Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-09 / 212. szám

Hogyan állítsuk meg a legyeket? Különben nyaranta fújhatunk Gyermekkoromban mindig én gondoskodtam odahaza a légy csapók utánpótlásáról, szép mívű, cifra nyelű, erős bőrleffentyűvel ellátott szer­számok kerültek ki a bics­kám alól, de a sok használat miatt a legjobb minőségű munkadarab is csak ideig- óráig szolgálta nagyanyát. Mégis szívesen farigcsáltam eme furcsa háztartási alkal­matosságokat, már csak azért is, mert nagyon utáltam a le­gyeket A jóféle ragadós légyfogón kívül akkor még ez volt az egyedüli, igaz, nem valami hatékony, de legalább kör­nyezetkímélő, légyirtó eszköz. Ma viszont elég két-három eresztés a chemotoxos vagy a klipatos flakonból, s hullik a légy, mint a záporeső — a tönkretett levegőjű szobában. De mit érnek a nagyszerű vegyszerek, ha holnap újra jön a légyáradat, holnapután megint, egész nyáron örökö­sen fújhatunk, amíg az első dér el nem viszi az utolsó rovart. Csak másodlagosan Jól tudom, a légy ősidők óla jelen van ott, ahol állat­tartással foglalkoznak, velejá­rója a trágyának, hulladék­nak, jóformán az egész gaz­daságnak. De mivel a legtöbb helyen csak másodlagosan vé­dekeznek ellene, soha nem le­het kordában tartani a fölöt­tébb kellemetlen élőlény sza­porodását. Megkeserítik a há­ziak életét, sőt még a szom­szédét is. Jóllehet annak ud­varán pedig egy fia japánka­kas sem futkározik. Életem légycsapós korszaka óta jó néhány szakkönyvet, tudományos igényű irodalmat átlapoztam, remélve, hogy rá­bukkanok a nagy felfedezés­re, hogyan lehetne a legyet egyszer s mindenkorra kiir­tani még a trágyadombról is. Nos, erről csak annyit, bizo­nyára valami komoly díj tu­lajdonosaként róhatnám most e sorokat, ha sikerült volna a léggyel kapcsolatban szer­zett ismereteim segítségével álmomat valóra váltani. Ha egy napon Arról viszont meggyőződ­tem, ha módszeresen irtanánk a szemtelen rovart, jóval ke­vesebb gondot okoznának. Noha vegyszerek sokaságát ismerjük, bosszantó, hogy sokfelé tétlenül nézik a légy­inváziót. Az elszigetelt véde­kezés vajmi keveset ér, a gondozatlan trágyarakásokból milliószám jön az utánpótlás. A szakemberek véleménye szerint, ha mondjuk, egy ut­carész, környék összefogna, s egy napon végeznék a gazda­sági épületek, trágyarakások légyteienítését és ezt a mű­veletet havonta egyszer meg­ismételnék, nagyon eredmé­nyes lenne a védekezés. A szakkönyvek számos vegyszert ajánlanak erre a célra. Ilyen a Ditrifon 50, melynek 2 százalékos oldata kipermetezve az ólakban, is­tállókban, trágyakazlakon igen hatékony. Még a serté­Megosztolt gondok Az óvatos derékhad Tjettenetes panaszáyada­tot zúdított ránk az idős hölgy. Gödöllői házán sürgős­sé vált a tetőzet cseréje. Mint ilyenkor lenni szokott, érdek­lődött itt is, ott is, kire lehet, kire érdemes bízni a munkát. Többek ajánlatára szakcso­portot bízott meg. Elvállalták, megjelentek, vezetőjükkel mindent megbeszéltek. Az irányító elment, a dolgozók nekiláttak. Villámgyorsan le­szedték a cserepeket, részben szétbontották a faszerkezetet. A serény kezdetnek elmaradt b folytatása. Utána hol meg­jelentek a fiúk, hol nem. Ak­kor se