Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-27 / 228. szám

MM YE! 3 1986. SZEPTEMBER 27., SZOMBAT Körséta az őszi vásáron Rögös néha az újdonságok útja MEGTÁNCOLTATVA Egy-egy vásár nem adhat átfogó ismeretet a magyar iparról — ezt már a tavaszi BNV sajtótájékoztatója után mi is megírtuk, s különösen igaz lehet most, amikor a ta­valyihoz képes félezernél is több vállalat távol maradt a seregszemléről. Kétségtelen, a termékskála egészéről nem kaphat így képet a látogató, a jelenlét és az elmaradás azon­ban mégis keresztmetszetét ad­ta a magyar ipar helyzetének. Hiszen a tartózkodás is jelez valamit: pénzszűkét, avagy az újdonság hiányát. A szép áruk — a végeredmény — mögé pillantva pedig megis­merhetjük azt a rögös, aka­dályokkal nehezített utat, amelyet a gyártók többnyire megjárnak. Pest megyei ki­állítók portáján járva is bő­séggel találunk erre példát. Kit vesz a kereskedő? Nem panaszkodhat a sike­rek hiányáról a Buda-Flax Lenfonó- és Szövőipari Vál­lalat; a szakmai elismerések mellett, amelyeket Vásári da­rabjaik szereztek, a közönsé­get is megállásra készteti be­mutatójuk. Nem is csoda. A mutatós kelmék, ízléses ab­roszok, kéziszőttes fali- és padlószőnyegek mellett re­mek öltözékek csábítják az if­jú és kevésbé ifjú nézelődő- ket. A farmeranyag olyan formában és fazonban köszön ránk, hogy valóban minden korosztály talál kedvére valót. A kockás kosztüm például, amely saját modell, a Lee Cooper cég képviselőjének a tetszését is megnyerte, ami azt jelenti, hogy viselheti a márkajelet. Jó esetben — per­sze Lee Cooper jelzéssel — külföldre is eljuthat a honi tervezésű ruha. Itt kell elmon­dani, .hogy ha-'két-cég egy ütt- műfcődése dgazán--bevált;- a három évre szóló megállapo­dás újabb öt évre történő meghosszabbítása a legjobb úton halad. De nincsen fény árnyék nélkül. A fehérített, kőmosott íarmerholmik társa­ságában egy sötétkék dzseki is kellette magát. A fiúk sokasá­ga érdeklődött: hol kaphatna ilyet? A válasz kesernyés: pillanatnyilag sehol. A keres­kedelem ugyanis ez ideig nem mutatott iránta érdeklődést. No, nem mintha a többi új- modi, kockás, mintás íarmer- szoknyáert kapkodtak volna. Szerencsére azonban a Buda- f’laxnak van mintaboltja, ahol felvonultathatja választékát. Hát igen. A kereskedők ér- dektelensege reírenszerű pa­nasz volt, s az sem csak minket, vásárlókat bosszant, hogy ízlésünket sokkal mara- dibonak tartják, mint ami­lyen az valójában. Szemléle­tesen igazolódott ez a Paci Kötöttárugyár tárgyalójában is. A kis szobák egyikében sorakoztak azok a trikók, pulóverek, amelyeket — a nagykereskedelem szerint — mi, magyarok kedvelünk. Mit mondjak — nem éppen szuper szerelések voltak ezek. Jólle- net a Senior lépést tart a di­vattal és modelljeinek minő­sége sem akármilyen. Más­képp hogyan is tudna meg­maradni, sőt terjeszkedni a tőkés piacokon a hatalmas konkurensek mellett. Igaz, azt a francia vevőt — a számos érdeklődő egyikét —, aki a BNV-n felkereste őket, egy másik helyiségbe kalauzolták. Oda, ahol vállfákon rendkí­vül tetszetős teniszruhák, me­legítők és jogingöltözetek, ízléses színkombinációjú puló­verek, kétrészes együttesek és modern vonalú fürdőruhák sorakoztak. Bizonyára hamarosan sokan megkedvelik a rostdús forma­kenyeret. márkát, azt ékesen bizonyítja: a francia úr a komplett te­niszöltözékeket kifejezetten ezzel a jellel rendelte meg. De láthatók az emblémák an­gol és NSZK-sportboltok ki­rakataiban is. Minden bi­zonnyal kelendők lesznek most bemutatott és gyártmányfej­lesztési díjjal jutalmazott sí­ruháik is, amelyek megszüle­téséhez — az ötlettől a kivi­telezésig — elegendő volt két hónap, ám az újdonságokat ismertető nyomdai termék el­készültéhez nyolc-kilenc hó­nap szükségeltetik. Érthető módon a BNV idején még nem tudtak szórólappal szol­gálni. Utazik a nyusziszőr Háttéripar, feldolgozóipar. Ezek is neuralgikus pontok. Hiányukról, készségükről és képességeikről hosszan me­sélhetnének az érdekeltek. Mondjuk, a Mechanikai Mű­vek, amely óriási kutatómun­kával talált rá arra a kisipa­rosra (!), aki speciális gépén elkészíti a vásáron kiállított, úgynevezett egykezes telefon­juk gyártásához a fröccsöntő szerszámot. Így az amúgy is kissé késve megjelenő elektro­nikus készülék árusítására — amelyhez az elektronika tőkés importból érkezik — csak tavasszal számíthatunk. Azo­kat az álomszép bundákat viszont, amelyeket a Boscoop Agráripari Fejlesztő Közös Vállalat vitrinjeiben csodál­hattunk meg, megrendelheti a hét elején megnyílt Váci ut­cai boltbari, akinek telik rá. De a homlokzaton ne a Bos­coop feliratot keressék, a név ugyanis: Imperial Pelz. Az osztrák—magyar közös válla­lat részvényeinek 49 százalé­kát birtokolja a budaörsi il­letőségű vállalat. A szőrméket adó állatokat — ezüstróka, kékróka, nutria — a Boscoop tenyésztett, a modellek azon­ban a szakmában neves Lis- ka cégé, amely a Diortól is vásárol. Az Imperial Pelz fel­irat mögött kis korona dísze­leg, s a bundák valóban ki­rályiak; némelyikük árán egy közepes kategóriájú autót is megvehetnénk. Nézzük talán inkább az ol­csóbb, a puha-meleg angóra- pulóvereket. A majdani áráról nem szívesen beszéltek, s nem kell vájt fülűnek lenni, hogy megértsük: luxuscikkek ezek is. Exluzív termékek, a hozzá illő árakkal. Vagy egy kicsit magasabbakkal. A helyzet ugyanis az, hogy a magyar angóranyuszik pillekönnyű, hófehér szőre az NSZK-ba utazik, hogy onnan festett fonalként térjen vissza. A hajdan méltán híres magyar textiliparban nem akadt, aki kellő minőségű alapanyaggá dolgozná fel. (Az utólagos bolyhozóeljáráshoz is csupán a Hódiköt-nek van gépe.) Azért a konfekcionálás itthon történik, s az első több ezer darabos széria — a Skálában, az S Modell üzletekben és a Röltex-nél — az év végén megjelenik. Egyáltalán nincs viszont gyártó a BNV-n lá­tott angóra férfi és női meleg alsóneműkre. Boscoop-ék má­sik elegáns újdonsága, a hül­lő jellegű — azelőtt hulladék ba menő — bőr csak a szomszédos Ausztriába indul, hogy óraszíjjá, manikűrkész­letté, pénztárcává és egyébbé változzon. Ki hinné, hogy var­rás és varrás között olyan kü­lönbség lehet, mint a kint készült és az itthoni mintaT darabok között. Az egyik szinte észrevehetetlen, a má­sik ... A jelenlét - üzlet Az élelmiszer-ipari közös bemutatóban természetesen képviselteti magát megyénk is. Köztük olyan portékákkal, amelyeket vásárdíjjal tüntet­tek ki. A kerepestarcsai ro­zsos kenyérről, a dunaharaszti rostdús formakenyérről szól­tunk éppúgy, mint a Budatej kávés-tejes jégkrémjéről, a Penomah aromás májasáról vagy a Dunakeszi Konzerv­A Buda-Flax Lee Cooper már­kájú kosztümje nem csak fia­talok számára készül. gyár dobozos gyümölcsnektár­jairól. A Nagykőrösi Konzerv­gyár egyik jó fazonú üveg­csoportja mellett táblácska hirdette: új termék. Ennyi. Jó szem és némi angoltudás birtokában az is kiderült, mit rejtenek az üvegek. Acacia honey — tudatják az apró be­tűk, s a címke fotóján is ott látható egy honey-t tartalma­zó üvegecske. Igen, mézes dzsem az újdonság, cseresz­nyéből, málnából, szilvából és eperből. Meglehet, azért a szűkszavúság, mert úgysem a mi reggelizőasztalunkra szán­ta bizonyára ízletes csemegé­jét a gyár. Summa summárum, érde­kes, sőt tanulságos volt az őszi vásár, amely a többi között azt is reprezentálta, hogy a szövetkezetek és a gombamód szaporodó kisszö­vetkezetek milyen mozgéko­nyak, mennyire igyekeznek alkalmazkodni a hazai — vagy akár export — kereslethez és 'igényekhez. Erről a Pest Me­gyei Ipari Szövetkezetek Szö­vetségének pavilonjában is meggyőződhettünk, holott nem egy termékről elmondha­tó: a vásárlók tetszése és a hivatalos elismerés találko­zott. Említhetjük a Texelekt- ro bőröndjeit, szabadidőru­háit, a Stylus Faipari Kisszö­vetkezet kolóniái bútorait. Az újat kereső vállalatok, kis- és nagyszövetkezetek nincsenek híján a megrende­lőknek. Mégis egyöntetű és határozott volt a véleményük: a vásár, a közvetlen találko­zás a fogyasztóval olyan le­hetőség, amit nem szabad, de nem is érdemes kihagyni. Sajnos, nem minden gazdál­kodó véli így. Sziyeri’i TzrAz ® A Fogyasztók Országos Tanácsa a tartós fo­gyasztási cikkek kínálatát és árképzését tekintette át. ® Kiállítás nyílt Budapesten az ipari műemlékvéde­lemről. $ Balatonszéplak fogadta a sugárkémikusok találkozójának résztvevőit. 9 Az Építőipari Tudomá­nyos Egyesület vitaülést rendezett A klasszicizmus Európában címmel. @ A hét híre az is, hogy átadták a Magyar Táncművészek Szövetsége nívódíját. Legősibb közösségi szórako­zásunk a tánc. Múltja annyi, mint az emberiségé, belátha- tatlanul gazdag. A bő va­dászzsákmány, a közösségi esemény — a születés, a ha­lál két végpontja által hatá­rolva —, a valami oknál fogva jeles nap mind-mind táncot követelt. Táncot, az érzelmek kifejezésének máig legnemzetközibb formáját. Igazgyöngyök között kutat kezünk, amikor ki-kiemel a kincstárból egy-egy olyan csillogóan szép szemet, mint a csalogatós csárdás, a lip- pentős, a kunverbunk, a szö­kős, a marosszéki forgatós, a korcsos, a legényes, a ponto­zó, a botoló, a szapora, a ka- násztánc, az ugrós, a söprű­tánc, a pásztorbotoíó, a süve­ges tánc, a farkastánc, a ka­csázás, a párfogó-párcserélő egeres tánc... s így tovább, szinte a végtelenségig. Igen, szinte a végtelenségig, hiszen egyetlen település bőséges anyagot kínált igényes tudo­mányos munka megszületésé­hez, például Martin György 1955-ben megjelent Bag tán­cai és táncélete című művé­hez. Mi az, ami újra meg újra visszavezeti a sereglő nemze­dékeket elődeik máig élő vagy éppen már-már tökéletesen elfeledett táncaihoz? A diva­tos sóhajos nosztalgia? Bizo­nyára az is. Fel-feltámad níitfden ‘‘Köbban. Mit«'1 nap­jainkba n;-° a- táncházak képé­ben, formájában. Gyanítjuk, még inkább hat erre á meg­unhatatlan visszatérésre az a felismerés, hogy érzelmeink világának egy jelentős darab­ja semmi másba, csupán a táncba öltözhet, hogy alakot kapjon, kifejeződhessék. A bámész csöppek a táncalkal­makkor ott leselkedtek a na­gyok körül valamikor. Lesték a mozdulatokat. Azután — elbújva, maguk között — megpróbálták utánozni. Ez volt nekiik a tánciskola ... Táncalkalmak. Az aratás, a f nás, a szüret, a keresztelő, a kézfogó, a lakodalom, a farsang, a húsvét s a többi, mert ha keresi, leli az alkal­mat — mint minden másra, erre is — az ember. Igaz, legtöbbjük nem tudott, tud táncdialektusokról, kinetográ- fiáról, azaz táncírásról, nem hallott tánctörténeti rétegek­ről, táncszókról — hajda hopp, hoppondáré, hopszasz- sza... —, de azt illet tudnia, mi a táncrend, hogyan törté­nik a táncra kérés, mi.a sze­repe, a joga a táncmester­nek. Az előbbiekben már leírtuk lényegében: a viselkedésmód ezer elemére tanított meg a tánc, a közösségi magatartás olyan jegyeire, amelyeket nem tudni nem illett. A megyének van néhány olyan nemzetiségi, magyar tánccsoportja — s örvende­tes, hogy a térképen nem egy bokorban helyezkednek el, hanem Tök—Lórévtől Pilisvö- rösváron át Tápiószecsőig, a Galga mentéig —, melyek a maguk kedvének töltése mel­lett hírt, rangot szereztek a tánckultúrának, a hagyomá­nyoknak. Hiba lenne tehát, ha az ecseri lakodalmast vet­nénk össze a lemezlovasok műsorával, a kettő nem el­lenfele egymásnak. Élhetnek szépen, békességben egymás mellett, csak — éljenek. Mindketten. Megtáncoltatva mindazokat, akik — ki-ki mi­re — mozdulni akarnak. Ódzkodás, tiltás, hökkenet volt mindig is. Az 1279. évi budai zsinaton hozott rendel­kezés szigorúan megtiltotta, hogy a nép a templomkertben vagy a temetőben táncoljon. Akkor viszont hol, ha itt nem? Hiszen ezen a két he­lyen jött össze a közösség vasár- és ünnepnapokon! Persze, a tiltás annyit ért, amennyit az ilyesfajta --.regu- lákínmert még.na , huszadik század elején is Sorra hozták a községi elöljáróságok a ren­delkezéseket a megyében, szűnjön meg a templomkerti tánc... Igaz, ekkor már csak az esküvők alkalmával moz­dultak ott a lábak. Elöl SZÖKŐ, így adja meg a la'tin praesultor magyar for­dítását az 1585-ben készült Calepinus-féle szótár, azazi ebből tudhatjuk, már akkor is voltak táncmesterek, ren­dezői, irányítói a megtáncol- tatásoknak. S mennyi névte­len mester előttük és utánuk, s mennyi neves tudósa . — Czuczor Gergelytől Réthei Prikkel Mariánig, a tánc megörökítésére először film­felvevőt használó Gönyey Sándorig — annak, ami nem több, mint ugrabugrálás ... csak hogy ebbe az ugrabug­rálásba egész emberi törté­nelmünk minden fájdalma és öröme beleivódott. Mészáros Ottó X közeljövő telefonújdonságai a Mechanikai Művek kiállí­tásán. ' • , . (Erdőst Ágnes felvételei) A gyáli Szabadság Termelőszövetkezet egyik újdonsága a formatervezett műanyag kajak.

Next

/
Thumbnails
Contents