rászüzeméből származó ízes süteményekkel, a boltocska vezetőjével, és — úgy hittük — a cég elégedett a havi, kö­rülbelül • 40 ezer forintos be­vétellel. Idén azonban várat­lan lépésre szánta magát a vendéglátó vállalat. Negyed- osztályúból harmadosztályúvá sorolta át a büfét, ami azt jelenti, hogy — a poharas tej, a kifli, szóval a rögzített áras termékek kivételével — átla­gosan nyolcvan fillérrel töb­bet kell leszámolni a búrkif­liért, túrós táskáért, Márka üdítőért.,. A kép teljességéhez tarto­zik: a vállalat igazgatója fel­hívta Bucsánszky Jánost, hogy közölje: az iskolabüfé, ha­sonlóan a városban működő öt másikhoz, veszteséges, kénytelen tehát árat emelni. Azt is hozzátette,, a 44-es számú egységet a 31-es szám alá sorolják. Ami szakmabé­lieknek feltétlenül mond va­lamit, ám a nebulók nevelésé­re szerződőit' pedagógus nem tudhatta: a számcsere azt ta­karja, hogy a kis áruda „fel­sőbb osztályba lépett”. A lé­nyeg ebből annyi: az iskola vezetője az alapanyagok árá­nak emelkedésére gondolt, s arra, 20—40 fillérrel lesznek legfeljebb magasabbak az árak. Nem pedig a duplájá­val. Egyébként Molnár Miklós, a vendéglátó váci igazgatóságá­nak első embere a helyi ta­nács tudtával és beleegyezé­sével tette, amit tett — vala­mennyi iskolában. Ami pedig a saját feletteseit illeti, azok egyenesen feladatul szabták, hogy a tevékenységből adódó Pácéiról startol a Gepárd tavalyi 174 ezer forintos vesz­teséget idén megszüntesse. . Erről azonban majd később. Most inkább némely rendele­tek meglehetősen rugalmas ér­telmezhetőségéről. Bucsánszky János megfellebbezte a dön­tést, szerinte ugyanis ntm etikus, hogy gyerekek eseté­ben csak a rideg számok le­gyenek mérvadók. A protes- tálás kisebb lavinát indított meg. a szülői munkaközösség választmánya is reklamált a tanácson. Irt oda ismét az érintett cég főnöke is, jelezve, hogy ragaszkodik a szándéká­hoz. Amire a műszaki és ter­melési ellátásfelügyeleti osz­tálytól azt a választ kapta: bejelentését nem veszik tudo­másul, mégpedig egy belkeres­kedelmi minisztériumi rende­let alapján, amely szerint „a nem nyílt árusítású vendég­látóipari üzletet osztályba so­rolni nem kell”. Az ám, de tiltást nem tartalmaz ez a passzus, annyira nem, hogy az osztály munkatársa, Grmela Pálné maga is kifejtette: a saját hatáskörében, ha úgy Htja jónak a vezető, besorol­hatja az egységeket. Amint annak sincs akadálya, hogy lehúzza a rolót. Az iskolaigaz­gató, az ő kifejezésével élve. ultimátumot kapott: ha nem vonja vissza a fellebbezést, a partneri viszonyt felmondja a vendéglátó. Sakk-matt. Az elvek védelmében A boltocskában három hölgy sürgölődött, amikor odamen­tem, hogy megnézzem az omi­nózus táblát, amelyen olvas­ható: III. osztály. Ilyen azon­ban nem volt. Csak nem egy ügyben jöttünk? — kérdi a két civil egyike, mint kide­rült, a Váci Tanács kereskedel­mi árelőadója, aki kolléganő­jével együtt az árkalkuláció­kat vizsgálta tételről tételre. Tar Györgyné üzletvezető ar­cán feszültség. Nem elég, hogy bizonytalanná vált a munka­helye, egyszere hárman is faggatjuk, hol hát a besoro­lást hírül adó tábla, amely alapul szolgál a különben kor­rekt árkalkulációhoz? — Hát, az nincs. Telefo­non kaptam az utasítást az átminősítésről. De* itt most minden olyan átmeneti, rövi­desen nem lesz se tábla, se árusítás... Néhány ár példaként. Gyü­mölcskorong 4,40, Fincsi szelet 4,60, Márka üdítő 4,20. Egy csemege — a somlói galuska — haladja meg valamelyest a tíz forintot. Szendvics — ami helyben készült benti alap­anyagokból — ezúttal nincs, ennél a portékánál, I ha ne­gyedosztályú, 54 százalékos a