sokat lendítettek, ami­kor ott voltak. A hölgy azóta többször tárgyalt a vezetővel. Az mindig készséges, de ő is tele van panasszal, nem sokat tud tenni mihaszna legényei­vel. Értsük meg, magyarázta az asszony, ezek nem masze­kok, kontárok, hanem szak­csoport, ezért is bízott ben­nük. de hát úgy látszik, itt már senkiben sem lehet bíz­ni. A csoport legénysége egyéb­ként gyakran változik, mond­ta a hölgy a vezető tájékozta­tása nyomán. Miként másutt is. Ezek az új formában dol­gozó társulások különben is mozgékonyak, embereik cse­rélődnek, szétmennek, meg­szűnnek. Ez sem az igazi, von­ják le a következtetést azok, akik az állandóságot érzik az élet egyik legfontosabb ismér­vének. Majd kiforrják magukat, ál­lítják a bölcs ebbek. Ha ösz- szeáll az óvatos derékhad. Hát igen, az óvatos derékhad. Amelyről rendszerint keve­sebb szó esik, mint a legjob- bakról, legrosszabbakról. Az óvatos derékhad tagjai szok­ták mondani, ha egy-egy szö­kőévben kérdeznek tőlük va­lamit, ó, az én életemben nincs semmi érdekes, dolgo­zom csöndesen, reggel hozzá­látok a munkához, délután abbahagyom, mit lehet erről beszélni. Tőlük még kérdezni sem lehet igazán. Ezért mon­danak nekik ilyeneket, ho­gyan telik egy napja, hogyan bírta ki ennyi ideig egy hely­ben. A kiválókkal és a mi- hasznákkal egészen máskép­pen vagyunk. A nekik szege­zett kérdések mindig konkré­tak: hogyan fogant meg ez a pompás Ötlet, csak a saját kútfejéből merített, avagy se­gített a szakirodalom? A mi­hasznának: már megint elkö­vetett egy ballépést, a család­jára nem gondol? Tetszenek még emlékezni a termelőszövetkezeti mellék­üzemek létrejöttére? Alig in­dultak meg, már olvashattunk konjunktúralovagokról. Ezek egy része a gyárakból érke­zett, de semmi közük nem volt a derékhadhoz. Annak a tag­jai azonnal fölfigyeltek az új­fajta lehetőségre, mondogat­ták is egymásnak, bele kellene vágni, szívük mélyén azonban tudták, egyhamar nem vág­nak bele. így volt ez leg­utóbb is. Elindultak a nyug­talan újítók, s a nekik min­den mindegy hátramozdítók. Majd amikor már többé-ke- vésbé biztosra lehetett menni, kezdtek szivárogni a bátrabb derékhadbeliek. Az óvatos derékhadnak sok a vesztenivalója. Szorgalma, szaktudása révén hadálláso­kat mondhat magáénak a munkahelyén. Eme hadállá­sok szinte észrevétlenül ala­kultak ki, miként a szerte­ágazó kapcsolatrendszere is. A mindennapok során ezekre alig gondolnak a derékhad emberei, olyanok, mint a lé­legzés. Abban a pillanatban nyilvánvalóvá válnak, amikor fölmerül a változtatás gondo­lata. A folyton újításon töp­rengő egészen másképpen van ezzel. Őt szakadatlanul csá­bítja az új hely, hátha ott jobban érvényesül. A semmi­hez sem ragaszkodóknak pe­dig csak azt kell mondani: gyere, itt sokkal jobb helyed lesz, s ő már ballag is a mun­kakönyvéért. A zt mondta a bevezetőben ** emlegetett hölgy, hogy akik nála jártak, ugyanolya­nok voltak, mint a régiek. Hozták a sört. nézelődtek, va­karóztak. A tetőt szétszedték, másikat rakni már nem volt se kedvük, se erejük. A de­rékhad emberei ilyesmire képtelenek. Bontani nem na­gyon szeretnek, s ha mégis kell, sietve elkészítik helyébe az újat. Ök ugyanis csak