Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-27 / 228. szám
4 19S6. SZEPTEMBER 27., SZOMBAT Egykori rajz a század végi pesti lóvasútról A pesti lóvasút Éjjel az omnibusz tetején... A kereket, ezt a kör alakú járműrészt, amely az elmoz- 1 dúl ás súrlódását erősen lecsökkenti, már i. e. 2000 táján feltalálta az emberiség, a Ko- 1 marom megyei Kocs községről elnevezett, négykerekű és rugózott kocsi azonban csak a XIII—XIV. században vált ' általánosan használt közlekedési eszközzé. A társaskocsi — közismertebb latin eredetű nevén az omnibusz — 1662- ' tői vett részt Párizs közúti forgalmában. Arra pedig, hogy a sínekén gördülő, zömmel fémből, de itt-ott fából fabrikált lóvasút szekerei is megjelenjenek, még 170 esztendőnek kellett eltelnie. Az 1832. év volt ugyanis az, amikor New Yorkban — az Űjvilágban, óriási csinnadratta és szerpentinzápor közepette — elindult első útjára a menetrend szerint közlekedő, négylábúak vontatta vagon... Csigalépcső a placcra Az óceánon túli példa aztán a tengeren inneni vén Európába is átszármazdtt, és ,előbb természetesen Párizsban, majd 1866-ban — tehát most százhúsz esztendeje — Pesten is lovai közé csapott a lóvasúti!kocsis. Szakszerűen mondva: a közúti útburkolat felszínébe ágyazott síneken az említett év augusztusának első napján indult útjára a fellobogózott kupé, a városi elöljáróság ünneplőruhás képviselőivel. A Pesti Közúti Vaspálya . Társaság jóvoltából a hajdani Széna téren — a mai Kálvin téren — csattant meg először a két igavonót biztató ostor, majd a Múzeum körút, a mai Bajcsy-Zsilinszky út, a Váci út következett, hogy azután az újpesti vasúti hídnál megforduljon. A pesti nép szenzációként fogadta ezt az újmódi közlekedési eszközt! Felkapaszkodott rá boldog-boldogtalan, és aki tehette, nem a jármű belsejében keresett ülő- vagy állóhelyet, hanem a köríves lépcsővel megközelíthető fedélzeten, amely piacéról ha- . marosan meg is , született a máig dúdolt sláger, miszerint Éjjel az omnibusz tetején, de csuda volt... Az viszont nem volt csoda, hanem a Vaspálya Társaság jól felfogott érdeke, hogy az első vonal kiépítése után szinte azonnal hozzáláttak a második sínpár lefektetéséhez. Ez a mai Madách térről a Rákóczi úton vezetett, a Baross térnél pedig egyrészt a Rottenbiller utca, másrészt a mai Mező Imre út felé ágazott el. Ez utóbbi szárny egészen a pest—losonci vasút . indítóházáig, az?,z a Józsefvárosi pályaudvarig elnyúlt. Forgalmas szárnyvonalak Noha áz építtetők kevéssé bíztak abban, hogy ez a mindenképpen külteleki — az akkori városperémen átvezető — vonal gyorsan megszolgálja majd a befektetést; kellemesen csalódtak: még az Idő múltával aztán a Duna túlsó partján elterülő Buda is megkapta első lóvasútját, 1896- ban pedig lefektették a székesfőváros legutolsó lóvasút- járatának hengerelt idomacéldarabjait, amelyek az úgynevezett Tisztviselőtelep házaiig terjeszkedtek. (Ez a mai Népliget táján épült fel, az 1880-as évek végétől.)-u ■:(: A »századvég ,esztendeiben 32o3ne*e[ y- ■■. i ■ ■■■ ■ 1860-as évek végén el kellett készíteniük a folytatását Kőbányáig. Még egy fővonala épült meg a pesti lóvasútnak, 1869—1870-ben, ez a Széna tértől az Üllői út mentén futott. A következő 15 évben csak az afféle összekötő járatok szaporodtak, hogy ne kelljen annyit kocsikázni, illetőleg gyalogolni az indító- vagy a közbülső állomásokig. Belépett a villamos már a mi Pest-Budánkon is ott szikrázott az iparilag hasznosítható elektromosság, és ennek az új energiaforrásnak a parancsoló jelenléte halálra ítélte a lóvasutat. Amikor a tisztviselőtelepi kiágazást üzembe helyezték, bizony már megindultak az áramos járatok e vasút, korábban átadott vonalain. Alig három év alatt — 1895 és 1898 között — valamennyi sínhez villamos vezetéket építettek. A nosztalgiára hajlamos közlekedő közönség nagy bánatára, mind a felistrángolt pacik, mind gazdáik, a keménykalapos, nagyhangon dirigáló kocsisok eltűntek, és helyüket az állig gombolt, fejükön simlis sapkát viselő villamosvezetők foglalták el. Kicserélődtek természetesen a vagonok is, emeletükön immár nem volt sem korlát, sem ülőpad, így még nosztalgikusabban harsoghatta a dal: Éjjel az omnibusz tetején... A. L. Szabadalmaztatott eljárás Korszerűsített melioráció A VII. ötéves terv időszakában 900 ezer hektáron kerül sor meliorációs beavatkozásra; korszerű eljárásokkal javítják a talaj termőképességét, elejét veszik az eróziónak és a földek vízforgalmát is javítják. A munkákat nagyrészt az Agrober irányítja és a tervezésben-kivitelezésben is jelentős szerepet vállal. Szakemberei új, szabadalmaztatott eljárást dolgoztak ki a melioráció egyik legköltségesebb műveletének, a talajvíz szabályozásának megoldására. Az új eljárás szerint az eddiginél kisebb arányban alkalmaznak nyílt árkokat — amelyek egyébként is csökkentik a termőterületet —, ezeket főleg föld alatti gyűjtő- csatornákkal helyettesítik. Ezekben szinte önműködően áramlik a víz, annak nívója önmagától beáll, ám ha túlságosan nagy a telítődés, akkor önműködően bekapcsol a szivattyútelep, s egy további gyűjtőrendszerbe továbbítja a felesleges vizet. Az Agrobef az új módszer segítségével máris több helyen tervez úgynevezett térségi meliorációt. Még kitaposatlan úton Kérdőjelek - telefonügyben A kötvényt nem a régen várakozók jegyezték Valami elkezdődött telefonügyben. Aki rendszeresen figyeli a napi sajtóban, rádióban, televízióban olvasható, hallható tudósításokat, a fejlesztés irányát, lehetőségeit feltáró postai nyilatkozatokat, láthat némi elmozdulást. Ettől ugyan még nincs több vonal, sőt a boldog telefontulajdonosok esélyei sem jobbak arra, hogy zavartalanabbal kommunikálhassanak. Ám már az is nagy eredmény, hogy az illetékesek nyilvánosságra hoznak adatokat arról: a becslések szerint évente milyen veszteség éri a népgazdaságot a hírközlés elégtelensége miatt. Ez az összeg az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság felmérése szerint eléri a tizenegy—tizenkét milliár- dot. A huszonötezer hetvenötezer is lehet Az a tény, hogy a posta lehetőséget kapott fejlesztéseihez külső anyagi eszközök igénybevételére, igen kecsegtető távlatokat nyitott. S a lehetőségeknek csak egyik formája a kötvény. A Budapest-Vidéki Posta- igazgatóság országosan is úttörő kezdeményezéssel álltelő annak érdekében, hogy olyan területeken is előre léphessenek, ahol kötvényakció meghirdetésére műszaki vagy anyagi okokból nincs mód. Ennek lényege, hogy a víz, gáz, csatorna építésekor fizetett közműfejlesztési hozzájárulás mintájára egyszeri, visz- sza nem térítendő összeget kérjen a posta a telefonvonal fejében. Az így befolyt pénzből tüdná fedezni a posta a központépítés, bővítés, vagy a hálózatépítés költségeinek egy részét. Tehát arról nincs szó, hogy pusztán lakossági erőből épülnének ezek a hálózatok. A posta csupán a beruházási összeg egy részét kérné a telefonra váróktól, hasonlóan a kötvényakciókhoz. Hiszen éppen azért nem lehet mindenhol kiírni ezt, mert nem áll rendelkezésre korlátlanul a fejlesztési pénz. A Buvig Szigetszentmikló- son tárgyalt erről a fejlesztési konstrukcióról és nem volt elutasító a válasz, ám a fizetőképes kereslet felmérése nélkül nem lehetett nyilatkozni. Húsz—huszonötezer forint nagy összeg, különösen azoknak, akik egyéb közműfejlesztésekért is fizetnek. Ráadásul ez az összeg csak a kezdet, hiszen ezenfelül meg kell fizetni a bekötési díjat, ami egy, a város központjától távol eső településrészen, ahol ráadásul csupán egy, vagy csak néhány igénylő van, akár az egyszeri hozzájárulás duplája is lehet. Azt is tisztázni kellett már a tervezgetés legelején, hogy amennyiben ez az akció Szi- getszentmiklóson megvalósul, s újabb lakásokba kerül telefon, a társadalmi igazságosság azt kívánja, hogy ettől kezdve a városban minden telefonfejlesztés ebben a konstrukcióban valósuljon meg. Súlyos döntés ez, még akkor is, ha országosan a nagyobb anyagi áldozatvállalás felé irányulnak a kezdeményezések, telefonügyben is. Hiszen anyagi áldozat a kötvény is ám hosszabb idő alatt, de kamatostul visszatérül. Ha meg is valósul általánosan a köt' vény, vagy az egyszeri hozzá- járuiás rendszere, akkor is csak nagyon lassan. Akár évtizedek múlhatnak el addig. Ha viszont Szigetszentmikló- son a közműfejlesztés mintájára valósul meg a telefonkapacitás bővítése, akkor ott ez a terv jelen idejűvé válik. Szociális juttatás, szerencse kérdése vagy áru? — Számtalan gondolat merül fel a szigetszentmiklósi kezdeményezés kapcsán és bizonyosan nem mind szimpa* tikus egy postai vezető számára. A-m óhatatlanul felmerül a kérdés, mi a telefon? Szociális juttatás, a szerencse vagy éppen a türelem gyümölcse, vagy egyszerűen áru? Semmiképpen «nem- áru — szögezi, le Siristye Mihály, a Buvig távközlési és műszaki igazgatóhelyettese. — Tudjuk, hogy kitaposatlan úton járunk és sok a tisztázatlan kérdés. Solymáron, Pomázon és Alsónémedin próbálkoztunk hasonlóval, de a legnagyobb beruházás, ha megvalósul, a szigetszentmiklósi lesz. Ám jelen pillanatban az ötven millió forint értékű bővítés anyagi fedezetének egy része még bizonytalan. Annak ellenére, hogy a telefonközpont épülete alkalmas a bővítésre. De a szigetszentmiklósi helyi hálózat építésével egy időben fejlesztenünk kell a helyközi, vagyis távhívó rendszert is. Ehhez a posta tízmillióval járul hozzá. Némileg bonyolítja a helyzetet, hogy műszaki szempontból Szigethalom is a miklósi közAz aranylakodalom lesz a fénypont A családi hűség esztendeje A ház a monorl Czuczor utcában akkora, mint egy csokoládésdoboz. De mindig annyian éltek benne, mintha kúria lelt volna. Ügyhogy innen már kezdhetném is a közhelyekkel: sok jó ember kis helyen is elfér, meg hogy nincsen tányér, kanál, csörrenés nélkül, de a szomszédok mégsem hallottak soha veszekedést... Csakhogy ki hinné ezt el? Ki hinné el, még akkor is, ha most az ünnep fénye láthatatlanná teszi az összes korábbi árnyakat? Maradjunk inkább magánál a történetnél. Szép az cif- rázás nélkül is. Marika még jóformán gyereklány volt, és a Békásban lakott. Szolnoki József pedig az Ürgevárosban. „Semleges” területen találkoztak, valahol a mostani Móricz Zsigmond utca környékén. — Nézd már! — lökte meg nevetve Marikát a barátnője. — Az a gyerek hogy néz téged! Ettől kezdve három évig nézegették egymást. Amikor komolyabbra fordulni látszott a dolog, mindkét család előállt a maga tilalmaival és kifogásaival. Marika anyja négy lányt nevelt egyedül, neki az sem tetszett, hogy sudár, szép lánya egy nála fél fejjel alacsonyabb fiúval udvaroltat. A fiú szüleinek meg a lány szegénysége nem tetszett, ök se voltak gazdagok, de egy kis föld, szőlő csak akadt, s hát nem azért polgáriztatták a fiukat, hogy egy semmi lány kösse magához. — De sokat megcibáltak miatta — mosolyodik el most Szolnoki Józsefné, öt gyerek anyja, 11 unoka nagymamája. Ez utóbbi tények bizonyítják- győztek. Olyannyira győztek, hogy most készülnek ünnepelni ötvenedik házassági évfordulójukat. Mi volt a szép ebben az ötven évben? És mi volt benne a szomorúság? Szolnoki József nem gondolkodik, azonnal rávágja: — Nekem szép volt minden! szen ha ők akkor nem maka- csolják meg magukat, s nem ragaszkodnak egymáshoz, akkor ez a nagy család nem is létezne. — Én nem bántam meg semmit. Voltak nehéz és köny- nyű napok is. A papa bejárt Pestre dolgozni, én meg itthon, a gyerekek mellett hol borsót válogattam, hol selyemhernyót neveltem ... Sokan voltunk, de nekem talán a gyerekekkel való bajlódás volt a legszebb az életemben. Amikor az enyéim felnőttek, az én szárnyam alá kerültek az unokák is. Sose volt gyerek nélkül a ház, és most sem vagyunk soha egyedül. Tele a lakás fényképekkel. A nagy tükör előtt díszes porcelántál: Kanadából érkezett, már az ötvenedik évfordulót köszönteni. Ott él a legidősebb lányuk, ott is van már három unoka és egy dédunoka is. Szolnoki József 73 éves, a felesége 68. Egymásra néznek, amikor azt mondják: — A gyerekek már mindent elintéztek, ők rendezik nekünk az ünnepet. Nem sok van már addig. Reméljük, hogy megérjük... Erőt és egészséget kívánunk hozzá A boldogság az összetartó, nagy családban amúgy- is jelen van. K. Zs. ponthoz tartozik, tehát az ottaniaknak is meg kell hirdetni ezt a lehetőséget, illetve fel kell mérni az igényeket. A nagyvállalatok segítsége kell — Szigetszentmiklóson hányán vállalnák a hozzájárulást? — Nyáron kérdezték meg választóikat a tanácstagok.' összesen hatszázötvennyolcan vállalnák a fizetést. Ez már elegendő igény egy ezervonalas bővítésre. De ahhoz, hogy a posta tízmilliójából és a lakosságtól befolyó pénzekből megkezdhessük a munkát, feltétlenül áldozatot kellene vállalnia a két nagyüzemnek, a Csepel Autógyárnak és a Pestvidéki Gépgyárnak is. Ez a hozzájárulás őket is újabb vonalakhoz segítené és ugyanakkor dolgozóik telefonmegoldásához is jelentős lenne. Legutóbbi tárgyalásaink úgy végződtek, hogy a két vállalat nem tud annyival hozzájárulni, amennyi szükséges lenne. Vagyis mind a posta, mind a tanács keresi a hiányzó anyagiak forrását. — A kötvényjegyzések tapasztalata volt, hogy ab akció után alig csökkent a telefonra várók száma. Vagyis a kötvényt olyanok jegyezték, akiknek volt erre húszezer forintjuk, s nem azok, akik már régen várnak telefonra. így nagyon sok család anyagiak hiányában végleg lemondhat a telefonról? — Ahogy a kötvény esetében, itt is öt százalékot szociális indokok alapján osztunk ■el, ennél többre’ azonban nincs lehetőség. Egyébként rendkívüli nyomás nehezedik azokra a személyekre és bizottságokra, akik ezt az elosztást végzik. Nemritkán pozícióban lévő, vagy jó anyagiakkal rendelkező emberek is minden követ megmozgatnak ■ a szociális telefon érdekében, Hol olcsón, hol kölcsönbe — Optimális esetben mikor valósulhat meg a szigetszent- miklósi hálózatbővítés? — Ezen a környéken a mai napig érvényben van a bekapcsolási tilalom, éppen azért, hogy legalább a meglévő vonalakat használni lehessen. A helyközi rendszer fejlesztéséhez szükséges gépeket megrendeltük és 1988-ban szeretnénk felszerelni. A legjobb az lenne, ha a helyi és a távhívó rendszer bővítését egyszerre végezhetnénk el. Ennek azonban előbb az anyagi bázisát kell megteremteni. Valami elkezdődött telefonügyben. Ám kérdőjelek változatlanul vannak. Vajon hogyan viseli el az emberek igazságérzete azt, hogy míg Budaörsön az egyszer visszatérülő kötvénnyel lehet telefonhoz jutni, a főváros egyes kerületeiben csupán a bekapcsolási díjért, Szigetszentmiklóson pedig esetleg hatvan— hetvenezer forintért? Nem mélyíti-e az ellentéteket a városban az a tény, hogy a lakótelepi majd lényegesen kevesebbet fizet a hálózatépítésért, mint mondjuk az ófaluban vagy a Buckán élő? S, vajon az ország és a lakosság anyagi helyzete meddig ad módot arra, hogy a víz, a gáz, a csatorna, az elektromos hálózat. az út, a járda sorába a telefon is bekerüljön? És melyik tanácsi vezetés képviseli jobban választói érdekeit? A pilis vörösvári, amely nem vállalta még az előzetes igények felmérését sem, vagy a szigetszentmiklósi, ahol zöld utat adtak a posta kezdeményezésének. vállalva a lehetőségből ilyen olvan okból kimaradó lakosság türelmetlenségét is? Máza Katalin i i Csak egy a szomorú, hogy most a mamát elővette ez a betegség, hogy lebénult szegény .. A mamát a betegségnek csak fizikailag sikerült legyűrnie, a párnák között el- neveti magát: — ...ötven évig mostam, főztem, takarítottam. Hát legfeljebb most egy darabig te csinálod, papa! S ezzel a bajt száműzzük a beszélgetésből. Beszélünk ellenben arról, hogy mi tartotta őket egymás mellett ötven hosszú éven át, s ez megint alkalom a jóízű nevetésre, mert férj és feleség szinte egyszerre mondja: — Türelmes voltam! — Mert a mama mindig hallgat! öt gyereket neveltek, három lányt, két fiút. Ez az év egyébként a „családi hűség” esztendeje is, minden gyerekük házassági évfordulót ünnepel az idén, ki a harmincadikat. ki a huszonötödiket, ki a huszadikat. De természetesen a mamáék aranylakodalma lesz a fénypont. Hí-