haszonkulcs, míg az előrébb­rukkolásnál már 90 százalékos a szorzó. (A könyvecske ez utóbbit regisztrálta.) A fenti összegek, mint szóltunk róla. átlagosan (10 fillérrel fejelték a tavaly érvényes tarifákat. Így sem olyan magasak azon­ban. hogy ne inkább az elvek védelmében szólaljon fel az iskolaigazgató. Más kérdés, de nem állom meg, hogy ki ne mondjam: a sorban álló nem egy és nem két gömbölyűid gyerek láttán úgy vélem, nem a leghasznosabb cukros szörp­pel és édes süteményekkel el­verni az éhségüket, Lenyelni a veszteséget Hogyan látja az elmérgese­dett viszonyt Molnár Miklós, a vendéglátó váci igazgatósá­gának vezetője? ,— Hat éve, magam ajánlot­tam, hogy szívesen üzemelte­tünk büféket az iskolában. Mindenki üdvözölte a szán­dékot. s hamarosan elkezdtük a tevékenységei mind a hat iskolában azonos módon, vagy­is bérleti díj fizetése nélkül. Hozzáteszem, a Radnóti Mik­lós Általános Iskola az egyetlen, ahol nem fogadták el az új feltételeket, a töb­biben továbbra is működünk majd. Az elmúlt esztendők, ezt mindenki jól tudja, ked­vezőtlen változásokat hoztak, s a rentábilis gazdálkodás épp olyan követelmény nálunk, mint minden más vállalatnál Egyszerűen nem vagyunk ké­pesek „lenyelni” a szolgálta­tásból adódó veszteséget to­vább. A dologhoz tudni kell, a tej, a péksütemény nem drá gult, s arra is utasítottam a bolt vezetőjét, hogy a szend vicseknél (ami. mint emlék­szünk látogatásomkor nem volt — a szerk.) továbbra is az alacsonyabb haszonkulcsot alkalmazza. Mindössze két hé tig,, a visszavonásig volt más­ként. Magam is sajnálom, hogy kapcsolatunk ide jutott, de a saját kollektívám, no és persze a vezetőim tőlem 28,6 milliós forgalmat várnak er­re az évre, meg kell hát fogni minden forintot. Esetleg máshol is A helyzet nem ennyire egy­szerű. Mert iskolabüfének lennie kell. Ha nem vendég­látós cégérrel, hát másként. Az igazgató errőfi garantáltan gondoskodik. Ha az idén nem is, de megszervezhető például az iskolaszövetkezet — áru- szállításra akad vállalkozó. Most azonban még forrong á helyzet és igazságot tenni bi­zony nehéz. Veszteséges tévé kenységre ugyanis senki nem kényszeríthető. Ám akaratla nul felötlik az emberben: az elguruló forintokat -esetleg máshol is meg lehetne fogni. A Pest Megyei Vendéglátóipa­ri Vállalat egységeinek döntő része szerződéses formában dolgozik. Az apparátus felál­lása viszont — igazgatóságok, vezérigazgatóság — a régi. Szigethi Teréz HÄ HÉT HÍRE KUN KÖTÉS © A Fogyasztók Országos Tanácsa a kereslet-kí­nálat létrehozásának lehetőségeit elemezte a lakás­építésben. ® Budapest volt a helyszíne a II. számító­gép-alkalmazási konferenciának. Q Szolnok fogadta a talajtermékenység javításáról rendezett kétnapos' nemzetközi tudományos tanácskozás részvevőit. <0 'A. Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület az ipar­terület jövőjéről tartott vitaülést. O A hét híre az is,- hogy régészeti kiállítás nyílt Karcagon A kunok em­lékei Magyarországon címmel. Titkok kerítette nép volt év­századokon át és a legendák­ból napjainkra is maradt elég. A legendák sokáig élnek, mert hiszen olyan izgalmasan szé­pek. Legenda: kunhalmokon nyújtózott messzire a hőerő­műország, az olajfinomító­birodalom Százhalombattán. A halmok igazak, a név is mu­tatja. A kun jelző azonban — mert nem kunok sírja rejlik a halmok alatt — legendák hímes szárnyú pilléje, röppen, megpihen, rebben ismét, fá­radhatatlanul. Nem legenda, hanem történelmi tény ugyan­akkor, hogy a török hódolt­ság után mindössze öt jelen­tősebb lakott helye volt fel­lelhető a Kiskunságnak, s ezek egyike Kiskunlacháza. Nem