ak­kor érzik biztonságban magu­kat, ha a környezetük ép és teljes. Ehhez ragaszkodnak, ezt óvják. Erényük és gyengé­jük Is ez. Hiszen az újító is folyton bont, hogy helyébe szebbet és jobbat építsen. S ezt majd megint az óvatos de­rékhad fogja védeni, noha köndyen lehet, hogy a szük­séges időn túl is. Kör Pál sek bőrére is juttathatunk belőle. A Stronoxin 200-szo- ros hígításban tartósan kiöli a legyeket, hasonlóképpen a Tabomidin is. A Neumustoxot sűrű péppé hígított állapot­ban a falra szokás kenni csí­kokban, ahol az állat nem érheti el. Ha sok a légy, tíz­szeres hígításban permetezhe­tünk is vele. Fontos, hogy ezek a szerek frissen meszelt falra ne kerüljenek, mert ott elvesztik a hatásukat. Kórokozók Ajánlhatnánk még néhány anyagot a légyáradat csök­kentéséhez, de munkánk sike­re nem a választékon, hanem az összefogáson, az összehan­golt munkán múlik. Főként a városi és városszéli porták állattartó lakóinak kellene jobban belátniuk, hogy nem a légycsapós korszakban élünk, amikor még nyugodtan hivat­kozhattunk a léggyel szembe­ni tehetetlenségünkre. Sajnos több helyen még ma is le­küzdhetetlen természeti csa­pásnak tartják a hemzsegő legyeket. Valójában az is, miként a betegségeket kiváltó kóroko­zók is azok, amelyeket ter­jesztenek, és amiktől minden­ki szeretne megmenekülni. Erre gondoljunk, mielőtt el­lepnék a legyek udvarunkat. My. J. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: A gödöllői kastély a század- fordulón, kiállítás, megtekint­hető 10—19 óráig. A hónap gödöllői műtárgya; Feszty Árpád (1856—1914) A magyarok bejövetele című festményét bemutató mű 1896- ban, megtekinthető az előtér­ben. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás tör­ténetéről. A régi Gödöllő, ka­marakiállítás. Giczy János fes­tőművész kiállítása. A kiállí­tások 10—18 óráig tekinthetők meg Aszód, múzeum: Kortárs képzőművészeti gyűjtemény, kiállítás, megte­kinthető 10—18 óráig. Nagytarcsa, múzeum: Nagytarcsaiak a községfej­lesztésért, időszaki kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 212. SZÄM 1986. SZEPTEMBER 9., KEDD Agrártudományi Egyetem Amíg nincs új - hagyományosan Az új tanév kezdetén be­szélgetésre invitáltuk az egye­temi pártbizottság titkárát, Flórisné dr. Sipos Ida egye­temi docenst, hogy az eltelt esztendő pártmunkájának ta­pasztalatairól szóljon. Döntés, végrehajtás — A lezárt tanévben is el­sősorban az volt az egyete­mi pártszervezet feladata, hogy politikai eszközökkel se­gítse az új tantervek zökke­nőmentes bevezetését, az ok­tatás-nevelés harmóniájának megteremtését. Törekedtünk az egyetem és termelőüze­mek kapcsolatainak szoro­sabbra fűzésére, a kutatási pályázatok rendszerének meg­felelő kihasználására. Figyel­met fordítottunk az egyete­men belüli jobb munkameg­osztás, a munka szerinti díja­zás és elismerés kialakítására — mondotta bevezetőül. — Szervezeti változásról is döntött a végrehajtó bizott­ság. — A kari alapszervezetek véleménye alapján a hallga­tói alapszervezet karonkénti szerveződésben az őszi félév során kettéválik. Úgy gondol­juk. hogy ezáltal feltétlenül javulni fog a pártépítő mun­ka, s kedvezőbbé válnak az oktatói pártalapszervezetek számára az ifjúságpolitikai munka feltételei is. A jelölő- bizottságok már az elmúlt tanévben megkezdték munká­jukat, s a vezetőségválasztá­sok is rövidesen lezajlanak. — Hogyan ítélik meg az in­formációáramlást? — Az információs hálózat­ban tevékenykedő párttag­jaink megfelelő munkát vé­geznek, de még mindig sok a pusztán formai elem az in­formáció áramoltatásában. Testületi ülésen ugyanis ja­vasoltuk a havonta megrende­Tömörítőből a massza Havonta kiiencszáz mázsa rágógumit gyártanak a péceli Rá- vOsvölgye Termelőszövetkezet mogyoródi rágógumiüzemében. A csaknem húszféle Ízesítésű és különféle csomagolású cse­mege egy része exportra megy, a többi belföldi piacon talál­ja meg vevőit. Képünk az előkészítő soron készült, ahol Kal­már Lajos és Pásztor Béláné a tömörítőgépből felkerülő masz- szát gyúrja. (Hancsovszki János felvétele) zett információs fórum létre­hozását, ám ez‘ lényegében nem hozta meg a kívánt eredményt, gyakorlatilag ku­darcba fulladt. Sok párttag úgy véli, hogy ennek oka: a döntéshozatalban a dolgozók közvetlenül nem vesznek részt, ezért aztán a végrehaj­tásban is érdektelenek. — Hogyan értékelte a párt- szervezet a szakszervezeti kongresszusokra való felké­szülést? — A szakszervezeti válasz­tások — a bizalmiváiasztástól az egyetemi küldöttértekezle­tig —, felfokozott politikai légkörben zajlottak le. A dol­gozók igénylik, s egyre jobban élnek is a demokratizmus nyújtotta lehetőségeikkel. A párttagok és a pártonlrivüliek egyaránt bátran mondtak vé­leményt, s ha az ilyenfajta légkör a jó előkészítő munká­val is párosul, nem maradhat el az eredmény: a jó politikai hangulat. Fiatalok érdeke — Milyen benyomást keltett az KlSz,-kong resszusra való felkészülés? — A mi tapasztalataink alapján azt mondhatjuk: a KISZ KB által kibocsátott vitaanyag nem váltott ki kü­lönösebb érdeklődést a fiata­lok körébfen, de nemcsak egyetemünkön, hanem másutt sem. E dokumentum felülről hirdetett megújítási akciót kezdeményezefü arot csupán a fiatalok csendes támogatását élvezi. Persze a nem különö­sebben ' viharos támogatásban annak is szerepe volt, hogy — mint azt küldöttünk a kongresszuson is kifejtette — egyetemi KlSZ-szerveze- tünk eddig is támogatta, se­gítette a különböző hallgatói közösségek munkáját, s vál­lalta érdekképviseletüket. — Az évfolyamok gyűlései rendben lezajlottak, a meg­választott vezetők minden bi­zonnyal alkalmasak feladatuk ellátására. A dolgozói KISZ- taggyűléseket azonban kettős­ség jellemezte: egyrészt szép számmal akadtak olyanok, akik hiányolták a KISZ-mun- ka régi, klasszikus elemeit — a feladatvállalást, a sok kö­zösségi rendezvényt —. más­részt többen a mai korhoz igazodva inkább az egyének munkakörülményeinek javí­tásában, egzisztenciális bizton­ságának hatékonyabb segíté­sében látták a kibontakozás. útját, az érdekképviseleti munkát jelölték meg tevékeny­ségük gerinceként. Kötelező kihívás — Minősítették az oktatói követelményrendszer-terveze­tet is? — Az oktatók követelmény- rendszerének, valamint bér­es keresetszabályozásának ter­vezetét valamennyi fórumon megtárgyaltuk, s alapvetően ellenző véleményüket az egye­temi vezetés változtatások nélkül elfogadta, s a véle­ményösszegzést meg is küld­tük a főhatósághoz. Vélemé­nyünket más fórumokon a felsőoktatást érintő egyéb jog­szabálytervezetekről is kifej­tettük. Ennek ellenére az ezek után kiadott újabb anyagok­ban nem tükröződik érdemi változtatás, ami arra enged következtetni, hogy egyes irá­nyító szervek a demokratikus fórumokon, a széles körű tár­sadalmi vitát csupán alibiként használják fel. Az ellenvéle­ményeket figyelembe sem vették, válaszra sem méltat­ták. Ez az eljárás vélemé­nyünk szerint nem helyes, mert mélyítheti a vezetők és vezetettek közötti szakadékot. — Változik-e a pártmunka stílusa a jövőben? — A munka módszereinek, stílusának korszerűsijés^^-Ez irányítás és a tömegekkel va­ló kapcsolattartás bürokrácia­mentesítése mindennapi fel­adataink közé tartozik. Kér­tük az alapszervezeteket és a pártbizottság tagjait is. hogy az eddigi gyakorlat értékelé­sével, az új módszerekre tett javaslataikkal segítsék a kor színvonalát képviselő igényes és hatékony pártirányítás és munkastílus kialakítását. Mindaddig azonban, amíg a szükségesnek ítélt úi munka­stílust és korszerű módszere­ket nem leljük meg. még a hagyományos módszerekkel vagyunk kénytelenek tevé­kenykedni. Azt azonban nem tehetjük meg. hogy az embe­rek érdektelenségére hivat­kozva belenyugodjunk saját kényelmességünkbe. Napjaink kihívása minket is kötelez. Bokodi Ferenc Kettős siker a nőknél A kiírástól eltérő időpont­ban utazott el a férfigárda Gyömrőre. Ennek azért lett jelentősége, mert néhány fel­nőtt játékosnak halaszthatat­lan elfoglaltság jött közbe. Nagyon gyenge felállásban sú­lyos vereséget szenvedett a csapat. Az amúgy is mindig kellemetlen ellenfél a félidő­ben 16-8-as vezetéssel pihen­hetett. A végeredmény 32-19 lett. bár az utolsó harmadig még csak négy gól volt az előnyük. A fiatalok megemberelték magukat és elhozták mindkét pontot. A hölgyek pedig ket­tős győzelmet szereztek. Az ifisták 18-7-re, a felnőttek 24-10-re nyertek Maglód el­len. E sikerrel szinte bizo­nyossá vált, hogy a gyengébb nem képviselői jövőre ismét az első osztályban szerepel­hetnek. GSC ifi—Gyömrő ifi 22-19 (16-11) GSC ifi: Morvái — Szabó (S), Bátori (6), Kovács (4), Tóth (1), Szekeres (1), Ru- sai (1). Magabiztosan kezdtek a fia­talok, de a taktikai utasítás­ból szinte semmit sem való­sítottak meg. Fegyelmezetlen játékuk miatt csak a játékrész közepe tájára sikerült meg­nyugtató előnyt szerezniük. Rengeteg volt a kidolgozatla­nul, előkészítetlenül eldobált labda, és joggal bosszankod­tak a pálya szélén irányító szakvezetők: nem akarták azt játszani a gyerekek, ami­re képesek. Adósak maradtak a gyors adogatáson és egyéni betöréseken alapuló támadás­befejezésekkel. A második félidőben vala­melyest javult a taktikai fe­gyelem, aminek következtében a 45. percben hét gólra nőtt az előnyünk. Az utolsó öt pere a hazaiaké volt, ekkor mér­séklődött a különbség. Jó: Kovács, Bátori, Szabó. M. G. Mozi Koma kalandjai. Színes szovjet természetfilm. Csak 4 órakor! Szaraurájh áború. Színes ja­pán történelmi kalandfilm. 6 és 8 órakor! ISSN 0133—1937 (GfldöllSl Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents