Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-09 / 212. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 212. SZÁM 1986. SZEPTEMBER 9., KEDD A hét végén is dolgoztak Derűre ború jön, de mm eső ^ A dűlőúton valami rozsdaszínű kis állat vágódik át | a kocsi előtt, s balra, a friss szántáson száguld tovább. | Űtitársam gyakorlottabb szeme még fölismeri benne | a rókát, amint hosszú farkát uszályként menekítve el- | tűnik a távolban. Apró lábai alól valóságos porfelhő S kerekedik, pedig az eke nemrégen fordította ki itt a ^ rögöket. Szomjas, tikkadt a határ mindenütt, a majd | fél méter mélyen is taplószárazí Ha megmozdul a ^ szél, a kukorica-szárak kísértetiesen zörögnek, a napra- ^ forgó feketén lógatja apró tányérjait. Ha valahol gép ^ mozdul a határban, úgy porol, mintha egy ménes tipor- % ná a földet. A monori Kossuth Tsz nap- raíorgótábláin a hét végén is dolgoztak a kombájnok. Nyolc­vanhektárnyi területen falták föl a termést, de sajnos bi­zony ez kevés volt a , jól­lak áshoz”. Az eddigi számítá­sok szerint ugyanis ez a más­kor annyira kifizetődő gazda­ságos növény mindössze 13 mázsás hozamot adott. Érthető tehát Szabó Rudolf termelési elnökhelyettes borongás han­gulata : — Szó se róla, nagyon fur­csa a földből élő ember lelki­világa. Bár lenne miért örülni is, mégis szomorkodunk. Na­gyon felemás ugyanis a hely­zetünk. A nyári betakarítás mérlege a rossz kilátások el­lenére is kedvező lett, hiszen gabonafélékből nem kell ki­esésre számítani. A búza ugyan valamennyivel keve­sebb volt a tervezettnél, a rozs viszont többet adott any- nyival, hogy a pénzügyi téte­lek is kiegyenlítették egy­mást. — Ezek szerint akkor most már az őszi betakarítás miatt fáj a fejük. — Valóban, mert azt látjuk, hogy a kapás növények lénye­gesen kevesebb termést adnak majd, mint amennyire szá­mítottunk. S nemcsak a nap­raforgó. A gombai úti kuko­ricatáblánkon az állataink ta­karmányozására letörtünk tíz vagonnyi kukoricát. Ez a te­rület csak 40 mázsás hektá­ronkénti hozamot ígért. Ugyanekkora területen burgo­nyából is 60 mázsa körüli ki­esésre kell számítani. Amennyire nyugodtan, zök­kenőmentesen fejeződött be — már ami a hozamokat illeti — a Kossuth Tsz-ben a nyári betakarítás, annyira bizony­talanok az őszi munkákat il­letően. Nem csoda, területü­kön jó néhány hónapja, június 13-án volt utoljára igazán je­lentős eső, utána pedig au­gusztus 19-én esett 17,5 milli- máternyi csapadék. Az egy- egy záporból lehulló 3-4 vagy 0,8 milliméternyi „égi áldás” sem sokat ért, hiszen a száraz talaj azonnal felszippantotta. — Augusztus 20-Lg a talaj­munkákkal sem tudtunk úgy haladni, ahogy kellett és szerettünk volna. A kemény föld egyszerűen kidobta az ekét, csak a tárcsázásra és al­talajjavításra gondolhattunk. Az említett nagyobb eső után végre megpuhult annyira a talaj, hogy most 'már szántani is tudunk — mondta Szabó Rudolf. — K'ét nagy erőgépünk éj­jel-nappal egyfolytában dol­gozik, s úgy látjuk, elfogad­ható magágyat tudnak készí­teni. A pilisi Aranykalász Ter­melőszövetkezet elnökének, Puskás Imrének is sok a gondja mostanában, ők a múlt hét közepén kezdték meg a napraforgó betakarítását, s ed­dig 185 hektárról szállították magtárakba a termést. A ho­zamok náluk 20 mázsa körül alakultak, de így is körülbelül 3 mázsával maradtak el a tervezettől. Ők is elmondhat­ják, hogy a körülményekhez képest gabonából viszonylag kevés kiesésük volt, annál jobban tartanak viszont az őszi betakarítástól. — Sajnos, már most biztos­ra vehető — mondta Puskás Imre —, hogy a kukorica ter­mésátlaga lényegesen elmarad a tervezettől. Megkezdtük a krumpli szedését is, arról még nem tudok biztosat mondani, de a tavalyi eredményt a je­lek szerint meg sem tudjuk közelíteni. A talajelőkészítés szintén sok gondot okoz a pilisieknek is. A szokásosnál jobban tör­nek az alkatrészek, a nehéz munka megviseli a gépeket. Már most előrelátható, hogy a megszokottnál jóval több munka húzódik át a követ­kező évre. Az emberek min­dent megtesznek, hogy a vár­ható károkat csökkentsék, de a föld, a vas sokkal kevésbé rugalmas. Az Aranykalász Termelő- szövetkezetben szomorúan, de reálisan már azt számolgat­ják, hogy a tervezett 31 mil­lió helyett legalább a 23-23,5 millió forintnyi nyereségük meglesz-e. Vereszki János Raktár a sleek mellett A Monori Állami Gazdaság központjában a közelmúltban kor­szerű rakodóbázist létesítettek 20 millió forint értékben. A létesítményhez tartozik az iparvágány, a terménysiíók, a ga­bonafogadó garat, az utak és a térburkolat, a magasrakadós raktár, a 20 kilowattos vezeték, a vasúti biztosító berendezé­sek, a folyékony (szuszpenziós) műtrágya fogadótartályai. Az új rakodóbázis által korszerűbbé vált a vasúti ki- és berako­dás a gazdaságban, s a fekbért is minimálisra csökkenthetik. (Mutnéfalvy Zoltán felvétele) Nem lakhat mar putriban a nótabeii Sári, Üllőn ugyanis megszűnt a cigánytelep. Laka­tos László, a „birodalom” utolsó lakója elköltözött, közel a vasútállomáshoz a villaszerű házak között épült, több mint 100 négyzetméter alapterületű, 3 szobás, -összkomfortos új családi házába. A régi ház rogyadozó falai csak úgy tető nélkül meredeznek, kapasz­kodnak az ég felé. Pedig nemrég még 13—14 népes csa­lád húzta itt a keményre ta­posott udvar egyetlen ásott kútjának zavaros vizét. Most már a senki által nem sajnált, siratott telep utcafrontján egyetlen , ház büszkélkedik, Sáfrányék új, emeletes házá­nak széles ablakai bámulják a Gyömrői út sűrűsödő for­galmát.. A szívós, nyurga fiatalem­ber. Lakatos László, a Kultúr- investnél dolgozik. Művelődé­si intézmények belső kialakí­tása és a szakmai kényelmet szolgáló korszerű tárgyakkal, eszközökkel való berendezés a feladatuk. A segédmunkási fi­zetés mellett a négy gyerek eltartása — most várják az ötödiket — bizony nagy gon­dot jelent. Minden garast meg kell fogni, különösen an­nak, aki olyan ház építésébe kezdett, amellyel nem szé­gyenkezhet a községben gom­ba mód épülő, szaporodó szép házak között. Saját telkem Most már kész a mutatós új ház saját telkén, még vi­rágoskertnek is maradt né­hány négyszögöl. Az építkezési szándék megvalósítása azon­ban távolinak tűnő álom ma­radt volna, ha a kezdet kez­detén felmerült, főleg anyagi természetű nehézségeken nem áll a család mellé segítő szán­dékkal Papp Miklós asztalos kisiparos és Kiss Sándor autó­fuvarozó. Lskhstá a ház — Mert segítség helyett a hatóságoktól — és a cigány koordinációs bizottságtól — eddig csupán ígéretet kaptam — panaszkodik az új háztu­lajdonos. A több mint 200 ezer forintos OTP-kölcsön mellett nagy segítséget jelentett az a jelentős — vissza nem fize­tendő összeg, amit a négy gyerek után kapott. Ezzel az összeggel fogott az építkezés­hez. persze, amikor már az építőanyag nagy része meg­volt. Alkotóműhelyben Apránként megvalósuló álmok A természetes emberi magatartás adta Már magunk mögött tud­hatjuk a csillagászati nyarat, az aratás dandárjának idősza­kát, az üdülési főszezont, a diákok a vakációt, az építke­zők az óhajtott meleg, száraz napokat. Szóval kinek-kinek megvolt a nyárra jellemző feladata, programja, éltük az életünket úgy, mint máskor: ki sikeresebben, ki kevésbé szerencsésen, ám biztosan na­gyon sok olyan embert talál­nánk — ha megkérdeznénk őket —, akiknek lesz mire jó szívvel visszaemlékezni az őszi-téli unalmas estéken. ■4SSS ÜSS Az élményekre gondolunk, mégpedig a nyáriakra, hiszen ez a mögöttünk lévő évszak az, amelyik talán a legalkal­masabb a testi-lelki feltöltő- désre. E gondolatmenetet követve kifejezetten olyan embert ke­restünk meg Maglódon Reitz János amatőr festőművész és fafaragó személyében, akinek valóban lételeme az élmény­gyűjtés és továbbadása sajá­tos eszközeivel. Elsősorban arra voltunk kí­váncsiak, hogyan, mivel töl­tötte el a nyarat a festőmű­vész — aki a Dél-Pest Me­gyei Nagy István Képzőmű­vészeti Csoport tagja —, s készül-e megjeleníteni a vász­non nyári élményeit, benyo­másait. — Évente három képpel le­het pályázni a Nagy István Képzőművészeti Csoport kiál­lításaira, kettővel már elké­szültem. Az egyiknek a címe A gyömrői öreg temető, s há­rom még meglevő olyan krip­tát ábrázol kívülről az eredeti komlokzatdíszítéssel és név­feliratokkal, amelyek helytör­téneti tárgyi dokumentumok. A másik kép címe: Közös sors, két embert ábrázol egy lóval, az embernek azzal a négylábú barátjával és hűsé­ges szolgájával, amelyik év­ezredek óta elválaszthatatla­nul együtt élt a parasztem­berekkel, s teljes mértékben osztozott is sorsukban. Hi­szen a ló és az ember verej­tékéből született hosszú időn át a kenyéradó búza, vagy ahogy a régiek mondták, az élet. Márpedig az élet az élők sorsközössége, nagy egymásra­utaltságban, amibe beletarto­zik egymás elviselhetősége, az emberi alkotó munka megbe­csülése, sorstársaink tisztele­te, segítőtársaink s általában a környező élővilág szeretete — mutatta be új festményeit Reitz János, s egyben feltárta azokat a gondolatokat, érzel­meket, amelyek a megalko­tásra serkentették. Természetesen, ha már a lakásán kerestük föl, más al­kotásaira is kíváncsiak vol­tunk. Üj, kritikusan gondolkodó szellemről vall az a szürke, oljtechnikával festett képsoro­zata, amely a második viláfi­Az öröm közös, lakható a ház, a vízbekötés és a teljes üvegezés miatt szorítani kell még a nadrágszíjon, de az öröm akkor is öröm. Kriszta és Móni jó tanuló, a Laci gye­rek tanulmányi eredménye ki­csit gyengécske, most a ve- csési kisegítő iskolának a ta­nulója, Claudia egykedvűen a falakat bámulja, ahova a pa­pa kezében a henger kacska- ringós mintákat rajzol.' Ahogy elnézem, ez az igyekvő, tö­rekvő, fáradhatatlan fiatalem­ber nagyobb hozzáértéssel ke­zeli az ecsetet, mint a nagy­bőgő vonóját. Az édesapja ugyanis a „Suta Feri” zene­karának híres-neves nagybő­gőse volt. Iá szokás — Nem értem én rá már gyermekkoromban sem bíbe­lődni a vonóval. Mindig men­tem dolgozni, hogy a putri­birodalomból mielőbb elkerül­jünk. Ettől a szokásomtól ma sem tudtam megszabadulni. Íme bizonyságul a ház ... Kiss Sándor háborúban elpusztult máso­dik magyar hadsereg történe­tét örökíti meg, a diadalmas indulástól a szomorú valóság­ra ébredésig. Érezhetően Ne- meskürty István Rekviem egy hadseregért című könyvének hatása alatt festette ezeket a munkáit. Majd egy döbbenetes meg­érzéséről, látomásáról valló képét mutatta be Reitz János. A színes olajfestmény az em­beriség léte fölött halálos fenyegetésként lebegő atom­háború utáni elképzelt pilla­natát örökíti meg a kiégett földdel, az elpusztult fával, alatta az emberi csontokkal, s fenn a magasban a nap kü­lönös körgyűrűket rajzol ma­ga körül, hiszen a borzalmas atomvihar miatt megszökött a föld légköre. A festmény alapötletét az a természetes emberi magatar­tás adta, hogy amikor vihar dúl a pusztán, vagy valahol kinn a szabadban, az ember önkéntelenül is a legközelebbi fa oltalmazó lombjai alá me­nekül. Amikor a háborúkban megjelentek a levegőben gyil­kos terhükkel a halált hozó repülőgépek, az utakról akkor is a fák lombja alá rejtőztek az emberek. A kép ezt a fa alá menekülést szemlélteti. Ám a nagy, mindent elemész­tő tűzben füstté vált a védel­mező lomb, meghaltak az em­berek is, csontjaik belesüp­pedtek a megolvadt föld anyagába. A légkör nélküli bolygó napja pedig pontosan olyan körgyűrűt mutat maga körül, mint amilyent a fest­mény ábrázol. És itt jön a döbbenetes ráérzés, mert a festmény előbb elkészült a nap színes körgyűrűivel, mint ahogy annak létét egy légkör Labdarúgás, megyei II. osz­tály, Déli csoport: Üllő—Süly­sáp 1-0 (1-0), Sülysáp, 200 né­ző, vezette: Soós G. A hazaiak léptek fel táma­dólag a védekezésre berendez­kedett vendégek ellen. A helyi csatárok azonban — akárcsak a múltkor Monoron — ismét otthon felejtették a góllövőci­pőjüket. A 27. percben egy sülysápi játékos rálépett a labdára, az üllőiekhez került a pettyes, s Móczár vezetéshez juttatta csapatát. Szünet után folytatódott az egykapuzás, a sülysápiak ját­szottak fölényben, de a ven­dégek védelme remekül zárt, s Berta kapus góloknak látszó lövéseket tett ártalmatlanná. Végeredményben szerencsés győzelmet arattak az üllőiek a körzeti rangadón, az elég mély gödörbe került Sülysáp ellen. Jó: Berta (a mezőny leg­jobbja), Bírta, Móczár, Dobos. A hazaiaknál nem volt átla­gon felüli teljesítmény. Ifi: üllő—Sülysáp 3-1. Cs. J. Gyömrő—Szigetújfalu 4-2 (2-0), Gyömrő, 300 néző, ve­zette: Hídvégi (mintaszerűen). Már a 4. percben vezetést szereztek a hazaiak. Bakos 23 méteres szabadrúgása a bal felső sarokban kötött ki: Alig több mint negyedórát kellett várni az újabb gólig. Nagy F. átadását Kécskei L. bombáz­ta a hálóba. (A labda a ka­pust érintve jutott a kapuba.) A fiatalokból álló vendég­együttes á mezőnyben jól ado­gatott, de kapura semmi ve­szélyt nem jelentettek. Szünet után is álmos iram­ban folytatódott a küzdelem, elég sok hibával játszott mindkét gárda. A 65. percben Tóthot szabálytalanul válasz­tották el a labdától a 16-oson belül. A megítélt — jogos — büntetőt Nagy F. értékesítette. Ezt követően a vendégek vé­delmi és kapushibák nyomán 3-2-re feljöttek. Negyedórával a befejezés előtt Tóth Gy. jó beívelését Nagy F. pompás £e­nélküli bolygó esetében való­sághűen bemutatta az ameri­kai Mars-szonda, a légkör nélküli égitestről küldött te­levíziós felvételein! Nos ő, Reitz János a maga módján így tiltakozik az atomhalál fenyegető réme el­len, figyelmeztetve a pusztu­lás, a teljes megsemmisülés lehetőségére... Ám a fenyegető rém nem állítja, nem állíthatja meg mindennapi életünket, ki-ki éli a magáét, s teszi a dolgát, szövögeti álmait, abban bíz­va, hogy a rossz álom rossz álom maradi Reitz János is bizakodva néz a jövőbe, s apránként megvalósítja nem világrengető álmait. Egész nyáron át dol­gozott azon a kis műhelyen, amelyben már lesz helye sa­tupadnak és kisgépeknek is, hogy ne ülve, ölében faragja emberarcait, maszkjait. Igaz, a maszkok elmélyülten gon­dolkodó, befelé forduló embe­reket ábrázolnak, de az em­bernek az az érzése, hogy egy halovány reménysugár elég ahhoz, hogy élettelen, fába merevített tekintetüket föl­emeljék a diadalmas napfény felé... Aszódi László Antal Morális program Ecseren kedden 17 órától karate. Gombán az autós kertmozi­ban 20.15-től: Egészséges ero­tika (magyar filmburleszk). Maglódon 16.30-tól és 18.30- tól: Falfúró (magyar filmsza­tíra). jessel küldte a bal felsó sarok­ba, így alakult ki a 4-2-es végeredmény. Lagymatag iramú, közepes színvonalú mérkőzésen a he­lyiek nagyobb arányban is nyerhettek volna a gyengécs­ke játékot produkáló Szigetúj­falu ellen. Jó: Bakos, Verseczki S., Csirkő S., Kécskei. Ifi: Gyömrő—Szigetűjfaíu 8-1, gól: Verseczki I. (3), Gru­ber (2), Józsa T., Nagy L- Sándor Z. Itt említjük meg, hogy az első fordulóban (augusztus 24-én) elmaradt a Gyömrő— Nagykáta ifjúsági és felnőtt bajnoki mérkőzés. A két csa­pat — a szövetség jóváhagyá­sával — megegyezett a talál­kozó új időpontjában. Ezek szerint a Gyömrő—Nagykáta mérkőzés szeptember 17-én, szerdán délután fél 4-kor kez­dődik Gyömrőn. Az ifjúságiak is ezen a napon lépnek pá­lyára, mégpedig fél kettőkor. G. J. Kiskunlacháza—Monor 4-3 (2-1), Kiskunlacháza, 300 néző vezette: Surman. Már az 5. percben megsze­rezte a vezetést a hazai együt­tes. Kiegyenlített játék folyt a pályán, mindkét kapu előtt adódott gólszerzési lehetőség. A 25. percben szép támadás végén Gréczy talált a hálóba, öt perc múlva azonban is­mét a hazaiak jutottak előny­höz. A második félidőben Kocsis S. élményszámba menő két góljával 3-2-re fordított a ven­dégcsapat. A 75. és a 78. perc­ben — az elalvó monori védők mellett — lőtt újabb gólokkal azonban végül a hazaiaké lett a győzelem. Fordulatokban gazdag, jő iramú mérkőzést láthatott a közönség, .a döntetlen jobban megfelelt volna a játék képé­nek. li'i: Kiskunlacháza—Monor 1-0. F. J. ISSM »133—2631 (Monori Hírlap) labdarúgás Üllőiek sikere Siilvsápm Remekül zárt a vendégek védelme Rém sajnáljak a régit Az odahagyott putribirodalom

Next

/
Thumbnails
Contents