legenda, hanem történelmi tény az is, hogy a kiskunsági pásztorkodásnak a 16—17. szá­zadban a legjelentősebb helye a Háromváros — Cegléd, Kecskemét, Nagykőrös — és vidéke. A tények persze fa­kóbbak a legendáknál, talán ezért, hogy az utóbbiakhoz vonzódunk. Ami nem lenne baj. Az már viszont baj, ha összekevere­dik a múlt sokféle eleme, ha az emlékezet már nem tesz különbséget jászok és kunok, a 12. században érkezett kunok — a palócok 6kJ — és a ké:; sőbbiekben letelepedettek kö­zött. Amint az is hiba, amikor .titkok dédelgetése közben el­felejtődik, gz a török nyelvű nomád nép nagyon messziről, Kína, majd Nyugat-Szibéria területéről indult el, hogy a mongolokkal szemben csatát vesztve — 1223-ban, Kalkhd mellett —, végül szétszóród­jék, s jusson belőlük nagyobb csoportókban hazánk terüle­tére is. Nem valami szíves fogadta­tásban lehetett részük! Nomá­dok voltak, pogányok, állat­tartók. makacsul őrizték tör­zsi, nemzetiségi szervezetü­ket. Szó. toll, kard hadakozott, míg végül létrejött az egyez­ség a feudalizmus viszonyait tükröző magyar hatalom és a kunok kiválóságai között, üsz- szetartásukat, szívós hagyo­mányőrzésüket, mutatja az írott dokumentum: a török hó­doltság után az akkori Pest megye hatóságai arról panasz­kodnak az uralkodónak, meny­nyi gondjuk, bajuk van a fő­város környékén a „törökül’* — azaz kun nyelven — beszé­lő falvak népével... Nem vé­letlen szülte ütközések ezek! Él még a vármegyéken kívü­liséget adó széki szervezet emléke, hat szabadságjogai­nak semmi mással össze 'nem téveszthető íze. Akkor is ígv van ez, ha nagyjából egy idő­ben az utolsó betelepülő kun csoportokkal — ezek Buda környékén és a Csepel-sziget mai falvainak elődjeiben te­remtettek otthont maguknak — „átszervezték” a székeket, összevonták azokat a jászoké­val együtt, keruleite. Nem ez volt az első, s nem is az utolsó átszervezés ... ! Mert a török hódoltság után sok baja támadt a hatalom­nak a nyakas kunokkal — akik ún. szabadalmaikat jo­gos járandóságként óvták —, az 1600-as évek végén eladták az egész kerületet a Német Lovagrendnek... Sajátságos megoldás, de pfersze nem az egyetlen ilyen sajátos medici­na történelmünkben a bajokra, gondokra, feszültségekre. Lát­szat és valóság ilyen talmi összeillesztése azonban soha nem bizonyult tartósnak. S bár a kunok erőteljesen kevered­tek a magyar lakossággal, múltjukhoz ragaszkodtak, az 1700-as évek közepéről íratok sokasága tanúskodik róla, mi­lyen bonyodalmak közöt ték el, hogy megválthassak magukat, azaz visszakaphas­sák jogaik — szabadságuk — javát.­Seregnyi történelmi tanulság közül 3$, sem utolsó, ami,te­hát a kunokkal, a kunok kö­rül történt, mert bár mai ha­zánk határai között már nin­csen szükség rá, a kisebbsé­gek kezelésének ügye jelen vi­lágunkban sem vesztett aktua­litásából. A kunkötés ugyanis kioldható egyetlen mozdulat­tal, ha a szabad végét rántják meg a kötélnek, ám ha a má­sikat, akkor egyre szorosabb lesz a hurok; kunkötések nem csak valódiak, hanem képlete­sek is léteznek a társadalmi fejlődésben. S ez a felismerés — hogy a ku» nyelvből ma­gyar közszóvá lett kifejezés­sel éljünk — jó kalauz lehet­ne némelyek számára a nem­zetközi porondon a cselekvés­hez. Mészáros Oltó lövidesen kapható lesz az a tetcxkompuíer, amelyet récé­in, a Tri-Ton Távközlési és Számítástechnikai Kisszövctke- etben készítenek. A Gepárd fantázianévre hallgató rendszer gyík fő jellemzője, hogy a telexgéphez egy képernyő Is tar­ozik, amelyen előre meg lehet szerkeszteni a továbbításra zánt üzenetet. Emellett memóriaegységgel rendekezik; mind , hívott fél számát, mind az üzeneteket képes tárolni. A gyár- ó cég ebben az évben mintegy 100 darabot készít belföldre (Barcza Zsolt felvétele) N éhápy esztendeje még fel-fellán­goltak a viták arról, hogy vajon he­lyes döntés volt-e az állami tulajdon­ban .levő vendéglátó és más kereske­delmi egységeket szerződéses vállalko­zásba adni. Érvként — mindkét olda­lon — a leggyakrabban a pénzt emle­gették. Azt, hogy ezzel jelentős magán­tőkét vonnak be a gazdaság vérkerin­gésébe, és emellett a tényleges igé­nyekhez jobban igazodó kiszolgálás és választék lesz a boltokban. S ugyan­csak nem elhanyagolható, hogy az ál­lami vállalatok a továbbra is köztu­lajdonban maradó üzletek bérbe adá­sával nagy összegű bevételekhez jutnak, miközben felelősségük alaposan csök­ken. S mit mondott az ellentábor? Nos, elsősorban azt emlegették, hogy csak azok vállalkozhatnak, akiknek pénzük van — a klasszikus elmélet leegyszerűsített változata így hangzik: pénz szüli a pénzt —, s így egy kisebb társadalmi réteg anyagi helyzete a tár­sadalmi átlagot jóval meghaladóan nő. Ma már elmondható, hogy mindkét tábornak igaza van. A szerződéses üze­meltetés — eltekintve a kirívó esetek­től — beváltotta a hozzá fűzött remé­nyeket. s úgy tűnik, lassan minden részletre kiterjedően kialakulnak azok a jogi keretek, amelyek ezt a tevé­kenységet szabályozzák. Ez perszenem azt jelenti, hogy nincsenek a kedvező összképet megbontó gondok. A szerző­déses vállalkozók legutóbbi, Budapes­ten, a Grand Hotel Hungáriában ren­dezett második országos konferenciáján a felkért előadók szavaiból kevésbé, ám a záró fórumon szót kérők véle­ményéből annál élesebben derült ki, hogy sem az áruellátás, sem az árkép­zés nem mentes helyenként az életünk más területein is jól ismert negatív jelenségektől. Hallhattuk példáulj hogy a szállítók gyakran csak csúszópénz ellenében adnak a különösen keresett portékából, s ez ellen tehetetlennek érzik magukat a vállalkozók. Olyany- nyira, hogy némi derültséget keltett, amikor az egyik meghívott vendég azt javasolta: fogjanak össze, s együtt, határozottan lépjenek fel. Ám ennél sokkal komolyabb dolog, hogy immár hónapok óta emlegetik: rövidesen megjelenik az új árképzési rendelet — erről lapunkban mi is ír­tunk —, ami ma még, s a konferen­cián elhangzott előadások után még homályosabb, legalábbis a módszere­ket és a célokat tekintve. Mert ugyan több tucatszor elhangzott az árarányo- sitás fogalma, de a hozzáfűzött ma­gyarázatokból csak az tűnt ki, hogy a végeredmény nem lehet más, mint az árak emelése. Ez pedig már a vásár­lók zsebét is érinti, mint ahogy az is, amit terveznek: megszüntetik a szá­mokon alapuló kalkulációt. Ha ez va­lóban bekövetkezik, ellenőr legyen a ta!pán, aki meg ludja fogni majd a csalókat, üzérkedőket. Nem kétséges, a szerződéses vállal­kozók sincsenek könnyű helyzetben. Sok bérbe adó vállalat több bort is lehúzna róluk — ha tehet), meg is te­szi —, s a jogi szabályozásban is sok a nyitott kérdés. Ezt az egyik felszó­laló úgy fogalmazta meg. hogy a pa­ragrafusok többnyire csak követik az eseményeket. Érthetetlen például, hogy az eladók miért kapnak rendkívül ala­csony fizetést, hiszen ezzel — s ez szintén a fórumon hangzott el — szin­te rákényszerítik őket a „fekete” üzle­tekre. S okan beszéltek arról a csaknem egész napos tanácskozáson, miként növelhetnék jövedelmüket az üzletek bérlői. Arról már kevesebben, hogy mit szólnak ehhez a vásárlók. Igaz, ezt a konferenciát nem is vevőknek rendezték. F. Z. Vihar az sskolabiifé körű! Felmondják a partneri viszonyt? A paragrafus mögötte ballag

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents